Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-05 / 31. szám
1972. augusztus 5. Ära 1,— Kčs XXIII. évfolyam, 31. szám.- и -...... Szakmelléklet KERTÉSZET-MÉHÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója Az előző években már sokszor Irtunk a gyümölcs- és a zöldségértékesítés hiányosságairól. A minap újból körülnéztünk, mi a helyzet ezen a téren? Vannak-e még fogyatékosságok. Átveszik-e a kitermelt árüt? — Ilyen jól még sose ment — állította Csöllei József, az Orechová Potoň-i (Dióspatony, dunaszerdahelyi járás) felvásárlóüzem vezetője. Csöllei elvtárs már 25 esztendeje tevékenykedik a zöldség- és gyümölcsfelvásárlásnál. Jól ismerte az egykori nehézségeket, mindig az volt a baj — hogy a közbeeső üzemeknél baj volt a gyorsasággal, bizony sokszor a leszedett árú két-három nap múlva jutott el a fogyasztóhoz. Az idén sikerült végre elérni, hogy Prágába, Plzenbe, Ostravára 10—12 óra alatt elkerüljön a friss gyümölcs és zöldség. A mezőgazdasági üzemekben a késő délutáni órákban szedik, illetőleg készítik elő a szállításra szánt árút. Helyben osztályozzák az árút, s a felvásárló üzem dolgozói csak ellenőrzik, nincsenek-e visszaélések. Aztán az esti órákban elindulnak a teherautók ... s reggel már friss árút vásárolhatnak az említett városokban. A kiváló szakember, aki jóformán a semmiből teremtett megfelelő felvásárlóhelyet, s eredményesen dolgozik, kissé borúlátó. Nincsen megfelelő utánpótlás. Kevés a kertész! A mostaniak nagy része becsületes, hozzáértő ember, ám korban túlhaladottak. Dvorníkyban (Udvarnok) például meghalt a kertész, s azóta a meglevő üvegház sincs kellően kihasználva. Pedig a járásban jónéhányan elvégezték a kertészeti szakiskolát. Sajnos, közülük legtöbben nem a mezőgazdaságban helyezkedtek el, hanem más munkahelyeken. Sürgős intézkedésre lenne szükség a szakemberutánpótlás érdekében, amely a zöldségtermesztés gyorsabb korszerűsítését és a terület bővítését is jelentené. — Nehéz a kertész élete — állít;a Kovács Béla, a Gabőikovoi (bősi) Állami Gazdaság kertészetének fiatal vezetője. — Ha az ember azt akarja, hogy minden rendben legyen, korán kell kelni, s későig, a szállítási tennivalók befejezéséig ott kell tartózkodni. A fizetés viszont sovány, 6,50 korona az órabérem, s emellett 400 koronát kapok a könyvelésért. — Prémium nincs? — Az nagyon bizonytalan. Ahhoz, hogy kapjunk, a gyümölcsösnek is teljesítenie kellene á tervét, mert egy .gazdaság vagyunk. Nálunk az ered■“тёпуек biztatóak: a korai zöldségnek az eladási tervét 220 százalékra teljesítjük. Karfiolból, kelből, káposztából 3 hektár területről 350 ezer koronát árultunk. Az eladás eléggé rugalmasan ment, csak a káposztából egy keveset nem tudtunk értékesíteni. A leglényegesebb az, hogy a koraiak legnagyobb részét már májusban eladtuk, s így a földet másodszor is hasznosítani tudjuk. Különben a paprikaeladási tervet már mintegy 20 százalékkal túlteljesítették, s a másfajta zöldségek szállítása is jó ütemben halad. A megállapodás szerint a terven felüli termelés 39 százaléka a gyümölcsösben és a zöldségkertészetben a dolgozókat illeti. Azt hiszem, minden borúlátás ellenére jelentősen megemeli majd az ottlevők keresetét. A község közepén van a 2. számú zöldségbolt. A vezetője Fekete Mária. Az árút két helyről kapja: az állami elosztóból és közvetlenül a helyi kertészetből. A kertészettel kiváló a kapcsolat és így jó minőségű zöldséget árul. A vezetőnő nagyra értékeli az ilyen friss szállítási módot. fl jö gvümölcses zöldségeNátásért! Különben nem mindennel elégedett. Kevés a hűsítő ital, különösen a málnaszörp, de konzervből is nagyobb lehetne a választék. Csömör Géza, a Trhové Mýto-i (Vásárvámos) efsz elnöke nagyon gondterhelten fogadott. — Az aratással van a baj! Már megettem a kenyerem javát, de ilyen pocsék időjárásra alig emlékszem. Különben a kertészetben csak cukordinnyét termesztünk, s barackot adunk el. Azzal semmi bajunk nincs. Mindent megvesznek, idejében. Mindenfelé azt tapasztaltam, hogy fiatalok, iskolás gyerekek szorgoskodnak a kertészetben. Trsticén (Nádszeg) egész gyereksereg szedte a paradicsomot. Koczkás Károly kertésztől megtudtam, hogy még sokkal többen is jönnek, ha szükség lesz rájuk. Vidáman folyt a munka. A hatodik, hetedik osztályos gyerekeknek még nem fájdul meg a dereka. Persze, azért is igyekeznek, hogy pénzt vigyenek a házhoz, megkeressék a napi 28—30 koronát. Közben megmegállnak néhány percre, s jóízűen majszolják a paradicsomot, s még el is játszadoznak. A Trsticei Efsz kertészetében forradalmi változás történt az idén. Hatvanöt árnyi területen fólia „várost“ létesítettek, amelyből már eddig 250 ezer korona értékű árút adtak el. A paprikatáblájuk — ahol ott voltam a palántázás idején —, csodálatosan szép, sokatígérő. A talaj-fólia művelte a csodát — állítja Sándor Gábor, aki az év elejétől a szövetkezet főkertésze, s nagy érdeme van a kertészet korszerűsítésében. Ok is az elismerés hangján beszéltek a galántai zöldségfelvásárló üzemről.. Igaz, ők a legjobb eladók, elsőként szállították a paprikát, amelyből már több mint egy vagonnal került a piacra. Bár a korai zöldség elfagyott, a látottak alapján mind a zöldségkertészetben, mind a gyümölcsösben túlteljesítik majd az előírt tervet. Az efsz-nek különben saját zöldségboltja van. Tavaly alig 60 ezer korona forgalmat bonyolított le. Most egy jó hónap alatt ugyanennyi volt a bevétel, mert bőségesen van friss, jó minőségű árú. Pedig a helyi nemzeti bizottság szintén létrehozott egy piacot, ahol a lakosság szabadon eladhatja a zöldség- és gyümölcsfeleslegét. Ez a szövetkezet vezetőit csöppet sem bosszantja. — Aki szebbet, s olcsóbban ad, a lakosság ott vásárol — vallják. Fontos, hogy ezen a téren is kitűnő legyen a közellátás. Megnyugtató érzés, hogy a zöldségtermesztést egyre több ember tartja kifizetődőnek. Ezért több helyütt bővítik és korszerűsítik a kertészetet. Egyre ■ több a gyümölcs is, és egyre több kapható a piacokon. A legörvendetesebb, hogy jelentősen megjavult a felvásárlás szervezése, s ez a íő oka, hogy nincsenek gondok a gyümölcs és zöldség eladásával, mert a kitermelt árú a lehető leggyorsabban, s frissen kerül a vevőhöz. TŰTH DEZSŐ • NEM ELÉG GYORS A GABONA ÁTVÉTELE • MAGAS A VÍZTARTALOM • FELVÁSÁRLÁS ÉJJEL-NAPPAL • LUCERNALISZTKÉSZÍTÖ ÜZEMEKBEN IS SZÁRÍTJÁK A GABONÁT • GABONATÁROLÁS FÖLIAPONYVA ALATT • A derűre bizony ború jött. A szép, száraz forró nyári napok után először csak szórványos esőzések voltak és többnyire csak a délutáni órákban jöttek a zivatarok. Azonban a múlt hét végén már egész napos esőzések voltak Szlovákia egyes részein. Aggódva indultunk riportútunkra, vajon milyen nehézségek, problémák közepette gyűjtik be dolgos földműveseink é* az ipari dolgozók egy része az ország kenyerét. A Dunajská Streda-i (Dunaszerdahely), Komárnói, (komáromi) és a galántai járásban szerzett tapasztalatok bizony nem a legbíztatóbbak. Ismeretes, hogy ezekben a járásokban a legkorábban érik a gabona, de jártunk* olyan mezőgazdasági üzemekben is, ahol még csak a gabona felét gyűjtötték be. Ez pedig azt bizonyltja, hogy az aratás előtt kissé „taktikáztak“, vártai^ tehát nem használták ki a szép idő adta lehetőségeket és ezért megkéstek a begyűjtései. Sajnos az esöáztatta gabona minősége már elég gyenge. A nyári terepszemlén többek között meglátogattuk a lehnicei (Nagyiégj 2100 vagonos gabonasilót is. Nagy Sándor főraktáros nem volt valami rózsás hangulatban, mert a raktár nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ugyanis összesen csak két szállítószalagra vehette fel a gabonát, pedig szerinte legalább ötre lenne szükség ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek járműveinek ne kelljen órák hosszat várakozni a gabonasiló előtt. Ottjártunkkor legalább ötven jármű várakozott, hogy lerakhassa terhét. Minden lehetőséget használjunk tel a gahsna szárítására Az esős idő következtében lényegesen emelkedett a gabona víztartalma és kisebb lett a fajsúlya. Még az a szerencse, hogy üzembe helyeztek egy jugoszláv szárítógépet, amellyel 24 óra alatt 50—60 vagon gabonát szárítanak. Meglátogattuk Tóth József elvtársat is a Dunajská Streda-i mezőgazdasági ellátó- és terményfelvásárlő üzem igazgatóját is, aki nagy sóhajtások közepette mondotta, hogy ilyen nehéz évük még nem voit. Nagyon jól felkészültek és a lehető legrövidebb időn belül be akarták fejezni a begyűjtést, de az időjárás keresztül húzta számításukat. A járási pártbizottsággal és a járási mezőgazdasági társulással együttműködve felkészültek a rossz idó|árásra is, ezt bizonyítja az is, hogy tízszer annyi gabonát szárítanak mint a múlt évben. Naponta figyelembe véve a karbantartást és az esetleges üzemzavarokat 140—170 vagón gabonát szárítanak. Raktárkapacitásuk a múlt évhez képest ezer vagonnal nagyobbodott, azonban még ez is kevés. Szeretnék, hogyha az alistáli gabonasiló szeptemberben (ez már a negyedik átadási határidő) megkezdené a munkáját, hogy a kukorica raktározása is zökkenőmentes lehessen. A komárnoi járás egyes körzeteiben is megkéstek a begyűjtéssel. Nagyon sok gondot okoz a szárítás is. Ezért már a lucernaliszt készítő üzemekben is szárítják a gabonát. Meglátogattuk a Zemianska Olőa-i (Nemesócsa) gabonasilót, ahol elbeszélgettünk Sándor József raktárossal, valamint Pinke Lajos körzeti felvásárlóval. Ok is a kevés átvevő szalagra panaszkodtak. Azonban ötletesen, leleményesen igyekeztek megoldani a problémát. Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági üzemek járművei mind kevesebbet várjanak a raktár előtt, egyszerre kilenc helyen veszik át a gabonát és átmenetileg fóliaponyvák alatt betonlapokon tárolták. Innen aztán a legmegfelelőbb időben juttatják a gabonát a silóba. A körzetben hét gabonaszárító működik, azonban szerintük éz igen kevés, ezért Sokoleén (Lakszakállas) a lucernalisztkészítő üzemben szárítják a gabonát. A felvásárlás már közüggyé vált és közös segítséggel folyik. A Zem. Olca-i Efsz például hydraulikus rakodót bocsájtott' a felvásárló szervek rendelkezésére. De hasonló segítséget kapnak más üzemekből is. A Csallóközhöz viszonyítva jól halad a begyűjtés a levicei járásban, ahol többek között Ondrej Ukroppal, a járási felvásárló és ellátó üzem santovkai raktárosával beszélgettünk. Éjjel-nappal nyitva tartanak és megközelítőleg mintegy 80 vágón sörárpát vásárolnak fel. Előreláthatólag teljesítik a kitűzött tervet. A begyűjtés tehát nehézségekkel folyik, ezért társadalmi összefogással minden lehetőséget fel kell használni, hogy a gabona megfelelő minőségben keröljön a raktárakba. (BÁLLÁ) 1 A Szövetségi Árképző Hiva- vállaltak. így — nagyon he** fal a közelmúltban a lyesen — azok a mezőgazdasásajtón keresztül tájékoztatta gl üzemek sem rövidülnek meg, mezőgazdasági üzemeinket, melyek az össztársadalmi érhogy az idei termésű gabona dekkel összhangban több gaállami felvásárlási tervének bona értékesítésére vállalkozván — a gabonaféléket legkésőbb október 15-lg, a szemeskukoricáét pedig november 15-ig — fizetik ki a termelőknek. Mindenképpen helyénvaló, rarsadalnrank érdekeivel összhangban túlteljesítő! számára a búza, az árpa, a rozs, a zab esetében 50, a kukorica esetében pedig 70 korona felárat határozott meg mázsánként, a leadott többletgabonáért. Ezzel szemben nem tarthatnak igényt a felárra azok az üzemek, melyek gabonakeveréket, kölest, cirokmagot, takarmányhüvelyest stb. adnak el terven felül, mert ezekért abrakkeveréket kaphatnak. A felár kifizetésének legfőbb kritériuma, hogy az igényt tartó gazdaságok a felvásárló szervezetnek átadják az állami tervben számukra meghatározott teljes gabonamennyiséget és a többletet, s ezt hivatalos okirattal kell bizonyítaniuk. Ezek szerint a gabonatöbb] étbe az a mennyiség is beszámít, melynek leadását a szerződéskötés alkalmával, tehát az állami tervfeladaton kívül tak, mint ahogyan azt tőlük az állami terv elvárta, pedig a szerződéskötés alkalmával szó sem volt a felárról. Talán mondani sem kell, hogy a felár megítélése nagyon pozitív ösztönzőként hat a termelőkre, azonban megjegyzem, mégiscsak helyesebb lenne a gyakorlatban való realizálása ha elsősorban azok részesülnének valamilyen külön előnyben, akik a szerződéskötésnél önkéntesen vállalkoztak gabonatöbblet leadására. Feltétlenül igazságos lenne, ennek a felárban való kifejezésre juttatása, mert mégis csak különbség, ha valaki jó előre, önkéntesen külön előny kllátásbahelyezése nélkül vagy pedig a felár beígérése után vállalja a nagyobb feladatot. Érthető, hogy a felárat a felvásárlás teljes befejezése hogy csak olyan mezőgazdasági üzemek tarthatnak igényt a felárra, melyek az állami terven felül leadott gabonamennyiségen kívül a jövő esztendő új gabonaterméséig képesek fedezni állatállományuk teljes abrakszükségletét s biztosíték van rá, hogy nem szorulnak az állami központi takarmányalapra s vetőmagkészletük Is van. Ha a vetőmagszaporító gazdaságok az állami terv keretében pl. kereskedelmi gabonát adnak le vetőmag helyett, úgy mennyiségileg több gabona leadására kötelesek, ha viszont kereskedelmi gabona helyett vetőmagot szállítanak a felvásárló szervezetnek, akkor kisebb mennyiségű terménnyel teljesíthetik az állam iránti kötelezettségüket. —hai—
