Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-20 / 3. szám
vvvv\\\v\\\\\\\v\\v\\\\v\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\v\\\\\^^^ I t A noszéma (gyomorvész) a legelterjedtebb és gazdaságilag a . legnagyobb kárt okozó mélibetegség a földünkön. Lehetne a méhek tavaszi betegségének is nevezni, mivel tavasszal áprilisban és május elején pusztul el a legtöbb család gyoniorvészben. A noszéniás megbetegedést sokan összetévesztik a hasmenéssel, igaz, hogy szoros kapcsolat van közöttük, de lehet hasmenéses noszéma mentes család is. Úgyanakkor a noszémás családnál sincs hasmenés, mikor a kereteket nem kenik össze. Hasmenésnek nevezzük azt, mikor a méhek a rossz téli eledel (mézharmat) vagy zavarás miatt a végbelük korai teltsége miatt, kirepülés hiánya miatt a kaptárban űrítkeznek. Ürülékük sötétbarna. A noszéma vagy gyomorvész az idősebb méhek fertőző betegsége. Okozója a Noszéma ápia nevű spórás véglény. Rendszerint tavaszszal áprilisban tizedeli meg a méhcsaládokat, de ha tavasszal az erősen noszémás család teljesen nem Is pusztul el, a nyarat csak áttol - gődi, és csak a nyár végére erősödik meg. Az ilyen erősen noszémás családokat érdemesebb megsemmisíteni, lekénezni és a kaptárt fertőtleníteni. A beteg családot egészséges családdal nem szabad egyesíteni. Az ilyen családok lépjeit ki kell olvasztani, a kereteket fertőtleníteni lúgos vagy chloraminos oldattal. A méhek a szájon fertőződnek. A kórokozó spórái a fertőzött eleséggel jut be a méhek emésztő szervébe. A spórák a beteg méh ürülékével kerül a lépre, az itató vizébe. A gyomorvészt csak mikroszkopikus vizsgálattal lehet megállapítani. Gyanús a család, ha feltűnően elnéptelenedik, sem a serkentő etetésre, sem a tavaszi jó hordás ellenére sem népesedik, bár Hasítás van. A fertőzött méhek rövidéietűek s ezért a Hasítást nem tudják kellőképpen etetni. Ha nagyon erős a fertőzés, a Hasítást a méhek nem tudják takarni, a fiasítás egy része elpusztul, hézagos. A betegség kifejlődése, vagyis a méheknek egymás által való fertőzése a telelői'ürtben kezdődik.. A legkedvezőbb hőmérséklet a betegség kifejlődésére 30—31 fok C. Az idősebb méhek már a telelés előtt megfertőződnek. Mivel a beteg méhek gyomruk táplálékát nem tudják megfelelően elemészteni, és éhségérzetük van, ezért erősebben táplálkoznak, így a végbelük hamar megtelik és a kaptárban űrítkeznek. Ürülékük az elégtelen emésztés miatt édes és a méhek iparkodnak felszívni, eltávolítani. Így a fertőzés a családban gyorsan terjed. Hogy miért nincs egészségügyi zárlat a noszéma fertőzés megakadályozására? Mert egészségügyi zárlattal a noszéniás megbetegedést úgy sem csökkenthetnénk. A noszéma kórokozóját majdnem minden családban meg lehetne találni, hiszen a méhek nyáron egymás kaptárába is berepülnek, a legelőn, italén szintén egymással állandó kapcsolatban vannak. Csak hogy nyáron sem a fertőzésre, sem a noszáma szaporodására nincs, olyan kedvező feltétel mint a téli fürtben. De a méhek szervezete is védekezik a fertőzés ellen. A vtédekeaés attál is függ, hogy milyen enősen varrnak a méhek fertőzve, tehát a noszéma spóráinak mennyiségétől. A megtámadot emésztőszervnek belsején, az elhalt sejtek helyébe, új fiatal egészséges sejtek képződnek. Ha a noszéma szaporodása a fertőzött méh gyomrában nem tud lépést tartani a méh szervezetének védekezésével, a noszémával fertőzött méh állapota javul, egészségessé válik. Nyáron például a fészek hőmérséklete 35 fok C, ilyen hőmérsékletnél a noszéma nem tud szaporodni, tehát a berepült idegen noszémával fertőzött méh sem veszélyes a családra. A gyomorvész rendkívül szeszélyes. Sokszor, ha a természet kedvező feltételt ad a méheknek a védekezésre, ilyenkor beavatkozás nélkül is megáll. Máskor ellenben a leggondosabb kezelés is hiábavaló. A gyomorvészes családok javulását nagyon gátolja az, hogy ha az- anya is megbetegszik, sőt erősen noszémás családban elveszíti petéző képességét. Az anya nehezebben fertőződik meg naszémával, mint a munkások, vagyis a noszémás anyának huzamosabb ideig kellett lenni a noszémás családban, hogy megfertőződjön. Erősen noszémás családoknál feljavulásuk után az anyát ki kell cserélni, mert a következő tél folyamán elpusztul. HOGYAN ELŰZZÜK MEG A BETEGSÉGET? A leírtakból látjuk, hogy a család hiába fertőződik a noszéma spóráival, ha a noszéma szaporodásának nincs meg a kellő feltétele. A hibát nem tavasszal kell keresni, hanem az előző évben. Hűvös, esős, napsugárhiányos nyár után, tavasszal a noszéma erősen megtizedeli a méhcsaládokat. Ellenkezőleg, meleg, napsugaras nyár után, tavasszal a noszéma semmi kárt nem tesz. A meleg nyár a legkedvezőbb a méhek életére. Jő a hordás, a méhek dolgoznak, az öreg méhek a betegség hordozói a hordásban elhasználódnak és gyorsan elpusztulnak. Így Sok a fiatal méh, ezek pedig tiszta egészséges lépőket építenek. A nyár vége felé iparkodjunk idejében a télire való eledelt feldolgoztatni még az üreg iBéliekbel, hogy ezek tebetáleg még az ősz folyamán elpusztuljanak, hogy be kő lük miniéi kevesebb mar,adjon a téli időszakra a kaptáiban, mert az öreg méhek a betegségek hordozói. Kerüljük ősszel a kései etetést, mert ezáltal, a telelésre váró fiatal méhek elhasználódnak, vagyis a testükből a télire felhalmozott tápanyagot elhasználják a cukor feldolgozásához, és képtelenek lesznek védekezni a noszéma ellen. Kerüljük tavasszal a korai etetést, még a virágporpótló anyagokat is, és lehetőleg csak a fűzfa virágzásakor kezdjük el, ha előlem hiányában meg kell menteni a családot. A kaptár hőmérséklete tavasszal a legkedvezőbb a noszéma szaporodásának. A téii Hasítás nevelésénél a méhek legyengültek, testükből a felhalmozott fehérjét elfogyasztották, így a cukor feldolgozásával még jobban legyengülnek. Kora tavasszal a kaptárba beadott virágpóiló anyagokat az idősebb méhek fogyasztják, ők pedig nem etetik a fiasítást, tehát nincs szükségük rá. A fehérje emésztése megterheli a noszémával fertőzött gyomrukat, így a gyomor még kevésbé tud védekezni. Kora tavasszal hasznos a ľehérjepótló anyagokat kívülről behordatni, mivel az így behordott fehérjét a fiasítás közelébe helyezik el, innen pedig a fiatal etető méhek felhasználják a fiasítás eletésére. Télen kerüljük a fészek túlzott takarását, hogy a fészekben a meleg ne érje el a 30 fok C-t, mert ez a hő legkedvezőbb a noszéma szaporodására. Takarjuk tavasz kezdetén a fiasítás megindulásánál, hogy a fészekben tudják tartani a legmegfelelőbb hőt a 35 fok C-t, a fiasítás neveléséhez, ez pedig nem kedvez a noszéma szaporodásának. A fémből készült etetők, mint jó hővezetők, kora tavasszal még a leggondosabb takarásnál is a hőt elvezetik a kaptárból, ezáltal csökken a fészek hőmérséklete. Tava-szszal a beteg családokat eredményesen lehet .gyógyítani a magyar gyártmányú Fuiinag'ilm OCH-wal. Ez 20 grammos csomagolásban van, ami 25 liter langyos szirupba keverendő. Mivel ez a gyógyszer antibiotikum, a forró szirupban a hatását elveszíti. Nálunk is lehetett kapni, sajnos az elmúlt esztendőben nehezen volt beszerezhető. Az NSZK ban Nosemack néven gyártanak gyógyszert a noszéma leküzdésére, 1 liter vízhez, egy tabletta. Csehországban megkezdték szintén a gyártását Noselid néven, ami hamarosan meg fog jelenni nálunk is. Ez folyadék formájában lesz, 1 liter sziruphoz, 1 kávéskanál Noselid. Ügy az NSZK-ban gyártott Nosemack, mint az itthon gyártott Noselid gyengébb hatású, mint a magyar Fűmag ilin DHC. Üjabban egyes gyógyszertárakban kapható az USA- ban gyártott Fumidii-B, melynek keverési aránya és értéke ugyanaz, mint a Fumagilin DHC-é. A Fumagiiin egy csomag ára 50 Kčs és 5 család részére szól, tehát családonként 10 Kčs költség. A kísérletek azt bizonyítják, hogy azok a méhcsaládok, amelyek rendszeresen Fumagilinnal voltak kezelve, noszémamentesek voltak és 10 kg-al több volt az átlagos hozam, a kezeletlen méhcsaládokkal szemben. —an— \\\\\\\\\\\N\NV^\\VN\\4\\N\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\VN\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W ' AZ APIS MELIFERA FÖLÉNYBE KERÜLT AZ APIS INDICA VAL SZEMBEN India egyes folyamainak völgyeiben évekkel ezelőtt szisztematikus kaptárakban kezdték áttelepíteni a helyi indiai mólt et és 1960—1969 között megfigyelték a családok fejlődését, a rajok számát, a családok betegségekkel szembeni ellenállását és a súlyszaporulatot. A sok faj ellenére a méhcsaládok száma az 1956—1957-ben pusztító atkakor és az 1962-ben Importált Apis ínelifera miatt állandóan csökken. Az Apis melifera ugyanis a helyi méhekkel szemben fölénybe került. Az Apis ínelifera erősebb családokat alkot. Maguk a méhek is dóst űznek. Családonként átlag 30 kg mézet szüreteinek, a viaszt exportálják. Az állam intézkedéseket foganatosít a méhészet fejlesztése és modernizálása érdekében. A MÉHTÖRZSEK KÜLÖNBSÉGE Egger saját méhtelepének családjaiból hármat kiválasztott összehasonlításra. Mind krajnaiak voltak, de ennek más törzseihez tartoztak: a Sklenár féléhez, a Troiseck-hez és a Peschetz-féléhez. Szeptember első felében mindegyik család ban más színű folttal jelölt 200 frissen kelt munkásméhet. A következő év márciusának végén a Peschetz-féiékből 72, a Sklenár-félékből 52, a Troiseck törzshöz tartozókból 80 élt. A *^Laut*soK erősebbek, mint az indiai méhek. Az Apis melifera előreláthatóan természetes úton ki fogja szorítani az indiai mehet, ahogy az annak idején az Apis eerannal történt. ZÁP PETÉT RAKÓ ANYA Régóta ismeretes, hogy némelyik anya petéi fejlődés közben elpusztulnak. „Záp“ petéről beszélnek ilyenkor. Rendszerint örökölt hibával magyarázzák. Taylor Warren méhészeti felügyelő szerint Noszemával erősen fertőzött anyák petéire jellemző ez. Az ilyen anyák nyilván nem tudják kellően táplálni a bennük fejlődő petéket. AFRIKAI MÉHEK RHODÉZIÁBAN Egy rhodéziai méhész ismerieii Apis Adansoni méhcsaládjait, amelyek legtöbbje nagyon ingerlékeny, de akadnak közlök szelídek is. A szerző lehetségesnek tartja az Adansoni méhek viselkedésének megjavítását a szelíd törzsek beitenyészlése és mesterséges megtermékenyítés széles körű alkalmazása útján. Az Adansoni méhcsaládok gondozásával kapcsolatos néhány tanácson kívül a szerző megemlíti, hogy egyes családok egészen kis, mások viszont rendkívül nagy 140 kilós mézhozamokat érnek el. SZENEGÁL MÉHÉSZETÉRŐL A szerző Szenegálban járt és leírja az ottani méhészeti viszonyokat. A Szenegálban elterjedt afrikai Adansoni méh igen ingerlékeny és csak éjjel dolgoznak velük a méhészek. Általában primitív méhészkekésöbbi vizsgálatok elárullak, hogy a inebek éleiének közepes hosszúsága a következő volt: Sklenár 134, Peschefz 144, Troiseck 150 nap. 0] LÉP A TÉLI FÉSZEKBEN A téli fészekbe nem való olyan lép, melyben még nem fejlődött fiasítás, tehát a sejteknek ninc.s gu bő bélésük. Kunzmann arra figyelmeztet, hogy az ilyen lép a téli fürt vonulását is akadályozza. AFRIKAI MÉH BEHOZÁSA EURÓPÁBA Az NSZK-ban megpendítették, tiogy Tuniszból kellene méheket behozni, természetesen gondos kiválogatással. Schwärzei hevesen tiltakozik ellene. Emlékeztet arra, hogy a Dél- Afrikából Brazíliába vitt néhány anya utódai valóságos csapássá váltak.Kitűnő gyűjtők, de hihetetlenül támadó hajlamúak. Szaporák, sokat rajzanak, kiköltözésre, vándorlásra hajlamosak. Évente kb. 150— 300 km re repülnek. Ma már Brazílián kívül Argentína egy része, Paraguay, Uruguay, Bolívia áldozatul esett az afrikai méhnek, s Mexikóban és az Egyesült Államok déli részén, Floridában is rettegnek a hívatlan vendégtől. A tuniszi méh ezzel rokon. A német méhészeknek a helyi körülményekhez alkalmazkodott méhre van szüksége. Schwärzei emlékeztet a híres német méhész: Kuntzsch válaszára, amikor amerikai lanulmányütján az ottani termelési módot ajánlották neki, ezt mondta: „A méhszöktetőn kívül nem használhat lom otthon a módszereiket". —an A közönséges vagy шей méh eredete Arról, hogy honnan származik Európába a inézeló inch abban a formában, ahogyan ina ismerjük, a kutatók véleménye eléggé eltérő. Egyesek azt állítják, hogy a méhek őshazája India, ahol manapság is egymás inellett találunk három méhfajtát. Ezek az arany óriásméh, a virágméh és az indiai méh. Sajnos, közöttük egyik sem felel meg a mi mézeld inéh iinknek. Más kutatások azt a nézetet támasztják alá, hogy a közönséges vagy a mézeld méh őshazája Közép Európában van. Erről tanúskodnak a kövületek, amelyeket a Baltikumban és Skandináviában találtak. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy már mintegy 8(1 millió évvel ezelőtt éllek Európában közönséges méhek, amelyek Európaszerfe el voltak terjedve. Abban az időben Európa legészakibb tájain is meleg volt az időjárás, sok napfénnyel, valódi telek nélkül. Ezt bizonyítják főképpen a gyantában megkövesedett rovarleletek, amelyek között eléggé gyakran találni mézelő melleket is. Igaz, hogy az utóbbi években ilyen megkövesedett gyantában talállak mékeket Mexikó és Guatemala határán is, amelyek korát a tudósok szintén mintegy öt) millió évre becsülik. Tény azonban az is, hogy Amerika felfedezésénél nem találtak ott az emberek mézelő méheket és ezeket szintén Európából kellett bevinni szaporítás végett. Ebből a rövidke áttekintésből világos, hogy Európában már több mint 80 millió évvel ezelőtt éltek mézelő méhek, de származásuk mégsem tisztázott és e téren sok munka vár a kutatókra. Körülbelül egy millió évvel ezelőtt jelent meg Európa klimatíkailag legideálisabb helyein az ember. Ebben a korban volt a jégkorszak. Ekkor az időjárás mindig hidegebbé vált. Skandináviától délre egyre több helyet foglaltak el a hatalmas jéghegyek, amelyek néhol 1600 méter magasak is voltak. Jéggel volt borítva a mai Dánia, Hollandia, a Szovjetunió európai része, Anglia. Németország és Lengyelország területe. Az Alpuk, Pireneusok, Appenninek, Kaukázus és a Magas Tátra jégtakaróval volt borítva. A mai Szlovákia területén olyan volt a hőmérséklet, mint manapság Szibériában. A jégkorszak a Tátrában mintegy 300 ezer évig tartott. Ebben a hideg korszakban az állatok mind északról délfelé vándorollak, ahol melegebb környezet volt. így vándorait északról délre a mézelő méh is és elji»tutt a Balkánra, Appennini és Pireneusi félszigetre. Ebben a korszakban a méhek hazát találtak a Tátra-alji és a Dunamenti erdőkben és nem voffak rákényszerítve a további vándorlásra. A kőkorszaki ember többnyire barlangokban lakott, vándurolt és ez az ember került először valódi kapcsolatba a méhekkel. Ebben a korban kóstolta meg az ember a mézet és vele együtt több mint valószínű a méhek lárváit is. Ezt abból gondolhatjuk, bogy a primitív törzsek manapság is előszeretettel eszik a különféle rovarlárvákat. Mivel az ősembernek ízlett a méz, azután tudatosan kereste fel a méheket, hogy megdézsmálja méhkészletüket. Erről a tényről tudósít bennünket egy spanyolországi bralangrajz, amelyet 1919-ben fedeztek fel a Bicorpa község melletti barlangban. E rajz, amelyen vadászjelenefek vanuak megörökítve, azt is láthatjuk, hogyan szedi el a vadméhek mézét a kőkorszakbeli ember. Ugyanígy spanyolországi leletek azok, amelyeket bizonyos cülöpépítmények alatt találtak agyagedények formájában és amelyekről azt tartják a tudósok, hogy a méz szűrésére használták őseink. A régi egyiptomi, stimér. babiloni, kínai, zsidó és indiai emlékek mind arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a méhek és a méz ezek régi kultúrált embereinek életében nagy szerepet játszottak. A régi római és görög írásek tanúskodnak először arról a történelmi korszakban, hogy 0 mai Szlovákia vidékén már is* merös volt a mézelő méh érte** ke és hasznosítása egyaránt. ( Dr. JUHÁSZ ISTVA1% Tiszacsernö Könnyebb megelőzni mint gyógyítani