Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-14 / 41. szám

k. 1972. október 14. SZABAD FÖLDMŰVES, .15 щт TVDNMAIÔK Hogyan táplálkozzunk? A lakosság táplálkozása azoknak a tényezőknek az egyike, amelyek a lakosság egészségét, jó munkateljesít­ményét és hosszú életét biztosítják. Nem kevés azoknak a betegségeknek a száma, amelyek a helytelen táplál­kozásnak a következményei lehetnek, mégpedig a szervezet rossz fejlődésé­től, a betegségek elleni kis ellenálló­­képességtől kezdve, egészen a világo­san látható megbetegedésekig, mint pl. az érelmeszesedés, a kövérség, a ctikorbaj, az epekő, a fogszuvasodás, az angolkór és sok más baj. Ezért igen helyes és fontos, hogy a felelős szerveink gondoskodjanak a lakosság egészséges és racionális táplálkozásá­ról. A második világháború idején Szlo­vákia lakosságának a táplálkozása fokozatosan rosszabbodott, mfg végül Is a statisztikai adatok szerint a napi 2300 kcal alá csökkent. Egyidejűleg a lakosság egyes csoportjaiban megmu­tatkoztak a hiányos táplálkozás prob­lémái. A háború után a lakosság táp­lálkozása gyorsan javult, ma eléri, sőt meghaladja a 3000 kcal-t úgyhogy eb­ből a szempontból egyenloek vagyunk a világ nagyfejlettségü országaival. De a magas kalorikus fogyasztás ellenére is állandóan kedvezőtlen nálunk a táplálkozás struktúrája, a szénhidrá­tok, a zsiradékok túlnyomóan nagy fogyasztása jellemzi, viszont az állati fehérjék, az ásványi sók és vitaminok részaránya kicsi. Ha kritikus szemmel nézzük táplálkozásunk fejlődésének a vonalát, akkor olyan viszonyokra ta­lálunk, amelyeket nem hozhatunk összhangba a helyes táplálkozás alap­elveivel. A statisztikai adatok szerint az utóbbi években a hús- és húsáru­­termelés emelkedett, és a fogyasztás eléri az évi 69,7 kg-ot. De kedvezőtlen a húsfogyasztás aránya, mert Szlová­kiában a húsféleségnek megközelítő­leg csak 30 százaléka marhahús, kb. 55 százaléka a nagyobb zsírtartalmú disznóhús. Körülbelül a 40:40-hoz lenne a helyes arány, a hátralevő részt a borjúhúsnak, a baromfiaknak, a juhhúsnak és a halaknak kellene fedezniük. A disznóhúsnak és így a disznózsírnak is ez a nagy fogyasztá­sa a növényi olajok kárára történik, amelyeknek a fogyasztása még nem éri el a szükséges színvonalat. Szlo­vákiában még mindig kb. 47,60 száza­lék disznózsírt és csak 40,20 százalék növényi olajat fogyasztanak. A vaj, a margarin stb. képezi a többi zsiradé­kot. Örvendetes a kapargáló baromfi folytonosan növekedő fogyasztása, mert ennek a húsa csak kevés meny­­nyiségű zsiradékot tartalmaz. A ba­romfihús a lakosság általános táplál­kozása szempontjából ideális, de fő­leg a gyermekek, a betegek és az öreg emberek táplálkozására alkal­mas. Mindenesetre csakis kívánatos volna, ha a baromfihús ára alacso­nyabb lenne és a marhahús árához arányítva egyenlő lenne a világ fej­lett országaiéval. A többi tájanyagoktól eltérően, a zsíradékfogyasztás elérte csúcspont­ját, sőt Szlovákia némelyik vidékén, amint azt a végzett kutatások is iga­zolták, még túl is lépték ezt a meg­engedett csúcspontot. Az eredmény a lakosságunk nagy részénél kimutat­ható kövérségre hajló hajlamosság. Hogy ez mivel jár, az abból látható, ha itt megemlítjük, hogy a nagy s'a­­tisztikusok szerint a kövér emberek átlagos élethossza rövidebb, mint a normális testsúlyú vagy a sovány em­bereké. Ezenkívül az érelmeszesedés körüli kutatások azt bizonyítják, hogy egyéb okokon kívül éppen a nagy te­lített zsírsavas tartalmú zsiradékok fogyasztása az. ami támogatja az ér­elmeszesedés keletkezését, és lefo­lyását rosszabbá teszi. Az alacsony tejfogyasztás az élel­mezésügyi dolgozók állandó problé­máját képezi annak ellenére, hogy a tejtermelés folytonosan növekszik. Ha a tejtermékek fogyasztása valamivel növekedett is, megelégedve ezzel még nem lehetünk. A tej a mészszükséglet 60 százalékát fedezi, és a vitaminok jelentős fajtáit tartalmazza, így pl. az A, a Bi és а Вг és a D vitamint. Szlo­vákiában a jelenlegi 131,7 literes tej­­fogyasztás az 1939 i fogyasztással szemben kb. 19,7 százalékkal alacso­nyabb. A tejelosztásban mutatkozó fogyatékuságokkal, az elavult csoma­golással, a vidéki tej-önellátók szá­mának a csökkenésével és a megol­datlan isLolai tejakcióval stb. igyek­szünk megokolni az alacsony tejfo­gyasztást. Véleményünk szerint az a főok, hogy a tej ízletesség szempont­jából, mint élelmicikk, kevésbé csábí­tó. E téren javulást csak úgy érhe­tünk el, ha a gyermekeket kora ifjú­ságuktól fogva rászoktatjuk a rend­szeres tejfogyasztásra, hogy felnőtt korukban majd a tej nélkülözhetet­len élelmiszerré válhasson. Emellett egyáltalán nem fontos, magát a tejet vagy a tej termékeit fogyasztjuk-e, mint pl. a különböző sajtokat, a túrét vagy egyéb tejtermékeket. Ha az utób­bi időben Szlovákiában a sajtfogyasz­tás meg is növekedett 2,9 kg-ra, ez még nem olyan mennyiség, amely a racionális táplálkozás alapelveivel összeegyeztethető lenne, nem is szól­va a túrófogyasztásról, amely az el­múlt tíz év alatt csökkent, s ma évi 1,4 kg-ot tesz ki. Nagyobb lehetne a tojásfogysztás is, minthogy a tojás értékes élelmiszer, mert állati fehér­jét, vasat, Вг, de főleg A és D vita­mint tartalzmaz. Ha az elmúlt évek­ben a tojásfogyasztás Szlovákiában kb. 48 százalékkal növekedett is, azaz évi 224 darabra, ez még megközelítő­leg sem kielégítő. A gabonanemüek az élemiszereknek azt a csoportját képviselik, amelyek aránylag olcsók és fő szolgáltatói a kalorikus szükségletnek. A kalória­szükségletnek kb. 39,5 százalékát a gabonatermékek fedezik Szlovákiá­ban. A liszt- és a liszttermékek fo­gyasztása Szlovákiában kb. a 156,5 kg-ot éri el. Bár ez valamivel csök­kent az elmúlt évek folyamán, még mindig így is eléggé nagy, ha az egy napra és egy személyre eső, gabona­termékekkel fedezett kalóriamennyi­ségünket összehasonlítjuk a más ál­lamokban való fogyasztással. A CSSZSZK-ban ez 42,8 kcal-t jelent, Belgiumban 26,4, Franciaországban 29,9, Ausztriában 31, Angliában 20,2 kcal-t tesz ki. Ebből látható, hogy az egyes fejlett országokkal szemben a fogyasztás nálunk kétszer nagyobb. Ezért szívesen vehetjük az Állami Tervhivatalnak azt a bíztatását, hogy a liszttermékek fogyasztása csökkenni fog. Kedvezőtlen a finomsütemétiy­­fogyasztás 30 százalékos növekedése is. A nagymértékű gabonanemű-fo­­gyasztás következménye az elhízott emberek létszámának a növekedése Szlovákiában, akik a kövérségből ki­folyó betegségek széles skáláját mu­tatják ki. A magas lisztfogyasztást nagy részben az üzemi kolyhák okoz­zák, amelyek részben munkaerőhiány miatt, részben pedig kényelmi szem­pontokból gombócot főznek a burgo­nya vagy zöldségkörítés helyett. A táplálkozás szempontjából a cukor csak kevésbé értékes, mert a szerve­zetnek semmi mást sem ad a kalórián kívül. A cukor árának a csökkentése biztosan magával hozza majd a cukor növekvő fogyasztását. A zöldség- és gyümölcsfogyasziás sem kielégítő. Ez az állapot jól isme­retes. unos-untalan ismétlődik, anél­kül, hogy javulás állna be. Ellenkező­leg a tervszervek a konzervált zöld­ségszállítmányok csökkentését jelzik. A napi zöldségfogyasztás nálunk kb. 1,8 kcal-t fedez, a gyümölcs kb. 2,5 kcal-t, az egyes fejlett államokban, így pl. Franciaországban 2,6 illetve 3,0 kcal-t, Olaszországban 3,3 sőt, 5,1 kcal-t, az USAban 2,3 ilietve 3,2 kcal-t fedez. Minthogy nagy mértékben tar­talmaz ásványi sókat és C-vitamint, azonkívül különböző ételekhez ked­velt körítés is, ugyancsak jó volna, ha a burgonya kiszorítaná az étlapról a már megunásig felszolgált gombócot. A jelenlegi burgonyafogyasztás Szio­­vákiiában csak 88 kg körül mozog. Igen alacsony a hüvelyesek fogyasz­tása. ami eléggé, érthetetlen valami, ha meggondoljuk, hogy szüléink és őseink fő táplálékát a hüvelyesek ké­pezték. Mindez arra mutat, hogy táplálko­zásunk terén még mindig elég fogya­tékosság mutatkozik, ha táplálékunk kalorikus szempontból kielégítő ugyan, de túllépi a normát, és elhízáshoz ve­zet. A helyes táplálkozás terén mutat­kozó valamennyi fogyatékosság elóbh­­utóbb szükségszerűen megmutatkozik az ember egészségi állapotán. Közben pedig nem gondolunk egyenesen csak valamilyen megbetegedésre, amelyet a helytelen táplálkozás okoz, mint pl. a skorbut vagy más klasszikus nutri­tiv megbetegedés, de különböző egyéb megnyilvánulásról is szó lehet, mint pl. a rossz ellenállóképesség a fertő­zések esetén, a sebek és a csonttöré­sek rossz gyógyulóképessége, a gyen­ge fizikai teljesítmény, a gyors kime­rülés, az állapotos nő helytelen táp­lálkozása következményeként beálló fokozódó gyermekelhalálozás, a rövid életkor stb. A nelytelen táplálkozás­tól függetlenül függ a kövérség, az érelmeszesedés, az epekő, a köszvény, a fogszuvasodás stb. is. Nem szabad lebecsülnünk ezeket a megbetegedé­seket, hiszen tudjuk, hogy az egészség szempontjámból mennyire káros pl. a kövérség vagy az érelmeszesedés. Közben pedig a kövérség nálunk igen gyakori jelenség — az asszonyaink Vi-a, a férfiak Vé-e, a gyermekek kb. Vs-e elhízott, fgy lakosságunkat a leg­kövérebbek közé sorolhatjuk Európá­ban. sőt talán az egész világon is. Ki ne félne a szívérelzáródástól (infark­tus), amelyet a koszorúverőerek elme­­szesedése okoz? Az éhezés problémája nálunk isme­retlen fogalom. Ha esetleg talán elő is fordul, akkor ez csak elenyésző és lappangó valami. A helytelen táplál­kozás következményei csak hosszabb idő múlva jelentkeznek, ezért nincse­nek az emberek tisztában azzal, hogy megbetegedésük összefüggésben le­gyen a helytelen táplálkozásukkal. Persze a fertozéses betegségek esetén ez a fertőzést kiváltó tényezővel való összefüggés nyilvánvaló, mert a fer­tőzés után a betegség következik. Ho­gyan befolyásolhatjuk táplálkozásunk megjavulását? A táplálkozás ügyével foglalkozó szakemberek helyzete kü­lönbözik az orvostudomány más ága­zataiban dolgozó szakemberek hely­zetétől. Ismereteiket közvetlenül azok­nak kell átadniuk, akik az étlapok összeállításáról, a táplálékok elkészí­téséről stb. gondoskodnak. Ide tartoz­nak a gyerekeik számára táplálékot készítő anyák, a feleségek, az üzemi konyhák és nyilvános közétkeztetési vállalatok szakácsai stb. Az említet­tek többségének fogalma sincs a he­lyes táplálkozás alapelveiről, sőt arra sincs lehetőségük, hogy tanácsot kér­jenek valakitől. Ezért jelenleg csak egy lehetőség van: mégpedig népmű­velés útján jutni el mindazokhoz, akik táplálkozásunkat irányítják, hogy a helyes alapelveket megismerhessék, és naponta alkalmazhassák munkájuk során. Hogy e téren a nemzeti bizott­ságok megfelelő szervei és a népok­tatási intézmények tevékenységének tág tere nyílik, az világos. Lakossá­gunk táplálkozásának a megjavításá­hoz megvan a lehetőség, csak szüksé­ges, hogy valamennyi érdekelt fél táp­lálkozásunk egységes tanítása mellett foglaljon állást, és a lakosság opti­mális táplálkozásához megtalálja a közös utat. Mindazt, ami pozitív ered­ményben befolyásolja ezt az igyeke­zetét, támogatni kell. ami pedig nega­tív értelemben hat, azt még a csírájá­ban kell elfojtani és eltávolítani. Ogy­­szintén az élet- és munkamódunk, képzettségünk és üdülésünk változása törvényszerűleg magával hozza a táplálkozásmód változását is. Termé­szetesen a táplálkozás szükségleteinek a tervezése és a mai meg az új tudo­mányos ismeretek realizálása terén bizonyos időelőnyre kell szert ten­nünk, mert a helyes táplálkozás is­mereteinek a realizálása aránytalanul lassúbb, mint más tudományos szak­ágak esetén. Közben párhuzamosan kell, hogy együttműködjön a növény­­termelési és az állattenyésztési őster­melés, az élelmiszeripar, az elosztás, a helyes konyhai munka stb. Csak akkor lesz az ember egészséges, re­mélhet majd hosszú életet, ha az asz­tala gazdag lesz, ha a legjobb élelmi­cikkeket kellő választékban és bősé­gesen biztosítjuk a számára. De. MUDr. A. B u č k o, DRSc. A Martinovái Május 1. Efsz, Rimavská Sobota-i járás, duboveci gazdaságára három családot felvesz. A munkábalépés 1973. január 1-től lehetséges. Elhe­lyezés egy korszerű, hat lakásból álló házban. Fel­tételt képez, hogy a család két tagja a szövetkezet­ben dolgozzék, közülük az egyik az állattenyésztés­ben. Az érdeklődőknek a szövetkezet vezetősége nyújt bővebb felvilágosítást. JEDNOTNÉ ROĽNÍCKÉ DRUŽSTVO 1. MÄJA so sídlom V MARTINOVEJ, okres Rimavská Sobota I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I i ♦ I ♦ I I ( ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ I ♦ ! i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i ♦ i r RENDELETEK ÖRVÉNYEK Az ebadó helyi illetékei A Szlovák Szocialista Köztár­saság Pénzügyminisztériuma a Tt 82/Í952 számú törvény 2. pa­ragrafusának első bekezdésé értelméebn megállapította az ebadó helyi Illetékeit.. Az. illeté­keket a helyi (városi, körzeti) nemzeti bizottságok kezelik. Az ebadó illetékének fizetési kötelezettsége minden hat hó­napnál idősebb kutya után Jár. Az illeték díjszabása Egy kutya után az évi^ ebadó 120 korona, amennyiben a ren­delet harmadik paragrafusának harmadik bekezdése értelmében a nemzeti bizottság az összeget nem módosítja. Bratislavában és Košicén az illeték évi összege 400 Kčs, amennyiben a nemzeti bizottság nem emeli. A 6000 lakosná^-kisebb közsé­gekben a helyi nemzeti bizott­ság az ebadó illetékének össze­gét csökkentheti, azonban a legalacsonyabb 30 korona lehet. Ha ezt a közérdek megkívánja, az Illetékes nemzeti bizottság az összeget emelheti, éspedig: a) 25 ezer lakosnál kisebb községekben az Illetéket 400 koronára. b) a 25 ezernél nagyobb köz­ségekben és a fürdőhelyeken az illetéket egy kutya után ezer koronára és minden további eb után 1500 koronára emelheti. Adómentesség és kedvezmények Ebadót nem fizetnek olyan kutyák után, amelyek: a) a nemzeti bizottság vagy más költségvetési szervezet tu­lajdonát képezik, b) a Hadsereggel Együttmű­ködő Szövetség, a Szlovák Va­dászszövetség és a Szlovák Vö­röskereszt tulajdonát képező kutyák után, c) a vak vagy egyébként testi fogyatékosságban szenvedő ALAKUNK ^KÉRDÉSÜKRE Nyugdíjügy „Termelőszövetkezeti dolgo­zók“ jeligére egy olvasónk több efsz-tag és dolgozó nevében kérdi, hogyan kell majd a nyug­díj szempontjából elbírálni azo­kat a rendszeresen dolgozókat, (pl. sertésetetők, fejők), akik­nek napi munkaideje alig ha­ladja meg a napi 4 órát. Az efsz-tagok szociális bizto­sításáról szóló 1964/103 sz. tör­vény 4. § értelmében a szövet­kezeti tagok szociális biztosítá­sa a szövetkezeti tagság kelet­kezésének napján lép hatályba, és a tagság megszűnésének napjával ér véget. A szövetkezetben állandóan dolgozó személyek szociális biz­tosítása azon a napon kezdő­dik, amikor az illető személy megkezdte állandó munkatevé­kenységét a szövetkezetben és azzal a nappal szűnik meg, ami­kor abbahagyta a szövetkezet részére kifejtett munkatevé­kenységet. Az idézett törvény 4. §-ának 3. bekezdése azonban a szociá­lis biztosításból kizárja azokat a szövetkezeti tagokat, (és ál­landó dolgozókat), akiknek a szövetkezetben végzett munká- 1a olyan kisméretű, hogy az év legnagyobb részében pénzbeli munkadíjazásban havi 120 ko­ronát sem keresnek, illetve az év nagyobb részében havonta személyek, ha ZTP-P igazol­vánnyal rendelkeznek — az ilyen adómentesség azonban csak e személyek kíséretét és védelmezését szolgáló kutyákra vonatkoznak, d) az állami szervek, vala­mint a mezőgazdasági és erdő­gazdasági üzemek dolgozói, ha a kutyák ellátását az állami közigazgatás, állami szocialista szervezet vagy a szövetkezet fedezi és erről a kutya gazdája minden év február 15-ig Igazo­lást mutat fel, e) a fegyveres alakulatok tag­jai csupán az olyan kutyák után nem fizetnek adót, amelyeknél igazolható, hogy kiképzésre, illetve szolgálati célokra hasz­nálják: adókedvezmény jár az olyan kutyatenýésztóknek is, akik a fegyveres alakulatok szükségleteire tenyésztenek ebe­ket, f) a kizárólag tudományos célokra és az állatkertek részé­re nevelt kutyák tulajdonosai, g) olyan személyek, akik a nemzetközi jog alapján előnyö­ket és Immunitást élveznek, feltéve, hogy ezek a személyek nem csehszlovák állampolgá­rok. Az adókedvezményre, Illetve adómentességre jogosító igazo­lást a kutya tulajdonosának minden évben február 15 tg kell az illetékes nemzett bizott­ságnak felmutatnia. A kedvez­mény, illetve adómentesség megszűnik, ha az illetékcsök­kentést kiváltó ok megszűnik. Az ebadó fizetésére köteles polgár írásban jelenti a nem­zeti bizottságon 15 napon belül mindazokat a tényeket, ame­lyek az ebadó, Illetve a kedvez­mény megadását befolyásolják. Az illeték befizetésének határideje. Az adófizető az Illetéket min­den kiróvás nélkül előre köte­les megfizetni, éspedig: a) a 400 koronát meg nem haladó összeget legkésőbb min­den év február 15-ig, b) az évi 400 koronát meg­haladó összeget két egyenlő összegben mindig február 15-ig és augusztus 15-ig. Ha az Illetéket Idejében nem fizetik meg, vagy nem a meg­felelő összeget fizetik be, úgy az adót az Idejében meg nem fizetett összeg 10 százalékával is emelhetik. Ez a rendelet 1972. október elsején lépett hatályba. még 8 munkanapot sem dolgoz­nak le. Az idézett rendelkezések nem a napi munkaórákból Indulnak ki, hanem az év nagyobb ré­szében végzett, tehát az év 12 hónapjából legalább 7 hónapot kitevő munkatevékenységből. A szociális biztosítás minimális feltétele az évi legalább 7 hó­napon ét a havonta elért mini­mális 120 koronás pénzbeli dí­jazás vagy a havonkénti 8 napt munkatevékenység. Ha az egyébként rendszere­sen dolgozó szövetkezeti tag betegség, baleset, katonai szol­gálat Vagy iskolázás miatt (nők esetében terhesség, anyaság miatt riem dolgozhattak, ezt az időt biztosítottnak kell tekin­teni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a családi pótlék juttatása szempontjából a törvény lénye­gesen nagyobb méretű munka­­tevékenységet kíván meg, és­pedig 20 munkanap ledolgozá­sát havonta — ha Saját hibáján kívül nem tudta volna ezen Időt ledolgozni, akkor igazol­nia kell, hogy az utolsó 12 hó­napban legalább 240 napot dol­gozott le. A csökkentett mun­kaképességű dolgozók, a ma­gányosan élő női dolgozók, akik legalább egy ellátatlan gyer­mekről gondoskodnak, legalább havi 10 napi munkával, Illetve az utolsó 12 hónapban legalább 120 munkanap ledolgozásával szereznek igényt a családi pót­lék folyósítására. Magányosan élőknek számít az özvegy, az elvált, az elhagyott (különélő) és a nemférjezett, leányanya is. Ledolgozottnak (ismét a csa­ládi pótlék szempontjából) az olyan nap számít, amelyen a szövetkezeti dolgozó legalább hat órát dolgozott. Dr. F. J.

Next

/
Thumbnails
Contents