Szabad Földműves, 1973. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-17 / 7. szám

1973. febrnár 17. Amiről a bizonyítványosztás után beszélni kell... E téma évente kétszer kerül elé, amiről most írok: Január végén és Júniusban. Az Iskolaügyi Minisztérium rendeletének értelmében ugyanis ilyenkor van az alap- és középfokú Iskolákban a bizonyítványosztás. Ez a művelet azután sok család nyugal­mát felkavarja. Kitalált, vélt, vagy esetleg Jogos sérelmek kerülnek terí­tékre. A gyakorlat legtöbb esetben azt igazolja, hogy általában majdnem mindig azok a szülők az elégedetle­nek, akik a szülői értekezleteken a fehér holló szerepét töltik be, és az évek során szinte semmi segítséget sem nyújtanak gyermekeiknek. Sok szülő a „kitüntetés“ bűvöletében él. Ha véletlenül a gyereke nem teljesí­tette ezt, úgy haragja a pedagógusok ellen irányul legtöbbször, ott keresi a hibát. De valljuk be ószintén; igen kevés az olyan szülő, aki nyiltan el­ismeri gyerekének az esetleges gyen­gébb képességeit is. Számos szülő szinte űzi, hajtja gye­rekét a gépies, terméketlen tanulásra, valamint az ezzel járó túlterheltség veszélyét semmibe véve serkenti újabb erőkifejtésre fiát, vagy lányát, hogy az áhított jelesrendűséget kicsi­karja. És amikor ez nem sikerül, ak­kor jön az indoklás áradata, amely többször helytelen, mint helyes. Nem elég csak az, ha a tanuló mindent félretéve — barátok nélkül, kiszakad­va a közösségből — szülei biztatásá­ra, erélyére éri el a jó osztályzatot. Az ilyen gyerek könnyen kiég, nem érdekli öt a közösség élete,, az önálló gondolkodó és kezdeményező képes­ségét elveszti és már előre ki van zárva, hogy a közösségben előforduló hibák ellen bátran fellépő ember vál­jék belőle. A közeljövőben az osztályozási, mi­nősítési rendszer lényegesen megvál­tozik. Mert az a gyerek, aki az úttörő kortól kezdve, végig a SZISZ-en kö­zösségi munkát vállal, bizonyára ke­vesebb ideig ülhet könyvei fölött, mint a mindentől félrehúzódó társai. Ezért a jövőben nemcsak a teleletet, a tárgyi tudást, a szorgalmat veszik alapul, hanem a tanuló egész szemé­lyiségét: az aktivitását, kezdeménye­zőképességét, érdeklődését, az össze­függések keresését és megértését, a közösségi magatartását, az ügyességét stb. Jőnéhány szülő mindmáig nem tuda­tosítja, hogy gyermekei boldogságát nem a jeles bizonyítvány, hanem a tu­dás alapozza meg, valamint az, hogy ezt a tudást miként képes a társada­lom javára hasznosítani, alkalmazni és gyarapítani. Az iskolás gyereket számos család­ban napról-napra ez a kérdés fogad­ja: „Feleltél ma?“, hányast kaptál?“. Aztán aszerint, hogy mi a válasz, megdicsérik, vagy korholják, szidal­mazzák; s nem egy esetben a tanítót is, mert rossz jegyet adott. Ha a gyermek ismerőssel, vagy ro­konnal találkozik, az első kérdés is­mét csak az: „No, hányas tanuló vagy?“ Azonban az, hogy tagja-e a pionír-szervezetnek, vagy a SZISZ-nek, s ott mit csinál, az legtöbbször sem a szülőt, sem rokont, sem ismerőst nem érdekli. Többször tanúja voltam az olyan jelenetnek, amikor az illetékes helyen a feldühödött apa lobogtatta a lánya „jó“ bizonyítványát és magából kikel­ve hangoskodott, hogy egy „ilyen“ tanulót, mint az övé, nem veszik fel tanítónőnek — csak éppen azt felej­tette el megmondani, hogy a kedves lánya életében semmilyen szervezet­nek tagja nem volt, de azért a szülő szerint „kiváló“ tanító lenne belőle, mert állítólag szereti a gyerekeket. A féléves osztályzás megtörtént, s mint ez általában lenni szokott, volt sírás, nevetés, szomorúság és öröm. A második félévben egy újabb neki­rugaszkodás következik, mind a ta­nuló, mind a szülő és a pedagógus részéről. És itt nem árt megemlíteni azt a tételt, hogy az iskolának nem jóllakatni kell, hanem a tudás iránti éhséget kell fokozni. Ennek az eléréséhez azonban egye­dül sem a tanító, sem a tanuló, sem a. szülő nem képes, Csakis közöst ösz­­szefogással valósítható meg. amihez kitartó, türelmes és lelkiismeretes munka Szükséges — minden oldalról. MOLNÁR FERENC Izgalmas vetélkedő A Dunajská Streda-i (dunaszerdahe­­lyi) járás alapfokú kilencéves iskolái­ban javában folyik a Szovjetunió meg­alakulásának 50. évfordulója tisztele­tére rendezett „Ahol a ma már a múlté“ című vetélkedő. Hét témakör­ben mérik össze tudásukat a tanulók. Mi a véleményem e nemes versen­géssel kapcsolatban? Rendkívül hasz­nosnak tartom. Jó ötlet! Így a tanulók játszva, szórakozva gyarapítják a ha­talmas Szovjetunióval és a szocialista országokkal kapcsolatos ismereteiket. ürömmel versenyeznek a tanulók. Erről módom volt meggyőződni a Hro­­boüovi (alistáli) Alapfokú Kilencéves Iskolában lezajlott vetélkedőn. Négy-A tigris és a bolha — Auong! — üvöltött a tigris teli tüdőből. — Ki az, aki ellenem tenni merészel? Egy pisszenés nem sok, annyi sem hallatszott. Néma lett az őserdő. A madarak lebegtek a levegőben, ne­hogy szárnycsapásaik zavarják a tig­rist s a máskor olyan nagyszájú maj­mok is elhallgattak, s dermedten fi­gyeltek a fákon. — Auong! — üvöltött a tigris és farkával a füvet ostorozta. — Van-e erősebb mint én? Akad-e, aki nem fél tőlem? — Akad! — válaszolt egy vékony hangocska Olyan vékony volt ez a hang, akár a cérnaszál. Pici bolha ugrott a Tigris fülére és lóízűen belé­harapott. — Auong! — üvöltött fel fájdalmá­ban a tigris. Kapkodott mancsával a füléhez. De minden hiába. A tigris mancsa túl nagy volt ahhoz, hogy ilyen piciny állatot szétmorzsoljon!-J. K. tagú zsűri előtt nyolc raj versenyzett, színvonalasan, izgalmasan a csapat­­verseny megnyeréséért. Végül a zsűri két rajt részesített első díjban. A csa­patverseny így alakult: I. hely: Turista raj és a Kossuth-raj. H. hely: Lenin-raj és Kosevoj-raj. Egyéni verseny győztese László Éva lett (8. oszt. tan.), aki valameny­­nyi kérdésre jól válaszolt. A második helyezett Bartalos Erzsébet, s a harmadik helyre Csizmadia Lí­via került. A győztesek oklevelet és értékes könyveket kaptak jutalmul. A színvonalas, izgalmas pionírvetél­kedő megrendezéséért Angyal Ka­talin pionírvezető érdemel dicséretet, mert alaposan felkészítette a verseny­ző tanulókat. LÁSZLÓ ÁRPÁD, Dun. Streda (Dunaszerdahely) Egyszer volt, hol nem volt, heted­hétországon is túl, még az üveghegye­ken is túl, ahol a kurtafarkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani. Egyszerre csak el­kiáltja magát a fiú: — Nézze apámuram, nézze, egy kulcsot találtam. — Az ám, egy kulcs — mondja a szegény ember. — Ejnye, de jó volna, CSALI MESE ha egy ládát is találnál hozzáI Na, ez annyiban maradt. Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak. Megint elkiáltja magát a fiú: — Nézze édesapám, megtaláltam a ládát is! Próbálják a kulcsot, hát jól belé­­talál a zárba. Kinyitják a ládát, fel­emelik a fedelét, nézik, mi van ben­ne, hát abban bizony nem volt egyéb, csak egy kurtafarkú egerecske. Ha az egérnek hosszú farka lett volna, az én mesém is továbbtartott volna. —J. K. SZABAD FÖLDMŰVES. Az áldozat — Egyedül nevelem a lányo­mat. Fiatal voltam, amikor el­ment a férjem és nem akart többé tudni rólunk. Az egész életemet a gyerekre áldoztam. Nem mentem férjhez, pedig megtehettem volna, siettem ha­za a munkából, minden időmet vele töltöttem, és most — tizen­öt évesen — el akar költözni otthonról, mert én „elnyomom“, „akadályozom az önállóság­ban“ — panaszolja egy édes­anya, és a beszélgetésben több­ször visszatér ez a fordulat: mindent föláldoztam érte... és ez a hála ... — Alighanem Itt a hiba. Hiba volt a gyerekért mindent föláldozni, hiszen a gyereknek nem áldozatokra, hanem boldog, kiegyensúlyozott szülőkre van szüksége, de leg­alábbis olyanokra, akik harmo­nikus légkört teremtenek a ne­veléshez. Még nagyobb hiba az áldozatért hálát várni. Aki há­lával tartozik, az adósságot tör­leszt, márpedig az efféle adós­ságtól minden egészséges em­ber irtózik. így történhetett, hogy a tizenöt éves kislány igyekszik az adósságból kike? veredni. —Gy— Holdvilágos teli esten... Csini-cini, kicsi cinke, Kérő hangod hallgatom, Morzsát hintve sarkig tárom, Jégvirágos ablakom!... Holdvilágos téli estén, Virrasztgatok egyedül, Szélmuzsikus ablakomon, Altatódalt hegedül... Hajnaltájban az ég alján, Sötét felhő tornyosul, Kis gyerekek örömére, Kristálytiszta pihe hull! PÉLI FAZEKAS ROZÁLIA Csak ügyesen! Bűvészszámoknál gyakran gyönyör­ködhetünk olyan trükkökben, amikor a bűvész egy hosszú zsinórra csomó­kat kötöz és azokat ide-oda tologatja, eltünteti stb. Ennek a trükkje a spe­ciális csomó. Olyan csomót kell kötni, amely egy húzásra kibomlik. A mellé­kelt rajzon mutatjuk be, hogyan kell kötni, a tologatás, eltüntetés a bűvész dolga. Csak ügyesen! A KÉPZELT BETEG A mai szóhasználatban hipochond­­rián azt a lelkiállapotot értjük, amely­ben a beteg a legjelentékenyebb ér­zeteknek is túlzott fontosságot tulaj­donít, betegesen képzelődik, állan­dóan az egészségét, életét félti, holott ennek semmi alapja sincsen. A hipochondria igen elterjedt civi­lizációs „betegség“, s napjankban az orvosi rendelők betegeinek nagy szá­zaléka ilyen „betegségben“ szenved. Minden emberrel megeshet az élet­ben, hogy hipochondriás képzetei ke­letkeznek. A betegségtől való félelem még természetes reakciónak tekint­hető, de ha alaptalanul túlzásba visz­­szük, ha a beteges gondolat hatalmá­ba keríti az embert, az már minden­képpen beteges jelenség. Köztudomású, hogy az orvostanhall­gatók, orvosok körében igen sok a képzelt beteg, s ez talán érthető is, de manapság egyre gyakoribb jelen­ség ez a „laikusok“ körében is, akik túl sokat forgatnak népszerű orvos­­tudománnyal foglalkozó könyvet a kezükben. Gyakran válhat képzelt be­teggé az az egyén, akinek az orvosa felelőtlen, meggondolatlan kijelentést tett, vagy ha a beteg helytelenül ér­telmezte az orvos magyarázatát, véle­ményét. Gyakoriak a hipochondriás gondolatok lelki megrázkódtatás után, bánatos lelkiállapotban, előre­haladott érelmeszesedéses betegeknél, változó korban, késő öregkorban. Ez utóbbira különösen jellemző a kép­zelt betegség kialakulása, mert ami­kor az ember élete alkonyát éli, erőt vesz rajta a halálfélelem, érzi, hogy „eljárt felette az idő“. Magába vonult, zárkózott lesz, többet és jobban fi­gyeli önmagát és hajlamos arra, hogy egyes testi elváltozásoknak túlzott je­lentőséget tulajdonítson, vagy tévesen magyarázza őket. A hipochondriás gondolatok és a hipochonderok a legkülönfélébbek le­hetnek, talán a leggyakoribb manap­ság a rákfélelem, a szívszélhűdéstől, szívbajoktól, nemi betegségektől, ideg­bajoktól való félelem. Nehezebb ese­tekben ez fokozódhat a legfantaszti­kusabb képzetekig, pl., hogy hiányoz­nak egyes szervei, hogy nem bírja mozgatni az ujjait, hogy olyan ap­rócska, hogy átbújhat a kulcslyukon. Ezek már természetesen szélsőséges esetek, s rendszerint valámyyen ko­molyabb lelki elvSítozás, betegség előjelei, mint pl. a tudathasadás (shi­­sophrenia), neurasthenia stb. A hipochonder nem ugyanaz, mint a szimuláló beteg, mert még ez utóbbi a betegséget tudatosan megjátssza, a képzelt beteg a maga módján tényle­gesen is beteg és kezelésre szorul. Az állandó önmegfigyelés, a rettegés, a képzelt betegségtől a végén zavaro­kat, s elváltozásokat okoz a szervek működésében, méghozzá „ideg ala­pon“, s ez addig fokozódhat, hogy tényleges fájdalom is jelentkezik. Gyakran alakul ki képzelt betegség agyonhajszolt, fáradt, neurotikus egyéneknél, nagyobb testi, szellemi megerőltetés után. Sok esetben a be­tegségbe való menekülés, csupán megfutamodás az élet nehézségei elől, igazolás az élet sikertelenségei­re. Egyeseknek eszköz arra, hogy a környezet figyelmét magukra terel­jék, vagy hogy ily módon több szere­teted gyengédséget harcoljanak ki. A hipochondria kialakulásához min­den esetben egyéni hajlam és megfe­lelő életkörülmények, szituációk szük­ségesek. A kezelése egyenként válto­zik, és a betegséget előidéző ténye­zőktől függ, valamint a betegség for­májától. Nehezebb esetekben, amikor a háttérben valami betegség húzódik meg, a prognózis nem valami bíztató, de ez szerencsére a kisebb százalék. Ha csak múló, könnyebb esetről van szó, az életkörülmények megváltozta­tása, az ügyes, jól alkalmazott pszi­choterápia az orvos részéről, mindig nagyon hatásos. Dr. SZÉP DEZSŐ IERŔZTREJTVÉHY A HELYES PROGRAM 1 2 3 I 8 14 7 6 a 12 13 VÍZSZINTES: 1. Régi űrmérték. 6. Európai nép. 9. Szlovák sör. 10. Kutyafajta. 12. Al­pok része. 14. Igen szlovákul. 15. Al­mafajta. 16. Finom nedű. 17. Egyipto­mi napisten. 18. Idegen divat. 19. A szerelmi költészet múzsája az ókori görög mitológiá­ban. 20. Puskarész. 21. Idegen férfi­név. 23. A hét ve­zér egyike. 24. A szám része. 25. A- zonosak. 26. Leve­gő. 27. Riadó. 28. Óriáskígyó. 29. Ser­téslak. 30. Lámpa­láz. 31. Idegen Ta­más. 32. Idő előtti. 33. Spenót. 34........ Margit, magyar szí­nésznő. 35. Bélpok­­losság. 36. Nem jó. 37. ,. Ahram, kai­rói napilap. 38. Cím rövidítés. 40. Meny­asszony. 41. Alkohol, tojás és cukor tartalmú jeges hűsítő ital. 43. Szovjet ex-sakkvilágbajnok. 45. A galantai autók jelzése. 46. Vetek. 47. Redőny. 48. Posztó, szövet visszája. 49. Állati szállás. 50............Novarro, amerikai filmszínész (Ben Húr). 51. Szövetség. FÜGGŐLEGES: 1. Idézetünk első ré­sze, folytatva a vízszintes 4. és függő* leges 13. sorban. 2. A világ legnépe­sebb országa. 3. Intő. 5. Angol por­tyázás. 6. Hangtalan líra. 7. Budapest egyik kerülete. 8. Összevissza: tóit. 11. Földet túr. 15. Szeszes ital. 16. Időmérőm. 18. Egyéb. 19. Két sző: ige­kötő és americium vegyjele. 20. Szö­vetkezet hozzátartozója. 22. Halpete. 23. Évszak. 24........iacta est (a kocka el van vetve). 25. Európai főváros. 26. Űcskaság. 27. Oda. 28. Viharos északi szél a dalmát partokon. 30. Elcsúfí­tott. 31. Kezébe fog. 32. Kelet-Szlová­kia metropolisa. 33. Egyformák. 34. Azonos a függ. 28-al. 36. Becsinált hús fűszeres lével. 37. Balkáni nép. 39. Kicsi szlovákul. 41. Az a hely, ahol fonnak. 42. Készpénz röv. (ford.). 43. Zsidó vallási szertartási tárgy. 44. T6- gó fővárosa. 46. Székesegyház. 47. Szó­végződés. 48. Terebélyes növény. 49. Mely személy. Beküldendő a függ. 1., vízsz. 4. és függ. 13. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS, NYERTESEK Lapunk 4. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Tudományos­műszaki forradalom. Nyertesek: Varga Erzsébet, Dun. Streda (Dunaszerdahely) — Harango­zó Magda, Želiezovce (Zselíz) — Sza­bó Katalin, Šafárikovo (Tornaija).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents