Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-11-11 / 45. szám
1972. november 11. SZAB АП FÖLDMŰVES .15 z TUDNIVALÓK A hatékonyabb jutalmazásról A munkaügyi ég népjóléti minisztériumok ez év elsó felében kiadták a Jutalmak odaítélésének Irányelveit, amelyek tájékoztatási alapul szolgálnak a reszortvéllalatok számára a bérezési gyakorlatban. Az Irányelvek elsősorban meghatározzák, hogy Jutalmat csak abban az esetben lehet adni, ha a munka megkívánt eredményeit és a dolgozók érdemeit nem lehet más hatékony bérezési formákkal díjazni, amelyek közvetlenül biztosítják a kapcsolatot a munka eredménye és a bér nagysága között — tehát teljesítménybérrel (akkordbér) és prémiummal. A jutalmazás formáját a szervezet választja, ha nem lehet, vagy nem célszerű előre meghatározni a munka díjazásának nagyságát és lefolyását, s ezt anyagi, technikai vagy gazdasági mutatókba foglalni. Jutalmat lehet továbbá adni egyszeri, nem rendszeresen előforduló munkák elvégzéséért, amikor nem gazdaságos és célszerű más díjazási formát választani. Jutalmat fizethetnek ki a szervezetek úgyszintén olyan esetekben, amikor a munka társadalmilag hasznos eredményeit a dolgozók rendkívüli személyes kezdeményezőkészséggel érték el, amikor a munka eredménye egyértelműen meghaladja az egyén munkakötelezettségének kereteit. A jutalmak nyújtásánál — akárcsak a premizálásnál is — meg kell határoznia a szervezetnek a Jutalom nagyságának a munka eredményétől való függőségét, a munka megkövetelt eredményeit és a lehetőségekhez mérten meg kell határoznia a Jutalom feltétezett nagyságát is. Jutalmat csak olyan munkaeredményekért Ítélhet oda a szervezet, amelyeknek elérésére a dolgozók közvetlenül befolyással voltak és amelyekért felelősek. Ez az elv abból a tényből indul ki, hogv a szervezet minden dolgozója azért a munkáért felelős,, amelyet közvetlenül maga végez. Ennek az elvnek az alkalmazása kizárja a jutalmak odaítélésének eddigi — általános kritériumok szerinti — formális módját, amikor is az értékelés az egész munkahely, műhely, üzemegység eredményeinek figyelembe vételével történt, amelyekre a dolgozó nincs közvetlenül befolyássul. A jutalmazás rendszere az eddig nyújtott jutalmakból indul ki, amelyeket a bérfejlödés szabályozásáról és jutalmazás elveiről szóló 158/1970. számú szövetségi munkaügyi és népjóléti miniszteri rendelet szab meg. Az irányelvek azonban részletesebben meghatározzék, hogy milyen munkaeredményért milyen jutalmat lehet odaftélni. A szervezetek jelenleg ötféle jutalmat adhatnak. Ezek: — teljesítményjutalom munkafeladatoknak a megkívánt terjedelemben és minőségben való sikeres és kezdeményező teljesítéséért, — rendkívüli jutalom jelentős munkafeladatok rendkívül sikeres teljesítéséért, rendkívüli munkáért vagy más érdeme-I kért, — jutalom a szocialista versenyben elért eredményekért, — másfajta jutalmak, éspedig a központi szervek által kiadott külön rendelkezések értelmében. Ide tartoznak például a vezető beosztású gazdasági dolgozók anyagi érdekeltsége, valamint a jelentős egyéni évfordulók alkalmából nyújtandó jutalmak a 159 1.970. számú szövetségi munkaügyi és népjóléti miniszteri rendelet értelmében r25 éves alkalmaztatásil viszony, az 50. életév elérése), esetenként — az egyes fajta jutalmanként — maximálisan 2500 koronáig terjedő összegben. A teljesítményjutalmakat az irányelvek komplex módon határozzák meg, éspedig a dolgozó által összességében nyújtott teljesítményéért, amelybe a mennyiség ugyanúgy beletartozik, mint a minőség. A teljesítménv mindkét ismérvének ez a hangsúlyozása elkerülhetetlen, mivel a szervezetek sjk esetben a bérezési gyakorlatban a teljesítményjutalmat mint v formális átalányt, tel jesítménypötlékot alkalmazzák anélkül, hogy sokoldalúan értékelnék az elért munkaeredményeket. Teljesítményjutalomban a szervezetek elvileg a nem premizált órabérben dolgozókat részesítik. Teljesítményjutalmat lehet adni azokért a megkövetelt muukaeredményekért, amelyeket a dolgozók bizonyos időszak, például egy hónap, egy negyedév alatt elértek, vagy határidőhöz kötött egyszeri feladatok, pl. a tudomány és a technika fejlesztésével Összefüggő feladatok stb. teljesítéséért. A szervezet ezt a jutalmat főképp a következőkben felsorolt négyféle teljesítményért fizetheti ki: — a mennyiségi és minőségi mutatókkal kifejezett munkateljesítményekért, a határidőhöz kötött feladatok teljesítéséért, a munkahelyen a folyamatos, megszakításoktól mentes üzemelésének biztosításáért stb., — a pénzügyi és anyagi eszközök gazdaságos felhasználásáért, a munkaigényesség, a nyers- és alapanyagszükséglet, a tüzelőanyag és energiaszükséglet csökkentéséért stb., — ha a dolgozót igényes munkák végzésére használják fel, többféle szakmát követelnek meg tőle, — ha a dolgozó a szervezet szükségleteinek és követelményeinek megfelelő feladatok teljesítésénél kezdeményezően jár el stb. RENDSZERESEN KELI, ÉRTÉKELNI A MUNKAEREDMÉNYEKET Az irányelvek — hogy megszűnjék a teljesítményjutalmak eddig gyakori formális értelmezése és átalányként kezelése a szervezetek kötelességévé teszik, hogy a jutalmazás céljaira rendszeresen értékeljék a munkaeredményeket. Az értékelés eredményeiről a felelős vezető beosztású dolgozó köteles írásbeli feljegyzést készíteni. Az értékelés eredményeitől függően szabja meg a szervezet a teljesítményjutalmak nagyságát. Az írásbeli feljegyzés lehetővé teszi a következetes ellenőrzést. Az odaítélt jutalmak hatékonyságát az egyes szervezeteknél a bérosztály ellenőrzi, bérellenőrzéseknél pedig az irányító szerv illetékes szakosztálya, valamint a reszortszervek dolgozói Is. A teljesítményjutalom nagyságát a szervezet vagy az alapbér (alapfizetés! százalékarányában vagy abszolút összegben szabja meg. A jutalom odaítélésére vonatkozó rendelkezés lehetővé teszi, hogy a központi reszortszervek saját reszortelőírásaikban szabják meg, hogy a teljesítményjutalomban részesült dolgozók közül a szervezetek kinek adhatnak prémiumot is az anyagi megtakarításért. A rendkívüli jutalmak mindenekelőtt azoknak a munkáknak a jutalmazására szolgáinak, amelyek a szervezeteknél alkalomszerűen, egyszer-egyszer fordulnak elő s rendkívüli jelentőségünk a szervezet és az egész társadalom szempontjából. Azok a munkák tartoznak ide, amelyeknek optimális teljesítése a dolgozók rendkívüli szorgalmától függ. A szervezetek dolgozóiknak főképp ezeknek a feladatoknak a teljesítéséért nyújthatnak rendkívüli jutalmat: — jelentős feladatok meghatározott mutatóinak jobb teljesítéséért, — rendkívüli képességeket, kezdeményezőkészséget és áldozatkészséget kívánó különösen jelentős feladatok teljesítéséért, — rendkívül igényes feladatok határidőre vagy azon belül való teljesítéséért, — az Irányításban való alkotó részvételért, valamint a termelés műszaki és szervezési színvonalának, a munkafeltételeknek jelentős megjavításáért, különösen a munkabiztonság és egészségvédelem szempontjából stb., — rendkívüli, egyszer előforduló munkák, feladatok elvégzéséért — pl. tematikai feladatok saját kezdeményezésből való megoldása és a megoldás alkalmazása. új technika bevezetése és elsajátítása, átmenet nagy teljesítményű gépeken való munkára, haladó technológia vagy magasabbfokú munkaszervezés elsaiátítása stb., — termelőeszközök vagy üzemi berendezések megkárosodásának korlátozásával összefüggő munkákért természeti kataszttrófák esetén, életmentésért, társadalmi tulajdon megmentéséért stb. A rendkívüli jutalom nagyságát az egyes dolgozók számára a szervezet vezetője vagy a szervezet vezetője által erre meghatalmazott más vezető beosztású dolgozók (üzem, üzemegység, műhely veze tője) határozzák meg. A rendkívüli jutalom nagyságának megszabásánál értékelni kell a rendkívüli munkaeredményeket, illetve érdemeket, tekintetbe véve a feladat, munka, 111. egyéb érdem jelentőségét a szervezetre és a társadalomra nézve s arra, hogy a dolgozó milyen mértékű erőfeszítéseket tett a feladat teljesítésére. ^ vezető beosztású dolgozók kötelesek a munka, ill. érdem értékeléséről és a jutalom nagyságáról feljegyzést’ készíteni. Abból a célból, hogy a vállalaton belüli egységeknél esetenként gyorsan lehessen rendkívüli segélyeket adni, célszerű, ha a szervezet bizonyos összeget utal át az ún. vezetői alapra. JUTALMAK A VERSENYEREDMÉNYKÉRT Ezt a fajta jutalmat — az erkölcsi megbecsülés és az anyagi elismerés mellett — egyének és kollektíváknak adhatja a szervezet, ha megszerezték a szocialista brigád címet, vagy ha előkelő helyezért értek el a szocialista versenyben. Pénzjutalmakat a szocialista versenyben a szervezet a dolgozók kezdeményezőképességének értékelésére és jutalmazására előre kidolgozott vállalati irányelvek alapján ad. Ezeket az Irányelveket a munkaügyi és bérezési osztály dolgozza ki a személyzeti és káderosztály közreműködésével, s az illetékes gazdasági és szakszervezeti szerv hagyja jóvá. Az irányelvek kidolgozásánál a következő rendelkezésekhez kell alkalmazkodni: a szövetségi kormány és az SZKT 1970. december 12-én kelt határozata a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatásáról az 1971—75. években és az SZKT Elnökségének 1971. április 4-én kelt határozata: ezek hagyják jóvá a szocialista brigádok, újítók, műhelyek, üzemek és vállalatok tevékenységének alapelveit. A dolgozók kezdeményezésének értékelésére és jutalmazására vonatkozó vállalati irányelveknek tartalmazniuk kell azokat a feltételeket, amelyek szerint az egyének és kollektívák által a termelési é^ munkafeladatok teljesítésében szerzett érdemek értékelése történik, s ezek jutalmazásának módját is. Pénzjutalmak osztását ajánlatos a szocialista versenymozgalom erkölcsi- politikai szempontjaival is összekapcsolni. A JUTALMAZÁS VÁLLALATI SZABÁLYAI Minden szervezet vezetője köteles a szakszervezeti üzemi bizottsággal való megállapodás után meghatározni az egyes fajta jutalmak odaítélésének szabályzatát, amely különösen a következő dolgokra terjed ki: — a jutalmak szempontjából számba jövő dolgozók köre, — munkaeredmények és egyéb mutatók, amelyek teljesítéséért jutalmat lehet adni, — a munkaeredmények értékelésének módja, az ezzel kapcsolatos eljárás és a jutalmak nagyságánek meghatározása az egyes dolgozók részére, — a jutalmak odaítélésének és kifizetésének határideje a dolgozók egyes csoportjai szerint, — azok a vezető beosztású dolgozók, akik a munkaeredmények értékeléséért és a jutalmak odaítéléséért felelősek. A jutalmazás hatékonysága szempontjából a dolgozókat előre tájékoztatni kell a megkívánt munkaeredményekről, a jutalom feltételezett nagyságáról és az odaítélés szabályairól. Érvényes az az elv, hogy a jutalom végleges nagyságáról a munka elvégzése és eredményének értékelése után kell dönteni. A jutalmak kizárólagosan egyéniek: az egyén teljesítményének jutalmazására szolgálnak. A dolgozók kollektívája számára kiírt bizonyos feladat elvégzésének jutalmazásánál a vezető beosztású dolgozónak külön-külön kell értékelnie az egyes dolgozók érdemeit s a kollektív jutalmat szét kell osztania a kollektíva egyes tagjai között. A szervezet azonban sohasem fizethet ki jutalmat prémium helyett, amely nem jár a dolgozóknak, ha nem teljesítik a kitűzött mutatókat. A szervezet vezetője kiterjedt és technikailag igényes, — egyébként prémiummal honorált — feladatok elvégzéséért a felsőbb szerv jóváhagyásával rendkívüli jutalmat is odaítélhet azoknak a dolgozóknak, akiknek érdeme, hogy lényegesen jobb eredményeket sikerült elérni, mint azt a prémium-szabályzat feltételezte. Rendkívüli jutalmat nem lehet nyújtani a rendes, mindennapos munkakötelezettséghez tartozó feladatok és munkák elvégzéséért. ALHSZUNK ncímmm Törvényes Z. K. olvasónk kérdezi levelében: Örökséggel kapcsolatos problémáim vannak, ezért tanácsért fordulok szerkesztőségükhöz. Az örökhagyóval halála előtt 2 évig éltem és teljes mértékben rá voltain utalva eltartásommal. Az örökhagyónak nincsenek gyermekei és felesége sem volt. Jogom van örökölni az örökhagyó után? Az öröklés kérdéseit a Polgári Törvénykönyv 40/1304. sz. rendelete szabályozza. Ismerünk végrendeleti és törvényes öröklést. A végrendelet érvényes, ha azt az örökhagyó sajátkezű- . leg írta meg, vagy ha azt a közjegyző készítette el. Ha a végrendeletet az örökhagyó sajátkezűleg Irta meg, további feltétel, hogy azt aláírta és feltüntette benne a megírás napját, hónapját és évét. Mivel az adott esetheti olvasónkat a törvényes öröklés kérdései érdeklik, az alábbiakban ezekre térünk ki. Törvényes öröklés esetében három csoportot különböztetünk meg. Az első csoportban örökölnek — az örökhagyó gyermekei, — házastársa. Ilyen esetben valamennyi örökös egyenlő arányban örököl". Amennyiben valamelyik gyerek nem örököl, részét gyermekei öröklik. Ha ezek a gyerekek sem örökölnek, örökrészüket gyermekeik kapják. A második csoportba tartoznak: — a házastárs, — az örökhagyó szülei, — az örökhagyóval halála előtt legalább 1 évig közös háztartásban élő személyek, akik ebből kifolyólag gondoskodtak a közös háztartásról, vagy eltartásukkal az örökhagyóra voltak Utalva. Az említett, személyek egyenlő részt, örökölnek, kivéve a házastársat, aki minden esetben az örökség felét kapja. Ami a „házastárs“, fogalmát illeti, ezt helyesen kell értelmezni. Közös háztartásban élnek azok a személyek, "akik tarlós jelleggel élnek együtt és közösen tedezik szükségleteiket. (Polgári Törvénykönyv 115. § j. Amennyiben sem a házaspár, sem a szülök nem örökölnek, a , harmadik csoportban örökölnek — az örökhagyó testvérei és — az örökhagyóval halála előtt legalább 1 évig közös háztartásban élő személyek, akik ebből • kifolyólag gondoskodtak a közös háztartásról, vagy eltartásukkal az örökhagyóra voltak utalva. Ha tehát leveléből Indulunk ki, úgy arra a következtetésre jutunk, hogy az adott esetben a harmadik csoportban levélírónk is örökölni fog, mivel 2 évig élt közös háztartásban az örökhagyóval, sőt ezen felül eltartásával Is rá volt utalva. A 32-es törvény és a gyakorlat Motoros társadalmunk nagy családjának tagjai bizonyára már más forrásból értesültek arról, hogy 1972. július 1. óta érvényben van a Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium 32. számú törvényerejű rendelete, amely a közúti járművek üzemelését rendezi a közutakon. Ez a rendelet pótolja az 1958/145 számú, már elavult rendeletet a közúti forgalomról. Mivel az új rendelet sok eddigi figyelmen kívül hagyott újítása Is tartalmaz, és a rendelet he nem tartása következtében motorosaink sok kellemetlenségnek lehetnek kitéve, esetleg pénzbírságra is ítélhetők, az alábbiakban a rendelet néhány érdekes részét szeretnénk röviden tolmácsolni, illetve átismételni. A rendelet 28. §-a a közúti jármüvekből való kilátást és a visszapillantó tükrök elhelyezését rendezi. Minden motoros járműnek nélkülözhetetlen kelléke a visszapillantó tükör, amit úgy kell elhelyezni, hogy minden üzemelési és időjárási helyzetben a gépkocsivezető helyéről minden irányba lehetővé tegye a forgalmi helyzet áttekintését. A gépjárműveket ezért az előírásos visszapillantó tükrökkel kell felszerelni, éspedig: — a motorkerékpároknak bal pldalán legalább egy visszapillantő tükröt kell felszerelni, — a személy-, teher- és egyéb gépkocsiknak legalább egv, a kocsiban elhelyezett és egy további — a gépkocsi baloldalán elhelyezett viszszapillantó tükörrel kell rendelkezniük. A visszapillantó tükrök legyenek egyenesek, optikailag kifogástalanok, nem szabad, hogy torzítsanak és fényvisszaverő képességük is kielégítő legyen. Szükséges továbbá, hogy a színekre is érzékenyek legyenek annak érdekében, hogy a forgalmi lámpák színeit is kellőképpen tükrözzék. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni azt, hogy a gépkocsikon a külső visszapillantó tükör felszerelése 1973. január 1- től kötelező. A rendelet 29. §-a a járművek kerekeivel, gumiabroncsaival foglalkozik. Minden gépjárműn a pneumatikát úgy kell megválasztani, hogy ennek fajtája, méretei és állapota megfeleljen az üzemelés követelményeinek, a kocsi megterhelésének és a legnagyobb megengedett sebességnek, s emellett a legnagyobb élettartamot és gazdaságosságot is elérje. A kerekeket, beleértve a pőtkereket is, mindig a gépkocsi gyártója által előírt nyomásra kell sűríteni. A csúszást gátló szögeket csupán a 3,5 tonnán aluli gépjárművek használhatják, s ezek is csupán november 15-től március 31-ig csakis az alábbi feltételek betartása mellett: — a csúszást gátló, szögekkel ellátott kerékabroncsot csupán olyan gépjárműveken alkalmazhatják, amelyekre a kerekek mögött sárfogót szereltek fel, — szögekkel ellátott gumiabroncsot mind a négy kerékre kell felszerelni, — a szögeket csupán a külön erre a célra gyártott kerékabroncsokra és a gyártó cég által előírt módon lehet felszerelni, — a szögek csupán 2,5 miu-re emelkedhetnek ki az abroncsból, — ilyen gumiabronccsal a közutakon csupán 100 km/'óra gyorsasággal lehet haladni, — a szögekkel ellátott gumiabronccsal felszerelt gépkocsit a kocsi hátsó részén a Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium által előírt jelzéssel kell ellátni. A gépkocsik gumiabroncsa hibamentes legyen és a mintázat vastagsága nem lehet 1 mmnél kisebb, máskülönben a gumiabroncs nem felel meg a törvényes előírásnak, és nem szabad a közúti forgalomban ennél kopottabb pneumatikát használni . Következő számunkban a 32- es törvény további előírásait ismertetjük. —uk— ! I
