Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-11-25 / 47. szám

♦ «j» «j» ♦j» A gyümölcsfák ültetése ❖ ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> A gyümölcstermesztéssel kap­csolatos számtalan művelet kö­zül talán a legnagyobb körül­tekintést és szaktudást igénylő munka az ültetés. A gyümölcs­fát évtizedekre ültetjük, és ha a fatelepítés, az alanyok kivá­lasztása, vagy az ültetés módja helytelen, akkor a későbbi évek folyamán ezeket a hibákat ki­javítani már nem lehet. Fontos megismerni magát a gyümölcs­fát, annak talaj- és éghajlati igényét, a fa külső fölépítését, telepítésének módját stb. A. AZ ÜLTETÉSRE SZÁNT ALANYOK Csak kifogástalan, minden tekintetben jó minőségű olt­ványt ültessünk, amely a kö­vetkező követelményeknek le­gyen megfelelő: 1. Legyen engedélyezett, és ki­próbált, jól bevált fajta. 2. A gyökérzet legyen dús, egészséges, jól fejlett. 3. A fa sudara legyen egyenes, a sudár koronavesszőjén le­gyen 3—4 elágazás. 4. Csuk fiatal, egyéves alanyo­kat telepítsünk. B. FAALAKOK KIVÁLASZTÁSA Magastörzsű fa: törzsmagas­sága 190—200 cm. Ezt a fa­alakot vadalanyra oltják. Ez a típus jó minőségű gyümölcs ki­­fejlesztésére a legkevésbé al­kalmas. Igaz, hogy a rendkívül fejlett, hatalmas törzs követ­keztében táplálék fölhalmozó­dás történik, és így a fa nem igényli a fokozott trágyázást, szegényebb talajokon is jól fej­lődik. Az első nagyobb termést csak a 10—12. évében hozza. Annak következtében, hogy a korona is rendkívül nagy, csak a korona felső részében fejlőd­het jó minőségű gyümölcs. Hát­ránya, hogy a fa kezelése, ápo­lása, a gyümölcs szedése rend­kívül körülményes. Ültetési tá­volsága 10—12 m. Ez a faalak tehát kiskertészkedők, háztáji kertészkedők számára nem megfelelő. Középmagas törzsű fa: törzs­magassága 120—130 cm. Ez a faaiak is kiskertészek szempontjából még magasnak számít. Nagyobb háztáji kertek­ben, vagy nagyüzemi termesz­tésben azonban megfelelő. Ül­tetésük ott is indokolt, ahol időnként árvízveszély fenyeget, pl. a dunamenti részeken, vagy más, alacsony fekvésű talajo­kon. Alacsony törzsű fa: törzsma­gassága 80—100 cm. Oltása vadalanyra történik, vagy erős növésű féltörpe ala­nyokra. (Almafa esetében E. M. alanyok.) Ezen a faalakon ter­meszthetők a legértékesebb, a legjobb minőségű gyümölcsük. Ezért lehet a háztáji kertekbe telepíteni, de üzemi gyümölcsö­sökbe is alkalmas. Ültetési tá­volságuk a telepítés módjától függően változik. Klasszikus koronaalak esetében a távolság 5—6 m. A 7.—8. évben már tel­jes termést ad. Előnye, hogy könnyen kezelhető, mivel koro­nája alacsonyabban helyezke­dik el, a szélviharokkal szem­ben ellenálló. Gyümölcsének minősége jobb, mint a magas­törzsűé. Hátránya, hogy több gondozást igényel, sok trágyá­zást, gondosabb metszést, na­gyobb befektetéssel jár. A fél­­törpe alanyokra oltott fa igénye­sebb, mint a vadalanyra oltott. Jobb minőségű talajt kíván, és több nedvességet. A féltórpe alanyra oltottak életkora 20— 30 év, rövidebb, mint a vad­alanyra oltott fáké. A nyulak, és őzek elől gondosan kell őket óvni, mivel az alacsonyan fek­vő ágakban is kárt tehetnek. Bukorfa: törzsmagassága 40— 60 cm. Valamennyi az alacsony tör­zsű fa esetében tett észrevétel érvényes erre a faalakra is. A bokorfát is többnyire féltörpe alanyra oltják, hogy biztosítva legyen az erős fejlődés. Ültetési távolság 5—6 m. Csak gondo­san bekerített területre ültes­sük, mivel a nyulak ellen más­fajta védekezés nem segít. Minél alacsonyabb a fa tör­zse, annál értékesebb gyümöl­csöt tud kifejleszteni, mivel annál több táplálék jut n koro­na, és a gyümölcs számára. Mindenfajta munka könnyeb­ben és főleg olcsóbban végez­hető. C. TALAjlGÉNY — TALA|TÍPUSOK Gyümölcsfáink — alma, kör­te, őszibarack stb. — gyengén savanyú, közömbös és gyengén lúgos talajokon jól fejlődnek, természetesen ha egyéb táp­anyagokkal jólel vannak látva. A gyümölcs talaja legyen olyan, hogy a gyökerek zavartalanul fejlődhessenek, legyen megfe­lelő víztartalma és oxigéntar­talma. A következőkben a leg­fontosabb és a leggyakoribb ta­lajokat vizsgáljuk meg a gyü­mölcsfául tetés szempontjából. 1. Meszes talaj: A mészlarla­­lom minden talajnak fontos tu­lajdonsága, mivel a talajban való szerepe sokrétű. Megjavít­ja a talaj szerkezetét, az agya­gos kötött talajokat porhanyó­­sítja. A szénsavas mész megja­vítja a talaj fizikai tulajdonsá­gait is. A humusz a mész jelen­létében nem oldódik és kötődik a talajhoz, viszont mész hiányá­ban vízben oldódik, és az eső­víz könnyen kimossa. Tehát ta­lajjavító hatása csak mész je­lenlétében érvényesülthet. Ezen­kívül a mész elősegíti a szerves anyagok bomlását. Ahhoz, hogy a mész talajjavító hatása érvé­nyesülhessen, elegendő arány­lag kis mennyiség is, néhány tized százalék. Ha a talajban több mész van, meszes talajok­ról beszélünk. Nagyon meszes talajokon a gyümölcs nem fejlődik kielégí­tően, és lombozata megsárgul. Különösen érzékeny ebből a szempontból a körte, és az őszi­barack. A legjobb védekezési mód a talajt fokozottabban lát­juk el humusszal. Segít a vas­­gálic adagolása is. 2. A humuszos talaj: Minden termőföld lényeges alkotórésze a humusz. A talajba jutó elhalt szerves anyagok, a talajban je­lenlévő mikrobák tápláléka. A szerves anyagok nagyobb ré­szét ezek a mikrobák felhasz­nálják vízzé, szénsavvá, ammó­niákká alakítják át. A fenn­maradó rész alkotja a humuszt. Kötöttsége igen gyenge, fajsú­­lya könnyű, nagyon sok vizet tud elnyelni. Ezek a tulajdon­ságok teszik lehetővé, hogy a kötött talajokat ezzel javítsuk. A humuszt bőven tartalmazó auyagokat nevezzük humuszos talajoknak. Az átlagos humusz­­tartalmat .meghaladó humusz­­mennyiségű talajokat táptala­joknak nevezzük. A lápok, ná­dasok növényei levegő hiányá­ban a víz alatt alakulnak át hu­musszá. Az ilymódon keletke­zett rétegeződéseket tőzegnek nevezzük. Ezért igen értékes a iecsapolt lápok, nádasok talaja, mivel a tőzeges föld kertészke­désre nagyon alkalmas. Rend­kívül sok vizet képes elraktá­rozni, de hamar kiszáradhat. Ha a tőzeges föld vízviszonyait helyesen szabályozzuk, nagyon jó minőségű, jól fejlődő gyü­mölcsfa termesztést folytatha­tunk rajta. 3. Agyagos talaj: Ez a talaj­típus rendkívül kötött. Az agya­gos talaj részecskéi nagy erő­vel tapadnak egymáshoz. Az ilyen talajok megműveléséhez nagy erőkifejtésre van szükség. Az agyagos talaj nedves álla­potban elveszti szilárdságát és kenődik. Száraz állapotbarí vi­szont nagyon szilárd, ellenálló. A vízáteresztő képessége na­gyon rossz, ezért sok csapadék­hullás esetében nagyon sok vi­zet tartalmaz. A levegő nehezen járja át. A gyümölcsfák szempontjából az agyagos talajnak kedvezőt­len tulajdonságai vannak. A gyökerek oxigénhiányban szen­vednek, ezenkívül le kell küzdeniük a kötött talaj fizikai ellenállását Is. Az agyagos talaj kedvezőtlen tulajdonságait liu­­musztrágyázással és meszezés­­sel lehet megjavítani. 4. Homokos talaj: tizeknek a talajoknak a kötöttsége nagyon gyenge. A talaj lazasága követ­keztében már a gyengébb sze­lek Is kárt tesznek benne, el­fújják. A homoktalajok kötött­ségét okvetlenül növelni kell. Erre a célra legalkamasabb anyagok a humusz, agyag és a márga. Adagolásuk következté­ben a homokszemcsék összeta­padnak. 5. Szikes talaj: Ezek a tala­jok csaknem termékellenek. Ez a ta'aj nagy mennyiségben tar­talmaz konyhasót, glaubersót és szódát. Hatásuk ellenkező, mint a mész hatása, — mivel a humuszt, amely a mész hatásá­ra összetapasztotta a homok­­szemcséket — ezek a sók kiold­ják. Az ilyen talaj, ha nedves nehezen szárad, száraz állapot­ban pedig csontkemény. Ezen­kívül a nátrium sói mérgező hatásúak. Gyümölcsfákat tele­píteni szikes talajokra nem le­het, mivel az ilyen talaj megja­vítása nagyon költséges, ezért nem kifizetődő. D. ÉGHAJLATI TÉNYEZŐK: Az éghajlati elemek közül a legfontosabb a gyümölcsfa szá­mára a napfény, a napsugár. A napsugár egy bizonyos része az ún. biológiai energia, ame­lyet a gyümölcs felvesz, meg­tart. A biológiai energia segít­ségével átalakítóit, asszimilált táplálóanyagok következtében lesz a gyümölcs ízletes, zama­tos és színes. Ezért jó minőségű termést csak napos helyen vár­hatunk. A másik fontos éghajlati elem a levegő hőmérséklete. A gyü­mölcs kialakulásához nemcsak a nyári meleg járul hozzá, ha­nem a tél, az éjszakai lehűlé­sek, a nyár folyamán előfor­duló hőmérsékleti ingadozások is. Hazánkban csak a nyugati-, délnyugati országrészek alkal­masak arra, hogy a gyümölcs jól beérhessen. A nyári 25—30 C fok a legmegfelelőbb hőmér­séklet. Magasabb dombokon, hegyeken már nem lehet min­den évben jő termést várni, mi­vel itt hőhiányra kell számíta­ni, ami rontja a gyümölcs mi­nőségét. Nagyon fontos tulaj­donság a gyümölcsfa fagyálló­sága. A legbiztosabb eljárás a fagyveszély ellen a termőhely helyes megválasztása. Legfonto­sabb a medencék, katlanok, te­hát az olyan helyek elkerülé­se, ahol nem kielégítő a levegő mozgása. A fagyveszély hajla­mos területekre külön fagyálló fajtákat telepítsünk. A késő tavaszi fagy ellen ne­hezen tudunk védekezni. A gyü­mölcsöst sokszor virágzásban érik. Költséges, de nagyon kifi­zetődő és könnyen keresztülvi­hető védekezés a müanyagíó­­liás sátor, amely 2,5—3 m ma­gas fáknál még elképzelhető. Gondoljuk meg, hogy az egész termés sorsa foroghat kockán. A szélviszonyok sem közön­sége^ éghajlati elemek. Gyü­mölcsfatelepítéskor ügyelni (Folytatás az 5. oldalon.) (Folytatás a 4. oldalból.) kell az uralkodó szélirányra. Erről az oldalról feltétlenül biztosítani kell valamilyen szél­védelmet (fák, sövény). A levegő páratartalma is ha­tással van az ültetendő gyü­­möcs későbbi fejlődésére. Az alacsony páratartalom megsok­szorozza az aszálykor keletke­zett kárt, mert gátolja a har­mat keletkezését. A magas pá­ratartalom viszont különösen a növényi kártevők, a gombabe­tegségek terjedését segíti elő. Az éghajlati ismeretek birtoká­ban a kertészkedő mindig ked­vezőbbé tudja tenni a gyümöl­csös helyi éghajlatát. Á gyü­mölcsös ültetési rendszere, a sörök tájolása, távolsága, miiül hatással vanank a' helyi állo­mány éghajlatra, mi k rokli ni ára. E. ÜLTETÉS: Ili gép a kiskertészkedők szamára A TjB—7 jelzésű egyhengeres kistraktor iránt is nagy volt az érdeklődés a XIV. Brnoi Nem­zetközi Gépipari Vásáron. A ČZ—8 típusú motor teljesítmé­nye percenkénti 3500 fordulat­nál 7 lóerő. Az 1920 mm hosszú, minimum 850 mm széles és 250 kg tömegű erőgépnél előreha­ladáskor három, hátramenet esetén viszont egy sebességi fokozat iktatható be. Elsősor­ban a kiskertészkedők szántára készült, de jól alkalmazható és kihasználható a mezőgazdasági üzemek speciális termelési sza­kaszain is. Első képünkön a nevezett erőgépet örökítettük meg. 5 Az oltványokat beszerzésük, illetve megvételük után a leg­rövidebb időn belül ültessük el. Ha ezt valamilyen okból nem tehetjük meg, a fácskákat ver­meljük el. Száraz talajnál a vermet öntözzük meg. Az oltvá­nyokat csak közvetlenül az ül­tetés előtt szedjük ki a földből. Ha a szállítás alatt a fák gyö­kerei megfonnyadtak, mártsuk őket néhány órára (legtovább 24 órára) vízbe. Az ültetés ideje ősszel és ta vasszal van. Ha ősszel ültelünk, október közepénél hamarabb ne ültessünk, mert a fa még nem teljesen érett. A tavaszi ültetést végezzük közvetlenül a fagyok elmúlása után. Az ültetés előtt minden tö­rött, nyúzott gyökeret simára metsszünk. A hosszú gyökere­ket kissé kurtítjuk. Különös gondot kell fordítani a gödör készítésére. A gödörből kiásott töld alsó, és tölső réte­geit célszerű összekeverni, a gödörbe részben visszahelyezni, hogy ültetéskor már ülepedett legyen. A gyümölcsfát olyan mélyen kell a gödörbe állíta­nunk, hogy a gyökérnyak a gö­dör szintjével egy magasságban legyen. A gyökerek között nem szabad hézagokat hagyni, eze­ket porhanyós földdel töltsük ki. Helyes, ha beültetett fács­kákat fölkupacoljuk, hogy az őszt ültetésnél védjük a későb­bi fagyok ellen, tavaszi ültetés­nél pedig a kiszáradás ellen. Akkor helyes az ültetés, ha a fát olyan mélyre ültettük, ami­lyen mélyen eredeti helyén, a faiskolában volt. A gyümölcsösünk cél iára vagy gödröket ásunk, vagy mé­lyebb talajforgatást végzünk. Ebben a kérdésben mindig a ta lajszerkezet a mérvadó. Minél keményebb, rosszabb a talaj, annál nagyobb gödörre van szükség, )ó minőségű talajban elég 60 cm mély és 100 cm szé­les gödör. Lehetőleg csak laza­­porhanyós földbe ültessünk. A következő szakmellékle­tünkben az almafa, körtefa és őszibarackfa ültetését közöl­jük. BILEK GÁBOR, mérnök Második felvételűnkön a TjB —7 kistraktorhoz készített per­metezőgépet látjuk. A PO—200 jelzésű gépet főleg a vegetációs és nyugalmi időszakban végzett növényvédelemre, valamint a kisebb ültetvények, kertek és zöldségesek permetezésére, to­vábbá fertőtlenítésre, öntözés­re stb. is kitűnően lehet alkal­mazni. A gép vertikális (függőleges) szóró-permetező csövei segítsé­gével átlagosan 2, maximálisan 3 méter távolságra, kézzel vég­zett vertikális permetezésnél viszont 6 méter távolságra jut­tatható el a permetlé. A gép permetlétartálya 240 literes. Az üzemelés közbeni nyomás 10 kp/cm2. A szivattyú percenkénti teljesítménye 10—35 liter. A gép segítségével 400—500 liter folyadék adagolható egy hek­tárra. A TjB—7 erőgéppel üzemel­tetett permetező munka közbeni átlagos haladási sebessége 4,3 km/óra lehet, miközben az át­lagteljesítmény 0,55 hektár. Harmadik felvételünkön a TjB—7 kistraktor után kapcsol­ható, 15 km/óra átlagsebesség­gel vontatható, 900 kg teherbí­rású, egytengelyes pótkocsi lát­ható. Kép és szöveg: KÁDEK GÁBOR TÁJÉKOZTATÓ A „Kertészet—Méhészet“ cí­mű szakmellékletünk jelenleg havonta egyszer jelenik meg. Azonban az olvasók kérésére 1973. január 1-től külön „Ker­tészet“ és külön „Méhészet“ mellékletet indítunk, melyek havonta egyszer jelennek meg. A változásokkal egyidőben szeretnénk a mellékletekben tartalmi változást is eszközölni. Mind a két szaknieilékletben bevezetjük a „Kérdésekre vála­szolunk“ című rovatot, melynek keretében szaktanáccsal látják el az érdeklődőket. Szerelnénk továbbá vitát indítani egyes szakkérdések s a gyakorlatban szerzett tapasztalatok népsze­rűsítésére. A szakmellékletek színvona­lának emelése tehát nemcsak rajtunk múlik, ezek javításához nagyban hozzájárulhatnak olva­sóink, levelezőink a Gyümölcs­ös Zöldségtermesztők Szövetsé­gének összes szervei, tudomá­nyos dolgozók és mások. Hogy munkánk tökéletesebb lehes­sen, kérjük mindnyájuk lámo­­gatását. Mint ahogy a múltban, ugyan­úgy a jövőben is foglalkozni fogunk az új módszerek és az elért eredmények népszerűsíté­sével, valamint a növényvéde­lem időszerű kérdéseivel az &j vegyszerek használati módjává). Egy mellékleten belül több helyet kap a méhészet. Még mindég felmerülnek problémák a kapíárkérdés körül, méhek­­kei való vándorlással, valamint az anyaneveléssel stb. . . Töb­bet kellene foglalkoznunk a ni éli betegsége к megelőzésével, esetleg azok gyors és hatékony gyógyításával. Tehát van még miről rnunk és van mit javítanunk. Kérem és váram az olvasó és levelezű közönségünk helyes állásfogla­lását ezen kérdésekkel kapcso­latban. G- I.

Next

/
Thumbnails
Contents