Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-03 / 5. szám
1973. február 3. SZABAD FOLDMOVES IMIIIIIIIIIIIIIllillllllllMPlIllilllllllil^ AZ EREDMENVESSEG FORRÁSA A mezőgazdasági termelés népgazdaságunknak nem a lúg terjedelmesebb, de kétségtelenül az egyik legfontosabb ágaza ta. Mivel a társadalmi termelés minden szakaszán intézkedé seket foganatosítanak az eredményesség, a hatékonyság fo kozására, ehhez hasonlóan a mezőgazdaságban is vannak Ilyen Irányú törekvések. Szocialista társadalmunkban a leg főbb érték a dolgozó ember, ezért fő céiunk, hogy az ember mindennemű növekvő életszükségleteit kielégítsük. Mindez csak akkor válik lehetővé, ha megteremtjük, kiépítjük a termelés eredményességének és hatékonyságának feltételeit. A termelés eredményességének fokozásában jelentős szerepet játszik az ésszerűsítés (racionalizálás), ennek érvényesítése a termelésben. Az ésszerűsítés, mint tevékenység, már korábban is ismert volt. Eleinte azonban csak az ipari termeléssel összefüggésben alkalmazták. A jelenlegi időszakban azonban, amikor a mezőgazdasági termelés néhány üzemagában, például a nagyüzemi baromfihús-termelésben, я tojáslermeleshen. a sertéshizlalásban már meg tudjuk valósítani az iparszerű automatizált termelést, egyre több szó esik a mezőgazdasági termelés ésszerűsítéséről. A különböző gyűléseken, termelési értekezleten, előfordulnak Ilyen megfogalmazások: ésszerűsítettük a munkafolyamat szervezését a növénytermesztésben. ésszerűsíteni kell a géppark kihasználását, ésszerűvé kell tennünk a vezetés és az irányítás folyamatát stb. Mielőtt konkrét ésszerűsítési intézkedéseket említenénk, világítsunk rá érthetőbben a fogalomra. A racionalizálás eredeti jelentésében ésszerűséget, megfnntoltságot, valaminek az indokoltságát fejezi ki. Ha ezt a mezögazdasagi termetesre vonatkoztatjuk, hamarusan kikristályosodik előttünk annak a jelentősége. Még egy fontos dolog, a termelés ésszerűsítését mint az eredményességre irányúié tevékenységet, nem foghatjuk fel elszigetelten úgy egy termelési tényezőre vonatkoztatva, hanem csakis komplex formában elemezhetjük és valósíthatjuk meg a mezőgazdasági vállalat termelésének egész komplexumában. Az elmundottak után általános megfogalmazásban a következő formában meríthetjük ki az asszorusítés (racionalizáció) tartalmát: a racionalizáció gazdasági intézkedések összességét jelenti, ami a termelés technikai és technológiai folyamatai színvonalának emelésére, az élő, emberi munka, valamint a szervezői és irányítói munka hatékonyságának a fokozására iránvul, s mindez a termelési eredmények növekedését váltja ki. Szó sem lehet itt kötött megfogalmazásról, mivel a racionalizáció tartalma fejlődésünk iránya dinamikus, változékony. Az alapcélkitűzéstől természetesen sohasem szabad elszakadnunk, s a főcél mindig a mezőgazdasági termelés évről-évre való fokozása marad. Snhasem mondhatjuk tehát azt. hngy a termelést már teljes mértékben ésszerűsítettük és a folyamat mér lezárult. A termelési feltételek atruktúrája állandóan változik, s ennek megfelelően gyarapodnak a racionalizálás lehetőségei is. Minden új. positiv termelési körülmény (anyagi bázis, fejlesztés) újabb ésszerűsítési elemeket tartalmazhat. Az elmondottakból kitűnik, hogy az ésszerűsítés hosszú, huzamos tevékenységet jelent a vállalatokban. Vegyünk egy éld példát, az állattenyésztésből. Fokuzni akarjuk az állattenyésztésünk termelési színvonalét, eredményességét, a termelékenységet. Ez csak akkor válik lehetővé, ha а jelenlegi viszonyainkban legmodernebb nagyüzemi technológiát alkalmazzuk állattenyésztésünkben. Ahhoz pedig, hngy a nagyüzánti technológiai érvényesíteni tudjuk, szükséges nipgíe- Inló területi összpontosítás, állatsuruség termelési objektum kialakítása, gépek és bereodezések beszerzése, szakképzett munkaerő alkalmazása stb A felsornlt teltételek megteremtése nem kis teherről jár a mezőgazdasági vállalatok pénzgazdálkodásában. Jelentős beruházási akciókról van szó, melyeknek megvalósítása igen komoly feltételekhez kötött. Az említett példából látjuk, hogy a műszaki technológiai racionalizáció a mezőgazdasági vállalat pénzeszközeinek elosztásánál és felhasználásánál milyen rendkívüli szerepet játszhat. Mezugazdaságunkban nem kevésbé fontos tényező az eredményességnek a fokozása. A racionalizáció ismereteit ezen a területen is ki kell használnunk. meg kell találnunk lehetőségeit. Mindig is igen sok munkafolyamaiban dominált az élőmunka és a közeljövőben bizonyára fog is. ezért szükséges itt is minél nagyobbfokú hatékonyság elérése. Ilyen szempontból is jelentős tartalékukkal rendelkezünk. Ezen tartalékok közűi ragadjunk ki egyet, mely talán a legjelentősebb. Mondjuk el. hugy a munka hatékonyságának egyik fo feltétele a munkaidő jő kihasználása. Előre bocsátom, hogy ez esetben nem a dolguzók munkaigyekezetéröl lesz szó. Vegyünk egy példát: nem mindegy, hugy a rendelkezésre álló 8—10, vagy 12 órás munkaidőből az idő 50—8U százalékát, vagy pedig 90 százalékát fordítjuk konkrét termelő munkára, a munkafeladatok teljesítésére. Alapkövetelmény, hogy a munkaidő nagy részét konkrét munkával töltsük el. Hangsúlyozni kell, hngy nemcsak a dolgozók igyekezetétől — vagy nem igyekezetétől — függ a munkaidő jó kihasználása. Megtörténhet, hogy a munkát végző dolgozó legnagyobb igyekezete ellenére sem tudja konkrét munkára fordítani ti munkaidőnek több mint 5U—80 százalékát. Mi tehát a gátló körülmény és hogyan ésszerűsíthető a munka? A válasz megközelítően a következő: я munkahelyet, legyem--az mezei vagy sztacionmis munkahely, tökéletesen el kall rendezni szervezési, ökonómiai szempontból. Erijük ezen azt, -hogy az összes előzetes munkafolyamatot, mely a tó folyamat megkezdésének feltétele, el kell végeznünk, széthelyazni a megfelelő gépi eszközöket, sztacionéris gépeket, eszközöket, készleteket, kijelölni a manipulációs térséget, meghatározni minden eszköz és dolgozó konkrét feladatát a munkafolyamatban. valamint ezeknek időbeni. térbeni és kapacitás szempontjából való összehangoltságai. Ha mindez a fo munkafolyamat elolt megtörténik, akkor a mindennapi munka folyamatos, torlódásmentes lesz. Az egyszerű példából láttuk, hugy a munkaidu ésszerű kihasználása nemcsak a munkát végzn dolgozó feladata, hanem jelentős szerepet játszik a vezető dolgozók szervező és irányítóképessége, a munkafolyamat jó megszervezésénél. A munkafolyamat ésszerű szervezése a bonyolult munkafolyamatok minden kisebb összetevő elemeinek, műveleteinek indokoltságához vezet, ügyszintén a dolgozók feladatainak konkretizálásához. Mindez elősegíti a munkafolyamat harmonikus elrendezését — a műveletek szoros egymásra való kapcsolódását, az összetett munkafolyamatban — a személyi felelősség, valamint az anyagi érdekeltség fnkuzását a munka eredményességében. Az ésszerűsítési tevékenységnek, mely a termelést érinti, igen sok lehetősége van. Az említetteken kfvül még egy területei kiragadunk, mégpedig я szervezői és iranyitéí munka racionalizálását ezen a területen is akad lavitenivaló. Main kell különösebben hangsúlyozni, hogy a vezető dolgozó feladata teljesítésűnek egyik legfőbb feltétele a szukniai