Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-10 / 10. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1973. március 10. Jobb munkára serkentő évzáró gyűlés A Zbrojníky-i (fegyverneki) Egységes Földművesszövetkezetben működő pártszervezet minden erejét a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak tel­jesítésére összpontosítja. E jelszó jegyében tartotta meg évzáró taggyűlését Is. A pártszervezet múltévi tevékenységéről Kiss Gyula elvtárs, elnök tar­tott beszámolót, amit építőjellegű vita követett. Kucharlk Pál elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke a választási prog­ram teljesítését elemezve elmondotta, hogy különösen szép eredmények születtek a faluszépítésében, a község a szocialista munkaversenyben járási méretben — a második kategóriában — első helyre került és 30 ezer ko­rona jutalmat kapott. Az elért eredményekért köszönetét fejezte ki a lakoságnak, de rámutatott arra, hogy vannak még tartalékok, amelyek felhasználásával még szebb eredményeket lehet elérni. Az új feladatokkal kapcsolatban megemlítette, hogy idén be kellene fejezni a kultúrház épí­tését, de emellett még járdákat is kell építeni, és a malom, a régi gép- és traktorállomás, valamint a Vörös-tér környékét parkosítani kell. Fejtegette, hogy a párt vezető szerepét minden munkaszakaszon még jobban érvényesíteni kell, és jó politikai agitációs munkával oda kell hat­ni, hogy a község minden polgára fegyelmezetten teljesítse feladatait. Elsősorban a párt tagjait és tagjelöltjeit kell aktivizálni és el kell mélyí­teni az együttműködést a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjaival. Trnavský László elvtárs, az efsz elnöke felszólalásában a termelés kon­centrációjával foglalkozott. Elmondotta, hogy a zbrojníkyak az egyesülés felé máris megtették az első lépéseket, mert például már a Hontianské Vrbica-i (hontfüzesgyarmati) és a kukuéinovoi (nemesoroszi), valamint a zbrojníkyi efsz-nek közös anyagbevásárlójpa van. De további hasonló lépé­seket tesznek, hogy az egyesítéshez alaposan felkészüljenek. Felhívta a párttagokat, hogy a munkaszakaszokon a párton kívüliek előtt legyenek példamutatók, és jobb munkával az eddiginél jóval szebb eredményeket érjenek el. Igen értékes felszólalása volt Duba János elvtársnak is, aki a káderek nevelése terén mutatkozó problémákkal foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a párt vezető szerepét olymódon is biztosítani kell, hogy megfelelő képes­ségű kádereket kell nevelni és széthelyezni az egyes munkaszakaszokra. Ma már ugyanis kellő politikai és szaktudás nélkül nem lehet sikeresen megoldani a párt Központi Bizottsága novemberi határozataiból eredő fel­adatokat. Pólya Károly elvtárs a párttagok alapvető jogairól és kötelessé­geiről beszélt. Szorgalmazta a pártszervezet fiatalítását. Továbbá azt fej­tegette, hogy a fejlődés szempontjából igen jelentős az, hogy a párttagok a lehető legnagyobb mértékben elsajátítsák a tudományos világnézet alap­elveit. Ugyanezt állította Pastierovič István elvtárs is, aki hangsúlyozta, hogy napjainkban igen fontos a szocialista hazafiasság és a proletár nem­zetköziség elmélyítése is. Az alkotó és élénk vita után Vladimír Ličko elvtárs, a CSKP levicei (lévai) járási bizottságának küldötte zárószavában hangsúlyozta, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a taggyűlések előkészítésére, valamint a munkaidő jobb kihasználására, a termelési költségek csökken­tésére és még több olyan fontos problémáról beszélt, amelyeket az évzáró taggyűlés határozata értelmében meg kell valósítani. Veress Vilmos, Zbrojníky Gyengélkedik a dollár kommentárunk A kapitalista államokban újra pánik tört ki a dollár értékének újabb csök­kenése miatt. A nyugati világ köz­ponti bankja jelhívta a tagállamok figyelmét, hogy nagyon óvatosan bán­janak a dollárral, mert újabb krízis várható. A „lebegésről" máris hírek érkeztek. Több kapitalista államban a dollárt már a néhány héttel ezelőtt megszabott érték alatt vásárolják. Ismeretes, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1972-es külkereskedelme 6,4 milliárd dollár veszteséggel zárult. Nixonék a problémát úgy akarták megoldani, hogy a kapitalisták leg­nagyobb megrökönyödésére 10 száza­lékkal devalválták, leértékelték a dollár árát. Ezzel az „inflációs dol­lárral" igyekeztek pótolni az emlí­tett mérleghiányt. Ugyanis kereske­delmi partnereik igen nagy vesztesé­get szenvedtek, mert ugyanannyi mennyiségű áruért 10 százalékkal ke­vesebb ellenértéket kaptak. A pénz­ügyi szakemberek a veszteségek el­lenére is úgy döntöttek, hogy meg­hozzák a Nixonék által kért áldozatot, hogy a dollár ne betegeskedjen töb­bé. Azonban újabb betegség érte. Is­mét gyengélkedik. Belgiumban egy belga frankkal csökkent a dollár ér­téke, de más országokban is hasonló jelenségek észlelhetők. A mentőakció ismét megindult. A nyugatnémet bank például csak egy nap alatt kétmil­liárd dollárt vásárolt meg és nagy mennyiségben vásárolják Dániában, Franciaországban Hollandiában és Ja­pánban is. llymódon akarják elérni, hogy a dollár értéke ne csökkenjen a devalvált szint alá. Azonban a men­tőakciók ellenére is tovább gyengél­kedik a dollár és régi dicsfénye elhal­ványult, nyugodtan mondhatjuk, hogy végétért. —b— nárizsban, a Kiéber sugárúton a nemzetközi vietnami konferen­cián 12 ország kormányának megbí­zottja aláírta azt az okmányt, amely a feleket arra kötelezi, hogy tartsák be az 1973. január 26-án a háború be­fejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást jóváhagyó ok­mányt. A 12 külügyminiszter olyan 9 pontos okmány alá írta oda nevét, amely világosan kimondja, hogy az előzőleg háborúban álló felek tartóz­társaság, valamint a Dél-Vietnami Ideiglenes Kormány küldöttei konkrét érvekkel bizonyították be, .hogy a bé­kés rendezést az amerikai agresszor hátráltatja. A csapatokat csigalassú­sággal vonja ki Vietnamból és az újabb okmány aláírásáig egyetlen ak­nát sem szedtek fel fiszak-Vietnam ki­kötőiből. A súlyos vádak alatt végülis a háborút szító amerikai imperialista kormány képviselői meghátrálásra kényszerültek. A vietnami nemzetközi lé hír a Kiéber sugárútról kódjának mindenféle incidenstől, és a januári megállapodásnak, valamint a hozzá tartozó jegyzőkönyveknek min­den sorát tartsák be. Olyan új okmány született tehát, amely szentesíti, illetve tovább fejlesz­ti a már előbb megkötött megállapo­­dásokot, egyezményeket, szerződése­ket. Azonban mindjárt felmerül a kérdés, vajon miért volt erre szükség. A világ haladó emberisége felléleg­zett, amikor január végén végre fel­csillant a reménye annak, hogy Viet­namban örökre elhallgatnak a fegy­verek. Azonban az amerikai imperia­listák bíztatására a saigoni bábrend­szer csapatai, a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság szeme láttára sorozatos tá­madásokat intéztek a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány csa­patai ellen, amelyek természetesen az egyezmény értelmében nem voltak hajlandók visszavonulni azokról a te­rületekről, amelyeket mór előzőleg felszabadítottak. Már-már úgy lát­szott, hogy a provokációkból nagyobb­­méretíí katonai akciók lesznek és Washingtonban is tettek olyan célzá­sokat, hogyha elmérgesedik a hely­zet, nem riadnak vissza a bombázá­sok felújításától sem. Azonban a ha­zafiak hősiesen ellenálltak a támadá­soknak és a4 bábkormány csapatai napról-napra hátrányosabb helyzetbe kerültek és végülis kénytelenek vol­tak felhagyni a provokációkkal. Mi­után Vietnamban a baloldali erők javára dőlt el a helyzet, a párizsi nemzetközi vietnami konferencián a reakció már nem tudta elérni célját. Ugyanis az Amerikai Egyesült Alla­­¥Áok minden kisebb-nagyohb okot igyekezett a konferencia sikertelensé­gének érdekében felhasználni. Azon­ban a Vietnami Demokratikus Köz­konferencia összehívására tehát azért került sor, hogy egy nagyobb fórum garantálja a megállapodások betartá­sát. Már az a tény, hogy az okmány betartásáért kezességet vállalt Kana­da. a Kínai Népköztársaság, az Ame­rikai Egyesült Államok, Franciaor­szág, a Dél-Vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya, va­lamint a Magyar Népköztársaság, az Indonéz Köztársaság, a Lengyel Nép­­köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Anglia, a Vietnami Köz­társaság és a Szovjetunió kormánya, azt bizonyítja, hogy nagy horderejű nemzetközi egyezményről van szó. A konferencián résztvett Kurt Waldheim az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára is, ami szintén a konferen­cia komolyságáról tesz tanúságot. Az aláírás óta mind a négy fél ré­széről több nyilatkozat hangzott el. Közös nevezőjük az, hogy bz újabb okmány nagy segítség a megállapodás betartására, mert elfogadta és tudo­másul vette annak konkrétan megha­tározott elveit. Most már csak azon van a sor, hogy az egy agresszor (USA) és a három fél tényleg a békés rendezés útjára lépjen. A legfrissebb hírek szerint az amerikai haditenge­részet egységei megkezdték az aknák felszedését, és meggyorsult a foglyok kicserélése is. A Vietnami Demokra­tikus Köztársaságban hihetetlen gyors ütemben folyik az újjáépítés. A fegy­verek egyelőre hallgatnak, amire a feleket az új okmány kötelezi, azon­ban még nagyon sok politikai küzde­lemre van szükség ahhoz, hogy teljes mértékben érvényesítsék a dél-vietna­mi nép önrendelkezési jogát. Erre csak akkor lesz' teljesen kedvező helyzet, hogyha az agresszor mindeó katonája elvonul az indokínai térség­ből. ' (haj A fiatalok megsegítése A napokban lépett életbe a fiatal házaspárok megsegítéséről szóló tör­vény, amely lényegében elősegíti a népszaporulat növekedését is. mert a fiataloknak Induláskor nem kell komolyabb nehézségekkel küzdeniük. A fiatal házasok 30 ezer korona kölcsönt kaphatnak lakásépítésre vagy vásárlásra 1 százalékos kamattal, bútor és lakberendezési tárgyak vásárlá­sára pedig 2,5 százalékos kamattal. A kölcsön 10 éven belül havi 260—280 koronás részletekkel törleszthetö, de ez az időszak minden gyermek meg­születésével további egy évvel hosszabbodik meg. Az első gyerekre a köl­csönből 2000, a másodikra 4000, a harmadikra és a tőbíekre szintén 4000 koronát írnak le fejenként a kölcsönből. Ilyen előnyös kölcsönben nem részesülhetnek a 30 évnél idősebb házas­párok, valamint azok, akik már bárom évnél hosszabb ideje élnek együtt és akiknek a havi tiszta jövedelme meghaladja áz 5000 koronát. ess3-ra ARCCAL A TÖMEGEK FELÉ... Lezajlottak a Győzelmes Február ünnepségei, amelyek felidézték ben­nünk azokat a történelmi napokat, amelyeken a munkásosztály a pa­rasztság segítségével, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével átvet­te a hatalmat, űrök tanulságul ma­radt ránk, hogy az eddiginél még na­gyobb sikereket csak úgy érhetünk el, ha Február hagyatékához híven még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a tömegekkel. Ezt bizonyította többek között a Szlovákiai Újságíró Szövet­ség bővített ülésének főbeszámolója is, amely értékelte a dolgozók mun­kakezdeményezéséről szőlő pályáza­tokat. A bizottság azokat a cikkeket értékelte a legjobban, amelyekhez az adatokat közvetlen a munkahelyeken, a dolgozókkal való beszélgetés köz­ben vették fel és amelyek visszatük­rözték a dolgozók konkrét alkotómun­káját. A bővített ülés kiváltott ben­nem néhány gondolatot, újságírásunk­ban előforduló hiányosságokkal kap­csolatban, amelyért minden tollfor­gató felelős. Élénken emlékszem még rá, hogy amikor 1968 nyarán lélekszakadva rohantam Bratislava utcáján és majd­nem fellöktem az egyik kollégámat így kiáltott rám: „Hova rohansz?“ „Virten megkezdték az aratást. Minél előbb meg akarom írni lapunkba“. Fölényesen leintett: „Ugyan, ugyan, mit rohansz, nálad nélkül is learat­nak. Mi közöd neked ehhez?“ Hosz­­szúra nyúlt képpel, meglepődve vála­szoltam neki: „De hisz én mezőgazdasági újság­író vagyok, és ott a helyem, ahol az alkotó, termelőmunka folyik.“ Ezzel a példával is bizonyítani aka­rom, hogy egyes újságírók, de álta­lában a tollforgatúk gárdájának egy része elszakadt a dolgozó néptől. Ideje már kritikusabban értékelni munkánkat. Az utóbbi időben ugyanis gyakran járunk az üzemek irodáiba, és néhány vezetőtől felvesszük az „anyagot“, viszont azokkal, akik a termelőmunkát végzik, ritkát) talál­kozunk. Megírjuk, hogy az illető me­zőgazdasági vagy más üzem hány százezer korona értékű kötelezettsé­get vállalt, de arról egy szó sem esik a cikkben, hogy ezt az értéket kik, és milyen módon hozzák létre. Így az egyébként nemes mozgalom formális­sá válik, az adathalmazok tengerében elveszik az alkotómunka. Nagy hiba az is, hogy szép kezdeményezésekről adunk hírt a sajtóban, de nagyon rit­kán térünk vissza a helyszínre abból a célból, hogy megkérdezzük, hogy az adott szót milyen mértékben követte a tett, milyen problémákkal küzde­nek, ki hogyan teljesítette feladatát, adott szavát. Pedig a kötelezettség­vállalásoknak épp az a célja, hogy az átlagos eredményeknél jobbak szü­lessenek a dolgozók alkotó kezdemé­nyezése során, mégpedig új munka­módszerek, újítások gyakorlati alkal­mazásával. Mostanában több mező­­gazdasági üzemben végeztem felmé­rést, és megrökönyödve tapasztaltam, hogy a versenyző kollektívák tagjai egyáltalán nem tudnak arról, hogy mit vállaltak, és munkahelyükön mit kell tenniük teljesítés érdekében. Gyakran mondogatják, kérdezzem meg a vezetőség valamelyik tagját, majd az bediktálja az adatokat, és az elért eredményeket. Hihetetlenül hangzik, de a legtöbb fejő még a napi tejhozamot sem tartja nyilván, nem is beszélve arról, hogy a napi súlygyarapodásról csak az irodákban szerezhet a tollforgató pontos adato­kat. Ha pedig ez így van, akkor a dolgozó nem tadja, hogy naponta min kell javítania a termelési eredmények fokozása céljából. Bár az utóbbi időszakban egyre több cikk jelenik meg a dolgozókról, ez még mindig kevés és főleg csak fe­hér hollóként jelennek meg olym cikkek, amelyek a pozitív hősökről szólnak. Igaz, a múltban néhány él­munkást nagyon „kilakkoztunk“, csak a szép oldalukat mutattuk be, tehát sematikus képet festettünk róluk. Azonban tudomásul kell vennünk, hogy a szocialista munkának igenis, vannak hősei, akiket hibáikkal együtt ki kell emelnünk az átlag emberek soraiból, hogy példának állítsuk őket az új generáció élé. Nagyon sok olyan kiváló dolgozónk van, aki nem min­dig az anyagi ösztönöktől hajtva tesz többet a társadalomért és a dolgozók nagy tömegeit serkenti jobb terme­lési eredmények elérésére. Újságírásunk egyik rákfenéje, hogy kényelmességből keveset bírálunk, a cikkek túlnyumó többsége csak fény­képezés, helyzetleírás. Az elemzések alapján nem mutatjuk meg a problé­mákból kivezető utat, pedig az újság­írás egyik fő feladata, hogy a felmé­rések nyomán megmutassa a jobb eredményekhez vezető módszereket, rámutasson az új munkaformák beve­zetésének lehetőségeire. Valahogy megrekedtünk. Megelégszünk azzal a szinttel, ami egyes időszakokban talán megfelelt. Pedig tudomásul kell ven­ni, hogy ami elég volt a múltban, a fejlődés következtében nem lehet elég ma. Az újságírás fogyatékosságairól épp a februári ünnepségek sorozataiban tárgyaltunk és a további eredményes munka érdekében a szó szoros értel­mében magunkévá keli tennünk a Gottwaldi jelszót: „Arccal a tömegek felél“ _j_ Az arab népeknek joguk van saját sorsukról dönteni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának meghívására hazánkban tárgyalt a Jemeni Népi Demokratikus Köztársa­ság kormányküldöttsége. A csehszlo­vák kormány képviselőivel a kölcsö­nös egyetértés légkörében több ^tár­gyalásra került sor. Mindkét küldött­ség vezetője megállapította, hogy ígé­retesen fejlődnek a két ország kap­csolatai. Támogatásukról biztosították az arab nép bátor harcát az Arab fél­sziget és az Arab-öböl térségében, az I idegen katonai támaszpontok ellen, a kőolaj-monopóliumok és reakciós erők ellen vívott küzdelmében, vala­mint a függetlenség megszervezésében és a szociális haladás elérésére való törvényes jogát. Hangsúlyozták, hogy a térség népeinek elvitathatatlan jo­gai vannak arra, hogy saját sorsukról idegen beavatkozás nélkül döntsenek. A felek elítélték Izraelt, amely az Imperializmus és világcionizmus köz­vetlen támogatásával makacsul meg­vonja és nem tartja tiszteletben az arab—palesztin nép törvényes jogait, fokozza az arab országok elleni ag­resszióját és újabb gaztettekkel kiélezi a helyzetet Közel-Keleten és ugyanak­kor veszélyezteti a világbékét és biz­tonságot is. ~k Elére tőr a baloldal Franciaország­ban. Az előzetes adatok szerint Fran­ciaországban a baloldali egységfront­hoz tartozó pártok jóval több szava­zatot kaptak, mint az előző választá­sokon. Lehetséges, hogy a második választási fordulón még nagyobb győ­zelmet érnek el. A kormány-koalíció pártjai viszont érzékeny vesztesége­ket szenvedtek. Olyan jóslások is el­hangzottak, hogy a választások után létrejöhet egy baloldali koalícióból álló kormány. Azonban a francia vá­lasztási törvények szerint az elnök­nek jogában áll megvétózni az új kormány létrehozását, hogyha az „túl baloldali“. Tehát a jobboldalnak ked­vező választási törvény következtében még nem biztos, hogy a nép akaratát szentesítik az új kormány összeállítá­sában. ★ Chiliében elszámította magát a jobboldal. Chiliébeni ugyanazon a na­pon’voltak a, választások, mint Fran­ciaországban. A jobboldal mindenáron meg akarta szerezni a szavazatok kétharmadát, hogy így megbuktassa a népi Egység kormányát. Azonban a választó polgároknak mindössze 53 százaléka szavazott a jobboldalra. A népi egységbe tömörült pártok viszont megkapták a szavazatok 44 százalé­kát, ami azt jelenti, hogy Salvador AUende kormánya továbbra is ural­mon maradhat.. Ugyanis ez a kormány eddig Is kisebbségben volt a nemzet­­gyűlésben, és amint már említettük kétharmados többségre lenne szükség arra, hogy a jobboldali pártok képvi­selői megdöntsék. ★ A csehszlovák—osztrák kapcsolatok továbbfejlesztéséről. Csehszlovákia és Ausztria külügyminisztere tárgyaláso­kat folytatott a csehszlovák—osztrák kapcsolatok továbbfejlesztésének le­hetőségéről. Megvitatták a csehszlo­vák-osztrák közös államhatárokról szóló egyezmény megfogalmazását és a Csehsszlovák Szocialista Köztársa­ság, valamint az Osztrák Köztársaság közti, a csehszlovák—osztrák határon történő esetek kivizsgálási eljárásá­ról szóló szerződés előkészítését. A, miniszterek ezenkívül megvitatták a vagyonjogi nyílt kérdéseket, s meg­egyeztek abban, hogy kívánatos len­ne, ha a kormányküldöttségek belát­ható időn belül további konkrét ta­nácskozásokat folytatnának e kérdé­sekről. Tizenöt nappal határidő előtt A lelesi szövetkezetben Bajusz Ist­ván elvtárs, az efsz gépesitője tájé­koztatott a tavaszi munkákra való felkészülésről. A traktorok és talaj­­megműveiő gépek javítását már feb­ruár 10-én befejezték. Egyelőre elég pótalkatrésszel rendelkeznek. A javí­tási munkákból különösen kivette ré­szét Kázsmér József, Papp Pál, Jozef Spaőil elvtárs, de a többiek is jeles­kedtek. A 22 kerekes és 5 lánctalpas traktor indulásra készen várja a ta­vaszi munkák megkezdését. A javító­műhely dolgozói a Győzelmes Február 25. évfordulójának tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat tehát 15 nappal előbb teljesítették. —I-

Next

/
Thumbnails
Contents