Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-10-07 / 40. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1972. október 7, SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZÉT! FÖLDMŰVESEK SZÖVETSÉGÉNEK FÔRDMA Működnek A JÄRÄSI ÉS KERÜLETI MEZÖGAZDASÄGI igazgatóságok Az 1972/37. számú törvény alapján, amely megvalósította a CSKP KB já­rási és kerületi mezőgazdasági igaz­gatóságok alakításáról szóló ez év áprilisi plénumának határozatát, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi minisztere 1972. szeptember el­sejei hatállyal, minden járási szék­helyen járási mezőgazdasági igazga­tóságot és minden kerületi székhe­lyen kerületi mezőgazdasági igazga­tóságot létesített. Egyúttal feloszlatta az eddigi járási mezőgazdasági társu­lásokat, valamint mezőgazdasági ter­melési Igazgatóságokat és a SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma kerületi főigazgatóságait. Nem először történt, hogy a mező­gazdaság irányítása területén megvál­tozott az irányító szervek szervezeti felépítése. A mezőgazdaság szocialista átszervezése során már a múltban is az irányító szervek szervezeti felépí­tését, valamint tevékenységük tartal­mát és módszerét alárendelték a min­denkori föfeladatok sikeres megoldá­sa érdekének. A miniszteri intézkedés jogilag betetőzi a mezőgazdaság szer­vezeti felépítését. Úgy is mondhatjuk, hogy ezzel végétért a mezőgazdaság irányításának járási és kerületi szer­vei körül fennállott, jogilag nem ren­dezett helyzet. A járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságokról szóló 1972/37. számú törvény egyértelműen meghatározta ezen intézmények, mint az állami gazdasági irányítás szervei­nek helyzetét és feladatkörét, és ez­zel kapcsolatban a mezőgazdaságban növelte és elmélyítette az állam be­folyását és a közgazdasági terv sze­repét. Ami az irányítás rendszerét illeti, minden fokon egy egységes rendszer keletkezhet. A járási és kerületi me­zőgazdasági igazgatóságok saját vál­lalati ténykedést nem folytatnak, tel­jesítik az egyes járásokban és kerü­letekben az állami szervek gazdaság­­irányítási feladatait. Ebből követke­zik, hogy ezen szervek nem lesznek a mezőgazdaság szakaszán az állam­­igazgatás végrehajtó szervei, ez a fel­adat továbbra is a nemzeti bizottsá­gokat illeti. A járási mezőgazdasági igazgatóságok megalakításával meg­szűntek az egyes járásokban a mező­gazdaság irányításában az eddigi szer­vezeti eltérések (t. i. eddig az egyes Járásokban járási mezőgazdasági tár­sulások működtek, míg másokban me­zőgazdasági termelési igazgatóságok). Megalakulásukkal fel kellett oszlatni az eddigi mezőgazdasági társulásukat, illetőleg a mezőgazdasági termelési igazgatóságokat. A járási mezőgazdasági igazgatósá­gok főfeladata a járások mezőgazda­­sági termelésének irányítása és a fej­lesztés serkentése, s nemkülönben a szolgáltató üzemek fejlesztése, össz­hangban a társadalom érdekeivel. Ha­táskörüket az említett törvény konk­rétan meghatározta és ezt továbbá részletezte a kormány elfogadott vég­rehajtási utasítása, illetőleg a szerve­zeti szabályzatuk. A járási mezőgaz­dasági igazgatóság hatáskörébe tar­toznak az egységes földművesszövet­­kezetek, az állami gazdaságok, a kö­zös mezőgazdasági vállalatok, a kö­zös szövetkezeti vállalatok, a meliorá­ciós szövetkezetek, a mezőgazdasági építövállalatok és a mezőgazdasági gépi számítóközpontok. Az ágazati igazgatóságok (trösztök) és a köz­pontilag (a minisztériurtí által közvet­lenül) Irányított mezőgazdasági szer­vezetek (intézmények, vállalatok) nem tartoznak a hatáskörükbe. A járási mezőgazdasági igazgatósá­gok kötelesek figyelemmel kísérni a mezőgazdasági termelés menetét az egyénileg gazdálkodó földműveseknél Is és ezért a törvény felhatalmazza őket, hogy a nemzeti bizottságoknak jelentéseket és javaslatokat terjessze­nek elő. A mezőgazdasági termelés felügyelete a nemzeti bizottságok közvetlen hatáskörébe tartozik jaz 1959/51. számú törvény 6. és 10. §§}. A nemzeti bizottságokat ezen munká­jában a járási mezőgazdasági igazga­tóságok is kötelesek segíteni és ezért az említett törvény kötelezi őket, hogy a nemzeti bizottságoknak jelentéseket és javaslatokat terjesszenek elő. A mezőgazdaság állami irányításá­nak kerületi szervei lettek 1972. szep­tember 1-től a kerületi mezőgazdasági igazgatóságok. Ezen szerveknek a je­len időszakban fontos szerepük van főleg a kooperációs kapcsolatok ki­építése terén. A kerületi mezőgazda­­sági igazgatóságok közvetlenül irá­nyítják a járási mezőgazdasági igaz­gatóságokat, valamint azon mezőgaz­dasági szervezeteket, amelyeket a Me­zőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisz­térium külön rendelkezése alájuk ren­del. Elsősorban olyan kooperációs tár­sulásokról lesz szó, amelyek tényke­dése több járás területére is kiterjed.­­Ezen szervezetekkel kapcsolatban a kerületi mezőgazdasági igazgatósá­gok „az irányítás középfokát“ képvi­selik, úgy mint egyéb szervezetekkel kapcsolatban a járási mezőgazdasági igazgatóságok vagy az ágazati igaz­gatóságok. A kerületi mezőgazdasági igazgatóságok hatáskörét, maga a tör­vény, a kormány végrehajtási utasí­tása, valamint szervezeti szabályza­tuk részletezi. E helyen nem ismertetem apróléko­san hatáskörüket, csak megemlítem, hogy a kerületi mezőgazdasági igaz­gatóságok főfeladata lesz mindenek­előtt a távlati tervek, valamint a me­zőgazdaság fejlesztése középtávú és éves tervei kidolgozása, a tervíelada­­tok és mutatószámok járásokra való lebontása, a termelési és pénzügyi mutatók jóváhagyása, a racionalizáció, kooperáció, összpontosítás és szakosí­tás fejlesztése, a munkaerő felfrissí­tés és a káderek neveléséről való gondoskodás. A járási és kerületi mezőgazdasági igazgatóságok feladataik végrehajtá­sában szorosan együttműködnek a nemzeti bizottságokkal és kölcsönö­sen segítik egymást. A nemzeti bizott­ságoknak megmarad az eddigi hatás­körük. Mint az államhatalom és köz­igazgatás területi egységei továbbra is segítik majd a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését. A járási és kerü­leti mezőgazdasági igazgatóságokról szóló törvény egyáltalán nem érinti a nemzeti bizottságok eddig gyakorolt hatáskörét és tevékenységéi. A mezögazdaságirányítás új szerve­zett felépítése életbelépett. A mező­­gazdaságunkat érintő komoly felada­tok megoldása próbára teszi majd ezen újonnan létesült járási és kerü­leti szerveket. Legfontosabb, hogy az általuk irányított mezőgazdasági üze­mekben olyan körülmények teremtőd­jenek, amelyek lehetővé teszik a ter­vezett feladatok folyamatos teljesíté­sét. Elsősorban ezt segíti elő az ipari termelési-szervezési módszerek alkal­mazása a mezőgazdasági termelésben. Mezőgazdaságunk a fejlődés egy fontos szakaszához érkezett. A leg­újabb nagyüzemi technológia és tech­nika számára már kicsinek bizonyult sok mezőgazdasági vállalatunk. Gaz­daságos alkalmazásuk kikényszeríti a termelés koncentrációját és szakosí­tását mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán. A kon­centráció legalkalmasabb formája je­lenleg az egyes mezőgazdasági üze­mek közötti önkéntes kooperációs vi­szonyok létesítése, illetve a meglévők továbbfejlesztése. Nagyon fontos az ipar és a mezőgazdaság közötti mun­kamegosztás elmélyítése, a gazdaság­irányítás modern formáinak beveze­tése, valamint a nemzetközi szocia­lista integráció magasabb formáinak létrehozása. Mindezen körülményeket figyelembe kell venniök a megalakult új irányító szerveknek, hogy a mező­gazdasági üzemek tökéletesebb irá­nyításával hasznos munkát végezze­nek és segítsék a CSKP mezőgazdasá­gi politikájának megvalósítását. jUDr. Ladislav Škotta CSc. Ismét indul a vetés. Szervezettebb tűzmegelőzést Gyakran tanúi vagyunk, mily nagy anyagi károk származnak a mezőgaz­dasági üzemek tűzeseteiből, s nem ritkán dolgozóink egészsége is meg­rokkan, sót nemegyszer emberélete­ket követel. A tűzkárok elleni sikeres harc megköveteli szövetkezeteinkben, hogy a vezetők hatékonyabban szer­vezzék a tűzmegelőzést, kitűzve az illetékes szervek feladat- és jogkörét. S gondoskodniuk kell arról is, hogy ezek a tűzoltó szervek szorosan együttműködjenek a falu, a község tőznltószervezetével. Ezekre a felada­tokra világosan figyelmeztet az 1959. évi törvényerejű határozat is. A határozatból adódó normák és előfrások mindenekelőtt azokra az állami szocialista intézményekre vo­natkoznak, melyeknél egyetlen ille­tékes tényező személyében érvénye­sül a szervezés elve. Ezzel szemben a szövetkezetekben gyakran kollektív szervek határoznak, mint például az etsz-taggyölés, a szövetkezet vezető­sége, esetleg valamilyen bizottsága. Az érvényes előírások értelmében az efsz tűzbiztonságáról a szövetkezeti szervek gondoskodnak, a -nemzeti bi­zottságokkal közösen vállalják a fe­lelősséget, s íelettes szerveik: a Szlo­vákiai Tűzrendészed Szövetség, ille­tőleg a Szlovák Szocialista Köztársa­ság Belügyminisztériuma. Az efsz-en belül közvetlenül az el­nök, valamint a vezetőség felelős a tűzesetek megelőzéséért, elhárításá­ért. Személyi és tárgyi szempontból szervezik a szövetkezet tűzbiztonsá­gát. Gondoskodnak a tűzoltóegységek megalakításáról, s a rendszeres tűz­­kármngelózési felügyeletről Ugyan­akkor elegendő pénzösszeget tartalé­kolnak tfizoltófelszerelésekre. Feltű­nően megjelöltetik a tűzveszélyes gó­cokat. Törődnek azzal, hogy az óvin­tézkedéseket. tilalmi rendeleteket be­tartsák a szövetkezet tagjai, s lelki­­ismeretesen vezessék a tűzoltónap­lót. Emellett évente legalább egyszer tartsanak a szövetkezetben túzriadó­­gyakorlatot, melynek folyamán meg­bizonyosodhatnak a tűzoltók szakmai felkészültségéről. Érthető, hogy ezt a tevékenységet az elnök, valamint a vezetőségi ta­gok nem végezhetik személyesen, ha­nem átruházzák az efsz tűzrendészeti feladatokkal megbízott szervére, a­­meiy rendszerint azonos a biztonsági technikus szentélyével. Neki a tűz­megelőzéssel kapcsolatban két igen fontos feladata vau: a vezetőség vég­rehajtó szerve azzal a feladatkörrel, mellyel az elnök bízza meg s egy­szersmind tanácsadó szerve is az el­nökségnek munkavédelmi és tűzren­dészed ügyekben. Ezenkívül a saját állandó munkaköre is arra kötelezi, hogy rendszeres ellenőrzéseket végez­zen a szövetkezetben és annak tarto­zékaiban. A vezetőség meghatározza, milyen gyakran végezze ezeket az ellenőrzéseket (legalább egyszer ha­vonta). A felfedett tűzelhárítási hiá­nyosságokat minden alkalommal be­jegyzi о tüzoltúnaplóba, amelyet a biztonsági technikus vezet. Abba írandók az elektromos gépek és be­rendezések, a villámhárítók és a kézi oltóeszközök állapota, valamint a riadó-gyakorlatok időpontja. A biztonsági technikus ezenkívül részt vesz a riadó- és tűzmegelőzési tervek kidolgozásában. A riadóutasl­­tások célja a gyors és jól szervezett riadó-gyakorlatok 'végrehajtása, s a szövetkezet tagjai feladatainak meg­határozása tűz esetére. Ezek az uta­sítások többek között arra vonatkoz­nak, hogy a szövetkezed tagok mi­ként jelentsék a riadót tűz esetén, s ilyen esetben hogyan mentsék ki az állatokat az istállókból. Továbbá az utasításoknak tartalmazniuk kell a tűzoltóságok, a helyi nemzeti bizott­ság, a mentőállomás, a vízmüvek, a villanyművek, stb. telefonszániait. Л riadóelőírások évente egyszer ellen­őrzendők, s hozzá alkalmazandók az adott feltételekhez. Erről az ellenőr­zésről ugyancsak bejegyzés történik a tűzoltónaplóba. Ami a tűzmegelőzési tervet illeti, tartalmaznia kell a dízelháritással megbízott személyek jegyzékét, fel­tüntetve az efsz gazdasági épületei­nek tüzveszélyességét. az oltás lehe­tőségeinek módját, eljárását tűz ese­tén. Ez a terv egyszersmind segély­eszközül is szolgál a tűzrendészeti egységeknek a gyors tájékozódás ér­dekében. A szövetkezet vezetőinek köteles­sége gondoskodni a munkahelyek tűz­veszély-mentességéről, s arról, hogy a dolgozók betartsák a tűzmegelőzési előírásokat, s egyéb óvintézkedése­ket. Gondoskodnak arról, hogy a napi munka befejeztével a munkahelyek tűzbiztonsági szempontból kifogásta­lan állapotban legyenek. Továbbá a szövetkezet valamennyi új tagjával megismertetik — mielőtt a közös munkába bekapcsolódna — a tüzel­­hárítás legfontosabb tudnivalóit, a munkahelyekre vonatkozó tűzmeg­előzési előírásokat, óvintézkedéseket. Tekintettel az ügy fontosságára, a taggyűlés a tűzmegelőzés érdekében tűzrendészed bizottságot is választ­hat. Ennek működése mindenekelőtt a gabonabetakarítás idejére, a fűtési idényre vonatkozik, valamint a tava­szi időszakra összpontosul. Az illető bizottság ellenőrzi az épületek es (Balia felv.) egyéb berendezések állapotát, s erről bejegyzést készít a tiíznltónaplóba valamint intézkedéseket javasol a fo­gyatékosságok leküzdésére. Munkaszünet idején a közös va­gyonért a felvigyázók, nappali- és éjjeliőrök a felelősek. Ezek a szemé­lyek tisztségük betöltése előtt meg­ismerkednek azzal, hol találhatók a tűzoltóeszközök, melyek a tűzveszé­lyes gócok, s a riadóztatás módoza­tait is ismerniük kell. Szolgálatuk folyamán ezek a személyek ellenőr­zik, rendben van-e minden. Ameny­­nyiben veszélyt észlelnek, azt azon­nal jelentik feljebbvalóiknak. Tűz esetén azonnal segítséget hív, illető­leg személyesen is segít az oltásban. A szövetkezeti tagok kövessenek el mindent, hogy a „vörös kakas" meg ne dézsmálhassa közös vagyonukat. F.zért tűzveszélyes helyeken ne do­hányozzanak. A helyi nemzed bizottságnk és azok végrehajtó szervei saját körzetükben gondoskodnak a tűzmegelőzésről, ügyelnek arra, hogy a lakosok be­tartsák a tűzmegelőzési előírásokat, óvintézkedéseket. A tűzrendészet végrehajtó szervei a tűzoltóegységek, alakulatok- és őr­ségek. Tűzoltóegységek rendszerint a városokban működnek, tagságukat a hivatásos tűzoltók képezik, míg a tűz­oltó-alakulatok tagjai a Tűzoltó Szö­vetség önkéntes dolgozói. A Tűzoltó Szövetség önkéntes szer­vezet, amely a honpolgárokat a tűz­károk megelőzésére mozgósítja. Nép­szerűsíti a tűzoltás módszereit, aktív részvételre ösztönöz, együttműködik önkéntes tűzoltóalakulatok megszer­vezésénél. Irányítja a tűzoltók kikép­zését, iskoláztatásokat szervez és tűz­­ultó-vetélkedóket, szemléket tart. E társadalmi, népgazdasági feladatai teljesítése szempontjából segíti a Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­ge, illetőleg annak járási bizottságai is. J. PROKEŠ, mérnök Vásároljon szakembernél A televízió reklámrovatában gyakran hallom a bölcs taná­csot: „Vásároljon szakember­­néV" Kamatoztatva a tanácsot, megfogadtam, hogy mindig ki­kérem az elárusító véleményét a vásárfiával kapcsolatban. A legtöbb esetben tényleg hasz­nos tanácsot kapok, azonban szép számmal akadnak olyan elárusítók, aktk válasz helyett lesújtóan mérnek végig és ösz­­szeszorított fogakkal sziszegnek értelmetlen mondatfoszlányo­kat. Így jártam, amikor a PRIOR áruházban feleségemmel egy W ERIT AS típusú. varrógépet vettünk. Az első kérdésekre még csak kaptam néhány kurta választ, azonban a végén kere­ken tudtomra adta a qömböly­­ded-képű elárusítónő, hogy ol­vassam el a használati utasí­tást, mert azt ebből a célból mellékelték a varrógép mellé. Bár a cseh nyelvű szöveget szó­tár segítségével eléggé részle­tesen lefordítottuk, a thai napig is rejtély számunkra néhány munkamenet, illetve varrást mód. Így tehát varrunk, ahogy lehet. Hiszékenységemnek áldozatul esve több ilyen vásárlási ka­landba keverdtem már. Felesé­gem minden esetben korhol, miért is kérdezem az elárusító­­nőktől a vásárfiával kapcsola­tos véleményüket. Azt állítja: az eladónak' mindegy, neki csak az a célja, hogy a vásárló nya­kába „varrfa“ az árát, és ezzel az ö munkája véget ért. Ёп vi­szont parázs vitát folytatok ve­le, hivatkozva a televízió rek­lámrovatában elhangzott főta­nácsra: „Vásároljon szakember­nél...!“ Azonban az utóbbi na­pok tapasztalata nagyon meg­rendített a hitemben. Külföldi úton járva, néhány falra akasztható dísztárgyat vá­sároltam, gondolván, kissé ott­honosabbá teszem eléggé zord­nak tűnő, skatulyaszerű várost lakásomat. Alig toppantam a lakásba, máris keresni kezdtem a „Poligén“ képkampó-ragasz­­tószert, amely igazán biztonsá­gosan ragasztja a kerek pléh­­lemezt a panellfalra. De a nagy igyekezetben hirtelen nem ta­láltam meg. — Sebaj — bíztat­tam magam, beugrók a legköze­lebbi drogériába és ragasztót vásárolok. Így is tettem. A brn­­tislavai Kalapos utcai drogé­riában nyomban az elárusító- У nőhöz fordultam, kérve a ra­gasztót. Az legalább hússzor is­mételtette el velem a ragasztó nevét; végül a legnagyobb lelki nyugalommal jelentette ki, hogy ilyen ragasztóról soha életében nem hallott; ámbár lehet, hogy a háztartási üzletekben kapható. Az első kudarc nem csüggesz­­tett el s nyomban rohantam a Jírásek utcai drogériába, ahol eddigi tapasztalataim szerint, eléggé nagy az áruválaszték. F.zért a világ legtermészetesebb hangján kértem Poligén ra­gasztót. Már elő is vettem a pénztárcámat hogy nyomban fizetek. — „Mit kérem...? föl hal­lok ...? — mondotta csodál­kozva az elárusítónő. — Nálunk Poligén ...?! Nem tudok róla, hogy valaha is ilyet árultunk volna!“ A választól majd leesett az állam, mert már két esetben vásároltam náluk ilyen ragasz­tót. Méregbe gurulva rohantam ki az üzletből, és csak akkor csillapodtam le, amikor otthon végre megtaláltam a régi ra­gasztódobozt amelyben még volt annyi anyag, amellyel fel tud­tam erősíteni a képtartó kam­pókat. Kicsit felvidultam a dísz­tárgyak nézegetése közben, s azon törtem a fejem, ugyan mivel töltik Idejüket az eláru­sítók a szaküzletekben, ha még azt sem tudják, mit kínálnak a vevőknek. A férfiak talán jóféle borokról, a nők mesebeli ki­rályfiról álmodoznak. Ki tud­ja ...?! Ki lát ma a titokzatos emberi telkekbe? (balia)

Next

/
Thumbnails
Contents