Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-14 / 15. szám
\ 1973. április 14. SZABAD FÖLDMŰVES 3 ^ erőfényes tavaszi délelőtt volt, w amikor nekivágtam a kávái határnak. A szövetkezet székházában szorgoskodó könyvelőnők készségesen elmagyarázták, hol, a határ melyik részében találom meg a gazdaság vezetőit és a tavaszi teendők mielőbbi ^elvégzésén fáradozókat. A „Potyká“ dűlő felé vettem az irányt. Trillázó madarak éneke kísérte lépteimet. A langyos szellő bődító tavaszi illatot sodort felém. Jólesett gyalogolni az egyre inkább ébredező természetben. Néhány száz lépés után már lekívánkozott rólam a zakó. Kimelegedtem, cipőmet ujjnyi vastagságú porréteg borította. Továbbmentem. Mindinkább erősbödött a távoli motorzúgás, egyre tökéletesebben bontakoztak ki előttem a munkálkodó emberek és gépek körvonalai. A szerintem tíz-tizenöt hektáros parcellán magágykészítést végeztek. Az erős „fémcsikók“ és munkagépeik nyomán magasra szállt a felkavart porfelhő. A tábla átelleni oldalán ketten beszélgettek. Megkerültem a parcellát, paroláztunk. — Szóval maga újságíró — nézett rám huncutkás mosollyal arcán Szűri Vince mérnök, a szövetkezet „főkormányosa“ —, akkor írja meg, hogy helytelenítjük a műtrágyaellátásban jelentkező hiányosságokat. Hiába kérünk, nem kapunk foszfortartalmú műtrágyát. Legalább 300 mázsa kellene. Az idén száztíz hektár kukoricát akarunk vetni, harminc hektárral többet, mint 1972-ben. Már javában folyik a talajelőkészítés, műtrágyánk meg nincs. Mit csináljunk, vetni azért kell. Két éve 67, a múlt évben közel 55 mázsa szemes kukoricát produkáltunk egy hektáron, de az idén ... Ráadásul még ez a szárazság is nehezíti a helyzetet. — Bizony kellene már egy kis eső — fűzi tovább a beszéd fonalát Madarász Gábor növénytermesztő, s gondterhelt arccal néz a porfelhőbe burkolózó traktorok után. — Az őszi vetések — összesen 170 hektáron termesztünk nagyhozamú szovjet búzafajtákat — jól teleltek át, lassan a második fejtrágyázást is befejezzük, csak éppen a csapadék hiányzik. A kávái szövetkezetben kellően kihasználták a kedvező kora tavaszi időjárást, gyorsan és jól elvégezték a talajelőkészítést, s így még elégséges nedvességtartalommal rendelkező talajba került az árpa. A kilencven hektáron Dvoran, Denár, Diamant, kisebb mennyiségben ELGINA és hrubőicei 464-es fajtákat vetettek. A jó munkaszervezés, a dolgozóknak a feladatokhoz való pozitív viszonyulása meghozta az eredményt. Ma már szépen sorol az árpájuk, de azért nem ártana egy kis nedvesség-utánpótlás. Az ég csatornái azonban csak nem akarnak megeredni. „Csak nem kell megint az aratásig várni az esőre?“ — olvasom ki az elnök aggódó arckifejezéséből a rejtett gondolatot. Ki tudja, ha esne, talán azt rónánk fel az időjárás bűnéül, hogy akadályozza a tavaszi munkák menetét... A növénytermesztő lehajol, beletúr a friss magágyba, lassú mozdulatokkal szétmorzsolja tenyerén a felmarkolt fögöket. — Ez bizony száraz. Ezt a parcellát már a cukorrépa alá készítjük — mondja, s komoran kiszórja kezéből az apró rögöcskéket. — Mind ä tizennégy hektáron Dobrovicei A fajtát vetünk. Koptatott vetőmagot vásároltunk. Vettünk egy SPC—6-os vetögépet is, nehogy időzavarba ke-Találkozás a „Potyká" dűlőn •rüljünk a vetéskor. Két géppel — ha az időjárás át nem húzza a számításainkat — agrotechnikai határidő előtt talajba juttatjuk a kukorica és a cukorrépa vetőmagot. A távolból harangszót sodor felénk a szél. Dél van, ebédidő. Lassan elcsitul a traktorzúgás, az emberek hazafelé tartanak. Mi is elindulunk. Egy ideig némán, csendesen ballagunk. Én töröm meg a már-már kínossá váló csendet. — A gyümölcs- és zöldségkiállítással, valamint az élelmiszeriparunk termékeinek bemutatásával egybekötött múlt évi Bratislava ’72 Nemzetközi Virágkiállításon a kávái szövetkezet kertészetének termékeivel is találkoztunk. A nemzetközi zsűri értékelése alapján odaítélt 12 aranyéremből kettőt az önök Paradicsomalakú zöld, illetve Rubin paprikája kapott, a Jubilant pedig ezüstérmet szerzett. A szakvélemények alapján a termékeiket felsorakoztató mezőgazdasági üzemek közül a kávái, hrnőiarovcei, zbrojníkyi, hlbokéi és madunicei paprikatérmesztőket emelték ki példaképül. A Slovlfk Nové Zámky-i üzemegységének' vezetői is az elismerés hangján nyilatkoztak az önök kertészetéről. Szóljunk talán néhány szót ezen részleg ezévi terveiről, a kertészeti dolgozók munkájáról is. — Tény, hogy a kertészet dolgozói — nyugodtan mondhatjuk úgy is, hogy dolgozó női, hiszen ezen a részlegen 30 lány és asszony szorgoskodik — becsületesén végezték és végzik ma is feladataikat. Ennek köszönhetők a szép és kimagasló eredmények, az elismerő oklevelek, az érmek, stb. — ömlik a szó az elnök szájából, s mintha a gondfelhő is tovaröppent volna a homlokáról. — A dolgozók között jó közösségi és munkaszellem uralkodik, egységesen, vállvetve igyekeznek megoldani a felmerülő problémákat, teljesíteni a kitűzött tervfeladatokat. Akár szocialista munkabrigádot Is alakíthatnának. Az ám, nem is tudom, eddig miért nem foglalkoztunk behatóbban ezzel a gondolattal... Az idei tervek? Az összesen harminchárom hektáron gazdálkodó kertészetben 25 hektáron paprikát, a többi területen pedig dohányt terveznek termeszteni. Ottjártunkkor — március utolsó előtti napján — még cca 200 négyzetméternyi, pontosabban 130 melegágy-ablaknyi területen kellett elvetniük a palántaneveléshez szükséges paprikamagot. A földeken már palántázáshoz, ültetéshez készítették elő a talajt. A negyedszáz hektár döntő részén a Paradicsomalakú zöld, Karmen, Rubin és Jubilant fajtát termesztik, egy hektáron pedig a čejči kísérleti állomástól kapott újnemesítésű hazai CE—72 új zöld paprikafajtával kísérleteznek. A szövetkezet vezetői és a kertészeti dolgozók bíznak munkájuk sikerességében és remélik, ebben az évben sem lesznek kénytelenek a múlt évinél gyengébb eredményekkel megelégedni. Mire megérkeztünk a gazdaság székházához és pontot tettünk beszélgetésünk végére, a dolgozók — ki-ki gyalogosan, kerékpáron vagy motorbiciklivel — már ismét munkahelyeikre igyekeztek, hogy folytassák a megkezdett munkát, bár még korántsem telt le az ebédszünet. Mindez azt bizonyítja — s erről magam is meggyőződtem —, Káván tudatában vannak az emberek annak, hogy — egyszerűen szólva — az idő pénz; vagyis csak akkor számíthatnak jő terméshozamokra, a gazdasági év kedvező alakulására, s csak akkor lesz gazdag a szövetkezet és jómódú annak tagsága, ha idejében és kifogástalanul elvégzik a szükséges munkálatokat. Ennek érdekében pedig mindenkinek egyformán és becsületesen ki kell vennie részét a mupkából. ' 4 Ilyen szellemben él és cselekszik a hétszázbíJszagynéh^y., ifgktáro%.kávái szövetkézéi minden egyes tagja és dolgozója. S hogy milyen eredménynyél, azt majd az évvégi zárszámadás mutatja meg! KÁDEK GÄB0R SIKERES RAJT Szocialista mezőgazdaságunk fontos feladata, az intenzív termelési módszerek továbbfejlesztése, korszerűsítése. A CSKP XIV. kongresszusának irányelveiből kiindulva, pártunk Központi Bizottsága és a felsőbb állami szervek több határozata célul tűzte ki a mezőgazdaságban az új technika és a technológiai eljárások, a chemizálás és a racionalizáció elmélyítését, melynek végső célja a termelés növelése. A galántai járás mezőgazdasági dolgozói is teljes egyetértéssel fogadták ezeket a határozatokat s a növénytermesztés szakaszán fő feladatul tűzték ki a hektárhozamok évrőlévre történő növelését. Hogy ezt mennyiben teljesítik, a járási mezőgazdasági igazgatóság föagronómusától, Kňežo Ján elvtárstól kérdeztük meg. Az első és fontos tavaszi teendők közé az ősziek biológiai fejlődésének ellenőrzése tartozott. Hogy az ősziek fejlődését kellő időben elősegítsük a tápanyagok pótlásával, fejtrágyázást végeztünk, mondta az agronőmus. Az ellenőrzés megállapította, hogy az ősziek nagyon jól átteleltek, mert az összterületnek, — amely 17 ezer 536 hektár, — csak másfél százalékát kellett alávetni, vagy kiszántani. A tavasziak alá 30 ezer 588 hektárt kellett előkészítenünk, ebből 8 ezer 42 hektáron árpát, 3 ezer 550 hektáron cukorrépát vetettünk és több, mint 10 ezer hektáron kukorica kerül a talajba. A fennmaradó területen pedig más ipari növényeket és takarmányféléket termesztünk, folytatta Kňežo elvtárs. A vetőmagvak behozatalának lehetőségei eléggé korlátozottak s ezért a . vetőmag nagy részét hazai hibridekből biztosítottuk. A tavaszi árpa esetében sikerült beszereznünk nagylíozamú fajtákat, mint pl. az Ametiszt — melyből 2 ezer 500 hektárt vetettünk, — a legújabb hazai nemesítésű H 464 b fajtát, —amely a nagyhozamúak közé sorolható — és az Elgina, amelyet az NDK-ból hoztak be. Az utóbbiból csak 172 hektárra kaptunk vetőmagot s azt megszaporításra használjuk fel. A jó hektárhozamok biztosításának egyik alapvető tényezője a vetés pontos agrotechnikájának betartása s ezt mezőgazdasági üzemeink megszívlelték. Erre bizonyítékul szolgál, hogy az árpa vetésével járásunkban — országos méretben — elsőként végeztünk. Ugyanilyen eredményt szeretnénk elérni a többi tavaszi munkák elvégzésénél is. Ebben az évben mintegy 15 százalékkal növeltük a cukorrépa termőterületé.. A vetést idejében elvégeztük. A cukorrépatermesztés munkálatainak könnyebbé tétele érdekében 50 százalékkal, azaz 1100 hektárra növeltük az egycsírájú magvakkal bevetett területet. Mint újdonságot, 250 hektáron alkalmazunk egycsírájú „drazsírozott“ vetőmagot, melynek — a kutatók szerint, — megvan az az előnye, hogy a rajta lévő burkolat megvédi a magot mindennemű kártevő és betegség ellen, sőt még az a jó tulajdonsága is megvan, hogy a vegyszerbe, — mellyel bevonták, — herbicideket is vegyítettek, s így a talajt is gyomtalanítja. Elkezdtük a kukorica vetését is. A Topol'níkyn kinemesített és a nagyhozamú kukoricák közé besorolt TO 480-as hibrideket magszaporítási célokra vetjük. A felsoroltakból is látható, hogy jövőben a legtöbb vetőmagot saját hibrideinkből kívánjuk fedezni. A talaj kellő táperejének biztosítása, az agrotechnikai munkálatok és a növényvédelem sikeressége megköveteli, hogy mezőgazdasági üzemeink kellő időben kapják a szükséges vegyi készítményeket. A műtrágyával való ellátást kielégítőnek mondhatjuk, a foszfort tartalmazó műtrágyák kivételével, — melyből egész éven át 20 %-os hiány mutatkozik. — Így járási átlagban 271 kg műtrágya jut — tiszta tápértékben, — 1 hektár mezőgazdasági területre. Több külföldi vegyszert nem tudunk beszerezni, az igények kielégítésére, annak ellenére sem, hogy szerződésileg biztosítottuk. Ezek után feltételezhető, hogy az említett beszerzési nehézségek következtében nagy problémákba ütközik majd a növényvédelem biztosítása. Ezen a szakaszon még szükséges a felsőbb szervek segítsége, mert ma a nagyüzemi mezőgazdaság el sem képzelhető a korszerű technika és a jó vegyszerek használata nélkül. Reméljük, vegyiparunk képviselői is megteszik a kellő intézkedést, hogy ezek a hiányosságok ne legyenek mezőgazdaságunk fejlődésének fékezői. GÁL JEROMOS Vetik a cukorrépát A komárnoi járás mezőgazdasági üzemei a múlt évben átlagosan 424 mázsa cukorrépát takarítottak be egy egységnyi termőterületről. A terv 7 ezer 916 vagon cukorrépa eladását irányozta elő, de a kiváló termelési eredmények lehetővé tették, hogy ezt a mutatót jelentősen túlszárnyalják a termelők. A járás mezőgazdasági üzemei a múlt évben összesen közel 9 ezer 300 vagon cukorrépát adtak a jeldolgozóüzemeknek. Ebben az évben 2541 hektáron vetnek az üzemek cukorrépát. Hétszázharminchat hektáron Slovmona H genetikailag egycsírájú mag kerül a talajba, ebből 182 ha területen drazsírozott magot vetnek. A cukorrépatermesztésre szánt terület többi részén Dobrovicei A jajtát termesztenek, s itt koptatott vetőmagot juttatnak a talajba. A vetés március utolsó, illetve április első napjaiban vette kezdetét. —bor— ШШШЯШ A szántás nélküli talajművelésről A haladó növénytermesztés célja, optimális feltételeket teremteni a termesztett kultúrnövények számára. A talajművelőket elősorban a talajtényezök kérdése érdekli, mert a talaj jellegétől függővé tett talajműveléssel létrehozható a talaj megfelelő fizikai állapota. Különösen napjainkban fontos e kérdéssel foglalkozni, mivel a termelés olcsóbbá tételét egyesek egyszerűen úgy képzelik el. hogy a termelési költségek csökkentése érdekében korlátozni kell a talajművelést, tekintet nélkül a talaj kellő fizikai állapotára. Ne feledjük, egyre inkább olyan növényeket termesztünk, melyek fokozott igényt támasztanak a tápanyagokkal és a magággyal szemben, mi viszont egyelőre a jó elővetemény termésnövelő hatását sem használjuk ki a vetésforgók összeállításakor. Ezért a napnál világosabb kell, hogy legyen, csakis az intenzív termelési feltételek maradéktalan megteremtésével érhetünk el kockázat nélkül jó termést. A talajművelések számának és az ebből eredő termelési költségeknek a túlzott és megfontolatlan csökkentésével nem lehet megteremteni a növények számára nélkülözhetetlen kedvező talajfizikai állapotot, s ezért ez az irányzat előbb-utóbb hozamcsökkenéshez vezet. Alapjában véve téves az az állítás is, mely szerint a műtrágyaadagok növelésével párhuzamosan csökkenteni lehet a talajművelési költségeket és ellensúlyozni lehet a jó agrotechnika mellőzését. Az ésszerűtlen termelési költségek csökkentésére irányuló törekvéskor ne zárkózzunk el a célszerű, takarékos gazdálkodás elveitől, de tegyünk különbséget a „minimum“ és a „no tillage“ között. A „minimum“ a termelési költségek ésszerű csökkentését, a „no tillage“ pedig az ökonómiai elveknek az agrotechnika rovására történő alkalmazását jelenti. Ezen talajművelési módok problémáival a tudományos dolgozók is sokat foglalkoznak, s bizonyára röviden napvilágot látnak a többéves kutatások minden kétséget kizáró tanulságai. A hazai és külföldi tapasztalatok, valamint az ezirányú saját kutatásaink eddigi eredményei alapján merem állítani, hogy a szélsőséges esetek kivételével a „no tillage“, vagyis a szántás nélküli talajelőkészítés nem perspektivikus megoldás, alkalmazása fokozott kockázattal jár és a termelőt a természet adottságainak játékszerévé teszi. Az átmeneti jó eredmények ne téveszszenek meg senkit, hisz „láttunk már éjjeli őrt nappal is meghalni.“ A közelmúltban kezembe került dr. Sipos Sándornak, a Karcagi Talajművelési Kutatóintézet munkatársának egy négyéves kutatás erdményéről szóló beszámolója, melyben a búza és a kukorica különböző takarékos termelési eljárásának eredményeit ismerteti a szerző. Sipos adatai is azt igazolják, amit mi már évek óta hirdetünk e lap hasábjain, vagyis, hogy a „no tillage“, tehát a szántás nélküli talajművelés nem teremti meg a növények számára szükséges optimális életfeltételeket, s a termelési költségek csökkenése nincs arányban azzal a hozamcsökkenéssel, amivel ez a módszer jár — nem beszélve a későbbi káros hatásról, melyet a kutatás ugyan nem regisztrált, de a további termelés folyamán törvényszerűen meg fog mutatkozni a talaj biológiai életének hanyatlásában. Szóljunk néhány szót az 1968— 1971-es időszakban mélyrétegű, közepes humusztartalmú csernozjom talajokon végzett kísérletek eredményeiről. Alapművelésként (A) a kísérleti parcellák az első évben háromféle talajművelésben — szántás 20—25, illetve 35—40 cm mélyen, talajlazítás 35—40 cm mélyen + szántás 20 cm mélyen — részesültek. A további három évben az alapműveletekre keresztirányban évente ismét 3-féIe művelést (B) — az első részen 20— 9 25 cm mély szántás, a másodikon 14—15 cm-es sekélymüvelés, a harmadikon direktvetés, szántás nélkül de Gramoxone-os gyomirtással — végeztek. A kísérletek tárgyát képező növények sorrendje a következő volt: az első esetben őszi búza, őszi búza, kukorica, kukorica; a második sorrend ennek fordítottja volt. Az alapműveléseket (A) a vetett növények hosszanti sávjára merőlegesen, az évenkénti műveléseket viszont a növények hoszszanti sávjával párhuzamosan végezték. így háromszoros ismétléssel összesen 27 db 33,6 m2-es parcellát kaptak. Az említett négy év átlagában a legjobb búzatermést az első évben mélyen szántott, s a következő években sekélyen művelt parcellák adták. Az évenkénti művelések (B) közül leginkább a nehéztárcsás, illetve diszktilleres sekélymüvelés vált be. A talajművelés nélküli direktvetéses módszer a búza számára nem hozta létre a megfelelő kelési és fejlődési feltételeket. Az első és a következő három évben ugyancsak 20—25 cm mélyen szántott parcellák négy év átlagában 33,93 q/ha búzatermést adtak. Az első évben 35—4Ö cm mély alapszántással előkészített és a következő években 14—15 cm-es sekélyműveléssel kezelt parcellák búza termésének négyéves átlaga 35,11 q/ha volt. Végül az első évben 35—40 cm-re lazított + 20 cm mélyen szántott és a további években szántás és porhanyítás nélküli direktvetéssel kezelt táblák az említett időszakban mindössze 30,07 mázsa átlagos hektárhozamot adtak búzából. Ez az előző két változat eredményeihez viszonyítva 3,86, illetve 5,04 q-val kevesebb, s négy év átlagában 15 °/o-os hozamcsökkenést jelent. Ez a depresszív hatás is bizonyítja, a talajelőkészítéssel járó évi porhanyítás nélkülözhetetlen részét képezi a haladó és intenzív talajművelésnek. A kukoricával végzett kísérletek során megállapítást nyert, hogy az alapművelések közül az első évben végzett 40 cm-es mélyszántás nyújtotta a legjobb eredményt. Az évenkénti művelések során végrehajtott 20—25, illetve 15 cm mély őszi szántásoknak a termelés eredményességére gyakorolt hatása között nem volt különbség. Ebből következik, hogy az első évi mélyszántás terméscsökkenés veszélye nélkül alkalmazható az évenkénti sekély szántás. A direktvetésű kukorica az említett módon művelt parcelláktól eltérően — három év átlagában — 13,81 q-val kevesebbet termett, ami 25 °/o-os terméscsökkenésnek felel meg. A kutatók azt is megfigyelték, hogy kevésbé csökken a direktvetésű kukorica átlaghozama, ha a termőterületen az előző évben alapművelésként mély talajművelést végeztek. A kísérlet eredményei alapján kimondhatjuk, nem szabad nagy reményeket fűzni a szántás nélküli termelési módhoz, hiszen a talaj állandó művelést igényel. A hó, az eső, az agrotechnikai tevékenységet végző ember és gép állandó nyomást gyakorol a talajra, sőt a talaj önsúlyánál fogva is ülepedik; egyre kevesebb lesz a talaj levegökészlete, fokozódik a széndioxid mennyisége, mind kevesebb lesz a légüreg s felhalmozódik a széndioxid, ami végül a talaj biológiai jellegének változásához vezet. A levegőt igénylő és szerves anyagokat ásványosító aerob baktériumok jelentős része elpusztul,- helyüket anaerob baktériumok foglalják el. Ennek eredményeként a széndioxid felhalmozódása következtében a szántó alsó rétegeiben elpusztulnak a növényi gyökerek. A felsőbb rétegben elehelyezkedő gyökerek viszont a nyári forróság által kiszárított, vízhiányban szenvedő talajrétegben képtelenek eleget tenni tápanyagfelvevő funkciójuknak. A fejlődés lelassul, a növény elsatnyul, gyenge termést hoz. Prof. Dr. Dr. h. c. Ing. FRIDECZKY. ÁKOS, DrSc.
