Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-24 / 12. szám
Rosszul végződő vadászat Esteledelt már, amikor a ЗЯ éves ]oel M. találkozott barát fával. — Mi a véleményed, megyünk? — Mehetünk — mondotta Feri. Átmentek egy kerten és mar is a határban voltak. Tudtak, hogy hol van a legtöbb fácán, .csak éppen azzal nem számítottak, miként végződik ez a furcsa vadászat. — Na, pajtás, mi a véleményed? — Meg vagyok elégedve. — Megyünk haza? — Mehetünk, azt hiszem van elég belőle. — Mennyi is aZ összesen? — Huszonkét darab fácán. — fut a rokonoknak Is, mehetünk. Es elindultak hazafelé. Egy darabig mentek, majd mögöttük megszólalt egy erélyes férfi hangja. — Mit visztek? — kérdezte. — Hát... — Ne mondj semmit — szóltak közbe a vadásztársaság tagjai, mindent látunk. A puskád pedig azonnul add át. Átadta. Az ügy a vlčany i fvágfarkasdi] közbiztonsági szervekhez került, akik kivizsgálták az esetet, hogy döntés végett továbbíthassák a Galantai járási Bíróságnak. —K. F.— Vadászok - véradók Havrabko István vadászgazda jó szervezőmunka ját s a vadászok megértését dicséri az a nemes cselekedet, miszerint február 13-án a VAR nevet viselő vadásztársaság 11 tagja önkéntes véradásra jelentkezett Turnianske Podjiorien (Tornán). S bár egészségügyi okokból pillanatnyilag csak nyolcán adhattak vért, így is méltányolni lehet jóakaratukat, s mint Dr. Ktica Vince körzeti orvos elmondotta, ők Is hozzájárultak ennek a szép emberéletet mentő akciónak a sikeréhez. FARKAS RÚZSA, Háj (Aj) Kiveszőben a fajdfélék A szalonkahúzásről, a siketfajd és nyírfajd diirgésró) jellegzetes koratavaszi időszakban fékezzük vadászszenvedélyünket és gondoljunk arra, 5 ш hogy főleg a kevésbé szapora я ® fajdféléket kiveszés fenyegeti, 1> > s telepítésük szinte lehetetlen, ш Például az 1883 és 1950 közötti - . években Észak-Amerikában hiiszonhárom fájd telepítési ki- S sérletet hajtottak végre siker■2 o. n telenül. A Szovjetunióban al£ kalniazkodásra részben hajlac 2 mos egyedek kiválasztásával, ■5' « nagy volierekben próbálkoznak i; £ я a náluk is felmerülő kérdés az- megoldásával, amit figyelemmel kellene követnünk. KUCSEKA SZILARD Elsősegélynyújtás vadászat közben (Folytatás az 1. oldalról.) Kígyómaráskor elsősorban a viperamarás jelent nagy veszélyt. Ha végtagon mart meg a vipera valakit, úgy a seb felett lekötést, leszorítást alkalmazunk. Igyekezzünk a sebet kivéreztetni, ha van kéznél hipermangán vagy klórmész, ennek oldatával kell kimosni a sebet. Mérsékelt mennyiségű alkoholos italt (pálinkafélét), erős feketekávét adhatunk a sérültnek és a legsürgősebben orvoshoz szállítjuk. A viperalakta területeken az orvosoknak van viperaszérumuk. alkoholfogyasztás esetében lép fel. Ilyenkor szédülés, beszédzavar, bágyadtság, álmosság vesz erőt az illetőn. Ha az előzetes alkoholfogyasztás még befolyásolja az öntudatot, a megfagyás majdnem biztosan bekövetkezik. Az elsősegélynyújtó feladata: a további lehűlés megakadályozása. A hirtelen felmelegítésnek komoly veszélyei vannak és csak lassú felmelegítést szabad alkalmazni addig, amíg a mentők meg nem érkeznek. Ha a sérült öntudatnál van, meleg teát adhatunk, azonban az eszméletét vesztette fagysérültnek nem szabad semmit sem a szájába önteni, mert félrenyelés folytán ez okozhatja halálát. Az alkoholnak nincsen semmiféle hideg elleni védőhatása, azonban a szervezet hideg elleni védekezését nagy mértékben befolyásolja. A lehűlés ellen elsősorban mozgással kell védekeznünk. Dr. ABÁDI GYULA FAGYÄSI SÉRÜLÉS Leggyakoribb a láb és a kéz fagyási sérülése. A beázott lábbeli, a kesztyű nélküli vadászat nagyobb hidegben könnyen okozhat fagyási sérülést. Az elsőfokú fagyás esetén kellemetlen hidegérzés után a végtag érzéketlenné válik és felléphet az elsőfokú fagyás, amelyet elősegít a végtag tartós mozdulatlansága és a nedves környezet. Elsősegélynyújtás: a fagyott végtagrészt kézzel dörzsöljük addig, amíg a végtag halvány színe meg nem szűnik és viszsza nem tér az érzés a végtagba. Alkalmazhatunk meleg fürdőt, azonban nem szabad ezt 40 foknál melegebb vízzel kezdeni, mert igen erős fájdalmat vált ki és' a vérerek sérülését okozhatja, mely már amúgyis létrejön a fagyással kapcsolatban. Hóval való dörzsölés szigorúan tilos, mert a hóban lévő apró jégkristályok komoly sérülést, nehezen gyógyuló sebeket okozhatnak az amúgyis érzékeny bőrön. A szervezet általános lehűlése nagyobb hidegben való huzamos tartózkodás és főként 2 A márna rendkívül fürge és erős halféleség, állítja Bodó István, magyar természettudós. Halászkörökben kemény halnak nevezik. Ez valóban így van. Teste vastag és kemény, s ha horogra kerül, olyan ellenállást fejt ki, hogy elég őkéimét két kézzel lefogni. Valóságos viaskodást követel nála a szakállas horog eltávolítása szájából. Teste hengeralakú. Hasa alja laposodó, mert a márna fenékhal. A legmélyebb és legrohanóbb sebes vizeket kedveli. Feje eléggé tekintélyes nagyságú. Testének ötöd részét képezi. Szája nagy, s kemény, szinte csőrszerúen erős bőrrel van bevonva. A kemény, csőrszerű s majdnem hegyes orrával túrja ki a rohanó folyók kemény agyagos fenéktalajából a táplálékául szolgáló hernyókat, férgeket. Csórszerú szájából megakasztása után elég a horgot eltávolítani. Megfigyelhető, hogy fogságba esése és a horog eltávolítása közben enyhe kecskemekegéshez hasonló hangot bocsát ki. De ezt csak az tudja, akinek kezében már volt márna. Szája elején négy kis bajuszkája van, amelyek felső ajkából nőnek ki. Szemei kétoldalt eléggé magasan helyezkednek el, mint két kidülledt aranysárga golyó, közepén fekete ponttal. Megfigyelhetjük, hogy szemeivel a vele való viaskodás közben, fogságba kerülésekor idegesen pislog. A hátán egyetlen nagy felső uszonya van, amely eléggé magas, végén kemény, éles képződménnyel. Alul közvetlenül a kopoltyú uyílásai mellett mindkét oldalon egy-egy előre hajló hegyes végű, kemény uszony foglal helyet, utána pedig még két kisebb, köralak ű végződményű uszony, s úszószerkezete kétágú villás -farkuszonyban végződik. összes uszonyai élénkpíros színűek, enyhén barna csíkos vonalozással. A mell- és hasuszonyai aránylag nagyok, amit a márna a mély gyors vízáramlatban az agyag talajba való kapaszkodásra jól felhasznál. Néha a hiszékeny horgászt is becsapja, amikor horogra kerül, mert uszonyaival úgy megkapaszkodik a fenék talajában, hogy a horgász azt hiszi, horga a hallal együtt végleg elakadt és elbúcsúzhat a haltól Is, meg a horogtól, is. De ennek nem szabad felülni, mert márnánk percek múltán felad a kapaszkodással, kifárad és könnyen kivontatható. Pikkelyei aprók, kemények és mélyen a bőr alá nőnek. Ez az oka annak, hogy tisztítása, pikkelyeinek eltávolítása rendkívül nehéz feladat. A tapasztalt, régi halászok már ezen is kifoglak. Például a Duna menti Patince (Pat) község régi halászai, konkréten Koczka elvtársunk, már régebben közönséges drótkefével tisztítja meg a márnát pikkelyeitől. Ez saját „szabadalma“, de nem rejti véka alá, hanem mindenkinek melegen ajánlja módszerét. A márna testszíne olajzöld, amely hét oldalán rézszfnűbe megy át, hasa pedig sárgásfehér. Ha ezt a sok színt számítjuk, és a márna formáját is tekintetbe vesszük, megbizonyosodunk róla, hogy szemlélése rendkívül kecses látvány. A márna tisztavizű, gyorsfolyású vizeinket szereti, ahol elég lehetősége nyílik a kemény agyagú folyam fenekén szanaszét heverő kövek között pihenőhelyet, búvóhelyet találnia. Fényes, napos időben nem igen keresgél élelem után. Azonban alkonyaikor elindul kedvenc csemegéje felkutatására. Ütja mindig a legsebesebb vízfolyásokon vezet keresztül, ahol a különböző víziférgek lárváit szedegeti össze, de nem veti meg az apróbb halacskákat sem, pedig nem tartozik a ragadozók sorába. A márna általában nagyobb tálkákban él és vándorol. A falka minden tagja nem egy- Ivású, hiszen horogra akadásukkor az 5—6 kilósak mellett fél kilósak, sót 15—20 dekásak is előfordulnak. Megszokott helyeiktől nem szívesen válnak meg, s oda többször visszatérnek. Azért is hallani gyakran horgászok szájából az olyan mondást, hogy például „megyek a Bökkpusztai zúgókhoz, mert az jó márnázó helyi“ Csak akkor vándorolnak tovább, ha a víz hófoka csökken. Olyankor aztán megjárják az egész folyó medrét, élelem után kutatva. A téli fészekre rakodás idején óriási tömegekben gyülekeznek és keresnek helyet a számukra legmegfelelőbb, legmélyebb vizekben, ahol szinte sűrű tőlük a víz. A téli nagy hideg hatásától így összeszorulva egy kis meleget gerjesztve védekeznek. Hidegvize hegyi folyóink vizében csak júniusban, júliusban ívnak. Itt nálunk délen valamivel hamarább. Az ikrás márnában átlag megközelítően ötezer ikra van. A nagyobbakban azonban tízezer, sőt tizenötezer ikra hä előfordul. Az újszülött márna az első évben eléri a 10—-15 centimétert. A hidegebb vizekben a felnőtt márna alig éri el az 50 centimétert és az egy kilogrammos súlyt. A langyosabb és élelemben dús vizekben megnő egy méternyi hosszúra is és ilyenkor a tíz kilót is eléri. Nagyon jó sporthal. Kapása igen vad, hirtelen jövő. Nem játszik és már viszi is a horgot. Ilyenkor ha a horgász elalszik vagy elmegy a horgától, búcsút is mondhat neki, tekerőstől együtt. A tapasztalt horgász a kapásról mindjárt tudja, hogy márna került a horgára, sőt azt is, hány kilós lehet, mert például egy 3—4 kilós márna vagy félmétereset is vág a szerelés végén. Kivontatása rendkívüli figyelmet és kemény izmos sporthorgász karokat igényel. Szereti a hernyófélék bármilyen változatát. Legjobban mégis a vastag és kemény rózsaszínű gyephernyót szereti, amelyet csakis olyan helyen lehet találni, ahol a folyóparti sűrű gyep alatt a kissé nedves agyagos föld találkozik a homokkal. De ha a talaj száradni kezd, akkor az említett gyephernyó eltűnik, lehúzódik a föld mélyebb részeibe, ahol mint köztudomású a nedvesség együtt emelkedik vagy száll alá a folyó szintjének változásával. Szereti a különféle sajtokat, amelyekből egy köbcentiméternyi nagyságú kockát helyezek a horogra, de úgy, hogy a horog helye ki ne lássék a sajtkockából. De szívesen rákap a dunai teknőc húsából vágott vékony fehér szeletekre is. Ugyanúgy érdekli ót a szívós palacsinta tésztából vágott, halszelethez hasonló vékony szelet is. Sőt nem veti meg az öthat centiméternyi hosszúságú csibebél darabkát sem. Városunk hajdani legtapasztaltabb és legöregebb sporthorgásza VASKŐ Imre iskolaigazgató a következőképpen vélekedett: „A márna, az kérem egy fenékhal, amely az úgynevezett zátonymedrekben tartózkodik igen szívesen. Ezeket a helyeket szereti még ma is. Hogy mi is az a zátonymeder, azt a mai horgászok közül már igen kevesen tudják. Pedig ez nem más, mint egy nagyobbarányú kavicsöntés, amely a mederfenék alakulását is befolyásolja. Az ilyen helyen ugyanis a csekély zátonyról egyszerre a mélyvízbe jutunk, melynek egyenes és meredek falai vannak. Ezeken a helyeken a meder vájata elérheti a 8—10 méteres mélységet is, bosszúsága pedig legalább a 100 métert. Itt nagy erővel rohan a víz és szinte mederfenékhez sajtolja folyóink mindenféle hordalékát. A márna ezt a helyet is nagyon szereti és a horgász ha eltalálja az Ilyen helyet, szép fogásra számíthat. Itt aztán a márna megeszik mindent. Ezért tartózkodik szívesen a friss bágerezés után keletkezett vízmedrekben, ahol a keletkezett mélyedésekben, gödrökben, könnyűszerrel összeszedheti a talajról felszabadult férgek minden fajtáját. Aztán megeszi a halásztúrót is, melynek mesteri készítői voltak a hetényi, a martosi és az izsai asszonyok. Azonban rászoktak már a juhsajtra is, amelyet kockákra vágva tűzünk fel horgainkra. Húsa, mint a jó sporthalnak igen ízletes. Igaz, kissé csontos és zsíros, viszont éppen ezért rendkívül finom halászlét lehet főzni belőle. Ha a márna nagyobb, legalább 2—3 kilós, úgy szép szeleteket lehet belőle vágni, amelyek kirántva különösen ízletes csemegének számítanak. Azelőtt is, most is ha a hozzáértők bárhol halászlevet főznek, a többi megfőzésre kerülő hal közé mindig tesznek márnát, hogy a leves zsírosabb és izletesebb legyen. Ahol márna található ott szívesen tanyázik folyóink büszkesége, legkecsesebb és legízletesebb csontnélküli hala ... a kecsege is, amely szintén rákap mindazon csalétekre amire a márna ... Itt aztán csak a kapások kivitelezésében van eltérés. Amíg a márna 25—35 centimétereseket is vág, ugyanakkor a kecsege csak néhány mtlliméternyit. Ezért a kis kapások esetében is be kell a horgot vágnunk, mert az ördög sohasem alszik és a horogra került vendég még a márnánál is értékeseb hal, figyelmetlenségünk folytán esetleg angolosan odébbáll. Márnát szép számmal lehetett és talán még most is lehet fogni a Harcsás és Izsa közötti régi római erődítmény romjai, Leányvár környékén, a harcsást partokon, ha a Duna vize a part füves részével egyenlő magasságúra emelkedik. Azután még az újfalusi kövezeteknél, a nagykeszi melletti kanális kifolyása környékén, valamint az aranyosi szigetek egyes részeinél, amit csak az odajárók ismernek.“ Egyszóval az olyan jellegű helyeken, amelyekről néhai VASKÓ Imre iskolaigazgató beszélt. Mindenütt, ahol zátonymeder van, vagy a folyó sziklái és padkás mederfenekén kialakult búvóhelyeken, az összegyülemlett sok-sok rozsé, faág, levél és egyéb hulladék közölt. • HOLCZER LÁSZLÓ. Komárno (Komárom) A MARNA