Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-24 / 12. szám
7 Ebéd közben szólal meg a telefon. Kislányom veszi fel a kagylót és máris átadja, hogy Hajdú Laci vadász barátom óhajt velem beszélni, Kosicéröl (Kassáról) hívott a Kelet-Szlovákiai Vasművekből. Nem érteni ntinden szavát, úgy látszik a gépek zaja, vagy inkább a távolság zavaróan hat. Minden esetre annyit megértettem, hogy ma este ha nekem is kedvem lenne, úgy eljönne, hogy megnéznek a silókukoricát, hátha járnak bele vaddisznók. Este fél hatra befutott dübörgő motorkerékpárján. Az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy nem volt még sötét, ha estét is írok, mert ugyebár augusztus 15 e táján fél hatkor még teljes világosság honol, dehát mi vadászok sokhelyen az ilyen napszakot már estének mondjuk, esti lesről lévén szó. Beülünk a konyhába, és megtárgyaljuk a „haditervei“, ki hol fog ülni. Laci erősen „köti az ebet a karóhoz“, hogy ő kimondottan a cseresznyefával egyirányban a patak parton helyezkedik el, nekem pedig jóhiszeműleg a Dvorníky i (az udvarnoki) vadásztársaság szomszédságához közeleső patakpartot ajánlja, ahol máskülönben kényelmes leshelyem is lesz, méggsak vadászszékre sem kell gondolni, hiszen helyben van egy kidőlt, korhadt jegenyefa, jobb ülőalkalmatosságot találni sem lehet. Tervezgetésünkbe beleszól a teremtés koronája, mármint a feleségem: — Tudod nagyon jól, estére vendégeket várunk, Te pedig vadászni mégy. — Vendég ide, vendég oda (máskor is jöhettek volna, ne ilyenkor, amikor telihold van), én megyek s mire a vendégek megérkeznek én itthon leszek három vaddisznóval. — Laci hagyd itt a motorkerékpárt, menjünk az én Skodámmal, hiszen három vaddisznót kell hazahozni. Feleségem úgy látszik valóban bosszús lehetett, mert még „jó szerencsét“ is kívánt a vaddisznó leshez, amit máskor nem igen szokott, ugyanis vadász berkekben az a hiedelem járja, hogy ha jó szerencsét kívánnak a vadászathoz, akkor pont az ellenkezője történik. Mindegy, megyünk még ha „gőzmozdonyok cupognak is az égből“, akkor is, a beigérkező vendégektől pedig majd utólagosan kérek bocsánatot tiszteletlen viselkedésem miatt. A kis Skodát leállítom a Lázhídnál. Lecsukom az ajtókat, vállamra akasztom a 8X57 es golyóspuskát és elindulunk az előre megbeszélt leshelyre. Illetve csak indultunk volna, hiszen az én lesállásom közelében a szomszédos vadásztársaság tagjai már három lövést leadtak. Távcsővel néztük a fejleményeket. Lázas keresés, de úgylátszik eredmény nélkül, mert a vaddisznók egészségesen visszafutottak az erdőbe. — Neked már a tervezett leshelyre fölösleges ülnöd, mondja Laci barátom, hiszen már oda egyhamar nem jön be semmiESTI LESEN féle vad. Én bizony nem bánom, csak azért is odamegyek, és meglgtod meglövök egy jó vadkant. Úgy is volt. Leültem a kidűlt jegenyefára és élveztem az esti les magányát. A hegy mögött már lehetett látni a Hold sápadt sugarát, de a learatott tarlóra még nem világított. Eltakarta a magas hegyoldal. A hátam mögött, a Torna patakban pódik a tapasztalatlan vadász. Képzelődik, süt esküszik, hogy egy konda vaddisznót látott vagy hallotta amint előtte futkároztak. Megnézem az órámat — öt perc múlva fél kilenc lesz. A Hold már annyira feljebb mászott a hegy másik oldalán, hogy valami keveset már én is láthattam, igaz még csak húsz méternyire, mert a hegy alatti Vadászaton. hullom, mint egy vidra szuszogva úszik, az árral szemben. Halászik a koma. Nagy poccsanás — úgy látszik megfogott egy beteg pontyot, mert az egészségesei nem hinném, hogy sikerül megfogni, hiszen az elmenekül. A beteg halaknak pedig az egyik orvosa, hullatakarítója a vidra. Még most is csak amolyan félhomály van. Nem látni a tarlón semmi mozgást. Hallani azonban annál többel lehet, hiszen a mezei pockok vidáman lakmároznak. Néha olyan. zörgést végeznek a tarlón, mintha legalább is egy regiment vadmalac járkálna. Ilyenkor becsa-Józsa Erzsébet tusrajza. rész még most is sötétben tétlenkedett. Biztonság kedvéért azonban távcsövemmel „végigsöprőm“ a hegyalatti tarlót. Valami mozdulatlan feketeséget vettem észre. Nagyon sokáig kémleltem, de bizony a fekete tömeg nem mozdult. Biztosan valami lábon maradt növény, amit kihagyott a kombájn — gondoltam. Izgek, mozgok az ülőalkalmatosságon, mert a szúnyogok annak ellenére, hogy bekentem magamat szúnyogirtó szerrel (retoxxal), csak nem hagynak nyugton. Az egyik mint valami óriási helikopter sima leszállással egyenesen az orrom hegyit választotta ki, de már szúr is. — Hű az anyád nem jóját, de sietős a dolgod — s óvatosan szétnyomom a bestiát, de már ekkor a fülem mögött adott találkát két szerelmes szúnyog. Szinte incselkedésnek veszik a hajkurászásomat. Csak azért is berepülnek a fülembe. Ezeket már nem sikerült „nyakoncsípnem“, áttették a „légyottot“ a nyakamra. Hagytam egy kicsit nyalakodni őket, majd „egycsapásra“ mind a kettőt nyakoncsíplem. Cigarettára gyújtottam. Hátha a füst elzavarja őket. A fenét zavarta el, talán még otthonosabban érezték magukat közelségemben. Most ismét egy „helikopter“ próbálkozik a másik fülemmel. Erőszakkal akarja elfoglalni. Szemtelen, tolakodó szúnyognépség, hát egyétek meg a fülemet. Nincs itt idő veletek mókázni, hiszen már az egész tarlót bevilágította a llold, és az előbb látott feketeség nincs a helyén. Ügy látszik csalódtam, nem kóró volt, hanem egy magányos kan, ami bizony már itt is mocorog előttem alig húsz lépésre. Gyors célzás, és már bukfencezik is a fekete ördög. Azt hiszem a' szúnyogok is észrevették a „veszélyes“ embert, mert a lövés után valamennyi elpucolt. Füttyentek a Laci barátomnak, hogy ki kellene „herélni“, ehhez a művelethez egyáltalán nincs beállítva a gyomrom. Még a közelében sem mehetek, mert azonnal mozogni kezd a gyomromban még a „múltheti“ paprikás csirke maradéka is. — No ezt ugyan jól elintézted — mondja Laci, majd folytatja — menj a kocsidért és megyünk haza. Leteszem a puskámat, a távcsövet leakasztom a nyakamból, még a kalapomat is ott akarom hagyni, amikor Laci visszaerőszakolja a távcsövet és a puskát: még egy vaddisznót útközben kiforditol, mondja és már akasztja is viszsza a vállamra a puskát és nyakamba a távcsövet. — Ne viccelj! Hiszen a kocsi ' nem messze, alig kétszáz méterre vani Mit lehelne még útközben meglőni. — Egy másik kant — és már tol is magam előtt, hogy menjek. Mit tehettem? — hallgattam Lacira. Akár hiszik, akár nem, de alig tettem százlépést, amikor távcső nélkül is (szép holdvilágos volt a táj) észrevettem, hogy alig ütvén méternyire előttem turkál egy magányos vaddisznó. Kb. 4—5 éves lehetett. Igen ám, csakhogy a vén kormos észrevett és megugrott előlem. A golyó viszont még tőle is gyorsabb volt, mert '' helyben marasztalta. Mikor hazakecmer égtünk a két vaddisznóval (egy a csomagtartóban — amelyiknek nem lehetett lezárni a tetejét — egy pedig a szétszedett hátsó ülésen) nagy örömömre láttam, hogy a vendégek nem jöttek (úgy látszik, érezték a távollétemet), a család viszont várt hűségesen. Mikor meglátták a két „ördögöt", két kislányom indiántáncot járt örömében. TÖRÖK LÄSZLÖ, Ц Hrhov (Görgő) " A Duna hajdani halászdicsőségének felújítása jegyében Köztudott, miszerint a Duna leghatalmasabb folyamunk, s egyben természetadta kincseink legnagyobb tára. Nyugtalanító azonban, hogy az utóbbi időben nem szentelünk ezen kincseinknek kellő figyelmet. Pedig a gondoskodást hatványozni kellene, mivel ismert tény, hogy az utóbbi évtizedekben a Duna természetes jellegét egyre jobban zavarja a növekedő hajóforgalom, a gátépítés, a holtágak behordása és megszüntetése, s ami a legrosszabb az ipari üzemekből és a kanálisokból kikerülő szennyvizek. Ezen zavaró körülmények következtében a halszaporításhoz és a halak életéhez szükséges biológiai feltételek romlanak. Komoly kérdés a Dunán a halorzók garázdálkodása. Ezek a legértékesebb halféléket a napszakra, a halak nagyságára és védelmi időszakára való tekintet nélkül zsákmányolják. Különösen súlyossá teszi a jelenlegi helyzetet a halak ívóhelyeken történő, továbbá halhúzás, ívási összpontosulás idején végzett halorzása. Az ívási helyeket, az ivás idejét és a halak mozgásának útját a halorzók igen jól ismerik, s a hidrológiai viszonyok szerint figyelemmel tartják. Halorzás bűncselekményébe esnek olykor az olyan állampolgárok is, akik nem ismerik a törvényt, s 'fogalmuk sincs arról, hogy cselekedetükkel milyen nagyarányú kárt okoznak. A Duna halbőségének kérdésével, valamint az általános halgazdasági helyzettel foglalkozott 1972. február 2-án tartott ülésén a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya, amely jóváhagyta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság csatlakozását a dunai halászat kérdésének megoldásával foglalkozó, több felet érintő egyezményhez. A kormány egyben elégedetlenségét fejezte ki a Duna halgazdasága felett és határozatokat fogadott el a helyzet javítása érdekében. A Duna hazánkat érintő szakaszán 61 halféle található, amiből 39 gyakrabban, 22 pedig csupán elvétve fordul elő. Gazdasági fontosság tekintetében a fenti számból 17 a gazdaságilag előtérbe helyezettek, 13 a mellékesek, 31 pedig a kisérő jellegű halak csoportjába tartozik. Halászati szempontból legnagyobb jelentősége a folyam és a védőgát közötti úgynevezett inundációs övezetnek van, mert ide összpontosul a halkilermelés valamint a sporthorgászat zöme. A főmederben folyó víz, bár ha jelentős halat produkál is, az erős vízsodrás miatt, valamint a hajózás, a folyamszabályozás és a vízszennyezés végett halkitermelési célokra csak kismértékben kerül kihasználásra. A jövőben ilyen szempontból a főmeder jelentősége valószínűleg még csökken. A Szlovák Mezőgazdasági Akadémia Halászati és Hidrobiológiái Laboratóriumának dolgozói szerint az inundációs övezet zárt vizeiben hektáronként átlagosan 81202 hal tartózkodik, 251 kg-os összsúlyban. Ebből a gazdaságilag előnyös halak aránya 19,10 %, a kisérő jellegűeké pedig 71,70 %. A ragadozó és a növényevő halak optimális súlyaránya, — amely 1 kg ragadozó halra 4— 6 kg nem ragadozó hal lenne — csupán a vizek 13 %-ában fordul elő, míg a vizsgált vizek 65 %-a a növényevő halakból fölösleget mutatott. Ezen vizekben, tekintettel a helytelen halfogásra, mindössze 8,70 °/o törvényes fogási nagyságot elérő hal van, ami hektáronkénti 27 kg halat jelent. A szakemberek véleménye szerint saját Duna-szakaszunkon a meglévő 9000 mázsás természetes produkcióból évente hozzávetőleg 1800 q hal termelérintkeznek — félintenzív haltenyésztést kell bevezetni, mint ahogyan ezt a Szovjetunióban, Magyarországon és Jugoszláviában teszik. Az olyan mellék folyamágakon, ahol nem sikerülne az eredeti halállomány felszámolása, főleg ragadozó halakat szükséges telepíteni. Mivel az ilyen jellegű folyamágakat nagyobbrészt szűröttvízzel táplálják majd, amely biogén elemekben szegény lesz, ezért idővel póttrágyázást igényelnek. Á lehalászás belterjessé tétele megkívánja a halászeszközök korszerűsítését és a halászcsoportok tagjainak iskolázását. Ugyancsak kívánatos lenne bizonyos feldolgozó berendezések létesítése, amelyekben a halat félkész vagy készárunak feldolgoznák. A Duna haltársadalmának felújítása nagymértékben ezen vizek halasításának mértékétől és minőségétől függ. Ezért ki kell építenünk a gazdaságilag A tervezett nagyarányú halivadék telepítés megvalósításával a horgászok és halászok régi óhaja teljesül. —к— hető ki. Az ilyen eredmény elérése érdekében számos gazdasági, szervezési valamint jogrendi intézkedés megtétele szükséges. Ügy kell irányítani evégett a Duna halgazdálkodását, hogy rendbejöjjön a halállomány aránya, vagyis emelkedjen a gazdaságilag kívánatos halfélék, főként a ragadozóhalak aránya. Ez egyrészt a lehalászásnak a kisérő jellegű halfélékre való Irányításával érhető el az olyan helyeken, ahol ezt a terep megengedi. Másrészt a figyelmet a gazdaságilag preferált s részint a mellékes halfélék telepítésére kell irányítani (ezek közé tartozik a dunai ponty, a csuka, a süllő, a compó, a harcsa, távlatilag a kecsege, az amur, a tolstolobik, a dévérkeszeg, az évakeszeg, a márna, és a jász-keszeg. Az egyes kiválasztott helyeken, mindenekelőtt a nagyobb folyamágakon — amelyek érintkezőik betemetése és a parti töltések emelése után a fő mederrel már közvetlenül nem fontosabb, de a mellékes halfélék halivadék nevelésére szolgáló nagykapacitású berendezéseket, egyéves ivadéknagyságig. Ezen intézkedések keretein belül már idén megkezdik KIúčovcen (Kulcsodon) 7 millió koronás beruházási költséggel az első ilyen halgazdaság építését. Az üzemegység gazdasági- és üzemeléshez szükséges épületeket kap, továbbá hűtőberendezést, haltároló medencéket stb. Korszerű halgazdaság létesítését kezdik meg 1974-ben Bohefov—Hroboüovo (Bögellő— Alistál) határában, 49 millió koronás beruházási költséggel. A gazdaságot az üzemeléshez szükséges épületeken kívül halkeltető és ivadéknevelő berendezésekkel szerelik fel, ahol ponty-, csuka-, süllő-, harcsa- és amurivadékot, a további berendezésekben, előnevelőkben és tavakban pedig piaci halat nevelnek majd. Ezen halgazdaság kapacitását az egész Dunamenti halivadék szükséglet kielégítésére méretezik. Ezt a szolgálatot teljesítené a gazdaság a tervezett vízierőművek, mégpedig a Bratislava—Wolfsthali és a Gabčíkovo (Bős) — Nagymarosi megépítése után is. Következőként 1977-ben a Baka—Gabčíkovo (Bős) határában létrehozásra kerülő pisztrángos gazdaság építését kezdik meg 20 millió koronás beruházási költséggel. Ez a gazdaság évi 1500 q szivárványos pisztrángot termelne. A Duna halgazdasági kihasználásához kapcsolódik a Bratislava melletti szép erdei kirándulóhelyen Vaskutacskán létesülő halkülönlegességek étterme is, mégpedig 6 millió koronás beruházási költséggel, valamint a hasonló vendéglátó egység Komárnoban (Komáromban), melynek költségei 2 millió koronával szerepelnek a tervben. Szocialista társadalmunk érdekében áll halászatunk fejlesztése, mind a környezetvédelem, mind pedig a lakosság élelmiszer ellátása szempontjából, ezért is támogatja a fenti akciókat, s lehetőséget nyújt legnagyobb folyamunk a Duna hajdani halászdicsőségének felújítására, persze a mai kornak megfelelő, haladó halgazdálkodási formában. VOLCEK LEONARD, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának vadászati és halászati előadója. Horgász-teendők A tél folyamán sikeresen horgászhattunk jász-keszegre (baromfibél szelettel), valamint évakeszegre, paducra, koncárra (trágyakukaccal vagy szúnyoglárvával). A csuka horgászata az élő halra ás a jég alatti horgászat télen tilos volt, de harcsa a mélyebb vizekben egy kis szerencsével horogra kerülhetett. A pisztrángos vizeken március 15-ig tartott az általános horgászási tilalom, amely felszabadult, s a pisztráng horgászási idénye március 16 tói augusztus 15-ig tart. Pisztrángozáshoz sikerrel alkalmazható a 3—5 em nagyságú, ovális, kanálkiképzésű réz, vagy bronzszinü villantó. Melegebb időjárás esetén jó eredménnyel alkalmazható a középnagyságú műlégycsali. Áprilisban a horgászás a pisztrángos vizeken naponta 6—18 óra között ajánlatos. A nem pisztrángos vizeken viszont március 16-tól június 15-ig — tekintettel a halak (vására — általános horgászási tilalom lép életbe. —k—
