Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-31 / 13. szám

1973. március 31. SZÖVETSÉGI SZEMLE 5 Ha jól nekirugaszkodnának ■ ■ a A csallóközi róna kellős közepén található Dvorniky na Ostrove (Udvarnok), alig egy „kőhajftásnyira“ a já­rási székhelytől. Több mint másfélszázan tudják magu­kénak közös gazdaságát, két falu lakójaként. A taglét­szám csökkend irányzatot mutat. Hogy miért? Ezt most ne firtassuk... Annál inkább azt, miként is gazdálkod­nak? Saját megítélésük szerint: közepesen. Vagyis, ha ... jól nekirugaszkodnának, még az élenjárók közé is fel­­küzdhetnék magukat. Miért ne?1 Hiszen az 1972-es gaz­dasági évet is tiszta jövedelemmel zárták. ... Csakhogy az említett jövedelem lehetett volna jó­val több is. Mégpedig úgy, hogyha előreiátőbban tervez­tek volna, no meg az ellenőrzés sem volt épp a legrend­szeresebb, s a legkövetkezetesebb. A termelés rejtett tartalékainak feltárása és célszerű hasznosítása is sok kívánnivalót hagy maga mögött Az üzemszervezésen, a gazdaságirányításon is lehetne tökéletesíteni. E tény­megállapítást múlt évi közös gazdálkodásuk elemzésé­nek tapasztalatai támasztják alá. s a személyes eszme­cserénk következtetései. Nos, bogozzuk csak a múlt év eredményeit, illetőleg fogyatékosságait. Kétségkívül szép összeg a 3 millió 266 ezer korona tiszta jövedelem. De ennek bizonyos hányada felárakból, szállítási díjakból, s az Állami Biztosító kártérítési ösz­­szegéböl származik. Ezzel távolról sem azt akarjuk hangsúlyozni, hogy a termelési tervek teljesítését nem szorgalmazták. Igyekezetük eredménye: a termelésből eredő bevétel tervét (12 millió 081 ezer korona), több mint félmillió koronával túlteljesítették. A növénytermesztésben sikerült a tavaszi árpa hozam­tervét 5, a kukoricáét 5,5, a lucernaszénáét 7 mázsával túlteljesíteniük hektáronként, no meg a takarmányrépá­ból is kiváló termést (938 q/ha) takarítottak be; viszont a búza, a cukorrépa, a silókukorica soványabban fizetett a tervezettnél. Ugyancsak túlteljesítette a szövetkezet a marhahús- és tejeladási tervét — 104,1, illetőleg 111,7 százalékra —, ám a sertéshússal kissé lemaradtak, jeleskedtek az anyakocagondozók, akik 20,2 darab malacszaporulati át­laggal büszkélkedhetnek; s a tehenészek, illetőleg a bor­júgondozók is remekeltek — 100 tehénre a tervezett 88 borjú elválasztása helyett 107,9 jutott. Node a tehénvá­sárlási terv teljesítése (85°/o) csorbát szenvedett. Már­pedig ez bumerángként üt majd vissza a tejtermelés ez idei tervének teljesítésére. Tavaly például a tehenen­ként! tejhozam napi átlaga 9,72 liter volt, ami 3547 lite­res évi tejhozamátlagnak felel meg. Viszont az idei év tejtermelési terve — valószínű, éppen emiatt — a múlt évi alatt marad. S ha már a tervezés került szóba, meg kell mondani, alaposabb, előrelátóbb munkával elejét vehették volna a tervkilengésnek, a gazdálkodás eredményeit kedvezőt­lenül befolyásoló tényezőknek, vagyis a jövedelemkiesés­nek, amelyre utalás történt a cikk elején. Mik voltak ezek a gazdálkodás „elevenébe“ vágó té­telek? Az állatorvosi és inszeminációs költségek túlmerítése, az alapeszközök leírásából származó költségtöbblet, kar­bantartási, gépjavítási költségterv túllépése, saját takar­mány terven felüli fogyasztása, állatelbullások tervének túlhaladása, saját vetőmag használásának túlméretezése, készletnövelési előirányzatból származó lemaradás és egyebek. Mindent egybevetve, több mint félmillió korona maradt le . . . Ez nem elkótyavetyélt pénzösszeg — félre­értés ne essék! Például az uzemanyagfogyasztás, kar­bantartás, javítás, alkatrészellátás költségtervének túl­merftésében közrejátszott egy Tatra—111-es tehergépko­csi vásárlása — évközben —, új motorral való ellátása, Uzemanyagfogyasztása, valamint a másik tehergépkocsi nagyobb javításai — nem saját javítóműhelyben. A kü­lönböző összegek részletezésére itt nem térek ki. Ehelyett lényegesnek tartom az efsz-szakbizottságok tevékenységének fontosságát hangsúlyozni; ezzel a kér­déssel többet törődhetne a szövetkezet vezetősége, va­lamint tagsága. Például a közös gazdaság vezetőségétől független — csupán a taggyűlésnek felelősséggel tartozó, s tevékenységéről köteles annak beszámolni — a fel­ügyelő bizottság. Ez a tagság szeme. Hát ki szorgalmaz­za elsősorban ennek a szakbizottságnak a példás műkö­dését, mint a tagság?) Az 1000 hektáros szövetkezet kö­zös vagyonának birtokosai. Ügy kell őrizniük ezt a sok­milliós vagyont, — s egyben jövedelemforrásukat —, mint a szemük fényét! És a másik — ami sajnos, nem működik —, a kultu­rális bizottság. De nem is létezik! Ej, ej, a nemjóját! Ez így bizony nincs rendjén. Bár minden efsz-tagnak járat mezőgazdasági szaklapot (Szabad Földmüves-t) a szö­vetkezet, de ez édeskevés a tagok sokoldalú kulturális igényeinek kielégítéséhez. A szövetkezet nem csupán gazdasági, hanem társadalmi szervezet is, ami egyben társadalmi tevékenységet is ró a tagokra, a szövetke­zetre. A társadalmi tevékenység a kulturális nevelés szerves része. Az anyagi jólét egymagában nem minden! Ezt szellemi gazdagságnak kell kiegészítenie. A szocia­lista társadalom emberének sokoldalúan műveltnek kell lennie ahhoz, hogy alkotóképessége kiteljesüljön, a le­tűnt kapitalista társadalom embere fölé magasodjon, megszabadulván a maradiság kölönceitől, a kispolgári előítéletektől, a „zseben keresztül“ gondolkodástól Imert ilyenek még akadnak szép számmal új társadalmi rendszerünkben!), stb. A kulturális szakbizottságot mihamarabb „nyélbe kell ütni“, a taggyűlésnek jóváhagyni; s rábízni a kulturális alap anyagi eszközeit, hogy az céltudatosan, tervszerűen hasznosuljon, a tagok művelődését, kulturális igényei­nek kielégítését szolgálja. A beszélgetések során egy mondat nagyon az emléke­zetembe vésődött: „Társasutazásokra, üdülésekre nincs jelentkező az efsz-tagok sorából...“ Mélyen elgondol­koztató ez a szöveg, s fölöttébb nem hagy nyugton, szün­telenül a fülemben cseng ... Az okát keresem, kutatom ennek a csöppet sem reménykeltő ténynek. Valószínű, kész helyzet elé állítódnak a tagok: „Nesze, itt a lehe­tőség, máris pakolhatsz . . Irány, Zergeszállás . . .! Vagy: „Ha nem tetszik, itthon maradsz!“ S mi történne, akkor, ha megkérdezné — mondjuk a kulturális — nevelési szakbizottság vezetője — a csoportértekezleteken a ta­gokat, kinek mi a véleménye: hová szeretnének eljutni, világot látni, néhány napra, rövid egy hétre kikapcso­lódni, friss erőt gyűjteni a további munkához...? Mert, ez a dolog sora, rendje! Az így születendő útiterv meg­valósításának nagyobb a lehetősége, mert a tagok úgy érzik, a reális igényeik elégítődnek ki. Végkövetkeztetésül: ne készen „tálaljuk“ a tagok szá­mára mondottakat, mert ezáltal megfosztjuk őke a saját véleményük kifejtésétől, a gondolkozástól, az értékes javaslatok tételétől, a kezdeményezések lehetőségeitől; avassuk be inkább az érdekelt tagokat a közös problé­mák megoldásába. Ezáltal tudatosítjuk az egymásra­utaltságot, a közösségi érdek így jobban az előtérbe jut, s beidegződik: az egyéni érdek a társadalmi-, illetőleg közösségi érdek függvénye. N. KOVÁCS ISTVÁN lyflezdgazdasági üzemeinkben nap mint nap éppen a nemtörődömség okoz baleseteket, jelentős anyagi ká­rokat. A mértéktelen alkoholfogyasz­tás is jelentősen hozzájárul a munka­balesetek számának növeléséhez. Szövetkezeteinkben például több esetben előfordult már, hogy a szecs­kavágó motorjának bekötésekor a villanyszerelő alátétek nélkül rögzí­tette a vezetéket, a kapcsoló beren­dezés egyes pólusaihoz. Ilyenkor a rázkódás következtében meglazul a csavar, s a terhelés alatt lévő vezeték egyik szála leég a kapcsolóról és a motor leáll. A nem hozzáértő ember, etető (mivel nagyon siet) ahelyett, hogy szakemberhez fordulna, maga próbálja eltávolítani a hibát. Ösztönö­sen csavargatni kezdi a biztosítéko­kat, de a nem beavatott kéz ahhoz is hozzáér, amit egyébként nem szabad­na érinteni, ennek következtében az illetőt áramütés éri. Van egy gyako­rokhoz vezető kábelek a sárba voltak taposva. A szövetkezet elnöke azon­ban megnyugtatott, hogy már határo­zat született, miszerint rövid Időn be­lül betonágyakba rögzítik a szecska­­vágókat, fedelet csinálnak föléjük és a kábeleket is az előírásoknak meg­felelően vezetik a vilalnymotorokhoz. • • • A Zemianska Olča-i (Nemesócsa) Efsz, a komárnoi járás élenjáró szö­vetkezetei közé tartozik. Kiváló ered­ményeiket a vezetők hozzáértésének és a tagság becsületes helytállásának köszönhetik. A munkabiztonsági intézkedések betartása felől érdeklődve Csémi Jó­zsef, a közös elnöke pozitív értelem­ben nyilatkozott: hiszen az elmúlt években nem történt súlyos baleset, melyben nagy szerepe van a bizton­sági technikus, Kovács István odaadó munkájának is. Télen a szövetkezet dolgozói szá­ribb változat is, amikor a szálastakar­mánnyal együtt a villa is belekerül a szecskavágó dobjába. A Jahodnái (Pozsonyeperjes) szövet­kezetben több olyan intézkedést foga­natosítottak,, melyek a munkabalese­tek megelőzését, illetve azok számá­nak csökkentését hivatottak biztosí­tani. Szigorúan büntetik, ha valame­lyik szakmunkás, vagy traktoros a munkagép javítása után a védőlemezt nem teszi vissza a helyére. A vegy­szereket külön raktárban helyezik el, s azokat csak iskolázott személyek kezelhetik. Gondot fordítanak arra is, hogy amikor a lucernát, vagy az őszi repcét permetezni akarják, arról a méhészeket három-négy nappal előtte értesítik. A téli- hónapokban rendsze­resen iskolázásokat tartanak, mind az állattenyésztés, mind a növényter­mesztés dolgozói számára. Természe­tesen a tűzvédelemről sem feledkez­nek meg, amit az is bizonyít, hogy a szövetkezetnek van egy kilenc tagú tűzoltócsapata. Nagy előnyt jelent, hogy az önkéntesek valamennyien a gazdasági udvaron lévő javítóműhely­ben dolgoznak, így ha valamilyen ok­ból tűz keletkezne, nyomban közbe tudnak lépni. Aktivitásukat látva (s az idő is ezt követeli) a közös ve­zetősége úgy határozott, az idén a tűzoltócsapat felszerelését; többek között egy motorfecskendővel is ki­egészítik. Persze Jahodnán sem mind arany ami fénylik. A gazdasági udvart járva tapasztalhattuk, hogy a szecskevágók nincsenek fedél alatt, s a villanymoto­mára ők is rendszeres iskolázásokat tartanak. Az időszaki munkák meg­kezdése előtt pedig néhány nappal az egyes csoportokon belül — a helyi adottságokat figyelembe véve — még külön bővítik a télen tanultakat. A traktorosok átiskoláztatását sem ha­nyagolják el. Nemrég, például az ok­tatás keretén belül filmkockák segít­ségével kísérhették végig a leggyak­rabban előforduló baleseteket. A vegyszereket náluk is külön helyiség­ben raktározzék, s azokat csak a köz­vetlen használat előtt adják ki az ar­ra hivatott felelős személyeknek. Min­den istállóban megtalálható a tűz­oltókészülék, s a tűzoltás egyéb esz­közei. A szövetkezet a munkabiztonsági intézkedések betartása mellett nagy gondot fordít a személyi higiéniára. Az iroda épülete alatt mind a nők, mind a férfiak számára tisztálkodási helyiségek vannak. A szövetkezet el­nöke azonban megjegyezte, hogy az állattenyésztési dolgozóknak csupán az egynegyede él az adott lehetősé­gekkel. • • • Befejezésképpen az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy a két szövetkezet vezetősége mindent meg­tesz a munkabiztonsági intézkedések betartása érdekében. Nem ártana azonban, ha a munkabiztonsági tech­nikusok tapasztalatcserék megtartá­sát szorgalmaznák az egyes termelési körzetekben, s a hasznos módszere­ket általánosítva érvényesítenék a gvakorlatban, a tagok közreműködé­sével. ÖVÄRY PÉTER ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKÉT! ANKE Előszűr 1343-ban tesz róla említést a krónika. Az idő tájt erdő és nádas borította a környéket. S itt élt az ak­kori földbirtokosok fegyvermestere: innen ered a község neve — Fegyver­nek. Ezt a nevet viselte egészen a XV. századtól napjainkig. Ma hivata­losan: Zbrojníky. A múlt század elején a községben nemesi rangot viseltek: Nyári báró, Majtényi, Tersztyánszky, Szulyovszky és Placky földbirtokosok. A múlt szá­zad derekán a község nagy része az Eszterházy gróf tulajdona volt. E szá­­, zad elején Adler és Neumann nagy­­birtokos élt Itt, akikre — és az akkori szomorú időkre — már csak a kú-Kezükben a riáik emlékeztetnek. Az egyikben a hnb és az efsz talált otthonra, a má­sikat meg kultúrházzá alakították át. A lakosság főfoglalkozása — múlt­ban és jelenben — a földműveselés. Szorgalmas emberek. A község a Želiezovcét (Zselíz) Le­­vicével (Léva) öszekötő út mentén fekszik. Legkiemelkedőbb pontjai: az Iroghegy, Mélyút és Kecskésalja; ezek lejtőin minden időkben jó minőségű szőlő termett, s bora híres. Elöljáróban már sző esett róla: a lakosság, főleg a nincstelenek, a fel­­szabadulás előtt a földbirtokosok földjein, alacsony bérért, naponta 16 —17 órát is dolgozott. Az életszínvo­nal igen alacsony volt épp ennélfog­va. Kulturális életről sem beszélhet­tek: egyetlen szórakozási lehetőség az aratás-cséplés befejezése utáni mu-Vegyesárú-üzlet és vendéglő. jövő kulcsa latság kínálkozott, amelyen cigányze­nére ropták a táncot a község fiatal­jai, idősebbjei. Az utóbbi 25 év alatt 65 új családi ház épült — több. mint azelőtt egy évszázad leforgásával, 30-at pedig csaknem teljesen újjáépítettek. Vil­lany 1957. óta világít. A korszerű háztartási gépeknek, rádiónak, tévé­nek se szeri, se száma. A deszkakerí­tések helyébe festett vaskerítések ke­rültek. Ha valaki utazni akar, napon­ta huszonhatszor indulnak autóbuszok Želiezovce és Levice felé. Hangosbe­szélő 1958-ban váltotta fel a kisbíró dobját. Tizennégy tantermes iskola, önki­­szolgáló üzlet, vendéglő épült az utóbbi évtizedben, s textilüzlet nyílt. Az elmúlt választási időszakban korszerűsödött a közvilágítás, porta­lanná tették az utakat, s átépült a sportpálya. A Jednota-üzlet előtti te­ret a lakosság társadalmi munkában parkosította. Két munkásszimbólum emlékeztet a község szocialista jelle­gére. Járdákon kopog szerte a köz­ségben a járókelők lábbelije. Két busz-váró is épült. Szóval: kiváló eredmények születtek a községszépí­tés szakaszán. A CSEMADOK és a SZISZ helyi szer­vezeteinek színjátszói telente színda­rabokkal, esztrádműsorokkal szóra­koztatják a lakosságot. Az utóbbi idő­ben mintha hiányozna a lelkesedés, az öntevékenység ... De mindent mér­legelve, az utóbbi negyedszázad je­lentős változásokat eredményezett gazdasági társadalmi és kulturális A tizennégy tan­terme* iskola. téren egyaránt. Gazdag választékú a községi könyvtár. Alig akad szövet­kezeti család, ahová nem jár napilap, vagy mezőgazdasági szaklap, vagy egyéb folyóirat. Legnagyobb fejlődésről az efsz ta­núskodik, amely 1951. szeptemberé­ben alakult. Valóra vált a lakosság többségének álma: nem kell már a gazdagok portáján kilincselniük. Meg­találták számításukat a közösben és boldogan élnek, anyagi jómódban, kultúráltan. Erre vall a takarékbeté­tek, a fürdőszobák, a személyautók, a központifűtéses lakások számának gyarapodása. A múlt év őszén új kultúrház épí­tését kezdték meg, amely az eddigiek­nél is több lehetőséget kínál majd a lakosság kulturális igényeinek kielé­gítésére. Aránylag jól működnek: a Vöröskereszt és a Nőszövetség helyi szervezetei, s jobban igyekezhetne a sportszervezet tagsága. Példásan tevékenykedik az SZLKP helyi szervezete, amely a hnb, illető­leg a tömegszervezetek tisztségviselői­vel, valamint az efsz vezetőségével karöltve, kezdeményezően, közösen oldja meg a község lakosainak prob­lémáit. Ebben az igyekezetükben min­dig hatékonyan támogatják őket a lakosok. A község legújabb története is azt bizonyítja: a fejlődés, a hala­dás oly magas fokára jutottak a lako­sok, amilyenről apáik, nagyapáik nem is álmodhattak. S milyen lesz a jövő? Olyan, amilyenné a lakosság alakítja, formálja ... I VERESS VILMOS A biztonságos munkavégzés érdekében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents