Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-05 / 18. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. május 5. 10 Barangolás „Matyőországban" Mezőkövesdet Észak-Magyarországon Borsod—Abaú]— Zemplén megyében találjuk. A község lakosait a szomszédos Szentistván és Tárd lakóival együtt „matyóknak“ nevezik. Színes népviseletükkel, híres népművészetükkel hagyományokba zárt életükkel különös néprajzi egységet alkotnak. A matyó nép a Mátyásból származik, a közeli protestáns faluk népe — megkülönböztetésül — nevezte a három falu katolikus lakosságát matyóknak. Régi levelekben, okiratokban, 1324-ben fordul elő első ízben a község neve. Mátyás király 1404-ben mezővárosi rangra emelte Mezőkövesdet, címert és pecsétet adományozott neki. A címer és az alapítólevél másolata a múzeumban ma is megtalálható. Mezőkövesdi lányok, eredeti matyé-népviseletben. Foto: N. Kovács István Mezőkövesden nem volt iparosítás és aránylag kevés földdel rendelkeztek és ezért a lakosság javarésze a környék uradalmaiba szegődött el gazdasági munkára. Így aztán a fejlődés nagyon is egyhelyben topogott és különösen a téli időben, saját életük szebbé varázsolására, hímzéssel, csipkézéssel foglalkoztak. Mezőkövesd népe a maga szájaíze szerint alakította ki és tette színpompássá ruházatát. A hímzések nem a képzelet-szülte virágok voltak, hanem a rétek, mezők, kertek legpompásabbjai. A múlt század végén és a századforduló elején a kézimunkáik már Európa-szerte nagy sikert arattak. Népművészetük a forró, dús matyó-hímzés, ma már csak múzeumban található meg és a háziipari szövetkezetben, amely gyártja, teszi ismertté világszerte. A szövetkezet 1952-ben avatta fel a népművészet otthonát, a „Matyóházat“. A népművészeti részben tervezik, hímezik a matyó jellegű ajándéktárgyakat. A „Matyómúzeum“ a művelődési ház földszintjén lévő helyiségben tárja a közönség elé a matyó-múlt színes emlékeit, történeti és népművészeti kiállításain. Az utóbbi évtizedekben nagyon sokat fejlődött Mezőkövesd. A nádtetős viskók helyén modern lakóházak épültek, különböző üzemek, intézmények létesültek. A színes népviselet általános használata is megszűnt s napjainkban csupán az öregasszonyok járnak matyóruhában. Mezőkövesden azonban vannak fiatalok, akik szívügyüknek tekintik a múlt örökségét, megőrzik, tovább fejlesztik. A matyó népdalkincs, néptánc-kincs gazdagsága az országban szinte egyedülálló s ezt próbálja művészi szinten visszaadni a matyó-együttes, amelynek jelenleg több mint 60 tagja van. A kiváló népművészeti gárdának a többsége fiatal, de nem hiányzanak az idősebbek sem, akik valamikor a „Gyöngyös Bokréta“ együttes tagjai voltak. A népművészeti együttesnek külön klubja van, amelyet a fiatalok társadalmi munkával hoztak létre. Az együttes vezetői és tagjai a klubban népdalgyűjtési esteket rendeznek, összeülnek az idős bácsikkal, nénikkel, s ez az emberközelség*nagyon jó hatással van a fiatalokra. Ezenkívül rendszerese ntartanak folklőrjellegű előadásokat is a helyiségükben. Az együttes műsorának egyik kiválósága a Matyó Lakodalom. Ebben a kompozícióban felelevenítik a régi szép lakodalmi szokásokat, a leánykérőtől egész a menyaszszonytáncig. Az együttes a külföldi turisták megrendelésére, nyáron kedden és szombaton mutatja be a lakodalmast. A fellépés után a vendégeket meghívják lakodalmi vacsorára, ahol a megrendelők által fizetett összegből fedezik a lakomázást. A népművészeti együttesnek jó kapcsolatai vannak a környékbeli országokban tevékenykedő együttesekkel. Ezekkel cserealapon szerveznek fellépéseket. Az utóbbi időben a hazánkban működő népművészeti csoportokkal is igyekeznek barátságot, együttműködést kialakítani és cserefellépéseket rendezni. SÍRILO ISTVÁN A népművészeti értékek kiilcsője Cičmany (Žilina! járás) község tavaly ünnepelte fennállásának 700. évfordulóját. A község a XIII. században a tatárjárás után létesült, a feljegyzések szerint 1272. augusztusában. A XIX. század közepéig Itt is hűbéri társadalmi rendszer nyomait találjuk. Egy község történelmével kapcsolatban fontosak a családnevek is, hiszen ezekből lehet következtetni a település önállóságára, illetve az elszigeteltségére. A XVI. százaidból már vannak olyan nevek, amelyeket ma is megtalálhatunk pl.: Petrái, Gregor, Jokel, PieS stb. A XVII. században a község nagybirtokosai: Szerényi, Teleky és Berchtold családok voltak, akik utódjai még e század elején is birtokolták a községhez tartozó terület nagy részét. A XIX. században az itt lakó jobbágyság nehéz helyzetben élt s csak juh és kls-állatok tenyésztéséből és mezőgazdasági munkájukért kapott gabonából tengették életüket. Éppen ezért a XVII. századból Is vannak már feljegyzések, amelyek a kivándorlásokról szólnak. A kivándorlás tetőfokát az első Csehszlovák Köztársaság idejében, az 1929—1933-as gazdasági válság alatt érte el. Különösen sokan mentek el Amerikába és Franciaországba. A CiCmany ember jellemzése: magas, klasszikus görög orral, kitűnő természetes ésszel bíró ember, aki nagyon leleményes. Maguk készítették fából a brindza feldolgozásához, továbbá a házi textil-iparhoz szükséges eszközöket is. A XIX. században a lakosság jórészt üvegezéssel foglalkozott. A CiCmany i üvegesek a világ nagy részét is bejárták. Ezen kívül foglalkoztak papucskészítéssel is. Ez először a férfiak foglalkozása volt, majd később a nők is jelentős részt vállaltak a munkából. A felszabadulás után, 1945-ben egy papucskészítő szövetkezetét létesítettek, amelyben ma már 150 munkás dolgozik állandóan, s ezzel különösen a nők foglalkoztatását oldották meg. A lakosság létszáma már a múlt században megközelítette az 1400-at, s ez körülbelül a felszabadulásig így is maradt. Az ut'óbbl években a lakosság egy része ipari vidékekre, s a közeli állami gazdaságokba költözött s jelenleg már csak 800 körül mozog a lakosság létszáma. Ctőmanyban érdekes faházakat láthatunk. amelyek három helyiségből állnak: elől a szoba, középen a pitvar és hátul a kamra. A múltban ezekben a helyiségekben népes családok laktak s több generáció élt együtt. A közös nagy szobában több tűzhely is akadt, vagyis minden családnak volt külön főzőhelye. A nyitott padlástérbe szabadon szállt a füst, ezért ezt a helyiséget „füstös“ szobának is nevezték. A község néprajzi múzeuma a Raden-féle házban van, amelyet 1967- ben újjá rendeztek. Szobáiban megtalálni a község kezdetleges földművelési eszközeit, a háztartásban használt edényeket, szerszámokat és a helyi népviseletet. A művészeti értékű faházakat kétszer Is elpusztította a tűzvész. Az 1922-es tűzvész után JurkoviC Dušan indítványozására, a régiek mintájára mintegy 70 házat építettek, de azoknak a belső beosztása már módosult a korszerűbb életviszonyokhoz. A községet a Szlovák Nemzei Felkelés ideje alatt a német fasiszták is felgyújtották és ekkor 21 ház lett a tűzvész martaléka. A Cičmany-iak népviselete egyike a legfinomabbaknak, leghatásosabbaknak és legrégibbeknek Szlovákiában. A legeredetibb színek, amit ma is használnak a sárga-, a piros- és a narancsszín, s mindez fehér alapon. A faluban a népviselet épp olyan változatos, mint a pompás virágokkal beültetett park. A népviselet közül talán legszebb a menyasszonyi ruha, amely hímzésének minden ötlését leheletszerű finomsággal készítették. A CiC- many-i nők báránygyapjúből font kötött harisnyát, s szép mintával kivarrt papucsot hordtak. A kivarrásnál különös technikával dolgozzák ki a szebbnél-szebb mintákat. A ruházaton kívül az abroszokon, a zsebkendőkön és az ágyneműkön is használják a népművészeti motívumokat. Jelenleg a népviseletet már csak az Idősebbek hordják. A fiatalok csak a népművészeti rendezvények alkalmával öltik magukra. PhDr. Hofer Lajos MEGHALLGATAS A Magyar Területi Színház igazgatósága fiatal és tehetséges fiúk és lányok felfedezése és ezek esetleges művészi továbbképzése céljából meghallgatást hirdet. Feltételek: középiskolai végzettség, húszéves korhatár, színészi képesség, megfelelő énektudás és bejzédkultúra. írásbeli jelentkezések, rövid életrajzzal 1973. május 15-ig, (945 12 Komárno, Fučíkova 24.). A bemutatkozás Komáromban a MATESZ épületében és Kassán a MATESZ Thália Színpadán 1973. június végén lesz megtartva. A bemutatkozáshoz szükséges tudnivalókat az írásbeli jelentkezés után postafordultával küldjük. A MATESZ igazgatósága A régi nagynevű nyitrai cigányprímások között akad olyan is,' akinek emlékét ma is eleven legenda őrzi, és van olyan is, aki országos versenyen nyerte el a cigánykirály címet az aranyéremmel együtt. A múlt század második leiében muzsikált a soktornyú megyeszékhelyen CSONKA FERKÖ, a hegedű mestere, a magyar nóta apostola, akinek homlokára de sokszor ragasztott egy-egy százforintos kékhasú bankót a muzsika bűvkörébe varázsolt mulatós vendég. Nagy becsülete volt a cigánybandák világában annak a muzsikusnak, aki Csonka Ferkó bandájába került. Híres prímássá vált a fia is, aki idegenbe költözött. Csonka Ferkó a három híres vendégfogadó egyikében, áz Arany Szarvasban muzsikált. Muzsikált vacsoraidőben, színielöadásokon, napokig tartó mulatozásokon, híressé vált dáridókon, éjjeli szerenádokon, felejthetetlen bálokon. A legenda szerint, amikor egy nagy dáridó után halnaltájt holtfáradtan hazatért, lerúgta sarkantyús csizmáját, a szegre akasztotta hegedűjét és lefeküdt. Felesége hegedűjátékra és táncdobogásra figyelt fel. Rá akart pirítani férjére, hogy miért muzsikál és táncol, amikor pihennie kellene. Benyitott a szobába és mit látott? Férje az ágyban feküdt, a hegedű magától játszott, a csizma pedig a csárdás ütemére ropta a táncot. Az ágyhoz rohant, hogy felrázza férjét erre a csodára, de a cigányprímás mozdulatlan dermedtségben, holtan feküdt az ágyon. Hegedűje és sarkantyús csizmája így búcsúzott el tőle. Ez a legenda mély gyökeret vert fáraó népének lelkében Is; mint megtörtént valóság él a cigányszívekben. Csonka Ferkó Idejében nagyhírű volt KARDOSS JANI cigányprímás és bandája, melyben négy fia: Béla, József, Károly és Kristóf voltak a föerőssségek. Kardossék a nyolcvanas évek elején a hírnév és a csillogó arany utáni vágyakozásukban Berlinbe szerződtek. Égy évig muzsikáltak a német fővárosban, ahol tomboló sikert arattak. Pénzzel megrakodva érkeztek vissza. Csillogó, aranysúltásos tábornoki egyenruhában muzsikáltak az Arany Szarvasban. Méltó feltűnést keltettek amihez nagyban hozzájárult az uniformis is. De sok vágyakozó, epekedő szerelem borult virágba szívhez szóló muzsikájuk szédületében. A dicsvágy és nyugtalan vérük ismét külföldre hajszolta őket. Bécsben, majd ismét Berlinben szerepeltek, ez alkalommal kevesebb sikerrel, ami egyenetlenséget támasztott a bandában, mely aztán rövidesen feloszlott. Kristóf, a cimbalom művésze Oroszországba került, három fivére pedig Pozsonyba szerződött Oláh Pista zenekarába. Ismert nevet muzsikált ki magának KOSA MARCI és bandája is. A századfordulón tűnt jel a Seimecról idekerült BALOGH JANCSI zenekara, melynek tagja volt Sovánka Nándor is, akinek játéka egyszeriben meghódította a közönséget. A prímás Balogh fellett önkritikával bírt. Látva, hogy Sovánka belopta magát játékával a közönség szívébe, átengedte helyét és visszavonult a nyilvános szerepléstől. Hazament szülővárosába, Selmecbányára. Üstökösként tűnt fel a magyar népimuzsika csillagos egén SOVÁN К A NÁNDOR, és neve ragyogott hosszú éveken keresztül. Alig egy évvel prímássá válása után résztvett az országos versenyen és teljes sikert aratott. A bírálóbizottság egyhangú döntése alapján elnyerte a cigánykirály címet és a kitűzött aranyérmet. 1903. szeptember 29-e nevezetes nap volt a számára. Ezen a napon a Népszínház színpadán a zsúfolásig megtelt színház nézőközönsége előtt vette át a cigánykirálynak járó díjat és az oklevelet. Ördöngösséggel határos fejlett technikájának, csodálatosan tiszta játékának köszönhette győzelmét a sok résztvevő felett. Egyszeriben országos hírnévre tett szert és nevét ezidőben együtt emlegették Rácz, Berkes, Kóczé és Rigó Jancsi nevével. A hírnévvel járó lehetőségek elcsalták a zoboraljai városból, tízéves működésének színhelyéről. Budapestre költözött és éveken át sorra muzsikálta a fővárosi mulatóhelyeket, éttermeket. Ahol Sovánkáék játszották, ott már vacsoraidő előtt lehetetlen volt asztalhoz jutni. A századforduló első éveiben JÖNÄS JÓSKA az aranyosmarótt születésű fiatal cigányprímás lépett színre, majd eseményszámba ment, amikor a régebbi cigánykirály, KÖCZÉ Nyttrára került. Sok felejthetetlen Órát szerzett hallgatóságának. Az öreg Kóczé az esti szünetekben és a záróra után elpezsgözgetett kiválasztott vendégeivel, akiket 6 hívott meg asztalához, és gavallérosan fizette az elfogyasztott pezsgők árát. Kóczé asztalánál csak francia pezsgőt bontottak... Néhány évtizeddel ezelőtt került Nyttrára FARKAS JENŐ, Szlovákia akkoriban legfiatalabb prímása, a prágai konzervatórium aoszoivense és játékával megnyerte a nyitrai közönséget. Dgy letűnt világ ködbevesző emlékei. melyeknek legendás alakjai a magyar népmuzsika nyelvén szóltak a szívhez. Hegedűjük szavát megértette vén és fiatal, boldog és boldogtalan. DALLOS ISTVÁN Eltörött a hegedűm...
