Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-27 / 4. szám

Szerződéses viszony

(Folytatás a 11. oldalról.) telt kifejezd szerződések kötésére ez év január 1-ével érvénybe lépő jogátadással kerül illetőleg került sor. Ez alkalmas lehetőség volt a vadászterületek rendezésére is. Az egységes intézkedés érdekében a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma rendelkezett. Az új, igényes feladatok végrehajtása a járási nemzeti bizottságokra, valamint a Szlovákiai Vadászok Szövetségének járási bizottságaira hárul.

Az említett rendelkezés értelmében a jnb-k ellenőrzik az összes vadászterületek határait és azokat szükség szerint rendezik. Eközben igyekezetét fejtenek ki nagyobb vadászterületek kialakítására, mégpedig a mezei vadászterületek esetében legalább 2000 hektárnyi, erdei vadászterületekre vonatkozóan pedig 3000 hektárnyi terjedelemig.

Ezen határok kialakításakor figyelembe kell venni az adott takarmányalapot, a vízügyi helyzetet, a búvóhelyeket, a vad migrációját, a mezőgazdasági és erdőgazdasági terményekben és növényekben tett kárt, valamint a vadászterületen végzett tervszerű gazdálkodás feltételeit, s érvényesíteni a haladó módszereket és fokozni a gazdálkodás efektivitását. A vadászterületek egyesítését lehetőleg mezőgazdasági szervezetek egyesítésének és együttműködésének, továbbá a mikrorajonok kialakításának végrehajtásával összhangban kell megvalósítani az agrokomplexum egységein belül.

Igen bonyolult feladat végrehajtása hárul a jnb-kre és a többi beavatott szervre a vadászat jogának átruházására vonatkozó szerdődések megkötése során, főként azon feltétel megteremtése érdekében, hogv a vadászat irányításában valamint • vadászat jogának gyakorlásában minél több dolgozó vegyen részt. Ezen kérdés észszerű megoldása során Szlovákia területén lehetőség nyílik a vadászat jogának gyakorlását az eddiginél 100 */o-kal több, vagyis összesen 00 000 személynek végeznie, a SZVSZ keretein belül. Ez azt jelenti, nem engedhető meg, hogy az eddigi gyakorlat, miszerint a vadászat jogának gyakorlásáról vagy annak meg nem engedéséről csupán azon szervezetek döntsenek, amelyek a vadászterületeket igazgatják vagy használják. Különös érzékenységgel szükséges ezt a kérdést kezelni a vadászterületek nagyobb egységekbe történő összevonása során. Ilyen esetekben lehetővé kell tenni nagyobb vadásztársaságok kialakítását, mindenekelőtt azon személyek soraiból, akik az eredeti vadászkörzetekben gazdálkodtak, s ezt követően a vadászok létszámát fokozatosan feltölteni további személyekkel a kívánt szintre.

A taglalt kérdés margójára szükséges még megjegyezni, hogy az érvényben lévő jogi előírások szerint az egyes vadászkörzetekben végzett vadgazdálkodást csupán az egyes vadásztársaságok, a kiválasztott iskolák és vadászati kutatóintézetek, az állami erdészet szervezetei, a katonai erdőségek és gazdaságok szervezetei, továbbá tartalékolt vadászterületeken a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma által megbízott szervezetek. Ebből következik, hogy a többi szocialista szervezet a vadászat gyakorlásának jogát vadászterületükön köteles ellenszolgáltatás fejében átadni azon szocialista szervezeteknek, amelyek jogosultak gazdálkodni az illetékes vadászterületen. VOLČEK LEONARD, a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának vadászati és halászati előadója

V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\ (Ht .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ !

TELI

vadetetEs

karmányozással kiegészítve elbír. Első lépés tehát, hogy felmérjük a vad természetes takarmányának mennyiségét és kiszámítsuk, vajon ez mennyi és milyen vad eltartására elégséges.

A lehető legjobb természetes körülmények között is tervbe kell venni a vad téli etetését, ha másért nem, akkor a minőségi összetétel miatt. A vadászati kutatással foglalkozó szakemberek rövidesen elkészítik az egyes vadfajonként szükséges takarmány normáit, amelyeket a vadászterület haszonélvezője köteles beszerezni.

A takarmányozás módját, a takarmányok évenként beszerzendő mennyiségét és minőségét a vadgazdálkodás távlati tervében is fel kell tüntetni. Ezen kívül előre gondoskodni kell arról, hogy ezeket a takarmányokat valaki Időben leszállítsa, sőt ha kell előkészítse és legyártsa. Szlovákia vadgazdálkodása — fejlesztési terve feladatul tűzte ki Szlovákiában egy speciális takarmánykeverő üzem létesíté sét, amely csak a vad részére szükséges takarmányok előállításával foglalkozna és amely Szlovákia ilyenirányú szükségletét ellátná. A terimés, nedvdús és szemes takarmányok szükségletét a szocialista tervgazdálkodás elveinek betartásával az SZVSZ KB titkársága szerzi be a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, illetőleg a Mezőgazdasági Felvásárló és Anyagellátó vállalat útján.

A takarmányokon kívül gondoskodni kell megfelelő mennyiségű sóról és sózők létesítéséről. Nem szabad megfeledkezni a vad egészségét védő betegség megelőző (preventív) gyógyszerek alkalmazásáról sem. Ezeket legjobb a granulált takarmányokba keverten adagolni és előre megrendelni az SZVSZ KB titkársága útján.

A jövőben nem lehet a véletlenre, de még a vadászok jóakaratára sem bízni a vad sorsát. Hasznos vadunkról a tudományosan megalapozott tervgazdálkodás elvei alapján kell gondoskodnunk és ebből a szempontból szükséges végeznünk a vad téli etetését is.

KIRNER KAROLY mérnök, a Szlovákiai Vadászok Szövetsége KB-ának vadászati előadója

\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w

\\\

A sporthorgászai következetes gyakorlása kedvelőjének nemcsak fizikai erejét, hanem lelki erejét is igénybe veszi. A horgász gyakran oly helyzetbe kerül, amely gyors döntést és cselekvést igényel, ami azonnali, de alapos meggondolás nélkül szinte lehetetlen.

A környezet, amelyben a

ami összefügg a hallal. Nézi a part alakulását, vizsgálja a vízbedűlt fát, a vízben fürdő partmenli bokrot (a csuka leshelyét), a ragadozó mozgását és rablásait, a halak ugrását és csak azután határoz. Már előre tudja mire horgászik majd és hova dobja a horgot. Néhány perc alatt elkészül a kívánt szereléssel, fölcsalizza a

szerezni ismereteket. Az ilyen reményteljes kezdő bizton nem fogja 0,40 mm műzsinórral ellátni perem* orsója csévéjét akkor, amikor pisztrángot akar fogni. Az ilyen igyekvő horgász csakhamar meggyőződést szerez arról, hogy a kisszájü dévért nem lehet nagy horogra fölpécézett kukacra kapni, de viszont kis horogA CSUKA VESZTE

kézzel alányúl és nagy ivóéi kihajítja a -partra, hogy csak úgy nyekken. Ott állnak fölöt te, bámulják.

Ez aztán gyönyörű példány mondja az egyik. Szép, hagyja helyben a másik. Manapság ilyet fogni igazán ritkaság. A csuka vonaglik a parton. Mái tudja, hogy legyőzték. Tudja hogy vesztett, Az életéi vesz tette.

Az egyik ember feléje nyúl, hogy megtapogassa. A csuka, maradék erejét összeszedve elkapja az ujját. Most már úgyis mindegy. Legalább fájjon valami annak is. Szétfeszítik a száját. Az illető csak úgy tudja kihúzni szájából vérző ujjait. Káromkodik egyet. Majd vérző, ke zébe kapja azt a kétágú vasda-} rabot, amire előzőleg a horog -'/ nyél volt kitámasztva, és jót / húz vele a csuka fejére. A csu-í ka megrándul. Elsötétül előtte} a világ. Még egyszer megrán t dítja testét. Tudja, hogy itt a'} vég. Nincs többé zsákmány, } Testét nem öleli körül többé azfy éltető víz. Farkuszonya }elemei-% kedik, mintha búcsút intene a£ lemenő napnak. Élettelen teste'/ a part homokján fekszik, amíg} az ember összecsomagolja szer-} számait. Belegyömöszöli a csu-} kát a táskájába és elindult ha-} zafelé.

ADAMCSIK FERENC, \

Sala (Vágsellye)

TAPASZTALAT

TESZ

A MESTERT

horgász mozog, a víz, annak nyugodt szintje, vagy örvénylő sodra, az álló vizek tükrén tarkálló hínár és pompázó tündérrózsa, a sás, a nádas, a berek, a vizbedölt fa, a vízpart és a róla leszakadt kőhalmaz bőven nyújt alkalmat megfigyelésekre, amelyek összeredménye: a tapasztalat és szaktudás.

Még a vízparton ácsorgó laikus néző is észreveszi a különbséget egy feladatát jól ismerő horgász és egy felületes, hebehurgya, türelmetlen, szakszerű ismeretek hiányával bajlódó horgász között.

Amikor a tapasztalt horgász vízparthoz ér, szemlét tart az egész környezet fölött. Pillantást vet mindenre,

»*> * ;

Kilátástalan küzdelem.

(A szerző felvétele)

•^^^^^^XXXXX\X^^^XXXV^X^^XXV^XЧVVVAX\\\\\X\XXXXV^^^Л^C^XX^XXVVXXXXXXXV^^XXXXXXXXXXXXXV^^^

horgot és a zsákmányt ígérő helyre veti be. Horgászbotja mögül — többnyire állva — figyeli az úszót, a műzsinórt, fenékhorgászatnál pedig a „kém“ mozdulatait és türelemmel várja a harapást. Mindig respektálja a horgászás főkövetelményét: a csendet és a nyugalmat, mert ezek a siker fő tényezői!

A tucathorgász legtöbbje abban látja első teendőjét, hogy leül és kényelmesen szereli horgász-készségét. A- mikor vízbe vetetie már a főtt kukoricával hibásan fülcsalizott tompáéin horgát, nem sokat törődik a műzsinór ívhajlásával, hanem csakis az úszóra bámul. A vízszínen pihenő és csak a fujdogáló szélnek jobbrabalra bókoló úszó olykor! leheletszerű mozdulatait nem veszi észre, mert arra vár, hogy harapás esetén víz alá merüljön az úszó. Ha ez megtörlént, azonnal bevág, de hasztalan, mert elkésett. A ponty már rég „kiköpte“ a csalit.

A tapasztalt horgász jól érti az úszó vagy pedig a „kém“ mozdulatait. Tudja, hogy az óvatos hat, amilyen példának okáért a ponty, bizalmatlanul nézi a csalit. Sokszor félszájjal harap. Az úszó kissé megrezdül, a horgász mégis bevág és pillanat múlva már fárasztja is a szabadságáért küzdő halat.

Külön és reményteljes kategóriába számítható az a horgász — korkülünbség nélkül. — aki éber figyelemmel és nagy érdeklődéssel kíséri a tapasztaltabb horgásztárs magatartását és praktikus cselekvését.

Az igyekvő kezdő horgász ilymódon ás a szakirodalom tanulmányozásával igyekszik

gal, ha van némi szerencséje, foghat nagy halat is.

A sporthorgász mindig rendben tartja készségét, jól tudja, hogy ellenőriznie és ápolnia kell azt. Ha kell, kijavítja és pótolja a hibás alkatrészeket. Gondozza, olajozza, kenegeti az orsót, védi a tolakodó sár, homok és más piszok ellen. Ragasztott bambuszbotját lakkozás óvja a repedés ellen. Ritka eset, hogy a jó horgász műzsinórja perecekben hulljon le a peremorsó csévéjéről, vagy pedig az orsószerkezet fogaskerekeinek tengelye köré csavarodjék az. A tapasztalatlan vagy a hebehurgya horgásznál nem ritka eset az ilyen. Némelykor órák hosszat kínlódik a Zsinór kibogozásával. Ha nincsen e „műtétnél“ segítsége, elveszti türelmét és 15—20 métert nyisszant le vadonatúj szilonjából.

A tapasztalt horgász hálói és szákjai minden pillanatban munkaképesek. Alkalmasak az élő zsákmány megőrzésére. A nem szakember esetében gyakran előfordul, hogy az elszákolt hal elillan, ha észreveszi, hogy a háló rothadt és lyukas.

V'an eset, hogy a halastó vagy a folyó egész horgászmezőnye hallja az eltört bambuszbot pukkanását oly pillanatban, amikor a horogra került hal megkezdte élet-halál harcát legyűróje ellen, pedig a hal nem is volt óriási, csak néhány centiméterrel nagyobb az előírt méretnél.

E témáról sokat lehelne írni, de egyenlőre meg kell elégednünk ennyivel.

„Sapienti sat!" — mondja a latin közmondás, vagyis:

— Okosnak ennyi is elégi SELMEC ADOLF

Szlovákia vadgazdálkodásának fejlesztési terve külön fejezetben foglalkozik a vad táplálásával és ezzel is kihangsúlyozza, milyen fontos tényező ez a kérdés a vadgazdálkodás szakaszán. Hatásos intézkedéseket kell tenni a vad táplálásának terén, a szabvány szerinti törzsállomány és a vad egészségi állapota, erőnléte fenntartása érdekében, továbbá azért, hogy csökkentsék azokat a károkat, amelyeket a vadállomány a mezőgazdaságnak és az erdőgazdaságnak okoz. Ezt a területek vaueltartó képességének javításával és a vad takarmányozásával, etetésével érhetjük el. Különös jelentősége van a vad téli időszakban végzett etetésének, amikor a vad ínséget szenved, nem talál elég jó minőségű természetes táplálékra.

A vadkárok ott lépnek fel nagy mértékben, ahol a vad éhezik, nincs meg a kellő minőségű tápláléka. Ennek következtében a kultúrnövények, termények, fák lerágásával igyekszik szervezetének szükségletét kielégíteni, ami által olykor érzékeny kárt okoz a gazdaságnak.

A vad téli etetése nem új fogalom, de okvetlenül új, tudományos alapokra kell helyezni kivitelezését. Eddig is etettük a vadat, ha nagy volt a hó, ha üres volt a határ. Etettük azzal, ami éppen akadt; szénával, répával, különféle szemes takarmánnyal, erdei magvakkal, stb. Annyit adtunk a vad elé, amennyi rendelkezésre állott.

Ma az etetés kérdése szorosan összefügg a vadászterületek minőségi osztályba sorolásával, a szabványosított törzsállomány létszámának meghatározásával és a vadgazdálkodás távlati terveivel. A minőségi osztályba történő besorolást a termelési hely jellege, talajtípusa szerint végezzük. Ez magában foglalja a kérdéses területen található, s a vad részére hozzáférhető természetes táplálék minőségi és mennyiségi felmérését és ehhez mérten az egyes vadfajok szabványszerű törzsállományának darabszámát. Alapelvünk legyen azon elgondolás követése, hogy a vadászterületen csak annyi és olyan vadat tenyésszünk, amennyit és amilyet a terület vadeltartó képessége a mesterséges ta