Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-06 / 1. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. január 8 6 Hogyan termelhetünkМ1Ш! A szarvasmarhatenyészetek, melyek в mezőgazdasági üzemek gazdaságosságának kulcsfontosságú ágazatai, ma még sok hiba hordozói. A tejtermelés és a vágómarha nevelés alacsony gazdaságossága, az elégtelen gépesítés s főleg a fiatalabb dolgozók hiánya miatt a termelés lassú ütemében nyilvánul meg. Az eddig előforduló hiányosságok megismerésével kiderült, hogy a szarvasmarha tenyésztés fejlesztésének és gazdaságosságának minden problémáját a takarmányalap gondos tervezésével kell megoldani. Ezt az önköltségek alakulása is bizonyítja. A tehenészetben ugyanis az önköltség takarmányra eső része 44, s a szarvasmarha tartásban átlagban 54 százalékot mutat. Az elegendő olcsó terimés takarmány lehet a garanciája a gazdaságosabb tej- és hústermelésnek, s a vásárolt keverék takarmányokat csak kiegészítőként kell etetni. A szocialista ésszerűsítés egyre nagyobb feladatokat támaszt az őstermelőkkel szemben, ezért a takarmánykészítésnél fokozatosan rá kell térni az ipari formákra. Az ipari jellegű takarmány termesztésben ugyanis fő követelmény a folyamatosság, mely a munkaerő és a rendelkezésre álló műszaki eszközök jobb kihasználását célozza. A takarmánykészítés folyamatossága szorosan összefügg az etetés technológiájával. Biológiai és ökonómiai szempontból a takarmánykészítést olymódon előnyös szervezni, hogy kora tavasztól késő őszig zöldtakarmány álljon rendelkezésre. A zootechnikai-állategészségügyi és ökonómiai kísérleti eredmények, valamint az élenjáró nagyüzemek sikerei is bizonyítják a komplex gépesítés előnyösségét. A znldtakarmányok közvetlen felhasználásával ugyanis megtakaríthatjuk a konzerválást folyamat költségeit, a legeltetéssel pedig a takarmány betakarítási és szállítást kiadásait. Az említett ookk miatt ezért a termelés költségeinek a csökkentése érdekében kénytelenek leszünk az adott ökológiai viszonyok között olyan agronómiái, zootechnikai, műszaki és szervezési, valamint közgazdasági intézkedések bevezetésére, melyek maximális mértékben lehetővé teszik a zöldtakarmányok közvetlen felhasználását. A takarmányok termesztésének a folyamatossága mindenek előtt az éghajlati körülményektől, a takarmánynövények biológiai tulajdonságától, azok minőségétől és az egész takarmánytermesztérs színvonalától függ. A kukorica- és részben a répatermesztő körzetekben főleg a szűkebb szakosítás és a nagyszámú jó hasznú szarvasmarha állomány mellett — gazdaságosan és folyamatosan — öntözéssel szervezhetjük meg a takarmánytermesztést. Az eddigi kísérletek mutatják, hogy a takarmánynövények öntözésénél nagyon jó eredményt lehet elérni. Az öntözés gondos szervezése nagyhozamú takarmány mennyiséget, jó közgazdasági eredményt hoz. Viszonyaink mellett nagyon jelentős tényező mindez, de valóban jó hozamot és minőséget csak az agrotechnikai eljárások teljes egybehangolásával lenagyon jó a cukorcirok és a takarmányborsó is. A talaj táperejének kihasználásához fontos az agrotechnikai folyamatok betartása. Elsősorban arra van szükség, hogy az őszi takarmánykeverékeket időben, kb. május 1(1—15-ig betakarítsuk, s utána 3—5 napon belül a tavaszi keverékek a talajba kerüljenek. Ezek terméshozamára a talajnedvesség és a nagy nitrogén adag döntő hatással van. Tehát olyan öntözési ritmust alkalmazzunk, hogy a talaj 40—60 cm-es rétegében a vízkészlet 60—70 százalék alá ne csekkemen. Ennek eléréséhez viszonyaink között a mély- és félnehéz talajokon 2—3 öntözés — 40—50 mm-es adaggal — könnvű talajokon pedig 3—4 öntözés — 30—40 mm-es adagban — szükséges. A silókukoricánál az egyedszántot hektáronként 110—130 ezerre, a nitrogén adagot 180—200 kg-ra növeljük. A tavaszi keverékeknél a nitrogén trágyázás 150— 18b kg/h adaggal előnyös. A korai burgonya és a tavaszi keverék után nyárra kukoricát, napraforgót. szudáni füvet és Szilona-repcét ajánlok. Gabonafélék után főképpen a Silona-repce, a szudánifű és a napraforgó díszük a legjobban. A hüvelyesek nyári takarmányként még öntözéses viszonyok közt sem jöhetnek számításba, mert nem nyújtanak kielégítő hozamot, hajlamosak a betegségekre, s a magas vetőmag árakra való tekintettel nem gazdaságosak. A nvári takarmánynövényeknél 2—3 öntözés szükséges — 20—30 mm-es egyszeri adagban. Előnvös a vegetáció előtti — a talaj előkészítése előtt — öntözés 20 mm-es adagja. Ilyen öntözés mellett s 100—120 nitronén/h felhasználáséval hektáronként 180— 220 mázsa zöldtakarmány elérése lehetséges. Az egynyári takarmánynövények közül — melyek öntözéses viszonyok mellett a tavaszi takarmánykeverék után jól beváltak — meg kell említeni a cukorrépát és a takarmánvkelt. A júniusban vetett cukorrépa 110— 120 ezer egyedszámmal célszerű öntözéssel és 180—200 kg nitrogén/h trágyázással dús levélzetű 600—600 mázsa jó minőségű takarmányt nyújt hektáronként. A takarmánykel 150 — 200 kg nitrogén/h adaggal öntözéssel ritkítás nélkül is termeszthető, s lehetővé teszi a kései decemberi zöldtakarmánvozást. Mindkét takarmánynövénynél szüksőges, hogy a júniusszeptemberi időszakban a talaj vízkapacitása ne süllyedjen 60—70 százalék alá. A fehérje tartalmú takarmánynövények közül öntözéses viszonyok közt a lucernás fűkeverék és a szántóföldi legelő vált be a legjobban. Ezen növények a nagy takarmányhozam mellett kedvezően befolyásolják a talaj termőképességét — gazdagítják szerves anyagokkal és biológiailag értékes nitrogénnel. Öntözött területeken, ahol lehetőség nyílik az elgazosodás megakadályozására, lucernát már augusztus közepén tiszta kultúrába vethetünk. A külföldi és a hazai eredmények ugyanis bizonyítják, hogy öntözéses viszonyok között a lucerna füves keveréke nagyobb, egyenletesebb hozamot nyújt mint a tiszta kultúrába vetett lucerna. Főleg nehéz talajokon 10—20 kg/h lucernamaggal együtt tanácsos elvetni 3—4 kg réti csenkész, csomós ebír, vagy réti perje magját. Hosszú éves kísérleti eredmények bizonyítják, hogy nálunk száraz években jó erőben lévő talajokon minden kaszálás után az öntözés 40—50 mm adagban elegendő. Többnyire áprilisban vagy május elején egy öntözéssel számoljunk. A sekély és könnyű talajokon 30— 40 nim-re csökkentjük az öntözési adagot és minden kaszálás után két alkalommal öntözünk. Ilyen feltételek mellett nem túlzás a 140—160 mázsa szálastakarmány mennyiség elérése. Külföldi és hazai kísérletek egyaránt mutatják, hogy öntözéses viszonyok között nagyjelentőségük van a szántóföldi legelőknek. Ezzel kapcsolatosan hangsúlyozom, hogy azok fenntartása nagyon igényes a technológiai fegyelemre, s az öntözés megszervezésére. A legújabb tapasztalatok szerint az egyszerű keverék vetése a legcélszerűbb. Ilyen a fehérhere, a csomós ebír, a réti csenkész és a réti perje. Intenzív főfajták tekintetében persze nemesítőink is adósak, főleg ami azokat a fajtákat illeti, amelyeknek a legeltetési időszak alatt kiegyenlített a fejlődésük. A terméshozam és a tápérték nagyban függ a nitrogén trágyázástól. Viszonyaink között 250— 300 kg nitrogén/h műtrágya átlaggal kell számolni, melyből koratavasszal 80—300 kg-ot, s a legeltetési időszakban pedig a hátramaradt részt kell felhasználnunk, tekintettel arra, hogy a fűfélék 20 cm mélyen gyökeresednek, ezért kis adagban gyakrabban tanácsos öntözni. így érhetjük el, hogy a talaj vízkészlete az áprilisiszeptemberi időszakban 70 százalék alá ne csökkenjen, tehát az öntözést 12—14 napos időközökben, a forró nyáron pedig 8—10 naponként ismételnünk kell — esetenként 20—25 mm-es adagban. A fokozott öntözés persze állandó csővezetéket követel. Az öntözött legelőn, ahol elérjük az évi 600—800 mázsás hektáronkénti zöldanyaghozamot, okvetlenül szükséges az adagolt vagy a sávos legeltetés villanypásztoros bevezetése. MICHAL ŠANTA mérnök, az Üntözögazdálkodási Kutatóintézet dolgozója j^Jezögazdasági üzemeinkben rendszerint az év elején felmérik """* az előző esztendő gazdasági eredményeit, részlegenként elemzik, mit tettek jól, s hol követték el a hibákat, hogy azokat a jövőben ne ismételhessék. A vezérfonal adva van. Pártunk XIV. kongresszusának az irányelvei meghatározzák a legközelebbi célt, amit lent a termelésben kell részleteire bontani, megvalósítani. MAGASABB FOKON Bogyai Ignác, a Dolný Bár-i (albári) szövetkezet elnöke a múlt esztendő eredményeire és az 1973-as év célkitűzéseire vonakozóan megjegyezte, hogy gazdaságuk tizennyolc éven át a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyl) járás leggyengébb szövetkezetei közé tartozott, s az utóbbi két esztenáőben — főleg a gabonatermesztés eredményeinek a javulása folytán — felfejlődhettek a járás legjobb 11 szövetkezete közé. Nagyon jó eredményt értek el a kertészeti termelésben Is. Ezen a szakaszon a 600 ezer koronát előirányzó tervet több mint félmillió koronával túlszárnyalták, tehát hektáronként 93 ezer korona értékű árut adtak a fogyasztóknak. Fogyasztási és konzerv paradicsomból például 520 mázsás hektárhozamot értek el. Az elnök azt is megjegyezte, hogy az állattenyésztésben, jobban mondva a tehenészetben még sok a tennivaló. Ebben a termelési ágazatban ugyanis csak 3300 liter tejet fejtek egy tehén átlagában, ami,arra figyelmeztet, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani Múlt és jövő a gazdálkodás tükrében a tejtermelésre. Ezzel szemben jó eredményről tanúskodik a hústermelés. A hízómarháknál 1, a hízósertéseknél pedig 0,62 kg-os súlygyarapodást értek el egyedenként évi átlagban, ami körültekintő, hozzáértő szervezésről, a dolgozók jó munkaerkölcséről tanúskodik. Érdemes megemlíteni továbbá azt is, hogy a vezetők rugalmas irányításának köszönhető, hogy 1972-ben úgy szervezték a gabonabetakarítást, hogy a szemtermés az esőzések előtt teljes mennyiségben biztonságba került. így a szövetkezet mintegy negyedmillió korona többletjövedelmet érhetett el, s összüzemi évi átlagban nem kevesebb mint 1,5 millió koronával szárnyalták túl a pénzügyi bevételt. HOGYAN TOVÁBB? Az elnökkel való beszélgetés arról győzött meg, hogy a szövetkezetben végtelenül komolyan veszik a CSKP XIV. kongresszusa irányelveiből rájuk háruló feladatokat. A járási pártbizottság ugyanis a kongresszus határozatai nyomán arra ösztönözte a mezőgazdasági üzemeket, hogy 1973-ban búzából 50 mázsás átlagtermést takarítsanak be hektáronként. Ebben a gazdaságban vállalták a feladatot. A vállalás persze konkrét Intézkedés nélkül mit sem érne. Ezért a gazdaságban már 1972 őszén olyan feltételeket teremtettek, hogy idén biztos sikereket érhessenek el. A gondos talajművelés a jó tápanyagellátús f ЗЭ0 kg tiszta hatóanyag hektáronként) mellett a legtermőképesebb szovjet búzafajtákat (Auróra, Kaukaz, jubilejná) vetették. Ezzel egyidejűleg a cukorrépa területét a korábbi 60-ról 80 hektárra bővítik. Természetesen Itt is a hektárhozamok