Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-08 / 27. szám

Azanyanevelés általános alapelvei £x méhészet minden munká­­(áltál, tehát az anyane­velésnél Is a következő alap­elvekhez kell ragaszkodni: min­dent összhangba hozni a termé­szet törvényeivel. Az ember még semmi újat nem alkotott, ami nem támaszkodnék ismert, vagy éppen felfedezett természeti törvényekre, vagy Jelensé gekre. Az anyanevelés folyama­ta annál sikeresebb, minél Job ban összhangban van a termé szét törvényeivel. A méhek fejlődése már mil­lió és millió éve folyik a ter­mészetben. A természet alakító munkája különféle minőségű egyedeket hoz létre, erőseket, gyengéket, életképeseket, bete­geket, ellenállóképeseket és kevésbé ellenállóképeseket. A fejlődés folyamán a gyengék, betegek, és kevésbé ellenálló­­képes egyedek elpusztulnak. A létért való küzdelemben csak az erős, az ellenálló egyedek győznek, amelyek a fajfenntar­tásnál jönnek tekintetbe. A mé­hésznek tehát azoknak a csa­ládoknak a kiválasztásánál, a­­melyekből anyát vagy herét szándékozik nevelni, elsősorban arra kell tekintettel lennie, hogyl ezek a tenyészcsaládok egészségesek, ellenállók, élet­képesek, és gazdaságilag ki­használhatók legyenek. Külön­ben munkája hiábavaló. Lesz­nek ugyan méhei, amelyeket segít életben tartani, de haszna belőlük csak csekély vagy egy­általán nem lesz. Kielégítő hozamokat csak azok a méhcsaládok nyújtanak, amelyek az évek hosszú során át környezetük hordási és ég­hajlati viszonyaihoz alkalmaz­kodnak és egyéb jó tulajdon­ságokkal tűnnek ki (rendkívül kifejlődött gyűjtőösztön, tiszto­gatási és dajkaösztön). Ezek a tulajdonságok az évek hosszú során át örökletesekké váltak. E tulajdonságok hordozói az anya és a herék. Az ilyen anyá­nak más családba való áthe­lyezésével ez a család is bizo­nyos idő múlva jó tulajdonsá­gokat szerezhet. Csakhogy az ilyen elsőrangú család anyjá­nak egy más családba való át­helyezésével az eredeti család rövid időn belül elveszítené eredeti jó tulajdonságait, ha az anyát nem pótolnánk egy to­­további, szintén elsőrendű, jó tulajdonságokkal biró anyával. Az ilyen eljárás tehát nem volna gazdaságos. Méhanyákat és minél több herét olyan családokból kell nevelnünk, amelyek hosszú éven át kielégítő mézhozamot nyújtottak. Azokkal a tenyész­tett anyákkal, amelyek kiváló tulajdonságokkal bíró családok­ból származó herékkel páro sodtak, pótoljuk a nem kielé­gítő tulajdonságokkal rendel­kező családok anyáit. Az első általános alapelv az legyen, hogy anyákat és heré­ket kiváló tulajdonságokkal bí­ró családokból neveljünk. Az ilyen családokat tenyészcsalá­­doknak nevezzük. Anyákat mindenekelőtt a csa­ládok minőségének javítása vé­gett kell nevelnünk. Ha a mé­hész nem nevel anyákat kizá­rólag azokból a családokból, amelyek az évek hosszú során át jó tulajdonságokkal tüntet­ték ki, okkor az egész fárado­zás értéktelen. A családok méz­hozama főleg a hordástól függ. Ha a mézhozam alapján akar­juk a családok minőségét meg­ítélni, nem szabad csak az ille­tő család által begyűjtött abszo­lút mennyiségből kiindulnunk (begyűjtött méz + készletek), hanem abból a mézmennyiség­ből, amelyet az összes családok egyenlő feltételek mellett ugyanazon méhésztelepen ter­melnek. Ezért ma már egyetlen ha­ladó szellemű méhész sem le­het meg anélkül, hogy feljegy­zéseket ne vezessen méhcsalád­jai életének minden jelentősebb eseményéről (a fiasítás terje­delméről, mikor és mivel bőví­tette ki a fészek terjedelmét, a serkentés idejéről, a mézkam­ra feltételeéről, esetleges raj­zásról, az anya kicseréléséről. A téli készletek kiegészítésé­nek mennyiségéről, továbbá a szüretelt méz mennyiségéről, esetleg a nyert viaszmennyiség­ről és a családok télre hagyott mézmennyiségéről). Mindezek feljegyzésére a „Kaptár“ nyil­vántartási lapja“ szolgál, ame­lyet a Csehszlovákiai Méhészek Szövetségének Szlovákiai Bi­zottságánál, Bratislavában le­het beszerezni. Ezt a nyilván­tartási lapot a 46 6641 CSÁSZ 19. cikkelyének megfelelően kell kitölteni. Hogy összehasonlíthassuk az egyes családok hasznosságát, meg kell állapítani a mézhozam százalékát a méhésztelep átla­gos hozamához viszonyítva megbízhatóan összehasonlítani. Ismerek sok méhészt, köztük efsz-ek méhészeit is, akik ké­szítenek ugyan maguknak fel­jegyzéseket a mézhozamról, de azt nem számítják át százalék­ra, s így nem tudják a csalá­dok több évfolyamának értékét összehasonlítani. Például egy család, amely az egyik évben 15 kg mézet adott, kisebb ér­tékű lehet, mint egy másik csa­lád, amely más évben csak 9 kg mézet adott. Ha például az efsz 100 családból álló méhészete összesen 2500 kg mézhozamot ért el, az előbb említett csa­lád az egy családra számított mézhozam átlagának csak 60 százalékát érte el. Másik esz­tendőben az összes 100 család csak 500 kg mézet adott; a 9 kg mézet adott család ennél a mézhozamnál 180 százalék­ban vett részt, ezért értéke­sebbnek kell tartani. A mézho­zam százalékának meghatáro­zásánál az elvett mézhez hoz­zászámítjuk a családoknak té­lire meghagyott mézkészletet is. Egyéb mellékhozam értékét. amelyet a család ad (raj, sö­pört rajhoz és a fiasítás felerő­sítéséhez szükséges méhek, esetleg osztott raj, kiépített műlépek, építtetőkeretből el­vett viasz) szintén a méz érté­kére számítjuk át. A megálla­pított eredményt a „Méhcsalá­dok teljesítőképességének átte­kintése“ című nyomtatványon tüntetjük fel. Ezt a méhész a 46 6641 CSÁSZ 25. cikkelye alapján végzi el, amely a csa­ládok melléktermékeit (viasz, raj, lépépítmény műlépeken és azok nélkül, evett fiasítás és méhek] a méz kilogrammjára átszámítva közli. Az említett nyomtatványok és táblázatok a Csehszlovákiai Méhészek Szö­vetsége Szlovákiai Bizottságá­nál, Bratislavában kaphatók. Csak ilyen módon hasonlít-A Kamcsatka! Földművelési Kísérleti Állomás 1954-ben olyan melleket importált, ame­lyek a tél folyamán elpusztul­tak. Hasonló eseteket észleltek még több kísérleti állomáson is. Viszont I. Spacsenko pedig 1966-ban a tengerpart környé kéről hozott 20 méhcsaládot Kamcsatkára, s ezek még a mai napig is életben maradtak. Eze­ket 197U-bcn 50 családdal bő­vítették. Ebből a 70 családból Spacsenko 13 telepet létesített. Mivel Kamcsatkán a tél kilenc hónapig tart, így a nyár rövid és esős. 1970-ben 1904 kg méz­­termelést ért el. Ezért a csalá­dok számát 120-ra bővítette. A kaincsatkai méhészek fó feladata az üvegliázban ter­mesztett növények beporzása. Olyan iivegházakat létesítettek, amelyek 100 m* területen fek­szenek. Ilyen terület beporzá­sához elegendő két család méh. Amíg nem voltak méhek a mun­kások kézzel végezték a növé­nyek beporzását. Most. hogy a méhek végzik, igy 20 üvegház­­nál a munkabéreken 43 200 ru­belt takarítanak meg hatjuk össze az egyes méhcsa­ládok termelőértékét több év folyamán. Az anyák nevelésénél továb bá arra kell tekintettel len nünk, hogy egyszerű módon akarjuk-e nevelni, a jó tulaj­donságokkal bíró családokból szerzett rajbölcsőkkel, vagy csendes anyaválasztásnál az anyabölcsök felhasználásával. Akinek anyanevelésre elég ide­je van és nem sajnálja a fárad­ságot, neveljen anyákat rend­szeresen a tudomány és a gya­korlat legújabb Ismeretei sze­rint, kiváló minőségű tenyész­­anyagból. Az anyanevelés első módja az egyszerű anyanevelés, megkü­lönböztetve a másiktól, ame­lyet haladott anyanevelési mód­nak nevezünk. (Gy. M.) Az uborka termését ezzel a módszerrel 25 -30 százalékkal emelték, de mézet is termelnek. Az üvegliázban a mellekkel való bánás nagyon nehéz, meri nincsenek a méhészeihez szük­séges segédanyaguk. Körülmé­nyes a méhek repülése, mert ezek az első repüléskor elhul­lanak. A méhek repülés közben az üvegnek repülnek és igy nem képesek visszatérni a kap tárba. Tehát ilyen nehézségek mellett is szükséges és gazda­ságos a méhészkedés. (g! A Frunze méhésziizemben Ez az üzem dolgozza fel az összes viaszt, amelyet a rnélié szék a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság területéről bekül­­denek. Ogy a nagyüzemi, mint a kis méhészkedők növekvő igényeit ki tudja elégíteni. Az üzem termékei ismertek a kő zép-ázsiai köztársaságokban, de Ukrajnában, és Fehér-Orosz­­országban is. Az előző ötéves tervben az üzem a tervét. 106 százalékra teljesítette. A terven felüli termelésből 123 ezer ru­belt takarítottak meg. Az utób­bi időben az üzemet korszerű­sítették, s így évente 90 tonna műlépet termelhet. (G) Mebnevetes Kamcsatkán A dugványozásról Azt a műveletet, amikor a hajtást vagy vesszőt levágjuk és gyökereztetjük, .dugványo­zásnak nevezzük. Mind több kuliár- és dísznövényünknél al­kalmazzuk ezt a szaporítási módot. A dugványból fejlődő új növény az anyanövény tulaj­donságait megtartja. A dugványozás sikerének tit­ka a helyes időpont, a dugvány állapota (fejlettsége) és a meg­felelő körülmények kialakítása és biztosítása. Minél zöldebb, zsengébb a hajtás, annál párásabb — zár­tabb — levegőben, üveggel vagy fóliával fedett térben és sok esetben meleg talpon, laza homokos talajba dugványoz­­sunk. Kevésbé igényesek a már érettebb hajtások, az úgyneve­zett „félfás“ dugványok, ame­lyek hajtáshegye a növekedést befejezte, szövetállománya ke­ményebb, fásabb, ellenállóbb. Kultúrnövényeink hajtásai ál tatában a nyár derekára fásod­nak. Ha júliusban, augusztus­ban ilyen hajtásokat dugványo­­zunk, azok gyökeret fejleszte­nek, új növénnyé válnak. A dugványuk csak laza. leve­gős talajban gyökeresednek. Ha ládába, cserépbe diigványozunk, folyami homokot és tözegkor­­pát (rašelina) 1:1 arányban keverjünk össze. A láda aljára komposztföldel és erre homo­kot borítunk úgy, hogy a dug­ványok csak a homokba érnek le s a növekedés folyamán majd elérik az áj gyökerek a lápdús talajt. A dugványuk fölé üveglapok­ból vagy fóliából sátrat is ké­szíthetünk, ezzel a párásabb levegőt biztosítjuk. A szabad­ban 30 —40 cm mélyen süllyesz­tett ágyat is készíthetünk és ablakkal fedjük. így dugva nyozzuk például a dudvásszárú növényeket, az évelő Asterekct, Dianthust, Iberist. A muskátli, a Sedumuk, a Saxifragák üveg­takarást nem kívánnak. Még edzettebbek a cserjék hajtásai, így a Ligustriim. Lonicera, a Berberisek, Periploca stb., de ezek is meghálálják az üveg­takarást. Fóliásán. a szabadban is dugványozhatjuk a ribiszke fé­léket, melyekhez a gyümölcsöt termo ribiszke és egres is tar­tozik. Ehhez laza talajt kell kiválasztanunk. Ha kertünk ta­laja kötöltebb. készítsünk ásó­­nyom széles, 30 cm mély árkot. ebbe homokot vagy homok és tüzegkorpa keveréket tegyünk, s ebbe dugványozzunk. A bo korról 2 éves vesszőt vágjunk le, aztán részekre daraboljuk. Egy-egy részen rövid, 2 éves tarészt — csonkot — hagyjunk. Ezt nevezzük kalapácsos vagy kulcsos dugványnak. A hajtást le isz szakihatjuk a gallyról, így is jól gyökeresedik. Ha a hajtás hegye éretlen, vágjuk le. A dugványon csak a legfelső 1—2 levelet hagyjuk meg. a többit leszedjük. Ültető­­fával duggatunk. olyan mélyen, hogy csak a levelek álljanak ki a földből. A dugványozást alaposan öntözzük be. A ribisz­ke, egres dugványok a követ­kező év őszén felszedhetek és gyökeres növényként új telepí­tésre haználliatók. A dugványozás eredményes­sége érdekében nagyüzemekben használatosak a növényi hor­monok (auxinok, heteroauxin, beta-indolylvajsav stb.) rendkí­vül lúg oldataiban a dugvá­nyok elöáztatására. Ez azonban rendkívül igényes és pontos munkakörülményeket igényel. BÖZNER MIKLÓS Hurbanovo V\\\\\V\V\\\\\\\\\\\\\V\4\4\\\\\\\4\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\44\\\\\\\\\\\V\4\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\4\\\ Másodvetés A házikertben jő lehető­ség adódik a terület kétsze rés hasznosítására, a másod vetésekre. Ennek rövidesen elkövetkezik az ideje. Egyik legnagyobb felületen ter­melt tavaszi növényünk, a zöldborsó július közepéig leadja termését és a helye a főidényben felszabadul. Ha­sonlóképpen a saláta, a ko­rai káposztafélék területe is hasznosítható rövidebb te nyészidejű, részben friss fo­gyasztásra, részben tartósí­tásra alkalmas zöldségfélék kel. Egyet azonban ne fe­lejtsünk el: a másodtermé nyék csak öntözéssel hoznak kielégítő eredményt. A káposztafélék közül a rövid tenyészidejűek alkal­masak másodvetésre. A jű liusi kiültetéshez a magot sürgősen el kell vetni, ha magunk neveljük a palán­tát. Fejeskáposztából a Jú niusi óriáson kívül a Csur­gói, a Pallagi, karfiolból az Osena fajták, karalábéból a Csemege fehér és kék vehe­tők számításba. A palánták kiültetése előtt tanácsos a területet alaposan beöntöz­ni; a tenyészidő alatt — az időjárástól függően — 6—8-szor kell öntözni. Az uborka az egyik leg­fontosabb másodterményünk. Az első terméseket friss fo­gyasztásra, a nyár végi, ősz eleji uborkákat pedig elte­­vésre használjuk fel. A Nim­busz fajta nem keseredik; minőségben nem rosszabb a Budai csemege és a Kecske­méti 113 sem. Pillangós nö­vények — így zöldborsó — után különösen jól érzi ma­gát az-uborka. Már vetéskor