Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-19 / 20. szám
A házinyál takarmányai A zöldtakarmány sok növényi vizet és vitamint tartalmaz, ezért nagyon ]ó étrendi hatású. PILLANGÓSOK A pillangósok a legkitűnőbb zöldtakarmányok. Ezek: a lucerna, a lóhere, a baltacím, a bíborhere, a takarmányborsó. A felfúvódás elkerülése végett ezeket sohasem frissen, hanem fonnyasztva etessük. Igen jó zöldtakarmányok a^ fűfélék és a gabonafélék. A rétifű akkor a legértékesebb, ha minél több pillangósból álló aljkeveréket tartalmaz. A nedves helyen, árokparton nőtr fűfélékkel élősködők petéit vihetjük az állatba. Akkor jó a zöldtakarmány, ha minél több levelet és minél kevesebb rostot tartalmaz. LEVELES TAKARMÁNY A leveles zöldtakarmányok csak megtisztítva etethetek. Igen jó a napraforgó csalamádé. Marhakáposztából főleg télen etessünk, ez ad legtovább friss zöldet. A leveles cukorrépafej igen jó, de könnyen okoz bélhurutot. Általában leveles takarmányt annyit adjunk, amennyi etetési próbával kimutathatóan nem okoz felfúvódást. Mérsékelten takarmányozhatuilk főzelékfélékkel és gyümölccsel. Jó a tök, a dinnye, a káposzta, a cékla, a spenót, a saláta, a hüllőit alma, a körte, de ezeket ajánlatos párolva, korpával (kukoricadarával) keverve etetni. A keverékbe tegyünk faszénport. LOMBTAKARMÁNY Lombtakarmányt télen-nyáron etessünk. Télen szárítva adjuk. Minden olyan lomb jó, amit a nyitlak megesznek, de erről etetési próbával győződjünk meg. Legkönnyebben hozzáférhető az akác, de lehet etetni alma, körte, szederfa, cseresznye, mogyoró, hars, tölgy, bükk, szelíd- és vadgesztenye lombját is. Télen is igen jó a szárított lomb (ügyeljünk, hogy a levelek is rajta maradjanak), mert a nyúl természetes rágcsáló ösztönét az ágrészeken jót kielégítheti. GYÖKÉR ÉS GUMÓSTAKARMÁNY, ZÖLDSÉGFÉLÉK Ezeket lágyeleség készítéséhez használjuk fel. A nyúl nagyon szereti, de mégse adjunk sokat belőle. Igen jók a sárgarépa, a burgonya, a cukorrépa és a cékla. A takarmányrépát szeletelve faszénpor tartalmú darával, vagy korpával keverve etessük. A burgonya egyik legnagyobb tápértékű takarmány. De ajánlatos mindig párolva vagy főzve etetni. Csírázott burgonyát ne etessünk, mert mérgező (sok szolamint tartalmaz). MAGVAK Az abraktakarmányok közül a zab, az árjia, és a kukorica jön számításba. Szemesen, vagy darálva is etethetjük, de egy felnőtt állat 4—6 dekánál nem kaphat többet, mert az felesleges és drága lenne. Nyáron az abraktakarmány a zöldtakarmány-adag felemelésével pótolható. Zöldtakarmány etetésekor szükséges nyalósót adni. MIRE VIGYÁZZUNK? Pontosan tartsuk be az etetés idejét. Télen kétszer etessünk. Legjobb reggel 7 órakor és este 8-kor. Nyáron háromszor. Reggel 6-kor, délben és este 8- kor. Vizet a nyulaknak minden évszakban kell adni. A szoptatós anyák naponta V2 liter vizet is megisznak. Télen-nyáron legjobb a 15 C fokos víz. Vizet mindig etetés előtt adjunk. Téli takarmányozásról a tavaszi zöldtakarmányozásra az átmenet lassú, fokozatos legyen (1—2 hét). Eleinte csak kevés zöldet keverjünk a széna közé. A lágy takarmányok után mindig tegyünk szénát a ketrecbe vagy etetőrácsba. A hereféléket, pillangósokat, amelyek könnyen okoznak felfúvódást, ne friss állapotban, hanem fonnyasztva (Vi vagy 14 napi szikkadás után) etessük. Az első vedlési és fogzási idő a 4—7 nap közt van. Ilyenkor a szopós nyíllak étvágytalanok, lázasak. A kis nyulaknak az anyatejen kívül juttassunk abrakot, lágyeleséget, amelybe keverjünk tápport és sót, tiszta lucernaszénát és kevés szemes napraforgó magot. MIT ADJUNK A SÜLDÖNYULAKNAK? Nevelésük ideje alatt általában van bőségesen zöldtakarmány, ezt etessünk. Fontos, hogy főleg a lucernát és a lóherét fonnyasztva adjuk. A friss zöld etetése előtt 2—3 órával itassunk. A zöldtakarmányok után mindig adjunk a nyulak elé szénát, úgy, hogy éjszakára is maradjon. A süldőnyulak jó fejlődése érdekében naponta egyszer adjunk 2—3 dkg abrakkeveréket. MAJERSKY MÁRTON, Salka (Szalka) ► ♦> ♦ ♦ ♦> ♦> « »♦> *'< Vitaminok galambjaink számára A vitaminok életfontosságú anyagok galambjaink számára, amelyek a sejtállomány anyagcseréjét segítik elő. Teljes vagy részleges hiányuk (hipovitaminózis) a szervezet életműködésének különböző zavaraiban mutatkozik meg, amit vitaminhiány betegségnek nevezünk. Csak rendkívül kis mennyiségük szükséges az egyes szervek életműködéséhez. A növények egyes vitaminféleségekből néni kész, hanem ún. elővitaminokat (provitaminok) tartalmaznak, amelyeket a galamb szervezete alakít át teljes értékű vitaminná. A vitaminokat két fő csoportba osztjuk, zsírban és vízben oldódó vitaminokra. Zsírban oldódó vitamin az A, B, D, E, és a К-vitamin. Vízben oldódó vitamin a B, és a C-vitamin. Az А-vitamin nagyon szükséges a normális anyagcserefolyainathoz. Növeli a bőr és a nyálkahártyák különböző károsodásokkal szembeni ellenállóképességét és hatékonyan serkenti a növekedést. Hiányában a hámszövetek fellazulnak, minek következtében a szemek, a légzőszervek, az orrnyilasok és a nyelőcső nyálkahártyája megbetegszik. A kikelt fiókák jó fejlődésének feltétele az A- vitaminhan gazdag begytej. Az opitmális A vitamin ellátás serkenti a fiókák növekedését, és igen kedvező hatású az állatok vedlési időszakában is. Galambjaink ellátása A vitaminnal különböző gondokat nem okoz. Jó minőségű kukoricában van mindig annyi karotín, ami galambjaink igényét kielégíti. D-vitamin a takarmányból felvett kalcium és foszfor anyagforgalmát szabályozza. Segíti a növekedést, csontképzést, és így a csontlágyulás kifejlődését. Nagy hatással van a tojás normális képződésére is. D-vitamin a növényi takarmányokban csak elővitamin formájában található. Az elővitaminból ultraibolya sugárzással (közvetlen napfény) alakult át D-vitaminná. Fiatal galamboknak nagyon ajánlatos D-vitamin készítményeket adni növekedésük, egészséges fejlődésük elősegítésére. Szükség esetén mesterséges készítmények is rendelkezésünkre állnak, mint pl. a csukamájolaj. E-vitamin a szervezet számára nélkülözhetetlen, mert szinte minden szerv egészséges működéséhez nagyon fontos. Fontos hatása még, hogy a takarmányok zsíranyagait és az ezekben foglalt А-vitamint megóvja az avasodástól. E vitamin hiánykor csökken a hímek párzási kedve, és a szaporulat. A kukorica, és a borsó E-vitamin kész-Cseh talptollazatos begyesgalamb. —к— lete galambjainknak általában elégséges. А К vitamin hiánya vérzékenységet okoz. A változatos szemestakarmány elég K-vitamint tartalmaz, ezért külön adagolásra nincs szükség. A В-vitamin nagyon fontos a fehérje és a szénhidrát anyagcseréjében. Rendkívül hat a tollasodásra, valamint a mozgási idegrendszerekre. A begytej В-vitaminban nagyon gazdag. A galambok nagyon érzékenyek a В-vitamin hiányára. Teljes nélkülözése esetén elhullanak. Hiányuk esetén általában fokozódik a paratifusz, himlő és a diftéria iránti fogékonyság. A В-vitamin adagolása kedvező a fiókák fejlődésére is. A szemes termények és különösen azok maghéja, csírája elegendő B- vitamint tartalmaz. Galambjaink В vitamin igénye, változatos niageleségek etetésével kielégíthető. A C-vitamint galamboknak nem szükséges adagolni, mert szervezetük elő tudja állítani. KOVÁCS TIBOR, Veľ. Blahovo (Nagyabony) Д szovjet tudósok kidolgozták és klinikailag alkalmazták az U-vitamint. A készítmény használata kedvező eredményekhez vezetett a gyomorhurutban, gyomorfekélyben és nyombélfekéiyben szenvedő betegek gyógyításában. A kutatók megfigyelték, hogy az tl-vitamin jótékony hatással van az emésztőszervek nyálkahártyájára, mert elősegíti a fekélyek gyors behegedését. Előze-U-vitamin les adatuk szerint az U-vitamin pozitív hatású a szív-, ér- és bőrbetegségek kezelésében. Az új vitamin előállításánál az alapanyag a metionin nevű aminósav, amely számos élelmiszerben megtalálható. Az új vitamin felfedezésével ismét gazdabb lett az emberi tudomány. Köztudomású, hogy a legtöbb vitamint vitaminpremix formájában az állattenyésztésben is alkalmazzák s így nem tudjuk, hogy milyen jelentősége lehet a humán gyógyászati szempontokon túl az állategészségügy területén is, írja a Pravda Vosztoka című szovjet lap. (Sz. A.) A LIBATENYÉSZTÉS JAVÍTÁSA Olasz kutatók a hatvanas években sokat foglalkoztak a libák terület-igényével. A nagyüzemi libnnevelés csak úgy eredményes, ha az egy helyről származó állatokat elkülönített helyen nevelik fel. Másrészt természetesen figyelembe kell venni az állatfaj anatómiai és élettani sajátosságait. A libákat 50—60 napos korig nem szabad vízre ereszteni, mert olyankor még nem fejlődőit ki teljes mértékben tollazatuk víztaszító képessége. A növendéklibákat az első 4—5 héten is védeni kell a hidegtől és a nedvességtől. A liba gyorsan nő. Kikeléskor 100 g, majd 8—9 hét alatt eléri a 4—5 kg-os súlyt. Szükséges ezért, hogy az elkülönítő rekeszek fala mozgatható legyen. Az első 15 napon négyzetméterenként 10 liba, a 3—5 hét közötti korban 5 liba, a hatodik héttől pedig 2—3 liba helyezhető el. Száz liba 2 hektárnyi legelőt igényel. W ilágszerte ijesztgetik az w embereket a tojásfogyasztás ártalmasságával, miszerint a fokozott tojásevés hajlamosító a szívinfarktusra. Nos, akinek ilyen aggodalma van és fél a tojás zsírsavaitól, egyen „Poly-tojást“, mert ez csak töltetlen zsírsavakat tartalmaz. A Poly-tojást ausztráliai kutatók állították elő a Sydney-i Egyetemen több tojásértékesítő szervezet felkérésére. Ennek ,Poly’-tojás E-vitamin tartalma — a közlemény szerint — a közönséges tojásénak a két-háromszorosa, ezenkívül tovább tárolható és jobb az íze. A E-vitaminnak fontos szerepe van abban, hogy a szervezet a felvett energiát jobban hasznosítsa és erősíti a szívizmokat. A tojás linolsavat (lenolajsavat) tartalmaz, amely a zsírtartalom 25 %-át telítetlenné teszi. A Poly-tojást úgy állítják elő, hogy a tojótyúkok takarmányából kirekesztik az állati zsírokat, és csak növényit tesznek bele. A „gyógytojásnak“ állítólag nagy sikere van, és a kísérleti intézet munkatársai most bejelentették, hogy tovább dolgoznak azon, hogy csökkentsék a koleszterintartalmat. A barmi és a avul Olaszországban Amikor az olasz kereskedők kamionjait nyúllal, gyöngytyúkkal, barna tollú tyúkkal és bronzpulykával rakják meg Magyarországon, sokakban támad az a gondolat: az olasz piac mindent „felvesz“. Ez annyiban igaz, hogy Olaszország élelmiszerekből — a- gyümölcs és a zöldség kivételével — importra szorul, ugyanis kevés mezőgazdaságilag hasznosítható területe nem képes ellátni a több mint harmincmillió állampolgárt, meg a turisták millióit. Nyúlból például sokat importál, — fejenkénti fogyasztás 1,7 kg évente — persze megközelítően sem annyit, mint vágómarhából, lóból és juhból. A baromfi terén azonban más a helyzet. Hasonlóan a más nyugati országokban tapasztaltakhoz, Olaszországban is a vágottbaromfi a legolcsóbb húsféleség. A kis- és közepes jövedelmű családok asztalán úgyszólván a baromfi „a hús“, mert egy kiló marha-, borjúhhús áráért három — három és fél kilő baromfi is kapható. Nem mindig volt ez így, hiszen 1960-ban még csak 250 ezer tonnna vágóbaromfit neveltek fel, 1970-ben — az iparszerű broilernevelés térhódítása következményeként — már 594 ezer tonnát, vagyis minden egyes olaszra durván számítva húsz kilót. E vágóbaromfi mennyiségének körülbelül háromnegyed része csirke, s csak negyedrésze oszlik meg az egyéb baromfifajok között. A csirkét menynyiségileg a pulyka követi, mert ez a csirkééhez hasonló tecb‘nológiával, kevés emberi munkaerővel állítható elő. Olaszországban megtalálhatók a világ legnépszerűbb hibridéi, amelyek közül a DeKalb, a Hybro, a oss, a Cobb uralják a piacot. Mindez azt is eredményezi, hogy a baromfi többsége azonos minőségű, külemű „tipus“-húsféleség s ettől az olasz háziasszonyok egyáltalán nincsenek elragadtatva. Hogy valami más is legyen a piacon, akár magasabb áron, keresik — de egyre kisebb sikerrel — a színes tollú, parlagi, vagy legalább is félintenzíven nevelt baromfit: a bronzpulykát, a tyúkot, a gyöngyöst, karácsony előtt a kappant és természetesen a galambot, meg újabban a japán fürjet. Egyre kisebb eséllyel — ezt ismételni szükséges — mert a piacról fogyóban van az ilyesmi, mivel európaszerte a „tipus“-broiler, a fehér pulyka kapható, hiszen annak tartása jobban kifizetődik. A csekély árkülönbségért egyre kevesebb helyen nevelnek udvaros csirkét, legeltetett pulykát s egyéb baromfifélét. Tíz év alatt a tojástermelés is csaknem megkétszereződött: az 1960-as 6295 millióval szemben 1971-ben már 11 000 milliót termeltek, s számítások szerint az évi fogyasztás jelenleg sze mélyenként 200 tojás. A piacon és az üzletekben egyaránt kelendő a barna és a fehér héjú tojás, a legnagyobb ketreces tojóházakkal rendelkező vállalkozások azonban elsősorban a fehéret termeltetik, mert előállítási költségük alacsonyabb a barnáénál. A tyúktartók számára az alacsony előállítási költség a fontos, hiszen a bolti árnak alig a felét kapják. Róma, Milánó és más nagyvárosok közelében amerikai típusú őriásfarmokon nevelik a csirkét, termelik a tojást. Nem ritka a 300—500 ezres tyúkfarm sem, 10—15 ezer tyúkot azonban a legkisebb termelő is tart, különben nem élne meg a tojástermelésbői. A „kis“ és a „közepes“ termelők a_ 10—15, illetve a 30— 50 ezer tyúkukat nagyon egyszerű, a mieinkhez képest primitívnek tűnő ólakban tartják. Tető, tartóoszlop az épületek fő része, az oldalfalak dróthálóból vagyy nagyon vékony panelből készülnek. A mienknél enyhébb téli kiima, a sokkal magasabb nyári hőmérséklet indokolja ezt. Láttam hajdani vándorőlainkhoz hasonlókat, amelyek körül vágócsirkét neveltek, és ponyvatető-alkalmatosságot, amely alatt fehér hibridpulykák lihegtek tavaly nyáron a fullasztó hőségben. Olaszországnak fejlett takarmánygyártása, valamint gyógyszeripara van, s ez kedvezett és ma is kedvez a baromfitartás fejlesztésének. Az Avicultura — baromfitenyésztési szaklap — 40 éve jelenik meg. Az olasz ipar korszerű kisállattenyésztési eszközöket gyárt, s nyitva a kapu az összes külföldiek előtt is Olaszországban a jelek szerint az amerikai, illetve nyugateurópai típusú baromfitartás teljesen kiszorítja a hagyományost. Az árutermelés mennyiségi fejlesztésének nincs akadálya. A piac „hiányérzetével“ azonban a jövőben is számolni lehet, így várható, hogy a „típus“ termékektől eltérőekre tartanak majd igénvt az olasz kereskedők Számunkra ez a pulyka, a gyöngytyúk és a galamb exportlehetőségét jelenti. Számolhatnánk a pézsmokacsa, a japánfürj, a kappan iránti kereslettel is, ha egyrészt fejlesztenénk tenyésztésüket, másrészt külkereskedőink megfelelő árat kapnának értük. Dr. GONDA IRÉN