Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-15 / 28. szám

Bevált a hibridpulyka A pulykatartás technológiája több emberöltőn keresztül mit sem változott Magyarországon s körülbelül a következő volt: március és május között a puly­­katojök 20—35 tojást raktak. Ezt a fűtött konyhákban kikel­tették, később nagyüzemi istál­lókban babusgatták a pulyká­kat, amikor pedig „kihányták a vörösüket“, legelőre enged­ték őket. A feldolgozó üzemek­ben a pulykaidény nemrég még október közepén kezdődött, egyszerűen azért, mert erre az időre épp hogy elérték a puly­kák a vágási súlyt: a bakok az öt, a jércék a 3,5 kilót. Statisz­tikai adatok szerint 1935-ben egy-egy pulykatojó után 22 kiló utódot neveltek fel, de 1960-ban is csak 30-at. A külterjes puly­katartás erős kockázattal járt. A legelőn tartott állatokat ra­gadozók tizedelték. Egy-egy nyári zápor, jégeső nagy pusz­títást okozott. Ősszel a kolera, a himlő volt az évtizedeken keresztül rettegett betegség. Az ilyen pulykatartásnak nemcsak a lehetősége, de a szükségessége is egyre kisebb. Kevés a lehetőség az alkalmi legelők hasznosítására, belter­jes tartásra pedig a régifajta bronzpulyka nem való: rossz takarmányértékesítő, nem tisz­títható rendesen, rossz a mell­hús és combhús aránya a többi testrészekhez viszonyítva. Igé­nyes piacon ma már csak a fe­hértollú, szélesmellű, húsos­­combú pulyka értékesíthető. Jelenleg két hibridpulyka­­tipus létezik Magyarországon, a Kanadából származó Fehér Gyémánt és az Angliából hozott Mecsek. Mindkettő középtípusú állat: a szülőpártojók 7, a ba­kok 13—15 kiló körüliek. Utó­daik 12—13 hetes korra elérik a 3,5—4 kilós vágósúlyt. Jó tar­tási körülmények között a Me­csek megtojhatja a 80, a Fehér Gyémánt a 90—100 tojást. A vágópulykák egy kiló súlygya­rapodáshoz 3,2—3,5 kg takar­mányt használnak fel. A folyamatos termelés érde­kében a zárt rendszerű tartás került előtérbe. Ablaktalan, ventillátorokkal szellőztetett, program szerint világítható is­tállókban tartják mind a te­nyészállatok, mind a vágóra­­kerülők többségét. Ily módon az év bármely szakában tojat­­hatók, nevelhetők a pulykák, nincsenek kitéve az időjárás, a fényviszonyok változásának. A zárt tartás, a szabályozott környezet nem azért szüksé­ges, mert a hibridpulyka érzé­keny, kényes állat. Jól elviselné a félintenzív tartást is. Sok, fejlett pulykatartó országban kifutóra Is engedik a pulyká­úgy nevelik, mint a vágópuly­­kát: az istállóban 21 C fokos hőmérsékletet tartanak fenn, a műanya alatt pedig 36—37-et. A pulykák 21 napos korára a műanya alatti hőmérsékletet 21 C, az istállóét pedig 15 C fokra viszik le egyenletesen csökkenő mértékben. A világí­tást 24 órával kezdik, aztán a 29-ik nevelési hétig csökken­tik, majd a termelés megkez­désekor 14 éráról — fokozato-Angol keltetőgép a Nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben. A keltetőből a kát, ez nem javasolható annak ellenére, hogy neveltek már nálunk is jő eredménnyel — megfelelő ólak hiányában — végterméket legelőn is. A zárt tartás, ellenőrzött kör­nyezet, főleg a magasszintű, programozott termelés, vala­mint állategészségügyi okok miatt szükséges. Legkevésbé azért, mert az ilyet igényli. S az is más, ha Kanadában és Nyugat-Németországban 2000— 3000 pulykát tart kifutón a pa­raszt s az is, hogy a Nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben 30 ezer található egyetlen telepen. A szülőpárokat kezdetben san 17-re növelik. A vágópuly­kák esetében csökken a vilá­gos órák száma, az a cél, hogy minél sötétebb istállóban le­gyenek s csak annyi fényt kap­janak, hogy az eleséget és a vizet megtalálják. Ez a gyors súlygyarapodást szolgálja. Vág­­nivaló pulykából 7—8 nevelhe­tő fel egy-egy négyzetméteren, tenyészpulyka to jókból, kifejlett állatokból 1,3—1,5, bakokból 1 helyezhető el négyzetméteren­ként. A hibridpulyka szülőpárokat mesterségesen termékenyítik, mert igy kiküszöbölhető a tojók és bakok nagy súlykülönbségé­ből fakadó tojó-rongálás, más­részt kevesebb bakot Is kell tartani. A pulykatojásokat az év min­den szakában 75—80 százaléko­san keltetik. A legtöbb törzsál­lományt tartó gazdaságban sa­ját keltetőt üzemeltetnek, hogy a keltetés haszna is a gazda­ságban maradjon, valamint hogy a tojások keveredését, fertőződését megakadályozhas­sák. A pulykaszülőpárt tartó tele­peken a sok és termékeny to­jás elérése a fő gond. A sok tojást a kotlás megakadályozá­neveiőhelyre indul a kispulyka sával, gyakori tojásszedéssel, jó világítási programmal és a szükséges összetételű takar­mánnyal tudják elérni, a meg­felelő termékenységet pedig az inszeminálások szakszerű el­végzésével. A legtöbb pulykatelepen Ang­liából származó WOODS ventil­látorokat használnak, ezek zaj­talanok, automatizálhatóan mű­ködnek. A pulykaólakban az időszaktól, valamint az állatok korától függően óránként és pulykakilónként 7—9 köbméter levegő cseréje, illetve megmoz­gatása szükséges. —g— •Ц. vén Duna vize ellaposo­­dott, széles medrében, ráérően hömpölyögve nyaldos­sa a recsegő-ropogó deszkamó­­lét és a hozzákötött halászbár­kát. Keskeny deszkapadlón ju­tunk egy kisebb őrbódéfélébe, amely vidám halászok beszélge­tésétől hangos. Sűrű füstkari­kákat eregetve vitatják az éj­szakai fogás élményeit. Arány­lag elégedettek, mert két má­zsa halat fogtak. Bár sovány eredmény ez, a régebbi idők­höz hasonlítva, amikor bőven volt nemes hal a Dunában, de a jelenlegi helyzethez képest jó fogás volt. Most főleg a „fehér hal“ uralja a Dunát, és egyre kevesebb a kecsege, süllő és a ponty. Valamikor gyakori vendég volt a viza, de már alig látogat a Dunának erre a részére — négy évvel ezelőtt fogták az utolsót — és félő, hogy lassan Ismeretlen halfajlává válik. Amikor erről beszélgetnek a halászok, bi­zony kissé megcsappan a ked­vük, sóhajtozva mondogatják, hogy ritkul a hal, mert a folyó­szabályozás miatt kevés az ívásra alkalmas sekély víz és havonta mindössze 25—30 má­zsa halat fognak. HALASZ-URMÍLŐSZŰVETKEZET Tompák Ferenc hajóvezető­vel — aki 44 évig volt tenge­rész, előkormányos —, valamint Szepsi Imre bárkamesteri el megszemléljük a halászhajét, ahol Zurza István bácsi a leg­öregebb halász, s épp a háló­kat szárítgatja, javítgatja. Szak­szerűen dolgozik, nem csoda, hisz gyerekkora óta halász, és hálójavítő. Szakmáját nagyon szereti, ezért gondolni sem akar a nyugdíjazásra. Igaz, megtalálja számítását a terme­lőszövetkezetben, mert havonta 4000 forintot keres. Igazán nehéz búcsút venni a közlékeny, szellemes halászok­tól, de hívogat az útmenti rek­lám, amely egy jókora hal tár­saságában hirdeti, hogy itt van a Paksi Vöröscsillag Halász Termelőszövetkezet csárdája és aki éhségét akarja enyhíteni, vagy szomját oltani, az térjen be kóstolóra. Fent a csárdában dr. Csaba Jőzesf üzletvezető fogad. Rövid Halászlé beföttes üvegben útravalóul. Jó fogás volt. gukkal viszik, 20 százalékkal kevesebbet fizetnek érte. Lég* mentesen zárt befőttes üvegek* ben útravalóul halászlét is ad* nak és otthon csak fel keli melegíteni és máris fogyaszt* haté. Különlegességük még á sörrel „felöntött“ palacsinta. Azt szokták mondani, hogy a jó bornak nem kell cégér. így van ez a paksi csárdával is. Sok a vendég, nagy a forgalom. Évente mintegy ötmillió forint értékű ételküiönlegességet és frissítőt adnak el és 350 ezer forint a tiszta haszon. A halászati termelöszövetké* zet élén Bencze Ferenc áll és a vezetőséggel együtt céltuda* tos haltenyésztést folytat. Itt mutatják be például Időnként a növényevő halakat és a csa* tornákba máris betelepítették az amur és a busa növényevő halat. A távlati tervek szerint minden lehetőséget kihasználva még több halat tenyésztenek* hogy jóféle halétel különleges* ségekkel kedveskedjenek ti gyakran ide látogató bel- 6» külföldi turistáknak. BÁLLÁ jOZSEf Zerza bácsi a hálót javítja. ismerkedés után kiülünk az étterem terraszára, ahonnan egyszerre 16 falu látható. Épp annál az asztalnál beszélge­tünk, ahol többek között Tatjá­na Szamojlovová a „Szállnak a darvak“ nagysikerű szovjet film főszereplője, a világhírű film­színésznő fogyasztotta egy al­kalommal a csárda ínyencsé­geit. Mert bizony van itt vá­laszték bőven és aki megfor­dult a csárdában, bizonyára visszatér még. Idényben nagy a forgalom. Az ületvezető szerint 200—300 csoport Is betér ide a futó- és törzsvendégeken kí­vül. Persze az igények kielégí­téséhez sok hal kell. Erről gon­doskodott a termelőszövetkezet. Nemcsak a dunai halászatra alapoztak, hanem egy jókora halastóra is, amelyben szaksze­rűen tenyésztik a halakat. Szá­mukra borsót, kukoricát és ár­pát termelnek. A Duna és a halastó elegendő nyersanyagot ad ételek készítéséhez, a sza­kácsok pedig jő kalocsai pap­rikával fűszerezve olyan halász­lét készítenek, hogy pár]át rit­kítja Magyarországon is. A hal­gazdaság a jó termelési ered­mények és a kitűnő halkészít­mények elismeréseképpen má­sodik helyre került az ország­ban és megkapta a „Kiváló Munkáért“ című kitüntetést. Annyira belemelegediink a beszélgetésbe, hogy dr. Csaba elárul egy két ételkészítési ku­lisszatitkot is. A halászié pél­dául akkor jó, ha a 'pontv élve ugrik a kondorba. készleteire bontva pedig ez azt jelenti, hogy a frissen vágott halat vériben főzik és kilóját másfél liter vízben forral iák. A forr­­ponton 4 dkg kalocsai paprikát adnak minden kiló húshoz, va­lamint Vi kilónyi őrölt hagymát és 30—35 percig főzik. Külön­legességként metélt tésztát tesznek bele. A csárda nemcsak a hasznot nézi, hanem a lehető módon szolgálja a fogyasztókat. Ha például a vásárolt ételt ma-Napospulykák a miianya alatt. Vőgúpnlykák elszállítás előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents