Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-13 / 2. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1973. január 13. Teljesítik a CSKP XIV. kongresszusának határozatait BESZÉLGETÉS VERES S A N D 0 R MÉRNÖKKEL A TREBISOVI JNB ALELNÖKIVEL Az év elején néhány kérdést intéztünk Veres Sándor mérnökhöz, a Trebišov-i (Tőketerebesí) Járási Nemzeti Bizottság alelnökéhez a választási programtervek teljesítésével kapcsolatban, aki készségesen nyilatkozott a fejlődés irányáról és a távlati tervekről. — Alelnök elvtárs, ismeretes, hogy a treblgovi járás a múltban gazdaságilag eléggé elmaradott volt, milyen a helyzet jelenleg ezen a téren? — Az elmúlt években járásunkban sok olyan pozitív Jelenség mutatkozott, amely a gazdasági konszolidációt bizonyítja. Igen szép eredményeket értünk el a beruházások teljesítésének terén, de hozzá kell tennem, hogy sok mutatóban az országos átlag alatt maradtunk. Nem elég gyors ütemben emelkedik a lakosság életszínvonala sem. Az országos átlaghoz viszonyítva a kereset dolgozónként 250 koronával kevesebb, a foglalkoztatottság pedig 8 százalékkal alacsonyabb. A lakosság takarékbetétje is kevesebb, mint más körzetekben. Viszont — főleg családiházak építésére — polgáraink több kölcsönt vesznek fel, mint más járásokban. Ez egyrészt abból is ered. hogy a munkások ragaszkodnak szülőfaíujukhoz, és nem szívesen költöznek az ipari centrumokba, tehát inkább otthon építenek maguknak házat. A foglalkoztatottság összetétele sem felel meg a fejlődés követelménvének. Több mint 5000 ember keres munkalehetőséget a szomszédos járásokban, mivel nálunk még kevés az ipari üzem. Egészségtelen jelenség, hogy még a múlt évben is többen dolgoztak a mezőgazdaságban, mint az iparban. Ez arra figyelmeztet, hogy a jövőben több ipari tizemet kell létesítenünk. — A jövőben milyen strukturális változtatásokat hajtanak végre a gazdasági fejlesztésben? — Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa határozataiból kiindulva, az eddiginél jóval gyorsabban fejlesztjük az ipart. Az össztársadalmi érdekkel összhangban tovább éoítitik hazánk szárazföldi „kikötőjét“ Cerné nad Tisou-ot lAgcsernőtl. mert amint ismeretes, ezen keresztül hozzuk be a szomszédos baráti Szovjetunióból hazánk nyersanyagszükségletének nagy részét. Továbbá korszerűsítjük a meglévő üzemeket. Az ötödik ötéves tervben a termelőerők fejlesztésére 4 milliárd koronát ruházunk be. Járásunk területén lesz az ötödik ötéves terv végén a legnagyobb energetikai központ. Megteremtjük a vegyipar fejlődésének feltételeit. Űj Üzemeket építünk Veiké Kapušanyban (Nagykaposon), Kráľ. Chlmecen ’ (Királyhelmecen), amelyekben főleg nőket foglakoztatunk, de egyúttal stabilizáljuk a fésfi munkaerőket is. A behozott nyersanyag egy részének feldolgozására Kráf. Chlmecen és Čierna nad Tisou-n új iparágakat létesítünk. Erőfeszítések történnek a mezőgazdasági termkek helybeli feldolgozására is. A' Kelet-szlovákiai Síkság termőbbé tételére újabb nagyarányú beruházásokat hajtunk végre. — Az ipari és mezőgazdasági termelés következtében milyen ütemben emelkedik az életszínvonal? — A múlt évben a mezőgazdasági termelés 1971.-hez képest 5 százalékkal, az ipari termelés pedig 19 száza lékkai volt nagyobb. Azonban, amint már említettem, ezzel az eredménnyel egyáltalán nem vagyunk megelégedve, és a városok fejlődésével sem. Már kormánybizottság is foglalkozott Vei. Kapušany, Čierná nad Tisou és Kráľ. Chlmec lakásépítési problémáival, és a szolgáltatások fejlesztésével. Mindhárom városban jóval több lakás, iskola, óvoda és művelődési ház, illetve klubhelyiség kellene. Különösen nagv probléma a víz és a gáz bevezetése. A számítások szerint községeink korszerűsítése az ötéves terv végéig 453 millió korona beruházást igényel, azonban ezt a feladatot ilyen rövid idő alatt nem lehet megvalósítani. — Alelnök elvtárs, hogyan teljesítették a múlt évi választási programtervet? — Választóink eddig soha nem látott lelkesedéssel igyekeztek az általuk jóváhagyott választási terveket teljesíteni. Ennek érdekében 86 millió korona értékű vállalást tettek, azonban az év végéig ezt az összeget majdnem 200 millió koronára kerekítették ki. Az új év elején, a múlt évi sikerek alapján Joggal mondhatom, hogy a nemzeti bizottságok idén is teljesítik választási programterveiket, mert a lakosság ég az alkotnivágyástól, de sikereinknek még jobban örülnénk, hogyha a felsőbb szervektől nagyobb segítséget kapnánk járásunk iparosításához, és városaink, valamint falvaink korszerűsítéséhez, mert vannak olyan problémák is, amelyeket helyi jellegű kezdeményezéssel a járás keretén belül nem tudunk megoldani. A beszélgetést vezette: ILLÉS BERTALAN Ä napokban emlékezünk a harminc évvel ezelőtt megidított „Szikra“ ” operációra, amely a leningrádl és a volgai front csapatainak egyesülésével, valamint a balti haditengerészeti egységek támogatásával a sokat szenvedett város felszabadítására irányult. A két front egységei már 1943. január 18-án egyesültek és egy évvel később január 27-én áttörték a hitleri fasiszták által alkotott blokádot és végre fellélegezhetett a város. Százezrek számára elérkezett a várva-várt nap, amely után már nem robbantak többé ágyúgolyók a város utcáin, mert a felszabadító egységek egyre távolabb űzték a fasisztákat. A liósi város felszabadulásának évfordulóján nem árt visszatekinteni az előzményekre. A „Barbarossa“ hitleri háborús terv szerint Leningrádot teljesen likvidálni kellett volna, mert. a fasiszták szerint túl nagy volt a lakosság koncentrációja és ezért a Harmadik Birodalom számára nem volt fontos létezésük. Már 1941. szeptember 4-én ágyúgránátok robbantak Leningrád utcáin. 8-án pedig zuhanóbombázók ontották halálos terhüket a város békés lakosságára. A 18-ik német hadsereg 900 napig tartotta bekerítve a várost és híven teljesítette Hitler örült parancsát, ami szerint a földdel kell egyenlővé tenni a várost. Az előre kitervezett pusztítási tervnek múzeumok, iskolák, kórházak s egyéb műemlékek, lakóházak A „SZIKRA” OPERÁCIÓ estek áldozatul. A legszörnyűbb volt az 1941—42-es tél, amikor rendkívül nagy volt a hideg. Kevés volt az ivóvíz és az élelmiszer. A legnehezebb napokban mindössze 125 gramm kenyér jutott egy személyre, de ez csak olyan lisztből készült, amelynek 50 százaléka fűrészpor és egyéb anyag volt. Mindenki éhezett, a polgárok és katonák egyaránt. A szovjet hátországból csak a befagyott Ladoga-tavon keresztül, „az „élet útján“ érkezett élelmiszer. Az élelmiszert szállító gépkocsivezetőknek és a kísérőknek bizony sokszor harcba kellett szállni az ellenséges egységekkel, vagy pedig a fölöttük cirkáló fasiszta repülőgépekkel. A lakosságot a katonákkal együtt tizedelték az ellenséges ágyúgolyók, bombák, repeszdarabjai, az éhség, de mégsem adták meg magukat. A forradalom bölcsőjét együttes erővel védték a kommunisták, Komszomol-Ugok, idősek, fiatalok, asszonyok, gyerekek, mindenki, aki csak fegyvert tudott fogni, vagy más módon járulhatott hozzá a védelemhez. A fasiszták a legnagyobb áldozatok árán sem tudták bevenni a várost. Amikor megindulta Leningrád felszabadításáért folyó ütközet, a tüzérek ledobálták meleg bundáikat és zubbonyban a lehető leggyorsabban töltötték újra az ágyúkat. A tüzérségi előkészítő tűz több mind egy óráig tartott, 4500 ágyú lőtte rommá a fasiszták állásait. Amikor megindult a szovjet egységek elsöprő erejű rohama, már alig ütközött ellenállásba. A leningrádi—novgorodi operáció után már 220—280 kilométerre űzték el őket és így teljesen felszabadult a hősi város. Leningrádot nem tudták teljesen elpusztítani a hitleri fasiszták, mert polgárai egy emberként' szálltak szembe a betolakodókkal és az egész szovjet nép összefogása alapján megindított két operáció után véres fejjel kellett elmenekülniük a város falai alól. Ján Miéátek alezredes BEFEJEZŐDÖTT A SZOVJETUNIÓ 50 ÉVE KIÁLLÍTÁS Népünk szivében maradt Hazánkban nem volt még ilyen nagy népszerűségnek örvendő kiállítás, amit egy millió 700 ezer ember látogatott meg. A prágai Julius Fufcík Kultúra és Pihenés Parkjában a Szovjetunió 50 éve kiállítás mindenkit elbűvölt. Ha ötös sorokba állítanák a látogatókat, a sor mintegy 250 kilométer hosszasságban kígyózott volna. Ezrek és ezrek sokszor órákat vártak, hogy megtekinthessék az ötletes, szellemes és emellett sokat mondó kiállítást, amely méltón tükrözte viszsza a világ első szocialista államának gigászi fejlődését. A kiállítás annyira sokrétű volt, hogy mindenki megtalálta amit keresett. A prágai kiállítás bizonyos fokig nemzetközi jelleget is öltött, mert külföldről mintegy 130 ezren tekintették ineg. A kapitalista államokból is többezren jöttek a kiállításra, köztük újságírók is, akik számos elismerő cikket írtak, és országaikba több hosszabb-rövidebb filmhíradást közvetítettek a televíziókban ás a filmszínházakban. A kiállítás részvevői élményeiket négy vaskos emlékkönyvbe jegyezgctték be. Sokan felhasználták az alkalmat, bogy ily módon is üdvözöljék a félévszázadát ünnepid Szovjetunió népét. A kiállítás ideje alatt 49 cseh és szlovák, valamint szovjet népi együttes lépett fel. Összesen 51 egész estét betöltő szovjet filmet vetítettek. Az életszínvonal emelkedését érzékeltető részen 500 divatbemutatót tartattak. A kiállítás bezárásának napján közei 50 ezren vettek búcsút a szovjet rendezőktől és hazánk többi dolgozóival együtt örökre szivükbe zárták az élményeket, azokat a nagyszerű sikereket, amelyeket a szovjet nép ér el. Meddig ígérgetnek még? A hős vietnami népre bombák hullása közepette köszöntött az új év. Pusztítás és rombolás, ez volt az amerikai imperializmus újévi köszöntője. Nixon „béke ígéretei“, amint látjuk, csak üres szólamok voltak, amit a tények bizonyítanak. Pedig már az óévben megvolt minden előfeltétel arra, hogy elnémuljanak a fegyverek Vietnamban. Az előzetes kétoldali titkos tárgyalások alapján már december 12-én alá kellett volna írni a fegyverszüneti egyezményt, de Nixonék halogató politikája miatt erre nem került sor. A 20. szélességi foktői délre csak 36 óráig szüntették be a bombázásokat az új év első napján. Utána újra В—52-esek húztak a vietnami égen és az elállatiasodott pilóták folytatták a népirtást. Nemzetközi, sőt amerikai bizottságok bizonyítják, hogy a bambákat olyan munkásnegyedekre szórták, ahol a lakosság sűrűsége négyzetkilométerenként eléri a 30 ezer főt. A szörnyű bombázások következtében Hanoinak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosának egy millióról 300 ezerre kellet csökkenteni a lélekszámát. A lakosság kitelepítése tovább folyik. Csak december 18-tól 29-íg 1318 személyt öltek meg és további 1261-et sebésítettek meg az amerikai bombák Hanoiban. Az indokínai térségben tehát továbbra is amerikai bombák robbannak, hadihajók ágyúgolyói pusztítják a településeket és amerikai tankok teszik a földdel egyenlővé a békés családok otthonait. összehangolt pusztítás. Hanoiban három kórházat romboltak le az amerikai bombázók, a szó szoros értelmében teljesen romhalmazzá változtatva őket. Ugyan mire emlékeztet mindez minket? A hitleri fasiszták barbár tetteire. Ma már semleges országok államférfiai is a hitleri barbár hordák kegyetlenségeihez hasonlítják az amerikaiak vietnami gaztetteit. A civilizáció védelmében tetszelgő amerikai katonák nyugodt lelkiismerettel