Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)

1972-08-12 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1372. augusztus 12.

10

^O. ío.'m.fr Oh> '

— Beni bátyám, egy demizson korárt jöttem volna.

— Milyen borért?

— Fejedelmi borén. Amilyet Rákóczi fejedelmünk ívott. Amilyet ama Nagy Péter cár ívott.

— Háhl — mondta az öreg, s nézett sokáig. — Detnizson?

— Nincs.

— Azt is én adjak?

Feltápászkodott.

— Adok én. Mért ne adnék? Nektek? Segítsen az ember a szegény rokonon. Pláne, hogy tudom, beteg az apád lába. Hanem megmondjad anyádnak, amit küldök, annak egy tizenkét hetes malac az ára. Világos?

Mit bántam én.

Csak adja.

Nehezen értem haza. Hiszen a katonaság a hídon csak idefelé özönlött, a mi falunk felé nem ment semmi. S mint féltettem a demizsont! Hát ugye, katonák, észreveszik, el veszik tőlem, megisszák. S miért ne? Mit tehetek?

Dugtam én a nagykabátom alá. Elviseltem, ha rám kiabáltak, hogy mit keres‘ek visszafelé a hídon? Nem látom, hogy a járművek is alig férnek rajta? Hogy szinte ki van centime minden hely?

Pontosan az új én előtti napon este tájt értem haza. Amit addig nem tapasztaltam, pelyhedzeni kezdett a szakállam. Mily a ott volt ná lünk. Nagyon rosszul nézett ki, köhögött. Mint láttam, apám szerzett valahonnan egy üveg barackpálinkát, annak felbontásához készülődött.

—' Mégis csak meg tudjuk köszöntem az új évet — mondta apám.

— De nem azzal! — szóltam. — Egy pohár tokajival — és az asztalra tettem a dcmizsont.

Mítya megemelkedett kissé és azt mondta:

— Ej, te Andrej diák.

О

Hát tudják, ennek már sok éve. Azóta én vagyok itt az állatni gazán ság agronómusa. 'Várom Mítyát. Irta, hogy lön, mert mintha az a régi seb újra makacskodna, s talán egy pohár tokaji jót tenne az egészségének.

Ján Kalinčiak

születésének 150. évfordulójára

Ián Kalinčiak, a Stúr-generáció egyik legkimagaslóbb egyénisége volt. Tlsztújítás (Reštaurácia) c. könyve még ma is a szlovák irodalom jelentős művei közé tartozik. (Megjelent magyarul is.) Kalinčiak nemcsak (ró és költő volt, hanem kritikus, pedagógus, szerkesztő és az akkori kultúráiét megszervezője is.

Ján Kalinčiak 1822. augusztus 10-én született. Apja evangélikus pap volt, és így gyakran áthelyezték egyik városból a másikba, és ezért a fiatal Kalinčiak iskoláit is különböző városokban végezte el. 1831 ben Liptovský jánban járt iskolába, később Gemerben, majd Levoéára került. Itt kezdődött a fiatat Kalinčiak nemzeti öntudatra ébredni. 1839-ben a bratislavai líceumban Ľudovít Štúr lett tanítómestere és barátja is. Ľudovít Štúr és a baráti köréhez tartozó Sládkuvič, Janko Gábor, Jozef Miloslav Húrban és még mások hatása alatt nemzeti öntudata nemcsak hogy teljesen kifejlődött, de már irodalmilag is kezdett tevékénykedni. Filozófiai tanulmányait Halleben végezte el 1843—1845-ös években. Egy évre rá Vindsach-ban Banská Štiavnica mellett működött mint magán nevelő. 1846-ban Štúr közbenjárásával tanár, majd igazgató lett a modrai gimnáziumban, ahol 1838-ig működött. Ezután a német gimnázium igazgatója , lett Sliezkn- Tesín-bcn. Itt érte utói 1869-ben idő előtti nyugdíjaztatása. Innét Turčjanský Sv. Martin ba ment, ahol az Orol című újság szerkesztője lett. De még mielőtt szerkesztőt koncepcióját teljes mértékben tudta volna kifejteni, 1871. június 16-án, 49 éves korában meghalt.

Kalinčiak műve nem volt nagyon kiterjedt — csak nemrégiben jelentek meg négy kötetben Kalinčiak összegyűjtött írásai. Költészetében a romantika és a népdalok hangjai hangzanak fel, de a legsajátosabb ereje és mély egyéni hangja a polgári és szerelmi lírájában található meg, mint az Üdvözlés, Mária Jánosról, Mint semmi, múlnak az évek és még mások. De a tényleges mély szubjektív érdekeltség, az egyéni és a nemzedéki problémák és ellentétek átültetése a művészetbe, Kalinčiák prózájában sem hiányzott'. Már az első elbeszlései, — akkoriban még csehül megírve és kiadva, —- mint a Liptói herceg, S/.ent lélek, Orava, A szerelem vén rinrútján, Egy szlovák legény. Szerelem és bosszú, Testvérkéz stb., mind meséli, történetek a szlovák és szláv nép életéből, éppen úgy, mint álta Iában a szlovák prózai-romantíkai irodalom túlnyomó része. Kalinčiak is a múltból vette alakjait, helyzetrajzait és problémáit, amelyek a Stúrféle mozgalom törekvéseit és erőlködéseit támogatni és megerősíteni voltak hivatva. Célja egy modern szlovák nemzeti megalakítása volt.

Elutasította a felületes, nem művészi tendenciát, és problémák alapjaihoz törekedett eljutni úgy, ahogy ezt nemcsak a múlt emberei, de főleg, ahogy saját nemzedékének emberei élték át. Ezért elbeszéléseinek az alapkonfliktusai is az ellentétek, személyek és személy-felettiek között, a lány tiántl szeretet és a haza szeretete között, az egyéni érzelem és a kötelesség kozott. írásaiból azt is kivehetjük, hogy ezek néha az ő legsajátosabb szeméivi ellentétei voltak. A „Tisztújítás“ című művében is túlsúlyban ilyen ellentétek tarkítják a nemesség akkori életét. Egészséges mosoly és irónia hatásosan élénkíti a romantikus elbeszélést.

Mindmáig, — bár helytelenül — kevésbé értékelték Kalinčiak irodalmikritikai tevékenységét, de minden szempontot tekintetbe véve Ján Kalinčiak mint prózaírő, költő, pedagógus és szerkesztő mégis egyike a legnagyobb és legmélyebb értelmiségü alakja volt a Stúr-féle mozgalomnak.

(rp)

Ifjú Szívek. A sokat mondó név mögött valóban lelkes, fiatal gárda áll. Nem ismernek fáradságot, hétrőlhétre gyakorolnak, hogy aztán színpompás fellépéseikkel szórakoztassák a nagyszámú közönséget. Már ebben az évben is sok helyütt szerepelt a magyar népművészeti együttes. Felléptek a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjában, Zselízeu a C3EMADOK által rendezett országos népművészeti bemutatón, a galántai Kodály-napokon, a szenei báke-ünenpélyen, Východnán, ahol a műkedvelők melleit minden szlovákiai hivatásos és félhivatásos népművészeti együttes is fellépett.

Az együttes részére 55 fellépést terveztek erre az évre. Ennek jelentős hányadát mostani nagy kőrútjuk alkalmával bonyolítják le.

A közelmúltban Kulcsár Tiborral az együttes agilis igazgatójával beszélgettünk a problémáikról. Az igazgató véleménye szerint nagyon sok gonddal jár az Ilyen hosszabb túra. A tagok közül sokan munkaviszonyban vannak, s nem szívesen engedik el őket hosszabb időre. Ezért már az idén rövidebbre szabták- a nyári fellépések idejét. Sok akadályba ütközik a több mint száz tagú együttes, s a kellékek szállítása, szállésolás és egyéb gondok. Ebből kiindulva a jövőre vonatkozólag mások az elképzelések. Több esetben külön kívánják szerepeltetni a tánckart és szólistákat. A kórusmozgalom megszerettetése és mélyebb megismerése céljából nevelő hatású fellépéseket tartanak az iskolákban. így a megosztott együttes többször szerepelhet, s jelentősen csökkennek a kiadások. Az

Körútra indulnak

;e

u

*K

I

e.

S

о

je

¥

s

■m

Az Ifjú Szivek énekkara.

toztatják a tanultakat, együtteseket szerveztek és vezetik azokat.

Nyugat-Szlovákiából az ország legkeletibb sarkáig a következő helyekén lép fel az együttes:

Piešťany, augusztus 12-én, 19,30-kor. Myjava, augusztust 13-án, 15 órakor. Sliač, augusztus 14-én, 19,30-kor. Lučenec, auguszt. 15-én, 19,30-kor. Hajnáčka, (Ajnácskő) augusztus 17-én, 18,30-kor.

Jesenské (Feled) augusztus 18-án, 20 órakor.

Veľ. Kapušany (Nagykapos), augusztus 19-én, 19 órakor.

Streda nad В. (Bodrogszerdahely] augusztus 20., 14 órakor.

Kráľ. Chlmec (Királyhelmec) augusztus 21-én, 19,30-kor.

Sečovce (Gálszécs), augusztus 22-én, 19,30-kor.

Strážske, augusztus 23-án, 19,30-kor.

Slanec (Nagyszalánc), augusztus 25-én, 19,30-kor.

A szervezők minden bizonnyal gondoskodnak arról, hogy nagy legyen a látogatottság. Hasonlóan, mint az elmúlt években az efsz-ek, állami gazdaságok szintén mindent megtesznek. Ш hogy a dolgozóik reszt vegyenek a kiváló együttes fellépésein.

\ —tt—

Az én nevem András. Mitya Andrejnak hívott. Vagy még inkább:

— Figyelj csak, te Andrej diák!

Mert diák voltam akkor, ötödikes

gimnazista, tizenhat éves kamasz. Akkor nem-Tokajban lakiunk; a Tisza innenső oldalán, Tiszanagy faluban. Édesanyám még most is ott iakik. Apám meghalt régen. Kubikus volt. a hideg föld, meg a kubikmunka megette a lábát. De volt két rossz tehenünk is, meg egy szekerünk. Hat amikor a tokaji hídfőért ment a harc 1944 november-decemberében, a szovjet hadsereg minden mozdítható fogatot munkára szorított. Mit kell ezt tagadni, A lőtt farkasként hátráló németek a gyönyörű Tisza-hídat felrobbantották, pontonhídat kellett építeni helyette, amihez sok fa kelteit. A legközelebbi erdő tíz kilométernyire volt. Ezek a mindenféle szedeitvedett fogatok onnan hordták a fát a hadsereg átkeléséhez szükséges híd építésére. De vertek a németek bennünket állandóan; volt úgy, hogy éjszaka megépült a hídból egy szakasz, reggel a német aknavetők elvitték egy szálig.

Nagy csata volt a tokaji hídfőért folyó csata. Nem véletlen, hogy majdnem két hónapig tartott.

E fahordó konvojt katonák vigyázták, leginkább olyanok, akik valami bajuk, sebesülésük révén a közvetlen harcokban már nem vehettek részt. Én meg fiatal fejjel azért voltam a szekerünkkel meg a két keservesen sovány tehenünkkel, mert apám akkor már igen beteg volt, nekem kellett helyettesítenem. A rönkök pakolása közben vettem észre, hogy egy rósz katona jü öl lucernát hoz a két sovány tehén eléf

— Honnan szerezted? — kérdeztem.

— Nem érdekes — mondta. Haladtunk Később a Tisza jelé, a

német ágyúk ugattak ránk.

— Hát te honnan tudsz oroszul? — jött oda hozzám.

— Én nem tudok. Á nagyapámról maradt rám pár szó. Nagyapó, aki híres kondás volt, a KÁRPÁTON TÜLKÖL hozta Marina nagyanyámat. Sose tanult meg magyarul. Még leginkább én tudtam beszélni vele.

Aztán, ahogy mentünk, csendesen a háború nagy zajában, megkérdeztem a nevét.

— Az én nevemet ne kérdezd — mondta a katona —, ki nem állhatom. VORONYEZSBEN a nevem miatt csak csúfoltak a barátaim. D i m i t r i j. Hát név ez?

Néztem öt: - N

— De még mekkora név! Az ókori hitvilágban Demeternek hívták a termékenység istenét. Nyílván ebből van a Dimitrij. nem?

, Csavart egyet, megkínált mahorkával engem Is. elment füstölve ellenőrizni a konvojt, majd visszatért:

— Honnan tudsz te ilyesmiket? — kérdezte.

— Tanultam. Diák vagyok.

— Akkor :e nem vagy szegény ember gyermeke.

— A legszegényebb ember gyermeke. Gyere el a házunkba, meglátod. Csak állítólag jó tanuló voltam, a tanítónk kijárta, hogy gimnáziumba ke' rüljek.

Eldobta a csikkel:

— Na, ide figyelj akkor, te Andrej diák. Szólíts engem ezentúl egyszerűen Mítyánuk. Érted? Mítya, és kész.

— Értem.

Az épülő híd közelében, ahol a Tisza másik partján mint egy mester által alkotott kúp, magasodott a híres szőlőhegy, leraktuk a rönköket. Mítya is segített. Később megtudtam, nem lett volna szabad neki, tüdőlövése volt. Azután elindultunk haza, Nagyfaluba. Jött velem. Eddig nem tudtam, hogy az 6 szállása is ott van.

— Ott, a tábori kórházban — mondta.

Fogtuk a két sovány tehén szarvat, ügy haladtunk, nem ültünk fel a szekérre, nehogy még mi is terheljük az őszi nagy sárban az elfáradt teheneket.

. — Debrecennél kaptam a két lövést — mondta Mítya. — Még az egyik seben kötés van és néha vért

köpök. De azért nagyon jó, hogy eljutottam idáig.-r Miért?

— Itt van Tokaj.

— Tokaj a másik oldalon van, az még a németeké.

— Megépül a híd, átmegyünk.

— És? Hol van még ide Budapest, hol van Bécs, Prága, Berlin?

Ö mosolygott:

— Én is tanultam valamit, Andrei diák. Nem gimnáziumban, csak a hidászoknál, amikor tanuló voltam.. Péter cárról, akinek a ti szabadság hőstök, Rákóczi tokaji bort küldött. És az olyan bor volt, ha Péternek rossz kedve támadt: megvídult tőle. ha nyavalya gyötörte: meggyógyyutt tőle.

. — Tudom — mondtam. — Rákóczi ajándékozott is ama Nagy Péternek hat hektár szőlőt a tokaji hegy oldalában.

—1 így van. Ss ne haragudj, ha én most nem nézek Budára, Becsre, Berlinre, csak Tokajra.

Reggelre Mítya nagyon beteg lett. Az orvosok fekvést parancsoltak neki, a konvojhoz, nem jöhetett. Másnap meglátogattam és meghívtam magunkhoz a rosSz kis házunkba. Megnézett mindent rendesen és azt mond ta:

— Valóban nem vagytok burzsujok.

Nem tudom, hogyan, de azontúl, ha

este a két rossz tehénnel a rönkszállításból hazatértem, a két keserves tehenef abrak várta. Egy kis zab, egy kis kukorica, de ha más nem, korpa mindenképp. Meg moslék a tábori kórház konyhájáról. Karácsony táján már kijárhatott Mítya újra, de azontúl a napjait apámmal töltötte. Néha azt gondoltam, azért, hogy tán engem vár haza a két tehénnel. Mert nagy örömmel várt, megsimogatta a teheneket, totem meg érdeklődött, hogy áll a híd. Nagyon lefogyott, nagyon sovány volt, vér alig volt az arcában.

— Újévre átmegyünk — vigasztaltam, hololt nem hittem benne. A németek változatlanul és nagyon verték a pontonhídat.

— Nem hálok meg addig — mondta Mítya —, míg nem jutunk Tokajba.

Ügy szerettem volna öt megkínálni egy pohár borral, de hát ideát nincsen szőlői ml is csak a Tisza túlsó partjáról hozhattunk ünnepenként egy egy demizsonnal a nagybátyámtól, aki fukar ember volt, a iegédesebb rokonának is kétszeresen számolta a jó bora árát.

Jaj, híd, mikor leszel kész?

És ha kész leszel, vajon átmehetek-e rajta? Vajon nemcsak a katonák mehetnek e maid át rajta?

■ -z-. Kurva Horthy, kurva Szálasi, kurva Hitler — mondtam Mítyának. — Hogy egy folyón ne tudjunk átmenni egy kis borért? Micsoda világban értünk1.

Mítya egyre fogyott, már botiál járt át„ hozzánk, a cigarettázást elhagyta, olykor mégis percekig köhögött. Anyám a két sovány tehén tejéből kínálta. Megitta, üldögélt, visszament a tábori kórházba.

S akkor, az éjjel hatalmas légitámadás\ zúdult a túlsó partra, nekimenoe a németek aknavetőinek. Az arúvonalbombázá párducok százai váltották egymást, és december huszonkilencedikén reggel állt a híd. Tan kok mehettek rajta. Gépkocsizók és gyalogosok mehettek rajta. Minket c fogatjainkkal visszaparancsoltak a la kásáinkba. Én a két tehenet a sze kérrel haza is vittem, de nem nyug hattam; mindenképpen át akartarr jutni a túlsó partra. Egy tank hátul jóra kapaszkodom jel. átviharozhat tunk a szőke folyón és olt kaptarr két pofont:.

— Kölyök. Mit keresel itt? Taka ' rodj — mondta egy kapitány.

' —■ Jogom van a hídhoz — mondtan

' neki. — Jogom van éppen úgy,' min: ' nektek. Hordtam ide a fát. Mítyi ■ megmondhatja.

Tán csak a Mítyát értette mindeb bői, meglökött, mehetek; tán mégsi , vagyok diverzáns, kém, vagy mit tu- dom.

: 'Rohantam a nagybátyámhoz.

Ült a konyhában, pipázott, pöíö gött. Nagyon magánakvaló embe,- volt mindig. A nagy szemöldöke áló z felnézett. A bajusza alól szólt:

t — Na?

elgondolás szerint minden hónapban legalább kétszer-háromszor fellépnek.

A nagy körút befejezése után Brnóban, Hodonínban, s Luhačovicén is fellépnek, s, azt követően Nitrán az országos aratási ünnepélyen és több helyütt az ősz folyamán.

Lelkes, fáradságot nem ismerő tagjai vannak a magyar népművészeti együttesnek. Sokan közülük már hosszú évek óta szerepelnek az énekés tánckarban, valamint szólistaként. De akik különböző okokból kiváltak az együttesből, jónéhányan kama-