Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-09-16 / 37. szám
1972. szeptember 19 SZABAD FÖLDMŰVES, Indokolt igényesség Évekkel ezelőtt, mikor a piacon nem volt elég élelmiszer, a fogyasztók nem nézték olyan szigorúan a minőséget. Megelégedtek azzal, hogy megkapták ezt vagy amazt a terméket. Ma viszont a fogyasztók nemcsak vásárlói e termékeknek, hanem egyúttal szigorú kritikusai is a minőségnek. Így van ez a kelet-szlovákiai kerületben is. Erről a koáicei állami minőségi ellenőrző szerveknél győződhettem meg, ahol a jelentések többnyire arról szóltak, hogy a hentesáruk túlsózottak, rosszul vannak szőrtelenítve, a hús termékek szerinti osztályozása sokszor helytelen, szállításkor gyakran nem tartják be a higiéniai előírásokat. Ezt nemcsak a vásárlók és az ellenőrző szervek állapítottak meg, hanem maga a vállalati ellenőrzés is feljárta a kelet-szlovákiai húsipar gyártmányainak minőségi fogyatékosságait. Ezzel a problémával már a kerületi pártbizottság elnöksége is foglalkozott, és a hiányosságokat abban látja, hogy a húsiparban foglakoztatott kommunisták keveset hallatnak magukról. Nem érezni befolyásukat, a párt vezető szerepének érvényesítését ezen a szakaszon. Saját soraikban nem vettek még elég bátorságot arra, hogy szembeszálljanak a rendetlenséggel és fegyelmezetlenséggel... Szembeszállni — kommunista módon — mindazokkal, akik elrontják azok jó hírnevét, akik álhatatosan és becsületesen dolgoznak és felelősségteljesen végzik feladatukat. Semmivel sem védekezhetnek a kelet-szlovákiai kerület húsipari vállalatainak felelős vezetői, igazgatói és azok helyettesei, mesterei és szakszervezeti funkcionáriusai, még akkor sem, ha tudjuk, hogy számtalan olyan problémával küzdenek, amelyek lényegesen befolyásolják a termelést. A kelet-szlovákiai húsipar vezető dolgozóinak a közelmúltban megtartott értekezlete tulajdonképpen a kerületi pártbizottság elnökségi ülésének folytatása volt, ahol mindenről, ami a húsiparban előfordul, nyíltan és konkrétan beszéltek. Elismerték hiányosságaikat, és kifejtették véleményüket, amely nem alaptalan és nem lehet senki számára közömbös. Minden sertésnek négy lába, egv feje és két oldala van. Jogos a vásárlók igénye, hogy minőségi terméket akarnak, de már az olyan igényesség, amikor senkinek sem kell a sertésfej és az oldalas, egy kicsit túlzás. A fogyasztó azt vásárol, amit akar, csakhogy a iogyasztó a vendéglőben is étkezikl A vendéglőknek egyszerűen nem kell egy kilogramm oldalas sem. Konkrétan Rožňaván (Rozsnyó), de másutt is előírják a húsiparnak a jnb kereskedelmi osztályának vezetői, hogy mit kell szállítania. A SpiŽská Nová Ves-i húsipari vállalat igazgatóját bosszantja, hogy az igényesség olyan méreteket öltött, hogy ma már az oldalast nem tartják húsnak. Az üzletvezetőket pedig sokszor rá kell kényszeríteni arra, hogy az árut átvegyék. Könnyű megállapítani, hoy a sertésfejekből, oldalasokból, szalonnából annyi van már raktáron, hogy egyes helyeken nehezíti a termelést. A szépen elkészített, megtisztított, kifüstölt fejet a logyasztó szívesen megvásárolná. Megvásárolná más formában is, például abáltan, tízóraira, ebédre, — ha lehetne kapni. De próbáljanak csak Košicén, Frešovban vagy a kelet-szlovákiai kerületben bárhol olyan üzletet találni, ahol abált disznófejet kapnának. Egyetlen egy ilyen üzlet van Košicén, és ez minden! A vojanyi (vajányi) villanytelep konyhájának főnöke, Tóth elvtárs elmondotta, hogy rendszeresen vásárolják a fejeket, mivel disznósajtot készítenek be\őle. A füstölt oldalas is menne, mert a munkások ezrei szívesen vásárolnák tízóraira. így van ez talán minden nagyobb építkezésen, vagy a nagyobb üzemekben, ahol üzemi konyha van. A kereskedelemnek és a vendéglátó üzemeknek ebben az irányban is tenniük kell valamit. A keletszlovákiai húsipar ez évben nem panaszkodhat a nyersanyagra és a kapacitásra. Olyan túlzásokat azonban senki sem engedhet meg magának, hogy a jó minőségű nyersanyag a gyártás folyamán értéktelenné váljon. Megtörténhet otthon, disznóvágásnál, hogy ‘ a kolbászt egy kicsit elsózzák, csakhogy a házi sertésvágást nem mindig csinálja szakember. Ezért a húsipari termékek gyakori elsózása arról tanúskodik, hogy a húsipari üzemekben hazardíroznak a fogyasztók bizalmával. Hogy hasonló eset a jövőben ne ismétlődjék, a húsipari dolgozók még ebben a hónapban nyilvános pártgyülésefi akarnak foglalkozni az előforduló hiányosságok okaival és azok felszámolásának lehetőségeivel. i. b. MEGÁLLÁS NÉLKÜL DOLGOZTAK Az idei aratásra úgy emlékszünk vissza, mint egy rossz álomra, mert alig volt olyan nap, hogy ne esett volna az eső. A kedvezőtlen időjárás nemcsak a mezőgazdasági dolgozókat tette próbára, hanem a felvásárlási szervek dolgozóit is, mert a nedves gabona tárolása, raktározása sok gondot, kellő körültekintést igényelt. így volt ez a Komárnói Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat Zemianská OlCa-i (Nemesócsa)' raktárában is. Aüemésócsai vasútállomáson levő gabonatárolóban az elmúlt hetekben megállás nélkül folyt a munka. A kombájnoktól beszállított gabonát nagyteljesítményű gépekkel szárították, majd a mechanizáció segítségével a tárolótornyokba juttatták. Bárnfily serény volt is a dolgozók igyekezete, a gabona jelentős nedvesség! foka miatt lassan'ment a szárítás rsífgy több száz Vagon gabonát kéíléft táróin! "hosszabb ideig a szabad égT4ílatt. A vállalat vezetősége, hogy elejét vegye további veszteségeknek, az udvaron levő gabonát minden lehető módon igyekezett megvédeni. Gergely József elvtárs, a vállalat vezetője elmondotta, hogy az idei aratás komoly feladat elé állította a dolgozókat, de nem zúgolódtak. Mindenki tudatában volt apnak, hogy az ország kenyeréről van szó. Hasonló volt a helyzet a kolárovoi (Gúta) és a Zlatná na Ostrove-i (Csallóközaranyos) raktárakban is. Az említett raktárakban ma is szorgos munka folyik, mert a gabona forgatása nélkülözhetetlen előfeltétele annak, hogy jó minőségű maradjon. A nemesócsai gabonatárolóban jelenleg mintegy 1800—1900 vagon kenyérgabonát tárolnak és ezt a mennyiséget mechanikus szerkezettel helyezik át egyik toronyból a másikba, hogy meggyorsítsák teljes kiszáradását. ANDRISÉIN JÓZSEF A szocialista országok műszaki fejlődése A tudományos-műszaki együttműködés fejlesztése és tökéletesítése a szocialista országok összehangolt politikájának szerves része. Ez az irányvonal a KGST tagországok közötti együttműködés további elmélyítésére és tökéletesítésére, a szocialista gazdasági integráció fejlesztésére vonatkozó Komplex Programban nyert konkrét kifejezést. A szocialista államokban imponálóan nagy összegeket fordítanak a tudományos-műszaki szükségletekre, s jelentős a tudomány területén foglalkoztatottak száma is. A Szovjetunióban például 5000 tudományos kutatóintézmény működik étöbb mint 970 000 a tudományos dolgozók száma (közülük kb. 270 ezren a tudományok doktorai és kandidátusai). Évente 12 milliárd rubelt fordít a szovjet állam tudományos célokra. Nagyon fontos, hogy növekedjék a tudományos kutatások hatékonysága és hogy e kutatások eredményeit kellő időben alkalmazzák a termelésben. A testvéri országok népgazdasági tervei olyan nagyszabású komplex tudományosműszaki problémák közös megoldását tűzték ki célul, amelyek hosszú távra megszabják a szocialista közösség gazdasági és tudomanyos-müszaki együttműködésének perspektíváját. Az ilyen problémák közé tartozik a KG3T tagállamok energiabázisának tökéletesítése, természeti kincseinek jobb felhasználása, új szerkezeti anyagok létrehozása, a mezőgazdasági termelés lntenzífikáiása és anyagi-műszaki bázisának _ megszilárdítása, valamint a közlekedés és a hírközlés fejlesztése. A Szovjetunióban az energetika műszaki fejlesztésének legfontosabb feladatai közé tartozik az energetikai berendezések és az erőművek egyedi kapacitásainak növelése, olyan nagyteljesítményű energiatermelő blokkok és ésszerű rendszerek alkalmazása az erőműveknél, amelyek lehetővé teszik a tüzelőanyag-felhasználás lényeges csökkentését a villamosenergia-termelésben. A többi szocialista országok energiagazdálkodásában eredményesen felhasználják a Szovjetuniónak a villamosítás és az energetika fejlesztése terén szerzett gazdag tapasztalatait. A tudományos-műszaki fejlesztés másik fontos irányzata a jelenlegi szakaszban: a hagyományos anyagok tökéletesítése és az új anyagok létrehozása, a fémek és más anyagok szilárdságának a növelése és választékának bővítése, és korszerű konstrukciós anyagok alkalmazása a népgazdaságban. A kohóiparban például előirányozták a fémtermékek struktúrájának, minőségének és választékának lényeges javítását, a fém ésszerűbb felhasználását a népgazdaságban. A jelenlegi ötéves tervidőszakban tovább fejlődnek a vasércdúsltás tökéletesítésével kapcsolatos munkálatok. Az új technológia pöveli a vastartalmat az eladásra kerülő ércben. Nagyon jelentős a műanyagok gyártása és ezzel kapcsolatban ki kell emelni azt a tényt, hogy a KGST-országokban gyártott műanyagok és műtrágyák összmennyiségének kb. 55 százalékát a Szovjetunióban állítják elő. A műszálakkal kapcsolatos közös tudományos kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazása már a legközelebbi években jelentős gazdasági hasznot ígér. A szocialista országok 1971— 1975-ben a gépgyártás területén is sok fontos feladatot szándékoznak megoldani. Ezek közé tartozik a számítótechnika alkalmazásával működő magas termelékenységű gépek és berendezések létrehozása, az egységnyi kapacitásra jutó súly csökkentése, a gépgyártó ipari termékek megbízhatóságának és tartósságának fokozása. A Szovjetunió kilencedik ötéves terve feladatul tűzte ki, hogy, gépkomplexumokat kell gyártani az építő, az útépítő és talajjavító munkálatokhoz, igen gazdaságosan üzemeltethető Diesel-mozdonyokat kell előállítani, ki kell dolgozni a maximálisan 130 tonna teherbíróképességű teherautók, önkiürítő teherkocsik és a pótkocsis teherautók új modelljeit. A szovjet szakemberek 197Í— 1975-ben kb. 25 000 új gépet, műszert és berendezést szerkesztettek, és ezek közül több mint 19 000 szerkezet gyakorlati alkalmazását is megkezdik. Miközben a KGST-országok a műszaki területen is felhasználják a tudomány legújabb eredményeit, egyúttal áttérnek a tudományos-műszaki együttműködés új, magasabb formáira. A szocialista közösséghez tartozó országok eddig elért ma gas iparfejlesztési szintje megteremti az előfeltételeket a gazdaság, a tudomány és a termelés területén az új feladatok sikeres teljesítésére. A KGST- országok az együttműködés új szakaszába léptek, amely szorosan összefügg a Komplex Program megvalósításával. A testvéri országok tudományos és műszaki együttműködésének további fejlődése és elmélyülése kétségtelenül a tudományos-műszaki előrehaladás meggyorsulásához és a szocialista közösség egyesített erejének további sokszorozódásához és megszilárdulásához vezet. N. V. L. Termőtalaj és racionalizálás Az utóbbi időben egyre több szó esik arról, hogy jelentős méreteket ölt a mezőgazdasági földalap csökkenése. Hazánkban