Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-30 / 26. szám

1973. június 30. SZABAD FÖLDMŰVES J Mezőgazdasági gépújdonságok A magyarországi Komplex külkeres­kedelmi vállalat az idén ünnepli fenn­állásának 20. évfordulóját. Ez a válla­lat a mi szakembereink körében sem ismeretlen, hisz a mi külkereskedelmi vállalatainkkal együttműködve igen hasznos árucsereforgalmat bonyolít le. Ezidáig főleg gyümölcstárolásra alkalmas raktárak légkondicionáló berendezéseit, takarmányszárítókat, élelmiszeripari gépsorokat stb. hoz­tunk be a Komplex révén Magyaror­szágról, de az utóbbi 10 évben vásá­rolt magyar gyártmányú mezőgazda­­sági gépek is nagy szolgálatot tettek termelőinknek. A magyarok az elmúlt évekhez hasonlóan most is megragad­ták az alkalmat és a színvonalas ki­állításon termékeik legjavát mutatták be az érdeklődőknek. A Budapesti Mezőgazdasági Gép­gyár elsősorban az ezer és kétezer literes permetezőgépekkel képvisel­tette magát. Ezeket a gépeket a BMG debreceni üzemében gyártják a KGST-n belüli gyártás-szakosítás kö­vetkeztében az NDK-tól átvett és né­mileg módosított tervek alapján. (A Kertitox gépcsaládba tartozó nagytel­jesítményű permetezőgépekkel lapunk múlt évi 38. számában már bővebben is foglalkoztunk. (A szerkesztő meg­jegyzése.) A BMG továbbá gabona­csávázó és forgató Mobitox-gépeket, a szemes kukorica tartósítását szol­gáló propionsav-adagoló berendezést, szemestakarmányokat forgató és szál­lító berendezéseket, Braud adaptere­ket, kétsoros ZMAJ betakarítógépeket, 1,5; 3, illetve 6 méter munkaszélessé­gű szárzúzókat, valamint zöldbab és paprika betakarító gépeket mutatott be. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasá­gi Gépgyár tárcsás tarlóhántókat, ekéket és vetőgépeket mutatott be. A szakemberek megkülönböztetett fi­gyelmet szenteltek a 140 lóerősnél erősebb traktorral üzemeltethető tár* csás tarlóhántőnak. A látogatók meg­tekinthették a hűtőtoronnyal ellátott HP 100 típusú granulátort is. A kiállítási területnek mintegy fe­lét a Mezőgép-tröszt termékei foglal­ták el. A kiállított gépek közül szá­munkra az NSZK-beli Claas licencia alapján gyártott KLADO—FKA kuko­­ricabetakarítő adapter volt a legérde­kesebb, de felkeltették érdeklődésün­ket a talaj termékennyé tételénél al­kalmazható gépek, a különböző szárí­tó berendezések, a kukoricát és cu­korrépát szemenként vető gépek, a hárommenetes cukorrépabetakarítás gépei stb. is. Valóban érdekes és szín­vonalas kiállítás szemtanúi lehettünk, s azt hiszem néhány újdonságnak számító mezőgazdasági géppel érde­mes közelebbről is megismerkednünk. Először nézzük talán a KLADO— FKA kukoricabetakarító adaptert. Gyártja a békéscsabai MGV. A négy­soros adapter három változatban ké­szül. Az FKA 411-es változat az SZK— 4-es, az FKA 421-es az E—512-es, az FKA 431-es pedig az SZK—5-ös kom­bájnokra szerelhető. Amennyiben a jelenleginél nagyobb teljesítőképessé­gű kombájnok is forgalomba kerül­nek, úgy ezen adapterek hatsoros ki­vitelben is megjelennek a mezőgaz­dasági géppiacon. Az említett átállítás nélkül 70—76,2 cm sortávolságra ve­tett kukorica termését lehet begyűj­teni. Az SZK—4-es naponta 400—500 mázsa, az E—512-es pedig 500—700 mázsa szemes kukoricát képes beta­karítani. Ezen gépekkel egy nap alatt 7—12 hekár termése gyűjthető be. A KLADO—FKA adapterek előnyei: a jó hozzáférhetőség megkönnyíti a felszerelést, a csőtörő hengerek for­dulatszámának növelése lehetővé te­szi a gép teljesítményének fokozását, a tökéletes kopírozó berendezés hoz­zájárul a betakarítási veszteség csök­kentéséhez, kézzel lehet szabályozni a csőtörő hengerek egymástóli távol­ságát, mégpedig úgy, hogy az a nö­vényzet állapotának legjobban meg­feleljen, az erősebbé tett ferde felhor­dó nagyobb megterhelést is elbír, így folyamatossá válik a betakarítás és a gép élettarama is meghosszabbodik, s végül, de nem utolsó sorban, a szál­lító lécekkel ellátott kihordó lánc is jobban működik és nagyobb megter­helés esetén is biztonságosan üzemel­tethető. A Claas adapterek tulajdono­sai bizonyára elégedettek az 1971 őszén vásárolt gépekkel, s a már fel­soroltak mellett azt hiszem még jó­­néhány további jó tulajdonságot tud­nának megemlíteni. A kiállítás további érdekességei kö­zé tartozott a „SIROKKO“ TDO 80 do­hányszárító. Olasz licencia alapján a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgál­tató Vállalat, Szolnok gyártja. A TDO 60 tipusú kamrás szárítóberendezés széles körű alkalmazhatóságát az biz­tosítja, hogy üzem közben könnyen és gyorsan lehet változtatni az üzemi jellemzőket. A hőmérséklet 20—120 °C között, a relatív páratartalom 30— 98 % között szabályozható, s a szük­séges kezelési hőfok betartását meg­felelő pontosságú thermosztátok biz­tosítják. A berendezés alkalmas Vir­ginia (hevesi) dohányszárításra, gyü­mölcsszárításra, aszalásra (alma, szil­va stb.) zöldségfélék (hagyma, papri­ka stb.) szárítására, ipari fa szárítá­sára, valamint gőzállapotú vegyi­anyaggal atmoszferikus nyomáson történő telítésre, továbá gyógynövé­nyek szárítására és különböző termé­kek fonnyasztására. A 6000 X 6200 mm alapterületű szá­ritó egy idényben cca 7 hektár do­hánytermését képes megszárítani. Egy szárítási ciklus 6 napig tart. A szárí­tott levelek 74 °/o-a szép sárga lesz. Száz kilogramm dohány szárításához 60 kg fűtőolajra és 100 kW villamos energiára van szükség. A berendezés kezelése egyszerű. További előnye, hogy aránylag olcsó: mindössze 50 ezer korona beruházási költség jut egy hektár dohányterületre. Az előző típusoknál ez még 120 ezer korona volt. Itt kell megemlíteni azt is, hogy szükségtelenné válik a dohány fűzé­se, ennek ellenére javul a szárítás minősége, ami mázsánként cca 400 korona plusz jövedelmet jelent a ter­melő számára. A KULTIFLEX—6 nagy munkaszé­lességű szántóföldi kultivátort a Fel­­söbagodi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat mutatta be. A ta­laj forgatás nélküli megmunkálását szolgáló gép munkaszélessége 5800 mm. Nyolcvan-száz lóerős traktorral üzemeltethető. Legfeljebb 10 km/óra haladási sebességgel üzemeltethető. Óránkénti átlagteljesítménye cca 5 hektár. A KULTIFLEX—6 vontatott kivitel­ben készült, négy tagból álló talaj­művelő gép. A gép tagjai egymáshoz csuklósán kapcsolódnak, két oldalsó tagja kitelepített munkahengerrel fel­hajtható, ami megkönnyíti a szállítást. A kereteket öt gumiabroncs járókerék támasztja alá, s ezek hidraulikus munkahengerrel történő elmozdításá­val állítható be a gép munkamélysé­ge. A lazítószerszámok talajbahúzását a vonókeret elején elhelyezett csa­varorsó segítségével lehet szabályoz­ni. A kultivátor négy művelő taggal van ellátva. A művelő tagok túlfedése,; 80 mm, a művelő tagok osztása pedig 1450 mm. A lazítókések vágóéle az élettartam növelése céljából kemény élfelrakással készült. A lazítókések eltömődését megakadályozzák az elé­jük felszerelt nagyméretű tárcsás csoroszlyák. A gép keretkiképzése lehetővé te­szi a különböző talajmegmunkáló eszközök utánkapcsp)4|át, .. ,s Erdélyi Szilveszter mérnök (A szerk. megjegyzése: Helyszűke miatt most Erdélyi elvtárs írásának csak egy részét közöljük. Jövő heti számunkban a második rész közlése kerül sorra, melyben a VIBROLAZ 80 vontatott vibrációs altalajlazítóról, az MM—I. mechanikus szőnyegszerű mű­­trágyázóról, valamint a LAJTA-AC­­CORD függesztett pneumatikus sorve­tőgépről lesz szó.) ► Az aratási munkák kezdetének előestéjén is foglal­koznunk kell a többéves takarmányok betakarításával. Hiszen a herefélék második kaszálása egybeesik az ara­tási munkák kezdetével. Ilyenkor előfordult a munka­­torlódás. Ezért nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági üzentek vezetői úgy irányítsák az aratás előtti munkála­tokat, hogy a gabonabetakarítás idejére ne maradjon más tennivaló, így az erőket föl nem aprózzák és az ara­tást is sikeresebben végezhetik. A minap felkerestem a galántai járás žihareci (zsigár­­di) efsz-ét, hogy megtudjam, miként készültek fel az aratásra. Először is a közös agronómusától Pápay József­től érdeklődtem az említett dolgokról. Elmondta, hogy az idén nagyon szépek a gabonafélék és sokkal jobb hek­tárhozamokra van kilátás, mint amilyet elértek az elmúlt években (nem számítva a múlt évit, habár az sem volt a legrosszabb, de sokat tönkretett az eső). Az eddigi hektárhozamaik 40—45 mázsa között mozogtak. Búzából három féle fajtát termesztenek, Jubilejnát. Bezosztáját és Kaukázt. Az agronómus véleménye szerint éghajlati és talajviszonyaiknak legjobban az utóbbi fajta felel meg s adja a legjobb hektárhozamot. Tudjuk, hogy a Mátyus­­földön júliusban rendszerint szeles az idő és jelentős a pergési veszteség, ami a hektárhozamok rovására megy. Beszélgetésünket Mrázik Štefan, a szövetkezet elnöke szakította meg, aki a herefélék betakarításáról, valamint a hereszárító építéséről tájékoztatott. — Hogyan sikerült elérni a nagyobb hozamokat? — Nem sajnáltuk az időt tapasztalatcserékre. Keres­tük a lehetőséget a herefélék hektárhozamainak a növe­lésére. Ugyanúgy a szárító felépítésére és annak a meg­vásárlására. Először is a hektárhozamok növeléséről egypár szót. Ezerkilencszázhetvenegyig nem tudtunk több herét betakarítani egy hektárról, mint 55—60 má­zsát száraz állapotban. Szövetkezetünk határát a Sala— Kolárovo öntöző rendszer öntözi. A hereféléinket is min­dig olyan területre vetjük, ahol öntözni tudunk. Kora tavasszal, valamint minden kaszálás után fejtrágyázzuk és öntözzük. Az eredmény kitűnő. A múlt évben már 95 mázsát takarítottunk be hektáronként száraz állapotban A Kertitox gépcsa­lád nagyteljesítmé­nyű gépeinek egyi* ke a felvételen lát­ható KR 3/L füg­gesztett átfúvós permetezőgép. foto: —bor— .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4 V .\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\W AKIMER AZ NYER! és az idén pedig el akarjuk érni a 100 mázsát. Ami a be­takarítást illeti, vásároltunk egy nagyteljesítményű (né­met gyártmányú) járvaszecskázó gépet s így mondhat­juk, hogy a betakarítási munkálatokat teljesen gépesí­tettük. A szárító építéséről pedig annyit: 1971. márciu­sában még azon a helyen mocsár volt, ahol ez év június 16-án már teljes ütemben üzemelt. Tehát mondhatjuk, hogy míg más mezőgazdasági üzemekben a hereszárító felépítése 2—3 évig tart, addig a miénk szinte hihetetlen rövid idő alatt elkészült. Építése előtt bejártuk az ország nagy részét, hogy minél több tipusú szárítót megnézhes­sünk, hogy azok közül kiválaszthassuk a mi gazdasági körülményeinknek megfelelő típust. Ezen a téren sem voltak fáradozásaink hiábavalók. Elmentünk még Cseh­országba is, konkrétan Rokycanyba, ahol azt a típust találtuk, amelyet meg is vásároltunk. Ez a BS—6 promill tipusú, melyet nálunk gyártanak francia licencia alap­ján. Így a berendezéshez könnyen hozzájutottunk és nem félünk az alkatrész beszerzéstől sem. Az elnök azt ajánl­ja minden gazdasági vezetőnek, hogy nem érdemes olyan gyártmányok után külföldön érdeklődni, amelyeket itt­hon is meg lehet vásárolni, mert az elöbb-utőbb meg­bosszulja magát. A hereszárító építése három millió koronába került és minden előfeltétel megvan arra, hogy a költségráfordí­tás három éven belül megtérül. Egy mázsa hereliszt ér­tékesítésénél a szövetkezetnek 35—40 korona tiszta jö­vedelme van. Aki mer az nyer. így van ez az említett szövetkezet vezetőségénél is. A járás legelmaradottabb szövetkezetét az élenjárók színvonalára emelték. Ez nem volt könnyű dolog. A szövetkezetben laza munkafegyelem miatt rosz­­szak voltak a termelési eredmények. A tagság nem ki­elégítő jutalmazása munkaerővándorláshoz vezetett. Te­hát biztosítani kellett a munkaerők visszaszerzését és a gazdaságot rendes kerékvágásba terelni. A fáradozás meghozta a gyümölcsét. Ma már bármelyik tag nehezen válna meg a közös gazdaságtól. GÁL JEROMOS A búzanemesítes úttörője volt Az utóbbi tízegynéhány évben szinte forradalmi változáson ment át a szocialista tábor or­szágainak búzatermesztése. Ezt a jelentős forradalmi változást egyrészt az egyes termelési és betakarítási munkafolyamatok mind tökéletesebb gépesítése, márészt a hagyományos fajta­­összetétel kedvező változása , tetta lehetővé. ,A bőtermő, in­tenzív búzafajták kinemesítése és fokozatos elterjedése nagyot lendített a termelés fejlődésé­nek kerekén. E tekintetben az új búzafaj-, ták közül a szovjet Bezosztája fajtáknak, ezek közül is a Be­zosztája 1-nek volt a legna­gyobb jelentősége. Ez a fajta annyira elterjedt, hogy pl. 1970- ben a Szovjetunióban 7,5 millió hektáron, a szocialista orszá­gokban — köztük Csehszlová­kiában, Bulgáriában, Romániá­ban és Jugoszláviában — továb­bi 4,5 millió hektáron termesz­tették, s több mint 150 millió embernek adta meg az évi ke­nyerét. Ezt a nagyjelentőségű bőter­mő fajtát Pavel Pantyelejmono­­vics Lukjanyenko akadémikus, a Krasznodari Mezőgazdasági Ku­tatóintézet világhírű búzaneme­­sítője nemesítette ki. Ki volt ő? Parasztcsaládból származott. Szülei kubányi parasztok vol­tak, s Kubányban bizony nagyon sovány termést, kevés kenyeret adott abban az időben a tik­kasztó hőségtől, szárazságtól, különböző gombabetegségektől sanyargatott búza. Mezőgazda­­sági Főiskolán tanult, innen ke­rült a kutatóintézetbe 1930-ban búzanemesítőnek. Több, na­gyobb szelet kenyeret adni a milióknak, ez volt a jelszava. A világhírű búzanemesítő több tízezer keresztezést hajtott vég­re a szovjet és a világ legkü­lönbözőbb részeiről származó búzafajtákkal. 1936-ban már két új fajtája — a Pervenyec és a Krasznodarka 622/2 — jelesre vizsgázott. A háború azonban Kubány földjét sem kímélte meg, s így a világégés után még több kenyérre volt szük­ség, még többet termő fajták kellettek. Egyre nagyobb igé­nyeket támasztottak a nemesi­­tökkel szemben. Lukjanyenko akadémikus minden vágya az volt, hogy egy olyan fajtát ad­jon az emberiségnek, amely el­lenálló a betegségekkel és a megdőlései szemben, jó lisztet Ss kiváló minőségű kenyeret ad, s mindemellett versenyre kel­hessen a világ legjobb fajtáival Is. Kitartó munkával, lépésről­­lépésre közelítette meg a célt, s az 1940-es évek végére törpe ás féltörpe búzafajták keresz­tezésével előállította a Bezosz­tája 4-et és a Bezosztája 1-et. Ezek voltak az első szovjet ne­­mesítésű rövidszárú őszi búza­fajták, melyek alig három évti­zed alatt példátlan sikert arat­tak. A búzatermesztés fejlesz­tése szempontjából szinte kife­­jezhetetlen ezen fajták megjele­nésének és elterjedésének' je­lentősége. Az ezen fajtákat ter­mesztő országokban rövid idő alatt megkétszereződött az évente kitermelt búza mennyi-A komplex, jó tulajdonságok­kal rendelkező Bezosztája 1-et további keresztezésre használ­ják a Szovjetunióban és más országokban is. Ennek köszön­hető, hogy azóta egy sor új, megdőlésnek ellenálló, perspek­tív őszi búzafajtát állítottak elő. A Mironovkai Búzanemesítő Intézetben a Mironovszkája Ju­­bilejnája 50-et, az Össz-szövet­­ségi Nemesítési és Genetikai Intézetben az Odesszai 51 faj­tát, az ukrajnai Növénynemesí­­tési és Genetikai Intézetben a Harkovi 63-at stb. Lukjanyenko akadémikus to­vábbi munkasikerei közé tarto­zik az Auróra és a Kaukáz faj­ták előállítása is. Ezeket a Be­zosztája 1 felhasználásával, ökológiailag és földrajzilag tá­voli formák keresztezéséből szelektálta ki. Hazai mé­retben talán elég annyit meg­említeni, hogy 1972-ben Szlo­vákiában a búza területének 95 °/o-án nagyhozamú szov­jet fajták teremtek, s ennek következtében 1966-hoz viszo­nyítva — ekkor vette kezdetét hazánkban a szovjet búzák el­terjedése — 10,4 mázsával nőtt a hektáronkénti átlaghozam. Ugyanezen időszakban több mint 100 ezer hektárral nőtt a búza vetésterülete, ami szintén nem a véletlen müve volt. A Krasznodari Mezőgazdasági Kutatóintézet az utóbbi két év­ben a világ egyik legjobban felszerelt és legmodernebb sza­kosított nemesítő állomásává változott, ahol a tudományos dolgozók további igényes, de teljesíthető feladatok elvégzé­sén szorgoskodnak. Most a rö­vidszárú, törpe búzák kineme­sítése a fő cél. Olyan fajtákat akarnak kinemesíteni, amelyek a hagyományos szántóföldi ter­mesztés mellett az öntözéses gazdaságokban is meghonosít­­hatók és a lehetőségeknek meg­felelően túlszárnyalják hozam szempontjából az eddig ismere­tes fajtákat. Két héttel ezelőtt, június 13-án szomorú hírt röpítettek világgá a tömegtájékoztatási eszközök: 73 éves korában el­hunyt Pavel Lukjanyenko aka­démikus, a világhírű szovjet tudós. Halála nagy veszteséget jelent a mezőgazdaság tovább­fejlesztéséért, a világ népeinek nagvobb szelet kenyeréért, szebb és boldogabb jövőjéért küzdő nemzetek számára. A tu­dományos kutatói munka azon­ban tovább folyik. Az utódok tovább viszik őseik eszméit, va­lóra váltják elképzeléseiket, be­fejezik a megkezdett feladato­kat; elődeik nyomdokain halad­va küzdenek a szebb, boldo­gabb holnapért, s kegyelettel őrzik a munkáshétköznapok hő­seinek, nagyjainak emlékét. —dek —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents