Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-20 / 3. szám

1973. január 20. SZABAD FÖLDMŰVES A kirezerii termelési módszerek bevezetésének eredménye A lakosság emelkedő életszínvonala mind nagyobb igényeket támaszt az élelmiszer-ellátással szemben, s az ilyen irányú igények kielégítésének kérdése továbbra is ott szerepel a jö­vőben megoldásra váró legsürgősebb feladatok között. A felmerült problé­ma kielégítő megoldása feltételezi, hogy az elkövetkező időszakban még szélesebbkörű intézkedéseket fogana­tosítunk a termelés intenzívebbé és racionálisabbá tétele, valamint a tu­domány és technika vívmányainak mielőbbi gyakorlati elterjesztése ér­dekében. A Veľká Ida-i Állami Gazdaságban — a Gazdálkodás Tudományos Inté­zete košicel kirendeltségével együtt­működve — számos tudományos és technikai újdonságot vezettünk be, s elmondhatom, hogy ezeket a vív­mányokat igyekszünk teljes mérték­ben kihasználni a termelés eredmé­nyesebbé tétele érdekében. A tudományos-műszaki fejlődés legújabb ismereteinek sajátos viszo­nyaink közötti alkalmazása lényege­sen hozzájárult a növénytermesztés színvonalasabbá tételéhez, eredmé­nyességének fokozásához. Elsősorban a gabonatermesztésben értünk el szép sikereket. Annak ellenére, hogy kedvezőtlen éghajlati és talajviszo­nyok között gazdálkodunk, az utóbbi nyolc évben jelentős lépést tettünk a gabonatermesztés fejlesztése szaka­szán. 1963-ban például mindössze 250 vagon, 1971-ben viszont már kétszer annyi, vagyis 500 vagon gabonát pro­dukáltunk. Ez elsősorban az új bőter­mő fajták termesztésbe vételének kö­szönhető. Ezeket a fajtákat először a Gazdálkodás Tudományos Intézetének dolgozói által gazdaságunkban léte­sített kísérletek során ellenőriztük, s mivel a megfigyelés során jól sze­repeltek viszonyaink között is, beso­roltuk őket a vetésforgóba. Így a tu­dományos dolgozók segítségével si­került kialakítani a számunkra leg­megfelelőbb fajtaösszetételt. Azóta persze vannak nagyobb hozamú faj­ták is. Az összehasonlító kísérleteket az elkövetkezendőkben is folytatni kívánjuk, hogy minél jobban megis­merhessük a legújabb fajtákat. A termelés eredményességét nagy­ban befolyásolja a célszerű tápanyag­pótlás. A kelet-szlovákiai kerületben elsők közt alkalmaztuk a tápanyag­­pótlás új rendszerét s mint azt a fentemlített intézmények tudományos dolgozóinak megfigyelései is igazol­ták, ' nem eredménytelenül. A szak­emberek tanúsították, hogy észrevé­teleik szerint a foszfortartalmú trá­gyákkal való tartaléktrágyázás (há­roméves időszakra előre) a szárazabb éghajlatú vidékeken sokkal előnyö­sebb, mint a hagyományos évenkénti tápanyagpőtlás, mivel az újszerű el­járás révén 5—1,4 százalékos átlag­hozam növekedést lehet elérni. Az almozás nélküli állattartásra történő áttérés következtében egyes gazdaságokban felhalmozódik a szal­ma, nem tudnak vele mit kezdeni. Az utóbbi két évben számos mezőgazda­­sági üzemben szántották le a szalmát vagy annak egy részét. Gazdaságunk ezen a szakaszon is érdemleges mun­kát végzett. A Gazdálkodás Tudomá­nyos Intézetének szakemberei 1963- ban végezték gazdaságunkban az első ilyen irányú kísérleteket. A megfigye­lések tovább folynak, s évente egyre töb szalma kerül alászántásra gaz­daságunkban. A kísérletek fő célja az, hogy megállapítok, melyik műtrá­gyák — főleg a nitrogéntartalmú trá­gyákról van sző — a legalkalmasab­bak arra, hogy a szalma leszántásával egyidőben kerüljenek a talajba. Sokrétű megfigyelést végeztünk a különböző hazai és külföldi herbici­­dekkel is, főleg a kukorica- és cukor­répatermesztés szakaszán. Az e téren szerzett tapasztalatokat a gyakorlat­ban is kamatoztatjuk. Az állattenyésztésben a tejtermelés fokozása volt a főcél. Körültekintő tenyészmunkával és egyedkiválasztás­­sal elértük a fejőstehenek fajtatisz­taságánál megkövetelt szintet. A gya­korlatias' kísérletek tapasztalatai alapján lényegesen javítottuk a takar­mányozási technikát. Áttértünk á fe­jősök monodiétás takarmányozására és az ásványi sók szükség szerinti adagolására, valamint nagy gondot fordítunk az etetések egyenletességé­re, pontos idejének betartására is. A zootechnikai teendők szakaszán bevezettük a tehenek ellésre történő felkészítését. Ezen intézkedések nem voltak eredménytelenek. Ezt igazolja az a tény, hogy 1969-ben már 3424 liter volt egy fejős átlagos évi tejtermelé­se, ami 1117 literrel több, mint az 1964-ben kimutatott eredmény. 1971- ben 3000 liter volt az egyedenkénti át­lagos tejhozam, a múlt évben viszont hozzávetőlegesen — ezen anyag fel­dolgozásakor még nem állt rendelke­zésemre konkrét eredmény — 3600 liter körül mozgott za átlaghozam. Jelentős fejlődésen ment keresztül gazdaságunkban a növendékmarhák nevelési eljárása is. A tudományos dolgozókkal karöltve több olyan progresszív módszert próbáltunk ki, mint például a tejkeverékkel és a TELMIX készítménnyel történő borjú­nevelés. Ezen módszerek alkalmazása nem maradt hatástalan. A neveidé­ben 0,80 kg, a hizlaldában pedig 1 kg-on felüli egyedenkénti átlagos napi súlyszaporulatot értünk el. Az üszőnevelésben az volt a főcél, hogy a lehető legrövidebb időn belül jó gyarapodást érjünk el a fiatal ál­latoknál, s minél hamarább végre­hajthassuk a selejtezésre váró, ke­vésbé termékeny fejősök kisorolását, fiatal állatokkal való helyettesítését. Jó minőségű, teljes értékű táplálékot biztosítottunk számukra, figyelemmel kísértük fejlődésüket, és csak a leg­jobbnak ígérkező egyedeket soroltuk be az alapállományba. Így elértük, hogy 1.972-ben már 20 hónapos kor­ban lehetett először fedeztetni az üszőket, vagyis három hónappal ko­rábban, mint 1964-ben. Az üszők egye­denkénti átlagos napi súlygyarapodá­sa ugyanezen időszakban 0,48-ról 0,66 kg-ra növekedett. A felsorolt példákkal mindössze azt kívántam hangsúlyozni, milyen óriási jelentősége van a mezőgazdasági ter­melés színvonalasabbá, eredményeseb­bé tételében az új, nagyüzemi terme­lési módszerek és a tudományos-mű­szaki vívmányok elterjedésének. Mi teljes mértékben tudatában vagyunk ennek, s a jövőben sem riadunk visz­­sza az új fajták, az új eljárások, a tudományos-műszaki fejlődés haladó vívmányainak gyakorlati alkalmazá­sától. ŠNAJDA JOZEF mérnök, a Veľká Ida-i Állami Gazdaság igazgatója VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' III. rész. A KUKORICA GYOMIRTÁSA A kukoricánál elsősorban a Tref­­lan + Zeazin szerkombinációt (2,5 li­ter+2 kg) ellenőrizték. A talajba tör­ténő könnyű bedolgozás esetén a kö­zönséges kakaslábfü pusztítására is sikeresen használható. A Butisan-f Zeazin keverék kevésbé hatásos és aránylag költséges is, tehát nem perspektív. Az Igran 50 a kísérletek során gyengén szerepelt. gyomirtás a lucernában A pongyola pitypang ellen a Caso­­ron gr. szert használták, amely fito­toxikus hatású volt, ráadásul az applikálásnál nélkülözhetetlen gépek sem állnak rendelkezésünkre. A Caso­­ron 133 8 kg/ha adagban jól hat a pitypangra és nem is fitotoxikus. A Caragard kevésbé volt hatásos, a nagyobb adagok viszont fitotoxiku­­sak voltak. A Kerb 50 és a Kerb Mix В készítmények jól irtották a tarackbúzát, piros árvacsalánt, tyúk­húrt és a mezei sóskát. A kísérletek során kiderült, hogv az Etazín 3 kg/ha mennyiségben applikálva és a Gesaiop + Gesagard szerkombináciő hatásfokához viszo­nyítva a könnyebb homokos-agyagta­­lajokon csökkenti az átlaghozamot. Ezért ezeken a helyeken csak kisebb (legfeljebb 2,5 kg/ha) adagban aján­latos alkalmazni. A fedőnövény nélküli lucernaveté­sekben a Betanalal kísérleteztek, amely nem hat a keresztesvirágúakra és az összetett virágúakra, de igen jól irtja a porcsin keserüfüvet, fehér li­batopot, és a sződös disznóparéjt. A kísérletekben a közönséges kakas­­lábfű ellen is eredményesnek bizo­nyult. Azon gyomok ellen, amelyek az említett szernek ellenállnak, A Bétá­nál után az Aretit készítményt lehet sikeresen alkalmazni. A tudományos dolgozók javasolták a Kerb Mix В gyakorlati elterjesztését. RÉTEK ÉS LEGELŐK GYOMIRTÁSA Az Aminex készítmény a rétek és legelők gyomirtásában egyaránt be­vált. A legelőkön az Aminex+ Ban­­vel D szerkombináció is eredményes volt. Az Asulox egyes termesztett fűfé­lékre fitotoxikus volt. A kísérletezést folytatják ezen szerrel, mert ez a leg­megbízhatóbb készítmény a fodros stb. lőrom irtása szempontjából. Az Arboricid ЕС 50 az akác, fűz esetében igen jól, a galagonya ellen pedig kielégítően hatott. Hatásfoka megegyezik a Tsrmone 80 hatásfoká­val, csupán a galagonya irtásakor van közel egy fokos eltérés. A mindennapi gyakorlat számára az Arboricid ЕС 50, Aminex +Banvel D legelőkön való lórom elleni használa­tát, a réteken pedig az Aminex alkal­mazható, de nem árt megjegyezni, hogy ezen szer használata után csök­ken az átlaghozam! A magvas füveknél az Aminex, Ami­nex + Banvel D készítmények jól be­váltak, sőt a lóromot is jól irtják. A 2, 3 és 4 kg/ha adagban alkalmazott Tribunil főleg a nyári perje és a szél­­tippan ellen hatásos. Az Asulox ered­ményesen irtja a lóromokat, de több fűfélére fitotoxikus hatással van. Ezen szer csupán a veres csenkeszben és a vadócban (perje) alkalmazható. Az Aminex + Banvel D szerkombinációt ezen esetben is javasolták a gyakor­lat számára. (Folytatjuk.) HOGYAN SILÖZZUNK? Egyre nagyobb méreteket ölt a szarvasmarha-tenyésztés összpontosítása és szakosítása, ezért a termelők és a tudományos dolgozók egyaránt nagy figyelmet szentelnek a legmegfelelőbb takarmányféleségek biztosításának. A szakemberek figyelme főleg a nagyobb szárazanyag tartalommal ren­delkező kukorica-szilázs előállítása körüli problémákra összpontosul. A Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos dolgozói hatszori ismétléssel ellenőrizték, milyen mértékben befolyásolja a kukoricasiló szárazanyag tartalma és a betakarítás módja a silótakarmány emészthető­ségét, valamint a fejősök teljes tápanyagfelvételét. A megvalósított kísérletek eredményei egyöntetően bizonnyítják, hogy a csupán kukoricasilóra, mint egyetlen tömegtakarmányra alapozott takar­mányozás során a szecska hosszúsága lényegesen nagyobb mértékben befolyásolja a fejősök tápanyagfelvételét és a takarmány emészthetősé­gét, mint a siló utlajdonképpeni szárazanyag tartalma. A szakemberek megállapíttoták továbbá, hogy egy egységnyi területről 30 %-os száraz­anyag tartalom esetén nyerhető a legtöbb hasznosítható energia. Nem kevésbé értékes az a felismerés, hogy a silókukorica szemtermése bizonyos hányadának fel nem használásából eredő veszteségek még a nagyobb szárazanyag tartalom esetén is elenyészőek azzal szemben, amilyen nyere­séget biztosít a nagyobb hektáronkénti tápanyag-hozam. A kísérletek során nyert tapasztalatok alapján a nevezett kutatóintézet tudományos dolgozói azt javasolják, hogy a mezőgazdasági üzemekben akkor végezzék el a silókukorica begyűjtését, amikor a szárazanyag tar­talom 25—35 °/o között mozog, s gépeket úgy állítsák be, hogy a szecska kb, 2 cm hosszúsága legyen. (Nvt) 3 oílág,ákél Páfránv-ovomorrák A felfedezés, hogy a páfrány olyan vegyi anyagot tartalmaz, amely a szervezetbe jutva külön­böző kóros elváltozásokat, sőt gyomorrákot okoz, nem új keletű. Japánban pl. ennek ellenére még ma is csemegeként fogyasztják a páfrány fiatal, gyönge hajtásait. A nagy szárazságok idején a tehe­nek sem vetik meg a páfrányt. Ezért nem véletlen, hogy éppen a japánok közül betegszenek meg legtöbben gyomorrákban, s hogy Észak-Wallesben, ahol némely le­gelőkön teljesen elburjánzott a páfrány, fordul elő a legtöbb rákos megbetegedés Nagy Britannia te­rületén. A tudományos megfigyelé­sek igazolják, hogy a páfrányból nyert kivonatok a kísérleti álla­toknál elváltozást idéznek elő az emésztőszervekben, tüdőben, epé­ben és a nyirokmirigyekben. ROMÄNIAI TAPASZTALATOK Sok hasznot hozó nagyhizlalda Ioon Pavel főmérnök (középen), a senicai járás földműveseinek magyarázza a nagyhizlalda előnyeit. A mezőgazdaság kollektivizálásá­nak befejezése és a közös valamint az állami gazdaságok megszilárdí­tása után Romániában is komoly erőfeszítések történnek a termelés koncentrációjának érdekében. Ez a folyamat különösen a Román Kommunista Párt országos konfe­renciájának határozata óta gyor­sult meg. Egyesítik a kisebb ter­melőüzemeket, és kooperációs vál­lalkozások jönnek létre igen sok esetben a mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek, állami gazdaságok és élelmiszeripari üzemek között is. Olyan nagy termelési kombiná­tok is alakulnak, amelyek a ter­melőüzemektől felvásárolják a nö­vénytermesztési termékeket, a to­­vábbtenyésztésre, hizlalásra szánt állatokat, és a szó szoros értelmé­ben fél vagy teljesen automatizált munkafolyamatokkal ipari szintre emelik a termelést. Ilyen nagy kombinát a Bukarest melletti cloü­­diki IAS December 30. szarvasmar­­ha-nagyhizlalda is, amely a mező­­gazdasági minisztérium védnöksé­ge alatt működik. A borjakat és a szükséges mennyiségű lucernaszé­nát a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetektől vásárolja fel, a ta­karmánykeveréket pedig óriási ciszternákban, a központi takar­­ményalapból juttatják a kombinát központi takarmányadagolójába. A lucernaszénát hatalmas színek alatt tárolják. A szarvasmarha-nagyhizladát a senicai járás mezőgazdasági dol­gozóinak küldöttségével látogat­tuk meg, és működésével kapcso­latban Ioon Pavel főmérnök, a kombinát vezetője tájékoztatott. Készségesen kalauzolt a hatalmas pavilonokban. A szemle alatt meg­győződtünk arról, hogy az állatok igen jő karban vannak, ami azt bizonyítja, hogy a román—olasz kooperációval készült nagyhizlal­da beváltotta a hozzáfűzött remé­nyeket. A köralakban elhelyezett pavilo­nokban egyszerre 8000 szarvas­­marhát hizlalnak, többszakaszos módszerrel. Ugyanis az állatokat húsz férőhelyes blokkokban kor­csoport szerint takarmányozzák. A napi fejadagot nem mérik pon­tosan, mert a futószalag annyi ta­karmánykeveréket és lucernaszé­nát juttat az önetetőkbe, ameny­­nyit fogyasztanak az állatok. A borjakat 15 napos korukban hoz­zák az előhizlaldába, ahol a szak­szerű gondozás és megfelelő ta­karmányozás következtében 60 na­pos korukban elérik a 90 kg-os súlyt, 230—250 napos korukban pedig az egyes csoportokban 350— 360 kg-ot is. A főmérnök elmon­dotta, hogy figyelembevéve a ki­­sebb-nagyobb súlycsoportokat, va­lamint az egyes állatok gyarapo­dási és takarmányértékesítő-képes­­ségét, a darabonkénti napi átlagos súlygyarapodás 1 kg körül mozog. A kombinátban a munkálatokat a szó szoros értelmében teljesen gépesítették. Az állattenyésztési dolgozók gépesítő szakképzettség­gel rendelkeznek és üzemi iskolán gyarapítják állategészségügyi is­mereteiket. Szinte minden gomb­nyomásra működik. A központi irodában egy nagy 4 kapcsolótábla­szerű grafikon van kifüggesztve, amelyen fény jelzi, hogy melyik pavilonba szállítja a központi ta­karmányadagoló a keveréket vagy a lucernaszénát. Ha valahol üzem­zavar keletkezik, a piros fény jelzi a kapcsolótáblán a tervrajz sze­rint. Az ürülék betonrostokon át hull a csatornákba, amelyeken keresz­tül egyenesen a termőföldre jut­tatják. A trágyalével öntözött te­rületeken igen nagy hektárhoza­mokat érnek el. Bár az etetés, va­lamint az ürülék-elszállítás problé­máját megoldották, a riagyhizlal­­dát a szerzett tapasztalatok alap­ján tovább tökéletesítik. MiveT a hőingadozás is befolyásolja a súly­­gyarapodást, főleg a fiatalabb és kisebb súlyú állatok számára fűtő­­berendezéseket szerelnek be. De más jellegű újításokkal is tökéle­tesítik a termelési folyamatokat. A nagyhizlalda nem kis befekte­téssel épült, de máris kamatozó benne a termelés. A számítások szerint a hús kilogrammját 8,80 lejért állítják elő és 10,50 lejért adják el. Ez beszédesen bizonyítja, hogy kifizetődő a termelés. Az el­ső évet 3 millió lej tiszta haszon­nal zárták. A húskombinát létrehozásával részben bizonyítani akarták, hogy a tudomány és technika legújabb vívmányainak felhasználásával automatizálni és ipari szintre le­het emelni a termelést. BÁLLÁ JÓZSEF A koraiakban elhelyezett pavilonok.

Next

/
Thumbnails
Contents