felkészültség, teliét a megfelelő elméleti tudás az illatú szakmában. Ez azonban még nem minden. Ahhoz, hngy a vezető ésszerűen szervezhessen és irányfthassun, feltétlenül ismernie kell gazdaságpolitikánk fő irnáyvonalát, kell, hogy jó munkaszervező képességgel, leleményességgel, egészsé ges előrelátással rendelkezzék, ismernie kell a munkafolyamainkat kísérő termelési körülményeket, rendszeresen gyarapítani kell tudását a termelésben alkalmazható tudományos is méretekkel és nőm utolsósorban szűk séges, hugy a vezető dolgozó pszicho lógus legyen, ismerje a munka pszichológiájának alapeleveit, mert munkájának legtöbb objektuma az ember. Természetesen nem cél minden tényező maradék nélküli felsorolása, de ha ezek a feltételek teljesítve vannak, akkor megvan a biztosítéka annak, hogy a vezető dulgozó minden elhatározása indokolt, semmit sem hagy magától kialakulni, hanem mindent szakmai-elméleti alapra helyez. Régen elmúlt az idő, amikor az ember azzal is megelégedett, hogy a munkát bármilyen inódnn, de elvégezze. Előtérbe kerül az elv: hogyan könnyebb? A mezőgazdasági termelés komplex gépesítésének -- néhány esetben inar az automatizálásnak — időszakában nem lehet semmit a véletlenre bízni. A műszaki vezető dolgozóknak az a feladatuk, hogy megállapítsák a vállalatok jelenlegi termelési feltételeinek megfelelő leghaladóbb technológiát, az összetett munkafolyamatokat. Egyszerűen mondva, egyetlen fokozattal sem használjunk rosszabb termelési módszert, mint amilyet vállalati lehetőségeink megengednek, alkalmazzuk mindig a módszerek legjobbikát. Érdekességként meg kell említeni, hogy az irányítás ésszerrusltésenél az esetek többségében a pénzeszközöket igénybe zem kell vennünk, s ezt a tényt nem hagyhatjuk figyelmen kivitt. hiszen az eredményesség növelését ilyen módon nem a többletráfordítással érjük el, — vagyis a költségek növelésével —, hanem a legjobb módszerek megválasztásával, azoknak alkalmazásával a gyakorlatban. Mindent összegezve elmondhatjuk, hogy a termelés racionalizálása a vállalaton bellii egyetlen egy termelési tényezőtől sem választható el Szerepet játszik.« vállalati és a vállalaton belüli termelőegységek specializálása meghatározásánál я legmodernebb termelési módszerek alkalmazásánál, magába foglalja a gépek és a termelési berendezések modernizálását a leghaladóbb tudományos munkaszervezési ^Wfk ^rvé^y^tés^t, a munkaszervezés színvonalának és a mun- - kabely "IcrrHévéHsá'gáéakuíolcuiiesAt, a vezetés és az irányítás egész szféráját. Az ésszerűsítés ökonómiai hatékonyságát a termelés eredményeiben kell keresni. Minden intézkedés, mely javft, tökéletesít, az eddig alkalmazott módszereken és ez pozitiven megmutatkozik az eredményekben, ésszerű racionális jellegű. Szocialista mezőgazdaságiink számtalan példával bizonyltja, hngy a termelés tökéletesítésének folyamata nem állt le és nem is állhat le, mert ez az eletszínvnnal szakadatlan emelkedésének a biztosítéka. Itt megjegyezzük, hogy igen szűk látókörnek lennénk, ha azt állítanánk, hngy csak az a jó. ésszerű intézkedés, melyből rendkívüli anyagi előnye szármaiik a vállalatnak. Nem szabad megfeledkeznünk a munkakörnyezet javítására, a nehéz fizikai munka megkönnyftesére, műszaki színvonalának emelésére, irányuló racionalizációs intézkedésekről sem, melyek lehetnek bár költségesek, végső hatékonyságuk a dolgozók munkakedvében, a munkafegyelem betartásában mutatkozik meg. A higiéniai és esztétikai szempontból nem kerivezn munkahelyről, menekülnek a dolgozók. A racionalizálási lehetőségek skálája az idő haladásával egyre szélesedik. Ez biztositéka annak, hogy térhódítása a mezőgazdasági termelésben is egyre gyorsabb ütemű lesz. Szocialista mezőgazdaságunknak erre feltétlenül szüksége van, mint azt kifejezik a CSKP XIV. kongresszusának határozatai. E határozatok között találjuk többek közt azt is, hogy a párt gazdaságpolitikájának egyik fő cilja a gazdasági hatékonyság fokozása a népgazdaság minden ágazatában. JÓRA MIHÁLY mérnök, Šafárikovo Ilii! Д tenyészkocák takarmányozása jelentősen befolyásolta a vehem fejlődését — a született malacok súlyát — és a nmlacneveléshez szükséges tej mennyiségét. A vehem megfelelő fejlődését biztosító takarmányozás hatással van a malacok életerejére is. A meg figyelések azt mutatják, hogy — különösen külterjesebb körülmények között és télen — a született malacok közül az egy kilón aluliak mintegy 55—60 százaléka, az 1,3—1,5 Kilósaknak csak 15—20 százaléka hullott el. Tehát arra kell törekedni, hogy az újszülött malacok súlya megközelítse a másfél kilót. Igen hasznos a vemhes kocákkal répát, sárgarépát (nem fagyosat], tejmellékterméket, főtt burgonyát etetni. Ebben az esetben csökkenteni lehet a napi abrakmennyiséget. Az ubraktakarruányt télen csak meleg vízzel keverve szabad etetni, mert a hideg, jeges víz elvetélést és hasmenést okozhat. Ha gazdasági abrakkal tabarmánvozunk, akkor a megjelölt napi fejadagban adjunk: 40 százalék kukoricadarát, 20 százalék árpadarát, 20 százalék lucernalisztet, 17 százalék korpát, 2,5 százalék takarmánymeszet és 0,5 százalék takarmánysót. A nehéz, vemhes kocákat az ellés előtt 3—10 nappal kutrlcákban helyezzük el. ügyeljünk arra, hogy az elletőistálló összes kutricái egyszerre legyenek „feltöltve“. Különösen fontos ez télen. A télig benépesített istálló mindig hidegebb, mint amelyik tele van. Különös gondot fordítsunk a kocák elletésére. Az újszülött malacokat szárazra törülve, kibélelt eíletőládába, vagy — kosárba célszerű összegyűjteni, hogy a világrajöttük után meg ne fázzanak, mert ilyenkoi még nagyon érzékenyek. A malacokat egyszerre tegyük a koca alá azért, hogy minden malac tudjon fecstejet szopni. Az ellés után 2—3 óra elteltével kínáljuk meg a kocát langyos, korpás, tejes ivóssal. Két napon keresztül 5—6 óránként ezt az itatást célszerű megismételni. A téli hónapokban több tenyészetben előfordul a vérszegénység. Ez a betegség a szopós malacok között nagy elhullással járhat. A betegség megelőzése végett ki kell kérni az állatorvos véleményét, és a gyógyítást is az állatorvosra kell Mzni. Az egészséges malacokat 12—14 napos korban már meg kell tanítani enni. A malacokat takarmányozhatjuk nedves és száraz darával. A súlygyarapodás szempontjából mindkét takarmányozási módszer Gazdaságos malacnevelés és süldőhizlalás télen szakszerű A nedves takarmány etetése azonban több" munkát igényel, és különösen* a téli időszakban hideg istállókban könnyen emésztő szervi megbetegedést okoz, aminek rendszerint hasmenés a következménye. A kétféle etetési módszer közül a szárazdurás etetés előnyösebb, mart higiénikusabb és kevésbé munkaigényes. Különösen a tél folyamán célszerű a malacokat száraz darával takarmónyozni. A darát a malacetető tálcából önetetők nélkül is etethetjük. Azért, hogy a darát a malacok a tálcából ki ne túrják, célszerű a tálcákra 15—20 cm-es távolságban védőléceket erősíteni. Naponta háromszor-négyszer kínáljuk meg a malacokat nem túl hideg, friss Ivóvízzel is. Fontos, hogy a malacok minél több takarmányt fogyasszanak. ebért gondoskodni kell arról, hogy a kocák napközben minél kevesebbet tartózkodjanak együtt a malacokkal, így azok előtt állandóan lehet takarmány. ]ó takarmányozással és gondozással nagyobb választási átlagsúly érhető el. Ismeretes, hogy a választási súly jelentősen befolyásolja a hizlalás időtartamát. A flaskocák naponkénti jártatásáról Is gondoskodni kell. Ügyeljünk arra, hogy eközben meg ne fázzanak és sáros, piszkos pocsolyába ne feküdjenek, mert a beszennyeződött csecs megfertőzheti a malacokat. Az ellető istállókban télen nélkülözhetetlen a bőséges száraz alomszalma. A naponkénti trágyaeltakarttás mellett annyi alomszalmát kell a malacok alá tenni, hogy azok a szalmában elbújhassank. Ha az alomszalma kevés, vagy nem száraz, igen könnyen megfázhat a malac. S ha a malac hasa fázik, hasmenést kúp, ha peritg a háta, akkor tüdőgyulladást. Az elválasztott malacokat addig tartsuk kutrícákban, mfg azok el nem érik a 25 kg-os súlyt. Télen még tovább is ott tarthatjuk a malacokat. Az ilyen állomány — tapasztalat szerint — jobban fejlődik. Ha a sertés nagyobb súlyban kerül a hizlaldába, akkor kevésbé sínyli meg a helyváltozást. Az elválasztás után ne változtassunk a malacok takarmányozásán. Ugyanazt a takarmányt etessük velük, mint szopóskorban. Akkor járunk el szakszerűen, ha a hizlaldába való szállítás után sem változtatunk (3—4 hétig) a takarmányozáson. Az elválasztott és a 4—5 hétig kutricán tartott süldőket a hizlal dába kerülés előtt falkásítani kell. Legjohb, ha a falkásítást az ellető istállóban kutricánként végezzük el. így a süldők nem fázhatnak meg. Különösen télen, tejesen felesleges a havonkénti mázsálás — ezt becsléssel is helyettesíthetjük — és a gyakori falkásítás. Falkásítás helyett a lemaradt gyenge egyedeket kell kiemelni e csoportból, hogy kevésbé törődjenek, s meg ne fázzanak, fia a mázsálás a falkásítás vagy helyváltoztatás elkerülhetetlen, akkor azt csak jó időben, szél- és esőmentes napokon végezzük. Ilyen esetben is számolni kell azzal, hogy sok olyan lappangó betegséget lobbantunk fel, mely a mozgatások nélkül elmaradhatott volna. A süldőket lehetőleg kisebb, 25—30-as tálkákban, huzatmentes istállóban helyezzük el. Legyen a süldők alatt bőségesen száraz alom, mert azzal nemcsak meleg fekvőhelyet biztosítunk számukra, hanem egyben csökkentjük az istálló páratartalmát is, ami télen nagyon fontos, hiszen ilyenkor a sertések állandóan bent tartózkodnak. Ahol önetetöket használnak, azokat be kell tenni a zárt fekvőtér mellé, mert télen a szabadban elhelyezett önetető mellett a hízók könnyen megfázhatnak. A nedves és kombinált etetésnél reggel és délben a napi fejadag 25—25 százalékát nedvesen, a déli etetés után az 50 százalékát szárazon kapják az állatok. A kis súlyú hízósertéseket célszerű naponta háromszor, a nagyobb súlyúakat pedig (70 kg-on felül) kétszer tanácsos etetni. A napi adagot a háromszori etetésnél 30—25—45 százalékos, kétszeri etetésnél 45—55 százalékos arányban szabjuk meg. A fejadag nagyságát mindenkor az étvágy határozza meg (általában az élősúly 3,5—4,5 százalék). Igyekezzünk a hízókkal optimális fejadagot etetni, mert az alacsony fejadag etetése mellett nem lesz kielégítő a napi súlygyarapodás, illetve a takarmány hasznosítása. Igen jó eredményt érünk el ha a hízók abraktakarmányát meleg vízzel keverve etetjük. Megfigyelések szerint a meleg vízben kevert (30—35 C fok) takarmánnyal az 1 kg súlygyarapodásra felhasznált abrakmennyiség 0,5 kg-mal Is csökkenhet. Gondoskodni kell arról is, hogy nagy hidegben a kevert takarmány azonnal a sertés elé kerüljön. Minden etetés után ki kell nyalatni a vályút, hogy a dara bele ne fagyjon. Dr. LÁSZLÓ LÄSZLÖ, tudományos kutató
