Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-29 / 17. szám
Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelme: césügyi Minisztériumának hctil ■ - 4; lapja 1972. április 29. Ära 1,— KEs XXIII. évfolyam, 17. szóm. ÉLJEN MÁJUS ELSEJE, A VILÁG DOLGOZÓINAK SEREGSZEMLÉJE A MUNKA ÜNNEPE Május elseje megünneplése volt a munkások első, egész világra szóló közös akciója. Munkásember számára ezért mindig a legnagyobb, legszebb ünnep volt és lesz is május elseje. A múlt század kilencvenes éveiben a májusi lobogók, májusi tüntetések értették meg először a kapitalistákkal, a polgári világgal, hogy a munkásosztály szívében a győzelem biztos tudatával harcba lép jogaiért. Május elseje, a munkásosztály nemzetközi összefogásának ünnepe az elnyomott tömegek harci programjának meghirdetésével vette kezdetét, de ma már a célok hirdetése mellett magában foglalja az elért sikereket, a világot formáló változásokat is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a Szovjetunióban ünnepelhették a dolgozók első ízben szabadon május elsejét. Ekkor kapott a dolgozók nagy ünnepe más jelleget. Már nem kellett tüntetni a kizsákmányolók ellen, követelni a munkát, kenyeret. A szfnpompás felvonulások résztvevői az országépítésben elért sikereket, a jó munkát, a kiváló dolgozókat ünnepelték. Lenin elvtárs az első proletár hatalom lángeszű vezére jól tudta, hogy a szocializmus építése milliók tudatos munkáján alapszik. Ezért már a munkáshatalom első éveiben sokat foglalkozott a becsületesen végzett munka Jelentőségével. A szakszervezetek III. összoroszországt kongresszusán többek között ezeket mondta: „A kapitalizmust megdöntöttük, de a szocializmust még nem építettük fel. Itt minduntalan félreértésekbe ütközünk, amelyek nem véletlenek, hanem a szakszervezetek történeti szerepének következményei, amelyek a kapitalizmus ideién a munkások szfikebb mühelygyííléseinek, majd pedig, mikor a munkások már megragadták az államhatalmat, osztályegyesülésük eszközei. Az ilyen munkások készek minden áldozatra, s olyan fegyelmet teremtenek, amely megszólalásra késztet, és ha homályosan is, de érezteti, hogy az osztály érdekei fölötte állnak a szűk csoportérdekeknek. Azokat a munkásokat, akik nem tudnak ilyen áldozatokat hozni, haszonlesőknek tekintjük és kivetjük a proletárcsaláduúl.“ A nagy ünnepet napjainkban is munkás hétköznapok készítik elő, s az ünnepi célokat munkás hétköznapokon formáljuk eredménnyé, valósággá. Amikor ünnepelünk, az ünnep fényét az növeli, amit elértünk a szocializmus építésében. Pártunk XIV. kongresszusa nemrégiben összefoglalta az eddig megtett utat, irányt szabott a további fejlődésnek. Azt is megállapította, hogy a gyors előrehaladásnak egyik fő tényezője a szilárd munkaerkölcsű szocialista embertípus kialakítása. „A szocialista ember pozitív tulajdonságainak, a szocialista erkölcsnek, az állampolgári felelősségnek és a nagyfnkű munkafegyelemnek, művelődési és fejlődési akaratának formálása nagyon igényes és a szocialista társadalom fejlődése szempontjából elkerülhetetlenül szükséges feladat. Minél intenzívebben foglalkozik a párt és az egész államszervezet e felelős munkával, annál inkább szilárdul a szocializmus társadalmi rendszere, a munkásosztálynak és a dolgozóknak az a képessége, hogy igazgassák államukat, öntudatosan és céltudatosan alakítsák jövőjüket.“ A kongresszus sokoldalúan foglalkozott a szilárd munkafegyelem kérdésével, amely sok helyen meglazult az utóbbi években. Azt is megállapította, hogy a munkához valő szocialista viszony kialakítását nem adminisztratív Intézkedésekkel, hanem elsősorban a dolgozók kommunista erkölcsösségre valö nevelésével kell megoldani. Persze ez ne legyen csupán a párt nevelőmunkájának központi problémája, hanem a család, f az iskola, a társadalmi szervezetek, vagyis az egész társadalom tartsa ezt elsőrangú kötelességének. Meg kell értetni a dolgozókkal, hogy csakis a munkához való jó viszony jelenthet nagyobb anyagi jövedelmet a családok és az egész társadalom számára. Az efsz-elt országos kongreszszusa szintén behatóan foglalkozott a munkafegyelem kérdésével, és megállapította, hogy ezen a téren a mezőgazdasági üzemekben is sok még a tennivaló és milliós értékek vesznek el a felületesség, nemtörődömség miatt. Gátat kell vetni azoknak, akik személyes érdekeiket > a társadalom érdekel fölé sze- ■* retnék helyezni, akik megsértik a munkafegyelmet, felületesen dolgoznak, Idegenkednek a tanulástól, a szakmai továbbképzéstől. Legtöbben tudatában vannak annak, hogy a szocialista építés legfőbb célja milliók életének megszépítése. Aki munka közben erre is gondol, minden bizonnyal eredményesebben dolgozik. Ezt a tudatot kell fejlesztenünk, erősítenünk minden dolgozóban. A becsületesen végzett munka nyomán erősödik országunk, és az egész szocialista tábor, gátat tudunk vetni az imperialista mesterkedéseknek, erélyesen fel tudunk lépni a gyilkos háborúk ellen és a világbéke még szilárdabb támasza leszünk. A virágba boruló fák alatt csak az menetelhet őszinte lelkesedéssel, az utcákon, tereken, az emelheti magasra a proletár Internacionalizmus zászlaját, aki helytáll a munka frontján, tehát aki tehetségéhez képest mindent megtett a dolgozó nép szebb, boldogabb életéért! ■ММПИНН1 MMPMMNMMMHI ■
