Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-28 / 17. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1973. április 28. 8 Az elmúlt évben a Košice-vidéki járásban a választási akcióprogram teljesítésében Paüovce (Pány) köz­ség is jő eredményt ért el. Társa­dalmi munkában 110 700 órát dol­goztak le s egy több küldetésit épületet létesítettek, melynek ér­téke 980 ezer korona. Az épületben helyet kapott a helyi nemzeti bi­zottság, az ifjúsági klnb és a tűz­oltószertár is. Kép és szöveg: Iván Sándor le! dolgozik A želiezovcet (zselfzl) egyes szá­mú agitációs központ a választá­sok óta aktív tevékenységet fejt ki. Az aktivisták túlnyomó része a he­lyi tanítók köréből került kJ, akik kivétel nélkül minden vonalon se­gítenek az agltációs-propagációs munkában. A hangos híradó körnek 119 tag­ja van, akik beosztott tervük sze­rint állandóan aktuális hírekkel, kommentárokkal, kultúrprogram­­mal egybekötött relációkkal tart­ják fenn a kapcsolatot a város pol­gáraival Nem kisebb munkát vé­gez a képzőművészeti szakkör sem, a szemléltető propagációs munka terén. A szakkör szemelőtt tartja a megoldandó feladatokat, s gon­doskodik arról, hogy azokat Ízléses illusztrációk kíséretében szemlél­tesse. Az agitáclóss központ valameny­­nyl helyisége délután 14 órától es­te 22 óráig áll a lakosság rendel­kezésére. Többek között lehet öt asztalon biliárdozni, háromon asz­taliteniszezni, sakkozni és három helyiségben TV-t nézni. Azonkívül politikai, kulturális, gazdasági és egészségügyi előadásokat rendez­nek, amelyek diafilmek vetítésével vannak egybe kötve. Tóth Károly A Levicei (Lévai) Járási Nemzeti Bizottság és a Járási Nemzeti Front felhívását, amely két szabad ifap ledolgozására hívja fel a járás lakosságát, Pohronský Ruskov (Oroszka) lakói is elfogadták. Április 7-én több mint 400 lakos járult hozzá társadalmi munkával a falu szépítéséhez, csinosításához, akik 3000 órát dolgoztak le a köz javára, s így 35 ezer korona érté­ket hoztak létre. Természetesen a tömegszervezetek tagjai sem hiá­nyoztak közülük. A CSEMADOK, a Vöröskereszt, valamint a Nőszövet­ség tagjai is példásan helytálltak és szorgos igyekezetük méltókép­pen hozzájárul majd a választási program teljesítéséhez. A lakosok szép eredményeket értek el a jár­dák tisztításánál, a zöld területek létrehozásánál, díszbokrok kiülte­tésénél és a gyermekjátszótér épí­tésénél. Nagy segítséget kaptak az efsz-től és a cukorgyártól, melyek traktorok, földgyaluk és kotrógé­pek kikölcsönzésével segítették elő munkájukat. A lakosság megígér­te, hogy a tavasz folyamán még egy napot dolgoznak majd a falu­­szépítésl akció keretében. Sasváry Iván hnb-elnök szerint így már most megállapítható, hogy a Győzelmes Február 25. évfordu­lójára vállalt kötelezettségeket a faluban nemcsak teljesítik, de túl is szárnyalják. Benyák József Feiste teile Negyvenegy évvel ezelőtt a má­jus elsejét megelőző napokban a V16any-i (vágfarkasdi) jegyzőség­­ről levél érkezett Salára (Vágsely­­lyére), a járási székhelyre. A jegyző azt közölte, hogy hivatalában meg­jelent tíz asszony, akik azt köve­telték: biztosítsanak a falu 187 mun­kanélküli lakosának munkát. El­lenkező esetben követik Molnár József feleségének cselekedetét, aki kiskorú gyermekeit is magával rántva a Vág vizébe ugrott, ahol életüket vesztették. Krajcsovics F. TÁNCOLD LÁNYOK A Zbrojníky-i (fegyvernekl) KAl-ban Drenka Gáborné tanítónő 1969-ben alakította meg a táncosok szakkörét. A tánccsoport azóta már nagyon sok iskolai rendezvényen aratott sikert. Legszívesebben a levicei (lévai) bemutatójukra emlékeznek vissza, ahol a „Tavasz vi­rágai“ című tánckompozíciót adták elő mély átéléssel. Az idei iskolai évben a felvételünkön látható tíz kislány került a tanítónéni keze alá. Fehér Ildikó, Závodský Teréz és a többiek hetente kétszer szoktak próbálni a tanítás után. Jelenleg a „Galga menti sétálós“ című táncot tanulják és szeretnék minél előbb bemutatni. A tanítónéni már most igyekszik bebiztosítani az utánpótlást, ezért intenzíven foglalkozik a kicsikkel is. Az alsó tagozatú osztályokból 16 tanuló jelentkezett a „kicsik tánckörébe“. Tehetségüket bizonyítja, hogy legutóbb a Taní­tók Napja alkalmából rendezett ünnepségen nagy sikerrel adták elő a „Kalocsai gyermek-lakodalmas“ című táncot és a „János úr készül“ című gyermekjátékot. A tanítónéni felhívta figyelmemet a legszorgal­masabbakra is, a második osztályos Kovácsi Anikóra és a harmadikos Kovács Gyulára. Bizonyára még sok jót hallunk róluk. M. I. Tüzérségi sortűz Nové Zámky (Érsekújvár) lakos­sága felejthetetlenül emlékezik vissza a 28 évvel ezelőtti május 9-re. A hajnali órákban váratlan tüzérségi sortüz szakította félbe az álomba merült emberek nyugalmát. Hiszen csaknem két hónapja már felszabadult a város, s azóta fegy­verropogást nem hallottak. A Járási pártbizottságra siettek néhányan a város dolgozói közül, hogy megkérdezzék mi történt, mi­nek nevezhető az újabb háborús jellegű megnyilvánulás? Oszvald és Páleník elvtársak sem tudtak vá­laszt adni. így együtt siettek taná­csért a városparancsnokság szovjet tisztjeihez. A szovjet katonák és tisztek örömujjongással vették közre a vendégeket, és tudtukra adták, hogy a németek feltétel nélküli fegyverletételre kényszerültek — vége a háborúnak. Ennek az örö­mére hangzott el a tüzérségi dísz­­sortűz, amely egyben a béke nap­ját jelenti. Még aznap lovasfogattal, kerék­párral többszáz fiatal és idős érke­zett a járási székhelyre, a béke megünneplésére. A szovjet kato­nákból, magyar és szlovák elvtár­sakból rögtönzött zenekar alakult. A felszabadult emberek örömtánca volt ez az első népmulatság, mely a nemzetek internacionalista össze­fogását és békés együttélésének gondolatát fejezte ki. m SP©BT£LCT Eü Gábris József Bíznak... Ez év március 30-án a buztcai (buzitai), a cesticei (szesztai), a komárovcei (komáróci), a Nižný Lenec-l (alsólánci) és a rešicai szövetkezetek képviselői Komárov- и cén találkoztak, hogy egyesítsék erőiket. Az alakuló gyűlésén 15 ta­gú vezetőséget választottak, amely- íj nek élére Vajányi László elvtárs került. Az egyesített szövetkezet dolgo­zói nagy reményekkel néznek az elkövetkezendő időszak elé, mivel ľ olyan szövetkezetek egyesültek, melyek kerületi méretben is a leg­jobbak közé tartoznak. Ezért sike­resen szeretnék felvenni a ver- j senyt a budolovi és a Nová Bod­­va-i Efsz-el, melyek már túl van­nak az egyesítés nehézségein. Április elsejétől, az egyesített szövetkezet felvette a Május 1 ne­vet. Bíznak abban, hogy a 4470 hektáron még jobb eredményeket tudnak elérni. —sirilo— I Utolsó ővét Járta az iskolában, amikor egy futballmeccsen eltörött a lába. — Sokat kerékpározzon, fusson, ha még valaha is sportolni akar — volt a főorvos véleménye. A tanácsot Nagy Laci meg is fogadta. Futott, nyomta a pedált éveken keresztül, amit tényleges katonai szolgálata alatt sem ha­nyagolt el. Parancsnokai látva, hogy az alakulat harcászati verse­nyein szép eredményeket ér el, a tőlük telhető segítséget mindenkor megadták számára. Ennek már nyolv éve, s Laci ma is országos hírű versenyző a harcászati sport­ágban. Sok-sok kerületi, szlovákiai és országos versenyen vett részt. A Duklai harcászati vetélkedőkön az eddig elért eredményei alapján országos viszonylatban a harma­dik, szlovákiai méretben is a har­madik helyezést érte el. Budai J. Búkor József A MSÉÉ* I Ľubá (Libád) község déli pere­mén fekvő völgyben, a kies „Liget­nek“ nevezett részen szembe ötlött néhány magános házikó. Ezek egyikében lakik lányával a 80 esz­tendős Juhász János, a volt vörös katona. Élete csak annyiban különbözött a korabeli falusi embersorsoktól, hogy kevesebb hányódásban volt része. Ugyanis az a szerencse érte, hogy báró Ullmann nagybirtokos rábízta a szőlészet munkáinak szervezését, ami aztán az idők so­rán a pincemesteri állásban végző­dött. Egy szóval járta a gazdag fürtökkel megrakott venyigesoro­kat, majd meg a pince lépcsőfo­kait, s ez a sok gyalogolás most ütközik ki végtagjain. Mert a kapa­tos uraknak sokszor jutott eszük­be, hogy a pincében kóstolókat tartsanak. Juhász bácsi természetesen ezt az állást akkor is megörökölte, amikor a nagyúr csopot-papot ott hagyott és millióival együtt Svájc­ba költözött. Az idős ember a szo­cialista nagyüzem szolgálatában végezte tovább feladatát, hiszen minden vágya az volt, hogy az em­berek ne tegyenek különbséget sgymás között. Napjainkban bizony a ligeti csendes otthonában édes kevés azoknak a száma, akik néha ajtót nyitnak rá. Még megkérdeztem: Ugyan mi­ben summázná egy poszton eltöl­tött hosszú életpályáját? — Hun­­cutkás mosoly a bajusz alatt, s már hangzik is a felelet. Sok gazdája volt a pincének, egy azonban biz­tos, mióta világ a világ, a benne érlelt nedűvel minden probléma megoldásához meg tudták találni a hátsó kapu kulcsát. IGEBETET TETTEK A Plavé Vozokany-i (fakóvezekényi) Družstevník sportszervezet ebben az évben ünnepli fenállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból elbeszélgettem Szádonszky Gyula csapatkapitánnyal. Többek között elmondotta, hogy a községben a labdarúgásban és az asztaliteniszben érnek el szép eredményeket. A jégkorong sportban főleg az ifjúsági csapat dicsekedhet jó eredményekkel. Mint minden községben, itt is a labdarúgás a legkedveltebb, amit nagyon szeret az ifjúság és a sportközönség. A legjobb eredményt 1966-ban és 1971-ben érte el a csapat, amikor a járási bajnokság II. В-osztályában küzdött az А-osztályba való jutásért. Egymás után három ízben a 2. helyen végeztek, míg végül sikerült két évvel ez­előtt a továbbjutás. Tavaly jól ment a játék az újonc csapatnak, de az őszi forduló után szomorúan állapították meg, hogy csak az utolsó­­előtti helyre tellett erejükből. Ebben az évben tehát még sokat kell edzeniük, hogy elkerüljék a kiesés sorsát. Buchlovics Ferenc és Fábry István edzők azonban Ígéretet tettek a sportszervezet vezetőinek, hogy jól felkészítik a fiúkat s a csapat továbbra is a járási bajnok­ság II. А-osztályában képviseli majd a községet. —OS— ERTEKES VERSENGÉS Társadalmi életünkben egyre na­gyobb szerepet tölt be a sportmoz­galom terén is a politikai nevelő­munka Ennek a szempontnak igye­kezett érvényt szerezni a Szlovák Testnevelési Szövetség Levicei Já­rási Bizottsága is, amikor az el­múlt év márciusában szocialista versenyt hirdetett a járás sport­­szervezetei között. A verseny fő célja a következő volt: serkenteni a sportszervezete­ket, hogy a Nemzeti Front válasz­tási programjában vállalt szocia­lista kötelezettségvállalások minél előbb megvalósuljanak. A versenyt két kategóriában 65 testnevelési szervezet résztvételével bonyolítot­ták le. Az első kategóriába a vá­rosi, illetve üzemi, a második ka­tegóriába pedig a falusi sportszer­vezeteket sorolták. A méreteiben és értékeiben is sikeresnek mondható versenyből csupán néhány nagyszerű ered­ményt szeretnénk kiemelni. Az építömunkában a tervezett 78 442 munkaóra helyett 148 489 órát dol­goztak le a járás sportszervezetei­nek tagjai, így társadalmi munká­ban 2 millió 051 ezer 757 korona értékben járultak hozzá a válasz­tási program mielőbbi valóraváltá­­sához. Az SZTSZ 73 tagja adott ön­ként és térítésmentesen vért. A sportszervezetek 92 különféle kul­turális megmozdulás szervezéséből vették ki részüket és öt színdara­bot mutattak be. A sport terén is hasonló jó eredményekkel dicse­kedhetnek, hiszen 35 futballtornát és más sportágban további 40 sportbemutatót rendeztek. A szocialista verseny kiértéke­lésere a közelmúltban került sor. Az első kategóriában az első he­lyet a Spartak Tlmaőe — egyben elnyerte a jnb vándorseregét — a elnyerte a jnb vándorserlegét — a míg a harmadikat a Slovan Sahy sportszervezete szerezte meg. A második kategóriában a Družstev­ník Čajkov 7000, a Družstevník Hronské Kosíhy 5000, a Družstev­ník Žemberovce sportegyesület pe­dig 4000 korona pénzjutalomban részesült. F. Mózes Imre Fámádon nagy közkedveltségnek örvend Seres Gyula. Harminc­egyéves koráig aktívan rúgta a bőrt, utána úgy gondolta, jobb lesz átadni helyét a fiataloknak. Tavaly jelentkezett a labdarúgó szakosz­tály járási székhelyén játékvezetői tanfolyamra. És sikeresen levizsgá­zott. Annak ellenére, hogy nagyon el­foglalt ember, hiszen a szövetkezet segédgépesfiője, mindig talál any­­nyi szabad időt, hogy becsületesen felkészüljön egy-egy bajnoki mér­kőzésre. Tavaly nagyon tehetséges játékvezetőnek bizonyult, ezért so­kat vár tőle az idei bajnokságban is a járási játékvezető bizottság. Kép és szöveg: Veress Vilmos m m a labdarúgást A sokolceiek (lakszakállasiak) mindig büszkék voltak labdarúgóik jó szereplésére. Az 1960-as évek elején azonban megfeledkeztek az utánpótlás neveléséről és így 1965- ben a csapat végérvényesen fel­bomlott. Abban az Időben került a köz­ségbe Hosszú László testnevelő ta­nár, aki eleinte az iskola ifjú lab­darúgóival foglalkozott, aminek eredménye, hogy az iskola csapata kétszer is megnyerte az iskolák közötti bajnokságot. A gyerekek eredményeire a sportszerető kö­zönség is felfigyelt és többen azt ajánlották, hogy nevezzenek be a járási bajnokság küzdelmeibe. Így is történt. Az anyagiakat a szövet­kezet vállalta. Meglepetésre a csapat az első helyen végzett, s így jogot nyert a kerületi bajnokságban való sze­replésre. A fiúk ott is kitettek ma­gukért s az előkelő harmadik he­lyen végeztek, s ezzel a teljesít­ménnyel az elmúlt évben a komár­­noi járás legjobb kollektívája cí­met elnyerték. Végh István ЙНЦ0ЯВВЙЙШ1 Helytállnak

Next

/
Thumbnails
Contents