Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-04-28 / 17. szám

1973. április 28. SZÖVETSÉGI SZEMLE p lášťovce (Palást) a levicei (lé­vai) járás egyik legnagyobb községe. A tűzoltószervezet tevékeny légéről és eredményeiről beszélgettem Bobor József parancsnokkal. Ez az önkéntes tőzoltószervezct már több évtizedes múltra tekinthet vissza. Az elnöki tisztséget 1968-tól Matyó István tölti be. Vezetésével a taglétszám ma már eléri a 247-et. Ez a tény is bizonyltja, a község lako­sai szívügyüknek tekintik a tüzve­­szélyelhárítást. — S mi a helyzet a szakoktatás te­rén? Hogy ne pusztíthasson a tűz... — Tavaly például hárman végeztük el a martini központi iskolát: Far­kas László versenybírói. K o t o r í к Károly tüzmegelőzö. jómagam pedig parancsnoki képesítést szereztem, ki­tűnő tanulmányi előmenetellel. Szer­vezetünk számos, jó versenybíróval rendelkezik, Farkas László már szlo­vákiai méretű versenyen is bírásko­dott. Ezt követően a felkészülésre, a fel­adatok végrehajtására terelődött a szó. — A rendszeres, kemény gyakorla­tozást valamennyi tűzoltótól megköve­teljük. Mindenki igyekszik a tehetsé­géhez mérten a legtöbbet nyújtani. Két taktikai versenynünk arra volt hi­vatva, hogy felmérjük a gyakorlati tapasztalatokat. Az egyik éjjeli tnztá­­madó gyakorlat különösen bizonyítot­ta, mily nagy jelentőségű az alapos és rendszeres felkészülés. Nemcsak helyben vetélkednek ügyesség, felkészültség dolgában, ha­nem körzeti és járási versenyeken is résztvesznck. Például tavaly az után­pótlást jelentő kilenctagú ifi-tűzoltó­­rajuk a 2., a női csapatuk meg az 1. helyen végzett. — Aki tárgyilagosan akarja meg­ítélni a tűzoltószervezet tevékenysé­gét, annak arról is áttekintést kell szereznie, hogy milyen korszerű a tűz­oltófelszerelés. — Ez így igaz! Felszerelésünk ki­elégítő, bár a tömlők, gyakorlóruhák, stb. felújításra szorulnak. Három tüz­­nltófecskendőnk van: egy PS 12-es és két PS 8-as. A szertárban nagyjavítást végeztünk, s így jelenleg komolyabb problémánk nincs. Ennek is köszön­hető, hogy a múlt évben öt alkalom­mal eredményesen avatkoztunk be a tűzoltásba. Célunk: nemcsak a pusz­tító tűz megsemmisítése, hanem főleg a tűzmegelőzés. Ennek érdekében öt 3-tagú csapatunk végez évente ta­vasszal és ősszel tüzmegelőzö ellen­őrzést a községben. Különféle gyűlé­seket, összejöveteleket, s a helyi hangszórót is felhasználjuk arra. hogy nyomatékosan felhívjuk a lakosok fi­gyelmét a tüzmegelőzö intézkedések betartásának fontosságára. Gabonabe­­gytíjtéskor az iskola pionírjai is rend­szeres tűzőrséget tartanak, s példá­san helytállnak. A tűzoltószervezet tagjai — a többi szervezettel karöltve — kiveszik ré­szüket a kulturális rendezvények szer­vezéséből, s lebonyolításából, sőt, a színjátszó gárda tagjaiként is szere­pelnek. A tavaszi „tűzoltóbál“-on rendfenntartókként is szerepelnek. A bevételeket társaskirándulásra, s egyéb kiadásokra fordítják. Tavaly például 1940 óra társadalmi munkát végeztek a községfejlesztési- és szé­­pítési akció keretében. — Szervezetünk eredményes műkö­désének erkölcsi elismerése: a múlt évben 31 tagunk kapta meg az „Érde­mekért“ kitüntetés bronz, 9 az ezüst­ös 3 az aranyfokozatát. Ez az elisme­rés mindannyiunkat jóleső érzéssel tölt el, s további jó eredmények eléré­sére serkent. A pláátovcei tűzoltók példás tevé­kenysége eredményességének ez a tit­ka. Segítsük hát a tűzoltószervezetek élet- és vagyonmentő tevékenységét, elővigyázatosságunkkal, a hanyagsá­gokra idejében figyelmeztessünk, a tüzmegelőzö intézkedéseket példásan tartsuk be. Ez honpolgári kötelessé­günk! BÖJTÖS JÄNOS, Vinica (Ipolynyék) LVI HAR Óriási csillárként ragyog a nap az égbolton. Csak néhány eltévedt suga­ra botlik meg egy-egy bárányfelhőben. Szinte örökösnek .tűnik a természet nyugalma. Nagy földtáblákon és kis kertészetekben serényen munkálkod­nak fiatalok, javakorabeliek, időseb­bek. A határ meztelenségét itt-ott smaragzöld vetések élénkítik. Április 10-ikét mutat a naptár. Az időjárás hűvös; csapadékhiányra pa­naszkodnak a mezőgazdasági üzemek vezetői, szakemberei. A már kiültetett, gyenge karalábé-, karfiol-, káposzta- és salátapalánták régi helyüket saj­nálják, s nehezen szokják meg a mos­tohább körülményeket. A tavaszi do­logtevés láza azonban mindenkit ma­gával ragad: ki-ki a házatáját csino­sítja, a többség meg már a közös gaz­daságok nagy tábláin szorgoskodik. A Levicei (lévai) Terményfelvá­sárló- és Ellátó Vállalat irodájában Vida László mérnökkel, a víg kedélyű igazgatóhelyettessel beszélgetünk... Egyszerre csak remegni kezd az ab­laküveg. Már-már úgy látszik, a hir­telen kerekedő viharos szél a nya­kunk közé vágja a megrepedt üveg­táblát. A széllökésekkel dacolva az új lucernaszárítót és az épülő takar­mánykeverőt fényképezzük. A felvéte­lek már olyan pokoli zenebona köze­pette készülnek, hogy alig értjük egymás szavát. A szél vadul cibálja, feszegeti a nemrég felerősített pléh­­lemezeket, majd homokszemcséket vág az arcunkba. — Hát ennek már a fele se tré­fa... — állapítjuk meg mindketten, majd kalapunkat erősen a fejünkre húzva védettebb helyre igyekszünk ... Az égbolt peremén előbb még szür­kés-sárga függönyként közeledő lég­hullám baljósán kavarog. Dehát, vihar ide, vihar oda, az utasnak mennie kell. .. Kissé óvatosan tör utat Želie­zovce (Zselíz) felé a járművünk. Ek­korra már elszabadul a fergeteg. Aki csak teheti menekül előle... Am a kötelesség a természet szeszélyeinél is nagyobb úr. A fóliás kertészetekben riadóztatták a munkaerőket. Az emberek hangja összevegyül a szél süvítésével: „Ka-ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! zászlaja alatt vált emberivé nek hatékonyabban, ha javul a talaj minősége ... Márpedig az újbodvaiak a saját tapasztalataikból tudják, hogy a szövetkezeti gazdálkodást megelő­zően nemcsak ők voltak kizsákmá­nyolva, de a földecskék is. JÖMÖD, ORSZÄG-. VILÄGJÄRÄS, MŰVELŐDÉS A hajdani nincstelenek, egykori sze­gényparasztok — ma gazdag szövet­kezet Jómódú tagjai. Am nemcsak az anyagiakkal törődnek, hanem művelt­ségük, tudásuk gyarapításával, s vi­lágnézetük átformálásával is. Hadd idézzem a szövetkezetben hallottakat: „Örömmel és büszkén je­lenthetjük ki — újságolták az embe­rek —, szeretjük a közös gazdaságun­kat, a földet, ám nem vagyunk a föld­anyácska rabjai, mint a múltban ... Még a nagy dologidőben Is lehetősé­günk van kirándulásra, ország-világ­látásra. Természetesen, hasznosak ezek a társasutazások és kellemesek. Az utóbbi évek bel- és külföldi társas­­utazásai során megismertük orszá­gunk legszebb tájait, kulturális- és történelmi nevezetességű városokat, valamint a Magyar Népköztársaság kiváló mezőgazdasági nagyüzemeit, s azok dolgozóitól értékes tapasztala­tokat szereztünk, közben ápolva a jó­szomszédi, baráti kapcsolatokat. — Csak nézz jól körül — bíztatott Péter Dániel. — Mindaz, amit látsz, már a szövetkezett gazdálkodásunk eredménye. Valóban, eltűntek a pici ablakú há­zikók, betegségek sem tizedelik már a lakosságot, amely a nyomor követ­kezménye, a kizsákmányolás velejá­rója volt, valaha. — ... Csupán egv dolog bosszant — folytatta Dani bácsi parasztos humor­ral —, az egyre szaporodó autók fel­csapják sárral a ház eiejét. — Beszél­getés közben Is három személygépko­csi parkolt az udvarában, melynek szerencsés tulajdonosai éppen az ő gyermekei. EGY SZŐ, MINT SZÄZ: itt sokoldalúan gondoskodnak a szö­vetkezeti tagok kulturális- és szociális szükségleteinek kielégítéséről. Nem­csak korszerű kultúrház, klubhelyisé­gek sora áll a dolgozók rendelkezésé­re, hanem a szellemi felemelkedésük­kel Is törődnek. Sót, még a nyugdíjas efsz-tagokrél is példásan gondoskod­nak. — Például a szövetkezet üzemi étkezdéjében rendszeresen, s nagyon kedvezményes áron meleg ételhez jut­nak. Az űj élet az emberek öntudatának formálódásában is megmutatkozik. Kiss János, az SZLKP üzemi szerveze­tének elnöke — a járási pártbizottság elnökségének tagja — erről így véle­kedett: — Szövetkezetünk tagjai aránylag rövid Idő alatt meggyőződtek arról, hogy a szocializmus összehasonlítha­tatlanul Igazságosabb, demokratiku­sabb, s haladóbb társadalmi rendszer, mint a letűnt kapitalizmus. A szocia­lizmus örömteljesebb, emberségesebb, s Jómódúbb életet biztosít minden be­csületes dolgozó számára, mint bár­milyen más társadalmi rendszer. Nem véletlen, hogy szövetkezetünk tagjai az 1968—89-es válságos években is hűek maradtak a marxi-lenin! esz­mékhez, a szocializmushoz. Líška Feri bácsi, a fűkertész és Nagy Lajos segédkertész az elemekkel viaskodva, menti a menthetőt... paszkodjatok bele ..„Vigyázz, mert már repül a fólia-lepel..„A fejem­re hullott valami...“, „Segítsetek!!!“ Ez a bábeli hangzavar a Mlkolai Efsz kertészetében játszódik le. Líška Juraj pótkocsit vontató kicsi bolgár traktoron érkezik, hogy segítsen. Ám hamarosan hatalmába keríti a sopán­­kodás: „Mi lesz velünk...?! Tönkre­tesz mindent ez az átkozott szél.. Amikor fényképezőgépünk kattan, épp a fejessaláta-regiment fölül akarja elrabolni a fóliasátrat a fergeteg. A főkertész menten intézkedik, hangja túlharsogja az elemek zaját: „Lajos! Szaggasd le a fólia-foszlányokat! Ne­hogy az egész tönkremenjen ... Néhány kilométerrel odább a Maié Sárovce-i (Kissárói) Efsz meleg leve­gővel fűtött sátrairól tépte le a viha­ros erejű szél a fóliaponyvákat. Mi­korra odaérkeztünk, az elemek már megtelték a magukét. Kajtár Ernő efsz-elnök kesereg, dühöng a pusztí­tás láttán. A hideg szél valósággal le­perzselte a buja palánták egy részé­ről a levélzetet. — Egy órával ezelőtt voltam lt ak­kor még virult minden... Most meg... Hogy az a keserves ... 1 A küzdelem még folyik. Könnyű há­lót dobnak egy fólia-sátorra, lecöve­­kelik, ilymódon hárítva el a veszélyt. A többi sátorról azonban tovább fe­szegeti, marcangolja a pánlátákat vé­delmező fóliát a garázda szél. Pusztítás mindenfelé. A fékeveszett elem csak akkor tér otthonába, ami­kor a jó öreg Nap vörös korongja el­éri a nyugati látóhatárt. (balia) S záróakkordként Köteles János efsz-elnök — a Szövetkezeti Földmű­vesek Szövetségének alelnöke — sza­vait idézem: — Szövetkezetünk két évtizedes fej­lődésének eredményei meggyőzően bi­zonyítják: a párt szava beigazolódott — a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás demokratizmusával, emberiességé­vel felemeli a dolgozókat. S ml, ter­mészetesen igyekszünk a szövetkezeti gazdálkodás nyújtotta ezen lehetősé­geket hasznosítani. Ennek a gazdálko­dásnak a korszerű tervezésen, a szö­vetkezeti demokrácia elvei követke­zetes betartásán, a párt vezetőszere­pének érvényesítésén, s a dolgozók széleskörü kezdeményezésén, alkotó­képességük kiteljesedésén kell ala­pulnia. Csakis így maradnak meg a fiatalok, a szakkáderek a mezőgazda­ságban ... Ez nem szóbeszéd, de min­dennapi gyakorlat. Hiszen négy mér­nök és az állatorvosnő is a fiatalok sorába tartozik. * A szövetkezet sikerei, a község la­kosainak emberséges élete a CSKP és kormányunk helyes politikáját, az aranybetűs Februári Győzelem eszmé­jének, valamint Klement Gottwald elvtárs mottóként idézett szavainak — helyességét bizonyítják. Csakis a szö­vetkezeti gazdálkodással válhatott jó­módúvá és örömteljesebbé Nová Bod­­va honpolgárainak élete, s nyújthat biztos jövőt a fiatal nemzedékeknek. Kertész Pál A felvételen: szerencsekivánatok az 1972. decemberi (utóbbi) egyesülés alkalmából. ■ apunk 11. számában közöltük Kassai Béla észrevételeit a Cier­­"ла nad Tisou-i élelmiszerboltban uralkodó viszonyokról. A cikkben felemlített hiányosságokat és visszásságokat az ottani hnb Népi Ellenőrző Bizottsága felülvizsgálta és a vizsgálat eredményéről aprólékos válaszlevélben tájékoztatta szerkesztőségünket. A levél főbb észrevételeit az alábbiakban foglaljuk össze. Az illetékesek kivizsgáltak A hnb Népi Ellenőrző Bizottsága 1973. január 31-én felülvizsgálta Kassai Béla panaszát nemcsak az élelmiszerboltban, hanem a zöld­ség- és húsboltban, valamint a tej­csarnokban is megállapítva a kö­vetkezőket: Az üzletekben a téli időszak kez­detén a fűtés valóban nem volt rendben. Ennek oka, hogy a hő­fejlesztő állomást, amely a „Zdroj“ üzlet épületének végéhez kapcso­lódik, nem ellenőrizték és a fűtés megkezdésekor olyan meghibáso­dást észleltek, ami lehetetlenné tette az épületek kifűtését. A hiba eltávolítása néhány hetet vett igénybe, mivel a javításhoz szüksé­ges anyagot nem tudták azonnal beszerezni s nem volt, aki a javí­tást elvégezze. Egyetlen szerencse, hogy az időjárás eléggé kedvezett, így a boltok bezárása nem vált szükségessé. A javítás elvégzéséig — a zöldségbolt kivételével, amely üzlet számára a Zelovoc vállalat igazgatója vlllanykályhát szerzett be — a boltokban nem fűtöttek s Így ezekben tényleg hideg volt. Viszont olyan hideg nem volt, hogy a boltokat be kellett volna zárni. A fűtési hiba elkerülhető lett volna, ha az önkiszolgáló bolt ve­zetője már korábban nagyobb gon­dot fordít a téli hőnapokra történő felkészülésre. A hőfejlesztő állo­máson szükséges javítást még a tél beállta előtt idejében elvégez­hették volna. A Népi Ellenőrző Bizottság az elégtelen gondoskodás miatt fel­kérte a vállalat vezetőségét, hogy kellő intézkedéseket tegyen a fe­lelősek megbüntetésére. Az önkiszolgáló bolt vezetőjének az alkalmazottakkal való bánás­módja megállapítása érdekében a Népi Ellenőrző Bizottság tagjai ki­hallgatták a bolt két tanulőlányát és egy elárúsítónőjét (Btliová, Gé­­czlová, Kováőová), akik egyhangú­lag kijelentették, hogy a bolt veze­tőnőjének bánásmódja nem sérti emberi méltóságukat és mindenben Igyekszik eleget tenni kívánságaik­nak. Igaz ugyan, hogy a boltbői való távozás előtt ellenőrzi táskái­kat, de a vállalat igazgatóságának rendeletével összhangban. Ezt a nevezett alkalmazottak nem kifo­gásolják. A beszélgetés során a Népi El­lenőrző Bizottság tagjai megállapí­tották, hogy 1973. Január 1-ig az önkiszolgáló bolt alkalmazottai bé­rüket a vezetőnőtől vették át, de bérelszámolási szalagot nem kap­tak. Kováőová elvtársnő kijelentet­te, hogy a vezetőnőtől szalagot kért, aki azonban kijelentette, hogy e bérelszámolási elismervények a havi elszámoláshoz szükségesek s ezért egyiküknek sem adja ki. Emellett lehetőségük volt bérük át­vételekor meggyőződni arról, hogy a bérelszámolási lista szerinti ősz­­szeget fizették-e ki. Ez év január 1-től e téren Javulás állt be. az alkalmazottak bérüket postán kap­ják kézhez és a bérelszámolást szalagokat később, borítékban ve­szik át. Továbbá megállapítást nyert, hogy a tanulólányok naponta nyolc órát dolgoznak, viszont a Jelenléti nyilvántartásba csupán hat órát je­gyeznek be. Arra a kérdésre, hogy a nyolcórás munkát az önkiszol­gáló bolt vezetője rendelte-e el, a tanulólányok nemmel feleltek, s szerintük azért maradnak tovább a munkába, mivel korábban nincs autóbusz összeköttetésük. Egyéb­ként kijelentették, hogy a bolt ve­zetője, ha erre szükségük van, ko­rábban is elengedi őket. A munka­ruhák mosására adott hozzájáru­lással kapcsolatban a tanulőlányok elmontdák, hogy havonta öt koro­nát, az elárusítónők pedig 15 koro­nát kapnak. A panaszban említett két elárusítónő elbocsájtásával kapcsolatban a jelenlegi alkalma­zottak nyilatkozatai szerint ezt lo­pás miatt nem a bolt vezetője, ha­nem a vállalat igazgatósága ren­delte el. A levél további részében a Népi Ellenőrző Bizottság pontokban so­rolta fel a szükséges Intézkedése­ket, amelyeket a hiányosságok ki­küszöbölése érdekében a felelősek­nek foganatosítaniuk kell. Eddig röviden a levél, amit a Čierna nad Tisou-i hnb Népi Ellen­­őrző Bizottságának elnöke František Dubik írt alá. Sajnos, a levél nélkülözi e jelentés megírásának dátumát, viszont a postabélyegző keltezése szerint a levelet 1973. március 22-én adták póstára. Remél­jük, hogy a „ZDROJ“ michalovcei vállalati igazgatósága is hozzászól majd a cikkben érintett kérdésekhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents