Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-19 / 33. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1972. eugnsrtn* If. BARÁT ENDRE: Balia Dezső, volt fizikatanár, szemüveges, beesett képű férfi, harminckét éves öreg, 1943-ban egy határmenti tábori kórházban feküdt huszadmagával. Sípoló tüdők, kalimpáló szívek, fagyott lábuffak, s egyéb betegségek és sérülések kínozták testüket s ugyanakkor reményt ébresztettek bennük, hogy segítik útfukat hazafelé. Ballát flekktífusz gyöngítette le és fó néhány aknaszilánk, melyeket kivettek ugyan a testéből, de a sebek nehezen gyógyultak. Mindez azonban úgy látszott, még mindig kevés volt ahhoz, hogy hazaeresszék. Ezért még szívbántalmakról is panaszkodott, de gyanakodtak rá, hogy szimulál. A húsz munkaszolgálatos betegből négyet, közülük Ballát — egy jóságos, öreg tábori lelkész közbenjárására — mégiscsak hazaküldtek, leszerelni. De Budapesten felülvizsgálat következett. S ordítás, fenyegetés. „SzökevényekI Becsapták a hadikórház orvosait! CsalókI Vesztegetők..." A Tattersaalba vitték őket, a hajdani lovardába, szlgord őrizet alatt. Itt, a régebbi szenvedésekhez képest — jó dolguk volt. Egy kis söpörgetés, gyomirtás a virágos kertben. Pihenhettek eleget. Es láthatták a kerítés résein keresztül a forgalmat, a város életét. De ez a látvány riasztó volt s számukra reménytelenséget jelentett. A pályaudvart bombatalálat érje. Előtte és körülötte közönyös, vagy nyugtalan, izgatott járókelők. Közülük néhány osonó léptű, lehajtott fejű nö. öregember és gyerek. Megjelölt, riadt emberek. Erre érkeztek haza, ez a rend fogadta őket. A parancsnok-százados, civilben kistisztviselő és műkedvelő nótaköltő, nyájasan beszélt velük: mégis érezték, hogy tartaniuk kell tőle. — Nem bűnösek maguk. Arról igazán nem tehetnek, hogy milyen vallásba születtek. Es azt se lehet jelrőnt maguknak, hogy mindenáron haza akarnak futni... — így beszéli hozzáiuk. Halgatlak. A százados mosolyogva mondta még: — Persze, hogy vágyódtak már nő után. Van feleségük, menyasszonyuk, vagy szeretőjük? Megértem, hiszen férfiak vagyunk. S párja nélkül félszárnyú a madár is... Egy Rácz nevű, ügyeskedő, lesántult emberke, hajdani ügynök, megkockáztatta a hízelgő választ. — Milyen szépen tetszett ezt a százados úrnak mondani .. A tiszt jőlesöen bóliniett: figyelt, elégedetten látta, hogy szavai tetszést és megindulást kelletlek. De Balia változatlan, borús arccal meredt maga elé — Magát hogy hívjak? — szólította fel a százados. Már ingerült volt a hangja. — Ralin Ferenc. — Es azelőtt? — Azelőtt is, apám után ez a nevem. — Foglalkozása? — Tanár... — dehát nem dacoskodhat, tudta jól. ki kell mondani: — „Alázatosan jelentem", fizika és kémia szakos tanár. . , — Szóval. .. tanár volt. /..Milyen gonosz, milyen gonosz — gondolta. — En többé nem tanitha tok. mi lesz velem, ml lesz velünk, Ancit sem láthatom, nem ölelhetem, egyszer beengedték ide. szegényke, sápadt volt, kicsiny az arca, a csendőr ráorditoit a kapuban, hiába, szökni kellene ki az életbe. ■ Az osztályban huszonhat gierek már a Torricellt-ürt tanulta, vajon ki vette át a tanítást, mindegy. Anctkám, itt vagy közel és mégse mehetek hozzád, bennünket visszavisznek, munkatábor, pusztulás, veled ml lesz...“) Fél perc alatt egymást váltották szédülő fejében a zűrzavaros gondolatok. S egyszerre belehasított a fájdalom — nem sebet sajogtak, nem is a szíve szúrt — ostoba, köznapi kis gyötrelem vqlt az. Egyik foga, igen, lyukas már hónapok óta sajgóit máskor is, de most egyszerre roppant kínzónak és ugyanakkor megváltó jótéteménynek érezte, mert eszébe jutott, hogy egyik társát emiatt kísérettel kiengedték, a klinikára. Hirtelen előrelépett és engedélyt kért: a foga nagyon fáj, eltávozást kér, hogy kihúzathassa. Olyan sápadt volt, az arca szenvedő, a parancsnok figyelte: lehet, hogy szimulál? Mindegy, jáj, nem fát, hadd húzássá ki! — Jól van, barátom, el van boronáival — Ügy mondta, megértőn. — Elengedem a fogászatra. („Milyen szives, milyen kedélyes! Vagy csak megjátssza a lágyszívű, engedékeny embert? De hát mién? Neki is van családja, biztosan engem is embernek tekint, elenged, és a jogászat után Ancikához félórát, egyórai, talán a tizedes nem tiltja nteg tíz pengő, húsz pengő, amennyi lesz odahaza megígérem neki, a tizedes hallgatag, nem gonosz, mennyi zsoldja lehet, nem sok, a pénzt mindenki szereti, Ancikát láthatója ...“) — Aztán barátocskám! Figyelmeztetem. hogy semmi misztifikáció! Kezelés, fúrás, tömés meg egyéb hókuszpókusz tiltva van. Az ilyesmi ramaly civilnek való. Háború van, és maga mégis... mégis csak valami katonaféle. Kiengedem, és ha ügyes, megláthatja talán kedves nejét, de hát... Nerít szóltam semmit, s azt is halkan ... Egyszóval a fogászatról egyenesen vissza a Tattersaalba. Bár az időt, ígérem, nem stoppolom. Hanem azt a fájós fogai kirántják és kész! Ériem? Gyerünk barátocskám, nyissa csak ki a száját, mutassa, melyik az? Ez itt, a baljelsö, hátulról a harmadik? Megjegyzem ám. Szóval, azt a ronda jogát én mégegyszer látni nem akarom. A maga szájában, úgy értettem. Szóval, a markában hozhatja vissza csak. Értette Balia, mi? — Értettem százados úr. De ha... — Nincs mese. Megmondtam. Baljelsö, hátulról a harmadik. Mi az, egy odvas jog? Megéri, nem? Marad elég. Értéllé? — Igenis, százados úr. — Akkor rendben van. Végeztem. Lelépni. Varga tizedes. Kísérő. Felel érié. Még a jogáért is. Mehetnek. Mentek. A villamoson lehúzta a sárga karszalagot. A tizedes bólintott engedékenyen. S Balia kérésére beleegyezett abba is, hogy a klinika után a lakására kíséri. Ml baj lehet abból, ha ez a szerencsétlen a jeleségével lesz egy fél órát. Ö megvárja majd lenn a kapuban: Estére hazaérnek. ,A tizedes bekísérte Ballát a fogászati klinikára. Be egészen a rendelőbe. Megállt a sarokban és várt türelmesen. Az orvos ránézett, de ő maradt; tudta, nem merik kiküldeni. Balia beült a székbe. Az orvos, jóindulatú,. kövérkés úr, megkopogtatta a jogát a jogóval. — Itt fáj, vagy itt? — Igen, igen. Tessék kihúzni. — Micsoda? Két kezelés csak az egész. Paciense félrehúzta a fejét és elszántam,' makacsul kérte: követelő és egyben könyörgő volt a hangja: — Nagyon kérem ... tessék csak kihúzni... — Az ördög vigye el, nem értem, mit akar. Egészen jó rágófog ez. Gyökértömést kap és élete végéig rághat vele. Balta kérdőn pillantott a csendőrre, mirit aki támogatást vár tőle. Az elértette, közelebb lépett és rászólt az orvosra: — Tessék csak tennt, ami a parancs ... — Parancs? — hüledezett a fehérköpenyes, kövér ember. De... — Tessék csak kihúzni neki! — Aztán ... Ilyen sokáig tartott a rendelés? Nem várt magyarázkodást. Hangjában sem volt komoly számonkérés. Szeme cinikusan villant Balig felé: — Remélem megérte? — mondta és ezekben a percekben nagyon jónak, megbocsátónak érezte magát. — Pihenjen csak, ráfér magára. Még ezt mondta: — Ha megint fájni kezd valamelyik foga... Hát én... kieresztem. Láthatja, hogy milyen vagyok magához ... Balta köszönetét mondott és eltűnt az épület egyik ajtaja mögött. A százados a parancsnoki irodába ment. Útközben valamiféle dallamot dúdolt félhangosan, rögtönzött szöveggel: „Aki nagyon szereti az asszonyát, kihúzatja érte mind, de mind, de mind a harminckét fogót...