lényeges emelkedésével számolnak, s a múlt évi 475 helyett 500 mázsát akarnak elérni hektáronként az emberi munkaerő ráfordítás s a költségek lényeges csökkentésével. Az állattenyésztésben, főleg a tehenészetben várható lényeges javulás. Az elnök ugyanis arról tájékoztatott, hogy 1973-ban a tehénállományt saját nevelésből ötvennel gyarapítják, s a tejtermelésben olyan intézkedéseket tesznek, hogy évi átlagban túlszárnyalják ez egyedenként 3500 literes tejhasznosságot. Ezzel egyidejűleg mindent megtesznek, hogy a marhahizlalásban elérjék az 3,10 kg-os napi állatonként! súlygyarapodást. A szövetkezet feltételei jók. Az eredmények és a kisebb fogyatékosságok ismeretesek, s ezen adatoknak a birtokában minden lehetőség megvan a még kifejezőbb termelési-pénzügyi eredmények eléréséhez. A gazdaság eddig is korszerű gépekkel rendelkezett, s földterületének 50 százalékát öntözőrendszerrel hálózta be. Idén újabb gépeket vásárolnak. Mindezek lehetővé teszik a munkatermelékenység 8—10 százalékos emelkedését, s a költségek lényeges csökkentését. A határozottság, a nagy akarás bizonyítja a szövetkezet vezetőinek és egyszerű dolgozóinak szoros összefogását, azt hogy közös erőfeszítéssel mindent megtesznek a párt által kitűzött feladatok teljesítéséért. HOKSZA ISTVÁN hét elérnünk. Számításaink szerint egy 1200 tehénnel rendelkező mezőRazdasági üzemben a takarmányok öntözéses termesztésével a szállító távolság 2400-ról 1500 méterre módosítható, minek következtében kisebb a szállítási költség. Például egy tonna takarmány elszállítása a korábbi 12,10-ről 6,10 koronára csökkenthető. Ez azt bizonyítja, hogy a szébanforgé gazdaságban a termelési költség öntözés által lerövidített szállítási távolsága révén évente mintegy 110 ezer koronával csökkenthető. A takarmányok öntözésének az előnyössége abban is megnyilvánul, hogy általa a zöldtakarmánnyal való ellátást kora tavasztól késő őszig biztosíthatjuk, illetve az öntözési idényt 150—180 napra bővíthetjük, ami növeli az öntözési beruházások kihasználását. Az öntözéses zöldtakarmány termesztésre az alábbiakat javaslom. Kora tavaszi zöldtakarmányozásra, vagy április végi és május eleji legeltetésre a takarmányrozs vagy őszi repce legalkalmasabb — 120—150 kg nitrogén/h adagolásával. Ezeknél a takarmánynövényeknél ősszel két öntözést kell nyújtani 20—30 mm-cs adagban, s egy öntözéssel áprilisban vagy május elején kell serkenteni a növény fejlődését. Az őszi keverékek után silókukoricát vethetünk, esetleg cirkot szilázs készítésére, vagy napraforgót, zabot zöldtakarmányozásra, de Kevesebb munkával, olcsóbban, gyorsabban... Szlovákiában a Nové Zámky-i (érsekújvári) járásban kezdték meg elsőnek a szövetkezetek egyesítését. A járási pártbizottság, a járási nemzeti bizottság és a járási mezőgazdasági igazgatóság napjainkig szorgalmazza az efsz-ek koncentrációját, ami igen eredményesen folyik tovább. Jelenleg a földterület 50 százalékán tizenegy 3500—5300 hektár földdel rendelkező üzem működik. Épp az elmúlt napokban született meg a kamenicai (garamkövesdi), chlabai (helembai), bajtavai (bajtail szövetkezet „házassága“ és minden előfeltétel megvan rá, hogy az új évben egybekel a gbelcei (köbölkúti) és a Nová Vieska-1 (kisújfalusij élsz Is, később pedig a biűai (bényi) és sikenicai (szí kincei] efsz is. A mezőgazdasági üzemek koncentrációja már jóelőre kidolgozott terv alapján történik, és az eddigi tapasztalatokat felhasználva egyesítik az efsz-eket. Az egyesítés kedvező eredményei főleg az állat tenyésztésben mutatkoznak, de amint Jozef M u dr o c h mérnök, a járási mezőgazdasági igazgató ság főagronómusa elmondotta, a növénytermesz tésben olcsóbbá, gyorsabbá teszi a termelést. A főagronómus a növénytermelés koncentráció iával kapcsolatban több érdekes dolgot elárult. A legfőbb eredmény az, hogy kibontakozhat a szakosítás és egyes növényfajtákat nagyobb területeken termeszthetik és a növéhyápolási, valamint a begyűjtési munkákat maximálisan gépesíthetik. A kisebb efsz-ekben 27 fajta növényt is termesztettek, azonban az egyesített gazdaságokban már csak 12-t. De némely üzemben ez az arány még kisebb. Mivel a napraforgó termelésére a járásban megvannak a kedvező előfeltételek, az ország napraforgó szükségletének 70 százalékát itt termesztik. Az eddigi 2700 hektáros területet 3000 ha-ra emelik. A napraforgótermesztés is a szakosítás elveinek megfelelően történik. A Dvory nad Žitavou-i Efsz-ben például 500, a vodíniban (szőgyéniben) 273, a milanovcei (nagykénben) pedig 206 hektáron termeltek napraforgót. Nagy eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy pár évvel ezelőtt a napraforgó átlagos területe még csak 16 hektár volt. és most már járási méretben 100 hektárra emelkedett. Ilyen nagy,területeken igen gazdaságosan lehet kihasználni a begyűjtőgépeket. Nové Zámkyban épül Közép-Európa egyik leg nagyobb konzervgyára, amelynek termelése főleg zöldségfeldolgozásra irányul. A járási szervei: máris gondoltak arra, hogy elég nyersanyag legyen majd a konzervgyár részére és az eddigi 500 hektárról 1500 hektárra emelik a zöldségtermő területet. A tervek szerint 80—100—150 hektáros kertészetek lesznek, amelyek fejenként kétháromféle zöldség termesztésével foglalkoznak majd, és ilymódon lehetőség nyílik a különböző begyüjtőgépek gazdaságos üzemeltetésére. A távlatok szerint még a legbonyolultabb begyűjtést is gépesíteni akarják. A növénytermesztési munkákat lényegesen meggyorsította az is, hogy az egyesített üzemekben létrejöttek a központi gépparkok és javítóműhelyek. Ennek az az előnye, hogy gyorsan és szakszerűen végezhetik el a nagyobb javításokat'is és a gépeket gyorsan átcsopor osíthatják oda, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ilyen nagyüzemekben már meg lehat vásárolni az eléggé drága nagyteljesítményű gépeket, többek között a Kirovec vagy más hasonló traktorokat is. Nagy egységekben lényegesen növekedik a gépek teljesítőképessége is. A milanovcei szövetkezetben például szakosított területen egy kombájn 90 hektárról gyűjtötte be a cukorrépát. A termelés koncentrációja mellett egyre jobban fejlesztik a kooperációs kapcsolatokat is. A nagyüzemek is kisegítik egymást. Amikor például a Dvory nad Žitavou-i Efsz már begyűjtötte a kukoricát, a kombájnokat az adapterekkel együtt Tvrdošovcére csoportosították őket és amikor ott is elvégezték a munkát, Palárikovóra mentek segíteni. Holtán a járásban elsőnek fejezték be a mélyszántást, de a gépeket nem pihentették, hanem kölcsön adták a salkai szövetkezetbe. Ilyen kooperációs segítő tevékenység több esetben is előfordult és ez is hozzájárult ahhoz, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is a lehető legkisebb veszteséggel gyűjtötték be a termést és az őszi mélyszántást már december első felében befejezték. A termelés koncentrációja tehát komoly eredményeket hozott a Nové Zámky-i járásban és ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongreszszusa, valamint az efsz-ek Vili. kongresszusa határozata alapján további nagy üzemegységeket hoznak létre, és ezzel párhuzamosan a jövőben még szorosabbra fűzik az üzemek közötti kooperációs tevékenységet nemcsak a beruházás, hanem az időszaki munkák végzése terén is. (balia)