és a tenyészidő folyamán 3—5 alkalommal kell öntöz­ni, körülbelül 40—50 mm vízmennyiség kell ahhoz, hogy a talaj 20—25 cm-es rétegben átnedvesedjen. Az öntözött uborka nem kese­redik, és több termést hoz, mint a víz nélkül vagy ke­vés vízzel termesztett. Azon­ban a túlöntözés is káros, mert a növény sárgul, nem fejlődik kielégítően. A zöldbab aránylag rövid tenyészidejű, másodvetésre alkalmas növény. Korai ká­posztafélék, saláta után vet­hető, gyommentes, porha­nyó földbe. Öntözése főként a virágzás idején kívánatos, mert száraz időben a kötő­dés nem kielégítő. Később, a hüvelykéjiződés idején még 3—4 öntözést igénye], ki­­se;bb vízadaggal. Hüvelyei szárazon termesztve szálká­­sodnak. A Fa vödör fajtán kívül ajánlható a Budai pia ci, a Harvester és Full-crop. A gyökérfélék közül a sár­garépa rövid tenyészidejű fajtái, a Nantesi, a. Duvicki, az újabb fejték közül a Rial- 16 vethető. E fajták tenyész ideje 80—100 nap, kelesztö öntözéssel, és a lenyészidö folyamán még 1—2-szeri víz­adagolással eredményesen termeszthetők. A céklafajták közül a Det­­roitot ajánljuk. Egyenlete­sen gömbölyű, középnagy gumói tetszetösek. A házi­asszonyok ezt jobban szere­tik. mert a kisebb mérető céklák könnyebben átfőnek. Másodvelésre spenótot és csemege kukoricát is tervez­hetünk. A Viroflay mellett az Eszkimó is alkalmas, ez utóbbi éttelel, és tavasszal is szedhető. Nem késő még a csemege kukorica vetése sem. Az Aranymazsola faj­tához hasonlóén jő minősé­get ad a Fehérmazsola és a Júniusi fehér is. Amit a kaktuszról tudnunk kell Sokan vannak, akik a virá­got szeretik. Ezért kertjeinket és lakásunkat színük és kelle­mes illatuk szerint díszítjük. A virág a szobát is barátságo sabbá teszi. Szeretnék említést tenni a meghonosodott virágokon kívül a melegebb éghajlatról beim zott kaktuszokról, amelyeknek nem szentelünk kellő figyelmet. Ezek a talajigénytelenek. Szá­mos változatuk és fajtájuk ho­nosodott meg szobáinkban ős kertjeinkben. Mint a virágot szerető ember nagyon értéke­lem a kaktuszokat, mint dísz­növényeket. Gyönyörű virágaik elém varázsolják hazájuk tájait, ahol úgy iHirjánzanak, akárcsak nálunk a rétekén viruló virá­gok. A kaktuszok szaporítása egy­szerű. A mellékhajtást letör­jük, elültetjük és fogamzásnak indul. Sovány kevert talajba ültetjük, amelyet homokkal és téglaporral olyan arányban ve­gyítjük, hogy a víz keresztül szűrődjön rajta. Legtöbb fajtája nem bírja az erős nedves ta­lajt. A letörött hajtást kissé nedves talajba ültetjük és négy­öt napig ne öntözzük s ha lát­juk, hogy a növése nehezen indul, akkor öntözzük növény­­nővesztő vegyi anyaggal, ame­lyet minden virágüzletben kap­hatunk „výživa rastlín“. Ebből egy kávéskanállal teszünk 1 li­ter vízhez és így öntözzük. Ne­veljünk szép példányokat és ha lesz egy két fajta, könnyen cse rélhetünk ismerőseinkkel. Egy jól kinevelt egyed száz koroná­nál is többet ér. Minden esetre a kaktusz nem szereti a sok vizet. Amely fajták több vizet igényelnek, hamarabb száraz a talajuk. Nagyon megszeretjük ezt a növényt szépségéért, ha kellőképpen gondozzuk. HANGYA FERENC XXXX4V\XXXXXXXXXXXXVXXXXVXXX4XXXXVXXXXXXXXXNNXXVX4XV4XXVV.V\XXXXXXV4XXV\X4V\XVV4XXV4X.VXVNISX4XX%

Next

/
Thumbnails
Contents