Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-29 / 4. szám

v > / ПкШТШГГ' I ťvz&fce*' A NYUGATI ORSZÁGOK HALFOGÁSI versenyein ú) csali tűnt fel: a konzervált lazacikra. Az új csali illatával és színei­vel egyaránt vonzza a hala­kat, különösen a bodorka, dévérkeszeg, domolykó, pa­­duc és a sügér kap rá, de már pontyot is fogtak vele. (Die Fiscliwaid) COMPÖ SZAPORÍTÁS Michauk R. ismerteti az uhysti tógazdaságban folyó, immár tradicionális alapo­kon lévő compószaporítást és nevelést. A szerző el­mondja, hogy a tenyészcom­­pókat ugyanazokban a ta­vakban ívatják — párhuza­mosan — ahol a pontyokat. A ponty- és a comgóivadék együtt nevelkedik az ívató tavakban a következő év tavaszáig. (Dlsch. Fischerei Ztg.) SZEMTOL SZEMÜK A PIRÄIÄKKAL Paul A. Zahl. Paraguay­ban hónapokig tanulmá­nyozta a hírhedten véreng­ző, falánk piráják életét. A szerző 16 színes képen mu­tatja be a halak lelőhelyét, táplálkozását, borotvaéles fogazatukat, halászatukat. A karaja-bennszülött Indiá­nok különféle növények szárából és gyökeréből ki­préselik a növény nedvét, majd azt becsurgatják a ha­­lászásra kiszemelt vízterü­letre. A növények nedve — még nagy hígításban is — gátolja a halak oxigénfelvé­telét, a víz felszínén szap­panhabra emlékeztető habo­­sodást idéz elő. Az oxigén­hiánnyal küzdő halak a víz felszínére emelkednek. Itt aztán csupasz kézzel össze­­gyűjthetők a hassal felfelé álló piráják. Zahl egyik ké­pe indián halász lábát mu­tatja Azon több forradás, heg látható — ezek nem mások, mint a piráják ha­rapásainak nyomai. A le­írásból megtudjuk, hogy bi­zony gyakran fordul elő baleset, .az említett halak­kal kapcsolatban. Ezek a halak időnként az embere­ket is megtámadják. A le­selkedő veszély ellenére az indián gyerekek — meleg idő esetén — rendszeresen bejárnak a pirájás vizekbe fürdeni, úszkálni. (Mat. Ceogr. Magaziné) ■ Kamasz koromból emlékszem Paál |ózsi bácsira, aki két do­logról volt nevezetes Komárno­­ban. Először arról, hogy б volt városunk legügyesebb, legszebb felvételeket készítő fényképé­sze. Ügyességének híre ment, ezért messze tájakról keresték fel azok, akik igazán szép fény­képeket kívántak készíttetni. Másodszor mint városunk egyik legszenvedélyesebb és sok tapasztalattal rendelkező sporthorgásza volt nevezetes, aki úgy Ismerte az itteni vize­ket, mint senki más. Tudta, hogy milyen halakat mikor és hol lehet legjobban fogni. Szép sikerrel halászott egész éven át, de horgászni nem szűnt meg, az őszi, sőt a téli kemény jeges időszakban sem, mert tud­ta, hogy pl. a menyhal, népie­sen kutyahal, (tudományos ne­vén Lota lota L.) ilyenkor kap a legjobban. Ezért Is írom éppen most ezt a megemlékezést, mert ez a hal a hideg időjárás beálltával kezdi el a kapást. Amikor elérkezett annak ide­je, lázasan készülődött Paál bácsi a men'yhal horgászatára, amihez 20—25 szakálassal ellá­tott fenékhorgot készített. Fel­­tüzdelte rá a piacon vásárolt kis keszegekből készített 20X20 milliméternyi nagyságú halkoc­kákat és már készen is állt az indulásra. Aztán kiválasztotta a mindig körülötte sürgölődő slhederek közül azokat, akiket