Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-15 / 28. szám
' гщ ism jmm i% 6 A mezőgazdasági szakemberek figyelmébe! Követésre méltó tapasztalatok Ma mS’r senKi nem vonja lTéts'égBe ánnaK a Köve?Keztetésnek' a Helyességéi, Hogy a mezőgaz'daság iejlesztésének, a termelési 'folyamatok korszerűsítés sének alfája és ómegája a gépesítés, valamint a k'e= mizálás céltudatos fejlesztése. Abban a kérdésben azonban, hogy mennyire gazdaságos a jelenlegi árviszonyok mellett a munkák optimális gépesítése és a vegyi készítmények alkalmazása, eddig még nem alakult Ш egységes álláspont Ezt marosak' azért is bátorkodom állítani, mert számtalan, esetben találkoztam — főleg a íöld'művesszövefkezefi szférában —olyan vezető beosztású szakemberekkel, akik a saját tapasztalataikra Hivatkozva faradíTatatlanul bizonygatták, hogy a jelenlegi árviszonyok mellett a gépesítés és a vegyszeres növényvédelem meghonosítása a termelési költségek lényeges emelkedéséhez, valamint a gazdálkodás jövedelmezőségének csökkenéséhez vezet. E Hiedelem téves voltának bizonyítása céljából felkerestem egy olyan fölöművesszöveíkezeíeí, afiol a saját anyagi bázisukra támaszkodva, szinte teljesen kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát, s ennek, — vagyis a céltudatos gépesítésnek es kemizálásnak — alapján szinte ľufietetlennek' tűnő színvonalra emelkedtek. Mielőtt a Hogyan? és a miért? kérdésekre választ adnék, a Hitelesség kedvéért — egyes mutatók' segítségével — átfogó képet nyújtok e szövetkezet gazdaságának szerkezetéről. Lúč na Ostrove-i Efsz a nagy- és kislúcsi szövetkezetek egyesítése nyomán jött létre, már jónéhány évvel ezelőtt. Az 1463 hektárnyi mezőgazdasági területével (szántő 1256 hektár) Csallóköz szivében terül el és a Dunajská Stredai járáshoz tartozik. Az éghajlati, a talaj- és terepviszonyok lényegében ideálisak a mezőgazdasági termelésre annak ellenére, hogy az évi csapadékmegoszlás és annak mennyisége gyakorta kedvezőtlen. A termelés struktúrája (szerkezete) összhangban van a sajátos természeti adottságokkal. Búzát 360, árpát 195, szemeskukoricát 105 és zabot 15 hektáron termesztenek. Takarmánytermesztésükben döntő szó a lucernáé, amit 238 hektáron termesztenek. Második helyen van a silókukorica 133 hektáros vetésterülettel, majd azt követi a 15 hektár vöröshere és a 12 hektár őszi keverék. Nem hiányoznak az ipari, tehát a speciális növények sem. így például cukorrépát 125, repcét pedig 20 hektáron termesztenek és van négy hektárnyi kertészetük Ipari célokat szolgáló paradicsom termesztésére. Az áiiatteuyésztés szerkezete arról tanúskodik, hogy fö termelési ágazatnak a tejtermelés és a sertéshús termelése tekinthető. Az említett 1463 hektárnyi mezőgazdasági területen 373 tehenet tartanak, vagyis minden száz hektárra több mint 25 tehén jut. Ugyanakkor évente kétszázötven hízómarhát és hatvan darab tenyészüszőt Is értékesítenek. Sertésállományuk évi forgója 2187 darabot tesz ki és százhetven anyasertést tartanak. Baromfitenyésztéssel is foglalkoznak. Az egyedek száma az éves forgó keretében 14 ezer körül mozog, melyből négyezer a tojó, míg a többit pecsenyecsirkeként értékesítik. Végül szükségesnek tartom megjegyezni azt is, hogy ez a szövetkezet jövedelemforrásnak tekinthető melléktermelést egyáltalán nem folytat. A felsorolt adatokat — teljesség kedvéért — kiegészítem a géppark adataival és a munkaerők átlagos számával. A gépparkkal kapcsolatban arra a következtetésre jutottam, hogy a gépesítésben az ésszerűség elve érvényesült, tehát nem tapasztalhatók a tülgépesítettség kedvezőtlen jelenségei. A jelentősebb gépek áttekintése alapján megállapítottam, hogy a nevezett szövetkezetnek 22 darab traktora van, melyből négy lánctalpas, a lőerőtekintetében pedig négy darab 30 lóerőig, míg 18 harminc lőerőn felüli. A gabonakombájnok száma négy. Ebből három SZK—4-es, egy darab pedig E—512-es. A felsoroltak mellett a gépparkot kiegészíti még a két cukorrépakombájn és egy Brand adapter. A helyzetismertetéshez még anynyit, hogy a szövetkezetnek 168 állandó dolgozója van, s egy átlagdolgozóra 8,7 hektár mezőgazdasági terület jut. Az összbevétel 67 %-a az állattenyésztésből, 33 %-a pedig a növénytermesztésből ered. A racionális intézkedések nagyszerű eredményei minden szakaszon megmutatkoznak. Elsősorban is a termelés intenzitásának magas fokát jelzi az a tény, hogy az egy állandó dolgozó évi össztermelésének pénzben kifejezett értéke (összehasonlító, állandó árak alapján) a múlt esztendőben 133 ezer 270 korona volt. S hogy e tekintetben hogyan hatott a gépesítés és a kemizálás azt akkor érzékeljük igazán, ha tudjuk azt is, hogy ebben a szövetkezetben még 1967-ben is egy átlagdolgozóra mindössze 43 ezer 300 korona össztermelés jutott, tehát hogy az eltelt négy év alatt 295 százalékos emelkedést értek el. Ezek a tényezők törvényszerűen kihatottak a dolgozók személyi jövedelmének szisztematikus emelkedésére is, tehát a racionalizálás komplex értelmezése és megvalósítása vezetett oda, hogy egy átlag dolgozó évi munkabére a múlt esztendőben 39 276 korona volt, a havi átlagbér pedig 3273 koronát tett ki. Így a szövetkezet minden hektár mezőgazdasági területre 4748 koronát fordított munkabérekre. Szakavatott közgazdászok a felsorolt eredményok ismeretében — érthető okoknál fogva — még nem jutnak egyértelműen arra a következtetésre, hogy ebben a szövetkezetben a hatékonyság elve minden tekintetben érvényesül. Nem is juthatnak, mert hiányzik egy nagyon fontos mutató, a földalap intenzív kihasználásának, s lényegében az egész gazdálkodás színvonalának talán a legfontosabb mutatója. Vagyis nem adtunk még feleletet arra a kérdésre: mennyi értékű össztermék jut egy hektárnyi mezőgazdasági területre? A lúči szövetkezeteseknek e tekintetben sem kell szégyenkezniük. Márcsak azért sem, mert jóval, vagyis 1793 koronával túllépték az ország egyik legjobb járásának, a Dunajská Stredai járásnak az egy hektár mezőgazdasági területre jutó 14 877 korona össztermelés! átlagát, vagyis ők a múlt esztendőben — ismételten hangsúlyozom — számottevő melléküzemági termelés nélkül — 16 ezer 670 korona bruttotermelést értek el minden hektár mezőgazdasági területen. Az utóbbi adat hitelességének igazolásaként szükségesnek tartom legalább néhány termelési eredménymutatónak az ismertetését. A műit esztendőben például búzából hektáronként 48,6, tavaszi árpából 47,4, kukoricából pedig 70,6 mázsa szemet takarítottak be. A bruttótermeiés színvoA tehenészet régi, példás dolgozói. nalának emelkedéséhez az állattenyésztési ágazat is megtette a magáét. Az egy tehénre jutó évi átlagtejelékenység 3589 liter volt, a hízómarhák napi átlagsúlygyarapodása 1,03 kg, míg a sertéseké 564 gr. Az egy tojóra eső évi tojáshozam pedig 221 darab volt. Ezek az eredmények lényegében meggyőzően bizonyítják azt is, hogy a Lúči Efsz tagjainak rendkívüli teljesítménye nem a helytelen, vagyis extenzív irányzatú fejlesztésnek, hanem éppen ellenkezőleg a magas fokú intenzitásnak, a hatékonyság sokrétű elmélyítésének a következménye. Az eredmények tisztaságának védelmében szükségesnek tartom megjegyezni még azt is, hogy a szövetkezeti dolgozók rendkívül nagy személyi jövedelme nem az „osszuk el Ha valaki csak egy kissé is körülnéz a Lúči Efsz házatáján feltétlenül arra a következtetésre jut, hogy ebben a gazdaságban már létrehozták a termelés további fejlesztésének előfeltételeit. Erről természetesen már az ismertetett eredmények is tanúskodnak. Mi azonban nem csupán az eredmények megismerése miatt látogattuk meg ezt a szövetkezetét, hanem elsősorban is azért, hogy alaposabban belenézzünk a szövetkezet vezetőségének „kártyáiba“, tehát hogy hiteles képet kapjunk azoknak az intézkedéseknek formáiról, amelyek e nagyszerű eredményekhez vezettek. Nem volt könnyű dolgunk, mert ebben az esetben olyan egyéniségekkel hozott össze a sors, akik nem szívesen „reklámozzák“ magukat, vagyis akiknek egyik legnagyobb erénye a szerénység. Addig csürtükcsavartuk azonban a dolgot, hogy a baráti társalgás hellyel-közzel üzemszervezési problémákkal foglalkozó kerekasztal-beszélgetéssé alakult át. Az asztal körül — rajtunk szerkesztőkön kívül — Bartal Ferenc, az efsz elnöke, Zsilinszky István közgazdász, Aranyossy Árpád agronómus és Bartal Andor, a gépesített brigád vezetője foglalt helyet. Ez a kerekszasztal-beszélgetés elsősorban is azt igazolta, hogy ebben a szövetkezetben következetesen érvényesül a kollektív vezetés és a személyi felelősség elve. Minden vezető teljes önállósággal, de teljes felelősséggel is irányítja a részére kijelölt termelési ágazat életét. Ez több éven keresztül például megnyilvánult abban is, hogy az ágazatonkénti felelős vezetőktől félreérthetetlenül megkövetelték olyan kezdéményező javaslatok előterjesztését, amelyek mind rövid, mind pedig hosszabb távlatokban meghatározták a termelés szerkezetének szakszerű kialakítását és a termelési folyamatok szüntelen korszerűsítésének útját. így, tehát a javaslatok Összehangolása útján született meg, valahogy 1965 táján az a kollektív döntés, amely a növénytermesztés teljes gépesítését és kemizálását, s annak nagyon fontos előfeltételét, vagyis az egyes növények termelésének optimális összpontosítását irányozta elő. E határozat kivitelezését kissé itt is fékezte egyes dolgozók bizalmatlansga, az újtői való félelme. A szövetkezet vezetősége a pártszervezet segítségére támaszkodva, tehát a kommunista párt alapszervezete vezető szerepének érvényesítése mellett mindent“ elv gyakorlásának a következménye. Erről tanúskodnak a bővített újratermelésre előirányzott — és évről-évre növekvő — anyagi eszközök, s lényegében az a tény, hogy ez a szövetkezet teljesen saját erejéből vált a legjobban gépesített mezőgazdasági üzemek egyikévé. Persze erről tanúskodik még az a hatmillió korona is, ami az üzembiztonsági, tartalékalapot képezi, s amit a szövetkezet nagyon szívesen felhasználna mielőbb a termelés további korszerűsítésére. Távlati fejlesztési tervükben három nagyjelentőségű építkezési béruházás szerepel: egy négyszáz férőhelyes korszerű tehénistállő, egy nagyteljesítményű lucernaszárító és az öntözőrendszer kiépítése legalább a mezőgazdasági területük 30 százalékán. — politikai felvilágosító munkával és a mezőgazdasági, szakismeretek fáradhatatlan népszerűsítésével — nemcsak felkeltette az érdeklődést az új módszerek iránt, hanem szinte az egész tagságot a korszerűsítési kezdeményezések elkötelezett támogatójává. színvonalas kivitelezőjévé formálta. Ez a korszerűsítés a növénytermesztés szakaszán például abban jut kifejezésre, hogy fokozatosan megvásárolták a fizikai munka teljes kiküszöbölését eredményező — tehát követelményként mutatkozó — összes gépeket és a szó legszorosabb értelmében a vegyszeres növényápolásra tértek át. A Lúči Efsz-ben tehát ma „gyalogmunkást“ már nem ismernek. Az is kiment már divatból, hogy a kukoricát vagy a cukorrépát — gondozás céljából — szövetkezeti családokra mérjék szét. Már ott tartanak, hogy a háztáji föld kimérését is csupán a szövetkezeti tagok 25 százaléka kéri. A tagság többsége tehát a kapálás nélkül termesztett szövetkezeti kukoricából kéri ki a háztáji föld arányában járó részét. A beszélgetés folyamán az Is kiderült, hogy a szövetkezet vezetősége komoly figyelmet szentelt és szentel ma is, az összes termelőeszközök racionális kihasználásának, a termelés és a termelési folyamatok racionalizálásának, valamint a munkaerő céltudatos és optimális kihasználásának. Elsősorban Is a földet, mint a legfőbb termelőeszközt igyekeznek a lehető legracionálisabban kihasználni főleg azáltal, hogy a növényzet széthelyezésénél — a tudományos talajvizsgálat eredményeivel, valamint a hagyományos talajismeretekkel összhangban — kiindulnak a határ egyes részeinek sajátos talajviszonyaiból. Továbbá azáltal, hogy gondoskodnak a talajerő stabilizálásáról és fokozatos növeléséről a lucernás vetésforgó állandósítása, a szervestrágya-juttatás rendszeresítése és a műtrágyák szakszerű adagolása által, S persze, a talaj optimális kihasználását azzal is szolgálják, hogy állandóan kutatnak a legújabb, tehát a legnagyobb hozamot nyújtó gabona és további nagyhozamú növényfajták után, s azok nagybani termesztését aránylag rövid időn belül meghonosítják. Mint már említettem is, a gépesítés terén nincsenek irreális elképzelések, amelyek sokheiyen a túlgépesítésbez és a termelési költségek indokolatlan növekedéséhez vezetnek. Itt az a jelszó érvényesül, hogy a lehető legjobban RÍ kell használni a gépeket. Ehhez az előfeltételeket két fö tényezőben látják. Egyik a gépek zavartalan üzemeltetési lehetőségének biztosítása a szervizszolgálat, a gépjavító munka színvonalának szüntelen emelése által, másik pedig a traktorosok, valamint a további gépkezelők felelősségtudatának elmélyülése, szakmai látókörének szüntelen bővülése, a közös vagyonhoz való viszonyának javulása. E tényezőknek rendkívüli figyelmet szentelnek. S ennek áldásos hatása megmutatkozik a szakszerű talajművelésben, a korszerű módszerekkel végzett, jó minőségű növényápolási munkákban, a terménybetakarítási veszteségek menynyiségének lényeges csökkenésében. Tehát megmutatkozik a traktorosok és a további gépkezelők lelkiismeretes munkájában, ami csúcsmunkák idején napkeltétől napnyugtáig tart. A gépek napi teljesítő képességének kihasználása céljából tényleges nagytáblás rendszert alakítottak ki, Vagyis az egyes növények vetésterületének a rendszere (búza esetében szomszédos táblák összefüggő rendszere] úgy formálódott, hogy a gépek üresjárata minimális legyen. Az állattenyésztési termelés szakaszán eddig lényegesebb korszerűsítésre nem került sor, tehát a termelés a régi típusú istállókban folyik. Követésre méltó példa azonban ezen a téren is akad. Itt, tehát az állattenyésztésben a munkaerő racionális kihasználása került előtérbe. Persze nem diktátumok alapján, hanem a szorgalmas állatgondozók önkéntes vállalása nyomán. Mennyivel jobb itt a munkaerkölcs, ahol egy személy 18—19 tehenet vesz gondjaiba és a fejést is maga végzi, mint azokban a gazdaságokban, ahol két személy — egy gondozó és egy fejő — sürgölődik 14 tehén körül, s közben bosszankodik, hogy keveset keres. A munkaerő önkéntességi alapon való racionális kihasználása ebben a szövetkezetben nemcsak a tehenészetben, hanem az állattenyésztési termelés további szakaszain is tapasztalható. Az igazság kedvéért persze meg kell mondani azt is, hogy a lúči állattenyésztési dolgozók még szükségmegoldásként sem válnak a növény-( termesztési ágazatok időszaki gyalogmunkásaivá, mert mint azt már említettem, ebben a szövetkezetben a növénytermesztés szakaszán kézi munkára egyáltalán nincs szükség, még a háztájiban sem. A munkához való viszony alakulásában — a politikai és szakmai nevelő munka mellett — a jutalmazás rendszere is jelentős szerepet játszik. A munka jutalmazásának az a módszere bizonyult a leghatékonyabbnak, amely kevesebb félreértésre és visszaélésre ad módot, s egy bizonyos mennyiségű munkáért garantálja a bizonyos nagyságú bért. A Lúči Efsz-ben a munka díjazásának ezt a formáját alkalmazzák, vagyis az akordbérezés rendszerét, amely egységes alapelvekhez igazodva a Dunajská Stredai járás szövetkezeteinek többségében már meghonosodott. Nyilván a bérezésnek ez a garantált formája is ösztönzi a lúči szövetkezeti tagokat a nagyobb munkavállalásra és a lelkiismeretes helytállásra. Kétségtelen, hogy a Lúči Efsz fejlődését, korszerű termelési módszereinek kibontakozását, az üzem- és munkaszervezés színvonalának emelkedését hatékonyan elősegítette a járási pártbizottság és a járást mezőgazdasági társulás megfontolt, céltudatosságot tükröző irányító munkája Is. A sikereiknek tehát az a titka, hogy jó tanítómesterük van. ök pedig jó tanítványoknak bizonyultak. PATHÖ KAROLY A fejlődés kulcsa: a szakértelemmel párosuló szorgalom és az elmélyült felelősségtudat
