Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-19 / 20. szám
2 ........ SZABAD FÖLDMŰVES 1973. május 19. Az agresszomak tetsző fegyimpogás kommentárunk Libanonban szomorú eseményre került sor. A libanoni hadsereg a legkorszerűbb fegyverekkel — beleértve a tankokat, a légierőt — rohanta meg a palesztin ellenállók táborait. Ezzel egyidőben, az izraeli légierő erőfitogtatás céljából díszbemutatót tartott. Az összetűzések következtében a libanoni hadsereg négy katonája vesztette életét, 14 pedig megsebesült. A palesztin ellenállóknak 30 halottjuk volt és több száz sebesültjük. így végződött tehát az értelmetlen összecsapás. A sajnálatos eseményre természetesen nem véletlenül került sor. Amint ismeretes, egy izraeli kommandó a libanoni hadsereg szemeláttára meggyilkolta Bejrútban, Libanon fővárosában a palesztin ellenállók bárom aktív vezetőjét. Mivel az utóbbi időben több hasonló akciót hajtottak végre az izraeli agresszorok és úgyszólván ellenállás nélkül sétálgattak be a független államba, a palesztin ellenállók zúgolódtak s kormány megalkuvó politikája ellen. Kérték, hogy a hadsereg a jövőben ilyen akcióktól védje meg az ország népét. A védelem helyett azonban az ellenállók golyózáporokat kaptak. Ugyanis Izrael kormányának vezetői több nyilatkozatban hangoztatták, hogy ha nem számolják fel Libanonban a palesztin ellenállók kiképző táborait, akkor a jövőben is II betörnek az országba. A libanoni jobboldal kapva kapott ezen az állításon, és jordániai példára, teljesen likvidálni akarta a palesztin menekültek táborait és erődítményeit. Mármár úgy látszott, hogy megismétlődik a jordániai eset, azonban a Palesztin Ellenállási Mozgalom vezetői látva a veszélyt, tárgyalásokra kényszerftették a libanoni kormányt. A kiszivárgott hírek szerint a libanoni hadsereg és a palesztin ellenállási mozgalom vezetői olyan egyezmény megkötésén dolgoznak, amely a két fél távlati kapcsolatait hivatott körvonalazni. A libanoni sajtó állítása szerint a libanoni vezető állam- és kormánytényezők olyan kijelentéseket tettek, hogy nem vezeti őket ellenséges szándék a palesztin ellenállókkal szemben. Az persze természetes, hogy az izraeli militaristák nem óhajtják a libanoni helyzet normalizálását. Háborús légkört igyekeznek teremteni a libanoni és a sziriai határon. Ezt a célt szolgálják azok a hadgyakorlatok és katonai manőverezések is, amelyeket a határmenti körzetekben tartanak. Bár a feszültség enyhült Libanonban, azt azonban, hogy mi lesz a hazájuk visszafoglalásáért küzdő palesztin menekültek sorsa, a jövő dönti majd el. GYŐZTES JÁRÁSOK BÉKÉS MÁJUS Virágba borultak a fák, orgonaillat bódítja az embereket. Szinte nem lehet eleget belélegezní ebből a békés, májusi levegőből. Csitri lányok futnak előttem a tűző napsütésben, lombos fák alatt szerelmesek simulnak egymáshoz. Minden olyan szép, minden olyan meghitt, hogy az ember mór gondolni sem akar azokra a borzalmakra, amelyek 28 évvel ezelőtt május 9-én Prága felszabadításával érték véget. Akkor bizony, bár szintén ünneplő köntöst öltött a természet, még friss sebekkel köszöntött ránk a béke első napja. Magukra maradt árvák milliói siratták szüleiket, megcsonkult családok álltak rémülten elpusztított otthonaik fölött. Huszonnyolc év nagy idő, azonban azért, hogy jobban tértékelhessük a elmúlt békés időszakot, vissza kell tekintenünk a második világháború borzalmas napjaira. A hitszegő hitleri fasiszták 1941. június 22-én őrültek módjára rohanták meg a világ első szocialista országának békés lakosságát, többmillió katonával, 4000 harckocsival, 5000 repülőgéppel és még számtalan öldöklő fegyverrel. A meglepetésszerű támadással a fasiszták a védtelen gyerekek, asszonyok százezreit gyilkolták halomra. De a párt hívására a szovjet nép egységesen fegyvert fogott, és minden módon pusztította a betolakodó fasisztákat. Az ellenség hátában megszületett a partizánmozgalom, amely érzékeny veszteségeket okozott a fasiszta hordának. A szovjet hadsereg Moszkva alatt és Sztálingrádnál vereséget mért a fasisztákra és amikor sikerült őket kiverni az országból, 377 gyalogos hadosztályt és 34 harckocsizó és gépesített hadtestet küldött az európai országok felszabadítására. Az emberiség békéjéért folyó harc 1418 napig tartott és a Szovjetunió 20 millió polgárát áldozta fel az emberiség oltárára. Európa harcterein 50 millió ember pusztult el a második világháborúban és sokmillió azoknak a száma, akik nyomorékká váltak. Bizony kissé májusrontó adatok ezek, de beszélni kell róla azért, mert a második világháború után még napjainkban is sokat kell küzdeni az általános világbéke megteremtéséért. Bár elhallgattak a fegyverek Kóreában, Kongóban és Vietnamban is megkötötték a fegyverszüneti egyezményt, azonban a világimperializmus nem nyugszik és újabb tűzfészkeket szít. A legutóbbi, amerikai biztatására történő izraeli közel-keleti provokációk arra hívják fel a világ haladó közvéleményének figyelmét, hogy az eddiginél még aktívabban kell küzdenünk a háborús uszítók ellen. Erről volt szó Moszkvában a győzelem 28. évfordulójának ünnepségén is, amelyen Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter napi parancsában hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződésbe tömörült haderőknek mindaddig éberen kell őrködni a béke felett, amíg léteznek a nemzetközi feszültség gócai és nem szűntek meg a közelkeleti izraeli agresszió következményei. Hazánkban, felszabadulásunk 28. évfordulója alkalmából a prágai nagygyűlésen mondott köszönetét a nagy szovjet népnek Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke azért az önfeláldozó tettéért, amely népeink számára meghozta a szabadságot. Kiemelte Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának a béke érdekében kifejtett aktivitását és szívósságát, amely a világ békeszerető embereit reménnyel tölti el. Igen, reménykedve nézünk Brezsnyev elvtárs nyugat-németországi látogatása elé is és a szovjet békeoffenzíva eddigi sikerei után úgy véljük, hogy Ismét egy lépést történik az enyhülés, a népek közeledése felé. Május 9-én, a fasizmus feletti győzelem és Csehszlovákia felszabadulása évfordulójának napján, a pompás tűzijátékok, a viruló természet látása közben, örömmel gondolhattunk arra, hogy ezekben a májusi napokban is diplomáciai erőfeszítések folynak az emberiség békéjéért és meg van minden lehetőség egy hosszabb, békés Időszak megteremtésére. BÁLLÁ JÓZSEF Gyümölcsöző együttműködés A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium széleskörű értekezleten értékelte a járási termelési igazgatóságok versenyét. A versenyértékelő bizottság figyelembe vette a termelés növekedésének ütemét és a tervfeladatok teljesítését. Az értékeléskor kiderült, hogy amíg egyes járások nagymennyiségű árut adtak terven felül, mások lényegesen lemaradtak feladataik teljesítésében. Ügy a növénytermesztésben, mint az állattenyésztésben nagyok az eltérések, ami azt bizonyítja, hogy még nagyon sok a tartalék a termelés fokozására. Ján Janovlc mérnök mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter röviden méltatta a győztes járások sikereinek titkát és átnyújtotta nekik a versenydíjakat. A nyugat-szlovákiai kerületben a Dunajská Streda-1 (dunaszerdahelyi), a közép-szlovákiai kerületben a Veiké Krtíä-i (nagykürtösí), a kelet-szlovákiai kerületben pedig a tre-Az 1948-as Februári Győzelem véglegesen megerősítette gazdasági fejlődésünk szocialista irányzatát, és előfeltételévé vált a Szovjetunióval történő sokoldalú kapcsolat fejlődésének. Közismert — mint általában a kisebb országoké — a mi népgazdaságunk sem komplex. Mint fejlett ipari ország jelentős mértékben külföldről behozott nyersanyagforrásokra támaszkodott. A mezőgazdasági termelés sem tudta a lakosság igényeit kielégíteni, és az energiaforrásaink sem elegendők. A burzsoá köztársaságban a behozatal a kapitalista államokból történt, és a Szovjetunióval való külkereskemünk nem haladta meg az 1 százalékot sem. Még a Februári Győzelem idején is külkereskedelmünknek mintegy 60 százaléka a kapitalista államokkal bonyolódott le. Ez a függés a tökésvilágtól mind politikailag, mind gazdaságilag veszélyeztette népgazdaságunk szocialista fejlődését. A hidegháborús években különösen válságos volt a helyzet, mert az imperialisták gazdasági blokáddal próbálták megbénítani a szocializmus építésének útjára lépett országok fejlődését. Az agresszív katonai tömbbe lépett kapitalista államok nemcsak az országunk biztonságát, hanem gazdasági létét is fenyegették. Ezért az ötvenes évek elején, Csehszlovákia gazdasági érdekei egyre jobban sürgették a bekapcsolódást a szocialista országok gazdasági közösségébe. Természetesen ez szükségessé tette, hogy az ipari termelést átirányítsuk saját és a szocialista országok szükségleteinek megfelelően. Az újonnan kialakult kapcsolatok igen előnyösek voltak iparilag fejlett országunkra, s ezen felül politikailag múlhata'lanul szükségesek is. Ezerkilencszáznegyvennyolctól 1955- ig hazánk és a Szovjetunió között 3,5-bigovi (tőketerebesi) járás termelési igazgatósága került az első helyre. Az értekezleten egyben újra meghirdették az elkövetkezendő gazdasági évre a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok közötti széleskörű szocialista versenyt, amelynek fő célja az idei termelési feladatok teljesítésének és túlteljesítésének biztosítása. A járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok vezetői máris ígéretet tettek, hogy a szocialista munkaversenyt a mezőgazdasági üzemekben a lehető legnagyobb mértékben kiszélesítik, szocialista munkabrígádokat szerveznek és arra törekszenek, hogy a vállalt kötelezettségek ne maradjanak papíron, hanem áru formájában mutatkozzanak meg. A három győztes járásnak szerkesztőségünk is gratulál, és további sikereket kiván igényes feladataik teljesítéséhez. szőrösére emelkedett a külkereskedelem. A Szovjetunió megnyitotta nyersanyagforrásait s gépeket, berendezéseket szállított, amelyeket az iparunk nem gyártott és Nyugatról sem hozhattunk be. Ebben az időben a Szovjetunió biztosította az élelmiszerbehozatalunk 90 százalékát is. A két ország árucsere-forgalma egyre nőtt és a Szovjetunió, amely több mint száz országgal kereskedik, hazánk legnagyobb kereskedelmi partnere lett. Hazánk népgazdaságában lényegében nincs olyan terület, amely létezhetne szovjet nyersanyag, gép, alkatrész és egyéb áru, valamint a legújabb tudományos-műszaki vívmányok nélkül. Nem kisebb jelentőségű, hogy a mi iparunk hosszú időre biztosítva van gépeknek, berendezéseknek és szükségleti cikkeknek az exportálására. A kölcsönös kereskedelem hosszúlejáratú szerződések alapján bonyolódik le. Ezek a megállapodások, hazánk gazdaságpolitikájának fontos eszközei lettek. A kölcsönös árucsere állandósága, a két ország népgazdasági terveinek összehangolásán alapszik. Ez lehetővé teszi, hogy iparunk hosszú évekre előre megállapíthatja a termelési programot, mivel gyártmányaink értékesítése szilárd alapon nyugszik és megbizhatóan számíthatunk korszerű termelőeszközök és nyersanyagok rendszeres behozatalára. A Szovjetunióval folytatott kereskedelmünk előnyeiről tanúskodnak azok a tények is, amelyeknek az alapján a kölcsönös árucserét lebonyolítjuk. Az áralakításnak alapjai a KGST területén a döntő világpiaci árak. Egyúttal mindkét üzletfél megosztja az előnyöket és hátrányokat, amelyek a piachoz való viszonyból származnak. Ebből a szempontból kedvező hatása van a közös csehszlovák—szovjet határnak és annak a körülménynek, hogy a kölcsönös kereskedelem közvetítők nélkül megy végbe. Az árucsere fejlődésével párhuzamosan szoros együttműködés folyt a hitelpolitika terén. A Szovjetunió hitelt nyújtott hazánknak gabonavásárlásra ás más hiteleket aranyban és szabadon használható devizában. Csehszlovákia viszont célhitelt nyújtott a Szovjetuniónak, amelyeket a felépített kapacitások termékeiből fizetnek vissza. Példaként említhetjük a kőolajtermelésben az együttműködésről kötött szerződést. E szerződés értelmében, Csehszlovákia 1988—74-ig hitelbe gépeket, berendezéseket anyagokat és más árufajtákat szállít a Szovjetuniónak 500 millió rubel értékben kőolajfejtésre. A Szovjetunió 1970-től a kőolajszállítmányok növelésével, törleszti a hitelt. Ezek a szállítmányok fokozatosan évi 5 millió tonnára növekednek. Ezt a célhitelt 1984-ig fizeti vissza a Szovjetunió, de a fokozottabb kőolajszállítmányt egészen 1990-ig kapjuk. Csehszlovákia és a Szovjetunió közti hosszú időtartalmú kereskedelmi egyezmény szerint, 1971—1975 között a kölcsönös kereskedelmi forgalom 43 százalékkal emelkedik az előző öt évhez viszonyítva. Nagyjelentőségű ez az egyezmény azért is, mert megteremti a feltételeket a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kibővítésére, mégpedig az integrációs közeledés alapján. A kölcsönös kereskedelmi csere szerkezete, terjedelme aktívan hat népgazdaságunk színvonalára, különösen iparunk szerkezetére és a műszaki haladásra. A Szovjetunióból érkező gépek, komplex termelési berendezések nagyarányú szállításai lehetővé tették egyes termelési ágak keletkezését, kibővítését és korszerűsítését. A legfontosabb nyersanyagok a nafta, a vasérc, a ezenkívül a kenyérgabona behozatalunk majdnem egészében a Szovjetunióból érkezik. A mezőgazdaságunk fejlődése szempontjából komoly jelentőséggel bír a nagyteljesítményű traktorok, kombájnok, s más gépek behozatala. A személyautó importunk is jelentősen megnövekszik az elkövetkezendő években. Amíg 1950-től 1980-ig 69 ezer autót hoztunk be, a legújabb ötéves szerződés alapján 214 715 különböző márkájú személykocsi érkezik hazánkba. Csehszlovákiából a gépek, berendezések exportálása növekedett jelentősen. De a motorkerékpárjaink hajóink, a lábbelik és más könnyűipari gyártmányaink iránt is egyre nagyobb az érdeklődés a Szovjetunióban. A két ország közti árucsere-forgalom 1950-től majdnem hatszorosára emelkedett és évről-évre növekvő tendenciájú. A külkereskedelem nemcsak mennyiségileg fejlődött gyorsan, de a minőségi mutatói is előnyösek számunkra, különösen a kivitel és a behozatal összetétele szempontjából. Hazánk és a Szovjetunió együttműködésében egyre nagyobb jelentőséggel bir a két orséág tudományosműszaki együttműködése. 1948 óta számos építkezés kivitelezési tervét, többezer technológiai dokumentumot és műszaki tájékoztatást cseréltek ki. Ezek mellett több mint 11 ezer csehszlovákiai szakember tanult a Szovjetunióban. A tudományos-műszaki együttműködés, az akciőszerűségbői, fokozatosan a rendszeres távlati együttműködéssé fejlődik. A három évvel ezelőtt aláírt barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés új távlatokat tárt fel a két ország kapcsolatainak fejlődésében. A szovjet és a csehszlovák gazdasággal kapcsolatos feladatok, amelyeket az SZKP XXIV. és a CSKP XIV. kongresszusának az irányelvei tartalmaznak, tovább bővítik a teret a két szocialista ország gazdasági tevékenységének összehangolására. Az internacionalizmusra, a kölcsönös előnyökre, az integrációra épülő együttműködés mindkét fél — és az egész szocialista közösség javát szolgálja. TÓTH DEZSŐ ■ eonyid Brezsnyev, az SZKP Köz" ponti Bizottságának főtitikára a Német Szövetségi Köztársaságba való látogatása előtt két olyan országba — Lengyelországba és a Német Demokratikus Köztársaságba — látogatott, amelyek a Szovjetunió diplomáciai erőfeszítései mellett, jelentősen hozzájárultak az NSZK-hoz fűződő viszony szerződéses rendezéséhez és nagyon sokat tettek azért, h,ogy a konfrontáció korszakát Európában a konstruktív együttműködés korszaka váltsa fel. Ügy is mondhatnánk, hogy Brezsnyev elvtárs rövid látogatásai, amolyan bemelegítőnek számítanak a bonni tárgyalások előtt. Olyan időszakban zajlottak le ezek, amikor egyre inkább kirajzolódnak a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélésének lehetőségei. A Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárát mindkét országban határtalan lelkesedéssel fogadták, és a tárgyalások a kölcsönös megértés, a teljes nézetazonosság szellemében zajlottak le. A baráti légkört még jobban emelte az a tény, hogy Leonyid Brezsnyev elvtárs, Edward dereknek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, valamint Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt első titkárának Lenin-rendet nyújtott át. A látogatások alkalmából lefolytatott tárgyalásokról közös közleményeket adtak ki. A közlemények fő mondanivalója, hogy Európában tartósítani, és a béke szempontjából tovább kell fejleszteni a népek és nem-Az egység zetek együttélése során elért eredményeket és további lépéseket kell tenni az államok közötti vitás kérdések rendezésére. A szovjet—lengyel közős közlemény — amit Moszkvában és Varsóban egyidejűleg tettek közzé — hangsúlyozza, hogy jelentősen megjavult Európa légköre. Ebből a szempontból rendkívüli feladata lesz az Európai Biztonsági és Együttműködési konferenciának is. A közlemény kiemeli, hogy a tárgyalófelek nagy jelentőséget tulajdonítanak a Bécsben folytatódó előkészítő megbeszéléseknek, amelyek jegyében célja a Közép-Európában állomásozó fegyveres erők létszámának arányos csökkentése. A vietnami nép történelmi jelentőségű győzelmével összefüggésben a közös közlemény hangoztatja, hogy mindkét fél továbbra is kész szorosan együttműködni a Vietnami Demokratikus Köztársasággal és hajlandó lépéseket tenni a párizsi egyezményben foglalt alapelvek megvalósítása, valamint a béke biztosítása érdekében Indokínában. Ezzel egyidejűleg szükséges fokozni azokat a diplomáciai törekvéseket, amelyek a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányulnak, különös tekintettel a közel-keleti háborús tűzfészek felszámolására. A Lengyel Egyesült Munkáspárt támogatja a Szovjetunió Kommunista Pártjának lenini külpolitikáját. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Lengyel Egyesült Munkáspárt a jövőben Is arra törekszik, hogy megszilárdítsa a szocialista társadalomközösség, a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. A közös közlemény rámutat, hogy a két fél a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztésére törekszik, úgy a Varsói Szerződés, mint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretein belül. A szovjet—NDK közös közlemény a bevezetőrészben megállapítja, hogy a két fél elégedett a párt és államközi kapcsolatok alakulásával. Hangsúlyozza mindkét fél szilárd elhatározását, amelynek elsődleges célja a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti megbonthatatlan barátság, testvériség és egység további elmélyítése. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Német Szocialista Egységpárt vezetői megállapították, hogy a közös erőfeszítések eredményeképpen Európa a feszültség feloldásának az útjára lépett. Az európai politika gyújtópontjában pillanatnyilag a biztonsági és együttműködési konferencia előkészítése áll. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság álláspontja az, hogy mielőbb be kell fejezni a helsinki előkészítő tanácskozásokat. Végülis leszögezi, hogy a kontinensnek ebben a térségében a szovjet békeoffenzíva nyomán létrejött szerződések és egyezmények megteremtették az alapját annak, hogy kontinensünknek ebben a térségében is normális, békés helyzet alakuljon ki.
