Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-07-08 / 27. szám

Szabad Földműves Az SZSZK Mezőgazdasági és élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Szakmelléklet KERTÉSZET-Mí HÉSZET — A gyümölcs- és szőlőtermesztők, — a kertészkedők, — és a méhészek tanácsadója 1972. július 8. Ara 1,— Kčs XXIII. évfolyam, 27. szám. Aratás előtti helyzetfelmérés A járási pártbizottságok titkárai, a járási mezőgazdasági társulások és termelési igazgatóságok vezető dolgozói, valamint azoknak a gazdasági szervezeteknek a képviselői, amelyek részt vesznek az aratási és termény­­betakaritási munkák sikerének biztosításában, a múlt hét elején tanács­kozást tartottak a Streda nad Bodrogom-i Állami Gazdaságban. Ennek az össz-szlovákiai értekezletnek a jelentőségét kiemelte az is, hogy azon jelen volt Jozef Lenárt elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Peter Colotka, az SZSZK kormányának elnöke, Ján Janik, az SZLKP KB titkára és Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, valamint a kelet-szlovákiai kerület vezető politikai és gazdasági dolgozói. Az aratás előtti helyzet elemzésével foglalkozó értekezleten Ján Janovio elvtárs tartott vitaindító beszámolót. Hangsúlyozta, hogy az idei aratás elő­készületeit a legfelsőbb párt- és kormányszervek nagy figyelemmel kísérik és mindent elkövetnek abból a célból, hogy a rendkívül nehéznek ígérkező aratáshoz a lehető legkedvezőbb előfeltételek legyenek. — Bár az aratás nehéznek ígérkezik — mondotta Janovic elvtárs —, aggodalomra azonban nincs ok egyrészt azért, mert a mezőgazdasági dol­gozók általában jól viszonyulnak a munkához, másrészt pedig azért, mert a múlt esztendőhöz viszonyítva több kombájn áll rendelkezésünkre és ki­látás van arra is, hogy a kombájnok zavartalan üzemeltetéséhez szükséges pótalkatrészek beszerzése sem okoz majd nagyobb problémát. Beszéde további részében elismeréssel nyilatkozott azoknak a járások­nak a munkájáról, amelyek az aratási munkák sikeres biztosítása céljából fejlesztették kooperációs viszonyaikat, s így Csehországból, valamint az észak-szlovákiai járásokból annyi gabonakombájnt kapnak, hogy egy kom­bájnra járási méretben csupán 70—80 hektár gabona jut. A mezőgazdaság járási irányító szervei képviselőinek helyzetjelentése főleg azt emelte ki, hogy nehéz aratásra lehet számítani. A rožňavai járás­ban — főleg az árvízsújtotta területeken — nem a gépeké, hanem a ka­száké lesz a szó. De nagy gondokkal küzdenek a Rimavská Sobota-í járás­ban, ahol a gabona ötvenegy százaléka a többszöri jégverés következtében fekszik, a lučeneci és a Veľký Krtíš-i járásokban is, mivel a gabonafélék 70—80 százaléka megdőlt, de nem jobb a helyzet a többi járásokban sem. Érdemes megemlíteni a Dunajská Streda-i járás helyzetjelentését, amely nem Is annyira az aratási munkákkal kapcsolatos problémákkal, hanem a várható terméseredményekkel foglalkozott. Megtudtuk például azt, hogy ebben a járásban nagy hektárhozamokra számítanak, mert egyes búza­­fajtákból, mint például a Kaukázból és az Aurórából 45—80 mázsás hektár­­hozamra van kilátás. A kelet-szlovákiai járások helyzetjelentése arra hagy következtetni, hogy az ottani mezőgazdasági üzemek sokkal jobban felkészültek az aratásra, mint az előző években. Ogy néz ki a helyzet, hogy betakarító gépekben sincs hiányuk és az egyes járások saját erejükből megoldják a gabona raktározásának bonyolult problémáit is. Dicséretes jelenség, hogy a mezőgazdasági dolgozók minden járásban felelősségteljesen készülnek az aratásra. A járási helyzetjelentések ugyanis arról adtak számot, hogy a dolgozók kezdeményezőkészsége minden mező­gazdasági üzemben tapasztalható. Kibontakozott a szocialista munkaver­seny, amely értékes kötelezettségvállalásokkal párosul. A kötelezettség­vállalások általában a szemveszteség korlátozására irányulnak. A felvásárló és ellátó üzemek területi vezérigazgatója, J. Báláz elvtárs — a gabonaraktározási gondok ellenére sem látja borúsnak a helyzetet. Hang­­_ súlyozta, hogy a felvásárló üzemek mindent elkövetnek abból a célból, < hogy a gabona száraz és tisztított állapotban fedél alá kerüljön. S mivel a kelet-szlovákiai járásokban hiány mutatkozik a szárító berendezésekből, soron kívül húsz darabot küldenek. A helyzetelemző, de tapasztalatcserének Is nevezhető értekezletet Ján Janik elvtárs, az SZLKP KB titkára zárta le. Záróbeszédében elismerően nyilatkozott az aratásra való alapos felkészülésről, ugyanakkor azonban az alsóbb fokú párt- és állami szerveknek tanácsolta, hogy még egyszer tüzetesen ellenőrizzék az aratásra való felkészülés minden mozzanatát és minden olyan fogyatékosságot, ami veszélyeztetheti az aratás és a termény­raktározás sikerét, időben le kell küzdeni. (ibj Д jövő reménységei A hét elején jutalomkirándulásuk során az élelmiszeripar tanoncai lá­togattak el Bratislavába. A város megtekintése után a 29 fiatalt fogad­ta Ing. JÄN JANOVIC a Szlovák Szo­cialista Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere. A miniszter elvtárs meleg szavak­kal üdvözölte a fiatalokat, majd töb­bek között arról beszélt, milyen je­lentősége van az életszínvonal emelé­se szempontjából a kulcsfontosságú élelmiszeriparnak. A tudományos­­műszaki forradalommal lépést kell tartani az élelmiszeriparnak is és ez nagyban múlik a fiatalok felkészült­ségén, vagyis ok a fejlődés elörelen­­dítöi. Sajnos, még sok élelmiszert gyártó üzem elavult, nem felel meg a kor követelményeinek. Viszont szorgalommal, odaadással ezekben is lehet jó minőségű árut előállítani. Lényegesen fontos tehát úgy felkészí­teni a mezőgazdaságba és az élelmi­szeriparba kerülő fiatalokat, hogy az ország élelmiszerellátása a jövőben még kifogásta'.anabb legyen. Külön kiemelte a nők szerepét az élelmi­szeriparban. akik közül legtöbben dolgoznak a nemzetgazdaság e fontos ágazatában, s ezt bizonyítja az a tény, hogy az itt lévő legjobb tanoncok kö­zött is annyi a lány, mint a fiú. Az ünnepi beszélgetésen egymás után szólaltak fel az egyes élelmi­szeripar-ágazatban tevékenykedő ta­noncok. Meglepő volt, milyen maga­biztosan beszéltek szakmájukról és mily nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista mnnkaversenynek. A ko­­íicei pékek például a modraiakkal versenyeznek a jobb minőségű kenyér és péksütemények előállításáért és a tisztaságért. De hasonlóképpen nyilat­koztak a tej-, hús-, söriparban tanu­lók és az új ágazat, az ipari takar­mányok készítésének mesterségét el­sajátító fiatalok. Bátran rámutattak a hibákra, amelyek sürgősen orvos­lásra szorulnak az élemiszeriparban. Okosan, hozzáértően válaszoltak a miniszter különböző kérdéseire, s eb­ből kitűnt, hogy ismerik az üzemük problémáit. A találkozó, az ott elhangzottak arra engednek következtetni, hogy a tanoncképzés jó kezekben van és lesz megfelelő utánpótlás. TÖTH DEZSŐ Érkezik a baráti segítség. A termelékenység növekedése az életszínvonal emelkedését eredményezi I1VTERTÜ KROCSÄNY DEZSŐ ELVTÄRSSAL, A SZLOVÁK SZOCIALISTA KÖZTÄRSASÄG MUNKAÜGYI ÉS NÉPJÓLÉTI MINISZTERÉVEL. — Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában csak a munka termelé­kenységének növelésével érhető el a termelés további növelése. Jelentő­sebb munkaerő tartalékokkal ma már nem rendelkezünk. Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Szlovákia Kommunista Pártjának februári ple­náris ülésén határozatot fogadtak el a termelés hatékonyságának további növelésére. Az egyes szakminisztériu­mok szétdolgozták saját munkaterü­leteikre az említett határozatot. Mi­lyen feladatuk hárulnak a Szlovák Szocialista Köztársaság Munkaügyi és Népjóléti Minisztériumára? — A feladatok nem könnyűek és nem rövid lejáratúak. A szövetségi munkaügyi és népjóléti minisztérium­mal karöltve azon munkálkodunk, hogy hazánk minden egyes dolgozó­jának munkakörülményei javuljanak, s a dolgozók jól érezzék magukat a munkahelyen. Ez nem kis feladat. Mielőtt a jelenlegi gondjainkra rá­térnék, szükségesnek tartom/ hogy pár szót szóljak arról az örökségről, amelyet minisztériumunk az 19.68— 1969-es válságos évek után örökölt. A sokféle gazdaságpolitikai koncep­ció következtében a munkaerő sza­bad piacra jutott, meglazult a munka­­fegyelem, a munkatermelékenység csökkent; meglazult a bérfegyelem is és számos kis üzem alakult. Ezek a kis üzemek csábították a dolgozókat, mivel többet kerestek, mint a nagy­üzemekben. A bérek aránytalan nö­vekedése nem volt fedve a munkater­melékenységgel. Az áldatlan helyzet következményei rövid időn belül ;e­­lentkeztek a piacon is. Megnöveke­dett a hiánycikkek száma. Miniszté­riumunk a CSKP XIV. kongresszusá­nak határozatait, meiyek az említett fogyatékosságok kiküszöbölését is sürgették — feldolgozta és konkrétan meghatározta saját feladatait. — Az elmúlt évben a határozatokból mit sikerült megvalósítani? — Legjelentősebbnek tartom, hogy csökkent a munkaerő-vándorlás és megszilárdult a szociális biztonság. Természetesen mindezek mellett problémáink is vannak. Sajnos, egye­sek évente 8—10-szer változtatnak munkahelyet, tehát a fluktuációt to­vább kell csökkenteni. További prob­léma a munkakerülők kérdése, minek a megoldásán jelenleg dolgozunk. 1968—69-ben elszaporodtak a mellék­üzemágak, és vezetőik nem tartják be bérszabályozó intézkedéseinket. Egyesek ennek következtében még mindig szívesebben helyezkednek el a melléküzemágakban, mert ott je­lenleg is nagyobb kereseti lehetősé­gek vannak, mint a nagyvállalatok­nál. A mi véleményünk az, hogy az egész ország területén azonos meny­­nyiségű és minőségű munkáért egyen­lő bér jár. — 1971-ben rendelet szabályozta a munkahely változtatást. Ezen rendelet érezteti már hatását? — Általánosságban elmondhatjuk, hogy Igen. A járási nemzeti bizottsá­gok nyilvántartják a felvételre váró­kat és az üzemek igényeit. A jövőben a nemzeti bizottságok felszólítják a munkakerülőket, hogy vállaljanak munkát. Ha a felszólításnak nem tesznek eleget, hatósági intézkedések­re kerül ■ sor. — Továbbra is tart a bérek terü­letén az a kedvezőtlen állapot, amely 1968—69-ben érte el tetőpont­ját. Milyen megoldásra számítha­tunk? — Az 1960-as bérrendezés nem érte el célját. Az aránytalan bérek, a nagy bérkülönbségek a munkásság és a parasztság rétegeiben nyugtalanságot váltottak ki. Ma már nem titok, hogy egy gépkocsivezető például Banská Bystricán eltérő bért kap, mint Bra­­tislavában dolgozó ugyanolyan körül­mények között dolgozó társa. Az. új bérpolitikán, amely mennyiségi és mi­nőségi munkához van kötve, egységes lesz az egész ország területén. Ez a koncepció körülbelül 10—15 évre ha­tározza meg a bérek alakulását. Na­gyobb teret biztosítunk az akkord­bérnek, amely igazságosabb és köz­érthetőbb. Csak akkor fogunk jutal­makat kifizetni, ha azt a munkater­melékenység indokolja. Ezt minden vállalatvezetőnek tudatosítania kell. — A közeljövőben milyen szociál­politikai változásokra számíthatunk? — Szociális ellátottság területén a világ ranglista élén állunk. Múlt év­ben emeltük az alacsony nyugdíjakat, rendeztük a nehéz fizikai munkát végző dolgozók nyugdíját. Célunk az, hogy lehetőségeinkhez mérten a nyugdíjak az aktív dolgozók életszín­vonalának emelkedésével párhuzamo­san növekedjenek. — Ogy értesültem, hogy új népjó­léti programot dolgoznak ki. — Az alapvető elképzelésünk az, hogy mindenki a szocializmus építé­sében szerzett érdemei alapján le­gyen értékelve. Különféle szóbeszé­dekre, amelyek azt állították, hogy emeljük a nyugdíj-korhatárt, csak ennyit: a nyugdíj-korhatár nem vál­tozik, tehát a férfiaknál 60 év, a nők­nél továbbra is 56 év lesz. Azok a nyugdíjasok, akik továbbra is részt vállalnak a termelőmunkában, erre lehetőséget kapnak. A nyugdíjalapból 1000 koronát folyósítunk, úgy mint eddig, a fizetést az elvégzett munka alapján kapják, Oj népjóléti program­­javaslatunkat 1974-ben, vagy 1975-ben terjesztjük párt és állami vezetésünk elé jóváhagyásra. — A munkaerőhiány következtében elszaporodtak a másodállások. Egész­ségesnek tartja ezt? — A problémát ismerjük. A munka­jogi előírásokat több helyen meg­szegték. Tudunk róla, hogy egyesek 3—4 helyen kötöttek munkaszerző­dést, amely a józan gondolkodású embernek hihetetlen, hisz minden munkakör egész embert kíván. Ellenőreink minden munkaszerző­dést átvizsgálnak, amelyek munka­ügyi előírásainkkal ellentétlen állnak, azokat érvénytelenítik. Tudjuk, hogy egyes helyeken szük­séges a másodállás, itt nem gördí­tünk akadályokat. — A cigány származású lakosság kérdése már több éve napirenden szerepel. A kérdés komplex megoldá­sa még mindig várat magára. Hall­hatnánk a minisztérium ilyen irányú terveiről? — A cigánykérdés szocialista köz­társaságunkban nagyon sokrétű. Amíg (Folytatás a 2. oldalon.) Y

Next

/
Thumbnails
Contents