Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-12 / 19. szám

Tápanyaghiány miatti betegségek a gyümölcstermő növényeknél

ELEMEK A NÖVÉNYEK TÁPLÁLKOZÁSÁBAN

A növények táplálkozásukhoz nélkülözhetetlen elemek hiánya miatt, különféle betegségek lépnek fel. A N (nitrogén), P (foszfor), К (kálium), Mg (magnézium) hiánya az öregedő, alsó levelek sárgulását, sápadását, foltosodását, elszáradását, szárvékonyodását okozza. A gyökerek ilyenkor elég hoszszúak, de alig ágaznak el, rendszerint elszíneződnek és néha elnyálkásodnak.

A Fe (vas) és Mn (mangán) hiány esetén, az öregedő alsó levelek maradnak egészségesek, a csúcs rügy nem, csak a fiatal levelek klorotikusak (elsatnyulnak). A klorotikus levelek érhálózata zöld, csak a közte elterülő levélszövetek, sárgulnak, elszáradnak és elpusztulnak. A gyökerek is rendellenes fejlődésűek.

A S (kén), Ca (mész), В (bór) hiánya miatt a csúcsrügy is elpusztul. A tünetek még azonos tápanyag hiányában sem Jelentkeznek minden növényen egyformán, csak alapvonásaiban egyeznek meg. A növények normális fejlődéséhez fontos elemek, amelyek 1 százaléknál kisebbb mennyiségben szükségesek. Ezeket közös néven mikroelemeknek nevezzük. Ilyenek a cink, mangán, bór, molibdén, nikkel, kobalt, réz, stroncium, titán, bárium, fluór, rubidium, ón. E mikroelemek (nyomelemek) hiánya is okozhatja egyes növények megbetegedését.

HIÄNYBETEGSÉGEK ÉS EZEK KEZELÉSE

A gyümölcsfák fejlődéséhez a közismert három fő elem az (N, P, K) egyaránt nélkülözhetetlen. A fő elemek, valamint a nyomelemek hiánya hiánybetegségeket okoz. Ha azonban a fő elemekből, vagy a nyomelemekből a talajban túl sok van, szintén károsodhatnak a gyümölcsfák (elsősorban a lomb, de a gyümölcs is).

Nitrogénhiány — főleg humuszban szegény, savanyú homoktalajokon fordul elő. A levelek aprók, halványzöldek, sőt narancsszínűek. A hajtásnövekedés és virágzás csekély. A levelek a gyümölcsök előtt, Júniusban lehullanak.

Nitrogén túlzott jelenléte, különösen, ha egyúttal kevés a kálium és a foszfor — a lombozat sötétzöld, dús. A hajtások ősszel be .nem érednek kellően, téli fagyok iránt érzékenyek. A gyümölcsök nem eléggé színezettek, kevéssé tartósak.

Káliumhiány. Az almás gyümölcsűek érzékenyebbek, mint a . csonthéjasok. Az alma Inkább, mint a körte. A bogyósgyümölcsűek közül elsősorban a köszméte és a piros ribiszke érzékeny. A növény növekedése csökken. A levelek összegörbültek, besodródnak a szélüktől kezdve, kékeszöldek és sárgák, majd megbámulnák, néha elszáradnak, de nem hullanak le. A gyümölcs rosszul termékenyül, minőségük rossz, aprók, húsuk fás.

Foszforhiány — nehezen állapítható meg leginkább az alma, köszméte, szőlő és őszibarack érzékeny iránta. A fiatal levelek megnyúlnak, lefelé állnak, sötétzöldek, később vöröseslilás, bronzos vagy vörös színűek, foltosak, idő előtt lehullanak. A gyümölcsök aprók, későn érnek, eltarthatóságuk csökken, a hajtások gyenge növekedésnek. A fás részek roszszul érnek be, fagyérzékenyek.

Kezelés: Gondoskodni kell a szükséges anyagok pótlásáról trágyázás- és műtrágyázással. Fontos e három főelem egyensúlya.

Mész. Általában elegendő mennyiségben van a talajban. A talaj savasságát, illetve lúgosságát szabályozza. Befolyásolja az egyéb tápanyagok, mint a vas, foszfor, kálium, bőr felvehetőségét.

Mészhiány következtében az ajma, őszibarack és a bogyősgyümölcsűek levelei érközökben világoszöldek, később vörösesbarna, vörösfoltosak, végül elszáradnak. A gyökerek rövidek maradnak, elhalnak-A mész túlzott mennyisége vashiányt okoz, mert a talajban a vasvegyületeket leköti és így a növények számára felvehetetlenné teszi.

A vas (mikroelem) hiánya legtöbbször a gyümölcsfák és a bogyósgyümölcsűek és szőlő sárgaságát, klorózisát okozza. A sárgaságot fokozza a talaj erős lúgossága, levegőtlensége, hűvös, esős tavaszi időjárás is. Klorózisban legyakrabban az őszibarack, szőlő, birs, körte, szilva, málna és szamóca szenved. (A vashiányon kívül klorózist okozhat a nitrogén-, magnézium-, mangán-, vagy a cink hiánya is).

Kezelés: Gondos talajművelés (talajszellőztetés). Ha az előző tenyészidő alatt előfordult a klorózis, ajánlatos a tavaszi humusztartalom fokozása.

Vasgálicos trágyázás: A fa nagysága szerint 3—8 dkg porrá tört vasgálicot és 2—4 dkg citromsavat kapálunk be a talajba a csurgó irányban körbe, néhányszor megöntözzük. A szőlő, szamóca és egyéb bogyósgyümölcsűek ültetvényeiben a sok közt kapáljuk be.

E trágyázást kora tavasszal kell végezni. A vasgálicot oldatban beöntözéssel is alkalmazhatjuk, 10 liter vízre számítunk 0,5—1 kg vasgálicot, amelyhez 10—30 gramm citromsavat adunk — ezt az oldatot a fa vagy a szőlőtőke talajába körbe beöntözzük. A vegetációs idő alatt, ha észleltük a klorózist, permetezzünk 1—2 százalékos vasgáliccal, amelybe 0,05—0,08 századék citromsavat és 0,1 százalék Adhesint kevertünk. A permetezést 3—5- ször ismételhetjük kb. 14 napos időközökben. Virágzás alatt nem permetezünk.

Újabban az ún. vaskelátokat hozzák forgalomba, mint pl. a külföldi gyártmányú Segnestron 138 Fc, amelyet permetezésre, vagy beöntözésre használunk. Permetezésre 0,05—0,1 százalékos töménységű oldatot használunk virágzás után. A kezelést 3—4-szer ismételhetjük 2—3 hetes időközökben. A

beöntözést még rügypattanás előtt, vagy közvetlen utána végezzük. Minden fa, tőke vagy bokor talajának megöntözésére számítunk 20—30 gramm Segnestront kb. 10 liter vízben feloldva. Az utóbbi években igen jó kísérleti eredményeket értek el a Wuxal és a Klorofer 4 készítményekkel.

Magnéziumhiány —• humuszszegény, savanyú homoktalajokon fordul elő; alma-, őszibarackfáknál, ribiszke-, köszméte-, szőlő- vagy málnaültetvényekben. Levelek sárgulását, erek közti barna foltosodást és végül a levelek elszáradását és levélhullást okoz.

Kezelés: magnézium tartalmú káliumműtrágyák alkalmazása vagy 2 százalékos magnéziumszulfátos permetezés.

Mangánhiány — leginkább meszes talajokon fordul elő. Érzékeny rá az alma, cseresznye, szőlő, szilva és málna. Az erek között a levéllemez megsárgul, az erek és ezek mentén a levél zöld marad.

Kezelés: Fakadás előtt 5 százalékos permetezés, virágzás után 0,2—0,3 százalékos mangán-szulfátos permetezés.

Cinkhiány — mésztartalmú homoktalajokon gyakori. Almafánál ún. törpeszártagúságot okoz (rozettásodás, ecsetágúság), de előfordul körte-, őszibarack-, szőlő-, kajszi-, meggy- és cseresznyefáknál is.

Kezelés: Pillangós növények termesztése köztesként és ezekkel való zöldtrágyázás a nyár folyamán.

Cinktartalmú anyagok (cinkszulfát, cinkgális) a talajba juttatása vagy a fa permetezése 2 százalékos mésszel közömbösített cinkgáliccal rügyfakadás után 2—4 ízben csökkenti a törpeszártagúság jeleit.

Borhiány — leginkább meszes, száraz talajokon fordul elő, almán, körtén. A hajtáscsúcs törékeny, a fiatal levelek összesodródnak, elhalnak. A fiatal gyümölcsön lilásbarna foltok keletkeznek. A foltok helyén a héj megvastagodik, gyakran felreped.

Kezelés: 0,5 százalékos bőrax vagy bórsav talajba juttatása 2 liter/m2 adagban vagy a virágzás után használt permetléhez 2—3 ízben 0,2 százalék bórsavat adunk.

(Va)

Helyreigazítás

Lapunk KERTÉSZET szakmellékletének negyedik számában sajnálatos hiba csúszott be a „FIGYELEM“ című cikk második szakaszának harmadik bekezdésébe.

Tehát nem 12 kilogramm cukrot adunk 100 liter musthoz, hanem csak 8,40 kilogrammot. Vagyis a mondat helyesen így hangzik:

„úgy 100 liter musthoz 8,40 kilogramm cukrot kell adni.“

Az olvasók szives elnézését kérjük. Szerkesztőség.

Vashiány kórképe a szőlőn.

Hogy az

Sokáig uralkodott és sok helyen még ma is érvényesnek hiszik azt a felfogást, mely szerint gazdag almatermés után, kieső évnek kell következnie. Hazánk nagy részében ingadozik az almatermesztés. Főképpen a télialma termesztése. Némelyik évben annyi alma terem, hogy a kereskedelem nem tudja felvásárolni. És a legszebb alma is takarmányozásra kerül. Ilyenkor szidják a vezetést, amely külföldi árut dob a piacra, a hazainak pedig fülebotját se hajtja. Amikor meg szűk esztendő következik, mint amilyen a múlt év is volt, megint csak az illetékeseket szidják, hogy kevés a behozatal.

A szocializmus alapja a tervgazdálkodásban gyökeredzik. Ha minden évben biztosítjuk a tervezett árutermelést, megszilárdul a piac. De ha nagy az ingazodás, akkor olyan forrás után kell nézni, amelyik nem apad ki. Ehhez hasonló a magyarországi almatermesztés. Különösen ott is a szabolcsi szakemberek érnek el párját ritkító eredményeket.

A szabolcsi kutatók, elsősorban dr. Pethő Ferenc kandidátus és munkatársai: dr. Bubán Tamás tudományos munkatárs és Zatykó Imre kutatási csoportvezető üzent hadat a régi felfogásnak, és olyan módszert kísérletezett ki, amely szerint nem lesz kieső év, — Sovány esztendő, — mert az almafákat termőegyensúlyban tudják tartani. Munkamódszerükről eddig keveset tudunk. De az idén meglepik vele a nyilvánosságot, mert kutatásaikról egyetemi tankönyvet adnak ki, aminek megjelenése az év végére várható.

Addig azonban a legérdekesebbet elárulhatjuk a műből (magyar forrás révén), ami eddig is sok szakembert meglepett.

A virágképzésről és az almatermesztés szabályozásáról szóló rész lesz csaknem teljesen új a készülő egyetemi tankönyvben ... És ezt az újfehértói tapasztalatok s a nagyüzemi kísérletek alapján írták s írják meg.

Eddig úgy tartották, hogy az alma virágképződése július 10-ig következik be. Kutatásaik eredménye, amit a gyakorlat is igazolt, az alma virágképződésének két szakasza van. Egyik a virágzást követő hat héten belül következik be, a másik pedig augusztus közepétől a tenyészidőnek a végéig tart.

E kísérlet gyakorlati haszna abban nyilvánul meg: először is, hogy a következő évi termés alapja, az idei virágképzésnél befolyásolható. Természetesen tudni kell ehhez, hogy mikor van a virágképzés ideje. Vagyis az ezt követő korai időszakban kell beavatkozni, olyan eljárásokat alkalmazni, amelyek a virágképzést (termőrügyképzést) befolyásolhatják.

almafák

Ennek kétféle módja lehetséges. Egyik, hogy a virágképzést erre alkalmas, hatékony vegyszerekkel közvetlenül befolyásolhatják. így a rekordtermés évében lehetőség nyílik a virágképzés serkentésére, a kihagyó esztendőben pedig a virágképzés mérséklésére.

A másik mód a vegyszeres gyümölcsritkítás, amely — ha megfelelően végzik — az alkalmazás esztendejében sem okoz terméscsökkenést.

Talán még érdekesebb lesz a tankönyvben a virágképzés második szakaszának felfedezéséről szóló közlés. Az Ojfehértón végzett kísérleti munka során kiderült, hogy az őszi virágképződési szakaszban a virágképzés mértékét az almaszüret idejének a megválasztásával tudják leghatékonyabban befolyásolni. Ennek ismeretében a jövőben még nagyobb jelentősége van annak, hogy gyümölcsöseinkben a szüretelést megfelelő időpontban kezdjék meg és minél előbb fejezzék be. Különösen nagy termés esetében fontos a gyorsaság, mert így a következő évben is számítani

minden

lehet átlagos termésre. Ellenkező esetben nagy terméskiesés következik be.

A gyümölcs szedésénél a legelső feladatunk tehát a megfelelő érettségi fok megállapítása. Eddig más érettségi fokon szedtük a gyümölcsöt úgy nyersfogyasztásra, mint szállításra. Közelebbi piacra, érettebben küldtük, mint a távolira. Befőzésre, ízkészítésre, aszalásra vagy más feldolgozásra szánt gyümölcsöt mind más érettségi fokon szedtük. Ez a piacnak és a szedőknek is kedvező, de nem a gyümölcsfának.

Háromféle érettség lehet: szedési érettség, teljes érettség és túlérettség.

A szedési érettség megállapítására általános érvényű szabályt nem állíthatunk fel. Azokat a gyümölcsöket, amelyekben a leszedés után utőérési folyamat nem áll be, teljesen éretten kell leszedni. Szerencsére a télialma nem ilyen. Annál van utőérés, fajtánként változóan. Ezt kell nagyon jól tudni a szüretelést irányító szakembernek. Ehhez nem lehet pontos receptet írni, sok tudás és tapasztalat szükséges. Viszont az is baj lenne, ha olyan gyümölcsnél „szedési érettséget“ akarnánk elérni, ahol ilyen nincs.

Szedés után utóérési folyamat nem áll be a következő gyümölcsöknél: szamóca, málna, cseresznye, és ide sorolhatjuk még a meggyet is. Ha ezeket teljes érés előtt szedjük le,

már nem képződik több cukor, íz-, zamat- és színanyag.

Az almánál, körténél, kajszinál, szilvánál és az Őszibaracknál még bizonyos fokú utóérésre számíthatunk. Tapasztalat útján meg kell állapítanunk a legalsó határt, amelynél a cukortartalom, íz- és zamatanyag kellemes összhangban kifejlődik. Az utóérés alatt a gyümölcs színe is tetszetősebb lesz. Például a barnáspiros alma élénkpiros, a zöld kajszi és zöld körte pedig aranysárga színt kap. Ha idő előtt szedjük a gyümölcsöt, összetöpped, gumiszerű lesz és megbámul. Annak a reményében, hogy megalapozzuk a jövő évi termést, elveszthetjük az ideit. Ha érettebben szedjük, akkor mire a rendeltetési helyére kerül, már megpuhul, túlérik, sőt el is rothad, és vége a második szakaszban történő virágképződésnek.

Az almát és a körtét akkor tartjuk szedésre érettnek — akár téli, akár nyári — amikor a magja már barnul.

Ha a kajszi színeződni kezd, már leszedhető. Az őszibaracknál és szilvánál ugyancsak a színeződésből, esetleg a gyümölcshús ízéből és a keménységéből tudjuk a szedési érettséget meghatározni. Ezek a

évben

gyakorlati meghatározások nagyon tág térben ingadoznak, de mégis ez az igazi módszer. Nem is olyan rég még erőművi meghatározást kerestek. Dugattyút nyomtak a gyümölcs húsába, s a nyomóerő nagyságából következtettek az érettségi fokra. Mások elektromos áramkörbe kapcsolták a gyümölcsöt és megmérték az ellenállását. Ezzel a módszerrel azért foglalkoztak, mert már azelőtt is tudták, hogy a téli gyümölcs eltartásának feltétele a megfelelő szedési érettség.

Teljes érettségre van szükség a dió, mandula és a mogyoró szedésénél. Vagyis akkor szedjük, amikor a gyümölcs zöme hullik. Ezeknél tehát megvárjuk a teljes érettséget. A korán szedett héjas gyümölcs ízben és zamatban messze elmarad az érett állapotban szedett gyümölcstől, a magbél topped, összeszárad.

A gyümölcs akkor túlérett, ha megpuhul vagy töppedt, és az íz és zamatanyag már nincsen összhangban. A gyümölcs ilyenkor könnyen romlik. A túlérett gyümölcs ízkészítésre, cefrézésre és aszalásra jól felhasználhat. De ezzel már megviseltük a fát és következő évben már gyengébb termésre vagy meddőségre számíthatunk.

De ha mégis bekövetkezett ä kihagyó év, akkor a kihagyó fákat külön kezelésbe kell részesítenünk. Ilyen lehet az ágritkítás, termőgallyak részleges ifjítása. Kihagyó fáknál ezt á munkát a lejiető legkevesebbre kell korlátoznunk. A metszési munkák a legszükségesebbre való korlátozásának az a magyarázata, hogy erőteljes viszszametszés hatására fokozódik a hajtásnövekedés, ezáltal nagyobb lesz a lombfelület, több lesz az asszimilált tápanyag. Ez a még erősebb berakódást fokozza, tehát fokozódik a térrtiőrügyképződés. A visszametszés hatására a termőgally hátrább álló, fejletlenebb rügyei is „megmozdulnak“, megkezdik az átalakulást termőrügyre. Ä fa természetes tápanyagelosztásának megzavarását el kell kerülnünk, hogy a kihagyó évben ne segítsük magunk elő a termőrügyképződést.

Azonkívül a trágyázást is csökkentjük, mert ezzel is mérsékeljük a túl erős termőrügyképződést.

Kihagyó fánál a gyümölcsritkítás elmarad. Ezt csak azért említem, mert lehet olyan ág is a fán, amelyen több gyümölcs van egymás mellett. Az esetleg meglévő, csekély termést — amennyire lehet — későn szedjük le.

Ha valamelyik almatáblánkban a fák többsége kihagyó évre mutat, úgy feltétlenül célszerű ebben az évben zöldtrágyázást alkalmazni a sorközökben. Lehetőleg pillangós növényeket vessünk. Azok közül is á legmegfelelőbb a csillagfürt; lóbab, pohánka és a zöldborsó. A pillangós zöldtrágyanövények nitrogént gyűjtenek, foszfor^ kálit tárnak fel és tesznek feívehetővé éppen a következő; nagytermő év számára. És a fát nem viseli meg a termés, mintha ezt elmulasztanók. Ugyanakkor a leszántott zöldtakarmánynövények tömege a talajt hűvösebbé és víztartóbbá teszi.

Eddig azt hittük, hogy kordon mellett nevelt törpefáinkkal elkerüljük a kihagyó évet, de nem így történt. Mert legtöbS helyen a fontos metszési munkálatokat és gyümölcsritkítá-í elmulasztottuk. A törpe- éé alakfákat évről-évre szakszeri tavaszi nyesésben és nyáron áť többször megismételt okszerű hajtáskezelésbe (válogatás, bekurtítás, kikötözés) kell részesítenünk. Ha mindez elmarad vagy helytelenül hajtjuk végre,; az ilyen faalakoktól elvárható előnyök elmaradnak.

Mint látjuk a cikkből, eddig is küzdöttünk a kihagyó évek ellen különböző módszerekkel,de ezek koránt sem voltak oly hatásosak és nagyüzemi módon megoldhatók, mint amilyennek az újfehértói módszerek ígérkeznek.

(alvégi)

teremjenek