Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-09-16 / 37. szám

1972. szeptember J 6. .SZABAD FÖLDMŰVES. ... S mégis magányosan Az ember társas lény. Szüksége van barátokra, ismerősökre, társakra, hogy legyen kihez segítségért fordul­nia, ha bajban van, legyen kivel meg­osztania örömét. A magány idegen az embertől, nyomasztóan hat rá, igyek­szik szabadulni tőle. A magányosságnak sokféle oka le­het. Ezek az okok vagy az ember ter­mészetében, vagy a környezetében rejlenek. A zárkózott, a különc em­ber például nehezebben talál társat, mint más. A lakóhely, a foglalkozás is szerepet játszhat a társtalanság­­ban. S végül, de nem utolsó sorban, maga a család is — mint az ember egyik legalapvetőbb társas környeze­te — a magányosság okozójává vál­hat. Igaz, ez a megállapítás ellent­mondásosnak tűnik, ha arra gondo­lunk, hogy a család egyik fontos fel­adata éppen az embernek társas lény­­nyé való nevelése. Ezt a feladatát azonban nem minden család tölti be jól. Általában kétféle, egymással szél­sőségesen ellentétes légkör az, ami végül is a magányossághoz vezet. Az egyik a családi érzés túlhang­súlyozásából ered. Példaként említ­hető az a jő megjelenésű, művelt fia­talember, aki munkája során sok em­berrel érintkezik, tehát minden lehe­tősége megvan arra, hogy barátokra, társakra tegyen szert, de mégis ma­gányos. Mint egyetlen gyermek, ugyanis korán elvesztette édesapját, édesanyja és nagynénje nevelte fel. Szerette is őket nagyon. Kezdetben azonban elvárták tőle, hogy minden szabad idejét velük töltse, később pe­dig már megszokottá vált, hogy együtt menjenek sétálni, moziba, szín­házba. Bár munkatársai meghívták a közös programokra, ő nem ment, in­kább sietett haza. S mert társai ezért kinevették, egyre zárkózottabbá vált. Magányos ember lett belőle, és ma­gányosságának oka mindenekelőtt a család. Édesanyja és nagynénje olyan erősen kötötték magukhoz, hogy kép­telen volt más kapcsolatot létesíteni. Elvárták tőle, hogy csak őket sze­resse, csak nekik mondjon el min­dent. Hálátlanságnak és bűnnek tartották volna, ha valamit is el­hallgat előttük, vagy érzelmeit másvalakivel osztja meg. Hogy mi lesz ezzel a fiatalember­rel? Valószínű, hogy előbb-utőbb fel­ismeri magányosságának valódi okát, és családjához való erős ragaszkodá­sa helyébe a szemrehányás, esetleg a gyűlölet lép. Az „idillikus“ együtt­­lét és családi élet pedig pokollá fog változni. Ennek a fiatalembernek az esete csak egy kiragadott példa a sok kö­zül, amikor a családi élet túlhangsú­lyozása éppen az ellentétes hatást éri el és magányossághoz vezet. De az ilyen és hasonló esetekből sok tanul­ság kínálkozik. A legfontosabb: ne legyünk önzők mások érzelmeivel szemben, adjunk lehetőséget, hogy a család minden tagja egyensúlyt tud­jon teremteni a családon belüli és a családon kívüli kapcsolatok között. Adjunk önállóságot annak, akit sze­retünk, s ne próbáljuk minden érzel­münket ráerőszakolni, elvárva, hogy azt ő is teljes mértékben viszonozza. Viseljük el, hogy vannak dolgok, amelyekbe nem avat be, amelyeket másokkal oszt meg. Az ilyen családi egyensúlyt megteremteni, természete­sen, sok lemondással jár, de az ered­mény — a sikeres, egészséges em­ber — mindenért kárpótol. A magányosság másik, családon be­lül gyökerező oka az előbbivel ép­pen ellentétes. A széteső családi élet, a szeretet, a megértés hiánya is magányossághoz vezet. A családon belüli közöny, elszige­telődés az egyén családon kívüli kap­csolatainak létrejöttére is gátlólag hat. Ha tud is, kapcsolatot kötni, ezek a kapcsolatok felületesek lesznek, és rövid életűek. Mert hiányzik belőlük a bizalom, a feloldódás, mindaz, ami családi kapcsolataiban nincs meg. Ilyen helyzetben .tanácsot adni na­gyon nehéz,, hiszen egy felbomlott és zilált családi életet újra egységessé és békéssé tenni szinte lehetetlen. De ez még nem jelenti azt, hogy a csalá-CSALÁDI Ai VUr di problémák miatt sérült emberek szükségképpen magányossá váljanak. E probléma megoldását nem a csalá­don belül kell kezelni, hanem külső segítségre van szükség. Társakra, akik a sérült ember mellé allva se­gítséget nyújtanak problémáinak meg­oldásában. B. P. A BECSÜLET Vidám tábori élet Bojnicén Mikorra e sorok nyomdafestéket látnak, már újferjt megnyílnak az is­kolák kapui, megtelnek a padok ki­pihent, barnabőrű, tudásszomjas gye­rekekkel. S olykor, szünet közben mesélik el a nyári élményeket, mint örömteljes emlékeket. Az alábbiakban Kolozsi Ernő ko­­márnoi levelezőnk számol be a járása gionírjainak — s 15 magyarországi pajtás (pásztói járás, Nógrád megye] — gondtalan .tartalmas és sokáig em­lékezetes bojnicai táborozásáról, эфе A NYÁRI SZÜNIDŐ LEGELEJÉN új pionírtábor nyílt Bojnicén, amely a „Bajé“ nevet viseli. A névből ítélve ki más lehet a követésre méltó kez­­deméyezés kivitelezője, mint a Ko­márno járási Bajcsi Állami Gazdaság. Azt hinné az ember mindenekelőtt, hogy önzők a tábor létesítői, csupán a gazdaság dolgozóinak gyermekei üdülhetnek... De kellemes csalódás éri, hiszen az egész járás mezőgaz­dasági dolgozóinak gyermekei tölt­hetnek Itt felváltva néhány feledhe­tetlen, gondtalan hetet. Az idén is már 480 gyerek üdülhetett e festői környezetben. A tábor Ifjú lakói eleinte neheztel­tek az építőkre, amiért ilyen magas­ra építették a tábort. Prievidzai ki­rándulásuk alkalmával eljutottak a Prior árúházba is, ahol rájöttek mind­járt a gyerekek, mit is mulasztottak el a táborépítők: mozgólépcsőt. Hogy az említett áruház mozgólépcsőjét hányszor próbálták ki e napon a paj­tások, azt nehéz lenne kiszámítani. Valószínű: a technika e csodás vív­mánya csúcsforgalmat bonyolított le a jelzett napon. BIZONY, GYAKRAN fukar volt a meteorológia, nem jelzett elég jó időt. Gyakran esett az eső. Viszont jő idő­ben hangos volt a Čajka uszoda, az állatkert és a sportpálya. Az állat­kertben a tévéből jól ismert Judy-hoz hasonló csimpánznak akadt a leg­több hódolója. DE AZ ESŐS IDŐ sem szomorította el az ifjú táborlakókat, hiszen mindig gazdag műsor várt rájuk. Nagysze­rűen sikerült a „Ki mit tud?“-est, amelyen a bajcsi Hüpsch Imre tűnt ki parodizálásával: Gugyerákot utá­nozta élethűen. Az ének-kategóriában a komárnoi Maitz Györgyi aratta a babért, aki a későbbiek során elnyer­te a tábor szépségkirálynője címet. A fiúlábak versenyében a női zsűri tetszését Urbán István lábai nyerték meg. S hogy e díjnyertes lábak ügye­sek is, ezt jő mozgásával bizonyította be: nagyszerűen pingpongozott, s meg­nyerte a tábor bajnokságát. A magyarországi lányok a táncdal­fesztiválon arattak sikert. ... Cuki, édes. A TISZTASÁGI VERSENYT és „A legjobb raj' címét a legidősebb lá­nyok nyerték. Lenke néni naponta pontozta a rendet, s amint a búcsú­esti műsorban nyilvánosságra hoz­ták: nagyon kíváncsi természetű volt, ha piszkos holmikra lelt, kidobálta. S reszketett , a keze, ha a maximális lü pontot kellett beírnia. Persze, e szigornak is megvolt a haszna. A táborban példás tisztaság honolt, a győztes raj pedig egy nagy tortát ka­pott. A sok eső után, utoljára még meg­emberelte magát az idő: sikeres honvédelmi játékon és tájékozódási versenyen mérhették össze tudásukat a pajtások. KOLOZSI ERNŐ VÍZSZINTES: 1. Festék. 3. Formai. 7. Évszak. 10. Eu­rópai nép. 12. Após. 14. Háziállat. 15. Namzetközi mű­nyelv. 17. Asszony­jelölt. 19. Csuk. 20. Tortaféleség. 21. Gyulladás. 23. Lírai költemény. 25. Be­cézett nagyszülő. 27. Háziállat. 29. Nem ugyanaz. 31. Római 99. 32. A felsőfok jele. 33. Város Szlovákiá­ban. 34. Latin mű­vészet. 35. Spanyol névelő. 37. Rudas egynemű betűi. 39. Varrunk vele. 40. Halfajta. 42. Szlo­vák személyes név­más. 44. Cipész szerszám. 45. Ga­bonaőrlő. 46. So­ha, németül. 49. Vajdasági község. 51. Alomba ringat. 53. Francia névelő. 55. Sportág. 57. Iratkapocs. 58. Ener­gia. 59.......... Gyula, kedvelt magyar színész. 62. Én, németül. 64..........La­jos, magyar költő. 66. Igavonó állat. 67. Híres magyar zeneszerző. 68. Fél tucat. FÜGGŐLEGES- 1. Idézetünk első része, folytatva a függőleges 22. és az 5. számú sorban. 2. Régebbi meg­szólítás. 4. Kínai hosszmérték. 6. Ki­csinyítő képző. 8. Létezik. 9. Csüng. 11. Juttat. 13. Patakocska. 15. Literá­­tus. 16.- Kronométer. 17. Állami ille­ték. 18. Török férfinév. 24. Igen, oro­szul. 26. Ezeregysz.áz római számmal. 28. A hangerősség mérésének egyik egysége. 29. A kígyó igéje. 30. Azo­nosak. 31. Pusztít. 36. Folyó Szibériá­ban. 38. Izomszalag. 40. Korszak. 41. Fohász. 42. Alma népiesen. 43. Hazai labdarúgó-csapat. 47. E napi (ford.). 48. Vége' ellenkezője. 50. Kötőszó. 52. A függőleges 9 első és utolsó betűje. 54, Kincstári. 55. Széptevés. 56. Város az NSZK ban. 60. Végnélküii nyak. 61. A Lengyel Légiforgalmi Társaság ne­ve. 63. A pincébe. 65. Ha szlovákul. 66. Francia névelő. Beküldendő a függőleges 1., 22. és 5. számú sorok megfejtése. , MEGFEJTÉSEK, NYERTESEK Lapunk 32., 33. és 34. számában közölt keresztrejtvények helyes meg­fejtése: Céltudatosan használjuk fel a fejlesztésre szánt anyagi eszközö­ket! — Öntözés, magasabb hektárha­zam. Technológia. — Célszerűbb ta­karmányozást! Agrotechnika. Könyvnyertesek: Bélik István, Hro­­novce—Cajakovo — Pathó Lászlóné, Mužla — Farkas László, Simonovce — Moncz Anikó, Príbeta — Kulacs Ilona, Medveďov — Turcsányi Éva, Ver. Ida-i Állami Gazdaság — Gábris Mária, Tvrdošovce — Muzslay András, Eliá­­šovce — Császár Izabella, Brestovec. Az órát nem indították el, de a nagymutató mégis elindult, hogy utána nézzen a múló időnek, magával vitte a kismutató lágy ívét — és bebarangolták a számok erdejét még rátaláltak a múló időre, s elhozták a hajnalok ébredő perceit. FARKAS ROZSA Ш > U О а £ о СЛ 'S C 'О га 2 U. Jani bácsi magánosán élt a falu­­végen. Mi mást tehetett volna? Mun­kába járogatott. A nyugdíjas kong még hátra volt néhány éve. Magányát úgy tette elviselhetőbbé, hogy macs­kát meg galambokat tartott. Előbbit a simulékonyságáért, az utóbbiakat meg a krúgatásukért. A tyúkokat...? Azért, hogy legyen ami megegye a munkából visszahordott száraz ke­nyérdarabokat. Reggel kakasszóra éb­redt, este meg galambturbékolásra szunnyadt el. Egy szürke hétköznap reggel meg­etette állatkáit, bezárta az utcaajtót, s távozott... Csak az este közeledté­vel érkezett meg. Első dolga volt az udvari terepszemle. A