Szabad Földműves, 1972. július-december (23. évfolyam, 26-52. szám)
1972-07-01 / 26. szám
Í<ÜLF0U>l \ A MÖVÉNYEVÖ HALAK lenyéxxléitéiiek gaxdatágosxágjt elemzi a Kievben megjelenő „RUbnoje liozjajtztvo“. Uiülinovzzkij megállapítja, hogy 100 kg pontytenyészanyag önköltége a Donrüb kom bilié (ban 134 rubel, az amuré 111 rubel és a lehér busáé 109 rubel. Áruhalnál 100 kg ponty önköltsége 79 rubel, a növényevőké 68 rubel. Ennek megfelelően a pontynál 14 "/*, a növényevőknél 37.8 •it a haszon, azonos — 90 rubeles 100 kilónkénti — eladási ár számításával. « MAMfU&ftI „Kubai tudósok rendkívül érdekes kísérletet folytatnak a manjuári nevű halfaj mesterséges megtermékenyítésével, ezt a ritka halfajt ugyanis a kipusztulás veszélye fenyegeti. Valamikor az amerikai kontinens egész területén elterjedt volt, ma azonban már csak Kuba tavaiban és sekélyebb vizeibf n él. — A kubai Állami Haltudományi Intézet parkfában, Havanna közelében levő Loma de Tierrában levő haltenyésztési mesterséges tóban folytattak kísérleteket, amelyek igen nagy sikerrel zárultak. — A manjuári mint „élő kövület“ szerepel a tudomány világában. [ A f.epidosteiis családhoz tar- J tozik, nagy testű, csontos hal, kettős légzési rendszer- { rel. Őse először a földterö- | let harmadkorában jelent ‘ meg. Az egyetlen halfaj, i amely kortársa volt az ' Ichthyosaurus nevű őslény- { nek. Idősebb, mint a hozzá » nagyon hasonló krokodil- 1 család, bármely tagja. Növekedése során eléri a más- j fél méter testliosszúságnt; j húsa kitűnő ízű, de petéi f mérgező, hódító hatásúak." » i i в ! » MEGFULLADT SIZIMADARAKi Az Atlanti-óceán északi részén, lazachalászat közben kb. Vi millió lumma került a halászok hálójába. A szerencsétlen madarak menekülés közben belegabalyodtak a hálóba és mind megfulladtak, noha egyébként kitűnő üszők. (Das Tier) | őszi szabadságomra készülődtem. Vajon mi is ilyenkor a horgász teendője? Beszerezni az egész heti horgászáshoz szükséges megfelelő csalétket. Kishalakat fog az esetleges csukázáshoz, hernyóféléket a keszegezéshez, compózáshoz és márnázáshoz. Barna öves hernyókat a compóhoz, piros trágyalicrnyókat a kecsegéhez, vastag rózsaszínű gyüphernyókat a márnáknak, arnszos fekete pióca hernyókat a pontyoknak és a harcsáknak. A szárazság igen nagy volt, minek következtében a hernyófélék és a különösen óhajtóit csíkok eltűntek. Kisásómmal feltúrtam a Vágduna vasúti hiújától az Apályi szigetig a Vágduna jobbpartjának azon részeit, ahol csak egy kis hernyócskát sejtettem. Ezt nevezem igazi sportnak. Ennyit gyalogolni, ásni és a földből elöcsalogatni a mindent jelentő hernyókat. Kemény munkám eredményeképpen olyan szép hernyókkal, hogy öröm volt rájuk nézni. Ezekből egyelőre elég is lenne, — gondoltam — most pedig következzen a kishalak beszerzése a csukázáshoz és süllőzéshez. Kishálómat egyszer-kétszertízszer is s aztán már ötvenezer is kivettem, de halaskannám fenekén összesen csak nyolc-tíz kiskeszeg és kiskárász úszkált. Kapitális csuka. Aztán leálltam egy kissé pihenni, izzadó homlokomat törülgettem és néződtem szanaszét. Észrevettem egy kisebbfajta gödröt, amely a második világháború idején a vasúti híd közelében keletkezett bombatölcsér volt. Nem lehetett benne több mint 80 cm-nyi víz, de azt sem lehetett látni, mert felületét vastagon borította a szép zöld színben pompázó békalencse. Sűrűszemű, egy négyzetméteres emcltyúhálómat gyorsan belementettem és ekkor megfigyelhettem, hogy a gödör vize a békalencsék alatt milyen csodálatos kristálytiszta volt. Aztán vártam. Érdekes furcsa hangocskák ütötték meg fülemet, mint tavasszal amikor a kis csibék vagy pulykák kikelnek: pittyputty-pitty-putty. Észrevettem, hogy a hangok onnan származtak, hogy valamilyen élőlények fel-fel dugdosták fejüket, a békalencserétegböl és az így keletkezett csobbanásoktól eredtek azok я bugyborékoló hangocskák. Megemeltem kis emeltyűhálómat, illetve meg szerettem volna emelni, de az először sehogy sem ment, a hálóban összegyűlemlett nagymennyiségű békalencsétől és a háló fenekén nyüzsgő rengeteg élőlénytől. Végre nagy nehezen sikerült a hálót kivontatnom, miközben a háló acéldrőtból készült kányái egészen összecsukódtak. Csak a partravontatás után láttam meg valójában, hogy mi is az én zsákmányom. Hát kedves horgásztársak nem volt az semmi más, mint igen sok elevenen nyüzsgő csíkhal, amely megtöltötte kis hálóm fenekét. Aztán jött a haddelhadd. A csíkok jó részének kibogozása a háló szemeiből. Megszámoltam őket, pontosan 82 darab volt. Szép, 15—20 cm hosszú példányok voltak. De voltak köztük kapitálisnak számító félkilósak is. Utána még háromszor mártottam meg kis emeltyűmet a csíkok sűrűségében, mindannyiszor ilyen szép eredménnyel. Sok munka volt, meg is izzadtam tőle, de megérte a fáradtságot. Este hazafalé találkoztam régi horgásztárssal, Németh Kálmánnal, aki fáradtan tolta hazafelé kerékpárját. Csizmája és ruhája alaposan sáros volt. Megkérdeztem, hol járt és mtt fogott. Szomorúan elnevette magát és kesernyésen válaszolt: Egész nap csíkázni voltam és összesen 10 darab csíkhalat tudtam összeszedni! Én erre azt válaszoltam néki, hogy tudod mit, én adok neked 25 darabot csak gyere el hozzánk és válaszd ki magadnak a nagyfazékból. Nem hitte el amit mondtam, de mégis eljött, mert kínozta a kíváncsiság. Megállt a nagyfazék előtt és kételkedve mondta: Hiszen ebben a fazékban nincsen egy árva csík sem! Nincs-e csak rúgjál bele egy kicsit a fazék oldalába. Meg is tette, mire megindult a víz fenekén nyugvó több száz főnyi csíksereg és veszett tempóban vágtattak össze vissza a fazék vizében. Kálmán barátom hinni kezdett, gyorsan összeszedte a neki felkínált csíkmennyiséget és távozni készült. Mormolt is valami köszönetfélét, de megállítottam. Az Ilyesmit Kálmánkám nem szabad megköszönni mondja a horgászbabona, mert nem lesz benne áldás. „Akkor gyere velünk holnap reggel, 7 órakor indulunk.“ És elárulta a varázshelyet az új gútai híd alatti vízszakaszt, ahol szerinte szép harcsákat lehet fogni. El is mentem másnap, igaz, kissé később, mert nem nagyon hittem a varázshelyben, ezért elaludtam. A dolog azonban mégsem hagyott nyugodni, utánuk mentem és sikerült is útmutatása és segítsége igénybevételével egy 10 és félkilós harcsát fognom. Másnap ugyanott egy 7,50 kilósat és három 3 kiló körülit. Ezek persze mind a fürge csíkokra kaptak rá. Csakis ezeknek köszönhettem, hogy egyáltalán foghattam a harcsák közül. Persze, Kálmán barátom ts megfogta a maga részét. A harmadik napom szomorúan végződött, mert egy embernagyságű harcsa kereket oldott a horgomról. A csikászás valóban megérte a fáradságot. HOLCZER LÄSZLÓ Komárno (Komárom) Megérte a fáradságot A Szabad Földműves szakmellékletc «LKAKAT es HALAKAT »alán egyetlen magyar ga" lambfajta sem váltott ki annyi szenvedélyes vitát, mint amennyit a komáromi szívhátú bukó-keringó galambok tenyésztési irányzatával kapcsolatosan alakult ki. Megítélésem szerint a sokat elmarasztalt papagájcsőr elengedhetetlen előfeltétele a tompavégű, ideális, középhosszú, szájzugban széles ékcsőr kialakításának. A komáromi szívhátú bukőkeringő galambokat főleg Győr, Vác, Komárom, Székesfehérvár, Pécs és Szombathely városokban tenyésztik. Győr, Vác és Komárom városokban a tenyésztés iránya azonos. Az említett többi városokban a tenyésztési elvek már megoszlanak, nincsenek szinkronban, annál az oknál fogva, hogy a röptetést és a bukórepülést erőltetik. Örvendetes jelenség, hogy a budapesti tenyésztők is felzárkóztak és egyre több és Jobb minőségű tenyészettel rendelkeznek. A különböző egyéni ízlések és tenyésztési irányzatok egybehangolását oldotta meg a Magyarországon megállapított fajtastandard, amelyet teljes terjedelmében az alábbiakban ismertetünk. FAJTALEÍRÄSA (STANDARDJA) (Készült a magyarországi országos szakosztályok 1960. május 8-án tartott standard módosító ülésén, a tenyésztők jóváhagyása alapján.) Alakja és testnagysága: parlagi galamb nagyságú, zömök testű, felfelé irányúié testtartásé, élénk tekintetű és mozgású, nyugodt vérmérsékletű, testhez simuló dús tollazatú galamb. Hossza a magasságával megegyező. Feje: széles, gömbölyded, tarkó felé lejtő, a homlok magas. Hímeknél a másodlagos nemi jellegnek a fejalkatban kifejezésre kell jutnia. Fején, közvetlen a tarkő alatt, széles, dús, tömött, kissé hátradülő, fültőlfülig terjedő, félköralakű fésű helyezkedik el, melynek megszakítás nélkül, a nyak közepéig láncot alkotva kell lehúzódnia. A fésűnek a nyakszirten levő része sörényszerű. -A fésű előírt alakjának mind a kézben tartott, mind a szabadon levő galambnál azonosan kell érvényesülnie. Csőre: Középhosszú, vagyis a szájzugnál mért szélességnél 1/3-dal legyen hosszabb. Lefelé Irányuló, tompa, zárt, a homlok vonalával azonos Irányban haladó. Semmi esetre sem hajlott vagy görbe. Színe világos, orrdudora kicsi és sima. Szeme: Aránylag nagy, szemkörüli bőrgyűrűje széles, kissé duzzadt, élénk piros, világos tollazatúaknál megengedhető a világosabb piros. Szívhátúaknál a szivárványhártya sötét gesztenyebarna, az egyszínfieknél gyöngyfehér. A gyöngyszem gyengén vérezett lehet. Nyaka: A testtel arányos, inkább rövid mint hosszú. Melle: Széles, de nem előredomborodó. Háta: Széles, rövid, hátrafelé lejtő. Szárnya: Testhez simuló, farok felett nyugvó. A szárnyvégek csaknem érintkeznek. Farka: Középliosszű, zárt, hátrafelé lejtő, azonban a földet nem érinti, 12 kormánytollból áll. A szárnyvégződést 1—2 cm-el haladja meg. Lába: Széles mellközből nőtt, középhosszú, sima, élénk piros színű. A karmok színe világos. Színe és rajza: A szívhátúak alapszíne fehér. Fehér a fej, a szem alsó vonaláig, majd az áll alatti torokfolt kb. 1 cm mélységben, félkörszerűen ívelve. Fehér továbbá a szárny, a hasalj, a comb tollazata, a hasoldalak és a derék. Színes: A fésű kívül és belül, a nyak, a mell, a begy a combtól kb. 2 cm-re esó egyenes vonallal határolt. Színes továbbá a vállfedő és a hát, egészen a fehér derékig, majd a farok, az alsó éktollakkal együtt. A szívhá-13. SZÁM 1972. JÚLIUS 1. A TARTALOMBÓL 4 Hányszor fialtassuk ■ nyulat 4- Júliusi teendők 4 Az összes Ebfajták Szlovákiai Kiállítása képekben 4 Kecsketejből vaj 4 A tyúkok vedléséről tj Látogatás egy híres vadaskertbea 0 Előtérben a vadvédelem 9 Vadásznaptár 4 Horgászidény kezdetén 4 Sűrű leves a tenger 4 Külföldi vizeken 4 Megérte a fáradságot túak fekete, vörös, sárga, kávébarna, kék, világos és sötét ezüst színben fordulnak elő, az egyszínűek pedig fekete, vörös sárga, kávébarna és fehér színben. A tiszta, egyenletes, telt és ragyogó szín Ményeges követelmény. A fehér ezüstök nem sorolhatók az egyszínűek közé, mert melltollazatuk alig észrevehetően elüt a fehér alapszíntől és szemük szivárványhártyája sem gyöngyszínü, hanem barna. El nem fogadott keverék színűek: a babos hátúak, vagy a szilvakék és a rozsdásmellűek. Bírálat: A 100 pontos rendszer E. kategóriája szerint. Azonos pontszámot elér példányok közül a röptetési, illetve bukási eredményt is Igazolót illeti az elsőbbség. Alaki hibák: Aránytalan vagy laza testalkat, lompos vagy púpos testtartás, alacsony homlok, keskeny fej, feltűnő törés a homlok és csőr vonala közt, tört vagy felemás szem, fejre simuló vagy nyakra csúszott, nem elég kerek, ferde, ritkás, hézagos és kicsi fésű, a fésű láncszerű folytatását megszakító tollcsiga. Lefelé irányuló, szabályos csőrtartás esetén is hiba a hegyes, vékony, görbe, hajlott, nyitott, torzult vagy túl hosszú csőr. Hiba a farok alatt csüngő szárny, a tipegő járást eredményező túl rövid láb, a lábtollazat vagy harisnya. Szín és rajzhibák: Szívhátúaknál a hátrajz alakjától akár az egyik, akár mindkét oldalon való eltérés, vagy ha a hátrajzba fehér tollak vegyülnek. Az előbbit „nagyhátas“, az utóbbit „lepkehát“ jelzővel illetik. Hiba a fej oldalán, tetején, a szájzug körül a színes tollazat, a túl kicsi, vagy centiméternyinél nagyobb torokfolt, továbbá a fésű belső oldalának fehérsége, a comb és deréktollazat tarkasága. Egyszínűeknél súlyos hiba a combtollazatban vagy a kloaka körül előforduló fehér toll. Az egyszínű sárgák és vörösek esetében a kék vagy kékes árnyalatú faroktollak. Minden szín és rajzváltozatnál hiba a fekete csőr és karom. A komáromi koki-kerioii salami
