Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-26 / 34. szám
Halászati kutatók együttműködése A7. immár ötven éves Vodňány-i Halászati és Hidrobiológiái Kutató Intézet ismételten konkrét kutatási programmal lépett lel. Korábbi (1921—1950) tanácsadói és ellenőrző tevékenységét újabban a tudományos kutató munka váltja fel. Módszereik következetes alkalmazása a halak etetésében egy hektár vízterületen 14 mázsa hal lehalászását eredményezi, mely egyszer olyan menynyiség, mint a szokásos átlag. Haszonkeresztezéssel egyes halfajták növekedését mintegy 10 százalékkal meggyorsítják. Ezzel évente mintegy 5000 mázsa pontytöbbletet értékesítenek. Megoldották a folyók biológiai tisztítását — főleg a tej feldolgozó üzemek, a cukorgyárak, a vágóhidak és az élesztőgyárak körzetében — a halállomány stabilizálásának segítségével. Milyenek a terveik a jövőt illetően? A kérdésre az intézet igazgatója Vladimír Krupauer mérnök CSc, a CSKP KB póttagja válaszolt: — Hosszú lejáratú terv kidolgozásába fogtunk 1970-ben, mely egy évtized kutató tevékenységét határozza meg. Természetesen időközökre bontva. A tógazdaságok számára olyan programot dolgoztunk ki, mely felöleli a ponty tenyésztés technológiájának legfontosabb problematikáját, s a haltenyésztés más vonatkozásait (melioráció, takarmányozás, trágyázás) valamint a zootechnikai eljárásokkal akarjuk elérni a nagy hektárhozam elérését, hogy kiváló s elegendő árúval láthassuk el a hazai és a külföldi piacot. A program foglalkozik továbbá a tenyésztői munka komplex kérdéseivel a nagy ''tenyésztő farmokon, hogy azok az adott kedvező feltételek mellett gazdaságosan termeljenek. Az intézet dolgozói gondoltak továbbá a tenyésztői és a halegészségügyi eljárások egyértelmű alkalmazására, s kizártak minden olyan jelenséget, melyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a célkitűzés elérését. Ezek közé tartozik például a kutató program. egyes részletkérdéseinek a rendszeres ellenőrzése, hogy a gyakorlatba csak olyan kísérleti eredmény kerülhessen, mely minden tekintetben indokolja a módszer bevezetésének közgazdasági célszerűségét. Különben hasonlóak a törekvések a környező szocialista államokban is, s ez tág teret nyit a szoros együttműködésre a kutató program okszerű felbontására, ,s az eredmény közös bevezetésére a KGST tagállamok halgazdálkodásában. A Szovjetunió kutatóinak az ösztönzésére a múlt esztendőben összehívták a KGST keretében a haltenyésztéssel foglalkozó szakembereket, s ez adta a nagyobb lendületet a kutató munka kibontakoztatására. Például az 1971—1975-ös koordinációs terv módot ad a haltenyésztés hatékonyságának a növelésére. Ezek keretében sor kerül a tenyésztés célszerű szakosítására, mely az eddigi kutatás specifikus helyzetéből s az érdekelt országok szükségletéből indul ki. Ezzel a csehszlovák halászati kutatók a nemzetközi munkamegosztás keretében nagyban hozzájárulnak a szocialista országok halállományának nagyarányú fejlesztéséhez. —hai— Д közelmúltban pionírhorgász fiammal úgy délelőtt félkilene tájban nagyon szerény felszereléssel az Ipoly irányába bandukoltunk. A horgászat csupán szórakozás volt számunkra, főcélunk a friss levegőn való tartózkodás volt. Találkozásom az első muflonnal Néhány évtizeddel ezelőtt a Horné Lefantovce-i főerdésznek a vendége voltam. Régi, meghitt barátság fűzött ehhez a komoly, foglalkozását, a természetet, az állatokat rendkívül szerető emberhez. így engedélyt kaptam a vadaskertbe való belépésre. Megtalálhattuk itt az Európában élő és meghonosodott állatok minden fajtáját. Akkoriban még nem sokat értettem az erdei állatokhoz. Ezirányú ismereteim nagyon gyérek voltak. Egy szép reggelen kosárral a karomon nekivágtam az erdőnek, hogy gombákat szedjek. Ezekből — úgymond — annyi volt, hogy kaszálni lehetett. A gombákból is csak az úri gombát ismertem, tehát csak ezek meglelésére összpontosítottam figyelmemet. Egy-két óra alatt a kosarat színültig teleszedtem, mikor kissé fáradtan lepihentem az előttem húzódó árok szélére. Nem tudom meddig pihenhettem így csendben, mikor egyszercsak gyenge zörgésre lettem figyelmes. A bokrok ágai szétnyíltak s előttem egy igen furcsa állat feje bontakozott ki. Nagy fej, spirálisan csavarodó szarvakkal, vastag nyak, dühösen csodálkozó szemekkel. De csak néhány pillanatig tartott a véletlen találkozás. Kissé rémülten vágtam neki a visszavezető útnak, azon tűnődve, hogy hová is soroljam véletlen találkozásom hősét. Kétségtelenül a juhok családjába tartozott. Ezt a megállapításomat főerdész ismerősöm mosolyogva jóváhagyta azzal a felvilágosítással, hogy az az állat, amit láttam, muflon volt, mely a vadaskert büszkesége. Ettől bizony nem lettem okosabb, mivel azt sem tudtam, miféle állat a muflon. Es mert szeretek a dolgok végére járni, nekifogtam a muflonok életének tanulmányozásához. Bizony ezirányú irodalmunk abban az időben nagyon fogyatékos volt. De annyit mégis sikerült megtudnom, hogy a muflonok őshazája Szardínia és Korzika. Azt is megtudtam, hogy valamikor ez a vad egész Közép-Európában el volt terjedve, de az idők folyamán majdnem teljesen kipusztult és néhány menekülő csoportja az említett helyeken talált kedvező otthonra. A nálunk élő muflonok az idők folyamán különféle kereszteződéseken mentek keresztül. A szakértők véleménye szerint ezek már nem tisztavérű korzikai és szardíniái muflonok. De éppen ezeknek a kereszteződéseknek köszönhető, hogy olyan életerős, az éghajlati viszonyokkal megbirkózó ágazat jött létre, mely biztosítja ezen nemes faj további fejlődését. Ma már szépen elszaporodtak és erdeink állandó lakóivá váltak. Különösen azóta, amióta felszámolták a kisebb-nagyobb vadaskerteket és szabad utat nyitottak az itt élű állatoknak. Büszkék lehetünk muflonjainkra, melyek már számos aranyérmet biztosítottak számunkra a különféle kiállítások és világversenyek porondján. Legutóbb a Budapesti Világkiállításon is. ANDREJ RIŠŇOVSKÝ Mivel a vén Ipoly vizét a sok eső kávébarnára színezte, azért inkább a közeli kavicsbánya helyén lévő mesterséges tó irányába lépkedtünk, s arra lettünk figyelmesek, hogy egyik ismerősünk kezében horgászbotjával a tó hús vizéből mászik ki. Látva csodálkozásunkat, kérdésre nem várva kissé bosszankodva mesélte hogy pontyozás közben néhány percre a közelben lévő társához ment rágyújtani, s mire visszatért az egyik acél horgászbotja eltűnt. Először nem hitt a szemének, jól körülnézett — olyan helyen is, ahol pozitívan tudta, hogy ott nem lehet — csak aztán szánta rá magát, hogy a vízbe menjen. A víz alatti keresgélés után hamarosan ráakadt botjára, de a ponyt, mely elvitte, már megszabadult a kukoricacsalis horogtól. Ez azt bizonyítja, hogy a pontyozó horgásznak nem tanácsos elhagynia „őrhelyét", mert hasonló helyzetbe kerül, s a zsákmány helyett csuk a bosszankodás marad számára. Horgászszerencse Mi ketten az újdonsült horgászfiammal, kissé távolabb ültünk a tópartra, s főtt kukorica híján csaliként földigilisztát tűztünk a pontyozó horogra. Azaz én fűztem fel, mert ő még nem jártas a dologban. A horgot persze már ő dobta a vízbe, én meg csak úgy céltalanul nézelődtem. Azon tűnődtem, hogy a mesterséges tő partja és környéke minden emberi beavatkozás nélkül aránylag hamar bebokrosodott, vadregényes tájjá változott. Majd azon gondolkodtam, hogy a kavicsbánya vizében a halállományt az évenként kiöntő Ipoly szolgáltatja, s amint a tapasztaltabb horgászok megfigyelték, kapitális ponty példány ok is úszkálnak a mélyben, de akad ott harcsa és csuka is. Alig telt el egy negyedóra, a fiú örömtől ragyogó arccal jelezte a kapást. Mellé -álltam, s amikor a bukó jól elmerült, a biztonság kedvéért kettesben rárántottuk,' mert hát ha egyszer ráharapott, miért szalasztaná el az ember a . zsákmányt. A kilón felüli compót probléma mentesen emeltük a partra. Ezzel szemben a horgásztárs bosszúságában kapta a fölszerelését és nem kis írígykedéssel hazaballagott. Aztán volt még több kapás is, de a gyakorlatlan pionírhorgász korábban rántotta rá a kelleténél, s így a nagy becsben tartott első halzsákmánnyal hazatértünk. Ebéd után ugyanarra a helyre telepedtünk, de úgy tűnt, nnics értelme a dolognak. Délután öt felé hazakészültünk. Fiam a szilont szaporán tekerte a gombolyítóra, s arra lettünk figyelmesek, hogy a bukó elmerült. Gondoltam, a horog egy ágba gabalyodott, s húzni kezdtem. Csodák csodájára a gilisztacsalis horgon jókora, másfél kilós csuka ficánkolt. Tán mondanom sem kell, hogy a fiam végtelenül büszkén vitte haza életében második halzsákmányát. A következő szombaton ismét lementünk a tóhoz. Azon a helyen persze már ült egy horgász, s mivel nem volt kapása bosszúságában félzacskó főtt kukoricát szórt a vízbe, miközben egyre azt mondogatta, hogy ha ő nem, akkor más se fogjon halat. Ilyen horgászok is vannak. —hal— Silótakarmány etetése baromfival 12—14 heles nüvendékjércéknek naponta 25—30 gr szilázst adhatunk. A silótakarmányt mindig tisztára takarított edényekből etessük. Az Uzend és egyéni baromfitartók naposállat igénye évről évre emelkedik. A megnövekedő naposbaromfi szükségletet, keltetőgépekkel kibővített — korszerűen berendezett — baromfikeltető üzemek az év minden szakaszában ki tudják elégíteni. Ahhoz, hogy a keltetőáilomásokből jó minőségű, egészséges naposállatok kerülhessenek! ki, nemcsak a keltetéstechnológiai eljárások pontos betartása szükséges, hanem a tenyésztojást szállító baromfitelepnek is — a keltetési idény egész tartama alatt — állományának maximális tápanyagszükséglete mellett, az optimális vitaminszint fenntartását is biztosítania kell. Életképes naposbaromfit csak az olyan egészséges szülőktől származó tenyésztojásból várhatunk, amelyek szervezetükből-kello iiiennyiségű A, Bt, Бг, Be, В12, C, Ds, E és K-vitamint tudnak a tojáson keresztül utóduknak átadni. A takarmánykeverő üzemek az említett vitaminokkal dúsított „tojőtápot“ hozzák forgalomba. Mivel az állati szervezet különösképpen az A-vitamin, illetve annak „karotín“ provitaminjának felvételét igényli, az etetett speciális takarmánykeveréken kívül — különösen a téli és koratavaszi időszakban — vitamin és tápdús baromfíszilázs etetésével lehet a báromfitápot kiegészíteni. zott szilázst vegyük alapos vizsgálat alá. Amennyiben mintavétel után nem kezdjük meg az etetést, a megbolygatott felületet tapossuk vissza s a silót légmentesen zárjuk le. Silótakarmányunk akkor kifogástalan minőségű, ha ujjainkkal szétmorzsolva enyhén aromás, savanyított uborkára emlékeztető illatot érzünk, ami gyorsan elszáll. A jó szilázs szine a felhasznált növényektől függően sárgászöld, vagy éppen vörösesbarna lehet. A növényrészek szerkezete teljesen4 ép marad, megkülönböztethetők benne a levelek és a szárak részecskéi, valamint az apróra darált sárgarépa. Rossz szilázst trágyára vagy boringre emlékeztető szag jellemez, ami hosszú ideig megmarad. A takarmánynak e maró szaga a vajsav, trimetilamin, kánhidrogén, továbbá ammónia képződéséből származik. Állománya többségében egynemű s alkotórészei kevésbé ismerhetők fel. Ha a besilózött növényrészek közül a levegőt tökéletesen nem szorítottuk ki, légzsákok maradnak. Levegő jelenlétekor az elszaporodó penészgombák a szilázs penészedését okozhatják. Penészes, dohos, vagy rothadásnak induló szilázs nem használható fel takarmányozásra. Az ilyen silótakarmány a csibénél tüdőpenészt, növendék és kifejlődött baromfinál köszvényt okozhat. zöld- vagy gyök-gumóstakarmány nem áll rendelkezésünkre. A silót csak akkor bontsuk ki, amikor az erjedés teljesen befejeződött. A silótakarmány kiszedése előtt az egész befedést fel kell bontanunk. Legegyszerűbb tehát, ha a silótartalom lezárására kátrány papírral, vagy fólialepedővel szigetelt deszkafedőt alkalmaztunk, aminek mérete azonos a silóűr belső kerületével. Amennyiben földdel fedtük be a silót, azt kacsának 30—80, pulykának 70—100, lúdnak 100—160 gr. silótakarmányt lehet számítani. Tudományos és gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a baromfi egészségi állapotára, a tojástermelés fokozására, a tojások súlyára és sárgájának színeződésére, kedvező hatású. Megfigyelések szerint a silőtakarmánnyal rendszeresen etetett tyúkállomány több tojást is termel. A téli csibenevelésnél fontos vitaminpótló és étrendjavító A gondos baromfitenyésztő időben körülnéz házatáján s összegyűjti mindazokat a kevés nyersrostot tartalmazó vitamin és tápdús növényeket, amelyekből jó minőségű silótakarmány készíthető. Hogy e takarmánykonzerválási eljárással sikerült-e jó minőségű szilázst előállítani, arról a silózás befejezése után 45—50 nap múlva a kibontás alkalmával győződhetünk meg. A silótartalomba fúrjunk le kb. 60 cm mélyen, s a felszínre ho-A rothadó takarmány reakciója 7,5—8,0 pH-пак felel meg, a sok vajsavat tartalmazó szilázs 4,8—5,2 pH reakciót mutat. A jó szilázs pH-ja 4,2—4,3, ■illetve ennél is alacsonyabb. A jő silótakarmányban vajsav egyáltalán nincsen. Mivel a silózással konzervált takarmányban — huzamosabb tárolási idő után is — egészen minimális vitamin- és tápanyagveszteséggel ■ kell számolnunk, csak akkor kezdjük rendszeres etetéséhez, amennyiben más az etetésre felhasználható rétegig gondosan le kell takarítanunk. A silótartályt úgy méretezzük, hogy abból naponként legalább télen 5 cm, nyáron pedig 10 cm réteg kerüljön feltakarmányozásra! Ha ugyanis a szilázs felülete huzamosabb ideig érintkezik a levegővel, ecetesedés következik be. A silógödörből egyszerre csak annyi takarmányt termeljünk,ki, amennyit a baromfiak rövid időn belül elfogyasztanak. Különös gonddal kell megóvnunk a téli fagytól a silótakarmányt. Már ezért is legcélszerűbb épületben — a takarta ányelokészí tő szomszédságában — kialakítani silótelepünket. Ha a silók szabadban vannak elhelyezve, a megbontott silóűr tartalmát kátránypapírral, bevont szalma vagy nádtakáróval védjük. A baromfit fokozatosan szoktassuk a szilázs etetéséhez. Amikor már állataink nagyobb mennyiséget is szívesen elfogyasztanak, naponta többször is adhatunk nekik. Mindig tisztára takarított edényekből etessünk. Egy-egy alkalommal csak keveset tegyünk az állatok elé, hogy azt maradéktalanul, jóízűen fogyasszák el. A jóminőségű, kevés nyersrostot tartalmazó silótakarmányt hozzákeverhetjük a lágyeleséghez. Automata etetőrendszerrel felszerelt telepen a szilázst külön edényekből etessük. Általában tyúkfélének naponként 20—50, hatása van. Már két hetes korú csibékkel megkezdhetjük az etetést. Ezek is tisztára takarított vályúkból, .vagy a lágyeleségbe keverve fogyasztják azt legszívesebben. A 14 napos kort betöltött csibéknek naponta 2—5, 0—10 hetes növendéknek már 15—20 gr sílötakarmányt adhatunk. Kacsa és pulykaállomány átteloltetésekor a szilázs rendszeres adagolásával némi abraktakarmány megtakarítást érhetünk el. Kora tavaszi pecsenyekacsa nevelésnél is jó szolgálatot tesz. Ha a szilázs ecetsavtartalma 0,5 %-nál több, a keltetési időszak alatt — kísérleti tapasztalatok szerint 10—15 gr-nál többet nem tanácsos a tenyésztyúkokkal etetni, mert a keltethetőséget kedvezőtlenül befolyásolja s a tojáshéj is törékenyebbé válik. Hogy a rendszeres szilázsetetéssel meg ne bontsuk állataink savbázis-egyensúlyát, szénsavas takarmánymész helyett foszforsavas-takarmáuymeszet vagy csontlisztet keverjünk takarmányukba. A savbázis-egyensúly megbomlása rendszerint időelőtti vedléshez és a tojástermelés szüneteltetéséhez vezet. A silótakarmány túlzott esetben — különösképpen kacsáknál — súlyos tojástermelési visszaesést eredményezhet. Ne etessen senki sem abraktakarmány helyett szilázst! HERÉNYI ERVIN, agrármérnök