gyilkolják halomra a gyerekeket és asszonyokat, Lerombolt falvak, tömegsírok tanúskodnak állati tetteikről. A vietnami népnek ma már számtalan Lidicéje van, ahol gyereket, asszonyt, aggot gyilkoltak halomra a kövérre hizlalt, lelketlen amerikai katonák. Nem csoda, ha ezek után felháborodott a világ haladó közvéleménye és egymás után étkeznek a tiltakozó jegyzékek az imperialista nagyhatalom kormányához. Svédországban két bizottság is alakult, amely elhatározta, hogy 90 millió svéd koronát küld a vietnami nép megsegítésére és külön 70 millió svéd koronát fordít Hanoi két kórházának felépítésére. A szocialista országokon kívül tehát már a semleges államok is felemelték szavukat és konkrétan segítik a hősi népet. Az amerikaiak halogató politikája nyomán, és az amerikai bombatámadások kiterjesztése miatt a béke napján, december 24-én függesztették fel a vietnami és amerikai tárgyalásokat. Az imperialisták tehát magukra Vállalták a további vérontásért a felelősséget és a világ szeme előtt szégyentelenül folytatják a vietnami nép mészárlását. Le Dúc Tho és Henry Kissinger már újra Párizsban széked, hogy a diplomáciai csatatéren rendezzék a vietnámi helyzetet. A szakértők tárgyalása már előbb megkezdődött. A tárgyalások kimenetele még mindig bizonytalan. De a tények alapján le kell szögeznünk, hogy a kardcsörtető amerikai kormány, élén Nixonmal, úgy diplomáciai, mint katonai síkon vereségeit szenvedett. Halogató politikájával nem érte el, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának küldöttsége megváltoztassa álláspontját, a bombázások fokozásával pedig az egész világ előtt bemutatta a fasizálódő rendszer igazi arcát és egyben a világ meggyőződhetett arról is, hogy a szovjet légelhárító fegyverekkel felszerelt vietnami hadsereg nagy sebeket ejtett az amerikai légierőn. Szertefoszlott а В—52-esek legendája. Tucatszámra semmisültek meg a légelhárító fegyverek füzében. Amerikai pilóták százai pusztultak el vagy estek fogságba a gigászi küzdelemben. De igen jelentősek az amerikaiak és csatlósaik évi veszteségei is. A hazafias erők a múlt évben 480 ezer amerikai és saigonl rendszert szolgáló katonát tettek harcképtelenné és ezen kívül 2850 tankot és más páncélos járművet, 1500 ágyút zsákmányoltak vagy semmisítettek meg. összesen 2500 repülőt lőttek le és 400 kisebb-nagvobb hajót süllyesztettek- el. A sikeres offenzívák következtében ötmillió vietnaminak hozták meg a szabadságot. Az indokínai háború következtében napjainkban Amerikában is sor került olyan politikai összecsapásokra, amelyek az amerikai kongresszuson adták az első pofont Nixon háborús kormányának. A kongresszus 154 demokrata párti képviselője szavazott arra, hogy vonjanak meg minden pénzügyi támogatást a vietnami háborúval kapcsolatban és csak 75 képviselő szavazott a háború folytatása mellett. A határozat értelmében Nixonnak január 20-ig kell konkrét választ adni a kongresszusnak-a háború befejezésével kapcsolatban. Nixonékra tehát több irányból nehezedik nyomás, és ezek a terhek annyira növekednek, hogy előbbutóbb meghátrálásra kényszerítik őket. Kudarcok a diplomáciában, a vietnami frontokon, az amerikai kongresszusban, az egyre növekvő tiltakozási hullám úgy az egész világon, mint az amerikai belpolitikai életben, mind arra kényszerítik a kardcsörtető imperialista hatalom kormányát, hogy be kell fejeznie a szégyenteljes vietnami háborút, a barbár mészárlást és megvert kutyák módjára kell takarodniok abból a térségből, ahol semmi keresnivalójuk nincs és ahová soha sem voltak hivatalosak. Balia József Kozmetika francia módra Kétségtelen, hogg nemzedékem — a két világháború közötti időszak megtépett, megtizedelt korosztálya — élete eszmélő, nagy kulturális értékekre rácsodálkozó időszakában szinte túlzó tisztelettel tekintett Franciaország jelé és jenmartás nélkül hitle, hogy az a nép, amely Villont, Rousseaut, Cézanne-t adta a világnak valóban az európai kultúra, az emberi humanizmus zászlóhordozója. Kezünk ökölbe szorult, amikor Hitler hordái lerohanták Franciaországot, amikor a náci csizmák az annyira imádott-vágyott Párizs kövezetén dübörögtek és amilyen tiszteletiéi adóztunk a francia ellenállók hősi harcának, ugyanolyan fehér izzástí gyűlölettel ejtettük ki Henry Philippe Pétain francia tábornoknak, a német megszálókkal kollaboráló Vichy állam vezetőjének a nevét. Ki volt Henry Philippe Pétain? 1916-ban a Verdunt védő francia csapatok parancsnoka, majd a francia csapatok főparancsnoka, a Legfelsőbb Haditanács alelnöke, 1939-től 1940-ig pedig Franciaország spanyolországi nagykövete. Már ekkor világos volt, hogy az egykor hős katona gerinctelen törtetővé aljasait, aki a fasizmus elmebeteg, szadista eszntéit rikácsolta a politikai szószékről. 1940-ben kormányt alakított, amely aláírta Franciaország kapitulációját Németország és Olaszország előtt, majd Lavallat együtt megalakította /Dél- és Délkelet-Franciacrszágbanf a fasiszta bábállamot. Franciaország felszabadulása után halálra ítélték, de az ítéletet De Gaulle életfogytiglani börtönre változtatta. A „francia Quisling“ hat évvel később, 1951-ben halt meg a Yeu-szigeten levő börtönben. Nemcsak Franciaországban, hanem az egész világon megdöbbenést keltett, amikor Jacques Isornt párizsi ügyvéd, Pétain volt védője, egykori védence rehabilitációját kérte a különleges bíróságtól. Hangsúlyozzuk, hogy a francia jobboldal nem először akarja megszépíteni saját különleges politikát kozmetikai szalonjában a fasiszta tábornok emlékét, de a francia ellenállók már régen kijelentették, hogy ez „annyit jelentene, mint elítélni az ellenállást és rehabilitálni Hitlertl“ A fasizmust és a fasisztákat nem lehet rehabilitálni, mert az az imperializmus minden eddigi és jelenlegi gazságának, népellenes, haladást fékező agressziójának az igenlését jelentenél Nem lehet rehabilitálni, mert — Fábry Zoltán szerint: — A fasizmus a kultúra veszedelme. Minden kultúra humánjegyeinek tudatos eltaposója". Kiábrándító csalódás számunkra — a francia kultúrát annyira tisztelő és a fasizmust poklát megjárt nemzedék számára, — hogy 1972-ben akad olyan francia állampolgár, aki a Nemzeti Panteonban akar szobrot állítani a francia nép, a francia kultúra és az embert humánum véres kezű árulójának! De azt is tudjuk, hogy ez a szépítést kísérlet, ez a rehabilitációs küzdelem nem a jogot, az emberi igazságot, hanem a francia reakció és a világimperializmus szennyes érdekeit szolgálja. Isorni ügyvéd csak dróton rángatott bábu, akit a jobboldali erők mozgatnak és nem véletlenül kezdeményezték ezt az akciót a helsinki konferenciát megelőző időszakban! Az egykori védő kérelmét egyértelműen visszautasították, de vigyázni kell, mert a fasizmust nem temették el Yeu-sziget börtöntemetőjében! PÉTERFI GYULA A Košíce-i (kassai) Mélyépítő Vállalat dolgozói határidő előtt befejezték az ország határától Veľká Idá ig (Nagyida) terjedő tranzit gázvezetéket. A múlt évben a 80 kilométer gázvezeték építése volt a legfontosabb feladat a Mélyépítő Vállalat dolgozói számára. Ahhoz, hogy ezt a komoly feladatot sikeresen megoldják, több munkát kellett határidő előtt elvégezni. Többek között a Vefké Kapušany-i (Nagykapos) szivattyúállomás építését is. A dolgozók vállalásukat teljesítve október elseje helyett már szeptember 15 én átadták a szivattyúállomást a szerelőknek, akik 15 nappal előbb kezdhették meg munkájukat. A 80 kilométeres szakasz határidő előtt való elkészítése lehetővé teszi, hogy a Szovjetunióban előbb kezdhetik meg a vezeték gázzal való töltését.
