Szabad Földműves, 1972. január-június (23. évfolyam, 1-25. szám)

1972-03-11 / 10. szám

it IlltM KEVERÉKEK HATÁSA, KISTESTÜ TOIOKRA A szakkörökben legújab­ban olyan vélemények hang­zanak el, hogy a nagy ener­giatartalmú (28H0 kcal'kg) tojótápok nem kedvezőek kistestű tojók takarmányo­zására. Gyakoribb ezek má­jának elzsírosodása, növe­kedik az elhullás. A könnyű tojóhibridek ré­szére nem javasulnak több energiát, mint 2750 kcal/ kg-ot. A javasolt táp kívánt fehérjetartalma 18 ló körüli. Ez a táp adja a maximális termelést a legjobb gazda­ságossági mutatókkal. A to­jók igen jó táplálóanyag­­szintű darált tápjának ete­tése előnyösebb volt, mint a morzsázóit táp. A niorzsá­­zás költségei nem kompen­zálódnak a termelés révén. (Poultry International) Ül ANGOL HIBRTDNYŰL A „Norfolk 2000“ hibrid húsnyulat külföldi nyúltar­­tók számára tenyésztették ki. Tizenhét fajtából állítot­ták ölő a legmodernebb ge­netikai módszerekkel. Ta­valy 38 országba exportál­ták a szülöállatokat. Az anya megfelelő tartási kö­rülmények esetén 75 fiókát szaporít, de nem ritka az évi száz szaporulat sem. Az a vélemény róla, hogy ez a leggazdaságosabban tartható hibrid. (Agric. Pict. Service) FOLTMENTES ÉS PETTYES PULYKATOfÁSOK KELTETÉSE Ur. f. E. William amerikai kutató megvizsgálta a sza­badban rakott pulykatojá­sokból kelt pipák felneve­lését külterjes viszonyok kö­zött. A krétafehér héjú to­jásokból vagy nem kelt ki a csibe, vagy gyenge, a beteg­séget kisszáinban túlérő ivadék volt az eredmény. A fehér tojások héja véko­nyabb, porózusabb, így a baktériumok a keltetés so­rán könnyebben jutottak a belső térbe. William salmo­­nellával fertőzött trágyával hozta érintkezésbe a keltc­­tési tojásokat. Berakás után 48 órával a pettyes tojások belsejében a fertőzés nem mutatkozott, viszont a fehér tojásuk mindegyikét fertő­zöttnek találta. Egy másik tételben n fehér fújások 12 f/o-án észlelte a fertőzést a héjon belül, illetve az érint­kező hártyákon. (Le Courrier Avicole) HÁZINYULAIM EGÉSZSÉGVÉDELMÉRŐL Házinyúfállományom fejlődé­sével nőttek az egészségügyi problémák, amelyekkel néha a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is szembe kell nézni. Legfontosabb e téren az ál­latok kifogástalan kondíciója. Ha valamelyik mégis megbeteg­szik, ezt elkülönitjük. Ha az állatok kondíciója ki­fogástalan, megfelelő vitami­nok, antibiotikumok használa­tával az esetek 80—90 %-ában eredményes lehet a kezelés. Szükséges megemlíteni, hogy a gyógyítás csak akkor éri meg a költséget, fáradságot, ha nagy tenyészértékű állatokról van sző. 1970 őszén, legnagyobb óva­tosság ellenére felütötte fejét állományomban a mixomatózis. Eddig csak azt hallottam, hogy ilyen esetben az egyetlen véde­kezési mód a beteg állat vér nélküli kiirtása. Ha viszont ezt a módszert alkalmazom, 2—3 éves munkám eredménye vész el. Az egész állományt beoltot­tam mixomatózis elleni Phy­­taxia gyárlmánsyí vakcinával. Négy nyúlon ugyanis látszot­tak a betegség klinikai tünetei, ezeket is beoltottam és elkülö­nítve kezdtem kezelni. Orr­lyukukba minden nap naiazo­­lint csepegtettem, a szemhéjon levő gyulladást klorocid ke­nőccsel kentem, a vizükbe pe­dig Neoteszolt tettem. (Ame­lyik olyan beteg volt, hogy nem ivott, annak a szájába szemcsepegtetővei tettem Neo­teszolt, ej igen nagy plusz munkát adott, de mind a négy beteg állatot kikezeltem. Ez csak azért sikerülhetett, mert kondíciójuk kiváló volt: egy hétig szinte semmit sem ettek, csak a napi adag gyógyszert raktam a szájukba. El sem tudtam hinni, hogy az állatok átvészelik ezt az igen súlyos betegséget. Azt, hogy hányszor kentem be szemüket klorocid kenőccsel, vagy hogy mennyi nafazolint cseppentettem az orrlyukukba, vagy hány gramm Neoteszolt adagoltam az álla­toknak, pontosan nem tudom megmondani. Az állatok körül­belül egy hét elteltével szem­mel láthatóan gyógyulni kezd­tek, étvágyuk is javult, a napi gyógyszeradagot is csökkentet­tem, majd néhány nap eltelté­vel megszüntettem. Körülbelül két hét múlva lehullott a fü­lükről a var, az orrlyukuk sem ragadt be, a szemhéjon elmúlt a gyulladás. Azóta is megvan­nak, szépen fialnak, nevelnek, a betegségnek semmi nyoma nem maradt. A fertőzött ketre­ceket gondos fertőtlenítés után visszahelyeztem a helyiségbe, örültem, hogy négy nyulat si­került meggyógyítani, de sok­kal jobban örültem annak, hogy a mixomatózis ellen nem­csak a vér nélküli kiirtás az egyetlen védekezési mód. Bár a vakcina, és a plusz munka, nem olcsó mulatság. Egyéb gondom eddig nem volt az egészségügy terén. Rendszeresen ellenőrzőm nyula­­mat Jt Fedeztetéskor például megnezem a fülüket, hogy nem varas-e, vagy a lábuk nem talpfekélves-e, de ilyesmi nem szokott 'előfordulni. Nem egészségügyi téma, de szükségesnek tartom leírni egyéb tenyésztési tapasztalatai­mat. Állományomat új-zélandi fe­hér, illetve buszkáti állomány­nyal bővítettem, hogy segítsé­gükkel az eddigi elég jó ered­ményeket fokozzam. Tapaszta­latom szerint tiszta vérben ezen fajták nem hoznak lényegesen jobb eredményt a kaliforniai­nál, de igen figyelemre méltó az eredmény, ha az újzélandi anyát buszkáti bakkal fedezte­tem. Az utódok hosszabb dere­kú, széles telt faré, jó húsfor­mát mutatók, a növekedési eré­lyűk sokkal jobb, mint a tisz­tavérű állatoké. Egész tenyészetemben az új­zélandi anya buszkáti bakkal történő keresztezéséből szár­mazó ivadékok 3 hónapos kor­ban alomátlagban minden eset­ben elérik a 3 kg-os súlyt, még akkor is, hu 10—11 nyúl van az alomban. Fogyasztásuk 1 kg élősúly előállításához 3— 3,2 kg takarmány. Ez olyan jó eredmény, hogy vágónyúl neve­lésre érdemes e fajtákat tarta­ni, mert igen szép jövedelmet biztosítanak. Ez igen szép ered­mény. Lényegesen jobb az egyéb fajtákkal elérhetőnél, s nem is csak nálam tény, hi­szen a tőlem származó ivadé­kokból jelenleg 220 tenyész­állat termel. Az anyák 9—12 nyulat fialnak és szépen neve­lik. A keresztezett nyulakat 4— 5 hetes korban választom, 1— 1,5 kg súlyban. Választás után Neoteszollal itatom őket az esetleg fellépő stressz megelő­zésére. Az is hozzátartozik a dolog­hoz, hogy ezen eredmények úgy születtek, hogy állományom részére állandó jelleggel tud­tam biztosítani a granulált nyúltápot. Azon tenyésztő tár­saimnál, ahol hagyományos ta­karmányozással tartották az állatokat, az eredmény a fent említettektől elmaradt. NASZÄDI JÓZSEF Kalcium és a tojáshéj minősége A tojáshéj egyáltalán nem a legtökéletesebb „csomagolóanyag“, a tyúk ennek ellenére a tojás képzésére fordított idő 4/5-ét használja feh a héj kialakítására. Külön nehézséget okoz a héjképződéshez szükséges kalcium beszerzése is. Ha tojásrakásra délelőtt 11 óra körül kerül sor, a következő tojás héjképzödésre körül­belül délután 4 órakor kezdődik és 6 óráig tart. A kutatók három fontos kérdés körül vitáznak: # 1. Helyes e táplálkozási szempontból, hogy folyamtosan a tyúkok rendelkezésére bocsát­ják a szervezet számára szükséges kalciumot? # 2. Képes-e a tyúk kalcíumszükségletét sa­játmaga szabályozni? в 3. Milyen befolyást gyakorol az életkor a kalciumszükségletre? A tojáshéj minősége a tyúk életkorának előrehaladtával romlik e? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megvála­szolhassák. különböző kísérletek beállítása vált szükségessé. A Moran és Scotf, valamint munkatársai által elvégzett kísérletek megerő­sítik és kiegészítik egymást. Megfigyelték, hogy a tyúk Kiegészíti takarmányát kagyló­­héjjal s az eredmény: javult a héj minősége. Scott azt ajánlja, hogy az őrölt mészkő for­májában rendelkezésre bocsátott kalcium 2/3-a kagylóhéj, a fennmaradó 1/3 rész a takar­mánnyal elkevert mészkő legyen. A tyúkoknak szükségük van a kagylőnéjra, mint olyan anyagra, amely a szervezetben nem szívódik fel olyan gyorsan, mint az őrölt mészkő. A túl­zott kalciumadag károsan befolyásolja a tojó­­teljesítményt és rossz héjminőséghez vezet. A guelphi egyetem (Kanada) kutatóinak vé­leménye szerint 3—3,7 % kalcium a legtöbb ba­romfifaj számára elegendő. Mégis: figyelembe kell venni, hogy a fajta, az életkor, az évszak, valamint a takarmányadag energiatartalma a takarmányfogyasztásra és ezáltal a kalcium­felvételre befolyást gyakorol. Ugyancsak Scott ajánlja, hogy az állatoknak 22—40 hetes kor­mán 3,3 %, 40 hetes kortól a tojóperiódus végéig 3,7 % kalciumot adjanak a takarmány­­keverékben. (Deutsche Gelf. Wirtsch.) Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a csülkösvad (nagyvad) állomány évről-évre növekedik. Ha összehasonlítjuk például az 1956. évi állományt az 1970. évi létszámmal, a szaporodás rendkívül jelentősnek mondha­tó. Szlovákiában különösen a csülkösvad tenyésztése számot­tevő, amelyből a szarvas, az őz, a dámvad és a vaddisznó áll­nak előtérben. A csülkösvad tenyésztése nagy hasznot hoz a nemzetgazdaságnak és első­sorban kiváló vadásztrófeák termelésére hivatott. Ezért a csülkösvad tenyésztése során a szarvas-, az őz-, a dámvad-, a A Budapesti Vadászati Világ­­kiállításon niufloiitrófeák tekin­tetében Csehszlovákia szerepelt a legjobban muflon- és a vaddisznóállo­mány optimális létszámának fenntartásán kívül döntő ténye­zővé vált annak minősége. A következőkben röviden is­mertetem azokat a fő célokat és távlat: terveket, amelyeket a hasznos nagyvad egyes fajai­ra összeállítottunk. SZARVAS Az 1970-es statisztikai adatat szerint a szarvasokkal bené­pesített vadászterületek nagy­sága összesen 1 250 359 ha volt. Erre a területre a szabvány szerinti állomány 18 524 szarvas lenne. Az 1971. március 31-i számlálás szerint a törzsállo­mány tényleges tavaszi száma viszont 27 177 szarvas volt. A szarvas elterjedt a kimon­dott őzterületekan is s az őze­ket azokból fokozatosan kiszo­rította. Jelenleg, túlszaporodá­­sa következtében a szarvas el­viselhetetlen károkat okoz az erdőgazdaságnak. Ezeket a ká­rokat csak csekély hányadában kompenzálja a szarvas által termelt vadhús mennyiség, ami Szlovákiában évente mintegy 62 vagonra való húst képvisel és mennyiségben mindjárt a Tnezei Yívfil után következik (85 vagon). Tekintettel a hatalmas károkra, amelyeket ez a vadfaj erdőgazdaságainknak okoz, hú­sának termelése társadalmunk számára túlságosan drága. Célunk a szarvas törzsállo­mányának 20(100 darabra tör­ténő csökkentése Szlovákiában és évenként 5000 darab kilövé­se, megőrizve az állomány opti­mális kor- és nemi összetéte­lét. Lényegesen meg kell Javí­tani e vadfaj trófea-minőségét. E vad elterjedésének területét szűkíteni kívánjuk a hegyvidé­ki és a magas hegyvidéki öve­zetre. Ennek elérésére a következő intézkedéseket kell megvalósí­tanunk: 1. Az új, szarvastenyésztő tájegységekben felújítani a vad­­gazdálkodás módszereit. 2. A vadászterületek nagysá­ga a szarvastartó övezetben nem lehet 2000 hektárnál ki­sebb. Fel kell újítani a szarvas­tartó területek minőségi osztá­lyokba való sorolását. 3. Vadföldek és vadrétek lé­tesítésével és azok szakszerű kezelésével fokozni kell a szarvastartó tájegységek egyes területeinek vadeltarté képes­ségét. Ez továbbá a vad táplá­lékául szolgáló fanemek (lomb­fák) erdőállományokba történő bevitelével is elősegíthető. 4. Felülvizsgálni a szabvá­nyosított, valamint tényleges törzsállomány létszámát és fel­javítani az állomány korsze­rinti és nemi összetételét. 5. A szarvasállomány minő­ségét a selejtezés szabályainak szigorú betartásával feljavítani. Ennek érdekében legalábB egy időre beszüntetni a vad ven­dég- és bérkilövését. 6. Fokozni az élővad befő gást és eladást. dámvad A dámvad tényleges, tavaszi törzsállománya Szlovákiában 1971. március 31-én 1621 darab volt. A szabvány szerinti törzs­állomány 1513 darab. E vadfaj létszámát a jövőben 2000 da­rabra kell növelni, s megvaló­sítani új területeken történő honosítását, elsősorban a ke­letszlovákiai Zempléni Hegy­ségben. A tervezett létszám évi 500 dámvad kilövését tenné lehetővé. ÖZ Az 1970-re normalizált őz törzsállomány 67 512 darab volt. A tényleges, tavaszi törzs­­állomány 1971. március 31-én 76 945 őzet számlált. 1970-ben a tervezett kilövés 14 707 őz, a tényleges kilövés pedig 9418 őz volt. Különös, hogy az őz az utol­só évtizedek folyamán számos hegyvidéki területről kiszorult és elterjedt a síkvidéki övezet­ben, főleg Dél Szlovákiában, ahol eleinte kiváló trófeákat nyújtott. A sokéves hibás vad­­gazdálkodás megbontotta az őz A Djendic mérnök által, a jugo­szláviai Fruska Gora körzetben ejtett vadkan agyara 137,15 nemzetközi pontszámmal a vi­lágkiállítás harmadik helyére került a nagydijak rangsorá­ban. kívánt és természetes állomá­nyának összetételét az állatok korának és nemének szempont­jából, ami egyik fő oka a trő­­feaminőség romlásának. 1975-ig 75 ezres törzsállo­mánnyal és évi 20 ezer darab kilövésével számolunk és ezt a szintet tartani kívánjuk egé­szen 1985-ig. A kívánt és javasolt intézke­dések' az őz esetében nagyjá­ból megegyeznek a szarvasról mondottakról. MUFLON A szabványszerinti törzsállo­mány 1374 muflon lenne az 1971. március 31-1 tényleges törzsállomány viszont 2045 da­rab volt. A távlati terv az 1975 —1985 közötti Időszakra 2000 főnyi törzsállományt javasol, évi 500 darab kilövésével A muflon minőségi javítását a se­lejtezés alapelveinek betartá­sán kívül a legjobb csehországi területekről történő vérfelfris­sítő betelepítéssel javasoljuk végezni. VADDISZNÓ A vaddisznó törzsállomány tényleges száma Szlovákiában 1971. március 31 én 10 367 da­rab volt. A tervezett kilövés 1970-ben 2425. a tényleges vi­szont 3548 darab volt. A vad­disznó az utóbbi' években tar­tózkodási helyét a síksásr te­rületekre Is kibővítette. He­lyenként a mezőgazdaságban jelentős károkat okoz. A övé­ben mintegy 7000 létszámú törzsállománnyal és év; 5000 darab kilövésével számolunk. (Fo)vtatink.) KfRNER KÁROLY mérnök, a SZVSZ KB vadászati előadója A csülkösvad tenyésztése FELÁDATAINK II. Nagydíjai kapott tavaly az 1964—1970 közötti években a világ-rekordot tartó, 248,55 nemzetközi pontszámú szarvas­agancs. A vadat Jugoszláviában ejtette el Uraguslav Štefa­novia, a beljei körzetben. jKucsera Szliáid felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents