Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-05-20 / 20. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1972. május 20. 6 Bibliai jeleneinek beillő kép — egy egyiptomi falu. Egyiptomról, erről az érdekes afrikai országról több cikket olvashattunk már a lapok hasábjain. Azaz nem is egészen. A beszámolók rendszerint megelégedtek Kairóval, Alexandrával vagy Mamura fürdőteleppel, vagyis Egyiptom tengerpartjának leírásával. Nekem azonban módomban állott egész Egyiptomot hosszában végigutazni, utolsó állomásom Asszuán volt (Prágából Kairóig a repülő út 4 órát tartott, Kairóból Aszszuánig a vasút majd két napig vitt) és csak azért nem jutottam el a híres felemelt templom Abu Szimbelbe, mert a hajó, melynek a duzzasztó Nasszir taván kellett volna szállítani épp elromlott. Szimbel már csak né-FELLAHOK FÖLDIEN mövé. Hát igen, nagy különbség ez, hiszen egykor Alexandriában 74 esős nap alatt mindössze 198 milliméter volt a csapadék, Kairóban a 12 esős nap idején 21 milliméter és Asszuánban a nyolc esős napon mindössze 8 milliméter volt a csapadék. A fáraók csatorna rendszere elégtelen volt. Óriási jelentőségű volt a mezőgazdaság szempontjából az asszuáni gát vagy ahogyan az egyiptomiak nevezik az As-Sadd-El-Ali megépítése. Az angol nyelvű propaganda füzet szerint — mely kezembe került — a ma már üzemben lévő gátban 42,7 millió köbméter építő anyag van. A gát hossza 3600 méter, magassága 11 méter, maga a tartály a Nassir-tó (a világ legnagyobb édesvizű tava) 400 kilométer hpsszú és 10 kilométer széles, átlagos mélysége 90 méter, vízmennyisége 147 milliárd köbméter. Amikor autóbuszunk megállt a gát közepén és leszálltunk: valóban lenyűgöző látványt nyújtott az óriási víztömeg. Háromszor több vizet tartalmaz, mint a kujblsevi tenger. Az igaz, hogy az építkezés nyomai szerteszét hevernek, ott állnak még a hatalmas daruk és teherautók tömege, melyeket most szállítanak el, de megnyugtató az a tudat, hogy az óriási vízimű már dolgozik és ez anynyit jelent, hogy újabb 800 ezer hektár talaj vált termőképessé, és nem csak a Nílus deltában szedik le az évi hármas termést. Óriási változásokon, szinte modern csodákon megy át a fellabok földje és az egykori sivatagi vidékből rövidesen a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági országa lesz. A reakció gyakran operál azzal, hogy az arab szocializmus nem vetette el a föld magántulajdonjogának elvét. Arról persze kevesebbet regél, Egyiptomi templom az asszuáni v Az egyiptomi fellah sokhelyütt még ma is kezdetleges módszerekkel műveli meg a tőidet. Szilard elhatározásunk együtt elei „Mi, földművesek kijelentjük, hogy az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság nélkül létünk elképzelhetetlen. E- zért arra kérjük egyrészt Azerbajdzsán, másrészt az egész Kaukázuson túli kerület legfelsőbb szerveit, hogy mihamarább valósítsák meg az Orosz Szovjet Szövetségi Köztársasággal valú egyesülés gondolatát.“ Ezt a határozatot egyhangúlag hagyták jóvá Azerbajdzsán kjurdamíri járása földműveseinek gyűlésén. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint a földművesek ezt a gyűlést 1922. szeptember 3-án tartották meg csaknem 900 földműves részvétele melleit. S a jelenlevők mindegyike kézjegyével hitelesítette és erősítette meg döntését, elhatározását és azt a kívánságát, hogy Oroszországgal együtt kíván élni. Az erről szóló jegyzőkönyv fényképmásolata képezi a Szovjetunió megalakulása 50. évfordulója tiszteletére rendezendő kiállítás számos dokumentumának és kiállítási tárgyának egyikét, amely kiállítást a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeuma most készíti eló. A múzeum anyaga több mint 22 700 kiállítási tárggyal gyarapodott, amelyeket a Szovjetunió összes köztársaságából, minden részéből küldtek ide. A Kaukázuson-túli szovjetek első kongresszusának a Szovjet Köztársaság Összorosz Központi Végrehajtó Tanácsához és az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Népbiztosi Tanácsához címzett üdvözletében a következőket olvashatjuk: „A kongresszus szilárd meggyőződése, hogy a Kaukázuson-túli területek dolgozóinak tömegei együtt és egységesen lépnek be a szovjet köztársaságok nagy családjába.“ Mindaz, ami a felejthetetlen 1922-es év határozatainak és üdvözleteinek lelkes soraiból kicsengett, egyértelműen kifejezésre jutott az SZKP KB- nak a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulója megünneplésével kapcsolatos határozataiban: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakításának lenini gondolata a munkásosztály, a dolozó parasztság és a haladó értelmiség körében lelkes támogatásra talált, valóban össznépi mozgalom lett. Л szovjet köztársaságuk egyesítésének kérdését részletesen megtárgyalták az egyes tartományok, területek, kerületek és járások szovjetjeinek kongresszusain, valamint hatalmas néptömegek részvétele melleit megrendezett népgyűléseken is. A dolgozók tömegei nemzetiségre való tekintet nélkül azt a szilárd elhatározásukat és kívánságukat juttatták kifejezésre, hogy erőiket és anyagi forrásaikat egyetlen cél — a szocializmus és a kommunizmus felépítése — érdekében akarják egyesíteni!“ Ez a mozgalom közvzetlenül a széles néptömegekböl indult ki, mivel ez az összefogás az egész nép érdeke volt. Az összefogás szükségességét igazolják a kétoldali, szövetségi munkás-paraszt szerződések amelyeket már az 1920—1921-es esztendőkben kötöttek az OSZSZSZK, az Ukrán SZSZK és a Bjelorusz SZSZK között. Legfőbb tartalmuk, lényegük a katonai és gazdasági összefogás volt. Ezek a szerződések jelentették a legfontosabb lépést a nemzetiségi kérdés megoldásához a V. I. Lenin által kidolgozott elvek alapján. A szovjethatalom első ténykedése volt ugyanis, az Oroszország nemzeteinek jogait rendező deklaráció, amelyet 1917. november 2-án (15-én j adtak ki. Ebben kinyilvánították azt az elvet, hogy Oroszország nemzetei egyenlöek és függetlenek, minden nemzetnek önrendelkezési joga van és független államot alakíthat, az Oroszország területén levő minden nemzeti kisebbségnek és etnográfiai csoportnak szabad fejlődést biztosítanak. Ez a deklaráció képezte az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságban a nemzetiségi kérdés megoldásának alapját, s lényegében a Szovjetunió nemzetiségi politikájának is alapja lett, hiszen az OSZSZSZK szinte a jövendő Szovjetunió előhírnökének, mintájának a szerepét töltötte be. A munkások, a földművesek és a szovjet értelmiség közös erővel, az egyenjogú köztársaságoknak éppen ilyen szövetsége létrehozását szorgalmazták. Egy olyan szövetség kialakítását, amely képes megvédeni népét még a kapitalista körülzártság feltételei között is, s az e szövetségbe tömörült nemzetek közös erőfeszítéssel a dolgozók jólétét biztosíthatnák, s felújíthatnák azokat a termelőerőket, amelyeket az országban az imperializmus semmisített meg. Tehát olyan szövetség kialakítását, amely lehetővé teszi egy egységes szocialista gazdasági rendszer megteremtését, amelyet közös terv alapján tovább fejleszthetnek. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Tanácsának első tagjai M. Kalinyin, G. Petrovszkij, A. Cservjakov és N. Narimanov voltak — egy-egy küldött minden szövetségi köztársaságból. Ez pontosan V. I. Lenin kívánsága szerint történt, aki hangsúlyozta az összes szövetségi köztársaság egyenjogú képviseletének szükségességét a Központi Végrehajtó Tanács vezetőségében, s erről 1922-ben a következőket írta: „Szilárdan ki kell tartani amellett, hogy a Szövetségi Végrehajtó Tanácsban egymást követve fokozatosan egy-egy orosz, orkán, gruzin stb. elnököljön. Feltétlenül!“ Lakonikusan tömör, egyszerű a dokumentumok szövege, azonban világos képet festenek a soknemzetiségi fiatal szovjetállam létrehozásáról. L. B. galomba. Az egyikben van a felülettisztító, a másikban a színes jelzőfolyadék, a harmadikban pedig az előhívó. A vizsgálandó tárgyra egymás után ráfűjják a háromféle anyagot. A megtisztított felületen a jelzőfolyadék és az előhívó megszáradása után világosan előtűnnek a szabad szemmel nem látható repedések, hibák. A vizsgálat mindössze néhány percet vesz igénybe, és ezredmilliméternyi repedéseket is kimutat. Segítségével hegesztési varratokat, különféle ötvözetek öntésének a minőségét lehet ellenőrizni. AZ ELBRUSZ HÚSAPKÄJA Az Ukrán Tudományos Akadémia ásványtani intézetének munkatársai megállapították, hogy az Elbrusz hósapkája mindössze 340 éves. Az expedíció több mint 10 tonna jeget vágott ki az Elbruszon, mintegy 3500 méter magasságban. Ezután a jeget speciálisan erre a célra készült berendezésben megolvasztották, és a folyamat során keletkezett szénsavgázt tartályokban összegyűjtötték. Mivel a jégminták igen mély rétegből származtak, megőrizték eredeti állapotukat, tehát a fejlődött szénsavgázban levő izotópok mérésével meg lehetett határozni a jég korát. A vizsgálatoknak gyakorlati jelentősége lehet, mert tudvalevő, hogy az Elbrusz még nem kialudt vulkán, időnként a hegy repedéseiből jelentős mennyiségű gáz távozik. Ezért fontos lenne megállapítani, hogy mikor lehetett az utolsó vulkáni kitörés. Ebből esetleg hozzávetőlegesen ki lehetne számítani, mikor törhet ki ismét. Asszuánig a győri vagongyár pompás hálókocsijában utaztam. Hazánk körülbelül 30 ipari egységet szállított Egyiptomnak a Tahrir provinciái cipőgyárától Al Tabine cementgyáráig. Egyiptom ennek ellenére elsősorban földműves állam. Lakói zömét ma is a földművesek, a íellahok képezik, akik kitartóan küzdenek a természet adta mostoha éghajlati viszonyokkal. deltájában évente három termést szedtek, lejjebb bizony harcolni kellett minden csepp vízért. A fellah élete nagyon nehéz volt. Faud és Faruk királyok nem sokat törődtek a fellah nyomorával. Éppen csak itt-ott, nagyobbrészt a külvilág és a látszat kedvéért csatornáztak. A Faud dinasztia (1932—1935) mindössze 45 ezer íedan ú] talajt tett termelőképessé. Egész más lett a helyzet, mikor győzött a forradalom. Nasszir kormánya az első tíz évben 200 ezer fedan talajt csatornázott és tett termőképessé. 1970-ig pedig újabb 1 millió 270 ezer fedan nyújtott termést. A földművelés számára további földterületeket hódítanak meg. Marjut táján újabb 200 ezer fedan föld szabadul fel (egy fedan 5S,29 ár). 1965-ben megindultak a Vádi al Rajan (új völgy) kanalizációs munkálatai s újabb 150 ezer fedant tettek terhogy épp az arab szocializmus volt az, mely egyszer s mindenkorra felszámolta a nagybirtok rendszert és már az első nagyobb földreform 50 hektárig engedélyezte csak a magántulajdont, még kevesebbet hallunk arról, hogy bár az alkotmány a magántulajdon elvén áll — az egyiptomi földművelés áttért a szövetkezeti rendszerre, mert a földművesek — akiket senki sem kényszeritett a szövetkezetbe — maguk belátták, hogy a szövetkezeti kollektív földművelés úgy a társadalom, mint az egvóal földművelés számára a leghasznosabb. Különösen Kairó és Alexandria alatt, valamint Tahrir provinciában talált a szövetkezeti gondolat jó talajra. A fellahok már a forradalom első évében megérezték, hol a helyük, ebben az évben 7103 szövetkezet keletkezett, 400 ezer taggal, szegény fellahokból, és egykor nagybirtoki cselédekből. Már 1962-ben a szövetkezetek száma 40 078 volt, 1 millió 900 ezer szövetkezeti taggal és ma elmondhatjuk, hogy az új egyiptomi mezőgazdálkodás már lényegében áttért a kollektív szövetkezeti formára. Oldalakat lehetne írni arról, hogy mennyire megváltozott az egyiptomi földművelés, de nekem csak néhány pillanatfelvételre volt helyem és időm! Mártonvölgyi László AEROSZOLOS HIBAVIZSGÄLÖ Egy rigai gyár aeroszolos hibavizsgáló anyagot állít elő. A vizsgálathoz háromféle anyagra van szükség, amelyeket külön dobozokban hoznak forhány kilométernyire van Szudán határától. Az egyiptomi beszámolók rendszerint az egykori hatalmas állam építészeti műemlékeire koncentrálódtak, és ez érthető is. Az ókori világ hét csodája közül Fárosz Alexandriában volt, a híres templomcsarnok pedig Karnakban. Persze én sem siklok el felettük, majd későbbi beszámolómban, de elsőnek a mai Egyiptomról szeretnék képet rajzolni. Hatalmas mértékben folyik Egyiptom iparosítása. A baráti szocialista államok minden segítséget megadnak e fejlődő államnak. Maga az asszuáni gát a Szovjetunió önzetlen segítségének örök mintaképe marad. Kairóból Bizony valaha nem volt könnyű sora a fellahnak, aki fehér kunyhőszerű házikóban lakott, melynek teteje nád vagy fű volt. Az ország vízhiányban szenvedett, a víz pedig a földművelés alapfeltételeihez tartozik. Az egész országot egyetlen folyó, a Nílus öntözi, melynek nincs egyetlen mellékfolyója sem. Hol is fakadnának, a nubial vagy a líbiai sivatagban? Igen, partján nőnek pálmafák, de beljebb a szárazság lett volna az úr, ha a fellahok nem igyekeztek volna vizét minél távolabbra elvezetni. Primitív csatornák, melyek hamar száradtak, Archimedes csavarok, gyakran egyszerű tömlő volt segítőtársuk a talaj termővé tételében. Míg a Nílus
