Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-12-02 / 48. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES. 1972. december 2. Hogyan lettek országos elsők a tejtermelésben A DUNAJSKÁ STREDA-I (DUNASZERDAHELYI) JÁRÄSBAN £ kollektivizálást az ötvenes évek közepe táján fejezték be. Nem kell külön említést tenni azokról a nehézségekről, melyek egyrészt a nagyözemi termelés szervezésének ismeretlenségéből, másrészt a rossz gazdaságpolitika hatására jelentkeztek a szarvasmarha-tenyésztésben. Ez erősen fékezte a szarvasmarha-tenyésztcs s a tehenészet fellendülését, a meglévő állomány alacsony hasznossága szoros összefüggésben volt a rossz takarmánnyal és a különböző fertőző betegségek, mint pl. a tbc és a bang állandó előforü ilásával. A DÜNTO FORDULATOT a járásban 1962-ben érték el. Ebben az évben takarmányfélékből rendkívül rossz termés volt. Számos mezőgazdasági üzem a létfenntartó takarmányadagot sem tudta fedezni — a tehenek számára. Abban az esztendőben járási méretben 1760 liter tejet fejtek tehenenként. Mandák József, a járási termelési igazgatóság főzootechniknsa ezekre az időkre így emlékezik: A Sokszor „késhegyig" menő harcok után, végre a felsőbb szervek belátták, hogy ez így tovább nem mehet, s kiadták a jelszót: nincs tovább szükségünk staitsztikai tehenekre. Ekkor kezdődött a selejtezés. A tehenek alapos bírálaton estek keresztül. Amelyeknél nem láttunk előfeltételt a javulásra, kiselejteztük. Természetesen ez csak az induláshoz volt jó, de lényegében fontos előfeltétele volt a későbbi eredményeknek. Az említett időben az ogyedl takarmányozást a járásban nem alkalmazták. Az a tehén is azt a takarmánymennyiséget kapta, amelyik csak három litert, » az is, mely nyolc litert termelt. A selejtezés után a teheneket súly és hasznosság szerint csoportosították, s ez pár hét múlva éreztette hatását. A merész lépés erősen felkavarta a kedélyeket, s ha a járási pártbizottság nem nyújt segítséget a hatékony intézkedés jóval később következik be. A SZILARD TAKARMÄNYALAP MEGTEREMTÉSÉNEK ÉRDEKÉBEN az évelők vetésterületét 13-ról 19 százalékra növelték. Ezzel párhuzamban megoldották az évelők magtermesztését, ami egyenlő volt a szilárd takarmányalap megteremtésével. A járás tehenészetének színvonala az említett intézkedések megtétele után rohamosan fejlődött. A CSKP KB 1965. november 3-i plenáris ülésén felfigyeltek a járás eredményeire és több központi jellegű szakküldöttség látogatta meg a járást, — keresték a nagy változás titkát. Akkoriban a járás szarvasmarhaállománya több fajtából tevődött öszsze. A marhaállománynak 75 százaléka sárgatarka volt, a többi cseh vöröstarka, dán, Jersey és erősen keresztezett fajtajelleg nélküli egyed volt. A szakemberek minden időben az újat keresték, ezért némelyik gazdaságban keresztezéssel próbálták javítani az állományt. Általában Jersey bikákat használtak erre a célra. A tenyészcél az volt, hogy fokozzák a tehenek haszontulajdonságát, elsősorban növeljék a tehenek tejmennyiségét és a tej zsírtartalmát —- s javítsák a tőgyformát a gépi fejeste való alkalmasságra. A későbbiek folyamán az utódok ellenőrzésénél azonban több hibát fedeztek fel. Baj volt az ellenállóképességgel, s az Fi-es utódok küleme sem volt megfelelő. 1966 elején a termelési igazgatóság állattenyésztési osztályának javaslatára a hasznoság növelésének érdekében alapos elemzés és megfontolás után a tehénállományt három csoportra osztották: 1. Kiváló tulajdonságú tehenek (3000 lit. felüli tejtermeléssel); 2. Közepes termelésű tehenek (2300— 3000 liter tejtermelései); 3. Gyenge hasznú tehenek (2300 liternél alacsonyabb tejtermeléssel). a) Az első csoportba sorolt tehenészetekben a fajtatiszta tenyésztés volt a tenyésznél — szigorúan figyelembe vették az elődök hasznosságát és a szülőknek az utódokra való átörökítő képességét. b) A második csoportba sorolt tehenek haszontulajdonságának fejlesztése céljából Holland-Fríz bikákkal kezdték a keresztezést. Ezért valfesztották ezt a fajtát, mert tejtermelése magas és testtömege jobb mint a Jersey-ié volt cl A harmadik csoportba sorolt tenyészetek nern voltak alkalmasak arra, hogy genetikai alapot nyújtsanak, ezért tehénállományukat fokozatosan lecserélték. A LEGJOBB TEHENEKTŐL szármázó üszőket felvásárolták és a Rohovce-i (nagyszarvai) Állami Gazdaságban foglalkoztak a tenyészállatok nevelésével. Amikor ott az előhasú üszők leelletiek, az első laktáció elkönyvelése után az állatokat 25— 50-es csoportokba osztva azoknak a gazdaságoknak adták el, amelyek a harmadik csoportba lettek beosztva. Az említett gazdaságban továbbá törzsállományt is kialakítottak, mely tenyészalapul szolgált az egész járás mezőgazdasága tekintetében. Az irányító szervek erőfeszítése arra irányult, hogy a szarvasmarhaállomány termelőképességének fokozása, javítása érdekében az élettani és a környezeti adottságokat összehangolják. Arra a gyakorlati megállapításra jutottak, hogy minél nagyobb mértékben sikerül bebiztosítani a környezeti feltételeket, annál jobban megmutatkozik s nagyobb biztonsággal ismerhető fel a tényleges képesség a haszontulajdonság fokozására. Az idő rövidsége miatt azonban gyakran előfordult, hogy a hosszabb távra szóló haszontulajdonságok ellenőrzése helyett mindig csak az adott időben megnyilvánuló termelési eredményeket vehették figyelembe — ami némileg megnehezítette a célkitűzések valóra váltását. A KÖRNYEZETI FELTÉTELEK, elsősorban a takarmányellátás és az ezzel szorosan összefüggő tartási viszonyok jelentős mértékben meggyorsították a képességek kibontakozását. Ennek tudatában valósították meg a már ismert intézkedéseket, — természetesen csak fokozatosan, mindig figyelembe véve az adott körülményeket. Célravezető munkával sikerűit kitűzött határidő előtt felszámolni a járás szarvasmarha-tenyészetének rémét, a fertőző elvetélést (bang és a tbc-t). E két veszélyes betegség felszámolásával egyidőben megszervezték az ellenőrzött s a törzskönyvezett tenyészeteket is, — ahol erre lehetőség nyílott. 1967-ben hozzákezdtek a genetikai alap javításához, mely nemcsak szelekciós alapon s a környezeti feljavítás által történt, — hanem az említett keresztezéssel is. A felső-csallóközi városellátó övezetben kezdődött a keresztezés. A járásnak ezen a részén ugyanis már régebben nagy területet kapcsoltak az öntözéses termelésbe. A keresztezést munkákba bevonták a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársait is. Azok javaslatára körülbelül 2000 tehénnnei és üszővel kezdődött a keresztezés. Ebben a körzetben jelenleg már 75 százalékos kelet-fríz utódokkal rendelkeznek. Röviddel ezután a járás más körzetében is elkezdődött a keresztezés. A különbség csupán annyi volt, hogy ott nem a íekete-tarka lapáj bikát, hanem a vörös-tarkát használták, s ott ma 50 és 25, iltétőleg 75 százalékos vérarányú vörös tarka lapáj utódok találhatók. A már említett ellenőrzött és vizsgált időszak alatt a tehenek létszáma 1946-tal gyarapodott, ami 33 százálékos növekedésnek felel meg. A 100 hektár mezőgazdasági földterületre jutó tehenek száma 3,5-tel növekedett. Az említett idő alat a tejtermelés 23 millió 326 ezer literrel nőtt, ami 17 százalékos többletnek megfelelő mennyiség. Az egy tehénre eső tejtermelés 1971-ben 1377 literrel volt több, mint az ellenőrzés kezdetén. AZ ELSŐ ÖT ÉVBEN tehát az egy tehénre eső tejtermelés 1055 literrel növekedett, ami az össznövekedés 76 százalékát teszi ki. Amikor a járásban túlszárnyalták a 3000 literes tehenenként! tejátlagot, az évi tejtermelés növekedése lelassult, átlaga nem haladta meg a 100 litert sem. Az utóbbi négy esztendőben a növekedés mindössze 322 litert tesz ki. Arra a kérdésre, miért van ez így, a termelési igazgatóság ín zootechnikusa az alábbi választ adta: A Nem stagnálásról vagy visszaesésről van szó, csupán közeledünk fajtánk várható tejtermelésének végső fokához, ami k,ét-három éven belül bekövetkezik. A rendelkezésre álló tehénfajtáknál az átlagos teljesítőképesség 3500—3600 kg évi tejtermelésre tehető — nem egy üzemben, hanem járási viszonylatban. Ha átszámítjuk az 1971-ben kifejt tejmennyiséget literre, úgy ez 3440 kg tejnek felel meg (1 lit. tej = 1028—1032 gramma!) s nem kevesebb mint 16 300 tehénről van itt szó. A számok tehát azt mutatták, hogy idén az egy tehénre' eső tejátlag elérheti a 3450 litert, ami súlyban 3550 kg-mal egyenlő. A nagy „felfutás“ éve előtt a járásban csak egy-két olyan bikát lehetett találni, mely 5500 literes tejháttérrel rendelkezett. Ma azonban egyetlen bika sincs a járásban, melynek az elődei 5500 liternél kiseb tejháttérrel rendelkeznének. A legtöbb 7000 literen felüli tehenektől szármázik, s ha ehhez hozzászámítjuk a keresztezés által örökölt heterózis hatást, a környezeti tényezők állandó javulását, úgy minden adva van arra, hogy fokozódjon u termelöKépesség. AMI BIZONYOS MÉRTÉKIG AGGASZTJA a termelési igazgatóság és az egyes gazdaságok szakembereit, az a borjají születésének a száma, mely az utóbbi években csökkent. Különösen 1968 óta érezhető ez, amikor bevezettek az ún. francia rendszerű mesterséges megtermékenyítést. Ettől az időtől számítva több mint 6 db-bal kevesebb a 100 tehénre eső borjúelvalasztás. Lényegében tehát az utóbbi évek egy tehénre eső lassú ütemű tejtermelése is ennek tudható be. Az említett mesterséges megtermékenyítésnél észlelt hiányosságokat az illetékesek többször felülvizsgálták. Keresték, kutatták azokat a tényezőket és okokat, melyek előidézői lehetnek a kevesebb borjú születésének. A fogyatékosságok feltárása még folyamatban van. Dr. Melčický, a járási állategészségügyi intézet igazgatója ezzel összefüggésben a következőket mondja: Ebben a tekintetben csak úgy eg^rtelműen nem marasztalhatjuk el az mszeminációs állomás dolgozóit. Tudomásul kell vennünk, hogy a takarmányozással sincs minden a legnagyobb rendben. Például a keverékek minősége a silótakarmányok túlzott etetése, a higiénia be nem tartása az elléseknél és még számos tényező szerepet játszik ebben. Mandák József fő zootechnikus véleménye a következő: A jobb öröklődési alappal növekszik a haszontulajdonság, vagyis a termelőképesség. Ezzel egyenes arányban nő a meddőség. Tehát minél nagyobb a tejtermelés, annál több a tehén ásványi-anyagszükséglete, — pl. sok foszfor szükséges és fia ez kellő mértékben nincsen az eleségben, jelentékeny mértékben csökken a tehén fogamzásának a lehetősége. A szakemberek a jobb fogamzás érdekében a következőket javasolják és kérik az illetékesektől: Az állatorvosi szolgálat sokkal szigorúbban ellenőrizze a sperma feldolgozását, a tenyészbikák egészségi állapotát és a takarmányozást. Minden tehenet, mely az ellést követő 70. napon belül nem folyat, vizsgáljanak ki, s kövessenek el mindent a fogamzás érdekében; A mezőgazdasági üzemek állatte®észtői szorosan működjenek együtt a körzeti állatorvossal, s állandóan kísérjék figyelemmel a tehenek és a tenyészüszők vérének karóién és ásványi anyag szintjét — szükség esetén ennek javítása érdekében tegyenek meg mindent; Az állattenyésztési felügyelőség al® tartozó inszeminációs szolgálat dolgozói hassanak oda, hogy a fogamzások száma növekedjen. Abban az esetben, ha az említett francia megtermékenyítési módszer nem válik be, úgy keressenek újat vagy térjenek vissza a bevált módszerhez, melyek kelégítik a termelők kívánságát, a magasabb borjúszületés tekintetében. Ami a járás szarvasmarha-állományának az eddigi keveréktakarmány tápokkal való ellátását illeti, a terményfelvásárló és ellátó vállalat mindent elkövetett, hogy a szükséges takarmánytápokat készítse, s időben szállítsa a termelőknek. A járás szarvasmarha-tenyészete idestova nyolc éve országos első. A babérokon azonban nem lehet megpihenni, mert a legszebb eredmény is túlszárnyalható. Ezért a járás mezőgazdasági termelésének szakemberei a pártbizottsággal és a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos dolgozóival közösen kidolgoztak a járás szarvasmarha-tenyésztésének távlati tervét és az állomány nemesítésének célkitűzéseit. MOLNÄR FERENC Hatvan éves a trebiiovi cukorgyár A trebišovi cukorgyár dolgozói a minap megemlékeztek a „fehér arany gyártásának 60. évfordulójáról. A múlt évszázad második felében Kelet-Szlovákia lakosságát a munkanélküliség, a nyomor tengerentúlra kényszerítette. Tehát Zemplén, hazánk olyan vidéke volt. ahonnan a monarchia s a burzsoá köztársaság idején sokan kivándoroltak. A legjobb termőföldek akkoriban a földbirtokosok kezében voltak, míg a nyomorgó nép helyzete kilátástalan volt. A cukorgyár mindenekelőtt a földbirtokosuk érdekeit szolgálta. Azok arra törekedtek, hogy a földet célszerűen műveljék, s az ott dolgozók bérének csökkentésével minél nagyobb hasznot érjenek el. A cukorgyárhoz tartozott mintegy 3250 hektár elsőosztályú földterület Is. Például 1926-ban nem kevesebb mint 12 gazdasága volt a gyárnak. A béresek kilátástalan helyzetével magyarázható, hogy 1920 decemberében sztrájk tört ki. Az 1936-os kimutatás szerint azonban a cukorgyár, egy részvénytársaság tulajdonaként mintegy 15 millió korona alaptőkével rendelkezett. Termékeiket a prágai Agrár Bank értékesítette, s ezzel egyidejűleg hazánk további 16 cukorgyárát uralta. A gyár dolgozói között mély gyökeret eresztett a kommunista párt ideológiája, s 1922-ben 128 tagja volt a CSKP-nek a mezőgazdasági részlegeken. 1923-ban azonban a kommunista ifjúsági szervezet is megalakult, s annak tagjai illegálisan terjesztették a kommunista párt által kiadott sajtóterméket. A Horthy-féle fasiszta megszállás idején a cukorgyár dolgozói gondosan elrejtették a vörös szakszervezetek zászlaját, s Marx képét, melyet a dicső szovjet hadsereg felszabadítása után a dolgozók méltó körülmények között átadtak 'az illetékeseknek. A második világháború frontátvonulásakor a visszavonuló I fasiszta hadsereg leszerelte a gyárat, megrongált.-! az épületeket, s mintegy 106 millió korona kárt tett. A gyár dolgozói a felszabadulás után igyekeztek a károk következményeit helyrehozni, de a teljes üzemeltetésre csak 1946-ban kerülhetett sor. Később a cukorgyár élelmiszeripari kombináttá fejlődött, melyben különféle konzerveket, csokoládét és egyéb termékeket gyártanak. Az élelmiszer kombinát üzemeiben jelenleg (a mezőgazdasági részlegekkel együttJ közel 1700-an dolgoznak. Ma a cukorgyár 24 óra alatt 175 vagon répát dolgoz fel. A csokoládé gyár évente 6 ezer tonna csokoládé készítésére, valamint egyéb édességek gyártására képes. A tejüzem pedig naponta 40 ezer liter tejét dolgoz fel, s 50 ezer liter tejből készít tejport. ILLÉS BERTALAN ————IlJW—mi MII НИМИ— U, !ЪЖШЯКЖ!ШЯР---1в~-ГГ:КЖЗВПНВЕЯИт 'i Valóban legolcsóbb gép? Összetalálkoztam egy régen ismert mezőgazdasági szakemberrel, aki elmondta, hogy idén a mostoha időjárási viszonyok ellenére úgy sikerült megszervezniük az összes munkálatokat, hogy a gabona minden szemét kiváló minőségben adhatták a felvásárlóknak, s gépeikkel az őszi betakarítás, szántás és vetés is rekord időn belül befejeződött, mert ugyancsak megtanulták a mesterséget. Beszéd közben csatlakozott hozzánk egy másik gazdaság vezetője, akinek tudomása volt róla, hogy amazoknak rendbeli van a „szénájuk“, minden terményt betakarítottak, s most már csak a szerves trágya rakványozásával foglalkoznak. Gépeik felszabadultak. Ennek tudatában kéréssel fordult barátjához, mondván: — Jánoskám, ti már mindapt rendbe tettetek, de nekünk még ütvén hektár kukoricánk talpon áli, kölcsönözzétek a kombájnt. — Hiszen mi szívesen kölcsönöznénk, de a szomszédok, akik nem rendelkeznek kombájnnal, korábban elkérték, így lekéstél — válaszolt a megszólított. Aztán másra terelődött a szó. A két szakember arról beszélt, hogy az utóbbi esztendőkben számos kiváló minőségű gépet kapott a mezőgazdaság, melyek használatával szinte felszabadult az ember a nehéz munkától. így a földeken a gépek kezelőin kívül alig látni embert, ami nagyon jó jelenség. Emelkedik a munkatermelékenység, lerövidül a munkafolyamat, s így kedvezőtlen időjárás esetén felbecsülhetetlen értékek megmentése válik lehetővé. Ha azonban a termelő folyamatban a gyomirtó szereket, a szemenként! vetöeépekel és más termelékenységet serkentő eszközöket is igénybe veszünk, még jobban gépesíthető a munkaművelet, tehát gazdaságosabbá válik a termelés. A gondos kezelést és karbantartást igénylő bonyolult mezőgépek pozitív tulajdonságainak az ecsetelése után — magától értetődően — az is szóba került, hogy a gépek legtöbbje nem akármelyik gazdaság számára hozzáférhető. A kisebb üzemek ugyanis nem rendelkeznek olyan pénzeszközzel, hogy egyik-másik gépet megvásárolhatnák, bár nagy szükségük lenne azokra. Tehát csak a nagyobb, módosabb üzemek vagy a beruházási pénzeszközöket közösen felhasználó társult gazdaságuk képesek erre, hiszen a gépek üzemeltetése amúgy is a nagytáblás rendszerre ráállt termelő üzemekben gazdaságos. Ilyen megállapítások után ismerősöm félig humorosan, félig komolyan kérdezte a másikat: — Tudod-e komám, melyik gép a legolcsóbb? — Hogyne tudnám — felelte amaz — az a gép, amelyet kölcsönkérünk. Hát igen. A kölcsönkérőnek a gép olcsó, búr fizeti a használat díját — de a karbantartás költségét a tulajnodos fedezi, mely sokszor felér egy új gép árával. Nem egyszer pár koronás alkatrész meghibásodása arra kényszeríti a tulajdonost, hogy költséges körutazást tegyen az országban az alkatrész beszerzésére, ami nem mindig jár eredménnyel, s ha ezeket az összegeket is a gép értékéhez számítanák, bizony furcsa számok kerülnének a nyilvántartásba. Tehát úgy tűnik, a kölcsöngép még a legmagasabb használati díj térítése mellett is olcsóbb, mint a vásárolt. Jól lehet ez a hiedelem egyeseknek látszólag előnyös, ám hozzá igazodni nagyon kockázatos, mert ugyebár mások gépet csak akkor kölcsönöznek, ha ők már teljesen befejezték a munkát, s ha közbejön a kedvezőtlen időjárás, akkor a termés vesztesége jóval felülmúlja bármely gép árát. Ezt tapasztalhattuk idén a gabonafélék betakarításánál. Az illetékesek bizonyára okultak belőle. Tehát a jó gép még ha sok pénzbe kerül is, soha nem drága. Ellenben a rossz gép, akkor is drága, ha minimális összeget fizetnek érte. —hai—
