Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-12 / 19. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES. 6 19УЗ. máftíe Í2. A „Vörös Csillag" utat mutat! Három évvel ezelőtt öt kisebb gazdaságból 2261 hektár mezőgazdasági, illetve 1564 hektár szántóterületen Veľká Calomija (Nagycsalnmija) székhellyel megalakult a Vörös Csillag Efsz. Abból a célból látogattunk az egyesített szövetkezetbe, hogy a tapasztalatokról érdeklődjünk. Választ kapjunk arra, érdemes volt-e az erők egyesítése? Balkó László a fiatal föagronómus a növénytermesztés szervezésében szerzett tapasztalatokról beszélve megjegyezte, hogy a „szövetségre“ lépett gazdaságok közül kettőben, vagyis Malá Čalomiján (Kiscsalomiján) és Koláry-ban (Kőváron) már az egyesítés előtt is 40 mázsán felüli hektárhozamot értek el búzából. Ezzel szemben a többi gazdaságban 32 mázsa volt a hektárátlag. Egyesítés után, vagyis már az első gazdasági évben arra törekedtek, hogy most már összüzemi méretben búzából a lehető legjobb átlagos eredményt érjék el. Az akarattal párosuló szakszerű agrotechnika, no meg a nagyhozamot nyújtó szovjet búzafajták 400 hektáron lehetővé tették a 43,7 mázsa átlagos termés elérését. Az Auróra, a Kaukaz és a Jubilejná búzafajtákat a Veľký Krtiš-i (nagykürtösi) járásban az elsők közt termesztették. A kísérleti parcellákon 60 mázsás hektárhozamot értek el. Két év óta a búza termesztését a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola munkaközösségének a szaktanácsai alapján végzik. Ez persze nagy előny, de egyben felelősség is, mert a környező gazdaságok szemmel tartják őket. Ugyanis ahol mér egyszer rátértek a tudományos módszerek gyakorati alkalmazására, meg kell mutatni mit tudnak, s eddig sikerült is bizonyítani. Ez év tavaszán a jobb szervezés céljából a Koláry-i részlegre összpontosították a mezőgépeket, s külön választották a növényvédelem gépeit és eszközeit. Az utóbbiakat Kövesdi Tibor mérnök 4 tagú növényvédelmi csoportja kapta. Munkaidényben persze több dolgozót is bekapcsolhatnak a növényvédelmi munkákba. Ugyanis tíz személy rendelkezik ehhez szakképzettséggel. A gépek gazdaságos kihasználása céljából a gabonafélék termesztését amennyire csak lehetett, táblásították. A vetésterület többsége 70—90 hektáros, azonban ezen a vidéken kisebb parcellák is előfordulnak, melyeket ugyanúgy ki kell használni, akárcsak a nagyobbakat. Múlt évben a gabona betakarítása a Vörös Csillag szövetkezet keretében is sok gonddal járt. A föagronómus megjegyezte, hogy a felvásárlás talán még több problémával járt mint a betakarítás. Leszenyén a gabona átvevő helyén a megrakott járművek beláthatatlan sora várakozott. Több esetben egy-egy traktor egész nap ott vesztegelt. A kombájnokat ezért gyakran le kellett állítani. A szövetkezetben nem tudták hová elhelyezni a gabonát. Kezdetben, amikor a búza 18 százalékos nedvességtartalmú volt, 50—52 mázsát adott hektáronként. Ilyen nedvesség tartalommal a felvásárlók nem mutattak hajlandóságot az átvételre. Ezért későbben komoly veszteség érte a szövetkezetét. Romlott a minőség, s a hektárhozam is kisebb lett mint eredetileg várták. Az egyesítés utáni években elengedhetetlenül szükséges volt a kevéshozamú földek rekultiválása, tagosítása stb. A korábban hasznavehetetlen rétekből 98 hektárt hódítottak vissza meliorációs beavatkozással a több s a jobb takarmány elérése céljából. A takarmányalap tekintetében ugyanis alaposan fel kell készülniük, mert a gazdaságot tejtermelésre szakosítják. Eléggé nagy szarvasmarha állománnyal rendelkeznek, hiszen 10 hektár mezőgazdasági területen 60,5 szarvasmarhát, illetve 36,6 tehenet tartanak. Ezzel szemben a járási átlag csak 16 tehén 100 hektáronként! Teheneiknek egy 500 férőhelyes korszerű istállót építenek, melyet 1974-ben adnak át. Balogh Gábor főkönyvelő arról tájékoztatott, hogy mivel az egyesített szövetkezet eléggé távol esik a vasúti hálózattól, a szállításból eredő költségek eléggé nagyok. Műtrágyákból évente 190—200 vagonnal kell 30 km-röl Sahyból (Ipolyságról) hazaszállítani. Ez 100 mázsánként mintegy 155 korona többlet költséggel jár. A vagonok többsége persze rendszerint szombaton, vagy vasárnap érkezik, így a kirakodással járó költségek további 67 koronával nagyobbak. Így 100 mázsa műtrágyának a hazaszállítási munkaköltsége 222 korona. A műtrágya nagy szállítási munka- és egyéb költsége megdrágítja a termelést. Tavaly például 1 mázsa cukorrépa kitermelése — 383 mázsás hektárhozam elérése mellett — 25,9 koronába került. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy nem volt meg a kellő egyedszám, s 25 hektár répát a jég teljesen elvert. Idén a nagyobb termésátlag elérése céljából 600 kg tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágya mennyiséget dolgoztak a talajba és az elgyomosodás ellen Avadexet és Burexet használtak. A betakarítást pedig teljesen gépesítik. Feltételezhető, hogy idén a cukorrépa termesztése az aránytalanul nagy költségek ellenére is nyereséges lesz. Nem beszélve arról, hogy a cukoripari melléktermékeket — nyersszeleteket és melaszt — kap vissza a szövetkezet, mely aránylag olcsó és jó takarmány a szarvasmarhák etetésénél. Szólni kell továbbá arról is, hogy az elmúlt évben 800 tehéntől átlagosan 2786 liter tejet termeltek, idén pedig 3050 litert terveztek tehenenként. Az eddigi fejési átlag azt bizonyítja, hogy a célkitűzés valóra válik. * Az elmondottakból is kitűnik, hogy a vázolt problémák ellenére is jól bevált a kis gazdaságok egyesítése. Az össztársadalmi szempontból fontos termékekből lényegesen többet termeltek, mint amikor külön-külön gazdálkodtak, s még csak a kezdet kezdetén tartanak. —hai— A kitűnő szélastakarmány abrakot pótol A Nitrai Országos Állandó Kiállítási Gazdaságban a feladatok legfontosabbikának az évelő takarmányok jó minőségben történő betakarítását tartják. Štefan Balíš mérnök, igazgatóhelyettes, a jó minőségre való törekvéssel összefüggésben az alábbiakat jegyezte meg: □ Idén 2618 hektáron termesztünk évelő takarmányokat. A múlt évi valósághoz képest nem bővítettük a vetésterületet, mindamellett arra törekszünk, hogy több és Jobb takarmányt takarítsunk be. Ügy vélem, a 400 hektáros öntözhető területről elérhetjük a 120 mázsa kitűnő minőségű szénatermést. A többi terület feltétlenül megadja a 75—80 mázsa pillangós szénát. # Milyen intézkedést tettek erre? □ Az elöregedett hereféléket kiszántottuk, s ezekre a területekre új, bővebben termő évelő takarmányokat vetettünk. A növény serkentéséhez 30 kg-mal több tiszta hatóanyagot tartalmazó műtrágyát adunk, mint az előző években, s így a hektáronkénti teljes tápanyagmennyiség 170 kg lesz. Ezenkívül minden kaszálás után szükség szerint póttrágyázzuk a hereféléket. A gazdasági részlegek technikusai 14 naponként termelési értekezleten értékelik az elmúlt Időszak feladatainak teljesítését, s meghatározzák a következő időszak legfontosabb teendőit. így a termelés irányítói a növénytermesztésben csakúgy, mint a gépesítésben ismerői a helyzetnek s közös erőfeszítéssel segítik a feladatok lehető legjobb teljesítését. • Elégedett az évelő takarmányok vetesterületének tavaszi ápolásával? □ Igen, elégedett vagyok, mert a hereféléket idejében megfogasoltuk, és megtrágyáztuk. A közelmúltban végzett helyszíni ellenőrzés azt bizonyította, hogy a vetések kifogástalan minőségűek. # Az önök gazdaságának 2550 hektár rétje s legelője van, hogyan használják ki azokat? □ A legelők és a rétek legtöbbjét (2200 ha) a Turčianské Teplice-i részlegünk mondhatja magáénak. Ott az ápolási és a trágyázási munkákat idejében elvégezték, s úgy számolnak, hogy 1625 hektár termését zöld állapotban megetetik, a többit pedig megszárítják. # Már gondolni kell a takarmányok betakarítására. Tettek erre előkészületeket? □ Természetesen. Az öntözéses feltételek közt termesztett herefélék betakarítását május 5-én megkezdtük. Ezt megelőzően egy szakbizottság felmérte a helyzetet a műszaki fölkészültség tekintetében. Szilárdan hiszem, hogy közben nem merülnek fel különösebb fogyatékosságok, mert a „főpróba“ alkalmával a gépeknek 80 százaléka üzemképes állapotban volt. Rendelkezésünkre áll 15 betakarító gépsor, ebből a mennyiségből 5 az NDK-ből származó E—282 típusú nagykapacitású gépsor. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a rétek és a legelők termésének betakarításánál idén is problémáink lesznek. Mégpedig azért, mert a hegyi és hegyaljai körzetben alkalmas betakarító gépekből nem áll rendelkezésünkre elegendő mennyiség. A Turčianské Teplice-i részlegünkön nagyon szükségesek lennének a magajáró kaszálógépek, sajnos, ilyet mezőgépiparunk nem gyárt, a behozatal pedig nem fedezi a szükségleteket. # Hogyan hasznosítják a takarmányokat? □ Az évelő takarmányok vetésterülete termésének több mint 50 százalékából szénát készítünk. Ugyanakkor 392 hektár zöld lucernát szenázsolunk. A rendelkezésre álló 25 tartósító toronyban 360 vagon szenázst tárolunk. Lucernalisztet pedig 280 hektár terméséből gyártunk. * Amint látjuk, a Nitrai Országos Állandó Kiállítási Gazdaságban a takarmányok termesztésére és betakarítására jól felkészültek, s a mennyiség mellett a lehető legjobb minőség elérésére törekednek. Ezzel azt a célt követik, hogy a tehenek tejtermelését főleg a növényi fehérjékben gazdag szálastakarmányokkal serkentsék, s abrakot takarítsanak meg. A jó példát mások is követhetnék. —hi— Feltárjuk a talaj rejtett foszfortartalmát? A növények tápanyagellátásának a problémáival manapság a Szabad Földműves hasábjain eléggé gyakran foglalkoznak. Több cikket olvashattunk az ipari trágyák jobb érvényesülésének lehetőségeiről, az április 21-i számban, ahol felhívják az olvasók figyelmét a nagyon fontos problémára. Ezúttal, Tarr Gyula vegyészmérnök írása után én is szeretnék rámutatni arra a ki nem használt lehetőségre, mely elősegíthetné a cikkírónak azon igyekezetét, mely szerint njint írja „a gyakorlatnak e probléma iránt érdeklődő szakembereit szeretnénk munkatársként tekinteni és velük való közös erőfeszítéssel minél előbb új, konkrét gazdasági eredménnyel gazdagítani mezőgazdaságunkat“. Nincs semmi új abban, hogy a műtrágyával bizonyos nehézségeink vannak és lesznek is. Kétségtelen, hogy a hektárhozamok emelése céljából a szervestrágyán kívül több és több jó minőségű műtrágyára lesz szükségünk. A termelés különféle módozatairól, a műtrágyák szakszerű és gazdaságos felhasználásáról sokat lehetne beszélni. Ez alkalommal azonban szeretném leszögezni, hogy nincs semmi új a nap alatt. Véleményem szerint a régebbi tudományos tapasztalatok jelenlegi korszerű alkalmazásával megoldhatnánk — ha részben is — a Csallóköz foszforproblémáját, amire oly őszintén és szakszerűen rámutatott Tarr Gyula vegyészmérnök. Jól tudjuk, hogy a mai fejlett viszonyok mellett a foszforral való műtrágyázás milyen nehézségekbe ütközik. Ezért úgy gondolom nem árt, ha a tudományos intézetek dolgozóin kívül a földművesek figyelmét is felhívom az alábbiakra, már csak azért is, mert a leírtakban a pillangós virágúakkal kapcsolatos rész sok problémát megoldhat. A modern üzemtan hírneves tanára Dr. Aereboe 1921/22-ben hangoztatta, hogy a drága foszforsav műtrágyázás elkerülhető, ha a termelő a talaj nehezen oldható régi foszforkészletét igyekszik kihasználni. Ajánlotta a bőségesen és olcsón rendelkezésre álló nitrogén- és kálitrágyák használatával a növény „meghajtását“, illetve arra kényszerítését, hogy foszfor szükségletét a talajban lekötött P20s-ből fedezze. Aereboe trágyázási elméletét azokra a tapasztalatokra alapozta, melyeket dr. Wrangell, a Hohenheimi Gazdasági Főiskola tanára a növények foszforsav táplálkozásánál végzett tudományos kísérleteknél szerzett. Wrangell tanulmányának alapja röviden a következő: a talaj rejtett foszforsavtartalmát leginkább a pillangós virágúak képesek feltárni és kihasználni. Nitrogénnel (kénsavas ammóniákkal) és kálival (mészszegény talajon azonban még mésszel trágyázva) képesíthetjük arra, hogy a foszforsav feltáró képességet fokozzák és a foszforsav hiány miatt a talaj nehezen oldódó P2O5 készletéből fedezzék a szükségletet. Minél nagyobb a növény mészigénye, annál inkább nyúl hozzá a talaj mészfoszfátjaihoz! Abból igyekszik kielégíteni foszforsav szükségletét, mégpedig úgy, hogy a talajból meszet vesz fel és ezzel foszforsavat tesz szabaddá. Wrangell szerint a foszforhiányt elsősorban is a mészigényes növények termelésével lehet egyensúlyozni. Ha pedig a növény mészigénye kicsi, úgy foszforsav feltáró képessége is gyenge. Ilyenkor kénsavas ammóniákkal kell hozzásegíteni a talajban megkötött foszfát feltárásához: mert az ammóniák visszamaradó kénsava megkönnyíti a feltáródást. A pillangósvirágúak után a legjobb foszforsav feltáró növény a répa, a mustár, a kender és a pohánka. Gyenge feltáró képességük a kalászosok, ezeket tehát a savanyú hatású kénsavas ammóniákkal kell serkenteni. Az Aereboe-Wrangell féle elmélet szerint a nitrogén- és a kálitrágyázás hatására fokozottabb tevékenységre ösztönzött takarmányféléknél részben a tarlóban visszamaradó több növényi maradvánnyal, részben a fokozottabb takarmánytermelésből származó több trágyával nagyobb mennyiségű foszforsav kerül vissza a földbe és ezzel a gyengébb feltáró képességű kalászosok is megtalálják a foszfort. Természetesen a leírtakkal nem azt akarom elérni, hogy a mezőgazdasági üzemekben széltében-hosszában elfogadják a vázoltakat, s az eddig jól bevált foszforsavtrágyázást elhanyagolják. Célom, hogy az akkoriban nagy port felvert új, de ma még nem felülvizsgált módszer gyakorlati kihasználására felhívjam a tudományos intézetek dolgozóit, s egyúttal a földművesek figyelmét a pillangós virágú növények ezirányú képességére. Ügy vélem megérné a fáradságot, ha a módszert kipróbálnák. KMOSKÖ LÄSZLÖ, mérnök A CNF 2,5 típusú fekálkocsi nagyon jól felhasználható a rétek és a legelők hígtrágyás öntözésénél. —hai—<