méltónak tartott arra, hogy magával vi­gye az esti bevetésre. Rendszerint én Is velük tar­tottam, mert Izgatott ez a tél­esti halászat. Olykor az Erzsébet sziget nagydunai partjára mentünk és ott, ahol romantikusan feketél­­lettek hátunk mögött a bagoly­várnak is beillő ősi Keresztes villa tornyai, ott vetettük be re dobtuk a vén Duna hideg vizébe. Olyanformán, hogy a fenékhorog a kikövezett part mentén szépen elfeküdjön. A művelet sikeres elvégzése után ml, mint akik dolgukat jól vé­gezték, szépen hazamentünk. Paál bácsi a fenékhorog ki­vontatását másnap reggel ma­ga végezte el, ugyanúgy a menyhalak leszedését Is, ami a legtöbb esetben bő zsákmány volt. Másnap este aztán mi is kaptunk néhány darabot az íz­letes kirántott menyhalból. Miután a menyhal tulajdon­ságaival megismerkedtem és tudva azt, hogy tél időben de­cembertől március végéig fog­ható, magam is eljárogattam és közönséges fenekezö horoggal, ben a kisgyermekekkel etetik meg. A menyhal pikkelyei igen aprók, bőre sima és erősen nyálkás, csúszós. A menyhalat bátran lehet sokszínű halaink közé sorolni. Hátát fejétől a farkáig a sötét barna szín ural­ja. Oldala világosbarna, amely szín lefelé a hasa táján sárgás, majd enyhe rózsaszín változat­ba megy át. Annál fenségesebb azonban ez a változó világo­sabb oldalszín, mert az egészet, csokoládébarna színű szabály­talan tarka csíkok, foltok díszí­tik. Barna csíkos a lapos feje Is, amelybe alig láthatóan van beépítve egészen apró, sárga színű középen fekete kis pont­tal ellátott szeme. Elől a szín-AZ EGY bajuszszálu MENYHAL ugyanolyan halkockával, sőt élénken fickándozó vörös trá­gyahernyóval is nem egyet si­került horogra kapnom. Ezért összegyűjtöttem a rá vonatkozó adatokat és horgász­társaim figyelmébe ajánlva el­árulom fogásának minden csín­­ját-bínját. A menyhalat téli halnak mondják, mert ebben az évszak­ban ívik és kap a legjobban. Akkor horgásznak rá, amikor az összes többi halfajták már a halkockákkal feltüzdelt fe­­nékhorgöt. Bevetése bár körül­ményes, mégis egyszerű, ha van elég segítség. Először is a gye­rekek közül ketten kifeszítet­ték a sok szakállassal ellátott fenékhorog zsinórját, mire Paál bácsi az egyik végére egy 5—6 kilós terméskövet kötött. Majd a zsinórnak azt a végét, amely a Duna folyása felső felén volt, kikötötte egy nagyobb parti kő­höz. Aztán kiadta a vezényszót, mert itt arra volt szüksége, hogy a művelet egyöntetűen bonyolódjon le. Elhangzott a „rajta“ kiáltás, és akkor az egész alkalmatosságot egyszer­fészekre mentek és ott téli álmukat alusszák. Nem nő meg nagyra, s a két kilós példány már kapitálisnak mondható. A legtöbbje csak egykilós súlyon alul mozog. Húsa ízletes, hasonlít a har­csa és a kecsege ízéhez. Nin­csen benne sok csont, ezért ha az egész halat a kezünkbe vesz­­szük érezzük, hogy puha, lágy tapintású. Különlegessége, hogy hatalmas mája van, amely ki­sütve ízletes csemegének szá­mít. ízletessége és dús vitamin­tartalma végett (D-vitaminl nagy menyhal májpecsenyéjét a halászcsaládok minden eset­te harcsaszerű szája alatt egyet­len rövid bajuszka díszeleg. Kopoltyúja alatt és mellett egy pár uszony helyezkedik el. Há­tán a nyaka mögött pedig egy rövid kis uszony, amely után a következő nagy végigvonul egész hátán. Ugyanúgy a hasa közepétől hátrafelé, a mélyvízi fenékhalakra jellemzően hosz­­szú uszony vonul végig, amely segítségével gyors úszással tud­ja magát a sebes áradatban tar­tani. Farkuszonya viszont arány­lag oly kicsi, hogy alig vehető észre a hatalmas hát és has­uszonyok végén. Ez úgyltászik azért fejlődött vissza, mert a kormányzás szerepét nem egye­dül játsza mint a többi halak­nál. A menyhal tápláléka változa­tos, hasonlóképpen mint a har­csáé, de legkedvesebb cseme­géje az élő kishal, a halszelet és az apró kockákra vágott bökle, vagy valamely keszeg­féleség. Megeszi az eleven fi­cánkoló vörös trágyahernyót is. Fenekezö horgon lévő csalé­tek láttán kapása merész és mohó. Egyetlen falásra elnyeli a csalétket és minden esetben fennakad a horgon. Nem sza­badulhat, mert falánksága vé­gett azt alaposan bekapja. Tartózkodási helye a mély és sebes vizű folyópartok kemény, kavicsos, köves alja és kiköve­zett partja (padkája). Itt szeret a legjobban tartózkodni, ami annak tulajdonítható, hogy pu­­hányos testével szinte beleta­pad a kövek közötti nyílásokba és ott kapkodja össze zsákmá­nyát, a köves partok üregeiben kereső, megbúvó apróbb halak sorából. HOLCZER LÄSZLÖ Komárno (Komárom) KISÁLLATTENVESZTES A Szabad Földművé« nakmelIéhlete VADÁSZAT HAIASZAT A nyugati országokban most alakul ki a vágónyúlhús terme­lésére alkalmas fajták kiválasz­tása. Jelenleg még a fajták és keresztezések nagy változatos­sága található a tenyésztők tu­lajdonában. Azzal számolnak ugyanakkor, hogy a nyúl ke­resletének fejlődése azonos lesz a baromfiéval. Szükségszerűen csak egyöntetű végtermékkel jelenhetnek meg a piacon a. nyúltenyésztők. A feldolgozóiparnak azonos, homogén terméket kell majd érni mielőtt növekedési képes­ségük csökkenne. A növekedési erély jobb kihasználása érde­kében nem szabad szétválasz­tani az azonos alomba tartozó állatokat, ezért legfeljebb két csoportban hizlalják őket. Ha vágáskor nagyobb élősúlyt akarnak elérni, nem szabad az állatokat a hizialási időszak végéig együtt hagyni, minden esetben külön kell elhelyezni1 őktí. 9 A takarmányértékesülés. Ez szoros kapcsolatban van a vatalosan. A súlykülönbségük­­töl függően ezek négy csoport­ba sorolhatók: nehéz, közepes, könnyű, törpe. A közepesek csoportja a leg­alkalmasabb a hizlalásra. A nehéz fajtákat ki kell kapcsol­ni, mert bizonyos esetekben gyenge a termékenyülésük, rossz a takarmányértékesülé­­sük és kedvezőtlen a vágási százalékuk. A könnyű fajták növekedési erélye hátrányos. A törpe fajták — amelyek fel­nőttjeinek súlya 1 kg — tér-HAZINYOLTENYESZTES HOLLANDIÁBAN 2. SZÁM 1972. JANUAR 29. 4 4 4 I t 4-Ж í A TARTALOMBÓL Házinyúl tenyésztés Hollandiában Késleltetéssel nagyobb a tojás A postagalamb tájékozódóképessége Februári teendők Készítsünk ketrecet! Hogyan helyezzük el nyulainkat? Jó tudni A pulykák lábujjgörbülésc A tenyésztojás helyes tárolásának jelentősége Feladataink Vadásznaptár — Február Megalakul a Magyar Vizslát Tenyésztők Klubja? Az apróvad téli védelme Az erdők szerelmese Ilyet még nem látott a világ Külföldi vizeken Az egy bajúszszálú menyhal előállítania, mert csak akkor érhetnek el munkaerő-megtaka­rítást és nagyobb produktiyi­­tást. A húsnyúl-fajta értékének mutatói egyébként egy holland hivatalos ismertető szerint a következő: 1. életerő, 2. termé­kenység, 3. növekedési erély, 4. takarmányértékesülés! szá­zalék, 5. elhullási százalék, 6. a prém minősége és színe. Ezek közül néhány követel­mény részletesebben a követ­kező. ® Növekedési erély. Hollan­diában éves átlagban a 2,5—3,0 kg élősúlyú állatok iránt leg­­nagyob a kereslet. Ezt kell el­vágás! veszteség százalékával, mert a kedvezőtlen hús-csont arány, valamint a vastag prém a takarmányértékesülési száza­lék csökkenésével jár. • A prém hozam. Ä holland tenyésztők nagy része azt tart­ja, hogy a prém színe — leg­alábbis jelenleg — kevéssé be­folyásolja az eladási árat. Le­hetséges azonban, hogy a jö­vőben a kereslet növekedése a fehér prém iránt csökkenti a más színű prémek iránti ke­resletet. A fehér szőrme alkal­masabb a különböző börkiké­­szítési eljárások szempontjából. ® Fajta. Hollandiában 37 házinyúl-fajtát ismertek el hi-Az újzclandi fehér nyulat az USA-ban nemesítették ki mint kizárólag hústermelő fajtát. Testalkatban és típusban a vörös újzélandihoz hasonló. Teste telt, húsos, széles felépítésű, izom­­zata fejlett, növekedése gyors. Súlya 3—5 kg közötti, de tipi-1 kosnak a 4 kg os példányokat vélik. Szeme vörös, a nőstény feje finomabb és rajta kisebb bőrránc, „toka“ is engedélye­zett. mészetesen nem vehetők szá­mításba. Így a választék elég korlátozott. A legtöbb közepes súlyú fajtának gyenge a növe­kedési erélye. Ezért végered­ményben a következő 5 fajta az ajánlott: nagy csincsilla, fehér újzélandi, ezüstös Cham­pagne-!, bourgogne-i rőt, és bécsi kék. Ezek kapcsolják a kaliforniait, amelyet hivatalo­san még nem ismertek el. Ha a fehér préin iránt nö­vekszik a kereslet, kizárólag az újzélandi és a kaliforniai fajta vehető számításba. Ez utóbbi gyakorlatilag teljesen fehér, a végső részek — a fül, orr, farok és lábak kivételével. Kérdéses, hogy tiszta fajtát, vagy keresztezettet tenyéssze­nek-e. Jelenleg a fajtatiszta ál­latok hizlalása alig valamivel hátrányosabb a hibrideknél. Ha valaki fehér nyulat akar hiz­lalni és ugyanakkor kereszte­zésre is gondol, a választék elég szűk. Csak a kaliforniai és a fehér újzélandi kereszte­zése ajánlható, mert a bécsi kék újzélandi fehér és fordítva kiváló eredményt ad ugyan a növekedést erély tekintetében, de az utódok prémje színezett. (Revue de Lelevage) Reí.: HEGEDŰS JÁNOS A bécsi kék nyúl henger alakú testével, jól fejlett izomza­­tával rövid nyakával és széles mellével tűnik ki. Súlya 3—4,5 kg. Szőrzete lelt sötétkék színű, bársonyos fénnyel, sűrű szür­késkék pehclyszörrel ás hosszú, fénylő felszűrrel. Testalkatban a nálunk jól ismert és elterjedt bécsi kékszemű fehérhez ha­sonló, amellyel előírt súlya is megegyező. Fülhossza 12 cin. (Kucsera Szilárd felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents