Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-08-12 / 32. szám
> Házinyúltenyésztés - erdős hegyaljai vidéken A nyúlházak építésekor igyekezzünk két szempontot figyelembe venni: az épület ne legyen költséges, de legyen célszerű. Ebből a szempontból megfelelő egy alacsony mindössze 120 cm falmagasságú nyúlház építése, hogy ebben az alacsony házban ne kelljen meggörnyedve járni, a nyíllak helyeit mi megyünk le még 80 cm mélyre a földbe. A takarékoskodás mellett ennek további két nagy előnye is van. A 80 cm-es árokkal nyúlházunkban télen enyhe meleget, nyáron pedig kellemes hüsnlöhelyet szerzünk nyálainknak. AZ ÉPÍTÉS MENETE: Az építést megelőzően ássunk 80 cm mély,' 80 cm széles és belátásunk szerinti, például 3—3 m hosszúságú árkot. A két falat az árok peremétől kb. 50—50 cm távolságban emeljük az árokkal párhuzamosan. A kétoldalt keletkezett 50—50 cm széles padkára helyezhetjük azután a tenyésztésül szolgáló ketreceket. A szembenéző ketreceken belül az árok felé ajtó van, kifelé pedig zárható kijárat, amely a falon keresztül vezet. A nyúlházat körülvevő udvarka szélessége legyen 80 cm, hossza pedig az árok hossza szerint 3—5 m. A tetőszerkezet eresze legalább 95 cm szélességű területet takarjon, hogy esős időben nyulaink száraz menedéket találjanak a szabadba. A nyúlház építőanyaga erdős vidéken nagyon sok féle anyagból készülhet. Pl. nádból, fából, vályogból, sőt ahol elegendő fonásra alkalmas vessző van, készülhet sövény módjára is kívülbeliil sárazva. A tetőzet szerkezete sem kerül sokba, ha elegendő nád, rőzse vagy botfa áll rendelkezésünkre. Az említett anyagokat egymás mellé rakjuk, hogy ily módon vékony réteget nyerjünk. Az egészet felülről besározzuk vagy más egyszerű anyaggal szigeteljük, végül az egész tetőszerkezetet pléhhel, kátránypapírral vagy vékony aszfaltlemezzel borítjuk. A tenyésztést szolgáló ketrecek készülhetnek hasított botfából olymódon, hogy a fiazóhely a tanyázóhelytói el legyen választva. A ketrec lehet 80 cm hoszszú, 50 cm széles és 50 cm magas. A lécek közötti hézag ne legyen szélesebb egy ujjnyinál, mert azokon a kicsinyek kiférnének. A ketreceket ne hagyjuk a földön feküdni, álljanak legalább 10 cm magas lábakon. Ketreckészítésre legalkalmasabb a mogyorócserje, mert ez könnyen hasad és a nyulak keserű ize miatt nem szívesen rágják. Attól sem kell félnünk, hogy a zárt helyen problémát okoz a vizelés, mert ha a nyúl egyszer megszokta a környezetét, akkor ürülékét a szabadban rakja le. Bár a száraz ürüléket itt-ott benn is elszórja,, de ennek takarítása nem okoz problémát, s ez a zárt hely levegőjét sem rontja. A kis udvarka kerítését legolcsóbban hasított karók-A TEXÁN GALAMB (Folytatás az 1. oldalról.! (Show King), elkövettek igen sokan. A standardsíily nem azért van, hogy azt oktalanul megváltoztassuk. Az idegen vér bevitelével az mítoszévá) hatóságot, a súlynöveléssel pedig a fajtára jellemző szaporaságot semmisítjük meg. 10 pont. A tollazat színe és szerkezete. Az uralkodó szín az autoszex vörös, a halvány tónusú szürke, a kék, a bézs, a piros és a sárga. A tollazat rövid, sűrű és jól simul a testhez. Erre különösen a nyaknál legyünk szigorú figyelemmel. A Texán nem forma és nem razjgalamb, ezért a színek rajza, elrendeződése, a test felületén meghatározott helyeken csak annyiban követelmény, hogy a hímek nyaka spriccelt legyen, a tojóé pedig az egész test felületén sötét. 5 pont. Kizáró ok. Ha a galamb általános küllemének elbírálásánál 15 pontnál kevesebbet kap. Súlyos hiba az autoszex színtől eltérő tollazat hímnél és a tojónál egyaránt. A szűk mell, a szűk lábállás, a hosszú, megnyúlt test, az ezzel járó hosszú szárny és farok, valamint a standardban rögzítettnél kisebb, vagy nagyobb testsúly igen súlyos hibának számít. „ A tárgyilagos bírálatnál á testsúly mérése ez esetben elkerülhetetlen. Kizáró ok szintén, ha a hím nyakán a spriccelt lilavörös szín nem kifejezett, foltos, esetleg az autoszex színtől eltérő szín van benne. Az idő múlásával a spriccelt ltlavörös szín egyre erőteljesebb. A tojó nem lehet fehér tollazatú és nem lehet lilavörös, színű, spriccelt nyakú. A bírálatnál elsősorban a hústípus jelleg, a súly, a megjelenési forma, az ivarmeghatározó színek, azok elhelyezkedése, a vitalitás, a nyugodt vérmérséklet a leglényegesebb követelmény. A szülőpárok teljesítményére, nevelőkészségére a fiőkák fejlődési erélyére, a takarmányértékesítő képességére a bírálatnál a törzskönyv, vagy a tenyésztési lap nélkül csak következtetni lehet. Ha azonban a galamb a nemzetközileg elfogadott standardnak megfelelő küllemű, akkor a fajtára jellemző belső érték mérő tulajdonságokkal is rendelkezik. SZ1KORA ANDRÄS ból állíthatjuk elő. A karók magassága 170 cm legyen. A karókat sűrűn egymás mellé verjük le, úgy, hogy 50 cm-t a föld alá kerüljön, 120 cm pedig a föld felett maradjon. A karókerítésnél még praktikusabb a drótsövény, ezt is azonban ugyanilyen mélységben kell lesüllyesztenünk, hogy az alákaparást megakadályozzuk. Az így készült nyúlházak jók, mert a nedvességre annyira érzékeny állatok itt nagyon jól érzik magukat s ez a környezet a kultúrállat minden követelményeinek megfelel. Gyakorlati előnye pedig az, hogy olcsó és kis helyen elfér. CSIBA LÄSZLÖ, Samorín (Somorja) D 1DVN1 A HÄZIÄLLATOK IS SZÍVINFARKTUSBAN. . . Ahelyett, hogy népgazdaságilag hasznos módon — a hentesek kése alatt — végeznék be életüket a sertések, egyre több pusztul el szívinfarktusban. A Német Kutatási Közösség szakértői kiderítették, hogy a sertések körében rövid néhány év alatt megkétszereződött a szivhalál gyakorisága. De nemcsak a sertéseknél figyelhető meg egészségügyi rendellenesség, az összes háziállatok — így a galambok — morbiditása is emelkedőben van, és a betegségekkel szembeni ellenállóképesség mindig csekélyebb. Az orvosok „stressz“befolyásokat gyanítanak e jelenség mögött. A Kutatási Közösség megállapítása szerint a háziállatok igen nehezen alkalmazkodnak a mezőgazdaság területén kialakult új termelési módokhoz. A levegő és a vizek fokozódó szennyeződése, á növényvédő és gyomirtó vegyszerek, a légi- és földi közlekedés szüntelen zaja és szennyezése, olyan koncentrált stressz tényező, amely az állatok idegállapotának és kondíciójuknak leromlását, s végül elhullását idézhetik elő. (Telegraf) ■Y A növényevő halak meghonosodása Jugoszláviában A belgrádi Halászati Intézetben 1963-ban kezdtek foglalkozni a növényevő halak életének kutatásával. Ekkor importáltak először Magyarországról amur-ivadékot. Ettől kezdve jelentős és sikeres kutatómunkát végeztek. 1967-ig a növényevő halak általános életkörülményeinek alakulását vizsgálták jugoszláv vizekben. Ebben az időszakban többször is importáltak növényevő halakat (zsenge ivadékot, ill. 5—8 kg-os ivarérett példányokat) Magyarországról, Romániából és a Szovjetunióból. Ma már évente több millió ivadékot és több vagon piaci halat állítanak elő mind a három növényevő halfajból. 1967-ben kezdték el a növényevő halak mesterséges szaporítását. Igazi sikert már az 1968-as év hozott. Ez ideig a legnagyobb gondot a sikeres elszaporítás mellett a tömeges felnevelés jelentette. Ebben a munkában a legfőbb szerep a belgrádi Halászati Intézetnek jutott. Jelenleg már négy helyen foglalkoznak a növényevő halak mesterséges szaporításával. Az 1971-es tenyészidényben az Intézet szakemberei többféle technikai és technológiai újdonságot valósítottak meg. Ezekről szeretnék röviden beszámolni a halászati szakembereknek. 1. A Cyklopszot visszatartó szűrő használatát — ez a malomselyembő) készült — teljesen elvetettük. Különleges, fémből készült medencét alakítottunk ki, melynek falait sűrű dróthálóval borítottuk. Ez négyzethálós szerkezetű és cinkezett acélfonálból készült. Ezen a szűrőn jut át a felhasználásra kerülő víz a Zugerüvegbe. így a Cyklopsz egyáltalán nem tud átjutni a dróthálón. A háló szembösége 0,05 mm, ezáltal az ikrát és a lárvákat tökéletesen védi a Cyklopszuklól, melyek mérete: Cyklopsz I. feji. stádium 0,3—0,5 mm, Cyklopsz II. feji. stádium 0,5—0,7 mm, Cyklopsz III. feji. stádium 0,7—0,9 mm, Naupliusz 0,2—0,3 min. Ezek a dróthálók sokkal eredményesebbek, tartósabbak, és főleg olcsóbbak az eddig használt malomszitánál, vagy egyéb, hasonló anyagból készült szűrőknél. 2. Azok a kis medencék, amelyekben a lárvákat 4 napos korig tartjuk, szintén fémből készültek. Ezeknek a fala is sűrű dróthálóval van borítva. A drótháló valamilyen réztartalmú anyagból készült, a szembőség 0,42 mm. A medencékben — amelyek mérete 30 X 45 X 60 cm — igen jó a vízátfolyás, és a lárvák nem képesek áthatolni a medence falán. A tapasztalatok szerint ez a megoldás igen olcsó, tartós és a lárva megmaradási százaléka is magasabb. Mindkét drótháló egy belgrádi gyár terméke. 3. 1971-ben Intézetünkben felhagytunk a régi 6 literes Zugerüvegek használatával. Sikerült ugyanis kialakítani egy 80—92 literes űrtartalmú műanyag Zuger palackot, amely igen előnyösnek mutatkozott a következők vonatkozásában: a) A nagy műanyag Zugrredényben átlagosan 5—700 ezer db megtermékenyített ikra keltethető, míg a hagyományos módon 11—14 db 8 l es Zugerban keltettük ezt az ikramenynyiséget. b) A műanyag Zuger vízfogyasztása sokkal kisebb, 1,608— 2,760 1/prrc. Egy műanyag Zuger vízfogyasztása 1,78-4,80- szor kevesebb mint a kis Zugeroké, ezzel szemben 11—14* szer több ikrát képes befogadni. d) A víz kezelése és tisztítása, az ikrakeverés a munkaerőszükséglet, az ikra és a lárva leszedése sokkal egyszerűbb és gyorsabb. s) Az új Zugért is Belgrádban gyártják, igen olcsó, praktikus, és tartósnak bizonyult. 4. Az új Zuger-palackot lárvatartásra is kipróbáltuk. Az ikrahé|bó) kibúvó lárvákat nem tesszük medencébe mint eddig, hanem a műanyag Zugerba helyezzük. A vízáramlás ebben szakadatlanul mozgatja, keveri a lárvákat. A Zugerokat, valamilyen hálószerű anyaggal be kell borítani, hogy a lárvákat a vízáramlás ki ne sodorja. Altaláhan 3—4 nap múlva kerülnek ki a lárvák a műanyag Zugerból a kis tavakba, továbbtartás céljából. Az elkövetkezendő években a témával kapcsolatban további kutatásokat folytatnak. Ing. NIKOLA GY1SZALOV, (Halászati Intézet, Belgrád) A Rajna menti ártereken, valamint a hollandiai állóvizeken az angolna fogására az alant ismertetett angolna-tányérokat alkalmazzák. A tányér gyékény-, vagy zsúpkötetekből zsinórral kötött (mint a palackvédők) kúpidom, melyet a vízbehelyezéskor tölcsér alakúra (1. ábra) összehajtanak. (A fonás hasonlatos я szalma- vagy gyékénytakaró fonásához.) A horgot a középső összekötéshez rögzítik, az átlagvízmélység 3/4-ének megfelelő hosszúságú zsinórral. Csalitként ugyanazt használják, mint a fent hivatkozott cikkben, de elsősorban kagylóbelet, nagy halszeletet, vagy kishalat. A giliszta nem alkalmas, mert a kishalak és a kis angolnák is előszeretettel bekapják. Horog: az angolnahorog, vagy 1/0-ás horog. Kihelyezése a nap bármely szakában történhet. Ha az angolna elnyelte a horgot, a tölcsér a rángatás miatt tányérszerűen fekszik a vízre (jobbról) ezáltal felülete megnövekszik, és így az angolna nem tudja a víz alá húzni. (Az átfordulást a középső zsinórfonáshoz átlósan kötött zsineg akadályozza meg.) A partról tehát azonnal észlelhető, hogy hány horgon van angolna és így nem szükséges valamennyi tányért különkülön megnézni. A tányérokat használat után ki lehet szárítani, így újra alkalmazhatók. A rajnai angolna-baba otforduidiJ • ^ * ' ' **' ' 4' V S ? S / / Г 7 » * > > ГГ7/Г ГУ ГГ/ Г ГГ? /'T J> Tt P P* > > * * ,f*' Az angolna-baba működése.-Ql Angolna-horog. Halak tisztítása A halak tisztítása ugyanolyan gondos munkát igényel, mint a szárnyasoké. A még élő hal fejére konyhai nagykés hátával vagy húsverő kalapács fémes felével erőteljes ütést mérünk. Ezután farkától a feje felé késsel kaparva eltávolítjuk a pikkelyeket. Amikor külsőleg már tiszta, végbélnyílás alatt keresztbe vágva, kivágjuk a végbelét és vigyázva felhasítjuk a hasát, egészen az állkapocscsontig. Majd kifordítjuk a bel sejét — ügyelve, hogy az epét el ne fakasszuk. Fejét vagy ikráját edénybe teszszük, húsát pedig tetszés szerint feldaraboljuk. Míg a vadszárnyasok húsa általában akkor ízletes, ha a lövés után áll néhány napig, addig a halat frissen kell fogyasztani. A friss hal egyik legjobb ismérve, az. hogy szemén a szaruhártsa csillog, hogv nincs „halsza ía" és hogv vízbe téve lesüllyed az edény fenekére Ha a víz tetején marad, nem szabad felhasználni. — k—