kendermagos tyúkot nem látta a többi közölt. Át­nézett minden zeg-zugot, de a kedvenc kaparó jószág sehol. Még a szom­szédba is átlckintelt... Nagyon saj­nálta, hiszen olyan szelíd volt, hogy a tenyeréből evett. Másnap? A fehér tyúkja tűnt el nyomtalanul. — Tán valaki tréfát üz velem? Vagy kulcsa van... — ötlött fel ben­ne a gondolat. Harmadnap még a munkatársainak A legfájóbb büntetés Ismerek egy családot. Az anya elfoglalt asszony, mint minden más, kétgyermekes dolgozó nő. Hét órakor indul gyermekeivel együtt munkába. A nagyobbik — a másodikos kislány — a napkö­zibe megy, a kis hároméves fiút bölcsődébe viszi. Munka után összeszedi a gyere­keket. A bevásárlást az apa intézi. Ebben eddig nincs semmi különös. Hanem az esti program annál je­lentősebb. Bármilyen fáradt is az anya, bármennyi egyéb dolga várja, akármilyen csalogató műsort kí­nál a televízió, ő minden este ját­szik egy negyedórát a két gyere­kével. Egyik nap egyik, másik nap másik választhat játékot. Letelep­szenek a szőnyegre és építenek, villanyvasutaznak, Fekete Péterez­­nek vagy dominóznak. Játék után gyors fürdés és nyolcra ágyban van mind a két gyerek. Ilyenkor odaül az anya nagylánya mellé, az ágy szélére, megbeszélnek mindent, ami jó vagy rossz történt aznap, aminek örültek, vagy ami bánatot oko­zott. Ez a kis lelkizés Kriszta szá­mára a legnagyobb boldogság. Gá­borka bizonyosan féltékenykedne, ha utána nem jutna számára Is néhány perc egy kis „halandzsá­ra“, meg egy kis szeretetteljes du­­ruzsolásra. Ezután az esti búcsú után nyu­godt, szép álma van a két gyer­meknek és az édesanyjuk jobb kedvvel végzi el a soron követke­ző házimunkát. Nincs súlyosabb, fájdalmasabb büntetés, mint az, ha az anya este nem ül oda az ágy szélére, ha el­marad a közös játék. Az anyai szeretettel ügyesen gazdálkodó asszonyismerősöm pél­dáját ajánlom a gondos és becs­vágyó szülőknek. Dr. Gergely Károlyné ti is elpanaszolta az esetet. Azok meg azt tanácsolták neki, vegyen ki sza­badnapot, s legyen úgy, mintha ott­hon se lenne. Ve amikor este, dolga végeztével megtért, már a gyöngyös­­nyakút sem találta. Ez már több volt a soknál. A cigaretta sem ízlett Jani bácsinak. Jött-ment, föl s alá, majd egyszeriben elviharzott. Egyenest az efsz-irodába. Megkapta a szabadnapot. A következő napon a hátsó udvar­ban levő deszkafészer mögött állt lesben. A deszkarésen figyelte az ud­vart, ahol békésen kapirgált a meg­csappant tyúkhad. Kényszeredetten cigarettára gyújtott. S közben szemét a szárnyasokra vetette. Kis idő múl­tával a tyúkok riadozni kezdtek. A kakas veszélyt sejtve rikácsolt, majd felröpült az almafára. Ám a ravaszdi róka nem téblábolt, rég bevált mód­szere alapján elkapott egyet a meg­riadt tyúkok közül. ... Ám, János bácsi se volt rest, vasvillát ragadott, s üldözőbe vette a tyúktolvajt. Hajkurászás közben na­gyokat kurjantott, szidva a négylábú­nak még a... Összefutottak a szom­szédok, s az iskolából hazatérő gye­rekek is csatlakoztak. A nagy csatá­rozásnak hőse és halottja is volt. A vasvilla átlyukasztotta róka koma mundérját. — Az anyád köcsögit! Én nap mint nap dolgoztam, te meg tyúkpecsenyét eszegettél...?! — méltatlankodott a nap hőse. Majd mégis csak meg­szállta az ajándékozás ihlete: pénzt is adott fagyira a szolgálatkész srá­coknak, hadd emlegessék meg a ró­kavadászatot. PÉLI FAZEKAS ROZÁLIA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents