Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-06-24 / 25. szám
A méhek és létezésük törvényei 1. Az általános fizikai lét és élet törvénye A méhészeti szakirodalom rengeteg pompás művel rendelkezik. Bármelyik, akár régebbi müvet vesszük is kezünkbe, mindegyikben találunk olyan idézeteket, részeket, melyek a méhek életében szabályosan ismétlődő jelenségeket Írják 'le. A szerzők néha meg is említik, hogy ez általános érvényű szabály, feltétel vagy törvény, de megállapításaikat nem kapcsolják egybe a további szintén törvények által szabályozott eseményekkel. Nem akarták, talán nem is merték kijelenteni, hogy a méhcsalád Is szerves lény, és ezért miniden mozzanata csakis a természet által ránk szabott törvények előírásai szerint mehet végbe. Csak a 60-as évek hozták ineg a nagy változást, amikor szakembereink határozottabban felismerték a törvények fontosságát, hogy a további korszerű előrehaladást országosan mindenhol használható egységes kaptár nélkül és végül legalább minimális nagyságú méhcsaládok megkövetelése nélkül, biztosítani nem lehet. Ez a bizonyos fajta megkövetelés azonban távolról sem jár szankciókkal, hanem inkább tanács, kezelési utasítás a méhész számára, s arról győzi meg őt, hogy a tanácsolt eljárási módokat is jó ha kipróbálja és saját eredményeivel hasonlítja össze. Ez a szükség hozta magával az egységes kaptár megalkotására irányuló törekvéseket és a méhek kezelésév*! kapcsolatban azt a két szabványt, melyeket hazánk méhészeti szakemberei a 46, 66, 40 és 46, 66, 41-es állami szabványok alatt jelentettek be. Az egyik „Méhek kezelési módja“, a másik „Méhészeti nyilvántartás és nyomtatványai“ címek alatt van bejegyezve. Ki kell jelentenünk, hogy ezek a szabványok egyedülállóak és az első olyan rendelkezések, melyek az egész méhészeti év teendőire határozott útmutatásokat adnak és követelnek meg. Hogy a szabványok miért jelentek meg, a bevezető részben olvashatjuk. „A szabványnak az a célja, hogy az állami-szövetkezeti és magánszektorok méhészkedésébe olyan egységes eljárásokat vezessen be, melyek a mezőgazdasági növényzet és erdőkultúrák megporzásával, főképpen a hektárhozamok állandó növelésére irányulnak, de egyidejűleg nagyobb méz, virágpor és viasz hozamokat is biztosítanak.“ Kétségtelen, hogy a szabványok részletes kezelési utasításokat tartalmaznak és felölelik a méhészkedés minden problémáját, de szankciókat nem alkalmaznak. Csupán zárószavaiban olvashatjuk: ,,E rendelkezésekbe foglalt megállapítások olyan határozott színvonalat jelentenek, mely alá nem szabad kerülni. Kézzelfogható jobb intézkedések azonban mindig foganatosíthatók.“ Ezeket a szavakat csak úgy lehet értelmezni, hogy a szabvány rendelkezései egy minimális színvonal érdekében lefelé kötelezők, de felfelé nem akarják szűkkeblűén útját állni a további fejlődésnek. Ez abból is kitűnik, hogy a szabvány hét csoportba foglalt mindegyik részében, néhány üresen hagyott pontban, az újabb ismeretek utólagos bevezetését, szabványba foglalását akarják biztosítani. Számukra az a legfontosabb, hogy a szabvány rendelkezései megdöntik azt a régebben mindig hangoztatott nézetet, mely szerint általánosan érvényes kezelési módot javasolni nem lehet. További fejtegetésünkben most már elkerülhetetlenül foglalkoznunk kell Brenner azon munkájával, melyben a méhcsalád életének általánosan érvényes törvényeit ismerteti. (Lásd: Védecké práce VÚV v Dole č. 2, Zákonitosti v živote včely medonosné.) Munkájában teljes egészében kiáll a törvények mellett. Határozottan bizonyítja és teljes részleteiben tárja fel a méhcsalád egész évi tevékenységének az indító okait, melyek e különleges szerveslényt, egész évi tevékenységében, a természet által meghatározott módon irányítják, miért is ezek ismerete nélkül méhészkedni lehetetlen. íme tehát, egy kutatóintézet hivatalos publikációjában igazolást nyert az az állítás, hogy a méhcsalád életének minden mozzanatát, a természet által megszabott törvények irányítják. Ez a tény azonban azt is jelenti, hogy ha ezek egyszer természettani törvények, akkor mindenhol egyformán érvényesek. Bármilyen kezelési módszert dolgozunk is ki, ennek alapját csakis a természettani törvények képezhetik és íme eljutunk annak a ténynek a felismeréséhez, hogy igenis lehetséges, sőt mulaszthatatlanul szükséges, az olyan egyetlen, mindenhol egyformán érvényes alapmetodika kidolgozása, mely főtanácsaiban a természettani törvényektől nem tér sohasem el, de méhésztársaink saját környezetük adottságai szerint, saját közbelépéseiket is végrehajthatják. Brenner e törvényeket csak a méhcsaláddal kapcsolatban emlegeti, de nem egyezteti öszsze a természet általános törvényeivel. Munkájában a rajból kiindulva állapítja meg a méhcsalád összmunkájának, egyben általános létezése fenntartási módjának azon alaptevékenységi alkotóit, amelyeket a természet szab reá. Ha ezek közül csak egyet teljesíteni nem tud, pusztulás a végzete. A természetben azonban nem csak méhek élnek. Minden energiaforrásunkban rengeteg szerveslénnyel találkozunk. Ezen fizikai törvények szerint az általános fizikai anyagváltozásokon kivétel nélkül átesnek. Sorsuk teljesen egyöntetű, ezért bizonyosan tudjuk, hogy a természetben csak egyetlen szankciós alaptörvény létezik és ez vonatkozik minden szerves lényre, tehát a méhekre is. Brenner a természettan klaszszikus téziséből indul ki. Elfogadja: „Minden individuum (élőlény vagy növény) küldetése az, hogy magát és faját fenntartsa.“ Ennek igazolására azt mondja: „Az egyed születik, táplálkozás folytán növekszik, kifejlődik, eléri érettségi korát, utódot hoz létre, és így tartja fenn magát, és biztosítja faját. Ha'az egyed magát fenntartani és utódját biztosítani nem képes, elpusztul, a faja kivész.“ Valószínűleg észrevette, de egyetlen szóval sem említi, hogy ezen utóbbi szavaival az általános fizikai lét és élet, azaz fizikánk törvényei szerint ránk parancsolt állandó anyagváltozatok folyamatának törvényét tárja elénk. Ugy’anis kétségtelen, hogy minden anyag, minden szervesanyag, minden időben, létezésének, életének valamelyik folyamatos változatában van, mert erre kényszerítik a környezetünkben található más anyagokba ágyazott (bennük rejlő) energiák. Mivel pedig a változatok egymást állandóan követni kénytelenek, így a fizikai lét és élet nem egyéb, mint a környezet anyagaiba ágyazott energiák által kikényszerített állandó anyagváltozások folyamata. Ezek a változatok tehát mindenkor úgy jönnek létre, hogy azt a bizonyos fizikai felépítési egységet, amelyben egy anyag vagy szerveslény pillanatnyilag van, kívülről ható energiák addig bomlasztják, * amíg eddigi egysége fel nem borul, és a megbomlasztott változatban megmaradt energiák, valamint a kívülről ható energia nem alkotnak egy újabb fizikai egységet. az anyagnak vagy szerves lénynek egy újabb változatát. Teljes bizonyossággal mondhatjuk tehát, hogy fizikánk törvényei szerint az anyagok vagy szerves anyagok minden változatának kezdete és vége van, és minden változat léte vagy élete négy rövidebbhosszabb ideig tartó szakaszban zajlik le, vagyis: 1. létrejön, megszületik, 2. fejlődik, eléri kiforrottságát, 3. alkot, környezetére hat, és végül 4. hanyatló korába lép, a változat megszűnik, de egyben új változat jön létre. Íme, ebben a négy pontban teljes egészében feltaláljuk Brenner előbb említett szavait. A fizikai lét és élet ezea általános törvényének számunkra óriási jelentősége van. Nem csak az anyagváltozatok milliárdjainak létrejöttét teszi érthetővé, hanem azt is, hogy az újabb és újabb változat sohasem keletkezik önmagától, hanem azért, mert erre a környezet valamilyen energiája kényszeríti. Végeredményében tehát a szerveslények sem azért élnek, mert akarnak, hanem azért, mert a környezet amelyben pillanatnyilag tartózkodnak, rákényszeríti az életre. Ez vonatkozik, amint a továbbiak során látni fogjuk a méhegyedekre, mint „különleges“ rovarokra és a méhcsaládra, mint „különleges“ élőlényre is. 2. Hogyan teljesítik a niéhek és a velük kapcsolatos anyagok az általános fizikai lét és élet törvényeit? Említettük, hogy a szerveslények átestffek az általános' anyagváltozások folyamatán, és így történik ez a méheknél és a méhcsaládnál is. Először a méhegyedekkel foglalkozunk. A méhegyedéket különleges rovaroknak azért nevezzük, mert egyenként nem tudják teljesíteni a természet szankciós alaptörvényét. Ennek részletes ismertetését később írjuk le. Tudjuk, hogy méheink között anyát, dolgozókat és heréket találunk. Mindegyiknek más más fizikai testfelépítése van és ezt különleges funkciójuk, feladatuk teszi szükségessé. Az anyagváltozások sorrendje, amelyeken átesni kénytelenek, az általános fizikai lét és élet törvénye szerint megy végbe, tehát teljesen azonos, miért is szükségtelen az egyes egyedekkel külön-külön foglalkozni. Az egyedi méhek fejlődése során is különböző állapotokat, anyagváltozásokat találunk. Minden méhegyed először pete. Egyet len utódrészecske, melyet nem zője kénytelen lerakni. Bizony nem azért jött létre, mert maga akarta, hanem azért, mert nem zője biztosítja benne faját, ener giájának későbbi utánpótlását, teljesíti azt a feladatot, amit a szankciós alaptörvény szab rá A pete, a szerveslény életének egyik kétségtelen anyagválto zata és sajátos a fizikai testfel ^építése. Van benne csíra, mely be nemzője azokat a mikrosej teket raktározza el, amelyekkel utódjába palántálta mindazokat a szerveket, és a szervekbe ágyazott energiákat, ösztönöket, melyeket faja az évmilliók során megszerzett. (Folytatás következik) SZIRMAI ISTVÁN KERTÉSZET-MEHÉSZET A Szabad Földműves szak melléklete Mikor nem teremnek a fák? A következő intézkedések szükségesek a termés me Sok kertészkedő már tapasztalta, hogy idősebb gyümölcs-, fáiról még termést nem takarított be. Ezért a következő sorokban szeretnénk arról szólni, hogy hogyan tegyük rövid idő alatt termővé gyümölcsfáinkat. I. A visszavágás csökkenté1 sével: Az .első feladat, hogy a metszést szakszerűen végezzük. Ha gyümölcsfáink dúsan és sűrűn fejlődnek, a metszésen kívül minden munka hiábavaló. Ebben az esetben csak úgy tudjuk gyorsabban termővé tenni fáinkat, ha a téli és tavaszi metszés előtt eltávolítjuk vagy . megrövidítjük a fiatal hajtásokat. II. A nitrogén kevesebb adagolásával: A későbbi termővé válás oka lehet a túlméretezett nitrogéntartalmú trágyák adagolása (műtrágyák, trágyalé vagy tyúktrágya). Ebben az esetben foszfortartalmú műtrágyák adagolásával meggyorsíthatjuk я 1 termővé válás idejét. Továbbá néhány fizikai beavatkozás is segíthet ezen a téren. Például az egyes ágak vagy a törzs körözésével a kéregrétegen, vagy dróttal való elszorítással. A körzést úgy végezzük, hogy az ágon közel a fa törzséhez 5 mm szélességű gyűrűt vágunk ki az ág kérgéből és azt teljesen körülvágjuk, csak 5 mm-es áthidalást hagyunk. .Az eltávolított kéreg helyét bekenjük oltóviasszal. A viasz alatt rövid időn belül kérgesedni kezd, majd a kéreg teljesen összenő. A fa törzsén a gyűrűzést a korona alatt végezzük, viszont előnyösebb az ágakon végzett gyűrűzés. Az elszorítást rendszerint rozsdamentes dróttal végezzük. A vékonyabb drótból duplán teszünk. Vannak kertészkedők, akik a drót alá elnézett pléliet használnak és az ág egy év alatt megvastagodik s így az elszorító anyagok belenőnek a kéregbe s ezzel elszorítják az ágat. Megjegyezzük, hogy ezen munkálatokat nem szabad egy évben az egész fán elvégezni, hanem csak az ágainak egyharmad részén, esetleg felén. ggyorsítására. Ezen intézkedések ‘ feladata, hogy fékezzük az ágak légzőképességét, amely szükséges a virágbimbók képzéséhez. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezen munkálatokat csak a csonthéjas gyümölcsfáknál végezzük és egyáltalán nem szabad az almaféléknél, mert azok rendszerint időben termővé válnak s ezen kívül ezen intézkedések a fák gyantásodását eredményeznék. , Ezt rendszerint május és júniusban végezzük. Figyelmeztetjük a kertészkedőket, hogy ne próbálkozzanak a gyűrűzéssel és az elszorítással olyan fáknál, amelyek még nem érettek a termésre, mert a fiatalon kiültetett fáknál az nem idézi elő a korábbi termést. Feltétlelenül tudnunk kell, hogy a törpefák a kiültetés után harmadik-ötödik évben teremnek, a magastörzsűek pedig sok esetben. csak tíz év múlva. Mondhatjuk, hogy ezen eljárások eredményesek, de bizony nálunk csak néhány háztáji kertészkedő foglalkozik ezzel. Az intenzív gyümölcstermesz13. 1972. JÜNIUS 24. • TARTALOMBÓL- • A gyümölcsfa alvó szemzése • Direkttermö szolok átoltása • A paradicsom és az uborka minőségéről • A gyümölcstermő növények gombás megbetegedései • Levéltetvek a gyümölcsösben • A méhek és létezésük törvényei • A tartalék család hasznáról ф yMégsem maradunk le tésnél egyáltalán nem. Külföldön ezt napi szükségletnek tartják, még a nagytermelők is. Nem ártana, ha nálunk is aH kalmaznák a háztáji kiskertészkedők ugyanúgy, mint a nagytermelők. GÁL JEREMIÁS Az ág dróttal való elszorításának módszere. áthidalás.
