Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-03 / 5. szám
A gyümölcsfák ten permetezése A gyümölcsfák kártevői és betegségei elleni védekezést a vegetáció egész időszaka alatt végezzük, mégis szükséges, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk a téli permetezésnek, mert ebben az időszakban tudunk a legsikeresebben védekezni a kártevők télre vonuló lárvái, petéi és a fák kérgén elhelyezett iojásai ellen. Tujás formájában a következő kártevők telelnek: a levélletvek, almalevélbolha, kaliforniai pajzstetű és mások. Mint lárvák: az almamoly, szilvamoly, pajzstetű, akácfa pajzstetű stb. A kártevők egy része pedig áttelel mint fejlett egyed, ilyenek például a körte gubacsatkája, körtelevélbolha, gyümölcslevéibolha és mások. Gyümölcsfáinkban a legnagyobb károkat a kaliforniai és más pajzstetvek okozzák. Dél- Szlovákiában a legelterjedtebb a kaliforniai pajzstetű, mert az időjárás is itt a legideálisabb részére, mivel az átlaghőmérséklet körülbelül 10 C fokot tesz ki. Szlovákiában először Štúrovo (Párkány) környékén fedezték fel 1934-ben ezl a szívó kártevőt. A nőstény naponta 8—10 lárvát szül és így élettartama alatt 3— 400 lárvát hoz napvilágra. Az ország déli részén két generációja van s lárvái a fejlődés első szakaszában szürke pajzs alatt telelnek. Legjobban az alma-, 'körte- és ribiszke fáinkat támadja. A megtámadt fa törzsén, ágain és gyümölcsén található. A fákban és a gyümölcsben nagy károkat okoz azzal, hogy nedvüket szívja s ezáltal mérges nyálat bocsát ki mágiából, mellyel ellepi a fa törzsét, ágait vagy a gyümölcsöt. A méreg hatására a fa és a gyümölcs színét megváltoztatja, a fa elkorcsosodik, lassan fejlődik, előbb ágai, később a fa fokozatosan elhal. Az említett kártevőt a gyümölcs szállításával a faiskolákban megfertőzött facsemetékkel és a gyümölcsfa alannyal vagy az oltóanyaggal, (vesszővel) terjeszt jf'lK. VÉDEKEZÉS A téli időszakban hatékonyan tudunk ellene védekezni Arborollal 3—5 % os töménységben, vagy Arborol A C-val, szintén 3—5 %-os töménységben. Az utóbbival hatékonyabban védekezünk az említett kártevő ellen s egyben megvédjük fáinkat a takácsatka tojásaitól is. A legújabb vegyszer az Arborol—M, melyet 2—4 százalékos töménységben használunk, hatékonyan irtja az összes kártevőt. További jó védekezöszer a Nitrosen, melyei 1—2 %-os töménységben keverünk s ha ve-A kvetoslavovi szövetkezeiben a gyümölcsfa oltványok tavaszi szállításra várnak. Gyakorlati együttműködés a Szovjetunióval KÖZÖSEN A PERONOSZPÖRA ELLEN A bábi dohányfeldolgozó üzem melleit működő kutatóintézet már több éven át szoros kapcsolatot tart fenn a Szovjetunió hasonló intézeteivel a dohánnyal való kísérletezések terén. Az intézet megalakulása óta (1951) állandó személyes és levelezési kapcsolatot tartanak egymással, hogy egymást segítsék. Kicserélik újságaikat és szakkönyveiket is. Nemesített dohányfajtákat is cserélnek egymás közt. A Szovjetunióból behoznak olyan fajtákat, melyek ellenállók a dohány peronoszpóra és lisztharmattal szemben, hogy eit itt is elérjük, újabb nemesítés! feladatokra vár a bábi intézetben. A fajtacserék már annyira kibővültek, hogy a Szovjetunióból kilenc fajtát kaptak s elküldték 29-et. Kapcsolataikat szélesítik más szocialista államokkal is, például az NDK kutatóintézeteivel s onnan 37 nemesített fajtát kaptak és 25-ötöt pedig elküldték. A bábi kutatóintézet kísérletezéseket végzett a virginiai dohányfajtával és az újonnan nemesített fajtákból, — melyek között már fél virginiai fajta is *»h, — szintén küldtek a Szovjetunióba kísérletezés céljából. A peronoszpórát 1960-ban hozták be Európába. Akkor még mint új dohánybetegség nem volt nagyon ismeretes s ezért a Szovjetunióból több dohányszakértőt meghívtak az intézet tudományos munkatársai. Ez alkalommal ellátogatott az intézetbe a krasznodari dohány A Szovjetunió 50 éves fenn*** állásának ünnepségei alkalmával Moszkvában az összszövetségi kiáliítás keretén belül virágkötő versenyt is rendeztek. A verseny színhelye a dísznövény pavilon volt. Ezen 200 virágkötő vett részt a Szovjetunió különböző köztársaságaiból és városaiból. A verseny minden részvevőjének egy csokrot kellett kötnie a „jubileum“ témára és egy másikat, melynek témáját már szabadon választhatta. kutatóintézet professzora Ternovszkij elvtárs, a leningrádi Növényvédelmi Intézet igazgatója Chochrijakuv professzor elvtárs, valamint a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériuma dohányszaknsztályának a vezetője és agronómusa Antonenko elvtárs. A látogatás célja az volt, hogy segítsenek megoldani a veszélyes betegség elleni védekezést. A közös egyezmény alapján konkrét intézkedéseket tettek a betegség leküzdésére. GÁL J. Virágkötő verseny A zsűri döntése alapján a pálmát a szocsi Szergej Venszugovnak ítélték és mindkét munkájáért az össz-szövetségi kiállítás ezüstérmével tüntették ki. Venszagov első munkája, melynek a „Grenada“ elnevezést adta a szovjet Michal Szvetlov romantikus költő verseire emlékeztet. Ezt a kompozíciót vörös Antirrhinem és Cvotan levelekből alkotta. Másik munkájához, melynek „Születésnapodra hazám“ elnevezést adta, csak fehérszínű virágot, liliomot, kardvirágot, tulipánt és ezüstfehér ágakat használt. |A „Die neue Blunienbindehunsľból. 1972. 6. sz.) R. V. gyitjük 0,5 %-os Araciddai, akkor szintén használhatjuk mindennemű kártevő ellen a téli permetezésnél. Ahol a kaliforniai pajzstetű nagyon elterjedt és a téli permetezést nem tudtuk elvégezni, lehetőségünk van még az Oleoakarationnal védekezni, melyet 1,5— %-os töménységben használunk. Ezzel a vegyszerrel permetezhetjük fáinkat rügyfa kádaskor is, míg a rügyek megnőnek egérfül nagyságra. Az őszibarack fáinkat is feltétlenül télen permetezzük 5 %-os Sulkával, vagy 3 % os Polybaritlal. Nagyon bevált vegyszer a téli permetezésnél az 1% -os Kuprikol is, mellyel egyben inegvédjük fáinkat a levélsodrosodás és a rozsdás foltosság ellen. A pöszmétét pedig metszés után permetezzük 5 % os Sulkával vagy 3 %-os Polybariltal a lisztharmat ellen. Ha nem végezzük el a téli permetezést becsületesen, akkor sokkal több munkát okozunk magunknak a vegetációs időszakban, mert sokkal többször kell majd a jjermetezésl megismételni. Ing. GRECO Új vegyszerek Dr. Balázs Klára és Bodor János a Budapesti Növényvédelmi Kntatóintézet munkatársai, zeller, sárgarépa és szamócaültetvényben üzemi méretű kísérletekben, együtt alkalmazták a foszfamidon tartalmú Dimeeront és a Phaltán hatóanyagé Ortho-Pbaltánt. Megállapították, hogy e két szer együttes alkalmazása eddig még nem tisztázódutt okok mialt előnyös mellékhatásokat eredményez. A Dimecron + Ortho Phallán szer-kombináció fnngicid hatása jobb mint az Ortlio-Phaitáné és az akarieid hatás ugyancsak jobb, mint a Dimccroné. A Dimecron + Ortho Phaltán szél-kombináció jelentős terméstöbbletet eredményezett, amely nem a károsítok elleni védóhatás következménye. A mellékhatásnak tulajdonítható lermésnövelu halas, zellerben 21 — 48 százalék, sárgarépában 13 százalék, a szamócában pedig 26 százalék volt. E szerkombináció háromszori használatának költsége 320 Ft-t volt kőként és ez a zeller ültetvényben 6300—96QU, a sárgarépában 4200—12 000, a szamúcaülletvényben pedig 6400—21 50C Ft többletbevételt eredményezett kli-ként. A kísérleteknél már egy permetezés is termésfokozást eredményezett. Ennek ellenére érdemesnek tartják e szerkombináció háromszori használatát a vegetáció folyamán. A „Növényvédelem korszerűsítéséből“ kivonatok. R. V. Gvériilő madárvilágunk védelmében Az előzőkben már szóltunk madaraink nagy tápigényéről. Magas hőfokon történő gyors anyagcseréjük miatt sok táplálékra, kalóriára van szükségük. Ezt a szükségletüket emberi segítség nélkül is megszerzik mindaddig, amíg a zordra forduló tél — ólmos eső, nagy hidegek, magas' hóállás, hófúvások — meg nem akadályozzák őket ebben. Ilyenkor már képtelenek hozzájutni a megfelelő mennyiségű táplálékhoz. Leghasznosabb madaraink száz számra pusztulnának el, ha az ember nem segítene rajtuk ebben az éhínsége® időben. Nem elég tehát csak gyönyörködni bennük és emlegetni hasznosságukat, tennünk is kell értük olyankor, amikor veszélybe kerülnek. Különösen az apró termetű énekeseink érzékenyek az átmeneti táplálékhiánnyal szemben. Bár a cinegék évente kéthárom alkalommal költenek, mennyiségükben azonban csak ott mutatkozik növekedés, ahol a pusztulás arányát rendszeres etetéssel csökkentjük. Télen céltudatos etetésre van szükség, hogy a megfogyatkozott létszámú, hasznos madarak ne legvenek kénytelenek kóborolni. Az etetést csak a hideg idő beálltával kell megkezdeni, de ezt állandóan kihagyás nélkül végezzük. Ellenkező esetben több kárt okozunk, mintha nem is etettünk volna. Etetőnkhöz ugyanis több madár odaszokik, mint amennyit a környék elláthat természetes táplálékkal. Ha a sok madár nem talál élelmet a megszokott etetőben a téli hidegben töme: gesen elpusztul. Ablak-eteló. Etető konzervdobozból. A MADARAK TELI ETETÉSE A cinegék, csuszkák — de más madarak is — legjobban a bőséges kalóriát szolgáltató olajban gazdag magvakat szeretik. Ilyen a napraforgó, kender, tök és a görögdinnye magja. Ezeket még az ősz folyamán gyűjtsük össze és szárított állapotban tároljuk az etetésig. A férges diő is értékes madáreleség. Szükség esetén a főtt burgonya, a kukoricadara is jó táplálék éhező madarainknak. Kitűnően hasznosítható a nem sózott avas szalonna vagy szalonnabőr, mócsingos húsda= rab és a faggyú is. Az utóbbiakat spárgára kötve ablakpárkányra, fák gallyaira akasztjuk. Ha a faggyút felolvasztjuk és zúzott olajosmagvakat szórunk bele „madárkalácsot“ is készíthetünk. Ezt beleöntjük virágcserépbe, s mielőtt megkeményedne erősebb pálcikát szúrunk rajta keresztül úgy, hogy mindkét végén (a talplyukat áttűzve) kiálló része legyen. Ezt aztán felakaszthatjuk „fejjel lefelé“ egy fa erősebb ágára. A cinkék, csuszkák könnyen hozzáférhetnek, a verebek azonban nem, mivel fejjel lefelé nem szeretnek tartózkodni. A felsorolt raadarélelmet azonban legtöbb esetben házilag készített madáretetőkben helyezzük el. Olyanoknak kell lenniük, hogy a táplálékot megóvják az esőtől, hótól, széltől ügyelve arra, hogy csak olyan fajok jussanak hozzá, amelyeknek szántuk. Legalkalmasabb etetők, az ablaketetők, galambdúc — és automata dobozetetők, valamint az egyes fajok részére megfelelő etetökunybők. Házunk táján élő kisebb testű madarak etetésére alkalmas az ablaketető. Hossza 35 cm, szélessége 14 cm, magassága pedig 20, illetve 17 cm lehet, hogy a tetői ész enyhén lejtsen. Az oldalak fa két hosszabb) lehet üvegből is, így könnyebben észreveszik benne a madarak az eleséget, és magunk is megfigyelhetjük okét evés közben. Az etetőnek alulról van a bejárata, így a verebek nem tudnak oda bejutni. Akaszthatunk rá fél diót vagy szalonna darabkát is spárgához erősítve, így még hamarabb odaszoktatjuk őket. A galambdúc etető méreteinél fogva népesebb madársereg táplálását teszi lehetővé, de étkezés közben jól is védi őket. Elsősorban cinegék, csuszkák és harkályok látogatják. Parkokban, erdők tisztásain, iskolakénekben helyezzük el ezt az etetőtipust. A 75X75 cm-es négyzetalakú asztalka négy oldalát 20 cm magas üvegfallal vesszük körül, fentröl pedig piramishoz hasonló bádoggal, kátránypapírral fedett tetőszerkezetet helyezünk rá. Az etetőasztalon i db 10X10 cm-es beszálló nyílás van, amelyen keresztül a nevezett madarak — a vereb kivételével '•— bejuthatnak. Az etető tartó oszlopán kisebb csalogató asztalka van. A ráhelyezett élelmet a madarak hamar észreveszik, de róla könnyen be is repülnek az üvegezett etetőrészbe. Legjobb az etetőt napos, de széltől védett, bokrokkal körülvett helyen felállítani. Olyan esetekre, ha nincs módunkban naponta eljutni a madáretetőkhöz, alkalmas automata-etetőket kell kihelyeznünk. Ez egyszeri töltés után is hoszszabb időre ellátja madarainkat mageleséggel. A madarak alulról jutnak az etető asztalkájához, amelyre apránként adagolődik az élelem. Az etetők elkészítésénél sokféle egyéni elképzelés, ötlet is szerepet játszhat. Akár nagyobb konzervdobozból is készíthetünk ilyent. Ezt a tanulók szórakozva is elkészíthetik, otthon . vagy az Iskola műhelyében, (mellékelt ábra). Készítésüknél azonban fontos, hogy az éles felületű metszlapokat lehajtogatással vagy szigetelőszalag alkalmazásával eltávolítjuk. Az etetőkunyhók a pintyeit, sármányok, búbospacsirták és rigók részére a legalkalmasabbak. Ezek nem szívesen szállnak az etetőre Az etetőkunyhók vázát vast»gabh ágakból boltívesen készít* jük el. A vázat képező gallyakat vágy erősebb tartásit vasdrótot összekötözzük, hogy szilárdabbak legyenek. A tetőrészt szalmából, gyékényből és nádból készíthetjük. A tetőanyagot megfelelő kötéssel vagy lécezéssel szilárdítjuk a vázhoz, nd< hogy a vihar kárt tegyen benne. Szélességük (öblük) 150 cm lehet, a magasság ne haladja meg a 70—80 cm-t középen. AZ élelmet a tisztára söpört talajra szórjuk a tetőszerkezet alá. A rigófélék külön csemegéje a szárított bodzabogyó, húsmaradék, főtt burgonya és a sárgarépa. Azonban madaraink etetésénél ne alkalmazzunk kenyérmorzsát, gyorsan savanyodó ételmaradékokat, mert béW gyulladást, ma|d madárpusztulást okozhatnak. jUHÁSZ ÁRPÁD, prom. biológus Galambdúc-elein. *2* *2* *2* *2* *2* *2» *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2« *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* »2* *2* *2* *2* *2* *2* *2* *2» *2* *2* *♦* *2* *2* *2* »2* *2* *2* *2* *2* *2*^
