Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-24 / 8. szám
[KÜLf ÖJÜDJL A BULGÁRIÁI HALTENYÉSZTÉS FEJLŐDÉSI IRÄNYA az Állami SZEKTORBAN Az egy évtizeddel ezelőtt szervezett 5 állami tógazdaság, részben a Duna mentén, részben a víztárolók mellett fekszik. A halhásterme- | lés átlaga hektáronként 20 í mázsa, s ezt 3,22 kg takar- j mány felhasználásával érték el, 1 kg halra számítva. Az íjalacsony halhozam oka a < tavak helytelen kezelése, a ; szemcsézett takarmányok í hiánya. A természetes takar- ^ mány iobb kihasználása cél- £ jából jobban kellene elsza- ; porítani az amur és a tol- ^ sztolobik (pontyféleség) halfajtákat, írja Petrov P. bul- 'I gár szakember. Nem kielé- j gítő a víztárolók hasznosl-1 tása haltenyésztésre. A fo- ; gás hektáronként 40—500 kg. A víztárolókban igen el- j szaporodtak a ragadozó ha- 'fy lak és a kihelyezett ponty- p ivadék nagy része a raga- í dozó halak zsákmányává vá- í lik. A szerző megállapítja, £ hogy korszerű tenyésztési és ' takarmányozási eljárások í bevezetésével a hozam je- í lentősen növelhető. (Plan. Sztop. Szófija) —sz— ellenAllőbb A FOLYAMI RAKHAL Közismert, hogy az európai vizekben őshonos folyami- és kecskerák állományt időről-időre megtizedeli a | rákpestis (Aphanomyces as- p tacl), mely nem más, mint p égy vízben élő gomba. Volt p rá példa, hogy a járvány í nagy kiterjedésű vizekből £ kiirtotta ezeket a rákokat. p 1890-ben Max Borne Észak- ž f Amerikából tógazdaságába ^ betelepítette a kamberrákot p fCambarus affinis), mely ^ nagyságra és külsőre na- ^ gyón hasonlít a folyami rá-p kunkra. A kamber-rákra az ^ is jellemző, hogy tartósan dacolni képes a vízszennye- ^ zéssel, amit az is igazol, ^ hogy életfeltételeit megta- £ láljá az Odera, az Elba és á íj Rajna folyókban is. Azt is 2 előnyére kell írni, hogy két- £ szer olyan szapora mint pí. í a folyami- vagy kecskerák, 2 így állományuk gyorsabban £ kialakul. Gyula bátyám vas- és fémesztergályos volt, kinek felelősségtelfes munkáján kívül legnagyobb passziót a halászat jelentette, amelyet kora tavasztól késő őszig szenvedélyesen űzött. Nem egyszer mondogatta, amikor sikerült kicsábítania engem is, hogy Laci... halászni kell mert hetenként legalább háromszor néhány órát a víz mellett a természetben kell töltöltenünk. Majd nyomatékoson hangsúlyozta, halászni kell a friss levegőn, mert ezzel tartozunk egészségünknek! Februárban az első melegebb télvégi napsütéses időben Gyula bátyám már szedegette az olvadozó lucskos hó alól a hóvirágot és ezzel kedveskedett ismerőseinek. A MÖLÖN Másnap hármasban mentünk, de már nem ladikkal, hanem gyalog. Utunk célja most nem a sziget, hanem a Dunában a parttól befelé vagy 80—100 méterre fekvő vasbetonból készült móló, amely felülről egy nagyobbfajta hajó fedélzetéhez hasonlít. Köröskörül vaskorlát, akárcsak a hajókon. Ez a móló a hajóval érkező nyersolaj szívatiyúzására szolgál. Ugyancsak ezen az úton szívatják vissza az üres hajókba a feldolgozott ásványolaj különböző termékeit, a benzint, a naftát, a petróleumot stb. Erre a mólóra volt halászati engedélye Gyula bátyámnak, amit alaposan ki is használt, ott egy vascsövekből öszkot nem számolva azzal, hogy valami nekünk, tanulatlan halászinasoknak is a hálónkba kerüljön. De a sors másképpen határozott. Amint már ki tudja hányadszor húztuk fel a Duna vizéből a hálót, látjuk ám, hogy annak fenekén egy óriási süllő hánykolódik. Lehetett vagy tíz kilós. Persze megállítottuk az emelőt, nehogy ez a mafla nagy süllő esetleg bajt okozzon és elmeneküljön. Aztán jeleztünk Gyula bátyánknak hogy gyorsan jöjjön, mert nagy süllő van a hálóban. Ö ezt eleinte nem hitte, de amikor unszolásunkra mégis odajött és meglátta a halat, Napóleonként rendelkezett: Húzzad tovább felfelé. Te meg ne bámulj, tartsd alá a Októberben meg kedvenc szórakozása volt a sziget mentén az esti ladikázás. Alkonyaikor, amely ez időtájt már hamar beköszönt, szeretett nesztelenül suhanni ladikjával , a szigeti Duna-ág sötét bokros partjai mellett. Ilyenkor nem eveztünk és csak ő a ladik tulajdonosa és parancsnoka kormányozott csendesen, rövid kormányevezőjével. Így suhantunk többszáz métert is és élveztük a csöndet és a sötétben lombjaival bókolgató parti bokrok mögötti titkokat. Gyula bátyám mosolyogva fülembe suttogott. Laci... figyeljen mi fog most történni! Ezzel a kezében lévő rövid kormánylapáttal nagyot csapott ladikunk oldalára. GYULA BÁCSI ÉS A NAGY SÜLLŐ Ekkor, mintha a pokol szabadult volna el. A sziget hatalmas fáin és titokzatos bokrain alvó sokezek varjú felriadt álmából és hangos vijjogó károgással, rikácsolással körözött körülöttünk. Annyi keringett belőlük, hogy félő volt, még a szemünket is kicsípik. Szárnyaik közel suhogtak és szinte súrolták az arcunkat. Úgy tűnt ez az egész, mint a János vitéz-beli igazi boszorkánysziget. Varjú volt itt elég, csak már a boszorkányok hiányoztak. Eltelt talán fél óra is, amíg a fekete madársereg megnyugodott és a bokrokra, fákra újból visszahelyezkedett. Aztán minden lecsendesedett, de nem teljesen, mert minden igazi halász tudja, hogy a nagy csendnek is van hangja. szeállított kézzel hajtható emelő, amellyel az emeltyűhálót működtette. Ennek kezelését, — mivel nem igen bízott benne, — legtöbbször reánk bízta. Ugyanakkor egy kisebb emeltyűhálóval járta körül a móló fedélzetét és szaporán engedte azt a Duna vadul hömpölygő hűvös vizébe, majd gyorsan emelgette ki. Fogott is már ilymódon 5—6 darab csinos pontyocskát, amelyekkel láthatólag meg is volt elégedve. Mi is tekergettük Csonka Kis Karcsival a gráninyeles szákot. ö maga meg mindenre elkészülve, türelmesen várt. Idegei kötélből voltak. A nagy elővigyázatosság miatt halunknak nem volt alkalma menekülésre és percek alatt a móló betonfán dühöngött, lusta vagdalózással. Ismeretes, ha a süllő ráeszmél kilátástalan fogságba kerülésére, úgy megtörténik, hogy megüti a szél. Szemethy Gyula vezérünk persze kiadta a parancsot. Ma a halászatot befejezzük és hazamegyünk az első vonattal. Komáromba érve Gyula bátyám a tekintélyes hallal felpakolva megjelent régi számottevő halászbarátainál és mindenütt bemutatta a kapitális süllőt. Persze mindenütt hatalmas sikert aratott. A halacska ugyanis tíz és fél kilós volt. Mi pedig mindketten kaptunk egy-egy kilós pontyot azokból, amelyet ő fogott a kis kézi emeltyűvel, a móló vasbeton lábai mellett. Ha van szerencse és fogunk, akkor a sporthorgász ’ erkölcs úgy kívánja, hogy mindegyikünk kapjon belőle legalább egy-egy darabot, mint ahogy azt akkor mi kívülállók is megkaptuk. Mivel akkor éppen húshiány volt, kétszeresen értékeltük a finom halpecsenyének valót. Táplizás a Dunán Holczer László, I'omárno (Komárom) 2. SZÁM A SZABAD FÖLDMŰVES MELLÉKLETE /V fejlett szocialista vadászat megköveteli a vad helyes területi széthelyezését, ami lényegében legfőbb feltétele az egyes fajok állományszáma, erőnléte, egészsége és trófeaminősége fenntartásának. A vadállomány széthelyezését ezért céltudatosan, körültekintően kell végezni, miközben figyelembe kell venni a természetadta feltételeket, továbbá a mezőgazdaság valamint az erdőgazdaság érdekeit. Nyilvánvaló, hogy a vadállomány számának szabályozását, életkörülményeinek javítását és a vadászat ökonómiai hatékonyságát csupán nagyobb egységekben, vadász-körzetekben végezhetjük. Ebből az elgondolásból kiindulva kerültek 1980-ban kidolgozásra a tenyésztési körzetek, mégpedig a vad fő fajai, úgymint a szarvas, az őz és a közös vadász-körzetek apróvadjai részére. Jóváhagyva csupán a szarvastenyésztési körzetek voltak. Az ökológiai feltételek minőségi fokát a vadgazdálkodás számára a minőségi osztály (bonitás) határozza meg. Ez az emberi tevékenység hatására változó egység — a természeti adottságok saját érdekeinek való alávetésével — amely rendszerint a vad kárára van. Ez a változás új vadászkörzetek kialakítását követelte meg. A SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, az érdekelt szervezetekkel együttműködésben, szem előtt tartva a fejlődés követelményeit vadász-körzeteket alakított ki a következő tagolásban: önálló vadászkörzetek, vadász alkörzetek és vadtartózkodási helyek (lokalitások). Az önálló vadászkörzetek 30 000-től 140 ezer hektárig terjedő nagyságrendű egységek. Ezek határai megegyeznek az egyes vadfajok természetes ökológiai körzeteinek határával. A vadász alkörzetek kisebb egységek (számuk 2—4 vadász-körzetenként), amelyek a vadgazdálkodás jobb szervezési lehetőségeinek érdekében kerültek kialakításra. A vadász-körzetek létrehozásával nem változnak határvonaluk szempontjából a vadász-területek (revírek), a vadaskertek, a fácánosok, a védett vadász-körzetek, a természeti rezervátumok és a nemzeti parkok. Az önálló vadászkörzetek vadgazdálkodásának irányítását a kerületi nemzeti bizottságok végzik majd, szoros együttműködésben ' a tanácsadó testülettel valamint a járási nemzeti bizottságokkal. A szarvasállomány részére 55 önálló vadász-körzet alakult 2 millió 113 ezer hektárnyi területen, az őzállomány részére 36 körzet 1 millió 415 ezer hektárnyi területen, az apróvad részére pedig (nyúl, fácán és fogoly) 37 körzet 1 millió 220 ezer hektárnyi területen. Az önálló vadász-körzetek határvonalának meghatározása a SZSZK MÉM közlönyében, valamint külön kiadványban kerül a nyilvánosság elé. A vadásztársaságok, de a vadászterületek tulajdonosai (haszonélvezői) is tartanak az önálló vadász-területek megvalósításától, főként ami a vadállomány számának csökkentését jelenti. Ennek margójára meg kell jegyeznünk, hogy a kérdéses körzetek kialakításával kapcsolatosan a távlati vadállomány-számokat közöljük. E szerint irányítjuk majd a beruházási tevékenységet, a tenyésztési célkitűzéseket stb. Az állományszám változását fokozatosan hajtjuk végre. Ezért a 1973. FEBRUAR 24. A TARTALOMBÓL в Látóhatár 0 Megalakul a Magyar Vizslát Tenyésztők Klubja О A vadászerkölcsről Ф Ne menjen veszendőbe a vadbőr О Vadásznaptár — Március © Három sikeres év eredménye © A rabsic 0 Közös erővel A A vízszennyezés hatása a halászatra A Ez is megtörténhet A Halász meg a róka A Ojdonságok egy horgászszakiizletben A Külföldi vizeken A Szemethy Gyula és a nagy süllő tároz meg. A mezei vadász-területek minőségi osztályba sorolására az egyes kataszteri területek növénytermesztési állagegység csoportjai szerint 1 A vad tenyésztési körzeteinek jelentősége Az tn részem. vadászoknak nem kell attól tartaniuk, hogy már két-három év múlva nem lesz a Kárpátokban szarvas, vagy a Csallóközben őz stb. A tenyésztés valamint a kilövés tervének, valamint a vad területi elosztásának megvalósítására a SZSZK MÉM által ez év első negyedévében kiadásra kerülő irányelvei szerint kerül sor. Az önálló vadász-körzetek kialakításával szorosan összefügg az egyes vadász-területek (revírek) minőségi osztályba való sorolása. Ez alapfeltétele a szabvány állományszám helyes megállapításának és a vad céltudatos fejlődésének. A vadász-területek jelenlegi besorolása nem felel meg ezek vadeltartó képességének. Ezzel megbomlik az állományszám és a természetes feltételek közötti biológiai egyensúly, ami kihatással van a trófea minőségére, a vad egészségi állapotára valamint természetesen az erdei és a mezőgazdasági kultúrákon ejtett vadkárokra is. Az erdei vadász-területek minőségi osztályba történő sorolása, az új kritériumok alapján az erdőtipusok szerint történik, amelyeket az erdei biogeocenózisok egyetemes értékelése hakerül sor. Az erre vonatkozó adatok minden járási mezőgazdasági igazgatóságon rendelkezésre állnak. Az új kritériumok szerint a csülkös- valamint az apróvad részére is öt minőségi osztályt létesítettünk. A szabvány szerinti állományszám az egyes osztályok között (I.—V.) a következő: 1000 hektárnyi területen 5—35 szarvas, 24—37 dámvad, 15—45 muflon, 20—100 őz és 3—12 vaddisznó; továbbá 1Q0 hektárnyi vadászterületen 5—24 nyúl, 5—46 fácán és 10— 70 fogoly. Ezen irányelvek szerint készül majd a vadetetés terve és ugyancsak eszerint számítják ki a vadászterületek használatáért járó bért. A vad körzetesítése és a vadászterületek osztálybasorolása összhangban áll a vadállomány cél-arányszámával, mint ahogyan az nyilvánvalóvá válik a vadászat-fejlesztési koncepcióból. VOLČEK LEONARD, A SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának vadászati és halászati előadója