ez, mondhatnánk, állandó jelenség lett. A statisztika igazolja az egyes esztendők adatait összehasonlítva, hogy egyre kevesebb a mezőgazdasági földterület. Bármilyen szemszögből is figyeljük, akar az egy lakosra eső mezőgazdasági földterület nagyságát, vagy a ténylegesen megművelt hektárokat tekintjük, a csökkenés állandóan kimutatható. Jelentős termőterületről van szó, amely így már nem szolgálja a mezőgazdaságot, már nem képezi a szocialista mezőgazdaság alapfontosságú termelőeszközét. A csökkenést azonban nem csupán az egyre kisebbre zsugorodó talajterület jelenti, hanem az is, hogy évrólévre kevesebb lesz földjeinken a szántóréteg. Gondolunk itt elsősorban a kapásnövények, nevezetesen, a cukorrépa betakarítására. A tapasztalatok és az általános értékű számítások szerint egyetlen cukorgyár körzetében — az intenzív répatermesztő körzetet véve alapul — egy hektár mezőgazdasági földterületről 5—8 mázsa jó minőségű föld, mondhatnánk a legjobb minőségű talaj vész kárba. Ennyivel lesz kevesebb a termőtalaj. Hogy miért? Köztudott, hogy körülbelül 60 vagon föld kerül a beszállított cukorrépával együtt a cukorgyárakba. Ez a földmennyiség a cukorrépa mosásakor a mosócsatornélran rakódik le. Több járásban rendszeresítették e csatornák tisztítását és a leülepedett földet ismét visszaszállítják a szántóföldekre. Sajnos, ez a mennyiség sok esetben teljesen kárbavész. egyrészt azért, mert néhol túl nagynak tartják a visszaszállítási költséget, másrészt pedig azért, mert sok helyütt a földművesek sem mutatnak érdeklődést ez iránt. Eseteként a cukorgyár szállító kapacitása akadályozza e fontosnak mondható művelet elvégzését. Pedig nagy kár, mert egyre több tiszta tápanyagot juttatunk a talajba a drága műtrágyák formájában. Emellett pedig elpazaroljuk a mezőgazdaságnak egy értékes nyersanyagát és termőeszközét, a talaj termőrétegét. Ilyen gyakorlatot a legkisebbre kellene korlátozni, legalábbis ott, ahol erre lehetőség mutatkozik. A racionalizálást elősegítő intézkedések javaslásakor a földműveseknek a cukorgyárakkal közösen kellene ezt a kérdést komplex módon, egyetemesen megoldani. Tehát folyamatosan kellene gondoskodni arról, hogy a talaj legtermöbb rétegét rendszeresen viszszaszallítsák a földekre, éspedig a tenyészszünet idején. Ez a szncialista racionalizálás valódi érvényre juttatását és gyakorlati alkalmazását jelentené a mezőgazdasági élelmiszeripari komplexum keretében. A talaj rekultiválása terén ez a gyakorlati racionalizálási intézkedés továbbra is fnntns és időszerű marad, mert a feldolgozásra kerüld cukorrépa menynyisége a jövőben feltétlenül emelkedni fog. A cukorrépáról lemosott föld elszállításában nemcsak a mezőgazdasági üzemeknek, hanem a gépállomásoknak, a felvásárló vállalatnak és mindazon üzemeknek is be kellene kapcsolódniuk, amelyek a cukorrépa beszállításában részt vesznek. így jobban kihasználhatnák a szállítóeszközök kapacitását a téli hónapokban is. Emellett elősegíthetnék a talaj termőerejének fokozásét. S mivel a talaj termőképességének növelését lehet ezáltal elérni, az ezzel kapcsolatos költségeket a talaj termőerejének növelésére létesített alapból is lehetne fedezni, ahol a költségekre a termelőüzemeknek nincs elegendő pénzeszközük. Az érdekeltek számának ilyen kibővítése a költségek jobb megosztását teszi lehetővé, hiszen több üzem vesz részt a talaj termővé tételének feladatában^ Az esetleges nagyobb pénzbevételeket pedig, például a cukorgyárak. korszerűsítésére, fejlesztésére, esetleg további új, korszerű cukorgyárak építésére lehetne felhasználni. — ben — A Zemianska 016a i gabonatároló-torony és környéke, abül szünet nélkül folyik a munka. (A szerző felvétele)
