Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)
1972-03-18 / 11. szám
Növényvédelem a lombhullás után A FATORZS KÁRTEVŐI I. A vértetvek (Eriosoma lanigerum) szívása következtében a fiatal ágakon és hajtásokon, kezdetben simafalú duzzanatok, később rákos daganatok keletkeznek. A felrepedező kéreg később egyéb kártevőknek és betegségeknek is utat nyit. A károsodott ágrészek eltorzulnak és elhalnak. A téli fatisztogatás során az almafa törzsén meg a vastagabb ágakon található sebeket (dudoros torzulásokat, repedéseket, daganatokat) kacorral vágjuk ki egészen az ép részig és utána oltóviasszal tapaszszűk be. A vértetvek a fagyökérnyakon és gyökerein teleltőzés rohamosan terjed. A vértetű nevét a sötétvörös testfolyadékáról kapta, amely az állat eldörzsölésekor keletkezik. A rendszeresen vegyszeres kezelésben részesült fáknál általában nem fordul elő, vagy csak igen kis mértékben. Tenyészidő alatt irtására bármelyik foszforsavészteren alapuló és haláluk után a fürkész kerek röpnyílásáról ismerhetők fel. A telelő takácsatka tojásoktól, állatoktól sokszor olyan a fertőzött fák törzse és ága, mintha pirospaprikával hintették volna be. Az ilyen fák téli kezelését, kéregkaparását, drótkefélését nagy gonddal végez-A gyümölcsfa takácsatkák küzül a Bryobia praeiiosa és a Panomyehus uhui tojás alakban telel. A tojások a gyiimiilesfa kéreg repedéseiben, az éves hajtásokon és a villás elágazásokon vannak lerakva. A vértetvek szívása következtében a fiatal ágakon és hajtásokon kezdetben simafalú duzzanatok, később rákos daganatok keletkeznek. A felrepede/.ő kéreg egyéb betegségeknek és kártevőknek utat nyit. A károsodott ágrészek eltorzulnak és elhalnak. nek át. Ezért ezeken a helyeken meglazítjuk a talajt és 1 %-os Nitrozannal beöntözzük. Tenyészidő alatt a kártevőt könnyen felismerjük jellegzetes vattaszerű telepeiről, amelyek a fiatal ágakon, a lombkorona belsejében már áprilisban láthatók. Később, a szárnyas elevenszülő nőstények útján a ferpermetezőszer alkalmas, pl. Fosfotion—50 extra, Arafosfotion, Metation E—50 a megszokott töménységben. A permetező szórófejét közelebb helyezzük a vértetű telephez, hogy jobban átjusson a vegyszer a védő viaszfonalokon keresztül a telephez. Ha elérhető helyen van a vértetűtelep, akkor ecsettel kenjük töményebb Fosfotion— 50 extra oldattal (0,4—0,5 százalékos). Nyár közepén a tömegszaporodásnak egyéb természetes ellenségeken kívül a vértetűfürkész (Aphhelinus mali) vet véget, amely a vértetvek testében kifejlődve elpusztítja őket. A parazitáit állatok viaszfonalaikat elveszítik, bőrük megkeményedik, sötétkék színükről zük el. A mechanikai fatisztogatás elvégzése után téli permetezést alkalmazunk Arborol AC, Nitrosen vagy Arborol M permetezőszerrel. A gyÜKülcsl’a-takácsatkák közül nálunk főleg a Bryobia praeiiosa, Panomyehus ulmi, Tetranychus telarius és Tetranyehus viennensis fajok vannak elterjedve. A bryobia pretiosa és Panonychus ulmi tojás alakban, a Tetranychus telarius és Tetranychus viennensis pedig imágó (kifejlett egyed) alakban telel. A tojás alakban telelő fajok a gyümölcsfa kéregrepedéseiben, az éves hajtásokon és a villás elágazásokon, a kifejlett alakban telelők pedig a fa kéregrepedéseiben, kéreg, lehullott lomb alatt és a talaj felső rétegében telelnek. A téli tojások mindig csoportosan fordulnak elő, színük minden esetben piros. A nyári tojások szórtan helyezkednek el a lombozaton, a gyümölcsön, és színük kezdetben halványzöld, sárgás. A tojásból kelt fiatalok lárvák és a telelő ivarérett egyedek már kora tavasszal, rendszerint a rügypattanással egyidőben jelennek meg. A nemzedék száma a fajoktól függően évente 5—15 lehet. Az elkésett téli permetezés az atkák ellen riigypattanás után pótolható 0,3 %-os Arafösfotionnal. Az imágókat, lárvákat, amelyek később a levelek fonákén vagy színén szívogatnak Fosfotion—50 extra 0,2 %-os permetezéssel pusztítjuk. Az időelőtti levélhullást július felében, rendszerint a gyümölcsfa-takácsatkák idézik elő. Ezért igen fontos a komplex, téli és nyári védekezés összekapcsolása és alapos elvégzése, mert az utolsó években, főleg az új metszési módszerek beve-A vértetű telepet nyáron 4—4 milliméter hosszúságú viaszfonalak fedik, amelyek vattaszerű külsőt kölcsönöznek. A viaszfonalak a szárnyatlan nőstények (2—3 mm hosszú) testéből keletkeznek. A szárnyas nőstény testhossza 2,5 mm. zetésével (ritka, nyílt, tágas koronák) igen jó életfeltételeket nyerlek a gyümölcsfatakácsatkák. VANEK ARANKA mérnök, a Dimitrov Vegyi Művek dolgozója JE hazánkba látogató kül” földi szakemberek gyakran kérdezik tőlünk: mi az oka, hogy az ültetvények többségében a tőkéket nem egy, hanem két törzzsel neveljük? Az egy- és kéttörzsre nevelt magasművelésű szőlők területi megoszlását illetően pontos statisztikai kimutatással nem rendelkezünk, megítélésünk szerint a jelenlegi mintegy 15 ezer ha magasművelésű ültetvénynek legalább a felében kéttörzsűek a tőkék. Szakirodalmunkban a Moser-féle magasműveléssel kapcsolatos első eredményeket 1962-ben tettük közzé. E kísérleti eredmények, s az ezekkel egyidőben terjedő nagyüzemi tapasztalatok nyomán a magasmfivelést 1963 óta már rendelet írta elő. Ebben az időben tapasztalataink távolról sem voltak olyan széles körűek, mint néhány évvel később, ezért egy két részletkérdés még évekig „nyitott“ marad. A KÉTTÖRZSRE NEVELÉS INDÍTÉKAI 1. Magyarország környezeti viszonyai a Moser-féle művelés bölcsőjétől, Ausztriától eltérőek. Teleink általában keményebbek. Különösen vonatkozik ez az ország középső (alföldi) és északi részére. Az 1955—1965 közötti telek nagyobbik része az átlagosnál zordabb volt. Ezekben az években (erre az időszakra estek az első hazai kísérletek) ezért úgy gondoltuk, s eleinte úgy is tapasztaltuk, hogy a karok és törzsek leváltására hazai viszonyaink között gyakran lesz szükség s ha a tökének két törzse van, a leváltás kisebb kockázattal, illetve termőfelület kieséssel jár. 2. A kéttörzses rendszer alkalmazását segítette elő a nagy terműfelület alakításának ekkor még kevésbé kikristályosodott technikája. Minthogy az ún. nagyüzemi tőkeművelésmódok bevezetésekor nemcsak a magasműveléssel, hanem már az 50-es években az alacsony kordonművelés esetében is gyakran előfordult, hogy a tőkék a törzsnek és karnak meghagyott hosszú vesszörészen jelentkező nagyobb termés következtében visszaestek, úgy gondoltuk, helyesebb, ha a tőkéket a telepítés után előbb rövid metszéssel jól felerősítjük, néhány hosszú vesszőt nevelünk, s csak azután kezdjük meg a törzsek és karok meghagyását. Miután azonban lőkéink fgy esetenként a kívánatosnál erősebbek lettek, mintegy magától adódott a két törzs, két kar, tehát a naígy vagy gyobb „indító terhelés“ gondolata. 3. A magasművelés bevezetése és széles körű elterjesztése során új technikai ismeretekre volt szükség szert tenni, és bizonyos előfeltételeket is át kellett törni. Az új eljárások terjedését ebben az időben a harmadára csökkent tőkeszám fékezte leginkább, hiszen erősen tartotta magát az a vélemény, hogy a mi viszonyaink között 3 m2 térállással kielégítő termést nyerni nem lehet. Az első magasművelésű ültetvényekkel ennek ellenkezőjét kellett mielőbb „bizonyítani“. A jó kondícionális állapotú ültetvényben a két törzs, két kar erre különösen azért mutatkozott alkalmasnak, mert ezzel az alakítás 4—5-ik évében az egytörzses tőkékhez viszonyítva hektáronként 10—20 q-ás terméstöbbletet lehetett elérni, s néhány további évben is nagyobb volt a termés. 4. Kedvezett a kéttörzses rendszer terjedésének, hogy a magasművelés rendeleti elfogadásának évében már jelentős területű átalakításra alkalmas ültetvényünk volt. Ezekben a kellő leterhelés végett, s az átállásból adódó átmeneti terméscsökkenés mérséklése céljából ugyancsak a legtöb helyen a kéttörzses rendszert ajánlottuk. 5. Végül a kéttörzses magasművelés terjedését segítette az elméleti megállapítás, miszerint a rügyek termékenységét az idős fás részek terjedelme jelentős mértékben fokozza. Az első, több helyen, több kutató által lefolytatott kísérletek a kéttörzses tökének ezt az előnyét számszerűen is bizonyították. JELENLEGI TAPASZTALATOK Az elmúlt 10 év tapasztalatai birtokában időszerűvé vált a kialakított vélemények újra fogalmazása, módosítása, amely a további fejlődés és fejlesztés érdekében is szükséges. 1. Teleink s a termőfelület (törzsek, karok) leváltásának gyakorisága. Az utóbbi körülbelül 15 éves periódusban alföldi viszonyok között, s közepesen fagytűrő fajták esetében a már termőrefordított ültetvényben a törzsek, karok teljes elfagyása csak az 1962/63 s az 1963/64 évi, az évszázad leghidegebb teleikét törzs? ként nyilvántartott években következett be s a vizsgált ültetvény tőkéinek körülbelül 40 %-ára terjedt ki. Az ország más vidékein a törzsek és a karok fagyok miatti leváltására csak nagyon kivételes esetekben került s kerül azóta is sor. Bár esetenként előfordult, hogy a két törzs előnyösnek mutatkozott (csak az egyiket kellett leváltani), végeredményben a leváltás gyakorisága a kéttörzses rendszer fenntartását jelenlegi tapasztalataink szerint sokkal kevésbé indokolja, mint ahogy azt régebben feltételeztük. 2. A törzs- és karalakitás gyorsasága. Amióta a nagy termőfelülelű tőkeformák kialakítása technikai fogásainak fiziológiai = követelményeit tisztáztuk, illetve nagyobb műtrágya adagokkal dolgozunk, az ún. „rátartásos technikát“ (ennek lényege, hogy a tőkét a telepítés utáni első három-négy évben felerősítjük, hogy a termőfelület alakításakor a jelentkező termés miatt a tőkék gyengülése ne következzen be) inkább hátrányosnak, mint előnyösnek tartjuk. Ez elsősorban abból következik, hogy a kelleténél erősebb tőkék vastagabb, lazább szövetű, ezért nagyon fagyérzékeny vesszőket nevelnek, s sokszor előfordul, hogy az óvatosságból elhalasztott törzsnevelást egy közbejött fagykár még egy évvel „kitolja“. Az ilyen túl bujává váló ültetvényt a fagyérzékenységen túl, sokszor nehezen lehetett termőegyensúlyba hozni. Ezért akkor járunk el helyesen, ha a törzset a már ismert technikai beavatkozásokkal úgy neveljük, hogy a tőkén középerős, edzett vesszőket kapjunk. A túl erős növekedés elkerülése, illetve a törzsnevelés előbbre hozatala természetszerűleg inkább az egy törzses megoldást igényli. 3. A termőrefordítás ideje. A kéttörzses rendszerből származó előnyök az új telepítésű szőlőkben a jelenlegi technika mellett inkább látszólagosak. Végeredményben a termőrefordítás ütemét mindkét megoldással lehet kedvező vagy kevésbé kedvező mértékben irányítani, illetve gyorsítani vagy lassítani. Ma már tudjuk, hogy a törzsek számán kívül a termőre fordítás idejében jó néhány egyéb tényező (alaptrágyázás, a támasz időbeni elkészítése, jó indítás stb.) legalább ugyanilyen fontos szerepet játszik. 4. Keskenysoros ültetvények átalakítása. A kéttörzses rendszernek a szőlők átalakításakor van továbbra is a legnagyobb jelentősége. Az újabb tapasztalatok szerint azonban a kiváló kondícióban levő ültetvényben a karok hossza már a nevelés évében minden hátrány nélkül növelhető, ezért 2 db 40 cm es kar helyett (ennek indításához két törzs kell) meghagyható egy db, egyetlen törzs folytatásaként egy 80 cm-es karrész is, ami a termés mennyiségét illetően megfelelő hajtástömeg, lombozat esetében nem jár lényeges minőségcsökkenéssel sem. 5. Az idős fás részek hatása a rügy-termékenységre és a termésminőségre. E fiziológiai jelenség közismert, kísérletileg bizonyítóit. Az idős fás rész tömegének évenkénti vagy hoszszabb időtartam alatti gyarapodása az egy- és kéttörzses tőkéken kísérletileg könnyen követhető. A rügytermékenységre gyakorolt kedvező hatás elsősorban a vesszők alsó rügyeinek nagyobb termékenységében mutatkozik. ÖSSZEGEZÉS Az utóbbi körülbelül tízéves periódusban szerzett tapasztalatok a vélemények további tisztultabb megfogalmazását tették lehetővé. A kéttörzses rendszer javára felsorakoztatott érvek egy része az utóbbi években aktualitását vesztette. Ezek érvényessége valamelyest még az alföldi, tehát fagyveszélyesebb viszonyok között is csökkent. Az egytörzses rendszer legnagyobb előnyét egyszerűsége, a törzstisztítással, a törzs- és kar-kötözéssel járó kevesebb kézi munka, a karok esetenkénti kedvezőbb elhelyezése, a korábban megkezdett törzsnevoléssel együttjáró kedvezőbb fiziológiai állapot (a buja növekedés elkerülése, fagyérzékenység csökkentésének lehetősége stb.) adják. Vita folyt szakkörökben az egy- és kéttörzs szőlőtőke előnyeiről. Az újabb ismeretek és tapasztalatok birtokában ez, hazánkban is az egy törzs javára rendeződik. Nagyüzemi termesztéstechnikánk azonban természetesen jelenleg sem tekinthető lezártnak. A fejlődés és tudatos fejlesztés mind a technikai, mind a termesztésbiológiai ismereteket illetően még sok újat ígér. Dr. CSEPREGI PÄL (Kertészet-Szőlészet)
