Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-04-01 / 13. szám
1972. április 1 2 SZABAD FÖtDMÜVES Leonyid Brezsnyev békebeszéde Leonyid Brezsnyev. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkára a Szovjet Szakszervezetek XIV. kongresszusán olyan nagy horderejű beszédet mondott, hogy a világsajtó állandóan foglalkozik vele. Belpolitikai vonalon Brezsnyev elvtárs vázolta, hogy a szovjet társadalom olyan egészségesen gyorsan fejlődik, hogy megvan minden lehetőség a 9. ötéves terv teljesítésére, sőt, mivel 74 millió munkás, kolhozparaszt és alkalmazott kapcsolódott a szocialista munkaversenybe, a tervmutatókat lényegesen túl is teljesíthetik. Az üzemekben egyre jobb a munkafegyelem, javultak a termelési eredmények, csökkent az önköltség és ez lehetővé teszi mintegy 90 millió munkás és alkalmazott bérének emelését. A gazdasági sikerek a Szovjet Szakszervezeti Mozgalomnak is köszönhetők, mert az alapszervezetek jó agitációs munkával a tervfeladatok teljesítésére és túlteljesítésére serkentették a dolgozókat. A szakszervezeti munka a szó szoros értelmében a kommunista nevelés iskolájává vált és egyre nagyobb vonzó hatást gyakorol a szovjet emberekre. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a XIII. kongresszus óta a szakszervezeti tagok száma 12 millióval növekedett. A Szovjet Szakszervezetek legfontosabb jellemző vonása, hogy közvetlenül tevékenyen résztvesznek az egész társadalom fejlesztésében, a termelés fellendítésében, hatékonyságának fokozásában, valamint a népgazdaság irányításában. A nagyarányú szocialista munkaverseny a mennyiségi mutatók mellett kiterjedt az áruk minőségének javítására, a tudományos és műszaki vívmányok hatékony és gyors bevezetésére, és a munka termelékenységének emelésére. A Szovjet Szakszervezeti mozgalomban lényegesen elmélyült a párt vezető szerepe, és ez hozzájárult a szakszervezeti mozgalom egységesítéséhez. A párt egyre jobb lehetőségeket teremt a szakszervezeti munka megjavítására, továbbfejlesztésére, a politikai tevékenység mellett a dolgozók érdekvédelmi kapcsolataira is. Brezsnyev elvtárs kiemelte, hogy a munkásosztály létszám szerint is a legnagyobb osztály a Szovjetunióban. A kommunista építés jelenlegi szakaszában még mélyebb értelmet kap a munkásosztály szövetsége, a kolhozparasztsággal és a dolgozó értelmiséggel. Ennek a szövetségnek az összetartó ereje továbbra is a munkásosztály, amely vezető szerepet játszik és fog játszani a kommunizmus további építésében. A nagyjelentőségű beszéd második részében Brezsnyev elvtárs kiindulva a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán elfogadott szovjet hékeprogramból — ami azóta is nagyon kedvezd hatással van a világpolitika alakulására — hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió külpolitikájának irányelve a békének, a szabadságnak, a népek biztonságának aktív védelme. A szovjet békeprogram nem maradt' papíron, mert ennek hatására született meg a szovjet—nyugatnémet, lengyel—nyugatnémet szerződés, valamint a berlini négyhatalmi egyezmény a nyugat-berlini problémák rendezésére. A Szovjetunió kezdeményezésére erőfeszítések történnek az Európai Biztonsági Értekezlet összehívására. A beszéden végigvonult az az irányelv, hogy a vitás problémákat tárgyalóasztalok mellett, erőszak alkalmazása nélkül kell megoldani, de ugyanakkor Brezsnyev elvtárs hangsúlyozta, hogy az egymáshoz való közeledés nem mehet a munkásosztály érdekeinek rovására. A Szovjetunió például üdvözölné a Kölcsönös Gazdasági Segítséget Nyújtó Tanács és a Közös Piac közeledését, a kölcsönös előnyök alapján, de csak abban az esetben, ha a Közös Piac elismeri Európa szocialista részeiben létrejött realitásokat. Világosan megmondta, hogy határrevíziókra nem kerülhet sor. A Szovjetunió Kínával is békében akar élni és csakis a kínai vezetőktől függ, hogy a jövőben milyen politikát folytatnak. A Szovjetunió szocialista baráti viszonyt akar fenntartani Kínával, szem előtt tartva a munkásosztály érdekeit. A Szovjetunió tehát újra békejobbot nyújtott az egész világnak, és remélhető, hogy a kezdeményezés a békét óhajtó népek számára kedvező helyzetet teremt. -b-Vass Józsefnek, a Mokcsamogyorósi Hnb elnökének kettős gond nyugszik a vállán. Törődnie kell faluja fejlesztésével, azonban, mint a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjének többször meg kell jelennie választókörzetében, hogy a felsőbb szervek felé tolmácsolni tudja a megoldásra váró problémákat. A napokban elbeszélgettem Vass elvtárssal és néhány kérdést intéztem hozzá jövőbeni tevékenységével kapcsolatban. — Mint a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője, milyen választási programmal indult? — Választókörzetemmel már mint jelölt igyekeztem megismerkeni. A választás előtti gyű-Beszélgetés-egy képviselővel léseken megtudtam például, hogy Bolyban meg kell oldani a vízellátást. De be kell fejezni az iskola és a kultúrház építését is. Sok polgár kap még alacsony nyugdíjat és ezen is változtatni kell. A Veiké Kapusán v-i [Nagykapos] egészségügyi központ helyzetén is javítani kell. Fejlődik a vojanyl villamosenergia központ és ezzel párhuzamosan Veľké Kapušany lakosságának száma is. Ezért az egészségügyi központot gyorsabb ütemben kell fejleszteni, hogy mindenkit' megfelelő egészségügyi gondoskodásban részesítsünk. Ez lenne az ideális elképzelés, azonban a valóság épp az ellenkezőjét mutatja. Kevés az orvos, és sok esetben a szükséges gyógyszereket a betegek csak protekció útján tudják megszerezni. Előfordul, hogy a mentőautók vezetőinek útközben helyettesíteniük kell a szülésznőket. — Választó körzete mezőgazdasági jellegű, milyen feladatokat keli ezen a téren megoldani? — Pártunk • mezőgazdasági politikájának célja a termelékenység fokozása. Ezt elsősorban a gépesítés tökéletesítésével érhetjük el. Nemcsak új gépek vásárlására, hanem a meglévők tökéletesítésére gondolok. »Meg kell javítanunk az élet- és munkakörülményeket, hogy a fiatalok számára vonzóbbá tegyük a mezőgazdaságot. — Falujában milyen problémák várnak még meguldásra? — Községünk sajnos nem tartott lépést a fejlődéssel. Az óvoda és az Iskola állapota tarthatatlan. ígéreteket kaptunk és reméljük, hogy az óvodát sikerül tataroznunk. A választások óta az értelmiséget sikerült bevonni a politikai agitációs munkába. Reméljük, hamarosan sikerül aktivizálnunk a tömegszervezeteket is. Községünkben halaszthatatlan a cigánykérdés megoldása. Sajnos, az előző években ezen a téren is keveset tettünk. El kell érnünk, hogy cigány származású polgáraink emberhez méltó életkörülmények között éljenek. Mindent megteszünk, hogy a cigánygyerekek rendszeresen járjanak Iskolába. ALBERT ÄRPÄD, Trebiáov ünnepelnek a magyar dolgozók A Magyar Népköztársaság április 4-én ünnepli felszabadulásának 27. évfordulóját. Könnyűipari cikkei, mezőgazdasági termékei világszerte ismertek. Ma már a mezőgazdasági termelés egyre jobban megközelíti az ipari szintet. A városok és falvak képe teljesen megváltozott, szinte újjászülettek a települések. Magyarország társadalmi és gazdasági élete egyre jobban konszolidálódik és szilárd láncszeme a szocialista országok táborának. A KGST komplex programjából jelentős részt vállalt. Hét magyar vállalat frt alá már gyártásszakosítási egyezményt a KGST országokkal. A csehszlovák—magyar gazdasági kapcsolatok is sikeresen fejlődnek úgy népgazdasági, mint kulturális téren. A csehszlovák—magyar kulturális kapcsolatok jelentős eseménye lesz a Magyar Állami Operaház közelgő vendégszereplése, a Prágai Tavasz nemzetközi zenefesztivál, valamint a Petőfi emlékbizottság létrehozása Csehszlovákiában. A nagy magyar kültö és forradalmár születése 150. évfordulója alkalmából Csehszlovákiában emlékkiállítást rendeznek. Csehszlovákia és Magyarország között nincsenek rendezetlen politikai problémák, úgy párt-, mint kormányvonalon rendszeres kapcsolatot tartanak fenn egymással. A Magyar Népköztársaság dolgozói a jó eredmények jegyében ünnepük felszabadulásuk 27. évfordulóját. !l Előkészületek a szakszervezetek Vili. kongresszusára A szakszervezeti tagok országszerte készülnek az országos VIII. kongreszszusra. Az alapszervezetek évzáró gyűlései, valamint a városi, járási és kerületi konferenciák után a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom országos kongresszusának főcélja a szakszervezeti mozgalom egyesítése lesz. A kongresszusig értékelve az 1971-es kollektív szerződéseket, az üzemi tanácsoknak meg kell kötni az üzemek vezetőivel az új kollektív szerződéseket. A szakszervezetek VIII. kongreszszusának tiszteletére nagyarányú munkakezdeményezési és kötelezettségvállalási mozgalom indult. Л Nemzetközi Nőnap alkalmából a tömegtájékoztató eszközök sokat foglalkoztak asszonyaink, lányaink helyzetével. Igaz, legtöbb esetben csak szép szavakkal köszöntötték a nőket és hangsúlyozták azokat a lehetőségeket, amelyek csakis a szocializmust építő országban lehetségesek. Sokan még manapság is a nőt úgynevezett „másodlagos keresőnek“ tartják a családban. Különösen 1968 — 1969-ben hangoztatták gyakran: „Adjanak több fizetést a férjeknek, hogy eltarthassák a családjukat és akkor csak a háziasszony szerepét kell betöltenie a felségnek.“ Ezek a szubjektív nézezetek maradi gondolkodásra vallanak. A szocialista társadalom sohasem mondhat le arról, hogy bevonja a nőt a társadalom építésébe, mert ez az egyetlen útja a nők felemelkedésének, emberi méltóságuk beteljesedésnek. A józanul gondolkodó ember azt sem vonhatja kétségbe, hogy a családok többségében szükség van a nő keresetére, s ez egyáltalán nem valamiféle pótlás, hanem a családi költségvetés egyensúlyának fenntartása és tegyük hozzá, hogy a kereső nők legtöbbje örömet lel munkájában, nem is szólva a hivatásérzetről, pályát, foglalkozást választottakról. Semmiféleképpen nem mondhatunk le a nők munkájáról a társadalmunkban. Ml lenne akkor, ha a nők fele kiesne a munkából? Gyárak állnának le, a kórházakban, fürdőkben nem lenne aki gondoskodjon a Betegekről, aki tanítaná gyermekeinket, nevelné, gondozná őket a bölcsődékben, óvódákhan. Л mezőgazdaságról ne is szóljunk, ahol sokhelyütt a női dolgozók vannak túlsúlyban. Sok az idősebb nyugdíjas asszony és az előrehaladott koruk ellenére rájuk mindig lehet számítani, és a legsürgősebb munkák idején ők állnak helyt legjobban. Tény viszont, hogy az üzemekben, a szolgáltatásoknál, s főleg a mezőgazdaságban még mindig nincsenek kellőképpen értékelve a nők és kevés közülük a vezető pozíciót betöltő. Pedig a lányok, asszonyok legöntudatosabbjai a munkásmozgalom kibontakozása óta az első sorokban harcoltak a szocialista társadalom győzelméért s vállalva a kettős vagy többszörös megterhelést, munkájukkal azóta is segítik a társadalom ff Őszintén a gazdasági előrehaladását. Tény viszont, hogy a hagyományos életet folytató nö a nézeteivel együtt járó többletgondot nehezen tudja vállalni. A vezető tisztség ugyanis azt kívánja tőlük, hogy mind politikailag, mind szakmailag szüntelenül képezzék magukat, megjelenhessenek bizonyos fórumokon, tárgyalóképesek legyenek, előadásokat tartsanak, vagyis elsajátítsák a vezetés művészetét. Ehhez viszont sok idő kell. Idő a tanuláshoz, a társadalmi közéleti tevékenységhez, idő a családhoz, kultúrához s természetesen a pihenéshez is. Ha valóban őszintén gondoljuk, hogy az eddiginél sokkal több nő szerezzen szakképzettséget, s végezhessen nagy tudást igénylő munkát, meg kell ehhez teremteni a feltételeket, vagyis tehermentesíteni a nőt nemcsak a munkahelyén, de a családban is. Ezzel kapcsolatban a vélemények eltérőek. Sokan a nótftiek a családban betöltött szerepét az anyai hivatás, a nagyobb társadalmi megbecsülés, általában a dolgozó anyák fokozott segítségét sürgetik. Másfelől a gazdasági fejlődés továbbra is igényit az újabb és újabb nők foglalkoztatását. Mivel azonban a szükséges anyagi társadalmi feltételek kialakítása nem tart kellőképpen lépést a követelményekkel, a kettős hivatásvállalás mindjobban megnehezíti a nők helyzetét. A túlzott terheket vállaló nők életében egyre több a konfliktus, s ez gyakran az egészség rovására megy. Esetenként з családi életük, vagy önként vállalt hivatásuk esik áldozatul. Ezen okokból kifolyólag a nők a már kivívott pozíciókból is veszítettek, sokhelyütt a vezető helyeken csökkent a számuk és semmiképpen stíics arányban alkalmasságukkal, felkészültségükkel a társadalomban elfoglalt helyükkel. Az utóbbi időben a társadalom sokat tett a nők egyenjogúságáért, de korántsem eleget. El kell ismerni, hogy még napjainkban sincs elegendő gyermekintézmény, s ezért lehetővé kellett tenni, hogy az asszonyok nökérdésröl otthon nevelhessék kisgyermeküket. Az egyenjogúság megoldásának másik fájó pontja még a mindig érvényesülő bél-egyenlőtlenség. Emellett a nők jelentős részé olyan ágazatokban dolgozik, amelyekben a kereset általánosságban alacsonyabb. Hagyományos női munkahelyeknek tartják (textil, élelmiszeripar stb.) az említetteket, ahol nemrégiben férfiak dolgoztak, s éppen az alacsony kereset miatt választottak más munkahelyet. Persze ezeken a munkahelyeken is baj van a szakképzettséggel, és még az tin. hagyományos ágazatokban is férfiak a vezetők. Ezt persze nem lehet máról holnapra megoldani, de mindenféleképpen keresni kell az utat vagyis meggyorsítani a nők szak^ képzettségének ütemét. Sokan panaszkodnak a pedagógus pálya elnőiesedése miatt. Talán az okokat ott kereshetjük, hogy a tanítók fizetése néhány évvel ezelőtt nagyon alacsony volt, és a fiúk ezért nem jelentkeztek pedagógus pályára. Persze nincs különösebb baj, mert a nők többsége a pedagógus pályán jól megállja a helyét. Viszont nem helyes, hogy az igazgatók, helyettesek és más vezető beosztású iskolai dolgozók szarna egyáltalán nincs arányban és még mindig kevés a felelős beosztásban lévő nő. A szolgáltatások sokat fejlődtek az utóbbi években, de az igényekkel még mindig nem tartanak lépést. A különböző szolgáltatások drágák, s a nagyobb családoknak gondot okoz a háztartás gépesítése. A dolgozó nők legalább ötször annyi időt töltenek el háztartási munkával, mint általában a férfiak. Sok időt vesz még mindig igénybe a bevásárlás. Különösen rossz a helyzet falvainkon. Reggel tejért sorakoznak, s rá két órával később kenyérért. Számtalanszor voltam szemtanúja, hogy sürgős nyári munkák idején 50—60 asszony álldogált az élelmiszerüzlet előtt. Akik megunták a sorakozást, álldogálást, a legközelebbi városba utaztak kenyérért, húsért és más élelmiszerért. Így aztán pénzbe is került, és majdnem az egész napot elutazgatták. A nemrégiben megválasztott nemzeti bizottságoknak nem szabad eltűrni, hogy a falusi üzletekben ne legyen elegendő áru, s esetleg az üzletvezető hanyagsága miatt még a sorban állók se kapjanak kenyeret, illetve ne tudják megvásárolni a tejjel együtt a friss mindennapit. A nemzett bizottságok végre valahára sok nőt választottak, akinek a közellátássat kapcsolatban meg kell hallgatni a véleményét és annak alapján meg kell tenni a szükséges intézkedéseket. Sok minden hozzájárulhat ahhoz, hugy a nőknek nincs idejük tanulásra, szakképzettségük növelésére, sőt még a gyermeknevelésre sem jut elegendő idő. Reálisan megállapíthatjuk, hogy a társadalom még soká nem tudja a szolgáltatások fokozásán keresztül megoldani a családon belüli tennivalókat. A társadalom ezirányú erőfeszítéseit mindenképpen ki kell egészíteni a családon belüli megfelelő munkamegosztással. Ehhez viszont a családtagok, és főként az apa gondolkodásmódjának kell alapjában megváltoznia a házimunkáról, a gyermekek gondozásáról, neveléséről, s a feleseperedő lányokkal, fiúkkal megértetni a családon belüli munkamegosztás jelentőségét. Pártunk XIV. kongresszusa mélyrehatóan foglalkozott a nők helyzetével és az egyenjogúság kérdésével. Persze a nőkérdés megoldása nagyon sokoldalú társadalmi feladat. Ennek a megvalósítását necsak a párttól, a férfiaktól várják. A nők maguk is legyenek aktívabbak, kezdeményezőbbek. Azokat a rátermett nőket, akik a sokféle rájuk háruló teher ellenére vezető tisztséget vállalnak, a környezetük valóban segítse, s teremtsék meg a lehetőséget a művelődésre, tanulásra s a funkció gyakorlására. Ne legyen úgy, mint egyes szövetkezetekben teszik, ahol a vezetőség jóformán -semmibe se veszi az asszonyfunkcionáriust, s a tagság körében még ki is gúnyolják őket. Itt az Ideje, hogy végre őszintén megértsük, hogy a nőt egyenjogúság valós megoldása az egész társadalom feladata, és a további fejlődés ütemének egyik jelentős záloga. TÖTH DEZSŐ Elkötelezett pedagógusokat Štefan Chochol, a Szlovák Szocialista Köztársaság oktatásügyi minisztere, a Tanítók Napja alkalmából beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy a tanító szó alatt ma már nemcsak a szakképzett és pedagógiai téren jól felkészült embert értjük, hanem egyben a marxista világnézetet valló, a szocializmus ügyéhez hu embert. Fó feladata, hogy felnevelje a szocialista ország öntudatos állampolgárát. A szocialista társadalom megkívánja, hugy a fejlődés üteméhez dinamikusan alkalmazkodjon a tanítók felkészítésének tartalma is. Ezért már a tanítójelöltek kiválasztásánál igényes kritériumokat kell alkalmazni. Olyan rátermett, fejlődőképes tanítókra van szükségünk, akik helyt tudnak állni a tudományos-műszaki forradalomban. Chochol elvtárs ezután leszögezte, hugy ha gyermekeinkből művelt, dolgos és becsületes embereket akarunk nevelni, szükséges, hogy a család, az iskolával karöltve valósítsa meg a nevelés célkitűzéseit. A gyermek iskolai és családi életének kölcsönösen ki kellene egészítenie egymást. A CSSZBSZ járási konferenciái A Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség tagjai Is kongresszusra készülnek. Az évzáró gyűlések után sor került a járási konferenciákra is, ahol megválasztották a küldötteket a szlovákiai és az országos kongresszusra. Dr. Karol Savéi elvtárs, a CSSZBSZ i Szlovákiai Központi Bizottságának vezető titkára a martini járási konferencián hangsúlyozta, a Szovjetunióval való barátság jelentőségét, amely biztosítéka szocialista hazánk sokoldalú fejlődésének. A CSSZBSZ tagjainak száma egyre jobban gyarapodik. Örvendetes, hogy az utóbbi időben sok fiatal lép az alapszervezetekbe. A Rimavská Sobnta-i [Rimaszombat) járásban például a 8500 tagból közel 3000 harmincötévesnél fiatalabb. A járási konferenciák az internacionalizmus, a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátság jegyében zajlottak le.
