Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-16 / 24. szám

1973. június 16. SZÖVETSÉGI SZEMLE A munkabalesetek megelőzéséért érni teljesen a kitűzött célokat. A mezőgazdasági üzemekben általában az egészségvédelemre még mindig ke­vés gondot fordítanak. Szerinte hely­telen, hogy a munkabiztonsági felelős mág további olyan feladatokat Is kap, amelyek lehetetlenné teszik, hogy munkaterületén teljes mértékben ele­get tegyen küldetésének. Általában az efsz-ekben a munkabiztonsági felelős egyúttal traktoros, gépjavító vagy más hasonló beosztású egyén. Lényegesen Jobbak a feltételek az állami gazda­ságokban, ahol a munkabiztonsági fe­lelőst nem terhelik más beosztások­kal és Ily módon teljesítheti feladatát. Mivel az állami gazdaságokban nagy gondot fordítanak a munkabiztonsági előírások betartására, a munkabalese­tek száma Is jóval alacsonyabb, mint a szövetkezetekben. A Levlcel (Lévai) Járási Mezőgazda­­sági Igazgatóságon hosszabb Ideig el­beszélgettünk Daniel Bešina, munka­biztonsági referenssel, aki elmondot­ta, hogy hetvenkilenc efsz-ben, két állami gazdaságban és öt iskolagaz­daságban, vagy más Jellegű üzemben 18 500 dolgozó biztonságára kell vi­gyázni. A balesetek megelőzése érde­kében még a múlt évben rövldebb­­hosszabb Idejű Iskolázáson oktatták a mezőgazdasági üzemek felelős veze­tőit a munkabiztonsági előírások be­tartására. Természetesen ezeken az Iskolázásokon résztvettek a traktoro­sok, kombájnosok, és mindazok a me­zőgazdasági dolgozók, akik balesetve­szélyes szakaszokon dolgoznak. Amint a referens elárulta, azonban a komoly erőfeszítése ellenére sem sikerült *1-ÄXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXVV.XVSXVVVSVWXSXSXNÄXV' A munkának él... Mint általában a falusi asszonyok, hajnalban kel, mprt meg kell etetni az aprójószágot még mielőtt a közösbe indulna. Jó pár évvel ezelőtt hozta neki először a postás a megérdemelt nyugdíjat, de ő a tétlenkedésről hal­lani sem akart. Hogy is hagyhatta volna cserben azt a közös gazdaságot, amelynek sorsát mindig szivén viselte és mindig a dolog nehezét vállalta. Valahogy „elfogyott“ a Vefiké nad Ipfom-1 (Vilkei) Efsz-ből a fiatalság és ezért mindig szükség volt a nyugdíjasok segítségére is. Amikor hívták, a többivel együtt Tóth Margit néni is mindig megjelent. Ezerkilencszázhet­­venegyben 154, 1972-ben pedig 164 napot dolgozott lő. Jelenleg a szőlészet­ben dolgozik, mégpedig olyan fürgén, ügyesen, hogy bizony sokszor még a fiatalabbakat is lehagyja, megszégyeníti. Ha valaki későn jön a munkába, vagy nem használja ki a munkaidőt, korholja, szidja, felelősségre vonja. Be­csülik is ezért a többiek, és szét fogadnak neki, meghallgatják tanácsait. Bár már 69 éves, alig látszik rajta az idő terhe, mert ahogy a szövetke­zetben is mondani szokták, megfiatalítja a közösben végzett alkotómunka. Öntudatos szövetkezeti nyugdíjashoz méltón vállalta, hogy idén szövetke­zetében 200 munkanapot dolgozik le. Munkába siet minden nap, mert látja, hogy szükség van igyekezetére és csak akkor marad otthon, hogyha a pos­tás hozza a nyugdijat. Ilyenkor illó otthon tartózkodni és akkurátusán oda­írni a pénzesutalványra a nevét, mert rend a lelke mindennek. (balia) Végülis a munkabiztonsági relerens elégedetten állapította meg, hogy a balesetek száma járási méretben lé­nyegesen csökken. Természetesen az eredményekkel még távolról sincse­nek megelégedve, és ezért a mező­­gazdasági üzemek dolgozói a Feb­ruári Győzelem 25. és a Szlovák Nem­zeti Felkelés 30. évfordulója tisztele­tére 7 millió 778 ezer 800 korona ér­tékű kötelezettséget vállaltak, szociá­lis és egészségügyi berendezések léte­sítésére, valamint az élet- és munka­­körülmények javítására. Emellett min­den üzemben szigorúbban ellenőrzik a munkabiztonsági előírások betartá­sát és vezetőket, dolgozókat egyaránt iskolázzák, hogy kellő szaktudással elejét vehessék a baleseteknek. Ábel Gábor, Levice CSNN>>XVW^VSXXXXXXV4XXXXX4XXXXXXXXXXXXXXX4XXXXXXX „Mert becsüljük a fiatalokat../6 A novénvtermesztés csúcshozamokat ígér több csapadékot Amikor e sorok papírra kerültek, még bizony nagyon szomjazott a föld. Ezért a Veiké Ula­­ny-1 (Nagyfödéme­­si) Egységes Föld­művesszövetkezet három öntöző cso­portja éjt nappallá téve azon fárado­zott, hogy minél juttasson a földbe. Varga László agronómus a mostoha Időjárás ellenére sem volt borúlátó, mert az öntözésen kívül a talaj műve­lésével, főleg a sarabolással Is igye­keztek megőrizni a nedvességet. A cukorrépa kapálását például már Jú­nius 10-én befejezték. De a 190 hektár kukoricát is Időben sarabolták, utána pedig vegyszerrel Irtották a gyomot. Mivel a gabona még az ősszel jól megbokrosodott, nem nagyon viselte meg a szárazság és az agronómus vé­leménye szerint, nagy hektárhozamot ad. A szövetkezet vezetősége nagyon ésszerűen Irányítja a közös gazdasá­got és a vetésforgót Is úgy állítja be, hogy a gépeket a legjobban kihasznál­hassák. Emellett olyan növényfajtákat válogatnak össze, amelyek szakaszo­san érlelik be a termést és így nem okoznak torlódást a munkában. Hat­van hektáron CE 205-ös korát kuko­ricát termelnek, a többin pedig CE 4-es későn érő fajtát. A szövetkezet­nek csak egy nagy teljesítményű ku­­korícabegyüjtő adaptere van, amit a szakaszos érés következtében maxi­mális mértékben kihasználhatnak. Az efsz-nek Jelentős állatállománya van, ezért nagy gondot kell fordítani a megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányalap megteremtésére. A 177 hektár lucerna száraz állapotban szá­mítva huszonnyolc mázsás hektárho­zamot adott az első kaszálásból. Sike­rült üzembe helyezni a szárítóberen­dezést is és így nagymennyiségű Iu­­cernallsztet készítettek. Amint az agronómus elárulja, a szövetkezet növénytermesztésének egyik legjövedelmezőbb szakasza a kendertermesztés. A múlt évben ki­lencven hektáron termeltek kendert, Idén még további öt hektárral meg­­toldották. Tavaly a kender hektáron­ként 14 300 korona bevételt hozott a közös kasszába. A szövetkezet büszkesége a szőlé­szet. Manczal Istvánnak, a szőlészeti csoport vezetőjének felügyelete alatt a dolgozók igazán lelkiismeretes mun­kát végeznek. Kora tavasszal állan­dóan készenlétben álltak, hogyha szükséges füstöléssel mentik meg a fagytól a termést. A múlt évben a csoport száz mázsás átlagos hektár­hozammal megszerezte a járásban az elsőséget. Idén Is gazdag termésre van kilátás. A kertészeti csoport tavaly tizen­három hektárnyi területen 800 ezer korona bevételt ért el. Az utóbbi években a huszonhárom tagú csoport Sebők Lajos, főkertész Irányításával, valóságos csodákat művelt. Ezt bizo­nyítja az a tény Is, hogy három évvel ezelőtt ugyanolyan területről még csak 400 ezer korona bevételt értek el, idén pedig már 850 ezret tervez­nek. Ennek elérésére megvan minden lehetőség, mert például a retek két hektárról, 160 ezer korona hasznot hozott. Helyén már virágzanak a pa­radicsompalánták. A kertészeti cso­port fóliás uborka és paprikatermesz­téssel is foglakozik, de emellett nagy bevételt várnak zellerből, paradicsom­ból, karfiolból és kelkáposztából Is. Ogy a főkertész, mint az agronómus bízik a tervfeladatok túlteljesítésében. A szövetkezet növénytermesztése tehát nagy sikereket ígér, és az agro­nómus nyilatkozata szerint idén re­korderedmények születnek. Kolozsi Ernő, Komárno Közös gazdaságunk hét efsz egye­süléséből 4022 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik. A munkák el­végzéséhez 830 tagunk van. A legutób­bi elemzéskor megállapítottuk, hogy átlagos életkoruk 41 év körül mozog. Még ez sem a legjobb összetétel, de ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt öt évben sakkal rosszabb volt az arány, mert a kimutatások azt bizo­nyították, hogy a tagok átlagos élet­kora 45—48 év volt, meg kell monda­nunk, hogy ezen a szakaszon komoly eredményeket értünk el. Nem volt ez kis feladat, de a szövetkezet vezető­sége arra a következtetésre jutott, hogy az előttünk állá egyre igénye­sebb feladatokat nem tudjuk megol­dani fiatalok nélkül. Elsőrendű fel­adatunknak tartottuk, olyan intézke­dések érvényesítését, amelyeknek kö­vetkeztében lényegesen jobb élet- és munkafeltételek alakulnak ki dolgo­zóink számára. Bevezettük például a rugalmas, anyagi érdekeltségen nyug­vó, többtermelésre serkentő jutalma­zási rendszert, fizetett szabadságot adtnnk minden tagnak és a csúcsmun­kák idején közös étkezést biztosítot­tunk a tagok részére. A rászoruló fia­taloknak jónéhány lakásegységet is építettünk. A termelés fokozásához jelentős mértékben hozzájárult a munkafolyamatok komplex gépesítése, a kemizáció és a szakosítás kialaku­lása. Ezeknek az intézkedéseknek kö­vetkeztében szövetkezetünk gazdasá­gilag lényegesen megerősödött. Nem egész öt év alatt 18 millié koronáról 60 millió koronára emelkedett a me­zőgazdasági nyerstermelés értéke és a tagok jutalmazásra fordított összeg pedig megháromszorozódott. A rend­szeresen dolgozó tagok ma már meg­keresik átlagosan a havi 2200—2300 koronát, azonban az igényesebb mun­kaszakaszokon ennél jóval többet is. A kulturális és szociális alapból egy tagra juttatott összeg meghaladja az 1000 koronát évente. Tehát szövetke­zetünkben arra törekszünk, hogy a jó kereseti lehetőség mellett szociális juttatásokkal is emeljük tagjaink élet­színvonalát, és javítsuk élet- és mun­kakörülményeit. Az ifjúság mindezeket az előnyöket látja, és konkrétan tapasztalja, ezért jól érzi magát a nagy családban. Je­lenleg szövetkezetünkben harminc éves korig 62 fiatal dolgozik. Tag­jainkat állandóan képezzük. Ezt bizo­nyítja. hogy a közösben már 36 közép- és 8 főiskolát végzett szakember dol­gozik. A nyolc mezőgazdasági mérnSk a gyakorlati tapasztalatokkal rendel­kező szakemberekre támaszkodva, tel­jes erejével arra törekszik, hogy úgy a növénytermesztés, mint az állat­­tenyésztés szakaszán a legkorszerűbb módszerek, az úi technológia alkal­mazásával végezzék a termelőmunkát. A növénytermesztési szakaszon ezen a téren már komoly eredmények szü­lettek, de még hátra van a szarvas­marha-tenyésztés gépesítése, amely­nek megvalósításához egyelőre nem rendelkezünk megfelelő tapasztala­tokkal. A fiatalok általában szeretnek kész­pénzért dolgozni. Ezért már öt évvel ezelőtt bevezettük a szilárd jutalma­zási rendszert és megszüntettük a háztáji gazdálkodást. A fiatalok lel­kesen üdvözölték ezt az intézkedést és ma sem akarnak hallani háztáji gaz­dálkodásról. Állandóan javítjuk a dolgozók élet­év munkakörülményeit. Portalanítjuk a gazdasági udvarok útjait és a leve­gő tisztításának céljából fákat Blte­­ttink, parkosítunk. A központi gazda­sági udvaron korszerű szociális épü­letet helyeztünk üzembe, de a kisebb udvarokon is tisztálkodó és átöltöző helyiségeket létesítettünk. Szövetkeze­tünk már eddig húsz lakásegységet épített és az új évben további 12 la­kás építéséhez fogunk hozzá. A csalá­diházat építő tag a munkálatokhoz ingyenesen kap betonkeverőt vagy más gépeket és a szállítóeszközöket az efsz jutányos áron bocsátja rendelke­zésére. Tagjaink rendszeresen üdül­nek vagy gyógykezeléseken vesznek részt. A közös pénztárból jelentős összegeket áldozunk a kulturális meg­mozdulásokra, hogy a jól végzett munka utón mindenki kedvére szóra­kozhasson. Szövetkezetünkben tehát van elég fiatal, mert becsüljük őket és látják, hogy minden igyekezetünk a tagok élet- és munkakörülményeinek javítá­sára irányul. Azt szoktuk mondani, hogy az a legjobb agitáció, amely konkrét cselekedeteken alapul. Mi ezt a jelszót magunkévá tettük és a szó­noklások helyett olyan feltételeket teremtettünk közös gazdaságunkban, amely úgy a munka végzése, mint a kereseti lehetőségek szempontjából megfelel idősnek ás fiatalnak egy­aránt. KÖTELES JANOS mérnök, a Nová Bodva-i (Ojbódvai) Efsz elnöke f/J •» A Jahodnái (Pozsonyeperjesi) Nemzeti Bizottság képviselői jó agitációs munkával mozgósítják a falu lakóit a község szebbé tételére. A képünkön látható szép díszcserjék, rózsák és sokféle virágok is azt bizonyítják, hogy a faluszépitési akcióban a polgárok nagyon szép eredményeket érnek el. Balia felv. C zlovákía fÓvárosában, Bratl­­• slavában hozott össze a vé­letlen régi ismerősömmel, Perec Zoltánnal, a T.-i szövetkezet gépe­­sítőjével és anyagbeszerzőjével, akit falujában népiesen „minde­­nes“-nek becéznek. Zoltán bará­tom, mint mindig, most is mosoly­gott. De ez a mosoly most furcsá­nak, erőltetettnek tűnt. Homlokán mély redőkbe gyűrődött a napéget­te bőr, sárga, nikotinfoltos uffat között szemmel láthatóan meg­­megrezdillt a cigaretta. Három éve nem láttam, azóta sokat változott. Észrevette pillantásomat. Szög­letes mozdulattal földre ejti, elta­possa a már-már körmére égő ct­­garettavéget. Kimerültem, ennyi az egész — magyarázkodik. Ezer meg ezer problémánk van a gazda­ságban. Idestova egy évtizede csi­nálom, magyarázok, dicsérek, kor­holok, futok az új gépek után, hiá­ba. Alig dolgozik еду-két hetet a gép, újra nyakamba vehetem az országot, szaladgálhatok az alkat­részek után. Egyszerűen nem ér­tem az embereket; örülnek az új­nak, simogatják, dicsérik, minden­ki azon szeretne ülni, dolgozni. De vigyázni, azt egyik sem tud. Szinte napok alatt tönkretesznek valamit egy új masinán, azután káromkod­nak, hogy sokáig tart a javítás. Persze, persze, amikor szóba kerül a traktorosok, gépkezelők iskolá­zása, mindenki húzódozik tőle, akár az akasztójától. A hagyomá­nyos, régi gépeken is sok a htbá­­sodás. Mindez a felelőtlen, de fő­leg a szakszerűtlen kezelés tör­vényszerű követkesménye. A közelmúltban vettünk egy mo­dern E—280-as univerzális takar­­mánybetakarítót — mondja pilla­natnyi szünet nélkül, s közben a zsebében matat, cigarettát keres. A tapasztalatok azt mutatfák, hogy az E—512-es gabonakombájnok ha­zájában jó gépeket konstruálnak, hát mi is beszereztünk egy takar­mánybet akarítót. Korábban, a ha­gyományos begyűjtés idején sok levél lehullott, a hereföldön és az Istállók előtt térdig jártunk a táp­­anyagdús takarmány-törmelékben. Az állatok viszont csak kevésbé Rajtunk is múlik értékes takarmányt kaptak. Megol­dottuk a problémát: kooperációban felépítettünk egy sokoldalúan ki­használható szárítót, s hogy a nyersanyaggal való ellátás folya­matos és kielégítő legyen, megvet­tük ezt a méregdrága gépet. Mit gondolsz, mennyit bírt ki? Nem fo­god elhinni: két és fél napotI A vágószerkezet nekiütközött egy, a földből kiálló vasdarabnak. Az eredményt könnyen elképzelheted. Benne vagyunk a takarmánybe­­gyűjtési munkák dandárjában, a drága gép viszont, melytől oly sok segítséget vártunk, ott vesztegel a javítóműhelyben. Most rohangál­hatok fűhöz-fához, míg beszerzem a szükséges alkatrészeket. Eddig a történet. Kérdés: vajon nem lehetett volna elejét venni a meghibásodásnak. A mezőgazdasá­gi üzemek felelős vezető dolgozói feltehetőleg tisztában vannak az­zal, hogy a közös vagyonnal nem lehet hazardírozni. Ha úf gépet vesznek, akkor lényegében egy új gépkezelőre is szükség van, aki már jóelöre elsafátíotta a gép biz­tonságos és célszerű üzemeltetésé­hez nélkülözhetetlen tudnivalókat. Lehet, hogy nincs kedve mindenki­nek tanulni, de nem szabad a do­logba ilyen könnyen beletötődni, s főleg nem szabad körültekintés nélkül általánosítani. Valahol hiba csúszott a receptbe: a termelés fejlődése, az emberi jólét alakulása megelőzte a szocialista ember ön­tudatosságának kifejlődését. Ezt a csorbát előbb-utóbb ki kell köszö­rülni. A termelő egységek vagy csopor­tok vezetői azt is tudják, hogy földjeinken esetenként sok a ki­­sebb-nagyobb kődarab, sőt ttt-ott meghibásodott, hányavetin eldo­bott alkatrészeket is lehet találni a parcellákon. Kérdem én: nem le­hetne azokat a nagy köveket eltá­volítani a szántóföldekről? Nem lehetne máshol, esetleg a gazda­sági udvar egy e célra kijelölt ré­szén „eldobni“ a már semmit érő alkatrészeket? Így bizonyára ke­vesebb kellemetlen percet szerez­nénk magunknak, embertársaink­nak, s a felesleges géphibásodások elkerülésével Is jelentős összege­ket takaríthatnánk meg. Egy „kényszerpihenő“ néha nagyon sokba kerülhet, ezért legyünk kö­rültekintők, elővigyázatosak, hisz rajtunk is múlik, meddig fogja szolgálni törekvéseinket az új gép! KÁDEK GABOR .(\\\\4\\\\4\\4\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\4\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VV\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\4\\\\\\Vv\\\\\\v\\\\\\\W\\\\\44444X4Wl<,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents