Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-05 / 18. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. május 5, • ШШШЯЩШШНШШЯ Щ ЩШ 9 9' •: ЩЩ v ■; \ у ч \ yys 99 ©treda nad Bodrogom (Bod^rogszerdahely) lakosságának a száma 2864 fő. Ez Bodrogköz legnépesebb községe. A község ősidők óta mezőgazdasági település. A második világháború előtt földterületének többsége a nagybirtokosok tulajdonát képezte. A kis- és középgazdák mindössze 426, a nyolc földbirtokos pedig 889 hektáron gazdálkodott. A fölszabadulás után a községből a földbirtokosok eltakarodtak s földjeiket a falu parasztsága kapta meg. Az 1948-as Februári Győzelmet kővető esztendőben — 1949 őszén — alakították meg az efsz magasabb tipusát. A földművesek jelentékeny hányada belépett a közösbe. Kezdetben 686 hektár mezőgazdasági, illetve 413 hektár szántóterületen gazdálkodtak. A gazdálkodás eléggé nehezen Indult. A kishitűek visszariadva a problémáktól már az első évben kiléptek a szövetkezetből. Később azonban megbánták és visszatértek, majd 1954-ben. kialakult az 1211 hektáros mezőgazdasági területtel rendelkező gazdaság. A tagság hozzálátott az épületek felújításához valamint az állatok összpontosításához. Vízlevezető csatornákat, töltéseket építettek s 80 hektáron elkezdték az akkoriban igen divatos rizstermesztést, mely számottevő jövedelmet hozott a gazdaságnak. Néhány évvel később azonban a rizs már nem bizonyult jövedelmezőnek s a szövetkezet gazdasági helyzete is rosszabbodott, mert a munkaszervezés színvonala csökkent. Hasonlóan alakult a helyzet a szomszédos szövetkezetekben is. így született meg az állami gazdaság létrehozásának a gondolata. A Streda nad Bodrogom-i Állami Gazdság 1965. január 1-ével 3245 hektár mezőgazdasági, illletve 2259 hektár szántóterületen kezdett gazdálkodni. Aránylag rövid időn belül mutatkoztak a jó eredmények. Az első év nagyon kedvező gazdasági eredménnyel zárult. A mezőgazdasági földterület hektárjaként ш***# i Az állami gazdaság korszerű irodája. átlagban 5146 koronát értek el és két évvel később már 5 millió 635 ezer korona összjövedelemmel dicsekedhettek. A terven felüli bevétel 1 millió 430 ezer korona volt. A kiváló gazdasági eredmények dékmarha, illetve üszőnevelésre rendezkedett be. Az állami gazdaság legjobban jövedelmező ágazata a szőlészet. Az igazgatóság keretébe tartozó részlegeken összesen 128 hektár a A felemelkedés Ötjén kedvezően befolyásolták a pénzügyi helyzetet. így a komplex gépesített-szakosított gazdálkodáshoz minden feltétel adva volt. Az állami gazdaság igazgatósága és pártszervezete mérlegelve a részlegek természeti és gazdasági feltételeit, nagyarányú átcsoportosítást végzett, főként az állattenyésztés belterjesítése céljából. A szerdahelyi és szögi gazdaságokat tejtermelésre szakosították. Az utóbbiban 1970-ben adták át a 174 férőhelyes korszerű tehénistállót. Emellett jó ütemet vett a 45 millió korona költséggel épülő 660 férőhelyes tömbösített istálló készítése is, melyet 1975 májusában adnak át. A ladmőci gazdaságban jelentős mértékben fejlesztik a juhtenyésztést. Mostanában közel 4000 juhot tartanak. A zempléni gazdaság tekintettel az adottságaira, növenCsaládi házak a dolgozók számára. •-VV\\\\\\V4N,y..\\ Az állati fehérjék hazai forrásai szőlőterület. Ezt fokozatosan drótvezetékes művelésre építik át. A szőlőtermesztés jövedelmezőségét bizonyítja, hogy 1972-ben 88 mázsás átlagos hektárhozamot értek el. A szőlő jelentékeny mennyiségét az állami gazdaság pincegazdasága dolgozta fel. Tavaly a gazdaság bruttótermelése a tervezett 29 millió helyett, 30 millió 386 ezer korona volt. Az állami gazdaság vezetősége — élen Stefan Miklós mérnök igazgatóval — merész, reális tervek megvalósításán fáradozik. Céljuk a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi termelés kialakítása. A lehetőségek tehát adottak. A hektárhozamok fokozása céljából mintegy 730 hektár vetésterület mesterséges öntözésével számolnak. Ugyanakkor a község határában rövidesen megkezdik a melegvíz feltárását. A geológusok véleménye szerint a melegvíz hasznosítása nemcsak az állami gazdaság, hanem az egész község arculaté megváltoztatja. Ez az állami gazdaság mindöszsze nyolc éves múltra tekint viszsza. Eredményeit tekintve Kelet- Szlovákia legjobb mezőgazdasági üzemei közé küzdötte fel magát. Mindezt az emberek gondos munkája eredményezte. A gazdaság jelentős tevékenységet fejt ki a csehszlovák—szovjet baráti kapcsolatok fejlesztésében is. Eredményes tevékenységük révén a Februári Győzelem negyedszázados jubileuma alkalmából elnyerték a „Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdasága“ megtisztelő címet. NAGY JÓZSEF A takarmánykeverékek készítéséhez szükséges állati fehérjék hiánya világméretű jelenség. Mégpedig azért az, mert lényegesen csökkent a halliszt gyártás, s ebből eredően a behozatal, ami kedvezőtlen hatással van a hús, a tej és a tojás termelésére. Felsőbb szerveink ennek tudatában intézkedést tettek az állati fehérjék hazai forrásból való termelésére. Nagyon fontos követelmény ez, hiszen a fehérjék hiánya következtében egy egységnyi állati termék előállításához lényegesen több természetes abraktakarmány kell, mint a fehérjedús abrakból. Hogyan fedezhető hazai forrásból az állati fehérje? A szakemberek ennek három módjára mutattak rá. Elsősorban azt tanácsolták, hogy használjuk ki az élelmiszeripar állati eredetű hulladékait és nagyüzemi módon oldjuk meg a takarmányok élesztűsítését. Másodsorban növényi fehérjét használjunk a keverékek gyártásánál, s harmadik lehetőségként az aminósavak szintetikus gyártásával oldjuk meg a problémát. az Élelmiszeripari hulladékok felhasználása A dél-morvaországi kerület mezőgazdaságának irányítói az élelmiszeripar hulladékai felhasználásának népgazdasági jelentőségét már felmérték. A vágóhidak vér- és egyéb állati eredetű hulladékainak az összegyűjtését és takarmánnyá történő használatát már a múlt években megoldották. Azonban e téren még jelentékeny tartalékot fedeztek fel, mert a szárítás kezdetleges technológiája következtében az állati fehérjéknek mintegy 50 százaléka értéktelenné vált. A helyzeten sokat javítana, ha az élelmiszeripari objektumok közelében megfelelő szárítókat építenének az értékes hulladékok feldolgozására. Mint ismeretes a fölözött szárított tej s a savó is sok fehérjét tartalmaz. Sajnos azonban a szárító kapacitás elégtelensége következtében ezeknél is jelentős veszteségek keletkeznek. A terményfelvásárló és ellátó üzemek kezdetleges szárítókapacitásának az igénybevételével szinte megoldhatatlan a gyártási veszteség elkerülése. Nagy, azonban eddig kevéssé kihasznált tartalékaink vannak a kafilériából származó húsok szárításából eredő állati fehérje felhasználása terén is. Ami pedig a halliszt, a növényi fehérje — főleg a szója — valamint a szintetikus készítményű aminósav használatát illeti, a receptúrában már 1972-ben módosítás történt. A dél-morvaországi kerületben túlsúlyban a növényi fehérjék készítését helyezték előtérbe. Ezek közé tartozik többek közt a lucernaliszt, melynek kedvező az aminósav összetétele s a lizin-készlete vetekszik a hüvelyesekével. így a Brnoi Terményfelvásárló és Ellátó Üzem idén nagymennyiségű lucernaliszt vásárlásával számol. TÖBB TAKARMÄNYHÜVELYEST! A keverékek gyártásánál hiányzó hallisztet a jövőben tehát takarmányhüvelyesekkel kell pótolni. Ehhez az szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemekben a szokottnál nagyobb területen termesszék az értékes fehérjepótló takarmányokat, főleg a szóját. Igaz, a szója termesztése nálunk még csak a kezdetnél tart, így több gazdaságban tehertételnek tekintik, ha a járási szervek kötelező termesztését előírják, mert hozama a nem megfelelő fajtaválaszték következtében bizonytalan. A dél-morvaországi kerület mezőgazdasági üzemeiben ennek ellenére kellő lelkesedéssel fogadták a takarmányhüvelyesek, köztük a lóbab termesztésének feladatait. Az utóbbit viaszos érésben takarítják majd be s az egész növényt szárítás után finom lisztté őrölve a takarmánykeverékekben hasznosítják. Nagy erőfeszítést fejtenek ki továbbá a száraz takarmányborsó termesztésében is, bár egy kg halliszt helyettesítéséhez takarmányborsó őrleményből 2,5 kg, ezzel szemben szójalisztbői csak 1,5 kg szükséges. A ragaszkodás mégis nagyobb a borsóhoz, mert annak termelési és betakarítási technológiája már teljes mértékben megoldódott. A kerületben idén ezért 20 ezer tonna takarmányhüvelyes termelését tűzték ki. A Brnoi Kerületi Mezőgazdasági Igazgatóság az illetékes tudonjányos intézmények, valamint az egyes termelőüzemek dolgozóiból alakított bizottsága tisztában van a fehérjeforrások feltárásának fontosságával. Ezért fő munkatartalmának a hiányzó állati fehérjék hazai forrásainak felkutatását és indokolt esetben külföldről történő beszerzését tekinti. Értékes tanácsokkal látja el a kerületi irányító szerveket a problémák megoldásához. A bizottság aktivitására a jövőben akkor is szükség lesz, ha esetleg az állati fehérjék külföldön történő beszerzésére nagyobb lehetőségek kínálkoznak. —in— Gazdaságosan bánunk a kitermelt javakkal? Mezőgazdasági termelésünk egyre belterjesebbé válik. A korábbihoz képest mind a növénytermesztésben, mind pedig az állattenyésztésben kimagaslóbbak az eredmények. Összhangot teremtettünk az állami terv és társadalmunk növekvő igényei közt. Sajnos azonban a magasabb életszínvonal néhány negatív jelenség hordozója is, s nagyon jó hogy ezek létezését kezdjük tudomásul venni. A pazarlással úgyszólván a társadalmi termelékenység minden területén találkozhatunk. Többek közt az élelmiszer-fogyasztásban is. Az emberek sokasága rendszerint több romlandó élelmiszert vásárol, mint amennyire éppen szüksége lenne. így annak jelentékeny hányada tönkremegy s a szemétbe kerül. Ezzel az emberek nemcsak maguknak, hanem az egész társadalomnak kárt okoznak. Azonban nagyon lényeges veszteség ér bennünket a városokban felhalmozódó élelmiszerhulladék összegyűjtésének és felhasználásának az elhanyagolásával. A köztársaságunk területén lévő 137 város mindegyikében több 100 ezer ember él s ezeknek csak egyharmad részénél gyűjtik össze szervezetten az ételhulladékot. Mennyiségben jelentős konyhahulladékról lévén szó, melyet alkalmas technológiával a sertések etetéséhez értékes takarmányként hasznosíthatnánk. Adataink alapján pl. Bratislavában évente mintegy 800 vagon ételhulladékot gyűjtenek össze és dolgoznak fel értékes takarmánnyá, mely kb. 50 vagon sertéshús termeléséhez elegendő. Ha országos méretben ugyanazt tennék, az ételhulladék etetésével valóban nagymennyiségű sertéshús termelése válna lehetővé. Ezzel olyan kihasználatlan takarmányforrás áll rendelkezésünkre, mely kis költséggel nagy termelési eredményt biztosítana. Egyelőre nyitott kérdés számunkra a tejipari hulladékok gazdaságos felhasználása is. Az állati fehérjében bővelkedő savónak például jelentékeny hányada még ma is a csatornákon folyik el, szennyezi a folyókat. Ezzel szemben egyre azt halljuk, hogy kevés állati fehérjét hozunk be külföldről. Tény, hogy a savó nagymennyiségű vizet tartalmaz, ami nehezíti a távolabbra történő szállítását. Felhasználása mindamellett két formában is lehetséges. Hasznosítható szárított állapotban, ami viszont nem kis beruházási költséget igényelne, a másik megoldás pedig a savónak a sertések takarmányozásában való közvetlen felhasználása. Az utóbbi a tejfeldolgozó üzemek körzetébe tartozó mezőgazdasági üzemek számára előnyös, esetleg a nagyon közeli gazdaságok termelő helyeire csővezetéken lehetne eljuttatni a savót. Az állategészségügyi szempontokat tekintve, valóban nagy előnye lenne a savó felhasználásának, mert olyan tápanyag összetevőket tartalmaz, melyek kedvezően befolyásolják a sertések gyarapodását és egészségi állapotát. Használatával a nagy sertésfarmokról úgymond teljesen „száműzhetnék“ a kannibalizmust. A kitermelt sertéshús biológiai értéke pedig sokkal jobb lehetne, mint jelenleg. Feltételezhető, hogy a tartalékok felhasználásának más módja is van. Ezeknek igénybevétele jócskán befolyásolhatná a termelékenység fellendítését. Arról van szó, hogy gazdaságosan bánjunk a már kitermelt — esetünkben hulladékoknak nevezett — javakkal is. V. MIKULICA, mérnök Ismerjük a vetőmagvak tulajdonságait? / A jó termés sok tényezőtől függ. Az időjárástól, melyet az ember nem befolyásolhat, sajnos azonban olyasmit is ráfognak amiért az „nem felelős“. A terméseredmény nem kis mértékben függ a termelő szaktudásától, szorgalmától, természetesen ha rendelkezésére állnak mindazok a tényezők, melyek lehetővé teszik a bőségesebb hozam elérését. Ma aránylag sokat foglalkozunk a talajműveléssel s a jó gépek használatának szükségességével, persze a műtrágya és a nemesített vetőmag beszerzése sem jár kevesebb gonddal, mégis elő kell teremteni. Eközben sajnos megfeledkezünk arról, hogy gazdaságosabban bánjunk azzal, amink van. Ki vonja kétségbe például annak helyességét, ha megfelelő talajon nagy mennyiségű műtrágyát adagolunk? Káros azonban, ha ugyanakkor nem gondoskodunk kellő módon a meglévő istállótrágyáról. Helyes ha nemesített vetőmagot használunk, de helytelen, ha roszszul munkált vagy gyomos földbe vetjük a magot. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy a többtermelés alapfeltétele az okszerűen alkalmazót agrotechnika. Bár tudjuk, hogy a termelés sikere — a talaj termőképessége és előmunkálatai mellett — igen nagy mértékben függ az elvetett vetőmag minőségétől. Sajnos, ezzel aránylag keveset foglalkozunk. Ez azért is baj, mert a gumó, illetve a dugvány, melyből az új növény fejlődik, a sikert döntően befolyásolja. Nem árt ezért, ha a vetőmag tulajdonságainak a taglalása mellett a gyakorlati felhasználásra is rámutatunk. Vegyük csak szemügyre ezeket a tulajdonságokat. A vetőmag fajtaazonosságát, csírázóképességét, használati értékét, ezermag és térfogatsúlyát, teltségét, egyenletességét, víztartalmát, szín, fény és szag, valamint egészségi állapotát minden agronőmusnak és kertésznek tökéletesen ismernie kell. De vajon ismeri-e? Erre mindig megadja a választ a növények tenyészidő alatti állapota. Egyik fontos tulajdonság a fajtaazonosság. Alatta azt értjük, hogy a vetőmag teljes egészében egy bizonyos növénynek a vetőmagja, amelyet termeszteni akarunk. A fajtakeveredés a silányabb termesztési értékkel bíró rokonfajták, vagy a virágzás idején bekövetkező korcsosodás következménye. Ezért nemcsak a vetőmag fajtaazonosságára, hanem annak fajtatisztaságára is ügyelnünk kell. A tenyészidő alatt, főként érés előtt, a kifejlett növényeken megállapíthatjuk a vetőmag fajtaazonosságát, tisztaságát stb. Ezért, ha azt tapasztaljuk, hogy vetésünk nem fajtatiszta, a következő vetés előtt vásároljunk r>f°* gástalan minőségű vetőmagot. Ügy gondolom, a termelőt ért károsodásokra a biztosító intézmény figyelmét is fel kellene hívni. A vetőmagvak forgalomba hozásával kapcsolatos intézkedéseket pedig módosítani kellene. A vetőmag forgalmazó ugyanis köteles megadni a vetőmag csírázó képességét és tisztaságát. Jogos volna tehát, ha a szavatolt és a valóságos csíraképesség vagy a fajtatisztaság közti eltérés esetén a forgalmazó nemcsak a vásárlási árat, hanem a gazdát ért egyéb károkat is térítené. A csíráztatáshoz különféle készüléket használhatunk. A legegyszerűbb házilag is elkészíthető: 4—5 cm magas bádogtálca, belsejében a fenéktől 2 cm-nyire egy üveglapot helyezünk el (megfelelő bádogperemre, kis állványra )(. Az üveglap alá vizet töltünk, föléje két egymásra hajtott itatóst helyezünk, hogy a lap egyik széle a vízbe lógjon. Az itatósok közé helyezzük el a magvakat. A csíráztatást 18— 20 C fok hőmérsékleten végezzük. Pontosabb eredményt kapunk, ha az itatóspapír belső lapjára jobbról s balról ugyanolyan nagyságú lapot ráhajtunk. Egyenlő távolságban 10—10 vonalat húzunk s így 100 keresztezési pontot nyerünk, melynek mindegyikére egy magot helyezünk. A csírázás megidulásakor a magvakat 2—3 naponként megszámláljuk s a csírázott magvakat kiemelve feljegyezzük, melyik napon, hány mag csírázott ki. Ezzel a csírázási erélyt is megállapíthatjuk. A vetőmag teljes tisztaságáról sem szabad megfeledkeznünk. A gyomok közül például a ászát nagyon veszedelmes évelő növény. Magja a légáramlással nagy távolságra eljut s gyomosítja a vetéseket, ezért minden eszközzel irtani kell. A hektoliter súlyról csak annyit: ha a mag szorult, az természetszerűen kevesebb, mint a telt, kifogástalan minőségű. A mag nagysága szintén fontos tulajdonság. Termesztési szempontból a területegységre eső vetőmag mennyiség megállapításánál is fel kell erre figyelni. Végül ami a szagot illeti, erre a legjobb példa a sörárpa. Jól tudjuk, hogy csakis a kifogástalan szagú sörárpát veszik át tőlünk. Kmosko László, mérnök