“ Elégedett arccal ült az Íróasztalához. A jelentések táblásatok fölé kottapapirt terített. Fütyülni kezdett, ujjaival dobolt, míg leírta a szöveget és az öt vonalközt kitöltötte gondosan rajzolt hangjegyekkel. Milyen jó téma... S pompás kis nóta lett... Balta virrasztóit hajnalig. Nem bírt elaludni a fájdalom és a boldogság emlékétől. Elszánta jnagát: holnap, vagy holnapután, egy másik jog elvesztése árán, hazamegy megint... Nein tudhatta, hogy aláírták már a parancsot, amely visszarendeli őket a frontvonalra. A százados, amikor másnap délután a pályaudvaron útnak indította őket, emberséges szavakkal búcsúzott tőlük. Sejtette, hogy ott kinn büntetésül sáncásás, aknaszedés —- efféle munka vár rájuk. Némi részvétet érzett. Mégis, amikor már a vagonajlót behúzták a „szimulánsok“ mögött, humorérzéke elnyomta szánalmát. — Lehet, sőt valószínű, hogy most majd mindannyian otthagyják a jogukat ... — mondta, s a tizedesre nézett. Azt tudta, ml a kötelessége: tiszteletteljes arckifejezéssel, ele mégis úgy nevetett, mint aki a jó bemondásnak nem tud ellenállni. Magyar szerző szlovák színpad - százhatvan előadás A nyári kánikulában a víz mellett a legkellemesebb. A kolozsvári származású, de Budapesten élő magyar írót — Tóth Miklóst nem kell a közönségnek bemutatni Szlovákiában sem. A komárnói Magyar Területi Színház annakidején nagy sikerrel játszotta a ,,Nem olyan világot élünk“ című komédiáját, a prešovi (Eperjes) Jonáš Zoborský Színház viszont szlovák fordításban mutatta be a szerző ..Jegygyűrű“ című vígjátékát, mely több mint 100 előadást ért meg. Csehországban nagy sikerrel futott: „Aki az edényt mossa“ című egyfelvonásosa, viszont a szlovákiai műkedvelő színpadon sikerrel játszották a „Mézesmadzag“ című darabját. A prešovi színház a nyár folyamán Nyugat-Szlovákiában járt és a prózai együttes ismét Tóth Miklós-darabot hozott. Ezúttal „A íérj kelepcében“ című vigjátékát. Ismét sikere volt, Nitrán egymás után két este játszották. A szünetben elbeszélgettünk Anton Trónnal, aki nemcsak hogy kitűnően alakította a munkakerülő kórháztölteléket, de a darab segédrendező.je is volt. — Ezzel a darabbal még nagyobb sikert értünk el, mint a „Jegygyűrűvel“, legalábbis ami az előadások számát illeti. Már le is vettük műsorunkról, de a közönség követelésének engedve, ítt-ott felújítjuk, mint most nyugat-szlovákiát turnénk alkalmából. A darabot Nitrán játszottuk századszőr — említette a színész. Mártonvölgyi László lillllllllllllllllllli Serényen tevékenykednek Az egész évi munka után a nyár, a szabadság, a megérdemelt pihenés ideje. Ámde azok, akik ezekben a hónapokban sem pihennek, még nagyobb Igyekezettel dolgoznak, mert a kitűzött feladatokat teljesíteni kell minden évszakban. A közelmúltban felkerestük Karol Witthalm pedagógus elvtársat, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Bratislava városi bizottsága vezelo titkárát, hogy inegérdeklödjük, milyen tevékenységet fejt ki a városi bizottság, hogyan készül az őszi időszakra és a barátsági hónapra. 9 A városi konferencia után lezajlott a CSSZBSZ szlovákiai, valamint VII. urszágos kongresszus. Hogyan tükröződnek ezek a jelentős események az önök szervezetének tevékenységében? — tettük fel a vezető titkárnak a kérdést. — A városi konferencia és mindkét kongresszus fontos határkövet jelent, amely jelentősen fokozza szövetségünk városi szervezetének aktivitását. Főleg a káderek leválasztására, a szekciók kiépítésére, a szövetség megsziláidítására és tagjai munkakezdeményezésére összpontosult figyelmünk. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ezeket a feladatokat sikeresen megoldottuk. Jelenleg a városi bizottság és a kerületi bizottságok műkőben és szekcióiban 572 és az alapszervezetekben 4800 funkcionárius működik. Különösen a „CSSZB Brigádja“ címért versengő szocialista munkabrigádokat kell megdicsérnünk, amelyek egész sor értékes vállalást tettek és teljesítenek. Például a Petrzalkai Gépipari és Kohászati Vállalatban a szn cialista munkabrigád három kollektívája a selejtcsökkentés révén 90 894 koronát takarított meg az üzemnek és 4210 óra társadalmi munkát végzett. A Prierastavban dolgozó szocialista munkabrigád több mint 1,4 millió korona értékű kötelezettségvállalást teljesített a CSSZBSZ VII. kongreszszusa tiszteletére. Értékes felajánlást teljesített a Figaróban működó szocialista munkabrigád két kollektívája, a Kozmetika kollektívája, a CSSZBSZ Városi Bizottsága mellett működő Fiatal Barátok Klubjának tagjai, továbbá a Szövetség I. városkerületi tagjai. A „CSSZB Brigádja“ címért versenyző 18 szocialista munkabrigád, mindegyike egész sor értékes felajánlást tett. A politika-ftevelő munka szakaszán főként a Szovjetunió békepolitlkájánnk. az SZKP XXIV. kongresszusa jelentőségének, a IX. szovjet ötéves terv sikeres teljesítésének, valamint a csehszlovák—szovjet kapcsolatok kölcsönös előnyösségének megvilágítására fordítottuk a legnagyobb figyelmet. E célból szovjet lektorok közreműködésével néhány városi szemináriumot tartottunk, előadásokat, beszélgetéseket, gyűléseket, ünnepi összejöveteleket, barátsági esteket szerveztünk. Kihasználtuk az ismeretterjesztés sokrétű formáját arra, hogy tájékoztassuk dolgozóinkat barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió népeinek életéről, az országban végbemenő * eseményekről. ® Mi a helyzet a kulturális tevékenység területén? — Ezen a szakaszon 568 rendezvényünk volt az utóbbi három hónapban. amelyen több mint 20 ezren vettek részt. Az akciók közül a kulturális estéket, a csehszlovák—szovjet barátsági esztrádműsorokat, a Szovjetunióról szóló különböző vetélkedőket, szovjet filmek, kiállítások megtekintését, a V. I. Lenin Múzeumban tett látogatásokat említeném elsősorban. Májusban megrendeztük a Puskin-emlékverseny városi fordulóját, szovjet és orosz vers- és prózamondó versenyt szerveztünk, amelyben 60 előadó mutatta be tudását. Rendkívül kedvelt a szovjet hadsereg központi csoportjának együttese, amely minden évben fellép nálunk. Az Idén kétszer szerepelt Bratislavában és sokan gyönyörködtek produkciójukban. ф A béke- és a csehszlovák—szovjet barátság iinnepségsnrnzatában milyen eseményekre kerül sor az idén? — Ezeknek a lakosaink körében évről-évre kedveltebbé válő ünnepségeknek az a fő célja, hogy elmélyítsék Csehszlovákia és a Szovjetunió népei közti barátságot és szövetséget rámutassanak arra, milyen dönté jelentőségű szövetségünk, népünk jelene és jövője szempontjából. Ugyanakkor kedvező alkalom lesz ez arra, hogy kifejezzük hálánkat azért az önzetlen segítségért, amelyet a Szovjetuniótól a múltban kaptunk, és amelyet me is nyújt a fejlett szocialista és kommunista társadalom építéséhez vezető utunkon. Május 9-e megünneplésekor a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában békeiinnepséget tartottunk, amelyen több mint 1800 polgár vett részt. A Szövetség egyes kerületi bizottságai újból tervezik szeptemberre ezeknek az ünnepségeknek a megszervezését, lgv a CSSZBSZ Bratislava I. város kerületi bizottsága szeptember 24-én, vasárnap rendezi meg őket, mégpedig a Kultúra és Pihenés Parkjában és a Duna jobb partján. Egész sor vonzó akcióval és különböző együttesek fellépésével számolunk. Ilyen lesz például a gyermekek és fiatalok ünnepi felvonulása a Pionír-háztól Petržaikára, honvédelmi-sport délelőtt, hadi-technikai bemutató, különböző vetélkedők, a Technik együttes és más ifjúsági együttesek fellépése. Este népmulatság lesz, kihirdetik a tombola eredményét és a sorsolásos szelvények nyerteseit. Bratislava város III. kerületi bizottsága szeptember 10-én, vasárnap a Vöröshíd melletti Partizán réten (Partizánska lúka] rendezi meg az ünnepségeket, Bratislava IV. kerület pedig a SĽUK rusovcei kastélyának parkjában, az időpontot eddig még nem határozták meg. Ezekben az esetekben is vonzó és szórakoztató műsorral számolunk, nem hiányoznak majd a sportjátékok és versenyek, művészegyüttesek fellépése (szereltei majd a vajnoryi fúvószenekar, a SĽUK és az Ifjú Szívek) és természetesen népmulatságra is sor kerül. Amint a tervből kitűnik, valóban van minek örülniük a bratislavaiaknak és a hozzánk látogató vendégeknek. Most már csak abban reménykedünk, ' hogy az időjárás nem rontja el a sok ezer látogató örömét, akik (sakúgy, mint az elmúlt években, kiemelik részvételükkel e szép ünnepségek — я béke és barátság ünnepségeinek jelentőségét. j. DULKA у
