Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-06-10 / 23. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1972. ]üniu8 ML 8 A választási program teljesítéséért J6 ütemben halad a választási programban kitűzött feladatok tel­jesítése Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely) községben. A fejlesztési tervnek megfelelően jelenleg a főutca és néhány mel­lékutca portalanításán dolgoznak. Az úthálózat korszerűsítési mun­kálatainak értéke meghaladja az egymillió koronát. A helyi ÄG ke­retén belül két lakásegység építé­se van folyamatban, melyekben 12 család talál majd kényelmes otthonra. Befejezés előtt áll a sza­badtéri színpad építésének elsó szakasza is. A több mint félmillió korona költséggel épült létesít­ményt a Nemzetközi Gyermeknap alkalmából adták át rendeltetésé­nek. A választási program sikeres teljesítéséhez nagymértékben hoz­zájárul a falu lakosságának és társadalmi szervezeteinek társa­dalmi munkája is. Az első negyed­évben pl. a szabadtéri színpad építésénél, parkok és egyéb nyil­vános térségek karbantartásánál, díszfák kiültetésénél, a temető rendbehozásánál 24 312 brigádórát dolgoztak le, 439 500 korona ér­tékben. A társadalmi munkában való aktív részvételükért dicséret illeti a helyi kilencéves alapiskola pionírszervezetét, a sportszervez», tét és a SZtSZ-t. NAGY JÓZSEF „Kis érettségi” címmel a közelmúltban Lučenecen (Losonc) a Pofana nagytermében szellemi vetélkedő lebonyolítására került sor, amelyen 10 iskola há­rom-három versenyzővel képvisel­tette magát. A verseny hat téma­körből állt. A résztvevőknek iro­dalom, művészet, sport, történe­lem stb. vonatkozó kérdésekre kellett megfelelni. A győzelmet a pedagógiai kö­zépiskola Jana Fülüpová, Democs László és Melicharčik Irena tanu­lókból álló csoportja szerezte meg a luceneci (Losonc) és a fil'akovoi (Fülek) gimnázium előtt. A nagyszámú közönség és a ver­senyzők az izgalmas, szórakoztató verseny után elégedetten távoztak. SZÁRAZ PÁL, Lučenec Daloló Ipoly-völgye Vasárnap — május 21-én — dél­után immár hatodszor rendezett ünnepélyt az Ipeľský Sokolec (ipolyszakállosi) CSEMADOK „Da­loló Ipoly-völgye“ címmel. Az ün­nepélyes megnyitó után a Levice (lévai) járás legjobban működő énekkarai, valamint tánccsoportjai szórakoztatták a nagyszámú néző­­közönséget. Így dobogóra léptek a járás első számú néptánc együtte­sei: a sahyi Műszaki Középiskola mellett működő népi csoport, akik a közeljövőben Romániában tur­néznak, s a levicei CSEMADOK fiataljai. Bemutatkozott még több most alakult tánccsoport is, ami annak a bizonyítéka, hogy járá­sunkban mindinkább gyarapodik a népi hagyományokat ápoló fia­talok száma. Az igen színvonalas­nak mondható délutáni műsort a bratislavai CSEMADOK mellett működő „Szőttes“ táncegyüttes mintegy másfél órás műsora te­tőzte. A délutáni program befeje­zése után este 9 órától a kultúr­­házban táncmulatságot rendeztek. VARGA FERENC (Ifjú Tudósítók Köre) Vizsgázni nemcsak a kihúzott tételből lehet.' Vizsgázni nemcsak az iskolások szoktak. Nagyon sok­szor a felnőttek is. S az igazi ne­héz vizsga az, ha az egész falu előtt kell bizonyítani. Bodnár Istvánná 1968 óta a Col­­tovói (Csoltó) hub elnöknöje. Ne­gyedik éve irányítja az 530 lakosú falu népét. A jnb elnöke, Hromada Pál által összehívott gyűlésen Rožňaván (Rozsnyó) találkoztam vele. Egyetlen nő volt a férfiak sorában. Egyetlen, mert egyedüli a járásban. Alakjában, alkatában annyi a törékenység, hogy egy­könnyen nem is hiszi el az ember, hogy ez az asszony egy község vezetője. Pedig igaz. S erre csak az képes, aki úgy ismeri a falu népét, mint ő. — A vezetők és a lakosok kö­zött szoros a kapcsolat — magya­rázza. Ha este hat órakor történik valami rendkívüli a falu túlsó ol­dalán, én azt már negyed hétkor tudom. Fél hétkor már a tizedik embertől hallom. A fogadónapokon a felek egy­más kezébe adják a kilincset. Na­gyon sok idős vöröskatonának el­intézte a nyugdíjemelést. Azóta még hangosabban köszönnek neki, ha találkoznak vele. Egy beteg, öreg, csaknem magatehetetlen né­nikét maga vitt Plešivecre (Pel­­sőc) az orvoshoz, gyógykezelésre. Az ilyen intézkedéseket az elnök­nő természetesnek tartja, a falu­beliek jótéteménynek veszik. És ott viszonozzák, ahol tudják. Ha kihirdet egy brigádot, még a leg­idősebb bácsikák sem hiányoznak. Bodnár Istvánná három kislány boldog mamája, ezért nem csoda, ha szívesen beszél a falu ifjúságá­ról. — Néhány hét alatt összeszed­tük a Talu fiataljait, s ősszel, ahogy elfogyott a határban a mun­ka, nyomBan megkezdődött a kul­­túrház nagytermében az élet: ott tanulták a táncokat, s színdara- я bokát, s ott is adták elő. Legna­gyobb sikerüket a „Vén szerelmes“ című színdarabbal aratták, melyet Adám Zoltánná és Varo Lászlóné rendeztek. Szép meglepetéssel kedveskedtek a falu népének a SZISZ tagjai, akik Kuna Magda elnöknővel az élen népművészeti kiállítást rendeztek legutóbb. — A művelődés terén panaszra nincs okunk. Olyan szép kultúrhá­­zunk van, hogy sok falu megiri­gyelheti. 1965-ben adták át ren­deltetésének. Egy millió 500 ezer korona befektetéssel épült, de az értéke korántsem ennyi. Közsé­günk polgárai sokezer brigádórát dolgoztak le, valamint a kanalizá­­ció építésénél Is. Ahogy beszélgetünk, egyre több oldaláról mutatkozik be, elmélyül­­ten fejtegeti gondolatait, szenve­délyesen bizonygatja egy-egy el­képzelésének igazát. — Asszonyaink nagy része az efsz-ben dolgozik. Sokszor nagyon nehéz, férfiakra méretezett mun­kát végeznek. Könnyíteni kell helyzetükön. Modern gépek kelle­nének. Megoldásra vár a zsákolás problémája, a darálás sem női munka, mégis asszonyok végzik. A járásban tavaly a takarmánybe­gyűjtés terén első volt a szövetke- | zetünk. Nem túlzás, ha azt mon- ’ dóm, hogy az asszonyoknak kö­szönhető ez az elsőség. Megpró­báljuk okosan, céltudatosan Irá­nyítani nőtársaink munkahelyen kívüli tevékenységét is. A Nőszö­vetség helyi szervezetének elnök­nője Ádám Zoltánná. A téli hóna­pokban ő szervezte meg a varró­­tanfolyamot. Egy alkalommal meg­hívta körünkbe dr. Várad! Kata­lint, akinek szakelőadása nagyon megnyerte az asszonyok tetszését. Azt mondják, az első esztendők a legnehezebbek. Vonatkoztatható ez Bodnárné esetére is. De őt kö­telességteljesítése, hozzáértése, személyes példamutatása, asszonyi pontossága, szelíd szigorúsága, ki­tartása, ügyessége hozzásegítette ahhoz, hogy vezetésből kitűnőre vizsgázzon. Estébe hajlik a délután, amikor búcsúzunk. Szavait elviszi a szél, mely belekap dióbarna hajába. BENYÁK MÁRIA A sátor narancssárga ponyvájáról száradt fel legelőször a nyárvégi harmat. Mikor kinéztem a sátorból, a fű még harmatos volt. A Garam fölé hajló vén fűzfán egy vadgalamb rendezgette tolláit. Végre el­szántam magain, hogy kimásszak a meleg hálózsákból. A barátom még mélyen aludt. Felhúztam a tornacipőmet, vettem a bográcsot és mentem vízért. Feljebb, a maradék partoldalban egy kis forrás cso­bogott. Futva tettem meg az utat a forrásig. A folyó tiszta volt és lassan hömpölygőit lefelé. Feljebb egy ha­talmas topolyafa feküdt a vízben. A még zöld ágai felborzolták a Garam felszínét. Alatta ismét simábbnak és mélyebbnek tűnt a víz. A kis bogrács lassan telt meg tiszta, hideg vízzel. Mire visszaballag­tam a sátorhoz, már a barátom is felébredt. Szétkotorta az esti tá bortűz hamuvá vált maradványait és új tüzet rakott. A száraz gally ropogva égett. Míg a tea forrott, a felszerelései dolgoztunk. Tűzoltók versenye Első ízben volt Vlky (Vök) a Bratislava-vidéki tűzoltók járási versenyének színhelye. A kedve­zőtlen időjárás rányomta bélyegét a versenyzők teljesítményére. A gyakori esőzések késleltették a gyors lebonyolítást, a csúszós, nedves talaj megnehezítette a tűz­oltók dolgát, ennek ellenére az induló 18 csapat valamennyi tagja a lehető legjobban igyekezett meg­oldani az egyes gyakorlati és el­méleti feladatokat. A verseny sportszerű légkörben, zökkenőmen­tesen folyt le. Valóban elégedettek lehetnek, mert Koszorús László parSncsnoksága alatt versenyző csapatuk megszerezte az első he­lyet Bernolákovo és Zálesie előtt. MÖZE3 IMRE Nyári tervek Hamarosan záró ünnepségekhez közeledik „Az első pionírok nyo­mában“ elnevezésű országos pio­nírjáték. Az ižai pionírok is aktí­van bekapcsolódtak a versenybe, és sikeresen oldották meg a rá­­•jük háruló feladatokat. Több be­szélgetést és vetélkedőt is rendez­tek „Mit tudtok a Szovjetunióról?“ címmel. A harmadik rész egyik feladata az ún. „Sugár“ akció volt. Ennek tettek eleget, amikor az áprilisi pionír ünnepségek tiszteletére hét­száz órát dolgoztak az iskola kör­nyékének parkosításánál. Az ered­mény már látható, a befüvesített rész nagyon szép. A pionírok be­kapcsolódtak a gyógynövények gyűjtésébe, amelynek iskolánkon már hagyománya van. Az elmúlt években is szép eredményeket ér­tünk el ezen a téren. Tavaly a já­rás iskolái között a harmadik he­lyen végeztünk. Már elkészítettük a nyári tervet, amely a gyermeknapi ünnepségek­kel veszi kezdetét. Június közepén a nagyobb tanulók 1—2 napos autóbusz kirándulásra mennek. Szlovákia hegyes tájait szeretnék közelebbről megismerni. Az egész iskola pionírjai — felváltva — táborozást terveznek a közeli pa­­tincei üdülőhelyen. A táborozás mindig rendkívüli sok élménnyé) gazdagítja a résztvevő pionírokat. Ilyenkor nemcsak a sátorverésben jeleskedhetnek, hanem főzési tu­dományukat is megmutathatják. Az aratási munkák idejére húsz tagú tűzvédelmi csoportot szerve­zünk. Ok az aratási munkák ideje alatt tűzvédelmi szolgálatot telje­sítenek majd. Bízunk bennük, hogy a rájuk háruló feladatok teljesíté­sénél úgy mint eddig, most is be­csülettel helytállnak majd. KURUCZ NÄNDORNÉ A kopott hátizsákból előszedtem a horgászboiokat. Jóska csalit szedett egy elhasznált konzervdobozba. Ёп felszereltem az orsót, és a zsinórt áthúztam a vezetőgyűrűkön. Az egyik botra fényesen csil­logó műhalat tettem fel, míg a másikra horgot helyeztem. Jóska pa­­ducozni akart, én inkább műhalaztam. A horogra ügyesen ráhúzta a mozgó csalit, s már csobbánt is a kis ólom a folyó hullámai közt. Jóska letelepedett a parton és türelmesen várta a kapást. Mikor egy­­egy hullám jobban megfeszítette a zöldes zsinórt, a régi izgalom fog­ta el. Kissé lejjebb mentem. A túlsó parton fiatal fa dőlt a folyóba. Again sárcsomók voltak. A víz itt jó mélynek látszott. Elhelyezked­tem a parton és bedobtam a villantót. Jó messzire szállt. Amint a víz sodrása elkapta elkezdtem kifelé húzni. Néhányszor csak gyö­kérdarab vagy egy-egy elázott fücsomó akadt horogra. Az ötödik dobásnál hirtelen megfeszült a zsinór. A hajlékony horgászbot meg­telt élettel. Izgalom vett erőt rajtam. Bár még csak fiatal halász vagyok, de néhányszor már éreztem ezt a kellemes érzést. A zsinórt valami nagy erővel húzta lefelé. Feszes volt, mint a kifeszített gitár­­húr. A vízcseppek fürgén leperegtek róla. Éreztem, hogy kissé meg kell engednem. A hal a mélybe igyekezett. Amikor elérte a köves feneket, próbált megszabadulni a horog fájdalmas feszítésétől. Igye­keztem felfelé húzni az ár ellen. A hal nem mozdult. Tudtam, hogy ha fokozódik a húzás, elpattan a zsinór, így hát inkább engedtem a halat. A zsinór visítva pörgött az orsóról. Lassan próbáltam meg­állítani. A zsinór újra megfeszült, és a túlsó parinál egy hatalmas hal bukott fel. A csobbanásra odafutott a barátom is. A homlokomon apró verejtékcseppek gyöngyöztek. A hál lassan engedett a húzás­nak. Egész' közeire húztam. Hatalmas példány volt. Aztán újra meg­feszült a műanyag zsinór. A hal cikkázva távozott. A folyó közepén megállt és elfeküdt a köves mederben. Óvatosan próbáltam kimozdí­­tatu. Megfeszítettem a zsinórt. A bot veszélyesen meghajolt, de a hát "kimozdult. Éreztem, hogy fárad. Ismét a parthoz kényszerítet­tem. Jóska á sekély vízben állva várta. A nadrág rátapadt lábára. , Egyszerre egy ügyes mozdulattal a partra dobta a halat. Csuka volt, közel 5 kg, az én első nagy halam. Szabó Lajos NEM HARCOLTAK HIÁBA A közelmúltban kedves ünnepség színhelye volt a želiezovcei (Zse­­líz) üzemi klub. A hnb illetékesei és a fiatalok köszöntötték a város legidősebb polgárait, akik közül többen a Vörös Hadsereg tagjai és számos munkástűntetés résztvevői voltak. Bebizonyosodott, hogy a szebb jövőért, a szocialista rendszerért folytatott harcuk nem volt hiábavaló. A jelenlévő 4 idős polgár könnyes szemekkel idézte fel fiatalsága örömteli és szomorú perceit. A želiezovceiek példája min­den elismerést megérdemel, s reméljük, az effajta akciókból a jövő­ben több lesz majd. Kép és szöveg: Tóth János A „Cardinals" együttes sikere A városi népművelődési otthon meghívására Sahyba (Ipolyságra] látogatott a „Cardinais“ együttes, valamint a közismert Petra Cer­­nocká táncdalénekesnő az indonéz származású Ronny Martinnal. A főleg fiatalokból álló közönség kitűnően szórakozott, hiszen a „Cardinals“ együttes színes műso­rából nem hiányoztak a humoros hangú történetek sem, valamint egy kis ízelítő az angol tánczené­ből. MOLNÁR IMRE Bodnár Istvánná Felelősséggel,/ céltudatosan

Next

/
Thumbnails
Contents