Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-11-11 / 45. szám

Kôpke pár hónap alatt

bizonyítottak

1972. november Ti-A helyi pártszervezet és a nemzeti bizottság kezdeményezésére közel egy évtizedes pangás után újjászervezték a Velký Biel-l fMagyarbéli — Bratislava vidéki Járás] CSEMADOK-ot. Az alakuló gyűlésen a megválasztott vezetők körében Egri Ferenc elnök Ígéretet tett, hogy a bizalmat meghálálják, és sokoldalú kulturális tevékenységet fejtenek kt a községben. A komoly emberekből megválasztott vezetőség láttán nem kételkedtünk, de mégsem reméltük, hogy az eltelt rövid idő alatt olvan sokoldalú tevékenységről számolhat be a helyi szervezet elnöke, valamint Bognár Sándor titkár.

— Azt hiszem nem kell elővennem a jelentéseket, hiszen csak néhány hőnappal ezelőtt kaptunk lábra — említi a szimpatikus titkár. — Ezalatt az idő alatt a belénk helyezett bizalmat tgvekeztünk meghálálni, s mint „kezdők“ a lehetőségekhez képest minél többet tenni.

— S hogyan láttak hozzá a munkához?

— Legfontosabbnak tartottuk, hogy a vezetősség rendszeresen ülésezzen s ott meghányja-vesse a tennivalókat. A terv szerint minden két hétben összejöttünk, de a különböző akciók rendezése előtt hetente többször is.

— Miként teremtettek anyagi alapot?

— Köztudomású, hogy a fiatalok körében nagy az érdeklődés a táncmulatság iránt. Ezeken lényegében hazai zenekarok muzsikáltak. A zenekar tagjai a ml fiaink, akikre mindig számíthatunk.

— S más tevékenységre is sikerült megnyerni a fiatalokat?

— Természetesen. Szabó Franciska megszervezte a táncegyüttest, s azok népi-, valamint cselekményes táncokat tanultak be. Az énekcsoportunk Is hosszabb ideje próbál. Kiváló szólóénekeseink vannak, akik egyaránt énekelnek népdalokat, magyar nótákat, operettrészleteket, s modern táncdalokat. Mindenki szívesen áll

rendelkezésünki e, s Így nem okoz gondot bizonyos keretműsor adása sem. Már eddig is szerepeltek a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulóján, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség megalakuló gyűlésén, és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megünneplésén is szerepelünk. Különben a mi csoportunk rendezte meg a járási népdalversenyt, s szerepeltünk a Gabčíkovon f Bősön] megrendezett Csallóközi Dal- és Táncünnepélyen.

— Jelenleg hány tagja van a szervezetnek? — kérdem az elnöktől.

— Az újjászervezésnél 70 taggal kezdtük, s most három híján százan vagyunk. De talán az a legfontosabb, hogy a tagoknak közel a fele aktívan tevékenykedik valamilyen részlegen -----újságolta örömmel Egri elvtárs.

— Taggyűlést tartottak?

— Méghozzá sikerrel, ahol a szervezet problémáinak megvitatása mellett megemlékeztünk a magyar költészet kimagasló alakjáról, Petőfi Sándorról. Dr. Buga László budapesti érdemes orvos is járt nálunk s nagyon sajnáljuk, hogy a járásról későn kaptuk az értesítést, s nem tudtunk telt házat biztosítani az előadására. A jövőben úgy gondoljuk, hogy valami más akcíővai kötjük össze a taggyűlést.

— A népnevelés terén mit terveznek?

— A közeljövőben előadást szervezünk az egészséges nemzeti öntudatról és a szocialista hazaflságről, valamint a korszerű lakáskultúráról. December végén műsorral búcsúzunk az óévtől, s egyben megemlékezünk Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról.

— Minden kezdet nehéz. Önöknek milyen gondjaik vannak?

— Ezernyi. Bár van művelődési otthonunk, de a fűtést nem oldották meg. Addig-addig kilincseltünk, sürgettük, míg ez Is el nem készült. Különös gondot okoz, hogy nincs a táncosaink számára népviselet és csizma. Ennek kölcsönzése jelentős anyagi

SZABAD FÖLDMŰVES

kiadással jár. Az előadótermünk befogadóképessége nem nagy, s Így örülünk, ha marad néhány koronánk egy-egy akció után. Szerencsére a művelődési otthontól már kaptunk anyagi segítséget. Reméljük a CSEMADOK központja Is hozzájárul majd a népviselet és csizmák vásárlásához. Az alakuláskor, ugyanis, kértünk a meginduláshoz néhány koronát, ez volt a vélemény: először legyen tevékenység, aztán kérjünk anyagi segítséget. Ehhez tartottuk magunkat s igyekeztünk sokoldalú munkát kifejteni.

A beszélgetés utáni esztrádmfisoron valóban meggyőződhettünk a szervezet műsorának sokoldalúságáról. Szabó Franciska és segítőtársai rendezésében sokszínű műsornak lehetett szemtanúja a szépszámú közönség. Valóban mindenből volt mindenkinek. Népdaltól a modern slágerig, a népi tánctól a cselekményig. Örvendetes, hogy a táncegyüttes rövid idő alatt kiforrottként hatott. A fiatal nőkből összetevődő énekcsoportról is csak a legnagyobb elismerés hangján írhatunk. A beat-zenekar nemcsak kiválóan kísérte az éneklők számait, hanem önállóan is szerepelt. A vers- és prózamondók is elnyerték a közönség tetszését. A szellemes konferálők szintén sokszor varázsoltak mosolyt a nézők arcára. Talán mindössze a műsor összeállítása volt kifogásolható, amely kissé „csalamáďészerűen“ követte egymást. A közönségről csak a legnagyobb elismerés hangján lehet szólni. Nagyon meglepett a kezdésnél a pontosságuk, és a program alatt a tárgyilagosságuk. Különben ezzel az esztradmüsorral felléptek a községben lévő nyugdíjasok otthonában, s az életben elfáradt Idős embereknek derűt varázsoltak az arcára.

A fiatal szervezet december 12-én tartja évzáró taggyűlését. A vezetők fölemelt fejjel állhatnak majd a tagság elé, s lesz miről beszámolni. Az egész szervezet, de a kommunisták és a nemzeti bizottság is örömmel nyugtázhatja, a kezdeményezés nem volt hiábavaló és a régebbi időkhöz méltóan sokoldalú kulturális tömegmozgalmi és népművelő tevékenység folyik a főváros közeiében levő községben. TÖTH DEZSŐ

ф Az egyetemes magyar irodalom egyik kimagasló költőjéről emlékeznek meg szerte a világon. Illyés Gyula. a fáradhatatlan költő, a parasztélet hiteles ábrázolója az elmúlt napokban töltötte be születésének 70. évfordulóját. Ebből az alkalomból lapunk szerkesztőségi kollektívája s valamennyi olvasónk nevében szívből köszőntjük a magyar irodalom e századbeli nagyságát, akinek munkássága szorosan összefonódott a falusi nép életkörülményeivel s a kibontakozó űj világban megjelent művei iránymutatói voltak a magasabbrendű társadalom kibontakozásának.

ILLYÉS GYULA:

A vízfakasztó ünneplése

Fölszáll, — kezében sár,

arcán mosoly —

a kútásó a föld alól.

Kiáltás. Füttyök. Ez, az odafut.

Készül hetedik hete ez a kút.

MegvanI Elérte! Valami csoda megestét látni fut a nép 'oda.

Kötik a vödröt s — fejedelmi kép — a kútásó a vödörből kilép.

Kilép, nem sejtve, mily 6s gyermekei ámulat és hódolat jár neki.

Hattyúi tündérfi kél habok közül! Csak e tündér nagy, ősz bajuszt törül.

Itt van, — mutatja lábán a vizet.

Egy csöpp — hű tanú —

nyomban lesiet.

Kezében a göröngy, a gyöngyöző: rejtelmes szent szív, bűvös drágakő!

Kilép a vén kútásó és vele a legfőbb Jó, az élet kútfeje.

Mezítláb van bár —

vagy tán épp azért — úgy nézem, mint egy római vezert.

Gatyában is csupa fönség s eszély, ahogy az agronómussal beszél.

Mögötte ott a győzelem: jöhet a harsona, az ujjongó tömeg.

Alorca arcán a sár —no de ott most a lelketlen sár is mosolyog.

Hát megküzdöttünk érte, mondja úgy, mint tengerész, ha végül partra jut.

Es félreértett fővel rápipál,

kiköp, kezel, szerszámát szedi. — Jár,

csak jár szemem az azon vizesen elbicikliző örök Mózesen.

Már a hajnal kék sugarát Moszkva vize fürdeti.

Dalolnak a kismadárkák, s gőzhajóink kürtjei,

Kong a Kreml tornyán az óra a csillagok oszlanak, itt a tegnap búcsúzója; üdvözlünk új virradat.

A kassai Thália évadját hazai szlovák szerző, Záhradník Oto: Kinek lit a toronyóra? című színpadi művével kezdte. Sok szempontból jelentős ez a bemutató. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a bemutató napja történelmi jelentőséggel bírt fiatal színházunk életében és egyre értékesebb művészi munkájában. Valóban ma már szinte túlzásnak hat ha ezt a színházat fiatal együttesnek nevezzük (s nemcsak azért, mert annyira természetesnek fogjuk tel létét, mintha mindig meg lett volna) hiszen három nehéz esztendő után megizmosodott együttes reprezentálja nemzetiségünk színházi kultúráját Kelet-Szlovákia szivében.

A bemutató művészettörténeti vetületei valóban lényegesek. Oto Záhradník drámáját fiatal szlovákiai költőnk Batta György fordította s ez a fiatal irodalmárunk első próbálkozása. mely a színpad felé kacsingat. Az ősbemutatóra, mert a „Thália“ színpadán mutatták be első ízben Oto Záhradník Kinek öt a toronyóra című művét magyar nyelven — már az új színházteremben került sor. Ez a körülmény szinte felbecsülhetetlen jelentőséggel bír, hiszen végre megfelelő környezetbe került a „Thália“, s meg vagyunk győződve róla, hogy ez a tény jelentősen hozzájárul az együttes további fejlődéséhez.

Az előadást Веке Sándor rendezte. A rendezés volt a bemutató egyik legnagyobb erőssége. Веке felerősítette a mű ideáját, s az egész cselekményt egy expresszív hatású miliőbe helyezte. A rendezőnek sikerült ezzel

Gombos Ilona, Kontiné szerepében.

Forrj szüntelen, állj ércesen,

nem győz le téged senki sémi Nagy földemen kincs vagy nekem, Moszkvám, te drága mindenem.

(Részlet)

a megoldassál a mii gyengéit elrejteni, illetve kedvezőbb megvilágításba helyezni. Különösen ki kell emelnünk a rendezésnek azt a motívumát, melyet játéknak nevezhetnénk az idővel. A múlt megidézésének pillanataival a mű meggyőző ideálja domborodott ki.

A díszleteket Platzner Tibor tervezte. Az ő felfogása is teljesen megegyezett a rendezői elképzeléssel s így a díszletek megfelelően erősítették a rendezés hangulatát. Megdöbbentő erővel hatott a háttérben kifeszített csipketeríto, mely ugyanakkor idézte a pókhálót űr így is, úgy a múltat, de együtt nézve a két hatást az elavult, áporodott világról.

A színészi alakítások közül elsősorban Lengyel Ferenc Reiner órást kell kiemelnünk. Lengyel maximálisan a hitelességre törekedett szerepének formálásában. Nem éppen modern figuráját elesettségével. poetikns tennivágyásával is rokonszerves sé tudta tenni.

Boráros Imre Jeszenszky Palija sikeres formálása volt a régi világból kitörni vágyó, de egyébként elég felületes fiatal embernek! játékossága és szinte eszközmentes alakítása állandó kellemes színfoltja volt ax előadásnak.

Gyurkovics Mihály Abel Ferencében nem tapasztalhattunk semmi újat. Gyurkovics ezt a szerepét nem dolgozta ki a tőle megszokott alapossággal. Eddig valamennyi szerepében hozott valami újat, most nem. De így is biztos pontja volt az előadásnak, ezzel az alakításával is.

Gombos Ilona hálás szerepet kapott. Kontiné alakításában. Gombos felvonultatta egész kelléktárát a figura megrajzolására. Ez sikerült is neki, pontos, határozott alakítás volt, ha a színészi fogásuk néha régi ismerősként visszhangoztak a színpadról.

Chmelík alakítója, Váradi Béla csak egy szokványos figurát hozott. Szerepét nem élte át tökéletesen. Sikere volt ugyan borbélyos hajlongásainak. de ugyanúgy mint a hajlongások a bokacsattogtatások is kicsit túlexponáltnak tűntek.

Dása alakításában halványabb figurát láttunk Tóth Erzsébettől. Eddigi alakításaiban jóval több tehetséget csillogtatott meg. Epizódokban Érsek Györggyel és Horváth Lajossal találkoztunk.

GÁGYOR PÉTER

Hazánk második munkáselnökere emlékezünk

ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ már fiatal korában bekapcsolódott a Kladno környéki munkásmozgalomba és a szociáldemokrata párt alapítótagjaként tartják számon. Hosszú éveken keresztül funkcionáriusa volt a pártnak és a Nagy Októberi Forradalom győzelme után a szociáldemokrata párt baloldalának fáradhatatlan harcosa lett. Mint a baloldal küldöttje, 1920-ban Moszkvában részt vett a Kommunista Internaclonálé II. Kongresszusán, ahol Leninnel is találkozott. Onnan hitében még jobban megerősödve tért vissza, s egyik fő szervezőjévé vált a decemberi sztrájknak, amely a munkásosztály vereségével végződött, s Zápotockýt is bebörtönözték. Szabadulása után a kommunista párt alapító tagja lett, majd annak főtitkára. Később nemzetgyűlési képviselővé választották és a Vörös Szakszervezet titkárává. A nehéz gazdasági válság éveiben mindig bátran kiállt a dolgozók érdekeiért, s szervezte a sztrájkmozgalmakat az embertelen kizsákmányolás ellen.

Zápotocký elvtárs a második világháború alatt koncentrációs táborba került, s visszatérte után a forradalmi szakszervezeti mozgalom elnökévé választották. A Februári Győzelmet követően a Nemzeti Front kormányának miniszterelnöki helyettesévé nevezték ki, majd rövidesen a kormány élére került. Klement Gottwald halála után 1953. március 21-én köztársasági elnökké választották, amely legmagasabb állami funkciót 1957. november 18-ig, vagyis bekövetkezett haláláig töltött be.

Antonín Zápotocký nagyjelentőségű politikai szervező munkásságán kívül sokoldalú publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Nagy elfoglaltsága ellenére irodalmi munkát is végzett és mindmáig közkedvelt könyve a Vörös fény Kladno felett, amelyben a Kladno környéki munkásmozgalmat eleveníti fel élethűen.

A 15 évvel ezelőtt elhúnyt köztársasági elnök emlékére több helyen szobrot állítottak. A felvételen látható mellszobra Morava nad Bečvou-n, Zápotocký kedvelt fürdőhelyén van felállítva. —tt—

Új évad új épület